A platform, amit mindenki szid, de szinte mindenki használja, nap, mint nap, többször is. Nap estig tudnék írni róla, és gondolom mások is, most mégis talán én leszek az, aki megfogalmaz helyetted néhány gondolatot a Facebookról.
Ez az oldal, illetve az elérhető profilok száma mérhetetlen információt tárol, de nem minden arany, ami fénylik. A sorok között ugyanis tudni kell olvasni. Vannak, akik azt gondolják, hogy a fent lévő információk mindig a valós képet is mutatják az adott profil tulajdonosáról, holott egy profilon lévő adatok olyan iszonyatos tévútra tudnak vinni, hogy el se hinnéd. Sokan használják nyomozás céljára és a begyűjtött infók alapján csodásan beviszik magukat a málnásba, és a bolhából elefántot csinálnak pillanatok alatt, majd kész tényként kezelik és viselik, intézik, az információkat, de egy fontos dolgot elfelejtenek, a profilok tartalmáért senkinek sem vagyunk kötelesek elszámolni, sem azért, hogy melyik ismerősünk (ex pasik, ex csajok, kollégánk, főnökünk, csúnya szóval élve, beosztottunk, ellenségeink, haragosaink, irigyeink, vagy a családtagjaink) tartalmaira hogyan reagálunk, és a mi posztjainkra hogyan reagálnak mások.
Sokan azt gondolják, hogy joguk van számon kérni a párjukon, hogy milyen lépéseket tesz a saját lapján. Azt gondolom, hogy a tetszés nyilvánítást nem lehet számon kérni.
A féltékenység melegágya a LIKE nyomogatás. Vannak olyan barátaim, akik gondosan odafigyelnek arra, hogy mit és hogyan tesznek a lapjukon, hogy a párjuk számára ne adjanak alapot a féltékenységre. (zárójelbe írom a kulcs szót: bizalom)
Karácsony előtt keringett a Facebookon egy jópofa poszt, valahogy úgy szólt, hogy Karácsonyra a legjobb ajándék a párodnak, ha odaadod neki a FB belépő kódodat, találna ott akkora meglepetéseket.... Igaz! De ismét mondom, hogy a profilom tartalma csak rám tartozik, sose kutattam, undorító dolog, nálam viszont kutattak, undorító dolog!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése