Saját bloglista

  • Energiák - Az emberek folyamatosan változnak. Vannak, akik ezeket a változásokat látják és érzik, és vannak, akik nem. Biztosan hallottad már sok embertől, hogy én az...
    3 éve

2013. május 27., hétfő

Szemléletváltás- Beszélgetés Etienne Kala Életvezetési tanácsadóval - 2. rész


Rá kell lépni a gyakorlati útra

Annak az embernek, aki ezt komolyan gondolja, ez nem lehet hobbi. Vagy életformájává teszi, vagy semmire sem megy vele. Ha azt mondom, hogy életforma, akkor nem is csak erre az egy életre gondolok, hanem életeken át tartó életformára. Vannak életen belüli célok, anyagbeli, szellemi, lelki célok, amelyek által megélünk, megtapasztalunk dolgokat. Olyan dolgokat, mint például a segítést, a szeretetet, esetleg valamilyen, az anyagban megnyilvánuló sikert visszaigazolásként, vagy célkitűzésként. Tehát ennek nagyon nagyon sok variációja van. DE ezek mind csak lépcsőfokok, mintha lépkednénk fel egy piramis tetejére. Az aktuális életünk, mindig egy szintet szimbolizál, és az életeinket összeköti mondjuk 30 lépcsőfok. Ez a 30 lépcsőfok az, amit egy emberöltő alatt elérünk, megteszünk. Nagy összefüggésekben nézve a dolgot rájöhetünk, hogy nem az a fontos, hogy 30 lépcsőfokot megtegyünk, hanem hogy eljussunk, az út végéig. Az út eleje és vége sok életen át van összekötve. Nem hátrány, ha ugyanaz  a koncepció vezet minket végig rajta. Minél előbb rájövünk, hogy mi is a feladatunk, annál könnyebb dolgunk van. Hasznunkra válhat, ha ez a koncepció megértésen és átgondoltságon alapul. Ezt a célt szolgálja önmagunk minél mélyebb megismerése, megértése. Enélkül nem teszünk mást, mint „véletlenszerűen” sodródunk az életben. Természetesen az ember így is célba ér előbb utóbb... de inkább utóbb.

NS: Az utóbbi évek körülményei kényszerítik rá az embereket a változásra, változtatásra?

EK: Igen.  Gondolj bele, a legtöbben, akik elindultak az önismeret útján, nagyon sokáig, még úgy kommunikálnak, hogy egyik, vagy másik emberrel mi a bajunk, mit nem értékelnek, tolerálnak a gondolkodásukban, viselkedésükben. Nagyon kevesen jutnak el oda, hogy csak a saját portájukon söpörjenek, ily módon tegyenek a maguk és a környezetükből jövő pozitív megtapasztalások érdekében. Sokáig volt működő példa az emberek előtt, hogy legyenek ravaszabbak és erősebbek, mint mások, sőt ha lehetőségük van támadjanak elsőként, mert az vezet a sikerhez. Hála Istennek ez a trend az utolsókat rúgja a világban. Ezért is erősödött fel az élet bizonyos területein. Ennek a mindenki számára jól észrevehető jele volt a „gazdasági világválság”. Bár úgy vélem, hogy nem a gazdaság került válságba, hanem a módszer, a viselkedés, ahogyan az emberek egymáshoz viszonyultak. Most a szereteten alapuló megértés, elfogadás és szimbiózis kora köszönt be.

A múltat idézve és tanulva belőle, csak nézzük meg Magyarország helyzetét a 90-es években, és most. Amik akkor működtek, ma nem működnek.  Ahogy csoportok, bűnszövetkezetek szerveződtek, azok ma már nem működnek, ugyanolyan módon. A bűnözés nagy része mára fehérgalléros lett.  Elmés lett. Így is egyre nehezebb már megcsinálni az emberekkel a dolgokat. Ők is egyre nehezebb helyzetben vannak. Sokkal nagyobb pressziót kell gyakoroljanak a tömegekre ahhoz, hogy még csurranjon-cseppenjen valami. Olyan, mintha préselnék a szőlőt. Az elején szépen folyik, aztán a végén már nagyon-nagyon izomból kell nyomni, hogy pár csepp még kijöjjön belőle. A végére csak száraz anyagot szedhetnek ki a présből. Most ezt az időszakot éltük-éljük. Vége a szüretnek... az emberek egyre nagyobb tömege ébred rá arra, hogy mit tettek velük és úgy tűnik azok is egyre nagyobb számban vannak akik a félelem ,az okolás, és a harag nyelvét a szeretet nyelvére cserélik. 

NS: Akkor most mi lesz? A mi szemléletváltásunk szembe tud menni ezzel a kisajtolással? 

EK: Nem kell, és nem is lehet szembemenni.  Nincs elég erőd ahhoz, hogy szembemenj vele. 

NS: De akkor mi lesz az eredménye?

EK: Az eredménye? Meg kell értenie végre mindenkinek, hogy ne mást akarjon megváltoztatni, hanem saját magát! Elég abból, hogy az emberi kapcsolataink másik résztvevőjét, gyermekünket, szüleinket, kollégáinkat, stb. akarjuk megváltoztatni. Nincs erre lehetőségünk... nincs hatalmunk felettük. A mindenki számára megadatott szabad akarat okán. Minden ilyen próbálkozás, nem más, mint zsarolás, megfélemlítés, önbecsülés rombolás. Mindenkinek fel kell hagynia ezzel! Fejlődni, változni mindenki csak saját akaratából tud. Az egyetlen dolog amit tehetünk, hogy mi magunk változunk és ezzel jó példát mutatva, kedvet csinálunk másoknak is a változáshoz.

Tehát, te nem tudod megváltoztatni, a csúcsos házban ülőket. Mit tudsz csinálni? Te magad változol... a megértés, az elfogadás, a szeretet útját járod. Ez lesz az, ami a példamutatás okán átformáló erőt biztosít másoknak is. A környezeted alkalmazkodni kezd hozzád. Ez azt eredményezi, hogy egy idő után kikopnak onnan is azok az emberek, akik még a múlt, immáron lejárt, egymás ellen ható gondolkodásmódját képviselik. Mindazok akik az ellenségeskedést, és nem a megértést, a szimbiózis univerzális törvényét követik. A tüntetések ideje lejárt. Az összefogás és nem a széthúzás idejét éljük. A történelem tanúbizonysága az, hogy az öncélú hatalmak mindig önmagukba roskadnak össze. Nem tudván mikor elég, mindig túlfeszítik a húrt. Ami az univerzum örökös megújulásának törvénye alapján azt eredményezi, hogy az ilyen rendszerek önön pusztulásukat okozzák. Saját maguk evolúcióját kényszerítve ki.

NS: Tehát, hosszútávon ez meg fog oldódni magától?

EK: Igen. Mivel elvettek már mindent az emberektől, igazából már nincs mit elvenni. A minden alatt azt is értem, hogy a félelmet is elvették. Ha nincs veszítenivaló, akkor már nem uralható az ember. Ennek az a haszna, hogy felerősödhet a félelem ellenpólusa a szeretet, az elfogadás, a megértés, az összefogás. Az emberek már nem harcolnak, hanem emelik egymást. Ennek jelei már jól láthatóak, kisebb-nagyobb közösségekben.

NS: Azok az emberek, akik  pedig nem akartak a politikával foglalkozni, vagy nem ilyen formában akartak vele foglalkozni, avagy elzárkóztak, mert egy teljesen más gondolkodást képviseltek, ők lesznek az  a réteg, akik tulajdonképpen kénytelenek szemléletet váltani? Vagy, mindenkinek kell?

EK: Mindenkinek kell, nem tudunk így különbséget tenni, mert ez egy olyan helyzet, ahol mindenki tévedett. Téved az, aki távol marad, mert azt gondolja, hogy rá ez nem vonatkozik, pedig igenis vonatkozik. (Bár én itt nem igazán a politikáról beszélek, hanem arról miként fordulnak egymás felé az emberek.) Nem lehet felszíneskedni, az egyik az jó fej, a másik pedig nem. Nem erről szól. Arról szól, hogy személetmód váltásra van szükség, nem arra, hogy fél centivel jobbra, avagy balra álljon az ember. Az már kevés. Az működött eddig. Erről szólt az előző évszázad. De ennek vége! Most egy következő korszakot élünk. A szembenállást át kell formálnunk magunkban, az egymás felé fordulásra. Örüljünk egymás jólétének, gyarapodásának... a „dögöljön meg a szomszéd tehene” gondolkodás mód vezetett ide... Ennek levét ittuk az elmúlt időszakban. De váltani-változtatni Mindig Lehet!

Van egy nagyon jó tanmese, és ez így hangzik, hogy " Valaha a világok kezdetén az igazmondás, és a hamis, hazug álca elmentek együtt fürödni. Bementek meztelenül a vízbe, pancsoltak, és aztán a hazugság, a megtévesztés előbb jött ki a vízből, és felvette az igazság ruháját. Amikor kijött az igazság is a vízből, nagyon szomorú lett, hogy eltűnt a ruhája. Döntés előtt állt: felvehette volna a hazugság köntösét, de azt mondta: „inkább egész életemben meztelenül járok, mintsem, hogy a hazugság köntösét öltsem magamra”. Ezért van az, hogy az igazság mindig meztelen. Az átrázás, a hazugság, a trükk pedig mindig az igazság köntösében tetszeleg. Az már egy bölcsességi szint, hogy az ember megértse, felismerje és meg tudja különböztetni, hogy nem minden arany, ami fénylik. 

NS: Mi kell ahhoz, hogy az ember mindig átlásson a szitán? Ehhez kell az intuíció? 

EK: Ehhez kell az intuíció, anélkül nehéz. Igazából a bölcsesség azonos az intuícióval. 

NS: Az intuíció minden embernél máshol jelez vissza? 

EK: Ez az ÖNISMERET! :) Amikor "látsz" magadon változást, magadban, gondolati síkon, érzésben, bármit, az a te tested nyelvén, a programnyelvén üzen. Ez egy baromi nagy meló, ezt hívjuk önismeretnek. Megfigyelésen alapul, mint minden. Van egy hardvered, de a szoftvert hozzá te írod. Illetve tudattalanul már megírtad, és az a dolgod, hogy felismerd, amit már megírtál "álmodban", nem tudatosan.  Összhangba kell hoznod az észlelést és a kapott eredményt. Ha rájössz arra, hogy hogyan működsz, akkor tudod azt, hogy min kell változtatni, annak fényében, hogy milyen eredményt akarsz kapni.Van három tényező: az egyik az „így működöm”, a másik az „ezt akarom”, a harmadik a „honnan-hova akarok eljutni”.Ezek mutatják meg, hogy min kell változtatnom, a kívánt eredmény elérése érdekében

NS: Ez tényleg ennyire rémesen egyszerű, és csak mi bonyolítjuk túl? 

EK: Különbontanám, ha a szisztémára vagy kíváncsi, akkor azt kell mondanom, hogy rémesen egyszerű.   A legtöbb ember azért nem halad vele, mert bonyolultabbnak gondolja, és bonyolultabbat is csinál belőle, mint ami szükségeltetik, ahhoz, hogy sikert érjen el. 

NS: Ez olyan egyszerű, mint a teremtés? Kitalálom, elképzelem, és megteremtem, csak nem hisszük el, hogy valóban meg is tudjuk valósítani.

EK: Igen, csak a teremtés ebből fakad. Találtál már ki dolgot, amit elértél, és találtál már ki dolgot, amit nem értél el. Mind a kettő teremtés. Az egyiket miért érted el, a másikat miért nem? Az egyiket azért érted el, mert olyan módon programoztál, hogy azt felismerted, hogy hogyan kell, ezért ha bármikor csinálod, mindig ugyanazt az eredményt tudod produkálni. Más szóval, eléred, amit akarsz. Van egy olyan területe, ahol pedig nem azt kapod, amit akarsz, ennek pedig az az oka, hogy nem ismered  a programnyelvet. Nem ismered fel az összetevőket, és hiába klimpírozol különböző variációkat, mert ilyen véletlenszerű. A matekból és a kódfejtésből pontosan tudjuk azt, hogy  már egy négyjegyű számmal hány variációt lehet generálni. Hogyha van tíz összetevőd, akkor hány variációt tudnál alkotni. Ha pedig nem tíz, hanem száz összetevőd van, akkor meg szinte végtelen a variációk lehetőségének száma. Mi az esélye annak, hogy véletlenszerű nyomkodással azt az eredményt kapod, amit akarsz? Ha megfejted a kódot, utána azt írsz le, amit csak akarsz. De amíg ez nincs meg.... Ezért van az, hogy ha elindulsz az önismeret útján, és bizonyos helyeken már jól vagy, az azért van, mert már megtapasztaltad, de egy másik területen ugyanúgy meg kell fejtsd. 

A következő nagy hiba, hogy általában ugyanazt akarja az ember alkalmazni minden területre, de ez nem működik. A szisztémát, a gondolkodási módot kell megtalálni. A kreatív ember lehet, hogy nem tud főzni, de megkóstolja, és az összetevőkből az ízekből tudja, hogy nagyjából mik vannak benne. Csinál egy kaját abból, hogy megkóstolta, mert a fejében az ízek összeállnak. Abból jönni fog, hogy milyen sorrendben teszi hozzá az alapanyagokat. A kreativitás egy roppant nagy erő.

NS: Azért kapjuk az élettől a sok megoldandó feladatot, hogy kialakuljon bennünk a megoldásmechanizmus, a kreativitás? Kialakuljon benned  a korábbi tapasztalataid általi felismerés, megértés? 

EK: Nagy részben igen.  Mit raksz bele? Olyan lesz az íze. Olyan lesz az állaga. Utána vagy nagyon jól fog esni, vagy hasmenésed lesz tőle, vagy élvezni fogod az ízét, vagy nem. Lépcsőfokok vannak benne, de az emberek mindig egyből akarnak nagyot ugrani valahova.  Tételezzük fel, hogy milliárdos akar lenni, de a semmiből, és a Lottón éppen van egy milliárdos nyeremény. Kerülhet ez a milliárdos nyeremény olyan emberhez, aki előtte mondjuk hajléktalan volt. A hasznára fog válni, vagy sem? Nem tudhatjuk. Azért nem tudhatjuk, mert ha ő a hajléktalansági idejét önismerettel töltötte, és egy csomó dolgot megfejlődött közben, akkor kerülhetett jó helyre az a milliárd. Ha nem, akkor az a pénz, ami egyébként több élet leéléséhez elegendő, az nem egészen fél év alatt, vagy egy év alatt el fog tűnni, és általában az a tapasztalat, hogy akik nyernek a Lottón, azok közül nagyon kevesen tudják ezt megtartani, gyarapítani. Az a pénzmennyiség megköveteli a foglalkozást. Hogyha ő erre nem képes, akkor elvész. De ha felkészítette magát arra, hogy bírjon ezzel a nagy mennyiségű pénzzel, ezzel az erővel, akkor fordíthat a sorsán.

Nézd meg a Szilícium-völgyi gazdagokat, nagyjából egyik sem fejezte be az iskolát. Közös jellemzőjük az, hogy egy álomból, gondolatból óriási dolgokat tudnak létrehozni. Olyan dolgokat, amik a földi életünk menetét befolyásolják, nap, mint nap. Egyikőjükről sem hallod, hogy elveszítette volna  a vagyonát.Ők rendszerben gondolkodnak. Én régebben azt mondtam, hogy a számítógép programozóknak a legegyszerűbb megvilágosodni, mert amit tudnia kell magáról, az önmegismerésről, a működésről és működési mechanizmusról, az szinte semmiben nem különbözik attól ahogy a számítógépeinket programozzuk. Mi is így működünk, tehát a saját képünkre teremtettük gépeinket is. Ezért roppant izgalmas az egész, ha onnan indulunk ki, hogy a folyamatos alkotás a dolgunk, rájövünk, hogy vannak olyan helyzetek amivel kapcsolatosan már van megtapasztalásunk-megértésünk és van olyan amivel még nincs.Ilyenkor nincs más lehetőségünk, mint szimulációt végezni, végiggondolni. Ugyanazt csinálta, Einstein a relativitás elméletével, mert nem lehet letesztelni azt, amiről beszél, és mégis megállja a helyét. Saját bevallása szerint „elképzeltem, hogy ráülök egy fényrészecskére és utazok rajta”. Így talán érthető, milyen óriási szerepe van a képzeletnek.

A kreativitás elengedhetetlen a megvilágosodáshoz. Az összes kreatív ember mielőtt az anyagban nekiállna bármit is csinálni, először végiggondolja, megálmodja, végigfuttatja. Több szimulációt készít. Ha így csinálom ide jutok, ha úgy csinálom oda jutok. Az ott úgy nem lesz jó, mert ha elmegyek mellette, beverem a térdemet. Itt, vagy ott, le kell gömbölyítenem. Amikor nekiáll a szerszámmal megfaragni, akkor már tudja, hogy mit akar .Mert az összes olyan dolgot, amire gondolhatott, azt ő megcsinálta.Még így is van, hogy az anyagban változtatnia kell. Viszont, ha onnan indulna el, hogy ... ok, rakjuk ide, rakjuk oda, rakjuk össze, és nem gondol át semmit, na akkor mennyit kellene módosítania?   A szimuláció ezt küszöböli ki. Amikor azt mondod, hogy az egyik ember így képes a változásra, a másik úgy képes rá, akkor semmi más  nincs, mint hogy az egyik így éli és így használja, a másik pedig elzárja magában. Márpedig kreativitás nélkül lehetetlen ezeket a dolgokat megélni. 

Gondolj bele, a teremtés önmagában is egy kreatív dolog!
Kreativitás nélkül nem tudsz teremteni.  Isten roppan kreatív kellett, hogy legyen, hogy megteremtse a világot. Ez mindannyiunkban benne van, csak van aki működteti, és van aki eltiporja.  

NS: Ha minden ember egyforma, ugyanarra képes, akkor mitől van az, hogy van aki használja, és van, aki nem?

EK: A rendszer szempontjából a kreativitás nem túl üdvözítő. Miért nem? Azért, mert nehezen irányíthatóvá tesz. Mert, külön véleményed lesz. Felhőatlasz c. filmben, a nyomozó hogyan beszél a zárkában a lánnyal? "Az egy vélemény nevében!" Tehát nincs helye annak, hogy másképp gondolkodjanak az emberek. Az egy vélemény lehetővé teszi a tökéletes kontrollt, a tökéletes irányítást, a tökéletes irányíthatóságot. Itt meg van adva, hogy mihez kell viszonyítani. Ha bárhol kilóg  a lóláb, akkor azt le kell vágni, pont. A másképp látás rendszer szintű változást okoz, mert olyan dolgokat fogalmaz meg ami mindenkiben ott van mélyen, és ezt szóvá is teszi...ráébreszt másokat is. A szemléletmódváltás pont arról szól, hogy nincs EGY út, ami mindenkinek jó. Arra kell most rájönni, hogy mindenkinek más az elképzelése, mindenkinek más az igénye. Az emberek itt megállnak, s azt gondolják, hogy ez anarchia. Nem igaz. Azért nem igaz, mert ezt csak felület, és ez csak egy álca, hogy mindenki mást akar. Igen, mindenkinek meg kell hagyni, hogy a saját útján, módján fejlődjön DE, amikor a  sallangok leesnek, ebben a fejlődésben, akkor kiderül, hogy mindenki ugyanazt akarja, mindenkinek közös a célja! Szimbiózus lesz majd, ez egy szimbiotikus világ. Ami olyan, hogy ami jó nekem, az jó mindenki másnak. Bár most még nem ezt éljük. 

Az emberekben egyelőre a tehetetlenség érzése van. Hiába megyek, hiába csinálom, hiába tépem a számat, hiába tüntetek, hiába teszek bármit, nincs hatásom rá. Olyan vagyok, mint csepp a tengerben. Igen ám, de a tenger cseppekből áll. Tehát jó úton jár az aki kitartással teszi a tőle telhető legjobbat, másokkal nem foglalkozva. Csak tedd meg amit tudsz és a többi kiderül. 

Bár gyakori jelenség az eltévedés a hitvesztés. Ezek az emberek egyre inkább introvertálttá válnak, befelé fordulnak, az a depresszív hangulat ma Magyarországon.  Kétféleképpen tud befelé fordulni, vagy önpusztító módon, vagy azt mondja, hogy ok. akkor magamat változtatom meg. Hála Istennek kezdenek többen lenni azok azok az emberek, akik magukat akarják megváltoztatni. Nem önostoroznak és önpusztítanak, hanem energiájukat a „nem cselekvő cselekvésre” fordítják és átformálják magukat. 

NS: Tehát az adott rendszeren belül kiépít magának egy olyan szemléletmódot, amitől ő jól tudja magát érezni. 

EK: Igen, az Északi sarkon vagy? Öltözz fel! A sivatagban vagy? Vegyél fel olyan ruhát, ami hűsít. Te megad vagy a lehetőség. Az Északi-sarkon azért van olyan hideg, mert az egy olyan környezet. Ha tíz percig azzal vagy elfoglalva, hogy ki akart kitolni veled, mert megfagysz, és energiádat mások vádolására használod a cselekvés (felöltözés) helyett, megfagysz. Vagy változtatsz, alkalmazkodsz a környezethez, vagy vége az egyik fejezetnek. Nézd meg, hogyan tudsz szimbiózisba kerülni az adott környezettel.  

NS: Tehát ennek az alapja az, hogy alkalmazkodj, és találd meg a működési elveket. 

EK: Igen. Amikor megértéseid születnek a megtapasztalásaid nyomán, rájössz, kijártad az iskolát, akkor tovább kell állni. Vállalhatsz az iskolába gondnoki, vagy segédtanári állást, és akkor el vagy az iskolában, vagy rájössz arra, hogy kijártam az iskolát, és akkor kilépsz az életbe, és elmész a dolgomra.  Ezt mutatja a megannyi magyar találmány is. Rengeteg van, és nézd meg, hogy abból mennyi valósult meg Magyarországon. Ha tíz Magyarországon valósult meg, akkor sokat mondtam. Általában mindenki továbblép az iskolából, nem marad ott. Ha ezt így nézzük, akkor már nem is olyan fájdalmas, hogy miért olyan a helyzet, amilyen. Mert itt születnek, kiképeződnek emberek, de hívást éreznek magukban, és befogadás hiányát a környezetükben. Ha ők itthon maradnak, akkor nem érzik jól magukat és lassan roncsot csinálnak magukból. Ráadásul a kreativitás, az alkotás igényli a megvalósulást. Azt hogy hasznot hozzon az emberek életébe. Vagy itthon, vagy a világban máshol, de mindenképp a megvalósulást keresi az emberiség hasznára.
Ha ahhoz a felismeréshez nekem társul egy megértés, és mondjuk jégkockát akarok árulni, az északi sarkon sok értelme nem lenne. Viszont a sivatagban igen, mert ott meleg van. Oda viszem, vagy ott állítom elő, ahol igény, és kereslet van rá.
„Én nem tudom odaadni a segítségemet az embereknek, ha ők nem akarják elfogadni”. A működéshez, elengedhetetlen a befogadó nyitottság.

Folyt....

További szép napot Neked! Üdv, Kovács Nóra 
Itt tudsz írni nekem: norakonyv@gmail.com
Nézd meg az új BLOGOMAT: http://norasmith.empowernetwork.com
Csatlakozz hozzám a FaceBookon: www.facebook.com/norapictures


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése