Ma már minden bokorban egy coach terem… bár így lenne…

 

A tavasszal elém került egy Facebook poszt egy férfi coach-al. Egy két és fél perces videó egy rádióbeszélgetésről. A kérdés a műsorvezetőktől az volt a meghívott, elismert coach felé, hogy miért mondják azt, ma már minden bokorban egy coach terem, és miért vagy mitől lesz igazán jó egy coach. Nagyon kíváncsi voltam a válaszra, így azonnal rá is kattintottam.

A válasz rövid lényege az, hogy ma Magyarosságon nincs annyi coach, amennyire egyébként szükségük lenne az embereknek. Jó coach pedig úgy lesz valaki, ha ki tud alakulni egy bizalmi viszonyt az ügyfeleivel. Bizalmi viszony ismerősökkel tud kialakulni, illetve elégedett ügyfelek által, akik az adott szakembert jó szívvel ajánlják az ismerőseiknek, barátaiknak, rokonaiknak. A coaching szakma a bizalomra épül, és az utcáról kevés ember esik be ismeretlen szakemberhez.

Tegnap én balga rákattintottam szintén a Facebookon egy coach iskola hirdetésére. Bár ne tettem volna! Az iskola tájékoztatója egyáltalán nem győzött meg arról, hogy náluk szeretnék tanulni, az ára pedig brutálisan irreális.

Azért mondom, hogy én balga, mert értelemszerűen azóta a Facebook dobálja be nekem az összes coach képzés hirdetését. Ma eddig négyet jelöltem, hogy nem kérem a tartalmat.

A coachingban rejlő csodás lehetőségeket majd egy másik bejegyzésemben fejtem ki, most maradnék az árnyoldalainak boncolgatásánál

Tehát, ma már mindenki coach

Mielőtt lassan egy évvel ezelőtt közelebbi ismeretségbe kerültem a coachinggal, tanulmányoztam és figyelgettem ezt a területet régóta, mert valahol mindig vonzott. DE! Én is azt láttam, hogy ma már mindenki coach. Sőt, azt láttam, hogy szinte mindenki rossz coach. Divatszakma lett, mint az ingatlanozás. Arról is mindenki azt hiszi, hogy milyen raj kis meló, és szarrá keresi magát az ember. Aki szokta olvasni az írásaimat, tudhatja, hogy több, mint 2,5 évet ingatlanoztam, Budapesten, jó irodánál, sikeresen. Tehát, tudom, hogy mi volt a mögött a munka mögött. Az ingatlan szektorból ugyanolyan sokan hullanak ki nap, mint nap, mint a coach hivatásból. Igen, itt is sokan azt hiszik, hogy elég, ah megtanulják, amit kell, aztán dőlnek az ügyfelek.

Egy nagy fenét! Arzét mert a tananyagot megtanultad, meg még le is vizsgáztál, az nem azt jelenti, hogy kész vagy a szakmádra. Sőt! Mostantól kell csak nagyon sokat gyakorolni. Ez egy olyan terület, ahol nem lehet hibázni! Nem lehet emberek féltett dolgaival dobálózni.

Ez a munka a bizalmon és a titoktartáson alapul. Ha valaki nem tud titkot tartani, ne válassza coaching szakmát, nem neki való.

Ha valaki nem tud figyelni az ügyfelére, de úgy teljesen, mert fontosabb a telefont nyomkodni, akkor ne dobja ki az iskola árát az ablakon, fölösleges.

Sorolhatnám még azokat a fontos dolgokat, amik feltétlenül szükségesek a coaching profi működtetéséhez, de nem lenne elég a papír. Még egy fontos ok eszembe jutott, aki csak a pénzért akar coach lenni, nem fog neki sikerülni, hogy megéljen belőle, mert ez ügyfelei érezni fogják rajta a merevséget és a háttérben meghúzódó közönyt. Ilyen coach-hoz pedig nem megyünk szívesen, kár érte az idő és a pénz.

Hála az égnek, vannak igazán jó coach-ok, én is ismerek nem is egyet. Ők annyit tanulnak, amennyit csak idejük engedi. Szeretik amit csinálnak, mert őket azt hajtja, hogy másoknak segíthetnek jobbá vagy átláthatóbbá tenni az életüket. Megtanítanak egy olyan letisztult, célorientált, de vonzó és elérhető célt találni egy adott témában, ami emeli őket minden egyes nap. A coaching megtanít egy logikus, gyors, átlátható szemléletre, amit utána az ügyfél már akár egyedül is alkalmazni tud az élete más területin is, hosszútávon és sikeresen.

Nem mondhatok ilyet, mert nem erőltetek senkire semmit. De mondtam már olyat, hogy adjatok egy coach-ot minden ember mellé egy folyamat erejéig, és csodálatos világban fogunk élni, mégis két lábbal a földön. Szóval, tudom, hogy ilyet nem mondhatok…

Egy igazán jó coach felajánlja az ügyfeleinek, hogy az első konzultáció ingyenes. Egy kötetlen nulladik típusú beszélgetés, amely alkalmával kiderül, hogy az ügyfél és a coach tudnak-e egy hullámhosszon beszélgetni. A téma, amivel az ügyfél felkereste a coach-ot, egyáltalán coach kompetencia vagy más szakemberre van szükség. Egy jó coach tudja, hogy hol vannak a határai, és mi az, amiben ő nem tud vagy nem segíthet. Mindkét fél mondhatja az első beszélgetés végén, hogy köszönöm, de nem kérem a folyamatot. Nem erre gondoltam, nem így képzeltem, igazából nem is akarok változtatni az életemen, más szakemberre van szükség, pl pszichológus, pszichiáter, bármilyen terapeuta.

Ebből pedig az látszik jól, hogy csak akkor indul a folyamat, ha mindkét fél így szeretné.

A coaching folyamat célja a változás, változtatás. Pont. A változás pedig csak dumcsival nem fog megtörténni. Coach-ot az keressen magának, aki képes új dolgokra nyitottnak lenni, aki képes tenni fizikailag is azért, hogy haladjon a célja felé. Ilyen segítséget az vegyen igénybe, aki elfogadja, hogy a coach nem tanácsadó. A coach kérdez. Célirányosan, kedvesen, figyelmesen, de hathatósan. Időnként mellbevágóak a kérdések, de jók. Nagyon jók! Az ügyfélre és az adott témára szabva, egy nagyon jól működő technika segítségével.

A coaching folyamat nem játék sem a coachnak sem az ügyfélnek. Itt nem babra megy a játék. Mindkét félnek ugyanolyan felelőssége van. Mindkét félnek ugyanannyit kell beletennie a folyamatba. Varázsütésre nem szoktak a dolgok jó irányba változni, maximum a mesékben….

NoraSm

Kovács Nóra Life coach 

Kérdésed van? Írj nekem bátran! :) 

nora.sm8@gmail.com

facebook.com/norapictures