Saját bloglista

  • Energiák - Az emberek folyamatosan változnak. Vannak, akik ezeket a változásokat látják és érzik, és vannak, akik nem. Biztosan hallottad már sok embertől, hogy én az...
    3 éve

2013. október 16., szerda

Átváltoztatjuk 1. rész - Akasztják a hóhért

Kedd reggel hétkor csipogott a telefonom, hogy Ébresztő! Pörgés indul. 

Félálomban összedobtam a tejeskávémat, hogy magamhoz térjek, majd az este összekészített hozzávalókkal, és a fényképezőgépemmel beültem az autómba, hogy bevegyem a reggeli budapesti belvárost, és átverekedjem magam Csillebércre. Kilenc körül dokkoltam Kriszta barátnőmék házánál, és miután felmásztam közel száz lépcsőfokot a friss őszi csípős reggeli levegőben, beestem az ajatjukon, és annyit bírtam kinyögni, 
- Itt vagyok, felőlem kezdhetjük! :) 

Öt perccel később Bea is megérkezett, és ettől kezdve mintha valami gombot nyomtak volna meg bennünk, átváltottunk csajoz üzemmódba. Ez pedig azért érdekes, mert vannak olyan nők, akik ugyan vonzóak, és csinosak, de gondolkodásban, és lelkivilágban sokkal határozottabbak, olykor keménynek tűnőek, néha zavaróan gyakorlatiasak, és nem a műkörömről beszélgetnek általában. Nos, ezeknek a nőknek hangulat kell ahhoz, hogy a nőciség minden báját és szépségét megmutassák. 

Akasztják a hóhért 

A közös röhögős kávézás közben összeállítottuk a ruhákat, cipőket, kiegészítőket, én pedig egy gyors hajmosás után rábíztam magam Beára, aki profi fodrász, hogy élje ki magát rajtam. Sejtettem, hogy a végeredmény sokkal rövidebb lesz, mint azt én szeretném, de rá kellett jönnöm, hogy nem az a lényeg hosszú vagy rövid egy nő haja, hanem az a fontos, hogy jól áll-e neki, könnyen kezelhető és variálható. Nos, az enyém ilyen lett.

A csajok szerint  tíz évvel lettem fiatalabb az új frizurám által, de akkor most gondban vagyok, mert eddig is mindenki harmincnak nézett, és ha abból még levonunk egy tízest, az sok lesz, mert húszéves semmiképp sem akarok lenni, maradnék a harmincas korszakomnál.

Kész a hajam, a sminkem, a csajoké is, és laza három óra után indulásra készen irány a csillebérci erdő és a fotózás. Nem véletlenül vagyok a fényképezőgép exponáló gomb felőli oldalán. Én sajnos nem szeretem, ha fotóznak, mert azonnal megfeszül minden idegszálam. Ezért ügyelek arra, hogy az általam készített portrék olyan arcokat adjanak vissza, amit a modell szívesen lát. Most viszont akasztják a hóhért, engem fognak öltöztetni, beállítani és fotózni a csajok, nagy mutatvány lesz... 

Öt perccel később meg is találtuk a helyet, ahol a fák takarnak az öltözéshez, jó a háttér a ruhákhoz, csodásan süt a nap, és a ruhákat is fel tudjuk akasztani a ház bejáratának keritésére. Tíz perce foglaltuk el a helyünket, amikor tolatva, nagy gázzal megérkezett egy jó ötvenes úr, kipattant az autótóból, és én már lelki szemeim előtt láttam, ahogy ordítani fog, hogy mi a fenét keresünk mi az ő portáján!? Nem így lett, mert a legnagyobb meglepetésemre, hatalmas mosollyal mondta, hogy minden nap ilyen látványra szeretne hazajönni :) Majd azonnal fel is ajánlotta, hogy használjuk a kertjét a fotózáshoz. Cuccok összepakol, és miután végigsétáltunk a hatalmas, csoda szép kerten, megérkeztünk egy kis házhoz, amit birtokba vettünk közel egy órára. 
Villámöltözések, beállítások, vihogás, poénkodás, kattogtatás, öltözés, öltözés, kattogtatás. Sorra vettük Beával a ruhákat, hogy összehasonlítstuk melyik kin áll jobban. Igen, ebben a pakliban az is benne van, hogy olyan ruhát vállal be az ember, ami egyáltalán nem az ő stílusa, vagy csak azt gondolja, hogy nem az ő stílusa, addig amíg fel veszi. És mivel meg van az a lehetőségem, hogy a kész sosrozatból kiválogassam azokat, amiken valóban én vagyok, nincs mit veszítenem, kattogjon az a gép. 

A megbeszéltek szerint másfél órát szántak a csajok a fotózásra, de ha azt nézem, hogy elkészülni volt három óra, akkor napnyugtáig sem hagyjuk abba a mókát. Délután háromkor bontottam asztalt, pedig lett volna még ötlet bőven, hiszen a bundák ekkor kerültek elő, egy kedves ismerős jóvoltából. Nincs az a nő, aki ne veszne meg egy nerc láttán, pláne ha viselheti is. Állatvédő vagyok, és piros festékkel kéne őket leönteni, de a bunda még engem is levesz a lábamról. Egy bunda önmagában öltöztet, már csak egy tűsarkú kell hozzá és KÉSZ! :) 

 
További szép napot Neked! Üdv, Kovács Anett Nóra 

Itt tudsz írni nekem: norakonyv@gmail.com
Nézd meg az új BLOGOMAT: http://norasmith.empowernetwork.com
Csatlakozz hozzám a FaceBookon: www.facebook.com/norapictures

2 megjegyzés: