Mit jelent a Jó(l) lét?

Bő egy hónappal ezelőtt játszottam el a gondolattal, hogy mi a jólét és mi a jól lét, és  a kettő között van-e különbség. Az elmúlt napokban pedig ez a felírat, hogy JÓ(L)LÉT egyre gyakrabban került elém, ahogy ma reggel is. Nem szeretem használni azt  a kifejezést, hogy jeleket kapunk az Univezumtól, mert olyan elcsépelt már, mint a vörös rózsa csokor. Inkább azt szoktam mondani, hogy üzenet az éterből, bár ez sem az igazi. 

Azt viszont mindenki tudja, ha egy szó, egy mondat, egy dal a rádióban többször a szemünk vagy fülünk "elé" kerül, az nem véletlen, azzal dolgunk van. 

Akkor nekem most a JÓ(L) LÉT- témájával van dolgom, nézzük

Mi jut eszedbe arról a szóról, hogy jólét? Gondolom a pénz. Anyagi jólétet jelent leginkább. Jólétben élni, bár az ellenkezőjét, a rossz létben élünk-et még nem hallottam. Jólét ellentéteként a szegénységet szoktuk használni. Sőt, a jólét szó az utóbbi években mintha kezdene negatív hangvételű lenni. Jólétben csak a gazdagok élhetnek, gondolják sokan. A gazdagok pedig a mai világban leginkább úgy szerzik a bevételeiket, hogy másokat használnak ki, vagy átvernek, lehúznak,. Azaz, nem teljesen legálisan, vagy lojálisan szerzik a havi bevételeiket. Irreálisnak tűnik egy kívülállónak, amikor nagy vagyont, nagy és drága autót lát, nagy és fullos házat lát, drága órát, drága öltönyt, és nyilván egy ehhez kapcsolódó lenéző, másokon átgázoló emberi jellemet. 

Milyen fura, hogy a legtöbb anyagi jólétben élő ember minden porcikájából, minden mozdulatából, tekintetéből, tetteiből az árad, hogy felsőbbrendűnek érzi magát. Sokkal több dolgot megenged magának, mint az, akinek egy átlagos, normális jövedelme van. Az anyagi jólétben élők nagy többsége alapvető dolgokat felejt el, mint pl. azt, hogy azokból keresi a vagyonát, akiken átlép, akiken felkapaszkodik, akiket hülyének néz, és sok esetben embernek sem számítja. Ha már az előbb az Univerzumot emlegettem, egy pillanatra visszalépek hozzá. Az az ember, aki csak anyagi jólétben él, és ezt nem becsüli és nem értékeli, előbb vagy utóbb a nagy Univerzumtól meg fogja kapni a képletes számláját. Bukik valami üzleten sok pénzt, jön majd egy betegség, ami anyagilag és lelkileg is oda fog vágni neki. Aggodalomra semmi ok, csak ki kell várni amíg léket kap a képzeletbeli hajója. Tehát, ezt a szegmenst el is hagyhatjuk, mert itt is be fog következni az egyensúly.

Pedig, ha belegondolunk, nem kell gazdagnak lenni ahhoz, hogy jólétben éljünk. A jólét jelentheti azt, hogy keresünk annyi pénzt, ami kényelmesen fedezi a kiadásainak, és mindemellett jól vagyunk. A jólétben segíthetünk másoknak, másokon apróságokkal. Nekünk apróság, a másiknak pedig hatalmas segítség. Nekem nem tart semeddig, hogy egy barátomnak készítsek néhány profinak vagy  jónak mondott fotót, amiket használni tud mondjuk az üzletének fejlődéséhez. Szívesen teszem meg, és nem várok tőle érte cserébe semmit. Ő is jól van és én is jól vagyok.  Legközelebb pedig én kapok másoktól segítséget, azaz egyensúlyban tartjuk a jólétünket. Az én jólétemhez pl. szervesen hozzátartozik, hogy másoknak segítsek. Teljesen mindegy hogy mivel és hogyan, és itt egyáltalán nem pénzről beszélek. Lehet, hogy annyi az egész, hogy nekem kinyitotta valaki az üzlet ajtaját, én pedig 5 perccel később egy idősebb néninek segítettem betenni a csomagját az autójába. Nekem ez így belefér a jólét fogalmába. Te ezt hogy látod? 

És akkor jöjjön a jól lét

Ezt a kifejezést szoktuk úgy fogalmazni, hogy fizikailag vagyunk jól. Jól vagyok, mert egészséges vagyok. Jól vagyok, mert jól létezem! Jól vagyok, mert jól van a lelkem, jól vagyok, mert jól működnek a dolgok körülöttem. A dolgok körülöttem pedig úgy tudnak jól működni, ha ezt gondolom, ha ezt hiszem, ha ennek megfelelően teszek mindent. Hú, és ez milyen nehéz! Amikor valami kizökkent bennünket a jól létünkből, akkor hajlamosak vagyunk felülni a hullámvasútra is, és csak zuhanunk lefelé a semmibe. Na, aztán meg  a semmiből és  a gödör aljáról visszamászni megint önmagunkhoz, az a még keményebb. De mégis ösztönösen mindig arra törekszünk, hogy jól legyünk! Alapvető létszükségletünk és ösztönünk a jól létük, és ennek a rezgésszintnek a megőrzése. 

Ma már az is kész tény szinte mindenki számára, hogy mindennek van rezgése. A víznek,  a levegőnek, a testünknek, a gondolatainknak. Semmi extra nincs már ebben, hogy a jól lét az egy magas rezgésszint, amikor meg zuhanunk vagy ülünk a gödrünk mélyén, az meg az alacsonyt rezgésszint. A cél pedig az, hogy minél magasabb rezgésszinten éljünk, jól, minden nap! 

Hát ezért ennyire fontos  a jól létünk. A jól létben minden olyan könnyű. Nem feladatok és problémák vannak, hanem lehetőségek. A jól létben mosolygunk és szívesen adunk ebből másoknak is, ha kérik, ha nem! Jól létet adni magunknak vagy másoknak pénz nélkül is lehet, sőt, szerintem úgy lehet adni csak igazán.

Nem akarok járványozni, de egy előnye eddig már van! Az emberek tanulják, hogyan kell segítséget kérni másoktól, és aztán ezt nyitott szívvel elfogadni, hasznosítani és eredményeket elérni. Haladni és fejlődni. Aztán pedig ők is adnak valaki másnak ebből a jól létből. Az elmúlt hónapokban megtanultuk megfogalmazni az igényeinket és ezeket másokkal is megosztani. 

Nagyon sok olyan ember van, aki azt az elvet vallja, hogy egyedül kell megoldania mindent, hiszen az ő élete. Ő látja át, ő van benne. Hogyan tudna valaki más okosan és eredményesen dönteni egy kérdésben helyettünk? Sehogy! Ez a része valóban a mi dolgunk, hiszen a felelősségét vagy  a sikerét is mi viseljük majd. Én most nem erről beszélek! Támogatást, segítséget, szívességet lehet úgy is kérni, hogy azzal minket nem befolyásol senki, nem mondja meg, hogy mit tegyünk. Mindösszesen egy lépésben kérünk csak segítséget. Ez a pici lépés pedig közelebb visz minket ahhoz, hogy változni, változtatni, lépni tudjunk tovább. Senki nem döntött helyettünk, senki nem tett helyettünk semmit, csak hozzátett a folyamatunkhoz. Azaz hozzá tett  a jól létünkhöz. A mai világban egyedül boldogulni mindig mindenben, már NEM LEHET! Azért vannak az emberek körülöttünk és azért vagyunk mi is másoknak, hogy egymást kiegészítve fejlődjünk. Mindenkitől kaphatunk valamit, és mi mindenkinek adhatunk valami jót. 

A CÉL A JÓL LÉT! :) 

NoraSm 

facebook.com/norapictures

Szemléletváltás - beszélgetés Etienne Kala életvezetési tanácsadóval 1. rész

Szemlélet-váltás

Egyre többet foglalkozom ezzel a kérdéssel, mert részben a környezetemen látom a változást, jót, rosszat egyaránt, valamint saját magamon is érzékelem olykor a gyökeres változást, ennek pedig egyértelműen oka van. A témában pedig jobb beszélgetőtársat nem is találhattam volna, mint Etienne-t. Előző beszélgetésünk a belső egyensúlyról szólt, melyet rekord sokan olvastatok, és több levelet, visszajelzést kaptam, hogy szeretnétek, ha ez a sorozat folytatódna, íme!    

EK: Onnan indul el minden, hogy már máshogy személed a világot, ez által más lehetőségek adódnak. 

NS: Tehát a szemléletváltás igen is létezik!?

EK: Igen, persze, hogy létezik. A szemléletváltás lényege a honnan hova, hogy az ember tudja, honnan indult, és hova akar érkezni. Bár kétség kívül az alapja egy felismerés. A felismerése annak, hogy nem akarom úgy csinálni tovább, ahogy eddig tettem. Ez igazából nem is a „csinálás” másik módja, hanem a „gondolkodás” másik módja, a kapott eredmény mássága.

NS: Csinált valamit valahogyan eddig, és rá kell jönnie, hogy ez nem működik. Át kell szerveznie, másképp kell csinálnia ahhoz, hogy működjön. Nyilván embere válogatja, hogy mennyi idő alatt jön rá arra, hogy nem működik az, ahogy eddig csinálta, de maga a szemléletváltás manapság valóban kézzelfogható? 

EK:  A világ vége egyben egy új világ kezdetét is jelenti. Jelenleg ennek egy átmeneti időszakát éljük. Amikor a régi már nem működik, az új pedig még nem kristályosodott ki egészen. Tehát a Most valamilyen módon átmenetet képez a kettő közöt. Ezt éljük, tapasztaljuk. Na, de egy huszáros vágással visszakanyarodok az előző felvetésedhez, igen, másképp kell csinálnia ahhoz, hogy más eredményt kapjon, de az már egy fejlődési szint, hogy valaki rájöjjön arra, hogy másképp kell csinálnia ahhoz, hogy más eredményt kapjon.   A „problémát” az okoza, hogy bármit csinál, nincs sikerélménye, és ez frusztrációt - önbizalomvesztést, haragot, elkeseredettséget okoz. A valóság az, mivel csak a cselekményét változtatja, a külsőségekkel foglalkozik, a lényegi belső dolgokon, a szemléletén nem változtat, igazából nem csinál mást, csak a „Másképp csinálom illúzióját éli”. Ugyanazt teszi folyton. Így a  kapott eredmény is mindig ugyanaz. Persze, ha valami olyat cselekszik, aminek pozitív az eredménye, akkor nem kell változtatnia, hiszen működik, bár a jóból is lehet még jobbat formálni... ráadásul könnyen. 

Tehát a személetmódváltás egyértelműen arról szól, hogy mit akarok másképp megtapasztalni az életben, és akkor ehhez keresek valamilyen eszközt, lehetőséget, fejlesztem készségeimet, hogy ezt elérhessem. 

NS: Ez visszavezethető a legutóbbi, és az egyel előtte lévő beszélgetős estjeid témájához is, ahol  arról beszéltünk, hogy találd meg magadban azokat a területeket, amik nem működnek, és azon változtass.

EK. Visszavezethető, így van. 

NS: Képes lenne mindenki arra, hogy megtalálja magában azokat  a dolgokat, amin változtatnia kell?

EK: A válasz egy szóval? Igen! :) Van egy de, és van egy zárójel, és sok felkiáltójel, más szóval, csak idő kérdése. Ugyanakkor lehetséges spórolni az idővel és mérsékelni az út közbeni fájdalom mértékét, azzal, hogy  tudatosan választja meg az indulás irányát és módját. Mindenki képes rá, az alapja pedig az igény megteremtődése benne, hogy ő változni, változtatni akar. Az igény létrejötte az első lépés. Ekkor a döntés ismét kettéválik: kitalálhatja magának, hogy „mindenki hagyjon békén, majd én megteremtem a változásomat”, vagy különböző fórumokon lévő segítséget vesz igénybe, és természetesen nem árt, ha a megfelelő fórumon a megfelelő segítséget veszi igénybe. A nehézség abban rejlik, hogy sokszor ez előre nem derül ki, hogy jól választ-e vagy sem. Gyakorta, helytelen következtetésre jut vagy reakciói nyomán elmegy a kedve a folytatástól... feladja. Fel kell építeni mindent. Például, kiválaszthatod és megveheted a otthonodhoz a legdrágább burkolatot is, ha nincs a házadnak megfelelő alapja, összedől és maga alá temeti minden erőfeszítésedet. Ezért nagyon fontos, hogy hogyan építkezik az ember. Az önismeret nem más, mint önmagunk újra fogalmazása, önmagunk felépítése tetszésünk szerint.

NS: De honnan tudja az illető, hogy jó könyvet vett a kezébe, vagy jó helyre ment segítségért?  

EK: Nem volt olyan ember, akin ne tudtam volna segíteni. Hiszek abban a keleti mondásban, mely szerint "ahol tanítvány van, ott mester mindig akad." Nyitottá kell válnom a változásra, változtatásra, ez szüli meg azt a helyzetet, ahol összetalálkozhatok a megfelelő könyvvel, segítővel, akivel nekem dolgom van. 

Ha készen van valaki  a változásra, akkor ilyen „meglepetésszerűen” bukkannak fel lehetőségek. Az én munkám is szájról szájra terjed, és ezt az utat is részesítettem ezidáig előnyben. A utóbbi időben nekem is változtatnom kellet ezen.  Egész egyszerűen olyan irányba ment el a világ, és olyan irányba történnek változások, hogy eldönthetem, passzívan nézem, hogy mi történik az emberekkel, vagy  pedig teszek valamit értük. Legalább szólok, hogy legyen választási lehetőségük.  Azon emberek  99%-a, aki nálam megfordul, az ilyen "utolsó stádiumos". Mert olvasott mindent, hallott mindent, már volt mindenhol, és még egy utolsó esélyt ad ennek az egész dolognak, hogy hátha lehet ezt másképp is. Nagyon sokszor így érnek el, így jutnak el hozzám, ilyen állapotban. Nyilván ilyenkor nekik magukkal, és nekünk együtt is több feladatunk van. Ő már bajban van. Nem kicsit van bajban, nagyon van bajban. Abba az irányba igyekszem elmozdulni, hogy megmutassam az embereknek, hogy addig kell lépni, amíg nem muszáj lépni, mert az sokkal fájdalommentesebb. Amikor leülünk beszélgetni valakivel, és kiderül, hogy Ő jól van, az a lehető legjobb kiindulási állapot. Mert mikor mész el hegyet mászni? Nem akkor, amikor mindkét lábad gipszben van, hanem amikor jól vagy. Akkor kell! Akkor kell változtatni valamin, amikor az ember jól van, ha ilyenkor változtat, akkor sokkal könnyebb változtatni, könnyebb felismerni  a hibákat, könnyebb elfogadni a hibákat, könnyebb túllépni  a hibákon. És azon túlmenően, hogy könnyebb változtatni, még ott van annak is az áldása, hogy nem muszájból teszed. És amikor nem muszájból teszel valamit, az azt eredményezi, hogy  ugyanannak a cselekménysornak más lesz az eredménye, a vége. Hamarabb is érsz célt, és az lesz az eredménye, amit szeretnél. Egyébként pedig az szokott lenni, hogy az eredmény, jó-jó, ez hasonlít arra, amit szerettem volna, de nem pont ezt akartam.  Van benned egy elégedetlenség, mert nem önszántadból lépted meg azt a dolgot, hanem muszájból, az élet rákényszerített, ezért más eredményt kaptál. Így működik az Univerzum, így osztja a lapokat. Ezért izgalmas, hogy az ember miként áll ezekhez a dolgokhoz. Önszántából, nekifog, megcsinálja, vagy megvárja amíg kényszerítve lesz, és akkor lép.

Olyan, mint a kereskedelemben. Hogyha te ismered a piac dinamikáját, akkor pontosan tudod, hogy mikor vásárolj, és mikor adj el. Ha nem ismered a trendeket, úgymond laikusként vagy az adott kereskedelmi folyamatban, akkor mit fogsz csinálni? Reagálsz a piacra. Akkor fogsz eladni, amikor esnek az árak, és akkor fogsz venni, amikor emelkednek az árak. Így nem tud haszon termelődni. Mit tesz az átlag ember? Esnek az árak, jujj, azonnal eladom, nehogy mindenemet elveszítsem. Emelkednek az árak? Akkor gyorsan vásárolok, mert ez tuti üzlet. Ez nélkülöz minden féle ésszerűséget - átgondoltságot. A hozzáértő pont az ellenkezőjét csinálja. Más koncepciója van az egészre. Ő csinálja - formálja a trendeket, nem követi azt.

Pontosan ezért, azok az emberek, akik úgy jönnek, idézőjelben "szűzen", hogy soha nem érdekelte őket a ”spirituális” gondolkodás, nem foglalkoztak vele, sőt, mondhatni, inkább a racionálisabb beállítottság jellemző rájuk, mintsem az elmélkedés, na velük lehet a legjobban haladni, és a leggyorsabban, mert náluk nem kell annyit bontani. Nem kell romokat eltakarítani. Hanem van egy üres telked, amire lehet építkezni.  Náluk a leglátványosabb, és a leggyorsabb a fejlődés. Tehát hogyha eleve jól van, abból lehet jobbat csinálni. Hogyha rosszul van, abból nagyon komoly feladat jót csinálni. A jóból jobbat csinálni könnyű. Tehát erre rá kell döbbenniük az embereknek, ahogy  a kínai mondás tartja, hogy "addig kell lépni, amíg nem muszáj lépni". Mert ez egy előre gondolkodás, tervezettséget feltételez, átgondoltságot. Egy döntést feltételez, egy szisztémában való, célirányos gondolkodást. És ez így hozza is magával a kívánt eredményt. Hogyha ez nincs benne, akkor nem is várhatom el, hogy ezeket a hasznokat meghozza. Nem tudom elérni a célomat, Miért nem? Azért, mert nincs célom. Azt se tudom, hogy mi a célom. Csak benne vagyok egy helyzetben, amit nem értek, azt se tudom, hogy miért történik mindez? Miért pont velem, miért pont nekem kell ezt megtapasztalni? Micsoda hülyeség ez az egész? Bla bla bla bla...

Bár ott van benne az információ, vagy a feloldás, de nem tudja kibontani belőle, mert ezekkel a reakciókkal van elfoglalva. Ha jól van, akkor nem reagál, és nem duzzog, nem hiszi azt tévesen, hogy a világ ellene van, hanem azt mondja, hogy ok - rendben, akkor én most mit is csinálok? Nem túlélni akarok, hanem, el akarok jutni A-ból B-be, tehát végigjárom az  tanulási utat. Teljesen más lesz a végeredmény. Más ok, más okozatot szül. Így maga az út, amit végigcsinál és amit megtapasztal - megért belőle az is más lesz. A kapott eredmény megint egy másik, az adott ember számára hasznos útra viszi őt.

NS: Gondolod, hogy az elkövetkező 5-10 évben látványos lesz a szemléletváltók aránya? Növekedni fog? 

EK: Szerintem mindenféleképpen. Egyre többen vannak azok az emberek, akik nem csak beszélnek róla, hanem élik is. Még nagyon sokan vannak, akik CSAK beszélnek róla. Ezért érezzük azt, hogy mintha nem lenne jobb a ma, mint a tegnap. A szemlélet váltás első lépcsőfokát meglépő emberek tömege már elég volt ahhoz, hogy a változás elinduljon, de kevés ahhoz, hogy ezt minőségi  váltásként tapasztaljuk meg. A minőségi megtapasztalás a „jobb világ” akkor jön el amikor a szavakon túl elkezdik élni is ezek az emberek az Univerzum Törvényeivel szimbiózisban lévő megértéseiket.

Folyt...

További szép napot neked! Üdv, Kovács Nóra 

Itt tudsz írni nekem: traning@norapicturestudio.hu

 a FaceBookon: www.facebook.com/norapictures

https://www.norapicturestudio.hu/