2013. december 25., szerda

Szerelem házasság

Ezt a történetet egy saját idézetemmel nyitnám, azért, hogy a kedves olvasó számára átérezhető legyen, hogy miért lesznek a soraim most sokkal személyesebbek, és hosszabbak.

Részlet a NÓRA2 című könyvemből, 

"2013. december 21.

Emlékszel még Lacikára az első könyvből? Ő volt az a gyerekkori barátom, aki úgy döntött, hogy itt hagyja a földi síkot, és az ő elvesztése hatalmas űrt hagyott bennem. Lacikának van egy húga, aki táncművész lett, és járja a világot. Borka nem csak tehetséges, de gyönyörű fiatal hölgy, és tengernyi szeretet árad belőle. A szemem sarkából pedig mindig figyelek rá, no nem azért, mert szükséges lenne, hanem azért, mert jól esik tudom, hogy minden rendben van körülötte. Most pedig esküvőre készülünk. Kicsi Borka felcseperedett, és megtalálta élete párját, akivel néhány nap múlva kimondják azt a bizonyos boldogító igent, én pedig a nagy nap minden mozzanatában mellette lehetek barátként és fotósként egyaránt. Már most is elszorul a torkom, ha az esküvőjük napjára gondolok, és alig várom, hogy talpig fehérben meglássam azt a kicsi lányt, aki néhány évvel ezelőtt még itt totyogott az utcánkban az anyukája kezét szorongatva. Azt gondolom, hogy a 2013-as év nem is fejeződhetne be ennél szebben, mint, hogy látom Borkát az oltár előtt, élete szerelmével.... Folyt köv... 
Nóra
2013 .november 23. Veszprém"

No, és most kérnék néhány percet, hogy össze tudjam szedni a gondolatimat, és az elmúlt napok élményeit és tapasztalatait - mert abból is lesz bőven- és papírra tudjam vetni őket.

Abban gondolom megegyezhetünk, hogy egy esküvő sosem akkor kezdődik, amikor a násznép megérkezik a ceremónia színhelyére, és nem is akkor, amikor a menyasszony autója megérkezik, ez már a finálé. Egy esküvő akkor kezdődik, amikor a férfi rájön arra, hogy megtalálta élete értelmét és párját, és hetekig azon gondolkodik, hol és hogyan kérje meg a nő kezét. A leánykérés már egy tudatos döntés és meggyőződés eredménye. Viszont a meghívott rokonok, ismerősök és barátok számára a templomba való belépés előtti percek, órák, napok, hetek kimaradnak. Nos, én most szeretnék megosztani olyan pillanatokat is, amelyekből kimaradtak a vendégek. 

Sokat gondolkodtam már azon, hogy miért vélekedik az esküvőről sok férfi úgy, hogy az a nap a nőről szól, legyen minden részlet a menyasszony elképzelései szerint, mert ami az arának jó, az jó lesz a vőlegénynek is. A dátum, a helyszín kiválasztásában és a vendéglista összeírásában még ott vannak a pasik, de a többi része őket igazából nem is érdekli. Amikor néhány hónappal ezelőtt Bori és Norbi elújságolták, hogy esküvőre készülnek eleve boldogsággal töltött el, de az, hogy a leendő férj az esküvő minden mozzanatában teljes mértékben partner, és ugyanannyira éli bele magát, mint Bori, számomra az volt az egyik legnagyobb öröm! Csak, hogy végre van ilyen férfi is! 

Olyan, mintha a pasik azt hinnék, hogy elveszítik a férfiúi tekintélyüket, ha átszellemülnek a saját esküvőjük csodavilágába. Pedig nem! Péntek este érkeztem Esztergomba, ahol egy a város szélén lévő vendégházban már javában folytak az utolsó simítások a nagy napra. A menyasszony és vőlegény, a menyasszony szülei, akik most az én pótszüleim is egy kicsit, Andika az ara barátnője, esküvő szervezője és tanúja, valamint Andika párja Ugo, -aki francia- vártak. Három hatalmas pizza, némi házipálinka, és este tízkor nekiálltunk öten"gyerekek" virágdíszeket készíteni. Javaslom ezt az esküvő előtti programot a leendő házasulandóknak, mert óriási élmény. Iszogatás és virágkötés közben régi történeteket mesélve, zenét hallgatva abban a látványban gyönyörködtünk mi lányok, hogy mennyire jól áll a két fiúnak, hogy virágokat kötnek, ülésrend táblákat készítenek, és az eljegyzési gyűrűket vivő kislány ruhájával bohóckodnak. És mégis férfi mindkettő, nagyon is férfiak. Vágytam már egy olyan esküvőre, ami valóban a menyasszonyról és a vőlegényről szól, és ez most olyan! :) 

Hajnali kettő körül, amikor a virágok csokrokká és díszekké változtak, eltakarítottuk a romokat, majd beájultunk az ágyba, hogy szombat reggel nyolckor kezdetét vegye Bori és Norbi megálmodott esküvője. 

Írtam már a közelmúltban többször az esküvőkről, és arról, hogy néha előfordulhatnak olyan dolgok, amikre nem számítunk, és ezért nem jó görcsösen ragaszkodni egy elképzeléshez, mert ha nem spontán alkalmazkodunk egy helyzethez, könnyen sírás lehet a vége. De Borit és Norbit nem lehet meglepni, pedig Murphy mindent megtett ezért, de erről később...

Szombat reggel nyolckor valahogy mindenki óra nélkül pontosan ébredt fel, és olyan volt a vendégház, mintha valami nyaraláson lennénk, pizsamában, forró kávét szürcsölgetve vártuk a két fodrászt, majd szép lassan megtelt a ház sok kedves rokonnal, baráttal, ismerőssel, és a fodrászkodás, sminkelés egy közös program és élmény lett.  

Délelőtt még egy utolsó gyors kört tettünk a polgári szertartás és a vacsora színhelyén, majd öltözés, és már délután fél kettő is lett. Az az utolsó harminc perc amíg a ruha menyasszonnyá változtatta Borit, az elindulás, a menyasszonyi autóba beszállás, öt perc autózás a bordó oldtimer  Austin autóval a templomig, számomra olyan, még ma is, mintha egy több órás filmet néznék, holott tényleg csak harminc perc volt, de minden pillanata belém ivódott. Amíg az ara szüleivel a menyasszonyi autó mögött haladtunk Esztergom belvárosában, azon tűnődtem, hogy Bori fejében most vajon milyen gondolatok, a lelkében pedig milyen érzések kavaroghatnak, de ahogy megérkeztünk a templomhoz, kiszálltam az autóból, már tökéletesen tudtam, hogy mi játszódik le a kicsi lányban, mert a könnyeitől képtelen volt elindulni apukájával a templomba. Borit a boldog könnyei csak még szebbé tették. Végre egy menyasszony,aki őszintén sír a boldogságtól. És két perccel később varázslatos mosollyal és kislányosan libbenve besétált az oltárhoz az apukájába karolva. Ilyen egy igazi nő! 

A templomi szertartás nagyon világi volt, tény, hogy a prédikációban volt pár mondat, amit senki sem értett, de így legalább volt miről beszélgetni a dohányzó asztalnál a mínusz két fokban. 

És akkor most jön Murphy

A templomi szertartás után a násznép a bazilikához indult, hogy készítsünk néhány csoportképet. Ez a terv eddig rendben is volt. A menyasszonyi autó elindult az ifjú párral, mögötte a dudáló vendégek, de a bazilika lábánál megadta magát az oldtimer és lefulladt. Először poénos volt a dolog, ahogy az idős sofőr kiszáll az autóból, felnyitja  a motorháztetőt és nekiáll szerelni, de az autó sajnos így sem indult. Azért, hogy ne okozzunk forgalmi dugót, kikerültük a menyasszonyi autót és szép sorban az összes autó felment a bazilikához, és vártuk az oldtimert, de csak nem akart jönni. A vőfély úgy döntött, hogy megmenti a helyzetet és visszament az ifjú párért. Csakhogy visszafelé nem őket hozta, hanem a menyasszonyi autót húzta maga után. Mondanom sem kell mindenki visított a látványtól. Tény, hogy cikinek kéne lennie, hogy lerobban a legfontosabb járgány, de ez a jelenet sokkal inkább poénos és emlékezetes volt, mint hogy keseregtünk volna. A slussz poén pedig az volt, hogy amíg közel hetven ember a menyasszonyi autó vontatását figyelte,és ujjongott, Bori és Norbi felsettenkedtek gyalog a bazilikához és orvul megleptek minket. 

A hivatalos esküvői képek készítésére harminc percet adtam az ifjú párnak, mert egy nagyon vékony talpú cipőben és esküvői ruhában féltettem őket, hogy megfáznak. A harminc perc naplementével pedig megint egy külön élmény. Az az igazság, hogy teljesen mindegy, hogy ők ketten mit csinálnak együtt, mindig édesek, és jó beleveszni a látványukba, hát még akkor, amikor a szerelmük pecsételődik meg. Olyanok, mint két gyerek, de közben meg mégis annyira felnőttek. Két hónap alatt hoztak össze egy mesés esküvőt, a legapróbb részleteik kidolgozva, két turné között. Komoly teljesítmény! 

A nap következő eseménye számomra új volt, de nagyon tetszett. A polgári szertartás ugyanis nem azonnal a fotózás után következett, hanem úgy bő két órával később, fél hatkor. Ez alatt az idő alatt pedig volt lehetőség arra, hogy a násznép megismerje egymást, valamint finom apró falatok és némi alkohol elfogyasztása után még oldottabb legyen a hangulat.  Így amikor az étterem  galérián berendezett csoda szép kápolnára emlékeztető teremben összegyűltek a vendégek, és az ifjú pár karonfogva nagy mosollyal és végtelenül boldogan besétált, már olyan volt a hangulat, mintha egy nagy családban lettünk volna. Ekkorra már mindenki teljesen esküvős feelingben volt, és mire a szertartásnak vége lett, Bori anyukája törölgette az én könnyeimet. Most én kerültem a nehezen abbahagyható sírás állapotába, pedig nem terveztem, de ez ilyen... Őszinte, mély szeretet, maximális egyetértéts, és tudatos életet láttam Boriból és Norbiból, és ezt olyan jó volt látni. 

A zenészek és a lemezlovas nagyon jó hangulatot csináltak az estéhez. A vacsora kifogástalan volt, a torta pedig vitte a pálmát! Az este hátralévő része pedig igazi esküvős volt, sok nevetéssel,.fergeteges nyitótánccal,  héliumos lufival szerelmet vallva, menyasszony szöktetéssel, az ifjú férj számára vezekléssel a szöktetés sikeressége miatt, menyasszonytánccal, és persze a végén egy jó kis bulival, sok piával, nagy poénokkal. 

 Hetek óta kerestem a titkot, hogy mitől lett ennek az esküvőnek merőben más hangulata és üzenete a számomra, és kezdem kapisgálni... Részben nyilván azért, mert Borit a születése óta ismerem, részben azért, mert Norbi személyisége és őszinte szeretete, mások felé is magávalragadó, de az igazi titokra csak későn este jöttem rá, a menyasszonytánc után. A meghívott vendégek között sok táncos volt, és miközben őket láttam, nem csak az élmény és a profizmus volt óriási élmény, hanem az, hogy ők tudják mi az alázat. Alázat önmaguk iránt, és ilyet még nem igazán láttam, alázat a tánc iránt és alázat egymás iránt. Köztük nincs szakmai féltékenység, ők valóban egy csapatot alkotnak még akkor is, ha éppen egymástól nagyon távol turnéznak. Most pedig, hogy egy estére összejöttek, olyan örömtáncokat láthattunk, amiket sosem fogunk elfelejteni.   

Egy táncos lelkivilága merőben más. Sokkal nyitottabb, lazább, természetesebb, őszintébb, érzékenyebb, és a legjobb értelemben véve gátlástalanabb. Ők másképp látják a világot, ők sokat tanultak, alkalmazkodtak, és dolgoztak azért, hogy elismertek legyenek, nekik vannak álmaik, és céljaik, és el is érik őket. Egy hosszú estét a társaságukban eltölteni, az nagy élmény, és tapasztalás. 

Örülök, hogy szerelemből fakadó házasságkötést láttam, és tudatos házasságot látok, és ezt kívánom mindenkinek, mert igenis létezik! 

NoraS 










     



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése