See you soon

 

Tudom, hogy a barátaim, ismerőseim közül sokan jártak már Mallorcán így eszembe se jut úgy írni róla, mintha valami titokzatos vagy elérhetetlen hely lenne. Nem az! 

Tény, hogy autóval nekivágni, az nem kis feladat lenne, de ma már pl. Bécsből átlagos repülési idővel, 2 óra 25 perc. Sőt a repjegy árát is megnéztem az előbb, 30 rongyból meg lehet fordulni. 

- Bízom benne, hogy az olvasóimnak feltűnt, az elmúlt egy évben négy bejegyzést kivéve, úgy írok mindenről, mintha minden rendben lenne körülöttünk. Szándékosan teszem. Hiszek benne, ha normálisan élem az életemet a lehetőségekhez mérten, akkor távol tudom tartani magamtól mindazt, ami amúgy  a világban zajlik. Azt akarom, hogy az én világom olyan legyen, ahova szívesen járnak vissza az olvasók, látogatók, mert nálam kikapcsolódnak, feltöltődnek, kicsit elutaznak velem Mallorcára, meg ki tudja még hova. Nem dugom homokba a fejemet, de fontos, hogy nyugalom és biztonság vegyen körül. Csak rajtunk múlik, hogyan alakítjuk ki a saját világunkat. Hát én így.. :) 

Ez a zenés slide egy érdekes fotóválogatás. Igazából egy történetet mesél el. A See you soon feliratig, tehát a kisfilm eleje, azokból a fotókból készült, amiket addig fotóztam, amíg csak turistaként jártam a szigeten. Azaz 3 mallorcai nyaralás fotóinak válogatása. Amikor eljutsz a See you soon felirathoz, onnan kezdődik az az időszak, amikor már ott is laktam. A történet vége pedig...

Szinte napra pontosan 6 hónapot töltöttem egyedül Mallorcán, és eközben pattant ki a fejemből, hogy itt az ideje leírni és kiírni magamból eddigi életem jó és rossz epizódjait, jeleneteit. Senki nem mondta nekem előtte, hogy az írás terápia, csak úgy feszített bennem, hogy adjak ki magamból sok mindent. 

Új életet akartam kezdeni távol az otthonomtól, véglegesen, hosszútávra, de nem így alakult. Úgy alakult, hogy a végleges tervből 6 hónap lett. Úgy alakult, hogy ma, 10 évvel később a gyerekkori szobám az irodám, és imádom! Az pedig, hogy az elmúlt 10 év alatt mennyi minden történt, sok könyvet meg tudna tölteni, de erről később... 

Szeretek történeteket mesélni úgy, hogy a fotóim beszéljenek, ne én. Láttatni és szemléltetni képpel és zenével is hatásosan lehet. A válogatott fotóimhoz a zenéket tudatosan választottam. Ha egy kicsit is beszélsz angolul, akkor érteni fogod.. .)

Többször fogom hangsúlyozni, lehet, hogy néha már unalmas is lesz... hogy ez a könyv nem arról szól, hogy velem mik történtek. Minden téma úgy van feldolgozva, hogy a te számodra legyen érdekes, és izgalmas, tartalmas és szórakoztató.  

A kisfilmet itt tudod megnézni: 

NoraSM

facebook.com/norapictures

norapicture@gmail.com

ELKÉSZÜLT a Hogyanlettemnora.com- a szabadidő hasznos eltöltése, nálam

 És kész!

HOGYANLETTEMNORA.COM 

Egy weboldal egy könyvről. Egy könyvről, ami az életről szól, őszintén. Igazi történetek, melyek neked is segíthetnek vagy megoldást adhatnak élethelyzeteink és feladatainak útvesztőjében. Könnyebb úgy megoldani, feldolgozni és túllépni helyzeteken, ha tudod, hogy rajtad kívül mások is jártak már ebben a cipőben. 

a weboldalra itt tudsz látogatni  https://hogyanlettemnora.com

Hónapok tervezése, hónapok munkája, hónapok feszültsége van ebben a weboldalban, millió ajtó, ami mindig az orrom előtt záródott be. 

Lépésről-lépésre összerakni, összeállítani elemenként egy weboldalt, úgy, hogy nem értesz hozzá, nem egyszerű feladat. 

Hatalmas feszkó minden egyes nehézségnél és a türelem brutális tanulása. 

A felület nagy része szinte pillanatok alatt összeállt, gyorsan tudtam vele haladni, és rendkívül látványos volt. Aztán amikor a technikai részét kellett volna hozzátenni, ott megállt a világ! Nem vagyok informatikus, nem értem a programozást, milliónyi beállítást, apró, de annál fontosabb dolgok elhelyezését, beillesztését. 

Elvileg egyedül alkottam, de ez így nem lenne igaz. Voltak, akik nem akartak segíteni, voltak, akik válaszra sem méltattak, volt idegen, aki szeretett volna segíteni, de meghaladtam a tudását, ÉS! voltak, akik nagyon szívesen segítettek. 

Megint és ismét csapatban dolgoztunk, és a végére minden úgy alakult, ahogy én szerettem volna. Köszönöm a legapróbb véleményt, ötletet, tanácsot, támogatást, biztatást, segítséget MINDENKINEK!

Ettől a perctől nyitva vagyok! A nap minden percében, a reggeli kávéhoz, vagy ebédidőben. Olvasgass nálam vacsora közben. Olvasgass nálam utazás közben a buszon, metrón, villamoson, vagy a felhők fölött. Olvasgass nálam egy padon ülve a parkban, Olvasgass nálam bármikor, ha van öt perced, pasik a WC-n ülve, csajok a szoláriumra várva, és amikor éjjel nem tudsz aludni, BÁRMIKOR! :) 

Égi segítőim, íme az alkotásunk! 

Ha azon gondolkozol, hogy készítesz magadnak egy weboldalt, ami nem kerül csilliókba, de a vállalkozásodat, munkádat, hobbidat szeretnéd megmutatni és elérhetővé tenni nem csak a facebook felhasználók között, hanem mindenki számára, keress bátran, szívesen segítek! 

Minimális havi díjért olyan weboldalad lehet, amit te kezelsz, te frissíted, akkor, amikor időd és kedved van hozzá. Nálad fut be minden adat, statisztika, üzenet, kérés, megrendelés. 

Tizenöt évvel ezelőtt milliónyi weboldal létezett, melyek teljesen személyre vagy cégre voltak szabva és formálva. Az oldal dizájnja, elrendezése, menüi megadták a tulajdonos KÉPÉT. Képet kaptunk róluk. Ma a facebook segít abban, hogy ingyen felületed legyen, de minden oldal ugyanúgy néz ki. Nincs keresőoptimalizálás, hogy rád találjanak azok az emberek, akiknek szükségük van mondjuk a termékedre, szolgáltatásodra. 

A weboldal az enyém és a tiéd, szabadon és kreatívan pakolhatjuk ki magunkat a kirakatba. Saját kirakatunk van.

A facebook oldalam természetesen marad, www.facebook.com/norapictures az is én vagyok. Jól megfér a kettő egymás mellet, vagy kiegészítik egymást. A saját weboldal egy plusz lehetőség arra, hogy minél többen lássák a kirakatodat :) 

NoraSmith 

HOGYANLETTEMNORA.COM https://hogyanlettemnora.com

Nora Smith, Hogyan lettem Nóra vagyis hogyan lettem Anettből, Nóra?

Első könyvem, amit Mallorcán írtam, azt a címet kapta, Hogyan lettem Nóra? 

Születésemkor két keresztnevet kaptam, de jócskán felnőtt koromig mindenki Anettnak hívott, amit mindig is utáltam! Közel tizenöt éve, életem első fotókiállításának kapcsán fedeztem fel, hogy tartozik hozzám egy Nóra név is. (fotókiállításom érdekes története a könyvben olvasható )

Milyen személyiséget takar az Anett név? Milyen feszültségek, rossz élmények, milyen sikertelenségek vezettek odáig, hogy egyszer csak úgy érezzem, nem tudok tovább azonosulni Anettel, én már valaki más vagyok. Más érzések, más reakciók, más vágyak, más célok más értékek jöttek belőlem a felszínre, és rájöttem, hogy Nórának lenni a világ legjobb dolga.. Az vagyok én, nem pedig Anett!

Tudom, hogy nincs mindenkinek két keresztneve, vagy lehet, hogy van, de egyiket sem szereti.

Gondolkodtál már azon valaha, hogy szereted-e a nevedet? Jó hallani, amikor valaki rád köszön az utcán, vagy amikor a kollégáid, barátaid  a neveden szólítanak? Milyen érzés? Jó, vagy sem? Megnézted már, hogy mit jelent a neved? (Érdemes!)

Miért lesz sok embernek az évek alatt beceneve?  Gondolj bele, egy becenév is olyan személyiséget takar, aki el szeretne, vagy el is tér a hétköznapitól, a megszokásoktól. Az a becenév, csak az övé, hiszen valami története mindig van a névváltozásnak.

Tudod hányan használnak olyan keresztnevet, ami nincs is benne az anyakönyvi kivonatukban? Nagyon sokan! A név, mint tudjuk kötelez. A Nóra név jelentése benne van a könyvben. Leírja, hogy milyen személyiséget takar. Nagy vonalakban, Anett általában a társaság központi szereplője volt, de nem úgy, hogy kiprovokálta, hanem azért, mert így volt, és kész! Iszonyatoson pörgős életet élt. Míg Nóra szeret a háttérben lenni, csendben maradva másokat hallgatni és szívni magába az élet bölcsességeit és tapasztalatait.

Az embert másképp hívják az idegenek, másképp a kollégák, másképp a haverok, másképp a barátok, másképp a család, és jó esetben a párunk nem Józsefnek hív minket, hanem nyuszinak, picimnek, életemnek, bármi cukiságnak, amit ő adott nekünk. Azért kapjuk, a cuki nevet, mert az igazi énünket csak ő ismeri és csak ő engedheti meg magának, hogy úgy szólítson, hópihe. Hópihe pedig jó messze van Józseftől. Érted, hogy mit akarok érzékeltetni?

Nem térítek és nem mondom meg a tutit, csak mesélek, magamról ugyan, de nagyon sok helyen magadra fogsz ismerni. jókat fogsz nevetni, és időnként könnyek szöknek majd  a szemedbe. Lesz olyan része, ami nagyon távol áll tőled, és nem lesz gördülékeny olvasni, de ez így  a jó. Az életben is vannak olyan dolgok, amelyek nehézkesek, de át kell rágnunk magunkat rajta, hogy utána megint gyorsan pörögjenek a jó események.

Amikor annak idején az első betűt leírtam a könyvben, tudtam, hogy nem magamnak írom. Magam felé annyi a terápia része, hogy amíg leírom, megszabadulok a démonaimtól. Ott maradnak  a papíron, és többé nem nyomasztanak, vagy legalábbis nem annyira, mint előtte. A jó élmények pedig emlékként kerülnek megörökítésre. Úgy írtam a könyvemet, hogy bárki számára érdekes lehessen, akkor is, ha azt sem tudja, hogy ki vagyok!

Azért írtam ezt a könyvet, mert  36 éves koromra tele lett a F@szom! Mindennel, mindenkivel, és nyilván valahol magammal is. Ha rendet akarsz magad körül, akkor előbb magadban rámolj el. Tehát, elhúztam messzire, egy szigetre, tök egyedül, hogy igazi csend legyen körülöttem. Ezt többen úgy fogalmazták meg, hogy szándékos száműzetésre ítéltem magam. Igen!

És amikor eldöntöttem, hogy Mallorcára költözöm, eszemben sem volt könyvet írni. Azért mentem, hogy egyedül legyek. Ennek a következménye lett a könyv. Sok év tervezgetés után, itt szólalt meg a fejemben, hogy ülj le, és írjál! És leültem írni….

... hogy ki vagyok én?

- egy kisgyerek, aki szinte nem is emlékszik a gyerekkorára, maximum a rengeteg kórházra

- egy kislány, aki fiúk között nőtt fel

- egy kislány, akinek felnőtt koráig semmi sikerélménye nem volt az iskolákkal kapcsolatban

- egy kislány, aki a véletlennek köszönheti, hogy megtalálta a fotózásban azt a hivatást, amivel adhat és végre kaphat is.

- egy kislány, aki időnként a fényképezőgépe mögé bújva felfedezi a világot, és ezt odaadja másoknak is

- egy kislány, akinek a világon a legfontosabb az őszinteség és az igazság keresése

- egy nagylány, aki egy halom idióta pasival találkozott, és rengeteg pofont kapott

- egy nagylány, aki kipróbálta magát több területen is, hogy tudja mire képes, és hol vannak a határai

- és egy NŐ, aki sok szarság árán végre összerakta magát, és leírt neked mindent, majdnem mindent, hogy ezzel segítsen!

NoraSm

A könyvről itt tudsz többet olvasni:https://hogyanlettemnora.com

Nézz be hozzám a Facebook-on is!https://www.facebook.com/norapictures/

Május Jadranovo - Részlet az új, VÁLTOZÁS című könyvemből -

APOLLO 

Május Jadranovo

2015. május

Emlékszel arra, hogy az első könyvemben mit ígértem Apollonak, miközben Mallorcán ülve írtam életem első könyvét?

„ Ígérem KisApollo, tengerpartos kutyát csinálok belőled!

Miután kisöreg barátom egészen jó kondiba került, isteni sugallatként megérkezett az ötlet, hogy igazán elmehetnénk pár napra a tengerhez. A hosszú autózás Apollonak egyáltalán nem okoz gondot, pár óra alatt leérünk az autópályán Horvátországba, és akkor most Apika nyaralni fog.

Érdekes, hogy a családom nem mondta kapásból, hogy hülye ötletem van, mert ez Apollonak már macerás lenne, hanem támogattak. Gyorsan elrohantam az állatorvosunkhoz és kértem tőle szakvéleményt, hogy elindulhatunk-e vagy letiltja az utazást. De Gyuri mosolyogva azt mondta, hogy vigyed csak, úgyis mindig ezt akartad. Élvezni fogja és minden rendben lesz. Gyorsan kiállított neki egy útlevelet és már foglalhattam is a szállást.

Őszinte leszek! Beletettem a pakliba, hogy útközben vagy a nyaralás alatt elveszítem Apollot, de így is vállaltam a kalandot, mert tudtam, hogy az ő számára ez egy hatalmas élmény lesz.

Még aznap találtam a neten egy cuki apartmant, Jadranovoban, ami egy apró halászfalu. Pont ez kell nekünk, hogy szabadon lehessünk egy idős kutyával. Az apartman tulajdonosával lebeszéltem az öreg, nagytestű útitársunkat, és Ladislav bácsi nagy szeretettel várta Apollot is.

Összepakoltunk majdnem egy hétre, és a tesómmal, anyukámmal és Apolloval nekivágtunk a Horvát tengerpartnak. Út közben minden a legnagyobb rendben volt, kivéve egy megállót. Pisi, séta, szimatolás és vízivás után már Apollo az autóban ült, amikor anyukám ölébe kitette az előbb megivott vizet és egy teljes papír zsebkendőt, amit gondolom indulás előtt lopott és nyelt le. A lényeg az, hogy megszabadultunk a nyomasztó papírtól, kicsit borogattuk Apika fejét vizes ruhával, és egy jó órával később már a szálláson is voltunk.

A fotókról is rohadt jól nézett ki az apartman, és a környezet is, de a valóságban ez százszor szebb volt. A tenger pontosan egy lépésre van a háztól, és a teraszról is az öblöt látod. Elfoglaltuk a szállást és anyukám nekiállt valami eleséget készíteni, Apollo pedig lefeküdt a teraszra, szemben a tengerrel és csak nézte. Hatalmas sóhajtások közepette pedig szép lassan elaludt.

Ettől kezdve Apika nappali pihenője a terasz volt. Kapott takarót, hogy kényelmes legyen számára a fekvés, és amikor a nap arra járt, napernyővel védtük őt. Tényleg Apolloról szólt a nyaralás, de azt hiszem ezt egyikünk sem bánta.

Sosem fogom elfelejteni, hogy 10 kunáért (400 Ft) szereztem friss vizet Apollonak Opatijában. Annyira „ügyesen” van megszerkesztve a város, hogy kutyával esélyed se legyen jól érezni magad. Tiszta sor, hogy iszonyatosan gazdag ez a város, és nem is a tömegturizmusra épít, de hogy a szökőkutak úgy legyenek tervezve, hogy a kezedet sem tudod megmosni a dög melegben, az kiakasztott. Kutyát a partra vinni tilos. De ez sem volt gond. Ültünk a sétányon a padon, és csodáltuk Apolloval a tengert.

Crikvenica viszont a mi helyünk volt. A parkolás olcsó, és biztonságos. A tengerbe pedig szinte ott mész bele, ahol csak akarsz. Itt hatalmasakat sétáltunk, és naplementés képeket lőttünk, Apollo pedig tudta, hogy minden őérte van. Nem tudom honnan volt benne még ennyi erő, de csak ment, húzott a pórázzal, és csak ment és sétált.  Borzasztóan élvezte, az emberek pedig őt csodálták, hogy 13 évesen ennyire jó erőben van, és nyaralgat.

Krk- szigeti kirándulásunk legcukibb húzása az volt, amikor Apika telibe pisilte bosszúból a sétáló utca közepét. Történt ugyanis, hogy Baska hiába szép hely, itt is ki vannak tiltva a kutyák a partról. Ám ha már itt járunk, akkor sétáljunk egyet. Az, hogy Apollo hol fog pisilni, vagy mást végezni…ki tudja.

Már jöttünk visszafelé, sőt a sétány elején jártunk, ahol egymás mellett sorakoznak az éttermek. Apollo egyszer csak megállt, ránézett az étterem előtt ácsorgó és beszélgető pincérekre. Meggyőződött róla, hogy biztosan rá figyelnek-e, és hanyag eleganciával odapisilt az étterem bejáratával szembe. Nem tudtam, hogy mit lépjek… de a pincérek lefagytak, ám valahol igazat adtak Apollonak, és egy szót sem szóltak. Hoztak egy vödör vizet és lelocsolták.

Mivel a tenger és az apartman között volt jó pár lépcső, mindig megterveztük a napunkat, hogy Apollonak a lehető legkevesebbszer kelljen naponta megtennie.  Teljesen biztonságos volt számára a ház és a környezet is. Nem kellett minden pillanatban attól tartani, mikor lép ki az utcára és egy figyelmetlen autós elüti a seggét. Mackó barát biztonságban volt, mi pedig nyugodtan tudtunk pihenni.

Gyorsan eltelt ez a pár nap a tengernél, de milliónyi fotó és videó segít abban, hogy minél több perce megmaradjon nekünk.

Az útról is szerencsésen értünk haza, ám Apollo ettől kezdve nem jelezte esténként, hogy velem szeretne aludni és toljam fel a seggét az emeletre. Feltűnt, hogy a nappaliban akar maradni, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, hiszen tudja ő, hogy mit szeretne. Hiányzott mellőlem nagyon, de úgy gondoltam a nyaralás alatt elég sokat sétált és most jobb neki, ha nem lépcsőzik. A séták és a kedve rendben volt, csak valahogy mégis azt láttam, hogy romlik az állapota.

Nem tudtam megfogalmazni, hogy mi lehet a baj, csak azt éreztem, hogy valami nem stimmel. Beültettem a kocsiba és elvittem őt Gyuri doktor bácsihoz, de nem akart kiszállni a kocsiból. Máskor alig várja, hogy kinyissam a kocsi ajtaját és menjünk a  Gyurihoz, de most meg ki sem akar szállni? Mi ez?

Gondolkoztam pár napig, majd úgy döntöttem, isteni sugallatra, hogy ideje őt megmutatni egy másik orvosnak is. Eszembe is jutott Bujáky Miklós, aki még sok évvel ezelőtt a második szetter lányunkat műtötte, és apukám nagyon meg volt elégedve vele. Így egyértelmű volt, hogy irány a Bujáky rendelő.

Kivártuk a sorunkat, nyílt a rendelő ajtaja, és bementünk. Apollo is simán bejött, mintha ismerőshöz jöttünk volna. Elkezdtem volna mondani a doktor úrnak, hogy milyen gondjai vannak Apollonak, és úgy éreztem lehet, hogy orvost kellene váltanunk. De mire ezeket kimondhattam volna, Apollo lefeküdt a földre, és megnyugodva álomba szenderült. Együtt röhögtünk a doktorral, hogy úgy tűnik, Apollo döntött is. Én pedig végre megnyugodtam, hogy jó helyen vagyunk.

Bujáky doktorral átbeszéltük Apollo minden gondját, baját és egy teljesen más orvosságot kaptunk, távozáskor pedig simogatást és dicsértet, hogy korához képest tök jól van ám.

Tetszett a részlet? Köszönöm, ha megosztod! :) 

További infó: norakonyv@gmail.com

NoraS

Nora Smith, Nóra (Siker, Kudarc, Valóság, Szex, Mallorca)

Azért írtam ezt a könyvet, hogy erőt adjak Neked a mindennapok árnyoldalainak és néha poklainak elviseléséhez, és hogy új utakat mutassak az álmok és célok megtalálásához, és aztán hitet a kitartásban, hogy végül megvalósítsd Önmagad.  Egy hús-vér ember és nő vagyok, aki megosztja most veled életének néhol sötétebb, de inkább naposabb oldalait. Meríts erőt az én sikereimből, hogy Te még sikeresebb lehess! Ajánlom ezt a könyvet minden korosztály számára, mert ha csak egy olyan mondatot olvasol benne, amiben magadra ismersz, vagy új megvilágításba helyeztem számodra a dolgokat, amiken elgondolkozol, akkor már megérte megírnom életem eddigi történetét. 

Tartalom: 

Miért pont Mallorca? Mért költöztem el egyedül a világ végére? Miért olyan vonzó szigetlakónak lenni? Miért hagytam itt a felépített karrieremet? Milyen érzés egyedül lenni sok hónapon át, és mi indított el az írás útján? Mért van annyi szingli manapság? Mért jobb nekünk egyedül, mint egy rossz, ám létező kapcsolatban? Mért építünk magunk köré várakat, és miért nem bízunk meg a férfiakban, és miért ügyelünk rá olyan berögződött reflex-el, hogy ne engedjünk magunkhoz igazán közel SENKIT?  Miről szól egy fotós munkája? Milyen kulisszatitkai vannak a Dj világnak? Szépség és csillogás, hit és kudarc, nagy barátságok, és érdekes sztorik. Ebben az életrajzi könyvben sok érdekes, és elgondolkodtató témát dolgoztam fel.

https://norapicture.blogspot.hu/2013/01/nora-smith-nora-siker-kudarc-valosag.html

Nem regény, nem napló, nem blog. Az biztos, hogy általános közhelyektől mentes, tartalmas olvasmány, amit minden nőnek és persze férfinak is ajánlok. A mai világ olyan, amikor az emberek hajlamosak eltitkolni még önmaguk előtt is a valóságot. Itt egy bátor nő, aki előáll valami egészen mással és nem kliséket használ, hanem saját gondolatot alkalmaz. Életszagú, valóságos téma. (Sz. Zsuzsa)        Olvass tovább itt Klikk :)

 Hangos könyv bevezető ITT

Beszélgetés a JUVENTUS rádióban 1. rész ITT

Beszélgetés a JUVENTUS rádióban 2. rész ITT

A könyv bolti forgalomban NEM kapható, magánkiadásban jelent meg.

A/5 méret Szerzői kiadás

A NÓRA megrendelhető PDF és kézzelfogható verzióban is.

Info: norakönyv@gmail.com

Köszönöm, ha megosztod! :) 

NoraS

Jó reggelt! ELŐSZÓ részlet A VÁLTOZÁS című könyvemből

Jó reggelt! J

Ha tehetném, mindig úgy köszönnék mindenkinek, hogy jó reggelt! Ám, ha nem akarom, hogy hülyének nézzenek az emberek, akkor kicsit alkalmazkodom az igényeikhez és a berögződött szokásaikhoz, tehát eztán is csak délig fogom azt köszönni, hogy jó reggelt! J

Elkészült a harmadik könyvem, és egyelőre még szükségem van egy pici időre, hogy feldolgozzam, kész van! Ez is egy lelkiállapot, csak most végre nem érzek olyan hatalmas ürességet magamban, mint az első két könyvem befejezése után. Most úgy érzem, hogy legszívesebben leülnék megírni a negyediket. Annyi ötletem támadt, hogy már elkezdtem jegyzetelni őket, nehogy eltűnjenek az éterben.

Száguldozom a negyedik könyvem felé, miközben biztosan van olyan, aki még az első két könyvemet sem olvasta. Nem akarom azt mondani, hogy a harmadik, VÁLTOZÁS című könyvemhez mindenképpen szükséges ismerni a NÓRA és a NÓRA2 köteteimet, mert igyekeztem a VÁLTOZÁS-t úgy megírni, hogy önállóan is megállja a helyét. De, ha szeretnéd a teljes történetet ismerni, akkor javaslom, hogy a harmadik könyvem megjelenéséig olvasd el a NÓRÁ-kat.

Össze fogom gyűjteni kötetenként a megjelent részleteket, hogy olvasgathass. Ha a részletek alapján megtetszenek a könyvek, akkor PDF vagy nyomdai formában meg tudod őket rendelni, de erről később.  

ELŐSZÓ

Részlet a VÁLTOZÁS című, hamarosan megjelenő könyvemből

JÓ REGGELT!

A kedvenc mondatom a Jó reggelt! Erre onnan jöttem rá, hogy többen rám szóltak, olyan tíz, tizenegy óra körül, délelőtt, hogy már nincs reggel, miért mondom? Kénytelen voltam ezen elgondolkodni minden alkalommal, mert igazuk volt. Jó reggelt reggel mondunk, nem pedig délelőtt. De a szép napot nekem nem üdvözlő, hanem elköszönő mondat. Imádom a reggelt, mert olyan, mintha egy új oldalt kezdenél egy könyvben. Tele van lehetőséggel, teendővel, izgalommal, várakozással. Előttem van az egész nap, és jó eséllyel az fog történni a nap folyamán, amit én szeretnék. Persze, tudjuk, hogy ez nem így van, de én erre törekszem. Nem lesem valami mögé bújva, hogy vajon milyen veszély vagy rossz, kellemetlen helyzet elé állít a nap. Kapom őket így is, bőven. A jó reggelt, tele van friss energiával, a jó reggelt nekem egy tiszta állapot. Ezt igyekszem elvinni minden egyes napba, addig, amíg valaki rám nem szól, hogy jó reggelt??? Az akasztott ember már ki is hűlt!

 Ha jó a reggelem, akkor jó lehet a napom további része is, és így nagyobb az esély az apró csodákra. Ez a hozzáállás még mindig jobb, mintha elkezdenék még az ágyban azon aggódni, hogy vajon tényleg ráesik-e a cserép a fejemre, amint kilépek az ajtón? Tényleg igaz az, hogy ha bal lábbal kelünk fel, akkor ballábas napunk is lesz. Tök egyszerű. Amikor a szarpasszos állapotodban vagy, nagyon alacsonyan rezegsz, és amikor alacsonyan rezegsz, ezeket a frekvenciákat érzékeled. Tehát sorozatban rossz dolgok fognak történni. Sok apró rossz, amik délutánra már sírásra is késztetnek. Kiborulsz, holott egy sima szerda van. Ha jó passzban lennél, észre sem vennéd ezeket az apró szarságokat. Úgy lépnél át rajtuk, mint egy darab kavicson az utcán. Ha jó a reggelem, jó lehet az egész napom. A reggeli és délelőtti időszak az én esetemben a legtevékenyebb és legaktívabb.

Szeretek reggel elintézni sok apró dolgot, mert így már tíz órára úgy érzem, hogy tevékeny és hasznos voltam.

Jó reggelt! J

Köszönöm, ha megosztod a bejegyzésemet!

Nézz körül itt is https://www.facebook.com/norapictures

NoraSm

A könyv magánkiadásban jelent meg, bolti forgalomban nem kapható. 

Itt tudod megrendelni: 

norapicture@gmail.com

Könyajánló: Nora Smith: Nóra -Tuti megszereted

Vajon bűn az őszinteség? Milyen fizetség jár érte? Megéri?

Varga Róbert ajánlója könyvemhez

Kezembe került egy könyv, a címe tömör és édes, Nóra. Olyan szerencsés voltam, hogy a könyv írójával is találkozhattam. Beszéltünk, és nyugodt, békés haraggal váltunk el, amit nem egymás inkább a világ iránt éreztünk. Első pillanattól kétségtelen volt ugyanis, bár a planéta nagy része nem, mi ketten egy nyelvet beszélünk.

Ahogy hazaértem, ledobtam a kabátomat, az utcán vett Napi Gazdaságot, és leültem a könyv mögé. Három nap alatt végeztem vele, és újult dühvel ültem le a számítógép elé. Azt azonnal tudtam, hogy a laptopom csendes üzeme, integrált eszközrendszere nem lesz elég, hogy a gondolataimnak elég széles intervallumot találjak, és hogy azokat megosszam veletek. Klaviatúra, monitor és egy régi, 5.1-es hangrendszer (legalább 24 órára) és egy 2,4 GigaHerzeses processzor monoton zörgése szükséges az információáram jó irányú disztribúciójához. Most a nagyszobában tekergek egy pc előtt a könyv konklúzióinak tengerében.

A Nóra nem regény. Őszinte, makacs, szép, szelíd, féltő hanggal megírt korkép. Az elmúlt 20 évünk summázva egy fotós szemszögéből, ahol a hangsúly nem a látványon van. Hanem az érzelmeken. A történet a hetvenes években kezdődik Padragkúton, majd a család Veszprémbe költözik. Nóra - akkoriban a leírások szerint még Anett- otthona először Veszprém, majd Budapest lesz. A fotózás iránti érdeklődése, kíváncsisága sokfelé eljuttatja belföldön és külföldön egyaránt, Mallorca egy kirándulás során pedig valósággal szerelembe esik iránta. Szépen lassan egyértelművé válik számára, ahogy szeme előtt csillog a földközi tenger - napjának lemenő sugarában, igazi otthont csak egy szigeten találhat.

Csalódásokon és sikereken, párkapcsolatokon és utazásokon keresztül megismerhetjük a főszereplőnket, és a jól építkező események láncolatában, előbb a felnőtt nőt szeretjük meg, majd szépen lassan választ kapunk, ki is a narrátor, csendes zárszóként pedig azt, hogyan segít a könyv, hogy én, te vagy bárki otthonra leljen. Amikor olvastam, és úgy a könyv felénél jártam, rád gondoltam, kedves olvasó, és szégyenemben döntöttem el, mivel nem tudok ilyen őszinte megnyilvánulással közeledni hozzád, azt fogom írni, amit nem gondolok, de elég szájbarágós ahhoz, hogy megértsd. Amit mondani akartam, hazugság, így hangzik: ez a könyv nem való mindenkinek. Azt akartam írni, hogy azok az emberek olvassák el, akik látni akarják egy fotós életét nappal és éjszaka, a 2000-es évek színes és komplex kultúráját.

Azt akartam írni, hogy az az ember olvassa el, aki tud szeretni, csak nem tudja irányítani a környezetét, mert nincs elég energiája. Le akartam írni, hogy az olvassa csak el, aki tudja, hogy valami nem stimmel körülötte, és változtatni akar magán. Ez lett volna az én kis hazugságom, az első, mióta hozzád beszélek. Oka is volt. Féltettem a jogtulajdonost. Ugyanis az ego kritikája a könyvvel szemben – tudom -, magabiztos erővel állítja, a könyv nem értékes, nem igaz, nem kell rá hallgatni. De ez már nem az én hazugságom. A hét eseményei azonban átírták a terveimet. A könyv és a valóság okozta kontraszt között düledezve annyi dolog kavargott a fejemben, hogy másnap hunyorogva, de pánik nélkül – egyszerűen- nyugtáztam: nem tudom felidézni, hogy Pest levegőjétől megrészegülve hogyan jutottam haza kedden.

 

Csütörtökre pedig az is világossá vált, hogy a könyv köré (a mindannyiunk köré) rakódó valóság haldokló jele, hogy élni kell, mindkettőnk (Nóra és én) szerint saját maga ellen fordult. És rájöttem, hogy személyes beszélgetésünk során mit nem mondott el nekem Nóra. Csak alig látható mosolyt hagyott szárazan nekünk a könyv hátoldalán ahelyett, hogy közhelyekkel traktált volna. Van, amit őszintén kell kimondanunk. Most azt írom a "nem" ezen kallódó valóság válasza valami kínos mulasztás elkendőzésére. És azt mondom, a könyv Értékes, Igaz, kell rá hallgatni. Rá kell hallgatni. Ez a könyv mindenkinek való, de félek (látszik, nekem is van még hova fejlődni) attól, hogy komolytalanul kimondott szavak elmennek a füleitek mellett. És attól is, hogy dogmatikus megállapításomat nem veszitek (elég) komolyan. Pedig belül te is tudod, segítség kell. A mai kor keserű, rideg, és az ember nehezen dönti el, kiben bízhat.

A Nóra viszont tudja, és azt is, kit szerethet, és kit kell messzire kerülnie. Csak az a kérdés, hogy megengeded-e Neki, hogy elmondja. Én régóta tudom, hiszen a Nórával ugyanaz a munkánk. Segíteni az embert az emberré válásban. Más köveken lépkedünk, és bár messzebb jár, mint én, ugyanazon az úton haladunk, és a sötétség haramiáit könyörtelenül semmibe vesszük.

Remek könyv, és rengeteget lehet róla beszélni, de azzal nem jutsz előrébb. Ha viszont elolvasod, és hallgatsz rá, megértheted azokat az ősi energiákat, amik régen csodát műveltek, most pedig hamuként várják egy poros, éhes kandalló mélyén, hogy rátalálj, hogy újra meggyújtsd és hogy boldogulj!

A könyvet itt tudod megrendelni: norapicture@gmail.com

Friss rádióinterjú a könyvről: http://soundcloud.com/kov-cs-anett-n-ra/vegleges-mono

About me

Szóval, rólam...

Miután ma reggel megírtam a legfrissebb mallorcai szösszenetemet kaptam néhány baráti megjegyzést és megleptek. Azt kérdezték, hogy én hogy vagyok? A képek szépek, tök jókat írok, de ÉN HOGY VAGYOK? Na, erről kéne írnom....és ez nehéz. Egyébként valahol irigylem magamat azért amiben vagyok csak nem kerek a sztori. És egy darabig még nem is lesz kerek, és én ezt tudtam, de ha leírom, hogy mit élek meg naponta jót és rosszat akkor az néha nagyképű lenne néha meg panaszkodás. Inkább azt mondom, hogy nagyon szélsőséges. Az egyik nap olyan dolgok történnek velem, hogy el se hiszem, másnap pedig jönnek a hideg zuhanyok, a falak és a pofonok. Azon vagyok, hogy megtaláljam az aranyközéputat de nehéz. Nyugalmat akartam de ők sokkal lassabbak, mint én azt gondoltam. Nem feltétlenül rossz ez, sőt csak hozzá kell szokni, az meg idő! Itt minden idő.

Ismét a ma reggeli blogom után kaptam egy levelet egy régi kedves barátomtól, hogy tök jó amit írok, de még egy papírom hiányzik, ugye tudom! :) Ebből jöttem rá, hogy ő is Spanyolországban él. Egy jó telefonbeszélgetés következett és annyit mondott, üdv a clubban! Szokjál hozzá, hogy itt minden nagyon lassú. Volt akinek 8 hónap után szerelték ( volna) be az Internetjét, ez itt ilyen.

Az teljesen mindegy, hogy hova megyek, mit csinálok határozottan mondhatom, hogy kedves emberek élnek itt, simán rám köszönnek egyszerűen csak azért mert szimpatikus vagyok. Én az ötven fölötti korosztálynak jövök be nagyon, nőben és férfiban egyaránt. Spanyol, Angol, Német mindegy. Simán leállnak beszélgetni velem. Nagyon kedvesek, és ez pl. pozitív energiát ad. A lakásom tulajdonosai is ebbe a korosztályba tartoznak, világi jó fejek. Kicsit olyan nagyszülők. Ez meg biztonságot ad.

Az viszont nem ad biztonságot, hogy megszoktam a rendszeres munkát. Simán dolgoztam hétvégén is. Most viszont pozitív értelemben kényszerpihenőn vagyok. Nekem ez furcsa, ehhez is hozzá kell szokni, ez is idő. Megint tanulom a türelmet.

Azzal semmi gondom sincs, hogy hivatalos ügyeket intézzek még akkor sem ha tudom, hogy a hivatalban csak spanyolul beszélnek. Ha jól tudom a hivatalos űrlapok otthon legalább három nyelven vannak készítve, na hát itt csak spanyol nyomtatványok vannak. De ezt is megoldottam. Amit értettem azt beírtam a többit pedig kihagytam. Amikor sorra kerültem, angolul mondtam, hogy segítségre lenne szükségem. Ő nem beszélt angolul de az útlevelem alapján megmondta, hogy mit hova írjak. Annyira kedves volt, hogy el se hittem. Nem az ő hibája, hogy helyben nem lehet útlevelet fénymásolni, és 10 € taxot kifizetni, csak rossz a rendszer. Van egy bank, aki beszedi ezt a pénzt, de csak kedd és csütörtök 10.30.-ig, és ezt akkor közli amikor egy órát álltál sorba. Majd másnap lehet fizetni 10.30-ig. Javasolt egy másik bankot három utcával arrébb. Átmentem, bementem és rögtön kérdeztem, hogy ezt itt ki lehet fizetni? Szinte bolondnak néztek, hogy ezt csak egy bankban lehet befizetni. Na ezek után ordítottam olaszosan az utcán. Aztán hazajöttem és jót röhögtem. Majd holnap. Az útlevelet Beatríz szívesen lefénymásolta, másnap reggel mentem korán az ominózus bankba hiszen biztos voltam benne, hogy nagyon sokan lesznek. Így volt, szinte az utcán állt a sor vége. Tíz óra után néhány perccel a pénztáros hölgy kijött és közölte spanyolul, hogy ő ugyan 10.30.-kor bezárja a kasszát és át lehet menni egy másik bankba befizetni, itt van 3 utcával arrébb. Nem jó a spanyolom, de értettem. mivel a sorban szinte angolul (is) beszélő várakozók álltak megszólaltam angolul, hogy oda sajnos nem érdemes menni mert csak itt lehet befizetni. én már megjártam ezt a kört, nem ajánlom. Az egész sor maradt a helyén, és jót mulatott a pénztároson. aztán valaki beszólt neki spanyolul hogy ha talán gyorsabban csinálná a munkáját 10.30.ra kész is lennénk. 10.25.-kor kaptam meg az elfogadó szelvényt, visszamentem a hivatalba, soron kívül mehettem be, és 10.35.-kor az okmány a kezemben volt. Tehát ma már tudom, hogy ezt egy nap alatt is meg lehet csinálni. Majd legközelebb....

Tanulás, tanulás, tanulás ez az egész. És vagy poénra veszem, és akkor működik, vagy erőltetem a dolgokat és akkor meg nem működik.

Hogy van-e honvágyam? Nincs! Vannak dolgok amik néha hiányoznak de leginkább a két legfontosabb személy hiányzik, Ő és az ebem. Nem egy lapon említendők, mert megsértődnek! De Ő ezt úgyis érti :)

Mindig is a kedvencem volt a spanyol nyelv, azért is vagyok itt, hogy megtanuljam olyan gyorsan ahogy csak lehet. Viszont amióta itt vagyok képtelen az agyam átállni erre a nyelvre, pedig olyan szép. Engem pedig most idegesít. Azt írtam a múltkor, hogy a lelkem megérkezett Mallorcára. Ja az igen csak az agyam maradt még otthon, és igazán ideérhetne már. Ha a lelkivilágom és az agyam nincs összhangban, akkor tök mindegy hogy hol vagyok, mit csinálok, milyen érdekes dolgok történnek velem, egyszerűen nem tudom értékelni. Szóval egyébként jól vagyok. Épp felfedezem a világot :)

NoraSm

Nézz be hozzám a Facebookon

A könyvet Mallorcán írt, első könyvemről itt tudsz még többet olvasni:

http://hogyanlettemnora.ukit.me/?fbclid=IwAR1YYQqrEVXl5SgjJZEHawceOpp9GhIFyaVo6trNyl0zZZL0Xt8hFFerhr4