Irány Mallorca

A pálmalevél beszámolómban azt írtam hogy egy augusztusi reggelen határoztam el, irány Mallorca! Az igazság az, hogy ez nem egészen így történt, és ennek tanúbizonysága egy üveg 3 puttonyos Tokaji Aszú amit az idei foci vb-re vettem. A spanyol vb győzelemre tettem fel a jövőmet. Ha nyernek az egy erős jel lesz a számomra. Az üveg Tokaji itt van velem a polcomon még bontatlan pedig Spanyolország nyert :) Mivel a vb döntőt egyedül néztem kár lett volna levegőt adni neki, várja a kellő alkalmat a kibontásra.

És Spanyolország bizony nyert! Életem egyik legizgalmasabb és legszebb meccse volt, sajnos Hollandia alulmaradt. Ezután történt meg az hogy egy vasárnap reggel az "irány Mallorca!" kijelentésemre ébredtem és mint tudjuk innen már nem volt visszaút. Az indulásomig történt dolgokat nagyjából elmeséltem de az, hogy most itt vagyok egy nagyon hosszú folyamat eredménye. Nem vagyok hazárdjátékos, nagyon sokáig rágódom a fontos lépéseken, nehezen döntök, sokáig mérlegelek de ha meghoztam a döntést akkor Isten nem tántoríthat el.

Az indulás előtti utolsó napok a pakolásról és a barátoktól való búcsúzásról szóltak. Igazából fel sem fogtam, hogy mit csinálok csak sodródtam az eseményekkel. Talán a barátnőm reakciója értette meg velem, hogy én most elhagyni készülök az otthonomat és mindent amit megszoktam, kialakítottam, felépítettem. Tengerpart, napsütés és egy újrakezdés vár és arra nem is nagyon gondoltam hogy ezzel másoknak némi fájdalmat fogok okozni. Nem önzőségről van szó csupán arról, hogy én tudom hova megyek, nagyjából azt is hogy mi vár rám, ők pedig maradnak itt, vagyis ott. Internet kapcsolatom lesz velük és nem fogunk hetente találkozni és kávézóban jókat traccsolni, nem sétálunk a Kopaszi gáton, nem megyünk együtt meghallgatni valamelyik barátunkat egy clubban. Én itt ők pedig otthon. Szeretek egyedül lenni, sosem okozott gondot hiszen mindig feltalálom magam de otthon voltam, itt pedig teljesen egyedül. Motoszkáltak ezek a gondolatok az agyamban de könnyen ismerkedem, könnyen illeszkedem be egy új környezetbe tehát ettől nem féltem. Inkább attól tartottam hogyan fogom majd a bécsi reptéren becsekkolás után megtalálni a kaput ahol a gépre kell majd felszállnom. Utólag visszagondolva vicces, hogy pont ettől féltem. Két évvel ezelőtt költöztem Veszprémből Budapestre hasonló elhatározással. Litér községet képviseltem egy fotókiállításommal az I. Nemzeti Vágtán. Két napig az én fotóimat látni az Andrássy úton? Ez is inkább utólag nagy eredmény a számomra. Tehát ez az esemény ihletett engem arra, hogy Pestre költözzek. Egy kedves barátomnál laktam azon a hétvégén, és mire a vágta végén összepakoltam, és elindultam haza Veszprémbe eldöntöttem, hogy Budapestre költözöm. Akkor már azt is tudtam, hogy ez lesz az alapja annak, hogy utána még messzebbre költözzek. Az elmúlt két év Pesten teljes mértékben visszaigazolta, hogy jó döntés volt, jó tanuló idő és jó felkészítő tréning volt ahhoz, hogy most Mallorcán legyek.

Hát eljött az Október 31.-e. Elköszöntem mindenkitől ( akitől esetleg nem, ezúton kérek elnézést! ) ahogy illik az utolsó két napot a családommal töltöttem, és vasárnap reggel elindultunk a tesómmal a bécsi reptérre. Amikor elhagytuk Veszprémet akkor kezdett el leesni, hogy hoppá mit tettem!? Elkezdte az agyam kódolni és a lelkivilágom átérezni a dolog súlyát. Két könnycseppet lenyeltem, megráztam magam, irány az új életem! :) Amíg a reptérre értünk, lógtam a telefonon hogy még halljam a számomra oly fontos hangokat. Megérkeztünk a reptérre, becsekkol, volt némi gondom a plusz csomaggal, mert jeleztem a többletsúlyt de mégsem regisztrált a légitársaság, de még ez sem bosszantott fel. Néhány mail váltással vissza fogom kapni a pluszban fizetett összeget. Elváltam a tesómtól és beléptem a fotocellás ajtón. Útlevél, csomagátvizsgálás és ott álltam egyedül! Annyira egyedül, mint még sosem. Vagyis ezt kellett volna éreznem, de NEM! Egy perc alatt megtaláltam a B 30-as kaput, vettem egy uccsú bécsi kávét és vártam a kapu nyitását.

A gép délben indult. Megszoktam hogy ha repülök akkor a légiutas kísérők gondosan rászólnak mindenkire, hogy telefonról nem lehet zenét hallgatni akkor sem ha off in módba állítom. Hát itt erről szó sem volt. A gép nagyon üres volt, elvétve egy két utas, így bőven kényelmesen utaztam, tipikus busz feeling. A felszállás azért egy kicsit mindig katartikus élmény most meg pláne! Zene a fülbe és az út feléig potyogtak a könnyeim. Lezártam életem egyik szakaszát és jöhet a következő epizód. Volt két teljes órám arra, hogy átszellemüljek, átkattanjon az agyam és élvezzem a rám váró élményeket.

Amikor elkezdett ereszkedni a gép az én lelkem már messze járt az otthonomtól, megérkezett Spanyolországba. Amikor pedig a felhők közül kirajzolódott Mallorca szigete, tudtam, hogy itthon vagyok :)
Megkapom a csomagokat, keresek egy Taxit, irány a szálloda és egy hetem lesz arra, hogy megtaláljam az albérletemet.
Amikor a csomagjaimat ( maradéktalanul) megkaptam, és kijöttem a reptér elé felhívtam a barátnőmet és csak annyit mondtam, MEGCSINÁLTAM, itt vagyok! :) Aztán kerestem egy Taxit és ettől kezdve kaland kaland hátán.....

Tetszett neked az írásom? Érdekesnek és hasznosnak találtad? Akkor nyugodtan megoszthatod barátaiddal és ismerőseiddel! :) Fel is íratkozhatsz a rendszeres olvasóim közé, vagy követhetsz a FaceBookon is :) https://www.facebook.com/norapictures/


Első könyvemről, melyet Mallorcán írtam, a címe pedig Hogyan lettem Nóra? ( Hogyan változik meg egy ember személyisége az évek alatt az átélt kül. helyzetek révén)  itt tudsz többet olvasni _
http://hogyanlettemnora.ukit.me/?fbclid=IwAR1YYQqrEVXl5SgjJZEHawceOpp9GhIFyaVo6trNyl0zZZL0Xt8hFFerhr4

NoraSm

Jordánia 2. rész

Az előző Jordán útról hazatérve hetekig kavarogtak a gondolataim, és nagyon nehéz volt visszazökkenni a saját életembe. Rendezgettem a fotókat, és tartottam a kapcsolatot Alival az utazási irodással, és Haroun-al a Beduin shop tulajdonosával. Ali irodája és a Beduin Shop volt a törzs helyünk egy hétig, és ezek a barátságok hazaérve sem szakadtak meg. Alival szinte napi kapcsolatom volt, hiszen elkérte a fotóimat az éppen akkor készülő weboldalához. Tele voltam élményekkel, és információkkal, amiket kár lett volna veszni hagyni, így elkezdtem írni egy Jordánia ország bemutató elemzést. Ha böngésztem a netet Jordániáról szóló hasznos információkról, szinte semmit sem találtam, illetve sok olyan utas van akik csak a magyart beszélik, és az utazásukhoz segítséget nyújthatok egy részletesebb anyaggal, és így tartalmasabb nyaralásuk lehet.

Említettem Haroun-t a Beduin Shop tulajdonosát. Ha egy kicsit is közvetlenebb barátságba kerülsz egy arabbal, akkor természetes a számára, hogy meghívjon az otthonába. Meglepő meghívás egy ilyen, de ez a bizalmat jelzi, és nem illik visszautasítani. Így mi is elfogadtuk. Tipikus arab ház, ami emeletes ugyan, hófehér, és baromira nem bizalom gerjesztő. Össze kellett szednem magam, hogy leplezzem mit gondolok. Viszont belépve, palota! Igényes bútorok, tisztaság, és pedáns rend, otthonos hangulat, és a legnagyobb plazma TV, amit eddig valaha láttam. Akkor derült ki az is, hogy a csador viselése a nők igénye. viszont amint hazaértek csador ledob, és a legszebb fehérneműkben flangálnak. A világ óvszer fogyasztásának legnagyobb részét az arab országokban vásárolják.

Több felesége csak annak lehet aki ezt anyagilag megengedheti magának. Egy feleség eltartása bizony sokba kerül, és minden feleségnek ugyanazt az élet színvonalat kell biztosítani. Az első feleséget a férjnek meg kell kérdeznie, hogy elfogadja -e a másodikat. Amikor egy nőt tevéért akarnak megvásárolni, (és ezzel nem jó viccelni, de ez egy másik sztori, hogyan adott el majdnem az apukám Marokkóban?) az nagy érték, mert a teve a legértékesebb egy arab, pláne beduin számára.

Január környékén elkészültem a Jordánia anyaggal, elkészült az angol fordítás is, és kikerült Ali weboldalára. Minden egyes levél váltásunk azzal zárult, hogy mikor megyek már újra? Az út ára némileg változott ugyan, de 67.000-ért még mindig megérte. Pláne, hogy sok dolgot szerettem volna újra látni, és felfedezni új helyeket is. Hiányzott a homok tapintása a Wadi-Rum-ban, és Petra narancs sárga színei a naplementében :)

A második útra már sokkal tudatosabban készültem. Friss volt minden emlék, így könnyen tudtam kalkulálni, hogy mi mennyi idő? Mit mikor nézünk? és biztos volt, hogy a Wadi-Rum lesz az utolsó program, de most kint is alszunk éjjel a beduinokkal.

2004. április elején indultam Aqabába ismét, ezúttal az anyukámmal, és a bátyámmal. Meséltem nekik az első útról, látták a fotókat, szeretik a meleget, és utazni is szoktunk együtt. Akkor mutassam meg nekik Jordániát!

Már az érkezés sem volt zökkenőmentes, de erről majd egy következő alkalommal írok.

A transzfer buszon próbáltam észrevétlen maradni, és nem elárulni, hogy én már jártam itt. A csapat nagy része 60 év körüli volt, és nyelveket nem igazán beszéltek. Ha kiderül, hogy én itt már jártam, akkor mindenki tőlem akar információkat, és ebben-abban segítsek, stb.... én viszont ezt nem akartam.

Ali az utazási irodában tudta, hogy mikor érkezik a gép, és a szállodánk is az irodája mellett van. Viszont türelmetlen volt, és felhívott, hogy hol vagyok már? Egy, két perces angol nyelvű beszélgetés éppen elég volt ahhoz, hogy a körülöttem ülő utasok levágják, hogy nekem ez itt nem idegen hely. Azonnal közölték, hogy ők velem akarnak jönni egy hétig, mert azért ez mégis egy arab ország, és mellettem biztonságban vannak. Mondtam, hogy az sajnos nem lehetséges, mert én nem a helyi idegenvezetővel megyek, hanem a saját utamon, arabokkal. Akkor pláne! Próbáltam lebeszélni őket magamról, mert tudtam hogy ebből gond is lehet, hiszen ez bevétel kiesés a beutaztató irodának. Ezt is elmondtam, hogy én nem akarok magamnak gondot, és nekik se, de azt mondták, hogy nem gond, ők vállalják! Ebből az lett, hogy az érkezés utáni eligazításon odajött hozzám egy nem szép arab pasi, és közölte, hogy Jordániába utaztató fő utazásszervező cég vezetője akar velem beszélni, és egy asztalhoz invitált. Egy alacsony, köpcös, ősz arab úr várt, és megpróbált elbűvölni egy mosollyal, de akkor már tudtam, hogy gáz van. Néhány perces beszélgetés végén közölte, hogy ha ebből a csoportból rajtam és a családomon kívül bárki egy helyi irodával menne kirándulni, akkor azonnal kitoloncoltat az országból.

Először próbáltam a hülyét játszani, hogy nem értem amit mond és kér, de sajnos nem jött be. A csoport tagjai viszont viselkedésükkel és élénk figyelmükkel a védelmembe keltek és néhány perc kínos beszélgetés után utamra engedtek.
Leballagtam Alihoz az irodájába és elmeséltem neki, hogy mi történt...
Miután végighallgatott annyit mondott, hogy egy percig se aggódjak! Kezébe fogta a telefont, felhívott valakit, hallhatóan leosztotta és miután letette a telefont annyit mondott, hogy én itt azt csinálok, amit csak akarok és a csoportból annyian jönnek velem az ő kirándulásaira ahányan csak akarnak. Lövésem sincs, hogy kit hívott fel, és mit mondott neki, de megoldotta. És mire ez a beszélgetés lezajlott az én csoportomból szép lassan lekúsztak az emberek engem követve Ali irodájába, ami szépen meg is telet. Egész pontosan tíz ember. Ettől kezdve pedig én lettem egy tízfős csoport idegenvezetője egy hétig Jordániában.

Megbeszéltük Alival a programokat, kipakoltunk a szállodában, és irány enni. Nagyon jókat lehet enni az utcai árusoknál, csak otthonról pálinkát kell vinni, és lefekvés előtt egy kupicával bedobni és ez így tökéletesen fertőtlenít. Elindultunk enni, és már harmadik sarkon láttam, hogy egy fekete ruhás arab követ, ismerős volt, de nem tudtam hova tenni. Ettől kezdve már tudatosan közlekedtem ,és figyeltem is, de jött mindenhova a városban. Pár nappal később megkérdeztem Alit, hogy paranoiás vagyok-e, vagy mi ez? Meglepett amit hallottam! Jordánia titkos szolgálata figyeli az európai utazókat. Mivel utazás előtt vízumot váltunk, ott van minden adat rólunk, aki pedig legalább másodszor van itt, azt még inkább figyelik, pláne ha az illető nő, és fotós! Próbáljam meg úgy felfogni, hogy vigyáznak rám. Hát kösz!

Tetszett neked az írásom? Érdekesnek és hasznosnak találtad? Akkor nyugodtan megoszthatod barátaiddal és ismerőseiddel! :) Fel is íratkozhatsz a rendszeres olvasóim közé, vagy követhetsz a FaceBookon is :) https://www.facebook.com/norapictures/

NoraSm

Tárlatvezetés 9. rész

Megint egy játék! A Halászbástya tükörképe a Hilton ablakaiban, 2008. Szeptember.




A zárás pedig nem más, mint Veszprém a halszemeken keresztül. Ennél teljesebb képet a városról, és magamról adni nehéz! :)

Kovács Anett Nóra