Saját bloglista

  • Energiák - Az emberek folyamatosan változnak. Vannak, akik ezeket a változásokat látják és érzik, és vannak, akik nem. Biztosan hallottad már sok embertől, hogy én az...
    3 éve

2011. szeptember 10., szombat

Szerelem=boldogság?! (pro és kontra)


Igen, ez valóban egy vonzó és örök kérdés, amiről napestig lehet beszélni és elemezni, sok oldalról megközelítve. Ha szerelmes vagyok, boldog vagyok? Ha boldog vagyok, feltétlenül szerelmesnek kell lennem? Azt gondolom, nem feltétlenül, de a két érzés mégis oly szorosan tud egymáshoz fűződni.



A szerelem, mint örök téma



Szerelem? Hivatalos elemzések szerint, 1-3 évig terjedő (nem szabadságvesztés) hanem sima kémia. Nem „hivatalos" tapasztalatok szerint a szerelem az emberiség egyik legvitatottabb és legszebb érzése. A lerágott csont szerint: öl, butít, és nyomorba dönt. Ugyanakkor mégis annyira ragaszkodunk hozzá, hogy képesek vagyunk szinte bármit megtenni azért, hogy egy kicsit szerelmesek lehessünk. Vannak, akik gyakran képesek szerelmesnek lenni és vannak, akik csak nagyon ritkán. Nem is tudom melyik a jobb? Ahhoz, hogy én szerelmes legyek, nem elég a szimpátia és nem elég egy jól sikerült este. Ahhoz, hogy szerelmes legyek, nekem több kell! Leginkább idő, hogy teljes bizalommal viseltessek a partnerem iránt és bármikor, bármilyen pillanatban jól érezzem magam a társaságában.

Nálam a szerelem kialakulása hosszú folyamat. Szép lassan érik meg, mint a gyümölcs a fán és közben tele van meglepetésekkel. Azok az emberek, akik pedig gyakran tudnak szerelembe esni, ezt az érzést biztos másképp élik meg vagy szerencsésebbek és egész egyszerűen, gyakrabban futnak össze Ámorral? És hogy a kettő közül melyik a jobb, az egy másik fejezet.

Szerelmesnek lenni viszont nem csak a partnerünkbe tudunk lenni, hanem olyan valakibe is, aki felé semmilyen sexuális vonzalmunk sincs. Egy anya szerelmes a fiába és egy apa szerelmes a lányába. A Világ legtermészetesebb érzései, melyek csodásak de mégis a szerelem egy másik válfajához tartoznak. Van, aki a munkájába szerelmes, van, aki az autójába, otthonába, vagy akár a tengerbe. Mindegyik szerelem, de ugyanakkor mégis más és más.
Elhanyagolt boldogság?!

Szerelmesek ugyan merünk lenni és szeretünk is de, boldognak lenni már nem merünk olyan gyakran. Ez most cáfolható állítás lehet, de elmagyarázom! Ha megkérdezzük az ismerőseinket, hogy vannak, mi újság velük? A többsége azt fogja válaszolni, hogy kösz jól vagyok, vagy elkezd panaszkodni. Hány ismerősünk fogja az előbb említett kérdésre kapásból azt válaszolni: képzeld, boldog vagyok! Hát túl sokan nem. És nem biztos, hogy azért nem mondja, mert nem az, hanem azért mert sajnos a mai világban nem divat boldognak lenni. Boldogok lehetünk pici apróságoktól, akár egy szelet csokitól és lehetünk nagyobb dolgoktól is.

És akkor most itt egy kicsit összemosódik az öröm és a boldogság érzése és fogalma. Minden embernél máshol van a két érzés küszöbe és határa. Én ahhoz a „táborhoz" tartozom, akik a legapróbb dolgoktól boldogok tudnak lenni és igazából nem is szeretem a „nagy tábla csokit". Viszont – ahogy ezt tapasztaltam- a legtöbb embernek inkább a nagy tábla csokira van szüksége még egy kis örömhöz is nem, hogy a boldogsághoz.

Törékeny, mint a porcelán

A szerelem önmagában boldogság ezzel talán mindannyian egyetértünk. Tehát ha szerelmesek vagyunk a tengerbe és épp egy Naplementét nézünk egy szép tengerparton, akkor bizonyára boldogok is vagyunk. A boldogság azonban érzékeny „lény". Roppantul törékeny és nincs velünk mindig. A boldogság csak pillanatokra, vagy percekre néha néhány órára van csupán velünk, aztán eltűnik. Hogy miért tűnik el? Azért, hogy amikor legközelebb visszajön, akkor még nemesebb érzéseket hozzon magával. A szerelem ugyanilyen. Jön és megy. Azt mondják a tapasztaltak, a szerelem úgy megy, ahogy jön! Ha hirtelen és gyorsan, akkor úgy is távozik. Amikor pedig hosszú az út, akkor a boldogság is tartósabb lesz. És ebben a mondatban már össze is mosódott a szerelem és a boldogság.

Ha a szerelemmel ügyesen bánunk és megtanuljuk beosztani, akkor ő is tartós lehet. Ugyanis nem hiszem, hogy egy nagyon szörnyen átlagos, kicsit hajtósabb nap után hazaérve, pont szerelmesek vagyunk a párunkba. Leginkább egy forró fürdőre és egy jó alvásra vágyunk. Azonban amikor egy randevút beszélünk megy egy étteremben a szeretett Férfival/ Nővel, akkor legszívesebben kihagynánk az esti színházat. Igen, ilyenkor nagyon könnyen tud szerelembe esni az ember. Egy jó pillanat elég, hogy partnerünkbe szerelmesek legyünk és persze a boldogsághoz is, csak tudnunk kell jó időben jó helyen lenni, hogy azt a néhány másodpercnyi boldogságot és szerelmet el tudjuk kapni, hogy minden pillanatát élvezhessük. Nem hiszem, hogy van olyan Ember, aki a nap minden percében szerelmes lenne, pláne ha egy tárgyalás kellős közepén kő keményen kell érvelnie az üzletfelével. Szerelmes abba az illetőbe lehet lenni, akit őszintén szeretünk is. Szeretni a nap minden percében lehet, igen egy tárgyalás közben is.

És amikor a szerelem elillant és elment vele a boldogság is, akkor nem olyan jó nekünk. Viszont amikor nem olyan jó nekünk, akkor tudjuk igazán értékelni, hogy mennyire volt jó nekünk, amikor boldogok és talán szerelmesek (is) voltunk. Ha van olyan ember, aki átélte már egyiket, másikat vagy akár mindkettőt egyszerre, akkor AZ valóban egy szerencsés „találkozás". Az ilyen kettős találkozás sajnos ritka, mint a fehér holló, kitartóan és türelmesen kell várnunk rá, hogy a vállunkra szálljon, és bíznunk kell benne, hogy sokáig marad velünk, ha ebben nem hiszünk, nem is érdemeljük meg, hogy szerelmesek és boldogok legyünk.

Én hiszek benne, és abban is, hogy ezzel a bizalommal és hittel nem vagyok egyedül.

Tetszett neked az írásom? Érdekesnek és hasznosnak találtad? Akkor nyugodtan megoszthatod barátaiddal és ismerőseiddel! :) Fel is íratkozhatsz a rendszeres olvasóim közé, vagy követhetsz a FaceBookon is :) https://www.facebook.com/norapictures/
NoraSm

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése