ELKÉSZÜLT a Hogyanlettemnora.com- a szabadidő hasznos eltöltése, nálam

 És kész!

HOGYANLETTEMNORA.COM 

Egy weboldal egy könyvről. Egy könyvről, ami az életről szól, őszintén. Igazi történetek, melyek neked is segíthetnek vagy megoldást adhatnak élethelyzeteink és feladatainak útvesztőjében. Könnyebb úgy megoldani, feldolgozni és túllépni helyzeteken, ha tudod, hogy rajtad kívül mások is jártak már ebben a cipőben. 

a weboldalra itt tudsz látogatni  https://hogyanlettemnora.com

Hónapok tervezése, hónapok munkája, hónapok feszültsége van ebben a weboldalban, millió ajtó, ami mindig az orrom előtt záródott be. 

Lépésről-lépésre összerakni, összeállítani elemenként egy weboldalt, úgy, hogy nem értesz hozzá, nem egyszerű feladat. 

Hatalmas feszkó minden egyes nehézségnél és a türelem brutális tanulása. 

A felület nagy része szinte pillanatok alatt összeállt, gyorsan tudtam vele haladni, és rendkívül látványos volt. Aztán amikor a technikai részét kellett volna hozzátenni, ott megállt a világ! Nem vagyok informatikus, nem értem a programozást, milliónyi beállítást, apró, de annál fontosabb dolgok elhelyezését, beillesztését. 

Elvileg egyedül alkottam, de ez így nem lenne igaz. Voltak, akik nem akartak segíteni, voltak, akik válaszra sem méltattak, volt idegen, aki szeretett volna segíteni, de meghaladtam a tudását, ÉS! voltak, akik nagyon szívesen segítettek. 

Megint és ismét csapatban dolgoztunk, és a végére minden úgy alakult, ahogy én szerettem volna. Köszönöm a legapróbb véleményt, ötletet, tanácsot, támogatást, biztatást, segítséget MINDENKINEK!

Ettől a perctől nyitva vagyok! A nap minden percében, a reggeli kávéhoz, vagy ebédidőben. Olvasgass nálam vacsora közben. Olvasgass nálam utazás közben a buszon, metrón, villamoson, vagy a felhők fölött. Olvasgass nálam egy padon ülve a parkban, Olvasgass nálam bármikor, ha van öt perced, pasik a WC-n ülve, csajok a szoláriumra várva, és amikor éjjel nem tudsz aludni, BÁRMIKOR! :) 

Égi segítőim, íme az alkotásunk! 

Ha azon gondolkozol, hogy készítesz magadnak egy weboldalt, ami nem kerül csilliókba, de a vállalkozásodat, munkádat, hobbidat szeretnéd megmutatni és elérhetővé tenni nem csak a facebook felhasználók között, hanem mindenki számára, keress bátran, szívesen segítek! 

Minimális havi díjért olyan weboldalad lehet, amit te kezelsz, te frissíted, akkor, amikor időd és kedved van hozzá. Nálad fut be minden adat, statisztika, üzenet, kérés, megrendelés. 

Tizenöt évvel ezelőtt milliónyi weboldal létezett, melyek teljesen személyre vagy cégre voltak szabva és formálva. Az oldal dizájnja, elrendezése, menüi megadták a tulajdonos KÉPÉT. Képet kaptunk róluk. Ma a facebook segít abban, hogy ingyen felületed legyen, de minden oldal ugyanúgy néz ki. Nincs keresőoptimalizálás, hogy rád találjanak azok az emberek, akiknek szükségük van mondjuk a termékedre, szolgáltatásodra. 

A weboldal az enyém és a tiéd, szabadon és kreatívan pakolhatjuk ki magunkat a kirakatba. Saját kirakatunk van.

A facebook oldalam természetesen marad, www.facebook.com/norapictures az is én vagyok. Jól megfér a kettő egymás mellet, vagy kiegészítik egymást. A saját weboldal egy plusz lehetőség arra, hogy minél többen lássák a kirakatodat :) 

NoraSmith 

HOGYANLETTEMNORA.COM https://hogyanlettemnora.com

Szépen bánj a lányommal "kishaver", különben eláslak!

 Jókat szoktunk szórakozni azon, amikor a lányos apák már a gyerkőc megszületésének pillanatától különböző fegyverarzenált sorakoztatnak fel, no persze inkább csak fejben, hogy megvédjék a kislányukat a pasiktól.

Mindig így volt ez, de az utóbbi években egyre gyakrabban látok ilyen jópofa, de kőkemény beszólásokat apukáktól, én pedig elgondolkodtam ezen egy kicsit…..

Apuka végigcsajozta az életét mielőtt gyermekének anyukájával találkozott volna. Átvert, kihasznált és visszaélt helyzetekkel, olykor egy perc alatt pattintott le egy-egy csajt. Vagy használta őket egy ideig, aztán, amikor kötődni kezdett volna a lány, már menekült is a pasi. Mire egy férfi eljut ahhoz az állomáshoz, hogy apává váljon, van a háta mögött jó pár kaland, és helyzet.

Azt ne mondja nekem senki, hogy minden apa minden helyzetben úriemberként bánt és viselkedett minden nővel!

Szóval, a férfiből apa lesz, és azonnal kardot ragad, hogy az ő kislányát egy pasi sem bánthatja meg, vagy beszélhet  vele csúnyán és tiszteletlenül. Tényleg??? Cuki ez a hozzáállás, és vonzó a lelkünk számára, de esély sincs arra, hogy legyen olyan kislány, akit mostantól soha egyetlen pasi sem fog kihasználni, megbántani vagy rosszul bánni vele.

A lányos apák addig hordják a képzeletbeli kardjukat, míg a lányuk el nem kezd pasizni. Ugyanis, ha a kardot igazából akkor kezdenétek el használni, amikor a pasik színre lépnek, lenne műsor és felnégyelés igen gyakran.

Most akkor mi van? Az apák belátják idővel, hogy nem tudják lányaikat megvédeni minden szélhámostól, vagy időközben eszükbe jut, hogy ők ugyanilyenek voltak fiatalon?

Van egy kislány, akit megbántott a pasija, mondjuk lelépett a kislány barátnőjével. Kislány hazamegy sírva, elmeséli apukának. Eleve a lányok az ilyet nem mesélik az apjuknak. De legyen, elmeséli apának. Hányszor hallottál már olyat, hogy ezek után apa, feláll a foteljéből, felveszi a bőrdzsekit, farmer, bakancs, kimegy a garázsba, leakasztja a láncfűrészt a falról, felpattan a Harley-jére, és meg sem áll Pistikéék házáig?! Leszáll a motorról, kezében lóbálja a láncfűrészt, becsenget, Pistike apukája ajtót nyit, ott áll Pistike is, és a kislány apukája szó nélkül nekiküldi Pistikének a láncfűrészt!?!?

Naponta lenne tele a tv híradó, hogy a rossz bánásmód miatt a mai napon 500 apuka vett revansot, mert szarul bántak a lányával. Valahol vicces ez, de mégsem az!

Lány létemre mondom azt, hogy apukák! Van a gyereklány születésétől kezdve 15 évetek arra, hogy megtanítsátok a lányaitoknak, hogy mit tehetnek meg velük és mit nem. Mit jelent az, hogy egy nőnek tartása van. Hogyan szűrheti ki a szélhámos pasikat és honnan ismerszik meg a jó fej srác? Hogyan bánik egy férfi a nővel. És arra is tanítsátok meg őket, hogyan kell a férfiakkal bánni. Neveljetek, karakán, vagány csajokat, hogy két keresztkérdésből levágjon egy pasit. Tanítsátok meg őket arra, hogy ne elégedjenek meg a jóval, hanem a legjobbat válasszák. Tanítsátok meg a kislányaitoknak, hogy mitől lesz jó egy csaj. Tanítsátok meg őket szeretni, és elfogadni. Törődni, gondoskodni és őszintén hinni, bízni.

Ha ilyen útravalót adtok lányaitok kezébe, sosem lesz szükségetek a láncfűrészre! :)

NoraSmith 

Megoszthatod az írásom linkjét, ha tetszett. 

Nézz be hozzám a facebookon is: https://www.facebook.com/norapictures/

Szeretsz olvasni? Akkor várlak a weboldalamon: http://hogyanlettemnora.ukit.me/

A körülöttünk élő emberek megismerésének titkai

 Sokan jártunk már úgy, hogy sok év haverság, barátság, üzleti vagy munkaviszony után egyszer csak hirtelen, minden előzmény nélkül történik valami, és olyan reakciót kapunk, ami konkrétan pofánbasz!

Megismertél valakit valamilyennek az évek és közösen átélt dolgok kapcsán, és elvileg tudtad, hogy mire hogyan reagál, miről mi a véleménye, mit hogyan kezel vagy intéz. Mondhatni ismerted az illetőt. Vagyis ezt hitted. És akkor jön egy váratlan helyzet, ami kizökkenti az általad ismert embert a szerepéből, és egy pillanatra véletlenül igazán önmagát adja, amitől te kapsz egy gyomrost.

Pl. oda-vissza segítettétek egymást az évek során, aztán most szerettél volna megbeszélni vele valamit, vagy kérni egy apróbb szívességet, segítséget, és kapsz válaszul egy nagyon negatív, elutasító, sértő és bántó elutasítást vagy lekezelő viselkedést. A dolog lényege, hogy menjél te a sóhivatalba az apróbb kínoddal, pont leszarom, mert én most fontosabb vagyok. Vagyis, az illető eddig is magát helyezte előtérbe, a te károdra, csak eddig nem vetted észre, mert jól palástolta.

A váratlan helyzetek mutatják meg igazán azt, hogy a környezetünkben élő emberek milyenek.

Lehet, hogy a főnököm általában mézes-mázos velem, de ha egyszer felhívom, hogy szerdán egy orvosi vizsgálat miatt nagyjából egy órát kések a munkahelyemről, és ezt elutasítja, máris tudjuk, hogy kivel álluk szemben igazán.

A szavak sok mindent elbírnak, és ígérgetni is lehet egy ideig… de mindig az a fontos, hogy mi van a szavak mögött. Van-e ott egyáltalán valami…

Ha szeretnéd tudni, hogy milyen emberek élnek a környezetedben valójában, teszteld őket! Ne gondold, hogy téged sosem tesztelt senki! Dehogynem! Már rég meg is kaptad a címkédet, a hülye, akivel bármit meg lehet tenni, és bármit lehet tőle kérni, mert úgyis ugrik azonnal! Sokan vannak a környezetedben, akik ezzel szép csendben vissza is élnek.

Ennek az ellenszere az, hogy te pedig szép lassan teszteld le őket, és ha átmentek a „vizsgán” tartsd meg őket. Ha elbuktak a vizsgán, akkor szép lassan szabadulj meg tőlük.

Hogyan lehet tesztelni?

Találj ki egy titkot, ami persze nem is titok, sőt, lehet, hogy nem is gaz. Mond el összesen egy embernek, és várj néhány napot vagy hetet. Előbb utóbb kiderül, hogy az illető valóban tud-e titkot tartani, tehát bármikor tudsz rá számítani, vagy két napon belül valaki más visszakérdezi tőled, a titkot, hogy ez tényleg igaz?

Miután te egy áldott jó ember vagy, tőled alap, hogy bármit lehet kérni, megértő vagy és segítőkész, ugrasz azonnal. Eddig ok, de te is ugyanezt viszont kapod tőlük? 

Teszteld! 

Kérj tőlük te is valamit. Eleinte csak apróságot, olyat, ami nekik nem kerül pénzükbe, túl sok idejükbe, és nem élsz vissza a kapcsolataikkal lehetőségeikkel. Nézd meg hogyan reagálnak?! Elutasít, keresi a kifogásokat, húzza az időt, vagy nyúl a telefonjáért azonnal? Ha azt ígéri, estére jövök a válasszal, tényleg úgy van, vagy neked kell rászólnod, hogy ugye nem fejeltetted el...?

Amikor öröm ér, nyilván néhány emberrel megosztod. Hogyan reagálnak erre? Ugyanúgy örülnek, vagy még jobban, mint te, mert tudják milyen úton jutottál el idáig, és érzik, értik, hogy neked ez mennyire fontos volt és mekkora boldogság? Vagy elintézik egy udvariassági gyors, rövid formulával?

Milliónyi nyoma és jele van annak, hogy ki tudjuk szűrni a környezetünk valódiságát, csak annyira rohanunk minden nap, és annyira lekötnek a teendőink és a gondolataink, hogy egyszerűen nem vesszük észre, a környezetünk, fel, kihasznál és megmérgez. Nem vesszük észre, hogy csak azért vannak még mellettünk, hogy belőlünk „táplálkozzanak” így vagy úgy. A szemünkben barátnak mutatkoznak, csak hátat ne fordítsunk nekik, mert azonnal kijátszanak, kibeszélnek, elárulnak, kellemetlen helyzetbe hoznak.

Tanuljuk meg, hogyan szűrjük az embereket és a tetteiket! Ezekről a helyzetekről is írok a Hogyan lettem Nóra című könyvemben, melyről több információt itt találsz:  

http://hogyanlettemnora.ukit.me/

NoraSmith 

Nézz körül itt is: 

https://www.facebook.com/norapictures/

Gondolj bele! Minden ember jó valamiben

Részlet a NÓRA2 című könyvemből 

Van, aki hidakat épít, van, aki tortákat süt, van, aki a cukorbetegségről tud sokat írni, vagy arról, hogyan küzd meg a mindennapokkal egyedülálló anyaként. Milliónyi példát sorolhatnék! 

Mindenki tehetséges valamiben, csak az a kérdés, hogy akarja-e tudni, miben az?

Az a kukás ember, aki azért csinálja ezt a munkát, mert élvezi, hogy a munkája révén csodásan tiszta utcák lesznek, követte az álmait. Munkájának minősége ennek megfelelően kiemelkedően jó lesz. 

Az a táncos, aki elkövetett mindent, hogy táncművész legyen, sikeres és elismert lesz 

Az a mérnök, aki csak azért lett tervező, mert ezt várták el tőle, sosem lesz jó szakember, bármennyit is tanuljon és dolgozzon érte. Az az eladó, aki csak kínjában nyitott egy boltot, mert valamit csinálni kell, sosem lesz jó kereskedő, és a vásárlók nem fogják szeretni, tehát hosszútávon veszteséges lesz a bolt, mert ezt a hozzáállást érzik a vevők, és el fognak pártolni más üzletbe. 

Az embereknek csak kisebb része olyan szerencsés, hogy kicsi gyerekkora óta tudja, hogy űrpilóta akar lenni, vagy MB1-es kosárlabdázó. Így nagy előnnyel indul, mert sok ideje van felkészülni erre a pályára. Minden mást ehhez igazítva alakítja ki az életét, ami az átlagember számára furcsa és természetellenes.  

Az emberek nagyobb része viszont, sajnos még felnőtt korára sem tudja, hogy mi érdekli igazán, milyen munkát végezne hosszú évekig szívesen és lendületesen. Nem tudja mire vágyik, mit szeretne megvalósítani, elérni, átélni, vagy érezni. Mondhatjuk erre azt, hogy nevelési probléma, és okolhatjuk érte a szülőket. Nekem is vannak olyan negatív élményeim, vagy fájdalmaim, amit a szüleim nevelése okozott, de nem hibáztatom őket, hanem kijavítom, megoldom, és egyensúlyt teremtek. 

Nekem is sok időre volt szükségem ahhoz, hogy rájöjjek az írás, fotózás, másoknak való segítségnyújtás lesz az, ami kitölti az életemet, és képes vagyok ezekért rengeteget dolgozni. 

Gondolhatnád, hogy könnyű nekem, mert én csak írogatok, kattogtatok és osztom az okosságaimat, a tapasztalataim alapján, míg mások egy kőfejtőben fizikai munkát végeznek. Ha az én esetemben az derült volna ki, hogy történelem és irodalom szakos tanár szeretnék lenni, akkor afelé mentem volna el, és első körben leérettségiztem volna. Nem lettek volna ekkora törések az életemben, de én ma sem bánom őket, mert mindegyikkel csak gazdagabb és bölcsebb lettem. 

Amikor egy gyerekre születésétől fogva odafigyelnek a szülei, és nem erőltetni akarnak rá dolgokat, hanem érdeklődve figyelik, hogy a gyerek mi felé vonzódik, ezen az úton segítik, támogatják, terelgetik őt, de mégis hagyják, hogy egyedül, önállóan tapasztaljon, hamar kiderül, hogy mire fogékony és merre indul el az élete. 

„Amíg az én kenyeremet eszed, azt csinálod, amit én mondok!” Ezt a mondatot sokszor hallottuk már, és jó esetben nem a saját szülőnktől. Tehát amíg az én kenyeremet.... na és mi a garancia arra, hogy aki ezt a mondatot nekünk szegezi, világi jó életet tudott magának felépíteni?, s még az is lehet, hogy igen, sikerült neki egy szép hátteret megvalósítani, de mi van ha én nem akarom tovább vinni az apám ügyvédi irodáját? Mi van, ha az az álmom, hogy Moziban legyek jegyeladó, mert annyi mosolyt kapnék a látogatóktól, ami engem arra késztet, hogy elégedett legyek magammal és a munkámmal. Szándékosan sarkítottam, hogy érthető legyen a kontraszt. 

Nem értem, hogy miért kell egy gyerekre ráerőszakolni bármit is? Sok olyan szülőt láttam már, aki a gyerekére olyan hivatást akart ráerőltetni, amit ő szeretett volna megvalósítani, de akár jogos okkal, akár gyávaságból és kishitűségből nem tett meg. Most pedig a gyerekével akarja megvalósíttatni a saját álmait. Ez erőszak és önzés. 

Azt értem, hogy a szülők tudásuk legjavával akarják a legjobbat a gyereknek, de közben mégsem látják, hogy megfojtják őket? Néha olyan, mintha a szülők sosem lettek volna gyerekek, és nem élték volna át azokat a dolgokat, amiket most ők tesznek a gyerekkel. Ilyen például a beszámoltatás. Miért gondolja azt egy szülő, hogy neki mindenről tudnia kell? A szülők sem mondanak el mindent a gyerekeknek, mert igenis vannak olyan dolgok, amik a gyerekre nem tartoznak, tehát ez visszafelé is igaz. 

Ha, és amennyiben a szülőkben kialakulna az a hozzáállás, hogy figyeli a kölkét, mihez vonzódik, mi érdekli, és segíti, hogy az adott témával kapcsolatban minél többet megtudjon, sokkal hamarabb kiderülne, hogy melyik gyereknek merre vezet az útja. Lehet, hogy sok dolgot ki kell majd próbálnia ahhoz, hogy megtalálja a saját világát, de ha ezt nem hagyjuk, akkor sosem fog rájönni, hogy mihez szeretne kezdeni magával a legszívesebben.  

Nem lenne annyi állástalan diplomás, és sokkal jobb és megbízhatóbb szakemberek dolgoznának mindenhol. Ismerek olyan gyerekorvos nőt, aki nem szereti a gyerekeket, de van ilyen óvónő is. 

Réges-régen volt olyan magyartanárom, aki a több oldalas irodalom dolgozatomat áthúzta, és egyest adott, minden indok nélkül. Pár évvel később magyarból az osztály egyik legjobbja lettem, ma pedig írok. Említettem korábban, hogy gyerekkoromban verseket írtam, de mivel senki sem biztatott, abbahagytam. Sok évvel később mégis csak a felszínre jött, és ha nem is versben, de gondolatokat osztok meg, veled. 

Azaz igazság, hogy számomra az írás egy teljesen hétköznapi és természetes dolog, nincs nekem ebben semmi különös, vagy eltérő a normálistól. Nagyon sokáig azt hittem, hogy az írásban való kifejezés készsége mindenkiben benne van. Vannak gondolataim, azokat leírom, és ennyi. Amióta megírtam az első könyvet és írom a cikkeimet, a visszajelzések alapján kiderült, hogy nem mindenki képes kifejezni magát írásban, sőt még sokszor szóban sem. 

Az, hogy én az írásban találtam meg magamat és a jövőmet, szerencse, de nagy felelősség is! Ám ahhoz, hogy én ide megérkezzek, nagyon sok dolgot kellett csinálnom, kipróbálnom, vállalnom, tapasztalnom. Semmi extra nincs az én szavaimban és soraimban, egyszerűen csak megfogalmazom mások gondolatit és érzéseit. Amikor ezeket visszaolvassák, feltöltöm őket, mert megerősítem az elképzeléseikben, tapasztalataikban, világnézetükben. Olyan, mint egy beszélgetés, csak itt most szinte egyfolytában én beszélek, és néha te is megszólalsz olvasás közben, tudom! :) 

Szóval, te tudod, hogy mi az életcélod? Vannak titkos vágyaid? Te azt a munkát végzed, amire mindig is vágytál, vagy ha még nem azt teszed, haladsz felé, teszel érte? Hiszel benne? Hiszel magadban?

Tetszett a részlet? Köszönöm, hogy megosztod! :) 

NoraSm 

Nézz be hozzám a Facebookon: https://www.facebook.com/norapictures/

Szeretsz olvasni? Akkor nézz be hozzám a weboldalamon: http://hogyanlettemnora.ukit.me/

ANGYAL – avagy el mered olvasni ezt a cikket?

Az utóbbi időben tudatosan figyelem a környezetemet, ki hogyan reagál az ANGYAL szóra? Természetes-e számára ezt a szót hallani? Összerezzen? Felhúzza a szemöldökét? Megfeszül? Vagy mosolyog?

Neked is feltűnt, hogy az ANGYAL szót az utóbbi években egyre gyakrabban halljuk? Ugyanúgy, mint azt, hogy levendula. A levendula sem új terményünk, csak évtizedekre elfelejtettük a kultúráját, ma meg már a fagyi is levendula ízű. Az ANGYAL-ság ugyanilyen. Tök mindegy, hogy hiszel-e a levendulában, van és kész. Tehát az is mindegy, hogy hiszel-e az ANGYAL-okban vagy sem, mert vannak, és kész. 

Sem most sem máskor nem erőszakolom a gondolataimat senkire, nem kell hinned az AGYALok létezésében, ettől ők még végzik a dolgukat, maximum téged gy picit a sor végére tesznek. Majd akkor jönnek neked segíteni, amikor kéred őket erre. Amíg nem hívod őket, karosszékből nézik végig, hogy mennyi hülyeséget halmozol az életedben. A sikertelenség kupacának tetején ülve, pedig majd kínodban hívni fogod az ANGYALokat, és segítséget fogsz tőlük kérni. Amikor pánikhelyzet van, valahogy mindenki elkezd hinni, Istenben, a sorsban, a karmában, valamiben.

Nézd meg egy zuhanó repülőgép utasait( jó esetben csak egy filmen), mindenki hívő lesz egy pillanat töredéke alatt!

Gyakrabban hallod mostanában hogy angyalterápia? Angyali üzenetek, ANGYALi gondviselés, ANGYAL jóslás, ANGYALokkal suttogás, van itt minden! Szegény ANGYAL szó olyan elcsépelt lett, hogy nem csoda, ha nevük hallatán az emberiség nagy része felhúzza a szemöldökét, gyanakvó és cinikus pillantást vet. Hagyjatok már a hülye AGYALaitokkal! Baromság az egész! Majd két nappal később, amikor vezetés közben elkerül egy durva balesetet, meg se fodrul a fejében, hogy kapott egy kis ANGYALi segítséget és épségben érkezhetett haza a családjához. Meg van róla győződve, hogy ő kurva jól vezet, és állati jók a reflexei. Hát persze!

A magam részéről igyekszem jóban lenni az ANGYALokkal, akik körülöttem léteznek, és nem elsősorban kérni szoktam, hanem megköszönni! Megköszönni az apró segítségeket, amikor indulás előtt időben figyelmeztetnek, hogy a kocsikulcsot is vigyem magammal, ne kelljen két emeletet visszacammogni érte. Szólnak, hogy ezt vagy azt írjak be a határidőnaplómba, valakit hívjak fel, mert később el fogom felejteni. Adnak nekem jó ötleteket, tanácsosokat, csak azokat sajnos nem mindig hallom meg!

Sokat vezetek este, és gyakran olyan helyeken, ami tele van vadakkal, őz, róka, nyúl, vaddisznó, és szarvas. Teljes a paletta. Kacskaringós, emelkedős részei is vannak az útnak bőven. Volt már olyan, hogy a kanyar kellős közepén ott állt előttem egy hatalmas vaddisznó. Nem én döntöttem, hogy merre kapom el a kormányt, és nem én rántottam a kormányt balra hirtelen, majd vissza. Semmi közöm sem volt ehhez a mozdulathoz. Azt valaki más tette, és mentette meg az autót, az utasomat és engem. Ha szemből jött volna valaki, akkor telibe verem a vaddisznót, kb 60-al. Ilyen lélekjelenléte egy embernek nincs. Engem nem kellett meggyőzni arról, hogy az AGYALok léteznek, tudom, és kész. De ez a kormányművelet az ő munkájuk és védelmük volt.

Jó dolog az ANGYALokkal beszélgetni. A legjobb tanácsadók, a legjobb hallgatóság, a legjobb bizalmasunk, a legjobb segítőink és támogatóink. Ők sosem akarnak nekünk rosszat tenni vagy okozni. Sose fognak hazudni, vagy félrevezetni minket! Találj ki magadnak saját AGYALokat, ha így könnyebb hinni bennük, és közel engedni őket magadhoz.

Az emberek többsége azt hiszi, ha átadja magát egy kicsit, mondjuk az ANGYALoknak, akkor hülyét csinál magából, elveszíti az irányítást az élete felett. Nem létezhet olyan, hogy a megérzéseire, belső érzéseire hagyatkozna. Holott érdemes lenne kipróbálni. Nem kell ajtóstul rontani a házba az AGYALokhoz, bőven jó az is, ha kis lépésekkel, feléjük fordulunk. Látni fogják, hogy érdeklődünk irántuk, és egy kicsit ők is megmutatnak magukból. Annyira csak, hogy ne ijedjünk meg, de visszaigazolásunk maximális legyen, AGYALok vannak körülöttünk. Nem kell látni őket, bőven elég, ha hisszük, ott repkednek körülöttünk, arra várva, hogy a segítségünkre lehessenek. Ez a dolguk! Kérj tőlük először valami apró dolgot, ami neked fontos, de kivitelezhető, azaz, el tudod hinni, hogy megtörténik, vagy megkapd. De higgyél benne tényleg. Kérd, és meg fog adatni. Pontosan kérj és kösd időponthoz, különben lehet, hogy húsz év múlva fogod megkapni és azt fogod mondani h nem is működik. De, működik. Kérjél először valami apróságot. Megkaptad, köszönd meg és mélyülj el ebben az érzésben, mert nagyon jó. Tartsd meg ezt az érzést, és lehetőség szerint mindig tudd elővenni, amikor szükséged van valamire.

Nem kell ANGYAL terapeutához járni ahhoz, hogy válaszoljanak a kérdéseidre. Felmondjak vagy sem? Elmenjek szabadságra két hétre, vagy húzzam végig ezt a projektet? Elvállaljam ezt a munkalehetőséget vagy várjak még egy jobb ajánlatra? Megvegyem azt az autót, amit ma láttam, vagy várjak még pár napot és utána válasszak? Befejezzem a csajommal, vagy tegyek még bele több energiát a kapcsolatunkba? A megtakarításomból vegyek egy lakást és kiadjam vagy inkább egy nyaralót vegyek, ahol pihenhetek? Millió kérdést tehetünk fel az Isteni Gondviselésnek, ha ez a szó jobban tetszik. 

Szabad emberek vagyunk, és a hitünk az, ami a leginkább a miénk. Ne befolyásolja senki és semmi. Igazán tiszta akkor tud maradni a belső világunk, ha magunk alkotjuk, képzeljük el, építjük fel, és nem engedünk oda be senkit az ANGYALokon kívül, mert így tud biztonságos lenni a számunkra, életünk végig.

Ne zavarjon a sok hirdetés, AGYALterapeuta, és hasonlók. Ők is azért vannak, hogy segítsenek.És nem kell attól félned, hogy átesel a ló túlsó oldalára, és egy idő után AGYALul fogsz beszélgetni mindenkivel. Nem így lesz. Egyensúlyt fogsz tudni találni a realitás, hétköznapi élet, és az AGYALság között.

Senki sem fog bolondnak tartani, mert magadban beszélgetsz. Nem is fogja hallani senki, csak az ANGYALok! :) 

NoraSm

Nézz be hozzám itt is: https://www.facebook.com/norapictures/

Szeretsz olvasni? Akkor nézz körül a weboldalamon : https://hogyanlettemnora.com

Ember, tudod te, hogy mit jelent az, készülni a karácsonyra?

 Dehogy tudod! Ha tudnád, akkor már otthon kortyolgatnád a forralt borodat, bekuckózva. Fa a teraszon a hidegben, a karácsonyi ételekhez minden hozzávaló a spájzban, meg a fűtőben, a fagyasztóban lenne, és linzert sütnél éppen a gyerekeiddel vagy az unokáiddal, mesefilmet nézve közben vagy a kedvenc zenéiteket hallgatva, hangosan nevetve és teli lenne a szívetek szeretettel.

Kész a linzer? Átviszel belőle a szomszédnak egy kis tálkával, és ő boldog, mert épp azon gondolkodott, hogy sütni kéne már valamit.

November elején akciósan megvetted volna a diót, esténként a tévé előtt ülve megtörnéd, megtisztítanád, és a friss dióbelet eltennéd a szekrénybe gondosan, hogy senki se találja meg. Recepteket böngésznél könyvekben vagy az Interneten, és ki is próbálnál néhányat, hogy lásd mennyire ízlik a családodnak. Befér az ünnepi menübe, vagy sem.

Készülni az ünnepre azt jelenti, hogy minden egyes bevásárlásnál figyeled, mi akciós. A zöldborsó, a szaloncukor, kis dísz az étkező vagy a dohányzóasztalra. Elővennéd az égősort és bekapcsolnád pár percre, hogy lásd, működik-e vagy izzókat, ledeket kell még venni. Az egyik vásárlás során a kedvenc borod akciós, veszel belőle két üveggel. Az egyik üveget elkortyolgatjátok esténként, a másikat pedig majd beteszed a fa alá, hogy az ünnepi vacsorához bontsd ki.

A másik vásárlás alkalmával a gyertya lesz akciós, így vehetnél belőle két csomaggal. Karácsonyig esténként gyújtasz egy-egy gyertyánt, és a lángban gyönyörködve, szép lassan kinyílik a szíved a szeretet előtt. Arról nem is beszélve, hogy anyagilag sem terhelne meg annyira, ha szép apránként szereznél be mindent!

Fejben már megvan az ünnepi menü, így minden vásárlás alkalmával előre lehetne venni valamennyit ezekből. És amikor a karácsonyi nagy sütés-főzés elkezdődik, már csak a saját „kisboltodba” kell bemenned, és minden alapanyag, összetevő, fűszer, kiegészítő a rendelkezésedre állna. Hát nem sokkal jobb a saját boltunkba lemenni akár három percenként, mint az utolsó napokban tülekedni a sok rosszindulatú, erőszakos, pofátlan senkiházi között? És az tuti fix, hogy zöldborsó, gyertya, és a kedvenc borod már rég elfogyott! De a boltok már annyira le vannak fosztva, hogy sok esetben az alapvető élelmiszerek sincsenek már a polcokon. Ettől meg még idegesebb lesz a nép! Elrontják az ünnepedet! Pont nem érdekel, hogy ki hogyan cseszi el a saját és a környezete szeretetünnepét! De az enyémet nem fogja!

Karácsonyra, a szeretet ünnepén miért pénzt adnak az emberek ajándékba? Meg sem említem az irreálisan nagy és drága ajándékokat. Tegye meg az aki megteheti, bánom is én. Licitáljátok csak túl egymást! Hajrá! Csak ez nem szeretet!

A szeretet az, amikor tudom, hogy kinek mit és miért azt az ajándékot szeretném adni. Tehát, nem december 23-án indulok el beszerezni vagy megvenni. Sosem lenne szükség nagy ajándékokra, mindösszesen csak egyre. Legyen az apró, vagy egy picit nagyobb, az a fontos, hogy ÜSSÖN! Találjon telibe! Igen, sírja el magát az, aki kapja, és az is, aki adja. Hatoljon lélekig az az apró ajándék. Szóljon ahhoz és arról, aki kapja és adja. Emlékezzek rá tíz év múlva is. Érezzem, hogy szeretettel és törődéssel, odafigyeléssel szánták nekem. Én is mindig így ajándékozok, mert csak így lehet szívből adni és kapni.

Boldogabb karácsonyt, emberek!  

NoraSm

Nézz be hozzám itt is:

 https://www.facebook.com/norapictures/

Szeretsz olvasni? Akkor várlak a weboldalamon: 

http://hogyanlettemnora.ukit.me/