Nora Smith, Nóra - Siker, Kudarc, Valóság, Szex, Mallorca –

A könyv bolti forgalomban NEM kapható, magánkiadásban jelent meg.

A/5 méret, 296 oldal, Szerzői kiadás

Azért írtam ezt a könyvet, hogy erőt adjak Neked a mindennapok árnyoldalainak és néha poklainak elviseléséhez, és hogy új utakat mutassak az álmok és célok megtalálásához, és aztán hitet a kitartásban, hogy végül megvalósítsd Önmagad.  Egy hús-vér ember és nő vagyok, aki megosztja most veled életének néhol sötétebb, de inkább naposabb oldalait. Meríts erőt az én sikereimből, hogy Te még sikeresebb lehess! Ajánlom ezt a könyvet minden korosztály számára, mert ha csak egy olyan mondatot olvasol benne, amiben magadra ismersz, vagy új megvilágításba helyeztem számodra a dolgokat, amiken elgondolkozol, akkor már megérte megírnom életem eddigi történetét. 

Tartalom: 

Miért pont Mallorca? Mért költöztem el egyedül a világ végére? Miért olyan vonzó szigetlakónak lenni? Miért hagytam itt a felépített karrieremet? Milyen érzés egyedül lenni sok hónapon át, és mi indított el az írás útján? Mért van annyi szingli manapság? Mért jobb nekünk egyedül, mint egy rossz, ám létező kapcsolatban? Mért építünk magunk köré várakat, és miért nem bízunk meg a Férfikban, és miért ügyelünk rá olyan berögződött reflex-el, hogy ne engedjünk magunkhoz igazán közel SENKIT?  Miről szól egy fotós munkája? Milyen kulisszatitkai vannak a Dj világnak? Szépség és csillogás, hit és kudarc, nagy barátságok, és érdekes sztorik. Ebben az életrajzi könyvben sok érdekes, és elgondolkodtató témát dolgoztam fel.

NoraS 

 

Ajánlók:

Nem regény, nem napló, nem blog. Az biztos, hogy általános közhelyektől mentes, tartalmas olvasmány, amit minden nőnek és persze férfinak is ajánlok. A mai világ olyan, amikor az emberek hajlamosak eltitkolni még önmaguk előtt is a valóságot. Itt egy bátor nő, aki előáll valami egészen mással és nem kliséket használ, hanem saját gondolatot alkalmaz. Életszagú, valóságos téma. (Sz. Zsuzsa)

Mindenkinek, akiben van még érző szív, aki néha messze vágyik otthonától, aki csalódott és szárnyalt már, akinek fontosak az emberi kapcsolatok és a siker, és annak is aki még nem tudja, hogy lehet talpra állni a 0-ról... ( K. Borka)

Olvasói vélemények

N.T.B.: „Teljes véleményt akkor írok, ha végeztem az egésszel, de már most azért megjegyzem, hogy alig bírom letenni. Nem is tudom hol kezdjem, talán azzal, hogy végeztem a könyveddel tegnap este és nem bírtam elaludni ,mert igencsak forgott az agyam azokon, amiket olvastam. Szuper jó könyv, gratula hozzá, igazán büszke lehetsz magadra és a művedre is. Olvasás közben azt éreztem, hogy ez a könyv nem is nekem szól, hanem inkább rólam. Olyan gondolatokat és érzéseket írtál le, amivel teljesen azonosultam. Nem írok most példákat, de volt amikor jót mosolyogtam és volt, hogy könnyes lett a szemem. Ha egyszer találkozunk és érdekel, akkor elmesélem. Lényeg, hogy miután reggel felkeltem nem voltam álmos (érdekes) és úgy éreztem -lehet hülyén hangzik - megtisztultam. Általad végre én is ki mertem mondani magamnak azokat a dolgokat, amiket elástam és nem akartam velük foglalkozni, de tudat alatt mégis nyomasztottak. A legjobb barátnőm már régen kint él Tenerifén ezáltal nem osztom meg senkivel a legmélyebb érzéseimet, de ahogy a könyved olvastam, olyan volt, mintha neki "mesélném" magamban amiket érzek. Kicsit sok lett, bocsi, de köszönöm neked, hogy fellélegeztem ha esetleg csak egy kis időre is.

 E.K.: „Én Kariajinak kaptam, és már majdnem a végére értem. Sokat mosolyogtam, gondolkodtam és még pityeregtem is olvasás közben a sok ismerős történet miatt, és hogy sok esetben mintha csak magamat látnám..."

KM: Kedves Nóra,most olvastam ki,épp,a könyvedet....Ráadásul,úgy 3 nap alatt,hogy csak délután,evés,tévézés,és minden más közben. Aminek,az lett a következménye,hogy leettem magam,félig átestem,a küszöbön,és -mivel jártamban-keltemben-is ezt olvastam,lefejeltem,a szagelszívót..:))) De,komolyra fordítva: iszonyú jó,a könyved!!! És,mint pasi,mondom,ezt,Neked!!! Ha nem tudnám,hogy az első könyved,nem is hinném el... A tagolt szerkezet,nekem,iszonyú jól bejön,kis "lélegzetvételhez" jutottam,míg olvastam.... Üt,mint Tyson jobbkeze. Várom,a folytatást,akármi is lesz....

KR: Kedves Nóra! Végeztem a könyveddel... Hát... igazából pár szóban tudnám megfogalmazni az első könyvedet: kemény, ütős, könyörtelenül őszinte. És nagyon-nagyon várom a folytatást... Fehérvárt meghódítjuk vele!!! :) Szerintem mindenki nevében, aki elolvasta, csak annyit mondhatok, hogy köszönjük, hogy megírtad

Kedves Nóra!
Megpróbálok röviden beszámolni a karácsonyi könyv-meglepetés hatásáról.
Nóra minden ajándéknak szokott örülni, de a mostani reakciója különleges volt. Nagyon-nagyon örült, mikor kibontotta a csomagot, rögtön érdeklődött, ki volt Pesten, hogy sikerült megszerezni...... Kértem, nyissa ki a könyvet. Na, ekkor történt olyan dolog, amire nem számítottunk. Az én lányom örömében elsírta magát. A könyvet egyébként már olvassa, bár még van hátra két vizsgája is. Mindig nagy öröm számomra az ajándékozás, de ez egy nagy élmény volt! Köszönöm! Boldog, békés, egészségben, írásokban gazdag új évet kívánok!
Üdv. Zsuzsa

PZ: Elolvasva "jelentem": vannak érzéseid, Basszus régen éreztem ilyet. A másodikra még remélem kell várni. A szüleidet, apukádat külön üdvözlöm. Persze két lányos apa vagyok. Sok mindent testközelből ismerek, a könyvből - bátorságot erőt adó. Persze a szingliséget nem éltem át - de elváltként ... volt mit néznem. Örülök az emberségednek. További sikereket! 

HT: Gondolataim:
Az első az volt: bakker hoznom kell egy ceruzát, hogy aláhúzzam a fontos részeket... Aztán, bakker nem firkálhatom össze az egész könyvet, mert minden oldalon van valami fontos!
2: a párom totál hülyén nézett rám mikor olvastam, mert egyik percben röhögtem, a másikban sírtam
3: Te biztosan nem emlékszel rá, de ott voltam azon a kiállításon, a magtárban... Olyan tisztán emlékszem arra a napra, ami ritka nálam. Tudom, hogy melóból mentünk oda a tesómmal, és egy csomó ember volt. És még a lámpákra is emlékszem. Aztán mikor ehhez a részhez értem a könyvben, annyira jó érzés volt... Én ott voltam, kicsit a része voltam
4: aztán az a levél a vége felé... Na az ütős volt! Egy az egyben aláhúznám :)))

Kedves Nóra,
A könyved egy felüdülés volt ebben a mai rohanó álságos világban. Már tegnap este végezni akartam volna vele, de a focimeccs miatt, ma reggelre sikerült az utolsó oldalt is magamba falnom. A vénád szerintem a végére nagyon összeállt. Az elején érezni a kibontakozás mögött a szárnypróbálkozást, de ez könyv harmadára már nyomtalanul eltűnt. A végére annyira felfokoztad, hogy szerintem ha a téma illetve a történetek megvannak, a "Nóra II" még felkavaróbb lehet. Olyan dolgokat feszegetsz végig, ami szinte mindenkiben benne van, de valamiért nem él vele, és inkább az önámítás, sunnyogás, hasztalan dolgok hajhászását részesíti előnyben, az önmegismerés illetve a környezete megismerése helyett, nem beszélve ennek őszinte mivoltáról. Szerencsések azok, akiket kitüntettél ezzel a könyvvel. (IT)

Rádió interjú a könyvről a Juventus Rádió Budapesti arcok c. műsorában 
1 rész: https://www.youtube.com/watch?v=Sox0tTVHWmU&t=146s
2. rész https://www.youtube.com/watch?v=JudUjx8U6Fw&t=47s
3. rész 

A könyv megrendelhető:

norapicture@gmail.com címen,
és megtalász itt is: https://www.facebook.com/norapictures

NoraSm

Szerelem=boldogság?! (pro és kontra)

Igen, ez valóban egy vonzó és örök kérdés, amiről napestig lehet beszélni és elemezni, sok oldalról megközelítve. Ha szerelmes vagyok, boldog vagyok? Ha boldog vagyok, feltétlenül szerelmesnek kell lennem? Azt gondolom, nem feltétlenül, de a két érzés mégis oly szorosan tud egymáshoz fűződni.



A szerelem, mint örök téma



Szerelem? Hivatalos elemzések szerint, 1-3 évig terjedő (nem szabadságvesztés) hanem sima kémia. Nem „hivatalos" tapasztalatok szerint a szerelem az emberiség egyik legvitatottabb és legszebb érzése. A lerágott csont szerint: öl, butít, és nyomorba dönt. Ugyanakkor mégis annyira ragaszkodunk hozzá, hogy képesek vagyunk szinte bármit megtenni azért, hogy egy kicsit szerelmesek lehessünk. Vannak, akik gyakran képesek szerelmesnek lenni és vannak, akik csak nagyon ritkán. Nem is tudom melyik a jobb? Ahhoz, hogy én szerelmes legyek, nem elég a szimpátia és nem elég egy jól sikerült este. Ahhoz, hogy szerelmes legyek, nekem több kell! Leginkább idő, hogy teljes bizalommal viseltessek a partnerem iránt és bármikor, bármilyen pillanatban jól érezzem magam a társaságában.

Nálam a szerelem kialakulása hosszú folyamat. Szép lassan érik meg, mint a gyümölcs a fán és közben tele van meglepetésekkel. Azok az emberek, akik pedig gyakran tudnak szerelembe esni, ezt az érzést biztos másképp élik meg vagy szerencsésebbek és egész egyszerűen, gyakrabban futnak össze Ámorral? És hogy a kettő közül melyik a jobb, az egy másik fejezet.

Szerelmesnek lenni viszont nem csak a partnerünkbe tudunk lenni, hanem olyan valakibe is, aki felé semmilyen sexuális vonzalmunk sincs. Egy anya szerelmes a fiába és egy apa szerelmes a lányába. A Világ legtermészetesebb érzései, melyek csodásak de mégis a szerelem egy másik válfajához tartoznak. Van, aki a munkájába szerelmes, van, aki az autójába, otthonába, vagy akár a tengerbe. Mindegyik szerelem, de ugyanakkor mégis más és más.

Elhanyagolt boldogság?!

Szerelmesek ugyan merünk lenni és szeretünk is de, boldognak lenni már nem merünk olyan gyakran. Ez most cáfolható állítás lehet, de elmagyarázom! Ha megkérdezzük az ismerőseinket, hogy vannak, mi újság velük? A többsége azt fogja válaszolni, hogy kösz jól vagyok, vagy elkezd panaszkodni. Hány ismerősünk fogja az előbb említett kérdésre kapásból azt válaszolni: képzeld, boldog vagyok! Hát túl sokan nem. És nem biztos, hogy azért nem mondja, mert nem az, hanem azért mert sajnos a mai világban nem divat boldognak lenni. Boldogok lehetünk pici apróságoktól, akár egy szelet csokitól és lehetünk nagyobb dolgoktól is.

És akkor most itt egy kicsit összemosódik az öröm és a boldogság érzése és fogalma. Minden embernél máshol van a két érzés küszöbe és határa. Én ahhoz a „táborhoz" tartozom, akik a legapróbb dolgoktól boldogok tudnak lenni és igazából nem is szeretem a „nagy tábla csokit". Viszont – ahogy ezt tapasztaltam- a legtöbb embernek inkább a nagy tábla csokira van szüksége még egy kis örömhöz is nem, hogy a boldogsághoz.

Törékeny, mint a porcelán

A szerelem önmagában boldogság ezzel talán mindannyian egyetértünk. Tehát ha szerelmesek vagyunk a tengerbe és épp egy Naplementét nézünk egy szép tengerparton, akkor bizonyára boldogok is vagyunk. A boldogság azonban érzékeny „lény". Roppantul törékeny és nincs velünk mindig. A boldogság csak pillanatokra, vagy percekre néha néhány órára van csupán velünk, aztán eltűnik. Hogy miért tűnik el? Azért, hogy amikor legközelebb visszajön, akkor még nemesebb érzéseket hozzon magával. A szerelem ugyanilyen. Jön és megy. Azt mondják a tapasztaltak, a szerelem úgy megy, ahogy jön! Ha hirtelen és gyorsan, akkor úgy is távozik. Amikor pedig hosszú az út, akkor a boldogság is tartósabb lesz. És ebben a mondatban már össze is mosódott a szerelem és a boldogság.

Ha a szerelemmel ügyesen bánunk és megtanuljuk beosztani, akkor ő is tartós lehet. Ugyanis nem hiszem, hogy egy nagyon szörnyen átlagos, kicsit hajtósabb nap után hazaérve, pont szerelmesek vagyunk a párunkba. Leginkább egy forró fürdőre és egy jó alvásra vágyunk. Azonban amikor egy randevút beszélünk megy egy étteremben a szeretett Férfival/ Nővel, akkor legszívesebben kihagynánk az esti színházat. Igen, ilyenkor nagyon könnyen tud szerelembe esni az ember. Egy jó pillanat elég, hogy partnerünkbe szerelmesek legyünk és persze a boldogsághoz is, csak tudnunk kell jó időben jó helyen lenni, hogy azt a néhány másodpercnyi boldogságot és szerelmet el tudjuk kapni, hogy minden pillanatát élvezhessük. Nem hiszem, hogy van olyan Ember, aki a nap minden percében szerelmes lenne, pláne ha egy tárgyalás kellős közepén kő keményen kell érvelnie az üzletfelével. Szerelmes abba az illetőbe lehet lenni, akit őszintén szeretünk is. Szeretni a nap minden percében lehet, igen egy tárgyalás közben is.

És amikor a szerelem elillant és elment vele a boldogság is, akkor nem olyan jó nekünk. Viszont amikor nem olyan jó nekünk, akkor tudjuk igazán értékelni, hogy mennyire volt jó nekünk, amikor boldogok és talán szerelmesek (is) voltunk. Ha van olyan ember, aki átélte már egyiket, másikat vagy akár mindkettőt egyszerre, akkor AZ valóban egy szerencsés „találkozás". Az ilyen kettős találkozás sajnos ritka, mint a fehér holló, kitartóan és türelmesen kell várnunk rá, hogy a vállunkra szálljon, és bíznunk kell benne, hogy sokáig marad velünk, ha ebben nem hiszünk, nem is érdemeljük meg, hogy szerelmesek és boldogok legyünk.

Én hiszek benne, és abban is, hogy ezzel a bizalommal és hittel nem vagyok egyedül.

Tetszett neked az írásom? Érdekesnek és hasznosnak találtad? Akkor nyugodtan megoszthatod barátaiddal és ismerőseiddel! :) Fel is íratkozhatsz a rendszeres olvasóim közé, vagy követhetsz a FaceBookon is :) https://www.facebook.com/norapictures/

NoraSm