Azt gondolom, természetes dolog, hogy ha valaki egy
könyvet ír, akkor abba teljesen beletemetkezik, és a külvilág - részben -
megszűnik. Felveszel egy teljesen más fordulatot, és amikor vissza kell
zökkenni az életbe, valami hétköznapi dolog miatt, akkor az szörnyen fájdalmas
érzés tud lenni. Amikor írok, és belemerülök a munkámba, akkor nem lógok
a neten, de ettől még tudnak adódni olyan helyzetek, amelyekre másképp reagálok,
mint amikor mondjuk otthon éltem, ugyanis totálisan kizökkentenek az írásból.
Pörgök én a könyvemmel kapcsolatban persze, csak ez más. Sose
gondoltam volna, hogy engem ennyire le tud kötni valami, és képes leszek
egyszerre csak egy dologra koncentrálni, ahogy a pasik – úgy általában -, irigylem is őket ezért. Mint tudjuk, a nők három dolgot csinálnak
egyszerre, és közben húsz dolgon agyalnak. Én is ilyen vagyok, de amióta könyvet
írok, szép lassan megtanulok egyszerre csak egy dologra figyelni, hiszen így sokkal hatékonyabb és
összeszedettebb munkát lehet végezni. Még a végén én is képes leszek rá?
Ha a saját könyvemet én nem élem át, akkor mi a
francnak csinálom? Ha én nem sírok, vagy akár zokogok végig egy megható, vagy
megrázó sztorit, amit épp leírok, akkor megette a fene az egészet. Ez a
könyvem pszichológiai része magam felé, átélek újra mindent, és így a helyükre
kerülnek a dolgok. Az olvasónak pedig át kell adnom az érzéseimet is, és ez
bizony nagy fájdalommal jár, ami megvisel közben. Utána szépen
letisztulnak az érzéseim is, de szinte minden fejezetben van olyan rész, aminek
a felelevenítése hatással van a lelkivilágomra, ráadásul többször is. Hiszen
amikor gondolkodom rajta, és azon, hogyan írjam le, az már egy sokk, aztán a
durvább része az, amikor papírra is vetem, tehát minimum duplán kapom, pláne,
hogy utána még vagy százszor el is olvasom.
Érzékeny könyvet írok, kérem
szépen, így hónapok óta egy mély érzelemvilágban élek. Mondjuk, ha egy
hídépítésről írnék, más lenne az alap lelkivilágom is. Sokszor eszembe jut a
Csak szex és más semmi! filmben, amikor „dramaturg-Dóra” ül a szobája közepén,
előtte a laptopja egy dobozon, ír, csokit majszol, és sír. Tegyük hozzá,
hogy neki épp szerelmi bánata van, de sokszor én is úgy nézek ki, mint ő. Igen,
ez ilyen.
Igaz, hogy ez a könyv rólam szól, de én csak egy
idegenvezető vagyok. Tehát meg kell találnom az arany középutat, hiszen a könyv neked szól, a valóságról és az
életről.
NoraS
További szép napot Neked! Üdv, Kovács Nóra
Itt tudsz írni nekem: norakonyv@gmail.com
Nézd meg az új BLOGOMAT: http://norasmith.empowernetwork.com
Csatlakozz hozzám a FaceBookon: www.facebook.com/norapictures
