A Juventus Rádió- Budapesti arcok című műsorának vendége voltam

Kovács Anett Nóra, író

 Nagyon sikeres volt a munkájában, keresett fotósként az összes jeles eseményen részt vett és élvezte is az életét.

Egy idő után azonban belefáradt az egészbe és váltott. Az ingatlanpiacon is jól megállta a helyét, de itt is kiégett, vagy ahogy ő mondja tele lett a pohár.

Itt hagyott mindent, tollat ragadott és először csak terápiás jelleggel de megpróbálta kiírni magából, ami bántotta, amiből elege lett. A történet végéhez érve azonban kiderült, hogy talán mások is meríthetnek belőle. Hiszen az ami vele megtörtént jó esetben mindenki életébe beköszönt: ez pedig az a krízis, ami fájdalmasnak tűnik ugyan, mégis elengedhetetlen kelléke fejlődésünknek.

A Nóra című könyvben az Ő élettörténetén keresztül visszaköszönhetnek személyes gondolataink, problémáink és arra is megtanít, hogyan jussunk el odáig, merjünk és tudjunk nevetni magunkon.

( Fehér Mariann, Juventus rádió) 

A műsor az alábbi linken hallgatható:  http://juventus.hu/?uid=122

Keress engem itt: https://www.facebook.com/norapictures

És itt is  https://www.facebook.com/Eletpark

NoraS

Belső egyensúly- Beszélgetés Etienne Kala, életvezetési tanácsadóval

Több, mint egy évvel ezelőtt jártam először a  Minőségi  Élet Klub - Beszélgető esten,( Bp. Károly Krt. – Alexandra Könyvesház- Alexandra Café) azóta pedig, amikor időm engedi, részese vagyok az esteknek, mert a beszélgetések sok dologban megerősítenek, vagy visszaigazolnak, és persze sok új és  hasznos információval és okossággal leszek gazdagabb.  Minden estének van egy témája, és mivel a beszélgetések interaktívak, nagyon kellemes a hangulat, és  több oldalról megközelített vélemények valamint tapasztalatok cserélnek gazdát az este végére. 

Most pedig egy kicsit másként beszélgetek Etinnel. A munkájára voltam kíváncsi, és azokra az emberekre, akik az Ő segítsége által szeretnének változtatni életükön,  és megtalálni a belső egyensúlyukat.

A figyelemről kezdtünk el azonnal beszélgetni, és annak hiányáról. 

EK: Az emberek többsége figyelem hiányban szenved, és ezt a figyelmet meg kell, hogy szerezzék. Ők azok az emberek, akik mindig panaszkodnak, és mindenre megvan a kifogásuk, is, vagyis arra van meg a kifogásuk, hogyan ne változtassanak a körülményeiken, gondolkodásukon, hozzáállásukon.  A figyelemhiányos ember mindig talál valakit, akinek panaszkodhat, mert energiára van szüksége, és ezt másoktól szerzi be.  Ám a beszerzett energia arra kell neki, hogy ezt az állapotot fenntartsa, és tovább tudjon panaszkodni. Az ilyen emberek valójában nem is akarnak változtatni, mert aki változtatni akar, nem panaszkodik, hanem teszi a dolgát. 

Figyelemre vágynak, mert hogy figyelem hiányosak. Azért figyelem hiányos, mert nincs meg a belső egyensúly, és harmónia. Így egy energia hiányos állapotban van.  Azzal, hogy ő panaszkodik, valakinek a figyelmét megszerzi, mert ez a figyelem, energia, és ettől    töltődik. Olyan, mint amikor egy növényt locsolnak. És arról szól a dolog, hogy ő nem is akar változtatni, mert a panasz az nem arról szól, hogy ő bármit is változtatni akar. Azok az emberek, akik változtatni akarnak, nagyon ritkán panaszkodnak.

Tetszik, nem tetszik? Ok, akkor milyen irányba induljak el? Kitalálja magának, és elkezd járni ezen az úton. És nem foglalkozik azzal a részével, hogy mi lesz? 

NS: Te meg szoktad beszélni másokkal  a gondjaidat? 

EK: Már nem mondom el.  Én bárkivel tudok őszintén beszélni, de a kommunikációban szintek vannak, amit mondok, az őszinte és igaz, viszont nem mindenkinek ugyanolyan mélységig mondom el.  Jelen életemben van  két olyan ember, akikkel bármilyen dolgot, bármilyen mélységig megbeszélek, de abban meg nincs panasz, mert igazából nincs rá ok. Helyzetek vannak és nézetek, valamin felül kell kerekedni, van, amit fel kell oldani, át kell jutni rajta, meg kell tanulni. De igazából nincs olyan típusú ok, ami miatt érdemes lenne szomorkodni.   

NS: Azt mondod, hogy az az ember, aki mindig csak panaszkodik és keresi a kifogásokat, tulajdonképpen élvezi azt, amiben van?  

 EK: Igen.  De ez nem tudatos a részükről.

NS: Rá lehet döbbenteni az ilyen embert dolgokra? 

EK: Nem tudom, hogy rá kell-e döbbenteni.

Nem véletlen az, hogy csak személyesen vagyok hajlandó foglalkozni az emberekkel, konzultáción.  Amikor eljön hozzám valaki, mindig az az első kérdésem, hogy miért jött?  Ő jött valamiért, ami nekem van, és én ezt a valamit odaadom neki. Mindenki ugyanannyit fizet, de senki sem ugyanannyit visz haza. Üres vagy félig üres kannával érkezik, hogy legyen mibe tölteni, vagy fullon van. 

NS: Aki eljut odáig, hogy időben meg is jelenik a megbeszélt időpontra hozzád, minden esetben tudsz segíteni neki? 

EK: Ma már egyre nagyobb arányban igen. De akad olyan is, akinek nem. Ez viszont jelenti azt is, hogy nem él vagy nem akar élni a lehetőséggel. Akkor ő menjen, és élje az életét úgy, ahogy akarja. Nem feltétlenül értek egyet vele, de elfogadom a dolgot. Majd ő tanul abból. Ezek a varga betűk. Előbb utóbb ő is ugyanoda fog eljutni, csak addig megtesz baromi nagy varga betűt, és közben egy csomó fájdalmat -örömöt is persze – meg fog kapni. Az út közbeni megtapasztalásai pedig megrángatják.  A legtöbb ember a  saját hibájából tanul, ami tudatosságot és jelenlétet igényel.  Nem mindegy, hogy ott vagyok valahol, vagy csak ott vagyok valahol.  Négy éve csinálom ezt, és úgy a közepe táján volt két ember, akik tulajdonképpen azért jöttek hozzám, mert vitatkozni akartak velem.  Ennek semmi értelme.  Az így szerzett pénz engem se boldogít, mert nem élvezettel jött hozzám.

Az életben vannak lehetőség ablakok – én így nevezem őket – és te vagy belépsz, és megtapasztalod, hogy mi van ott, vagy nem lépsz be. És ha nem lépsz be, akkor az később már nem lesz ugyanaz., mert egy halom tényező meg fog időközben változni.  Sem én, sem ő, sem a szituáció, megváltozott a csillag állás is, semmi nem lehet már ugyanaz.

Nem arról szól, hogy fizetsz-e vagy sem, mert sok emberrel beszélgetek, aki adott esetben hasznos információt kapott, és nem fizetett érte, hanem róla szól. Tiszteli a felismerést.  Minél inkább tiszteli, annál nagyobb hasznára válik, minél inkább hasznára válik, annál nagyobb sikerélményei lesznek. És ez csak úgy elképzelhető, ha ő hasznosnak gondolja.  Ha én értékesebbnek érzem, mint ő, akkor semmi értelme. Fordítva kell lennie. Nincs értelme az idő vesztegetésnek. 

Roppantmód megszűröm azt, hogy kivel foglalkozom, és kivel nem. Már nem is jut el hozzám olyan ember, aki nem kell, hogy eljusson. Ez egy belső szűrő, és ezt a castingot az Univerzum elvégzi valahogy.  Az jut el oda, akinek ott kell lennie.  Nem tudok panaszkodni a tanítványaimra.

Mindig az az első kérdés, hogy – Miért jöttél?  

 

NS: És mindig tudnak rá válaszolni? 

EK:  Az emberek többségének van elképzelése, hogy miért jött. Aki azt mondja, hogy nem tudja, az is tudja, hogy miért jött, csak maximum nem akarja megmondani. Vagy nem tudatos, vagy nem akarja megmondani. De nincs jelentősége, mert nem azt mondja ki úgysem, ami az igazi ok. Nem látja.  De amikor ezt megkérdezem tőle, akkor benne energetikailag megjelenik egy kép. Ez a kép átjön hozzám. Én tudom, hogy ő miért jött, akkor is ha elmondja, és akkor is ha nem mondja. A kérdés elindított valamit benne, és ezt a valamit lehet érzékelni, le lehet tapogatni. 

Meghallgatom a problémáját, és utána közlöm, hogy ez engem nem érdekel, és javaslom, hogy őt se érdekelje, mert nincs jelentősége.  Soha nem azért jön amit mond, vagy amit gondol. 

Látnod kell az életedben a fejlődést, ha ezt nem látod, önáltatásban vagy. 

Van egy fiú, aki járt hozzám. Azért jött, mert a barátnőjének az volt a problémája vele, hogy a fiú sosincs jelen, amikor ők együtt vannak. Akkor is a munkájával  foglalkozik. Fizikailag ott van, de egyébként nem. És megtanulta különválasztani a munkát  a magánélettől.  Amikor valakivel leülök beszélgetni, megszűnik minden más, mert vele vagyok. 

A srác miután megtanulta különválasztani a dolgokat, elkezdett randizgatni, és rákattantak a nők, mert korábban nem kaptak ekkora figyelmet senkitől.  Furcsa az embereknek, hogy nem akarják őket átverni, nincs a háttérben semmi, ő csak ott van és figyel, és engedi lenni a dolgokat. Akinek drága a tudás költsége, nem számol a tudatlanság költségeivel. Időnként vannak olyan megértések, amikről én konkrétan tudom, hogy hány forintba kerültek. Mennyit fizettem érte. És itt nem az elmaradt haszonról beszélek, hanem csak a veszteségről. 

„Minden onnan indul el, hogy honnan szemléled  a világot.  Ha másképp tudod szemlélni, akkor más lehetőségeket teremtesz, és azokkal a lehetőségekkel másképp élsz.” Etienne Kala 

NoraS 

Nóra- részlet a könyvből - a fotós munkája

A fotós munkája az egyik legbizalmasabb téma. Bármi történik, és bármi elhangzik a munkám során, az csak az ügyfélre és rám tartozik, sosem éltem vissza semmivel. Ha egy rendezvényt vagy eseményt fotózok az egy limonádé kategória, ugyanis nem kerülök az emberekhez közel. Eseményt fotózok és ennyi. Amikor viszont valakiről egy portrét vagy portfóliót készítek az már merőben más tészta. Ismernem kell az illetőt, különben nem tudom az igazi arcát fotózni. Régen, amikor a Dj-ket fotóztam, minden rezdülésüket ismertem, és tökéletesen éreztem, hogy mikor készítsek képet róla és mikor ne! Rá kellett hangolódnom az adott személyiségre, hiszen csak így tudom visszaadni az igazi énjét.  Igazán jó fotó csak arról tud készülni, akit ismerek. 

Az esküvő fotózás meg aztán a legmelegebb, és legtöbb figyelmet igénylő téma, és nagyon kényes. Ott nem lehet hibázni. Ott nem lehet azt mondani, hogy bocs, ismételjük meg a sorozatot, itt csak egy dobásod van! Őszintén szólva, az esküvő fotózást szeretem a legkevésbé. Eddigi pályafutásom alatt kevés menyasszonnyal találkoztam, aki ne hisztizte volna végig a napot. Próbáltam őket megérteni, hiszen életük legfontosabb napja, és minden mozzanatot szeretnének megörökíteni, de én is emberből vagyok. Ha nem kapok forgatókönyvet a napról, és nem hangolódik rám, mert a királykisasszonyt játssza, akkor bizony lemaradok olyan pillanatokról, amik valóban fontosak, neki. Így taktikát változtattam, és felajánlottam, hogy már az előkészületektől szeretnék vele lenni, hogy egymásra tudjunk hangolódni. Így szinte észre sem veszi, hogy ott vagyok, és mire a ceremónia elkezdődik, már egy húron pendülünk. A leghálátlanabb esküvő fotózás az ismerősök és barátoké. Az nagyon kemény, és az egyik legnagyobb felelősség. Volt azonban olyan esküvőm, ahol akkor láttam a menyasszonyt először, amikor felöltözve lejött a ház lépcsőjén, ahol a család várta, és azonnal indultunk a házasságkötő terembe. Minden bajom volt, amíg meg nem láttam őt a lépcső tetején, de mondhatom, hogy ő volt az egyik kedvenc menyasszonyom. Nála természetesebb, spontánabb, boldogabb és bájosabb arát még nem láttam. Minden mókában benne volt, és idegességnek vagy feszültségnek a nyomai sem voltak. Talán az egyik legjobb esküvős sorozatomat velük csináltam. 

 A fotózásban viszont olykor akadnak érdekes helyzetek is. A tesómmal Balatonfüreden voltunk egy modellvasút kiállításon, ahol mozdonyokat és terepasztalokat fotóztam. Egyszer csak megszólított egy idegen fazon,

        -    Csókolom kisasszony, maga hivatásos fotós?

        -    Üdvözlöm. Igen az vagyok.

        -    Megtenne nekem valamit?

        -    Ha tudok segíteni, nagyon szívesen. – Azt hittem egy vonatot szeretne fotóztatni velem, de nem!

        -    Látja ott a sarokban a Pálffy Istvánt?

        -    Persze, hogy látom

        -    Na, fotózza má’ le nekem, aztán itt az e-mail címem, dobja má’ át nekem a fotót róla.

        -    Sajnálom Uram, de nem segíthetek.

        -    Méér? Ott a gép a kezében.

         -    Valóban. De mint Ön is látja, Pálffy Úr a kedves feleségével és a kisfiával van itt, tehát kikapcsolódik. Eszemben sincs lencsevégre kapni őt. Ő most ugyanolyan vendég, mint bárki más, és én nem fogom elrontani a vasránap délutánját, hogy még itt is fotózzák. Sajnálom, nem segíthetek! 

 A fazon vérig sértődött és szó nélkül otthagyott. Na, ez meg ilyen.

 

De volt ennél durvább sztorim is.

Harley Davidson Fesztivál Alsóörs. Éppen a Hooligans koncert kellős közepén fotóztam, amikor valaki odarohant hozzám, és hadonászva hívott magával, hogy ezt mindenképpen fotóznom kell, menjek vele. Lövésem se volt, hogy mit akar fotóztatni, de lássuk! Kijöttem a tömegből, és már én is láttam, hogy mi lenne a téma. Pataky Attila, az EDDA frontembere egy nagyon fiatal fekete hosszú hajú lánnyal bulizott igen intim közelségben. Nos, ha én azt lefotóztam volna, és beküldöm valamelyik bulvár újságba, kaptam volna néhány tíz ezrest, de ez sem az én témám. Nem vagyok lesifotós, és nem adok bizonyítékot egy félrelépésre. Ezen kívül annyi  rocker „szekrény” vette őket körbe, hogy ha én csak egy képet is csináltam volna, azonnal meglincselnek. Kell ez nekem? Nem az én dolgom, hogy lebuktassak egy celebet. Pár nappal később tele is volt a sajtó a félrelépéssel és lebukással, de ebből én köszi kimaradok.        

NoraS 

Kísérleti a nyúl by Kyani

Több, mint egy évvel ezelőtt egy ismerősöm unszolására elmentem Budapest belvárosába egy iroda házban tartandó előadásra. Ez a szokásos, előre nem mondom meg, hogy miről fog szólni az előadás, de tuti, hogy nekem tetszeni fog. Az ilyet nem szeretem, mert az elmúlt évek alatt buktam már be Amway és hasonló dolgokat, és mivel nem az én világom az MLM és termék tukmálás, az időmet sem szeretem ezekre pazarolni. Ebben az esetben is biztos volt, hogy valami hasonlót kell végighallgatnom, de a meghívóm váltig állította, hogy ez most valami teljesen más. Egy olyan termék és kereseti lehetőség, ami Magyarországon most indul. Így beadtam a derekamat és rászántam az estémet.

Ahogy beléptünk az előadó terembe és megláttam a Kyani feliratot és a termékek fotóját, valóban kíváncsi lettem, mert sosem hallottam még róla. Az előadás érdekes volt és a beszámolók a termék tapasztalatokról valóban elgondolkodtatott, de nem vagyok az a hirtelen beleugrom típus. Éppen fog problémám volt, és az előadás után kaptam egy olyan próba terméket, amelynek pillanatok alatt meg kellett volna oldania az íny fájdalmamat. A cuccot mind egy szálig el is használtam, de a fogam nem gyógyult meg, és a végén a fogorvosomnál kötöttem ki. Mivel a Kyani nem használt nekem, eszemben sem volt belefogni ebbe a munkába, mert ha engem nem győzött meg, én hogyan legyek hiteles? Sehogy. Ha pedig nem vagyok hiteles, nem tudom fogalmazni sem. Zárójelben hozzáteszem, hogy nem lett volna az a szer, ami megmentett volna a fogorvosi kezeléstől, tehát nem a termék a rossz.

Eltelt egy jó év, és ezalatt sokat nem is hallottam a Kyaniről. Úgy két héttel ezelőtt egy nagyon kedves veszprémi barátom felhívott péntek este, hogy másnap délelőtt lenne egy előadás a Lurdyban, amit egy kedves hölgy tart, menjek már el meghallgatni. Tény, hogy programom volt akkorra, meg sejtettem, hogy megint valami beszervezős sztori lesz a dologban, így nem erőltettem, hogy ott tudjak lenni.

Múlt hét szombaton hazajöttem a szülőkhöz néhány napra, és jeleztem a barátomnak, hogy itthon leszek, ha ideje engedi, fussunk össze egy kávéra. Kedd estére meg is beszéltük, hogy találkozunk. Ő egy kötetlen baráti beszélgetést tervezett velem, de én nem hagytam őt békén, és faggatni kezdtem, hogy mi az az előadás, amire el akart engem Pesten küldeni? Néhány perccel később pedig kiderült, hogy a Kyaniről van szó. Húztam a számat rendesen, hogy ne mááár! Ezt a cuccot én már láttam, hallottam, próbáltam, de nekem nem jött be, és így bele sem kezdtem, hogy foglalkozzak vele, és emberek életét tegyem jobbá vagy segítsek nekik meggyógyulni.

Ez az a helyzet, amikor nem mindegy, hogy kitől milyen információt kapsz és hogyan. Az ő személye és tapasztalata egy teljesen más megvilágításba helyezte a Kyani-t, és mire  a beszélgetés végére értünk, elkezdett érdekelni a dolog, és ismét kaptam egy terméket tesztelésre. Az eredeti terv az volt, hogy apukámat kérem meg, használja a Kyani Sunrise termékét öt napig, hiszen neki magas a vérnyomása és cukorbeteg is. Öt nap alatt érezni fogja a termék jótékony hatását.

Hazaérve az én jó apám közölte velem, hogy ezt ő ugyan sose fogja meginni, hagyjam őt békén a baromságaimmal.   

Nem örültem az elutasításának, de nem dughatom le  a torkán, hogy lássam öt nap alatt a látványos javulást a vércukorszintjén. Közben pedig a hülyeségem kezdett látványos jeleket ölteni nálam. Sok éve asztmás vagyok, sprét használok, és most életemben először Pesten hagytam a gyógyszert. Mivel napok óta nem fújtam, kezdett szépen sípolni a tüdőm és fáradékony, erőtlen lettem. A cicám és  a két kutyusom szőrére is allergiás vagyok, viszketett a szemem, és előjöttek a  kiütések is a bőrömön.  Mit volt mit tenni, úgy döntöttem, hogy én leszek a Kyani kísérleti nyula. Hallottam, hogy képes az asztma tüneteit teljesen eltüntetni tehát nosza. 

Megittam az első adag Sunrise-t, és két órával később már nem sípolt a tüdőm, valamint a hengerűrtartalom is megnőtt, sokkal több levegő jutott a tüdőmbe. El se hittem, hogy egy adag Kyani Sunrise olyan hatással van a szervezetemre, mintha az asztma sprémet használnám. Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyors és látványos javulást eredményez. Minden nap megittam az adagot, amely ízre is nagyon kellemes, olyan, mint egy multivitamin gyümölcslé. Nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb vagyok, és ami a legmeglepőbb, jól alszom.

Nem gondoltam volna, hogy öt nap elég lehet egy ilyen látványos javulásra, és mégis. Ha az asztmám tüneteit képes orvosolni, akkor nem kérdés, hogy erre van szükségem. 

NoraS