… amikor eleged lesz….

Te mit csinálsz akkor, amikor eleged lesz? 

Több mint 100-an segítettetek nekem egy kérdőív kitöltésével, amelyben azt kérdeztem, hogy mi van akkor, amikor eleged lesz?

Mi az az egy! szó, ami erről eszedbe jut? Nem fogod elhinni, toronymagasan nyert az, hogy F@aszom! Tudom, nem illik ilyen szavakat nyilvánosan blogbejegyzésben leírni, de ez van! Napokig gondolkodtam, hogy a szép magyar szavaink közül milyen szóval helyettesíthetném, a fenti nyertest, hogy ízlésesen tudjam ezt tálalni. Aztán rájöttem, hogy az már ferdítés, vagy hazugság lenne. Én kérdeztem, ti pedig őszintén válaszoltatok, tehát én sem írhatok más szót, csak ezt.

Miután egyszer leírtam az általatok kapott szót, most már helyettesíthetem valami könnyebben emészthetővel :) Legyen az, hogy tele van a hócipőd.

Akkor, mehetünk is bele a témába

Minden embernek időnként tele lesz a hócipője. A munkahelyén, az emberi kapcsolataiban, barátok, haverok, otthon a szüleivel, a pasijával, a csajával, a férjével, feleségével gyerekeivel, üzleti partnereivel, vagy a megrendelőivel, meg persze önmagával. A durva helyzet akkor van, ha szinte minden életterületen egyszerre csapnak össze a hullámok. Nálam pontosan ezt történt 2010-ben. Igen, 9 évvel ezelőtt. Az én esetemben az történt, hogy szedtem a sátorfámat, és meg se álltam egy szigetig, csak, hogy végre egyedül egyek sokáig, idegen közegben, idegen emberek között, ahol nincs előítélet, nem ismernek, tehát egy teljesen tiszta lappal tudtam indulni. Tudom, hogy vagyunk jó páran, akik elhúztuk a csíkot másik országba, aztán vagy maradtunk ott, vagy hazajöttünk. De erről később.

Most arról szeretnék írni, hogy akkor mi van, ha itthon vagy, a saját közegedben, és baromira eleged van. Kis részünk tette, vagy teszi meg azt, hogy elmegy, akár csak egy másik településre, vagy külföldre, de mindenképpen drasztikus váltást csinál. A többség viszont marad itt, és itt akarja megoldani a helyzeteit.

Két fajta elegem van állapotot különböztetek meg, az egyik az, amikor általánosan összecsapnak a hullámok felettünk, vagy rossz a szériánk, de nyilván maradunk. A másik állapot meg az, amikor annyira lesz elég, hogy el kell menned! Sokan fogalmazzák ezt úgy, hogy menekülés: Nem az! Azért, mert más közegre, más társadalomra, más elvárásokra vágysz, az nem menekülés. Menekülni az szokott, aki elkövetett valami bűncselekményt, és menni kell olyan országba, akivel nincs kiadatási egyezmény.

Én is megkaptam sok mindenkitől, hogy 2010-ben elmenekültem. Nem igaz. Évek óta terveztem, hogy Mallorcán szeretnék élni. Ez volt az a hely, ahol többször jártam, és úgy éreztem minden alkalommal, hogy otthon vagyok, és valami dolgom van a szigettel. Lett is. Ott írtam az első könyvemet. Mondhatom azt is, hogy Mallorca tett íróvá. De én azért költöztem oda, mert a nulláról új életet akartam kezdeni.

Vissza az itt honhoz. Nem tud és nem is akar mindenki költözni. Szeretne maradni a saját lakóhelyén, mert itt érzi magát jól és biztonságban. Maradunk, mert szeretünk itt élni. Maradunk, mert nekünk itt a jó. De mit tehetünk akkor, amikor full elegünk lesz mindenből, meg mindenkiből? Megteszünk minden tőlünk telhetőt minden életterületünkön, de falakba ütközünk, elutasítanak, felmondunk, nem úgy érkeznek a bevételeink, ahogy a kiadásaink generálódnak, kapunk néhány pofont a barátainktól. Azt hittük, hogy meghallgatnak minket, de közben az utcán sétáló embereket nézegetik, bármit csinálsz semmi nem jó.

Hogyan szoktad kihúzni magad ebből az állapotból?

Van néhány ötletem, hátha segíteni tudok vele. Nem vagyunk egyformák, nem működhet mindenkinek ugyanaz a módszer, vagy lehetőség. És ez benne a szép. Meg kell találnunk, hogy minket mi kapcsol ki. Mi tölt fel, mi okoz örömet, és ad pozitív töltetet, hogy egyszer csak megrázzuk magunkat, fülig húzódjon a szánk, és nekiinduljunk a dolgainak újra, egy teljesen más hozzáállással, más megközelítésből, más eszközökkel, más ötletekkel, és ami eddig sehogyan sem akart működni vagy haladni, az most szuperszonikusan tarol! Méghozzá hosszútávon.

Tehát, néhány ötlet…..

Írjál!

Sok embernek javasoltam már azt, amikor nagyon oda volt, hogy írd le! Írd ki magadból! Nem kell mindenkinek könyvet írnia, de nem tudhatod, hogy mi lesz belőle. 3 könyv megírása után biztosan állíthatom, hogy az egyik legjobb terápia. Magaddal vagy addig, amíg írsz, az csak a tiéd. Nincs kifogás, hogy nem tudok írni! Írni mindenki tud! Ha az embernek vannak gondolatai, márpedig vannak, akkor azt le is tudja írni. Próbáld ki egyszer, hogy leírod egy kínodat, de elejétől a végéig, annyira részletesen, amennyire lehet. Sírd el magad rajta, és csöpögjenek a könnyeid a papíron vagy a klaviatúrán. Igen, ez ilyen! Eszedbe se jusson közben, hogy mi van, ha ezt valaki elolvassa, és megtudja a legféltettebb titkaidat, ez most nem erről szól! Senki sem fogja látni, amit írtál, ha nem akarod, mert miután leírtál MINDENT! Nyomtasd ki ha géppel írtad, tehát legyen papír formában. Ha ez kész, három lehetőséged van, 1, égesd el (nyilván biztonságos helyen) 2, tedd bele egy zacskóba, és tedd a fagyasztóba. Ne röhögj! Működik!! Konkrétan lefagyasztod azt a helyzetet, amit leírtál. Néhány hétig tárold a jégen, majd vedd ki ,és égesd el! 3, tedd bele egy borítékba, és ha lehetőséged van rá, vidd el egy patakhoz vagy folyóhoz és engedd bele. Engedd el! Leírhatatlan az az érzés, amit ilyenkor átélünk. Mázsás súlyok esnek le rólunk és adunk helyet a szép dolgoknak. Ne aggódj, hogy a vízből valaki kihalássza, és elolvassa, Ha teszel a borítékba egy kis kődarabot, biztos hamar szétázik, és eltűnik. De azt is megteheted, hogy a csörgedező patak fölött összetéped, és beleszórod a vízbe. Találd ki a saját technikádat. És használd a fantáziádat! :)

Van jogosítványod és autód?

Vagy tudsz kérni valakitől kölcsön egy autót egy fél napra? Tök egyedül ülj be, és indulj el! Csak előtte tankolj! Nincs olyan ember, akinek jogsija lenne, hogy ne szeretné az autót. A kivételektől elnézést kérek!

Tehát, egyedül autózz egy fél napig olyan helyen ami a lehető legközelebb van a természethez. Ne feltétlenül Budapest belvárosában tekeregj, mert az nem fog megnyugtatni. Ehhez fák, redők és nyugodt útszakasz a legjobb. Néha áll meg, szállj ki és nézz körül. Keress egy vonzó fát és igen, ölelgesd. Kirándulj egyet, de egyedül!

Legyél egyedül időnként

Erre van a legnagyobb szükségünk, hogy időnként egyedül legyünk. Kapott is már címkét, „énidő”! Van erről egy videó anyagom, amiben részletesebben kifejtem ezt a témát. (hamarosan megmutatom.)

Amikor egyedül vagy, akkor van csend körülötted. Ahhoz hogy visszatalálj magadhoz, csendre van szükségünk. Nem fogsz rájönni a probléma gyökerére, a megoldásra meg pláne nem, ha állandóan zsivaj van körülötted. Önmagunkhoz akkor találunk vissza, ha lecsendesedünk. És a lecsendesedéshez valahova el kell indulnunk. Én Mallorcáig mentem 2010-ben, ma már csak Tihanyig autózom, ha szükségét érzem.

Nem kell világgá menni ahhoz, hogy csend legyen. Annyira szép országban élünk, hogy mindenünk megvan, ami a nyugalomhoz szükséges. Egy patak partja, egy folyó látványa, egy kicsi tavacska, egy vízesés, egy hegygerinc, egy erdő, egy mező, egy tisztás, egy birkacsorda, egy pad egy parkban, vagy a Balaton. Mindenki környezetében vannak szép helyek. Menj kirándulni! Nem kell 20 km-t menni, csak sétálj, egyedül! Valami biztosan történni fog. Találkozol idegen emberekkel, akikkel beszélgetsz egy jót, és elvonják a figyelmedet a kínjaidról. Meglátsz egy őzikét, ahogy átfut a tisztáson. A madarak csak neked énekelnek, és máris eltávolodtál a kínjaidtól. Mert, hogy ez a cél, hogy távolodj! Tereld el a figyelmedet, és szellőztesd ki a fejedet. Lehet, hogy nem akkor, hanem három nappal később, de történni fog valami pozitív, ami olyan gyorsan ránt ki a rossz lelkiállapotodból, hogy magadon fogsz mosolyogni.

A bónusz ötletem pedig az, hogy olvasd el a Hogyan lettem Nóra című könyvemet, mert kikapcsolódásnak és feltöltődésnek, valamint lélekápolásnak is tökéletes lesz!

Találd meg a saját módszeredet, hogy folyamatosan töltsd magad, ne csak akkor, amikor teljesen lemerültek az elemeid. Sokkal könnyebb karban tartani magunkat, mint három havonta valahogy felállni a padlóról! :)

NoraSm

Tetszett a bejegyzés? Akkor oszd meg! 

A Hogyan lettem Nóra című könyvemről itt tudsz olvasni:http://hogyanlettemnora.ukit.me/?fbclid=IwAR0lx3-H8Ay-Abl6wbQVL2U3FzjnksGrgR8WHSuE2BA22r5721nUBB0E0kY

Nézz be hozzám a Facebookon is:https://www.facebook.com/norapictures/

About me

Szóval, rólam...

Miután ma reggel megírtam a legfrissebb mallorcai szösszenetemet kaptam néhány baráti megjegyzést és megleptek. Azt kérdezték, hogy én hogy vagyok? A képek szépek, tök jókat írok, de ÉN HOGY VAGYOK? Na, erről kéne írnom....és ez nehéz. Egyébként valahol irigylem magamat azért amiben vagyok csak nem kerek a sztori. És egy darabig még nem is lesz kerek, és én ezt tudtam, de ha leírom, hogy mit élek meg naponta jót és rosszat akkor az néha nagyképű lenne néha meg panaszkodás. Inkább azt mondom, hogy nagyon szélsőséges. Az egyik nap olyan dolgok történnek velem, hogy el se hiszem, másnap pedig jönnek a hideg zuhanyok, a falak és a pofonok. Azon vagyok, hogy megtaláljam az aranyközéputat de nehéz. Nyugalmat akartam de ők sokkal lassabbak, mint én azt gondoltam. Nem feltétlenül rossz ez, sőt csak hozzá kell szokni, az meg idő! Itt minden idő.

Ismét a ma reggeli blogom után kaptam egy levelet egy régi kedves barátomtól, hogy tök jó amit írok, de még egy papírom hiányzik, ugye tudom! :) Ebből jöttem rá, hogy ő is Spanyolországban él. Egy jó telefonbeszélgetés következett és annyit mondott, üdv a clubban! Szokjál hozzá, hogy itt minden nagyon lassú. Volt akinek 8 hónap után szerelték ( volna) be az Internetjét, ez itt ilyen.

Az teljesen mindegy, hogy hova megyek, mit csinálok határozottan mondhatom, hogy kedves emberek élnek itt, simán rám köszönnek egyszerűen csak azért mert szimpatikus vagyok. Én az ötven fölötti korosztálynak jövök be nagyon, nőben és férfiban egyaránt. Spanyol, Angol, Német mindegy. Simán leállnak beszélgetni velem. Nagyon kedvesek, és ez pl. pozitív energiát ad. A lakásom tulajdonosai is ebbe a korosztályba tartoznak, világi jó fejek. Kicsit olyan nagyszülők. Ez meg biztonságot ad.

Az viszont nem ad biztonságot, hogy megszoktam a rendszeres munkát. Simán dolgoztam hétvégén is. Most viszont pozitív értelemben kényszerpihenőn vagyok. Nekem ez furcsa, ehhez is hozzá kell szokni, ez is idő. Megint tanulom a türelmet.

Azzal semmi gondom sincs, hogy hivatalos ügyeket intézzek még akkor sem ha tudom, hogy a hivatalban csak spanyolul beszélnek. Ha jól tudom a hivatalos űrlapok otthon legalább három nyelven vannak készítve, na hát itt csak spanyol nyomtatványok vannak. De ezt is megoldottam. Amit értettem azt beírtam a többit pedig kihagytam. Amikor sorra kerültem, angolul mondtam, hogy segítségre lenne szükségem. Ő nem beszélt angolul de az útlevelem alapján megmondta, hogy mit hova írjak. Annyira kedves volt, hogy el se hittem. Nem az ő hibája, hogy helyben nem lehet útlevelet fénymásolni, és 10 € taxot kifizetni, csak rossz a rendszer. Van egy bank, aki beszedi ezt a pénzt, de csak kedd és csütörtök 10.30.-ig, és ezt akkor közli amikor egy órát álltál sorba. Majd másnap lehet fizetni 10.30-ig. Javasolt egy másik bankot három utcával arrébb. Átmentem, bementem és rögtön kérdeztem, hogy ezt itt ki lehet fizetni? Szinte bolondnak néztek, hogy ezt csak egy bankban lehet befizetni. Na ezek után ordítottam olaszosan az utcán. Aztán hazajöttem és jót röhögtem. Majd holnap. Az útlevelet Beatríz szívesen lefénymásolta, másnap reggel mentem korán az ominózus bankba hiszen biztos voltam benne, hogy nagyon sokan lesznek. Így volt, szinte az utcán állt a sor vége. Tíz óra után néhány perccel a pénztáros hölgy kijött és közölte spanyolul, hogy ő ugyan 10.30.-kor bezárja a kasszát és át lehet menni egy másik bankba befizetni, itt van 3 utcával arrébb. Nem jó a spanyolom, de értettem. mivel a sorban szinte angolul (is) beszélő várakozók álltak megszólaltam angolul, hogy oda sajnos nem érdemes menni mert csak itt lehet befizetni. én már megjártam ezt a kört, nem ajánlom. Az egész sor maradt a helyén, és jót mulatott a pénztároson. aztán valaki beszólt neki spanyolul hogy ha talán gyorsabban csinálná a munkáját 10.30.ra kész is lennénk. 10.25.-kor kaptam meg az elfogadó szelvényt, visszamentem a hivatalba, soron kívül mehettem be, és 10.35.-kor az okmány a kezemben volt. Tehát ma már tudom, hogy ezt egy nap alatt is meg lehet csinálni. Majd legközelebb....

Tanulás, tanulás, tanulás ez az egész. És vagy poénra veszem, és akkor működik, vagy erőltetem a dolgokat és akkor meg nem működik.

Hogy van-e honvágyam? Nincs! Vannak dolgok amik néha hiányoznak de leginkább a két legfontosabb személy hiányzik, Ő és az ebem. Nem egy lapon említendők, mert megsértődnek! De Ő ezt úgyis érti :)

Mindig is a kedvencem volt a spanyol nyelv, azért is vagyok itt, hogy megtanuljam olyan gyorsan ahogy csak lehet. Viszont amióta itt vagyok képtelen az agyam átállni erre a nyelvre, pedig olyan szép. Engem pedig most idegesít. Azt írtam a múltkor, hogy a lelkem megérkezett Mallorcára. Ja az igen csak az agyam maradt még otthon, és igazán ideérhetne már. Ha a lelkivilágom és az agyam nincs összhangban, akkor tök mindegy hogy hol vagyok, mit csinálok, milyen érdekes dolgok történnek velem, egyszerűen nem tudom értékelni. Szóval egyébként jól vagyok. Épp felfedezem a világot :)

NoraSm

Nézz be hozzám a Facebookon

A könyvet Mallorcán írt, első könyvemről itt tudsz még többet olvasni:

http://hogyanlettemnora.ukit.me/?fbclid=IwAR1YYQqrEVXl5SgjJZEHawceOpp9GhIFyaVo6trNyl0zZZL0Xt8hFFerhr4

New home

A dolgok sosem történnek véletlenül. Mindig mindennek oka van, csak ezek az okok nem mindig látszanak elsőre, idő kell hozzá, hogy kikristályosodjanak.
Ingatlanos létemre nem volt nehéz kiválasztani, hogy melyik lakás a legmegfelelőbb minden szempontból. De mért nem ezzel kezdtem az ittlétemet, hogy rászakadok a helyi újságokra és a netre. Utólag visszagondolva kicsit merész húzás volt. Nem lett volna gond ha nem találok lakást egy hét alatt mert a szállodában lehetett volna hosszabbítani, de azért úgy mégis. Tehát utólag visszagondolva jó döntés volt három napig pihenni és utána teljes gőzzel a lakásra koncentrálni, mert ez a lakás rám várt!

A tulajdonos először azt mondta az ingatlanos hölgynek aki egyébként nagyon jó barátja, hogy felejtsem el a lakást, mert sajnos csúnyán megjárták egy román lánnyal, és most újították fel az egészet. Már megint belefutottam, hogy a Budapest az NEM Bukarest! Az úr azt hitte, hogy Romániából érkeztem és hallani se akart rólam. Amikor végre megértette, hogy Budapest és az Magyarország hajlandó volt találkozni velem. Tehát hiába találtam meg a tuti lakást, hiába tudom kifizetni, még közel sem biztos hogy az enyém lehet. Szombat délelőtt 11 órára beszéltük meg a találkozót az ingatlanirodában. Sok tárgyaláson vagyok már túl de ettől úgy féltem mint a tűztől. Ki lehet ez a skót úr, aki ennyire bizalmatlan? Most állhatok neki újra böngészni a netet, járhatom a lakásokat amik irreálisan drágák és be kell érnem valami sötét lyukkal? NA NEM! Én ezt a lakást szeretném, mert pont ilyet képzeltem magamnak! Tizenegy óra előtt néhány perccel érkeztem ( fő a pontosság!) és már vártak. A skót úr meglátott, végigmért és azonnal olyan barátságos lett, hogy szinte el se hittem. Elmesélte, hogy mi volt a gond az előző bérlővel és természetesen most nagyon szeretné megválogatni, hogy kinek adja ki. Hozzáteszem teljesen jogos. Én is adtam már ki a lakásomat, és nekem sem volt mindegy, hogy ki lakik benne és hogyan használja.

Én arra számítottam, hogy egy nagy beszélgetés után időt kér mondjuk hétfőig, és addigra eldönti, hogy kivehetem-e. Hát erről szó sem volt ugyanis az ingatlanos hölgy ( Beatríz, aki azóta rengeteg dologban segít, és odafigyel rám) már a szerződést meg is írta mire én odaértem. Tulajdonképpen a skót úr minden információt megkapott Beatríztől rólam, és együtt eldöntötték már a találkozás előtt, hogy enyém a lakás. Így amikor a szerződést elém tették, hogy beszéljük át nagyon meglepődtem viszont eszemben sem volt vitatkozni, hogy akkor ez most biztos? Biztos volt.

Átbeszéltük, megbeszéltük, kifizettem, és átjöttünk együtt a lakásba. Megmutattak mindent, megkaptam a kulcsokat, megölelgettek, megpusziltak és azt mondták, hogy érezzem nagyon jól magam! Ha bármiben tudnak segíteni, azonnal szóljak és ők intézik. Egy óra alatt megvolt a bérleti szerződés, a használati utasítás, és a kulcs a kezemben. Illedelmesen elköszöntek és itt is hagytak immár az én lakásomban.

Szükségem volt néhány percre hogy felfogjam ha három nap alatt szereztem magamnak lakást, akkor nekem itt a helyem? Szoktam ilyeneket csinálni, igen tudom ez elég spirituális húzás de hát kell a feed back hogy jó döntést hoztam-e!?
Annak idején amikor Budapestre költöztem és munkát kerestem ( hozzáteszem véletlenül lettem ingatlanos) volt egy AC tesztem a DunaHouse központjában. Nem tudtam hogy mit takar pontosan az AC teszt csak sejtettem, hogy szituációs gyakorlat, hogy vágod ki magad egy necces helyzetben, hogyan dolgozol csapatban, stb... szóval a teszt előtt azt mondtam magamnak, ha ez a teszt sikerül akkor az azt jelenti, hogy itt a helyem Pesten! A teszt pedig a csoportban nekem sikerült a legjobban. Megvolt a feed back! :)
Így voltam a mallorcai lakáskereséssel is ha vasárnap estig találok egy olyan lakást amire vágyom, akkor bizony itt a helyem. És a lakás meglett már szombaton.
Tiszta sor volt, hogy az utolsó éjszakát nem töltöm a szállodában hanem ahogy lehet áthozom a cuccaimat a saját lakásomba. Délután háromkor már mindenem itt volt.

Nem csak maga a lakás jó hanem a környék is. Nekem ez is fontos tényező hiszen itt fogok élni nap mint nap. És itt a környék is jó, nagyon jó. Minden van a közelben amire csak szükség lehet, így a bepakolás után jött a környék felderítése és az első bevásárlás. Alapvetően nem szeretek vásárolni ( nő létemre) de itt még ez is jó. A konyhai bevásárlás már szinte élmény. Sokkal jobb és egészségesebb alapanyagok vannak, nagyon változatos a kínálat szinte mindenből és az áruk az otthoninál alacsonyabb. Otthon nem szerettem enni, sajnos megszoktam, hogy naponta egyszer eszem azt is csak azért, mert muszáj. Itt viszont rákaptam az evésre, és mivel rendszeressé vált hogy normálisan eszem, még fogytam is.

Tehát berendezkedtem, kipakoltam, bevásároltam és az első vacsorát a teraszon költöttem el. Aztán végre kialudtam magam és még jobban felfedeztem a környéket és napról napra megerősödött bennem, hogy a legjobb lakást választottam. Jöhetnek a technikai dolgok és az ügyintézés. Telefon, Internet, N.I.E. szám és aztán majd a munka.

Néhány falba sikerült belefutnom az elején de ez hozzátartozik, át kell élni, ettől leszek erősebb és tanulom meg az itteni szokásokat és rendszert. Az én számomra az Internet elengedhetetlen, így ezzel kezdtem a sort. Hamar kiderült, hogy egy tonna papír kell hozzá. Bérleti szerződés,spanyol bankszámlaszám és persze a N.I.E. szám. Akkor sorjában be kell szerezni őket. A N.I.E. szám egy un regisztrációs szám ami alapján nyilvántartásba vesznek, és ezzel mallorcai lakos leszek. Kacifántos volt elintézni és kalandos is, pláne ha még a bankban szívatják is az embert, de miután jó olaszosan kiordítottam magam, másnap visszamentem kifizetni a 10 €-t és öt perccel később a kezemben volt a zöld igazolásom,így valóban mallorcai lakos lettem.

Mivel a lakás közelében bank is van hamar csináltattam egy számlát és mehettem végre az Internetet intézni. Néhány nap és végre hasít otthon a gyors internet! Vagyis ezt hittem. A szerződéskötéskor azt mondta a szolgáltató, hogy max egy hét, ennyit igazán kibírok. Mivel van mobil Internetem annyira nem vészes az egy hét. Sajnos ez nem így történt. A szolgáltató nem mondta hogy korlátozott a szolgáltatás és extrán kell fizetni a túl forgalomért és azt sem mondták, hogy a modem 160€! pedig kérdeztem. Így ezt a szerződést felmondtam, és kötöttem egy másik céggel szerződést. Ők is azt mondták, hogy max egy hét, a net korlátlan, és a moden 60€. Na jó, még egy hetet csak kibírok. Eltelt egy hét és a cég sehol sem volt. Felhívtam az üzletkötőt, hogy mi újság? Kért néhány perc türelmet, hogy utána néz! Kb egy órával később írt egy sms-t, hogy ő már nem dolgozik ennél a cégnél, és ez a cég a legrosszabb! Köszi! Hát ezzel sokra megyek. Írtam egy levelet a cég központjának, hogy ez most mi? Mi van a szerződésemmel, és mi van az Internetemmel? Kaptam egy automata választ, hogy az ügyemet feldolgozzák és jelentkeznek. Másnap az utcán összefutottam egy kollégával és kérdeztem, hogy mi van? Mosolygósan mondta, hogy minden ok! Nála van a szerződésem és még aznap délután hív, jön hozzám és intézzük, ennek már egy hete, és még semmi!
Tegnap keresetem egy harmadik szolgáltatót, ahol a modem ingyen van, vezetékes telefon ingyen van, és 24 óra alatt aktiválnak. Hát erre várok most!

NoraSm

Kérdésed van? Itt tudsz nekem írni: nora.sm8@gmail.com

nézz be hozzám a Facebook-on