Láttál már olyat, hogy valaki azonnal profi fotós legyen? 1. rész

Hülyeséget mondok, mert ma már mindenki profi fotós, akinek volt pénze egy jobb gépre, sőt az is fotósnak gondolja magát, aki 3 kilót fizetett egy ájfonért. 

Csak a fotós nem itt kezdődik

Ahhoz, hogy valaki jó! fotós legyen nem elég egy iskola vagy tanfolyam. Tény, hogy ott megtanítanak nagyon sok technikai dolgot, ami nyilván nélkülözhetetlen, hogy  a képek minősége és tartalma rendben legyen. De azért, mert valakinek van egy gépe, meg elvégzett egy iskolát nem arányos azzal, hogy akkor ő fotós. Egy telefonnal, bármennyire fullos is, soha nem tudsz olyan képet készíteni, mint egy fényképezőgéppel. Évek óta használok telefont is egy-egy hirtelen pillanat megörökítésére, de soha nem lesz olyan a képkivágás, a fotózási szög, mintha a Cannommal készítettem volna. 

2004 április Balatonfüred ez  a fotóm egyszer már körbejárta az internetet 

Ahhoz, hogy telepakolja valaki a facebook oldalát és lájk-vadászatot rendezzen, valóban elég egy jobb telefon. Ám, ha igazi képeket akarsz készíteni, akkor bizony egy rendes fényképezőgép szükséges. A telefont kitolod magad elé és nézegeted hogyan kattints. A fényképezőgépet pedig a szemed elé teszed, és megszűnik minden más, csak azt látod, amit fotózni akarsz. Teljesen más csak  a témára fókuszálni, és úgy alkotni egy képet, mint a telefont forgatni. Ha eddig csak telefonnal fotóztál, kérj valakitől egy gépet csak annyira, hogy nézz bele! Érteni fogod, hogy mi a különbség és érteni fogod, hogy miről beszélek. Ahogy a kezedbe veszel egy fényképezőgépet érzed a súlyát, és azonnal érzeni fogod a fotózás súlyát is. A géptől válik komollyá a történet. Nem kell mindenkinek fotósnak lennie azért, hogy a családról készítsen képeket, de ha komolyan érdekel  a fotózás, akkor azt felejtsd el telefonnal.

Használtan, jó állapotban lévő fényképezőgépet azonnal lehet szerezni, egy ájfon árának töredékéért. A fényképezőgépen keresztül egy teljesen más világ van. Ott csak te vagy, így tudsz igazán figyelni arra, amit szeretnél megörökíteni. Megtanulsz csak egy dologra figyelni, eggyé válni  a témáddal, türelmesnek lenni és kivárni a legjobb pillanatot. Aki mindig feszült és jár keze lába, nem az ő világa lesz  a fotózás. A hirtelen, türelmetlenül, izomból elkapott képek mindig a legrosszabbak. Ordít egy képről, hogy a fotósnak nem volt türelme és csak lőtt valamit. Nézz meg egy természetfotóst, órákig ül türelmesen egyetlen fotóért. 

2004 Jordánia Wadi Rum

Vannak bőven olyan fotós barátaim, akik célirányosan az érettségi után OKJ-s fotós iskolát végeztek, és a mai napig a fotózás a szakmájuk. Mindenki keresett magának egy területet, sajtófotós, esküvői fotós, műtermi fotós, fotóriporter, divatfotós stb. 

Ha megfigyeled, pl. Nánási Pál portréban és a divatfotózásban van otthon, és a stúdió meg a lámpák az ő világa. kíváncsi ennék, hogy egy esküvőt vállalna-e egyáltalán. 

2002. 12. 31. London 

Ha nekem azt mondaná valaki, hogy itt egy fullos műterem, álljak neki modelleket fotózni, leverne  a víz és világgá is futnék, mert ehhez meg én nem értek! Az én világom  a természet és  a természetes fények, maximum egy kis külső vakuval megvilágítva. Nekem ez jön be, illetve így alakult a fotós életem. 

Érdekes, hogy én sosem akartam fotós lenni, csak a fotózás érdekelt, és azok  a pillanatok, amiket megörökítek, magamnak. Eszemben sem volt, hogy másoknak vagy másokat fogok fotózni. Arra se gondoltam soha, hogy kiállításom lesz, és arra se gondoltam, hogy egyszer a szakmámmá válik. Nyilván én is végeztem fotós iskolát, de akkor én már tíz éve fotóztam, és csak azért végeztem el, hogy ne érje szó a házam elejét. Azért, mert egy idő után már elvárás volt, hogy kimondjam, van róla papírom. 

2004.05.04 Balatonfüred 

Nagyon sok olyan fotót láttam, amit profi készített, mégsem tetszett. És nagyon sok olyan fotót is láttam már, amit nem profi készített, mégis eszméletlen jó volt. Elárulom a titkot! Van hozzá szemed vagy nincs? Van hozzá érzéked, vagy nincs! Tanulhatsz bármennyit elméletben, meg fotós workshopokon nagy nevű fotósoktól, de ha nincs hozzá érzéked, nem leszel fotós, és nem leszel jó fotós. Csak egy fotós leszel a sok közül, aki megtanul egy sémát, és azt alkalmazza, de ötletei sosem lesznek. Sosem fogja meglátni az emberek igazi arcát, mert nem figyel! 

Nem szoktam senki kezébe adni a gépemet, mert az olyan, mint a fogkefém. De nemrég én ajánlottam fel valakinek, hogy lövöldözzön vele kedvére. Sejtettem, hogy jó szeme van a fotózáshoz és kimondottan türelmes ember. Sok fotóját láttam már, amiket telefonnal készített, így kíváncsi voltam, mit hoz ki egy jó kis gépből. Az eredmény: ki se lehetett venni a gépet a kezéből órákig, és olyan jó volt látni, hogy adhattam egy élményt. Neki megszűnt a világ arra  a pár órára és teljesen összenőtt  a gépemmel. Olyan sorozatot csinált, hogy én se készíthettem volna jobbat. 

2000.05.10. a kép címe: RÉMÜLET 

Jó fotós akkor lesz valaki, ha éveken át csinálja és csinálja. Lefotóz maga körül mindent, és azt utána megnézi egy nagyobb monitoron, ahol látja a hibákat. A fotózásban is  a hibákból tanulunk. Ma már könnyű ellenőrizni magunkat, hiszen csak digitális gépeket használunk. Azonnal visszanézhető az alkotás és azonnal lehet korrigálni, egy másik képet készíteni. 

Amikor én kezdtem fotózni, 1995-ben, csak filmes gépek voltak még. Na azzal volt igazán lutri megtanulni fotózni. A hibákat csak az előhívatás után láttam, és egy raklap pénzt költöttem el filmekre. Jó pap holtig tanul, a fotózásban is. Több, mint 25 év fotózás után is tanulok mindig valami újat. Mennyi mindent lehet tanulni a fotózás által az embererekről... azt hiszem legközelebb erről fogok írni... van itt téma bőven! :) 

https://www.facebook.com/norapictures

NoraSm

Mi, mint fotósok 1. rész

Mi, mint fotósok nem öt perce kezdtük a szakmánkat. Mi, mint fotósok nem úgy lettünk fotósok, hogy jó anyagi helyzetünket kihasználva vettünk egy jobb gépet, és máris munkába álltunk. Mi, mint fotósok nem celebek vagyunk, akik a kapcsolataink által egyik percről a másikra tele lettünk munkával. Mi, mint fotósok vacak géppel kezdtük, és ahogy az anyagi helyzetünk engedte, egyre jobb masinákat vehettünk. Mi, mint fotósok úgy lettünk elismertek, hogy bizonyítottunk, sorozatban!

Amikor tizennégy éve elkezdtem a fotózással foglalkozni az élményért tettem, és azért, hogy megőrizhessem az életet. Kicsit azért is, hogy ne múljanak el az emlékek, és évekkel később is beleélhessem magam egy régi pillanatba. Tele voltam kétellyel, hogy vajon visszaadják-e a fotóim azt az érzést és mondanivalót, amit én láttam és éreztem a fotó elkészítése közben. A közvetlen környezetem nem volt mérvadó, hiszen elfogultak, és ez természetes is. Mivel ők ezt látták is rajtam, megkértek, hogy keressek fotópályázatokat, és méressem meg magam ott, mert igen is jó vagyok.

A fotópályázatok világa

Négy évig fotóztam hobbiból és örömből, hogy tanuljak és tanuljak. Olvastam sok könyvet a témában, de mivel mindig is öntörvényű voltam, abban hittem, hogy a saját tapasztalataim, és a hibáimból való tanulás visz előre. Filmes géppel kezdtem, aztán jött az első digitális masina, és ezzel egy új korszak is elindult a fotózásomban. Költségkímélő volt, és azonnal vissza tudtam nézni a fotókat, hogy még a helyszínen tudjak korrigálni ha hibáztam volna. De ezt a változást és korszerűséget csak az értheti meg, aki még tudja milyen volt pl. az orsós magnó. Aki teljesen a modern kor gyermeke, az sosem fogja átérezni, hogy mekkora változás és segítség ez egy fotós számára, óriási előrelépés. Kellemetlen egy római utat megismételni ha otthon derül ki, hogy valami gubanc volt a filmes géppel, és egy darab kép sem sikerült.

Szóval, én négy évig gyűjtöttem a képeket, és képeztem magam egyedül,és tanultam sok más fotós munkájából, hogy fel merjem venni a versenyt egy pályázat által. Az első évben sikerült bekerülnöm egy válogatás könyvbe, ami óriási érzés volt nekem is, de amikor az anyukám fellapozta, és meglátta benne a római Colosseumról készült fotómat, elsírta magát.

- Kicsiiiiim! Olyan büszke vagyok rád!

Azt hiszem ekkor hittem el először, hogy van némi közöm a fotózáshoz. A következő évben egy Balatoni sorozatommal különdíjas lettem, és egy évvel később a Jordánia sorozatom vitte el a "pálmát". Mindhárom pályázatot a Magyar Művelődési Intézet írta ki, tehát a szakmai hozzáértés evidens volt. Igen, ezzel megkaptam a visszaigazolást, amire már annyira vágytam. Feltöltött és borzasztóan inspirált, és vitt tovább a fotózás útján.

Néhány év alatt teljesen feltérképeztem a fotópályázatok világát, és kitapasztaltam, hogy sajnos sok közülük csak a fotók begyűjtésére alapoz, és a szerzői jogaimról le is kell mondanom, így közel harminc pályázat után, abba is hagytam.

Közben elkészült a saját weboldalam, ami tele volt a fotóimmal ,és veszettül élveztem, hogy az olvasóim, látogatóim számára sok kellemes percet adhatok általuk. Gyűjtöttem magamnak egy szép referencia anyagot, és elkezdtek felkéréseim lenni. Ergo, letettem az asztalra valamit, ami bizonyította, hogy elismernek, és szükség van a munkámra.

Na ja, de ezzel az is jár, hogy a megrendelők azt hiszik ha dicsérnek, akkor ingyen dolgozom. Így jött az újabb kihívás, megszabni a saját értékemet, pénzben is, és ezt meg is kapni. Néha úgy érzetem, hogy ez nagyobb művészet és kihívás, mint fotókat készíteni.

Egy fotónak akkor is értéke van, amikor azt ki kell fizetni. Több feszült helyzetem volt emiatt, mert a megrendelők visszaéltek azzal, hogy ismernek engem, és bizony volt, hogy ingyen kérték volna a munkámat, hiszen nekem csak kattogtatnom kell párat, és kész is. Nos, ha ez valóban ennyi lenne, akkor mért nem csinálják meg a saját gépükkel? Egy fotózás ott kezdődik, hogy az időmet, tudásomat, fényképezőgépemet adom. Benzinköltség, fotózás ideje, otthon válogatás, retusálás, ismét válogatás, és utána még egyszer találkozom a megrendelővel. Ez kérem idő és pénz.

Ha valaki bemegy a boltba egy kiló kenyérért, azt sem kapja meg ingyen vagy féláron csak azért, mert a boltos mondjuk a szomszédja. A kenyér árát is ki kell fizetni, tehát a fotózást is. Tiszta sor, hogy adok kedvezményt a munkadíjamból, de ingyen nem dolgozom. Vagyis dolgozom ingyen, de az egy másik kategória.

Folyt köv....

NoraSm

facebook.com/norapictures

nora.sm8@gmail.com