Saját bloglista

  • Energiák - Az emberek folyamatosan változnak. Vannak, akik ezeket a változásokat látják és érzik, és vannak, akik nem. Biztosan hallottad már sok embertől, hogy én az...
    3 éve

2011. szeptember 10., szombat

Irány Mallorca

A pálmalevél beszámolómban azt írtam hogy egy augusztusi reggelen határoztam el, irány Mallorca! Az igazság az, hogy ez nem egészen így történt, és ennek tanúbizonysága egy üveg 3 puttonyos Tokaji Aszú amit az idei foci vb-re vettem. A spanyol vb győzelemre tettem fel a jövőmet. Ha nyernek az egy erős jel lesz a számomra. Az üveg Tokaji itt van velem a polcomon még bontatlan pedig Spanyolország nyert :) Mivel a vb döntőt egyedül néztem kár lett volna levegőt adni neki, várja a kellő alkalmat a kibontásra.

És Spanyolország bizony nyert! Életem egyik legizgalmasabb és legszebb meccse volt, sajnos Hollandia alulmaradt. Ezután történt meg az hogy egy vasárnap reggel az "irány Mallorca!" kijelentésemre ébredtem és mint tudjuk innen már nem volt visszaút. Az indulásomig történt dolgokat nagyjából elmeséltem de az, hogy most itt vagyok egy nagyon hosszú folyamat eredménye. Nem vagyok hazárdjátékos, nagyon sokáig rágódom a fontos lépéseken, nehezen döntök, sokáig mérlegelek de ha meghoztam a döntést akkor Isten nem tántoríthat el.

Az indulás előtti utolsó napok a pakolásról és a barátoktól való búcsúzásról szóltak. Igazából fel sem fogtam, hogy mit csinálok csak sodródtam az eseményekkel. Talán a barátnőm reakciója értette meg velem, hogy én most elhagyni készülök az otthonomat és mindent amit megszoktam, kialakítottam, felépítettem. Tengerpart, napsütés és egy újrakezdés vár és arra nem is nagyon gondoltam hogy ezzel másoknak némi fájdalmat fogok okozni. Nem önzőségről van szó csupán arról, hogy én tudom hova megyek, nagyjából azt is hogy mi vár rám, ők pedig maradnak itt, vagyis ott. Internet kapcsolatom lesz velük és nem fogunk hetente találkozni és kávézóban jókat traccsolni, nem sétálunk a Kopaszi gáton, nem megyünk együtt meghallgatni valamelyik barátunkat egy clubban. Én itt ők pedig otthon. Szeretek egyedül lenni, sosem okozott gondot hiszen mindig feltalálom magam de otthon voltam, itt pedig teljesen egyedül. Motoszkáltak ezek a gondolatok az agyamban de könnyen ismerkedem, könnyen illeszkedem be egy új környezetbe tehát ettől nem féltem. Inkább attól tartottam hogyan fogom majd a bécsi reptéren becsekkolás után megtalálni a kaput ahol a gépre kell majd felszállnom. Utólag visszagondolva vicces, hogy pont ettől féltem. Két évvel ezelőtt költöztem Veszprémből Budapestre hasonló elhatározással. Litér községet képviseltem egy fotókiállításommal az I. Nemzeti Vágtán. Két napig az én fotóimat látni az Andrássy úton? Ez is inkább utólag nagy eredmény a számomra. Tehát ez az esemény ihletett engem arra, hogy Pestre költözzek. Egy kedves barátomnál laktam azon a hétvégén, és mire a vágta végén összepakoltam, és elindultam haza Veszprémbe eldöntöttem, hogy Budapestre költözöm. Akkor már azt is tudtam, hogy ez lesz az alapja annak, hogy utána még messzebbre költözzek. Az elmúlt két év Pesten teljes mértékben visszaigazolta, hogy jó döntés volt, jó tanuló idő és jó felkészítő tréning volt ahhoz, hogy most Mallorcán legyek.

Hát eljött az Október 31.-e. Elköszöntem mindenkitől ( akitől esetleg nem, ezúton kérek elnézést! ) ahogy illik az utolsó két napot a családommal töltöttem, és vasárnap reggel elindultunk a tesómmal a bécsi reptérre. Amikor elhagytuk Veszprémet akkor kezdett el leesni, hogy hoppá mit tettem!? Elkezdte az agyam kódolni és a lelkivilágom átérezni a dolog súlyát. Két könnycseppet lenyeltem, megráztam magam, irány az új életem! :) Amíg a reptérre értünk, lógtam a telefonon hogy még halljam a számomra oly fontos hangokat. Megérkeztünk a reptérre, becsekkol, volt némi gondom a plusz csomaggal, mert jeleztem a többletsúlyt de mégsem regisztrált a légitársaság, de még ez sem bosszantott fel. Néhány mail váltással vissza fogom kapni a pluszban fizetett összeget. Elváltam a tesómtól és beléptem a fotocellás ajtón. Útlevél, csomagátvizsgálás és ott álltam egyedül! Annyira egyedül, mint még sosem. Vagyis ezt kellett volna éreznem, de NEM! Egy perc alatt megtaláltam a B 30-as kaput, vettem egy uccsú bécsi kávét és vártam a kapu nyitását.

A gép délben indult. Megszoktam hogy ha repülök akkor a légiutas kísérők gondosan rászólnak mindenkire, hogy telefonról nem lehet zenét hallgatni akkor sem ha off in módba állítom. Hát itt erről szó sem volt. A gép nagyon üres volt, elvétve egy két utas, így bőven kényelmesen utaztam, tipikus busz feeling. A felszállás azért egy kicsit mindig katartikus élmény most meg pláne! Zene a fülbe és az út feléig potyogtak a könnyeim. Lezártam életem egyik szakaszát és jöhet a következő epizód. Volt két teljes órám arra, hogy átszellemüljek, átkattanjon az agyam és élvezzem a rám váró élményeket.

Amikor elkezdett ereszkedni a gép az én lelkem már messze járt az otthonomtól, megérkezett Spanyolországba. Amikor pedig a felhők közül kirajzolódott Mallorca szigete, tudtam, hogy itthon vagyok :)
Megkapom a csomagokat, keresek egy Taxit, irány a szálloda és egy hetem lesz arra, hogy megtaláljam az albérletemet.
Amikor a csomagjaimat ( maradéktalanul) megkaptam, és kijöttem a reptér elé felhívtam a barátnőmet és csak annyit mondtam, MEGCSINÁLTAM, itt vagyok! :) Aztán kerestem egy Taxit és ettől kezdve kaland kaland hátán.....

Tetszett neked az írásom? Érdekesnek és hasznosnak találtad? Akkor nyugodtan megoszthatod barátaiddal és ismerőseiddel! :) Fel is íratkozhatsz a rendszeres olvasóim közé, vagy követhetsz a FaceBookon is :) https://www.facebook.com/norapictures/
NoraSm

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése