Saját bloglista

  • Energiák - Az emberek folyamatosan változnak. Vannak, akik ezeket a változásokat látják és érzik, és vannak, akik nem. Biztosan hallottad már sok embertől, hogy én az...
    3 éve

2014. április 21., hétfő

Az utóbbi napokban... 2. rész

Az utóbbi időben azon gondolkodtam többször, hogy melyik tulajdonságú embernek jobb hosszútávon, annak, aki befolyásolható, és könnyen a körülmények hatásai alapján dönt és csapong, szinte egész életében, vagy annak a jobb, akit a környezete öntörvényűnek, keményfejűnek és egoistának titulál? Melyik a jobb, ha az ember sosem éli át olyan igazán mélyen a tetteinek súlyát vagy jelentőségét, vagy az, aki kitart az elképzelései mellett, tervez, cselekszik, tanul, fejlődik, ám néha hatalmas pofonokat kap az élettől, és persze saját magától is?  Nem is tudom, hogy melyik a rosszabb, mástól vagy magunktól kapni a pofont? Én a magam részéről azt mondom, hogy az a fájdalmasabb, amit én okozok magamnak. Tényleg boldogabbak a lelki szegények, mert őket nem tépázza meg a sorsuk annyira? Vagy csak nem élik meg őket olyan mélyen és fájdalmasan, mint azok, akik napokig vagy hetekig tudnak őrlődni egy hibán, vagy kudarcon? Ez nem azt jelenti, hogy a sokat gondolkodó, lelkisebb emberek mindenen rágódnak, és tépelődnek, dehogy! Vannak dolgok, amiken egy pillanat alatt túllépnek, és két nappal később arra sem emlékeznek, hogy bármi rossz dolog történt volna.

Szelektálás


Régebben a körülöttem lévő emberek nagy többsége úgy próbált meg megszabadulni a fájdalmától, csalódásától, kudarcától, hogy elmondta szinte fűnek fának, még a pénztárosnak is a boltban. Persze mindenki mondott mindenféle okos megoldást és ötletet, és ezzel olyan zűrzavart okoztak az illetőben, hogy nem előre, hanem hátrafelé haladt a megoldással, vagy befejezéssel. Ezzel ki is alakult a káosz. Manapság pedig azt tapasztalom, hogy egyre több ember zárkózik magába, egyedül, amikor gondjai vannak, vagy amikor egy fontos döntést kell meghozniuk. Rájöttek arra, hogy nem beszélni kell a dolgokról, hanem megoldani őket, de az meg csak úgy megy, ha csendben vagy. Tombold ki magad, aztán meg higgadj le, és utána úgyis beszélgetni fogsz magaddal. Tehát, egyre többet hallom azt, hogy egyedül szeretne valaki megbirkózni a feladataival, és amikor már rájött minden hülyeségére, és megvannak a kellő felismerések, akkor egy-két barátjával megbeszéli a dolgát, de szelektál. Ismeri a barátait annyira, hogy tökéletesen tudja, melyikkel mit tud, és mit érdemes megbeszélnie. Ki az, aki érti és megérti őt, ki az, akinek tapasztalata lehet az adott témában, ki az, aki van annyira őszinte, hogy simán megmondja, ha nem ért egyet veled, és meg is indokolja, és ki az, aki befejezi a mondataidat. Én sem mondok el mindent, mindenkinek. Nem szeretek fölöslegesen beszélni, és inkább a csendre és nyugalomra van szükségem fejben és lélekben, mint hangosan cikázó szavakra és mondatokra, amelyektől csak ideges és feszült leszek. Te hogy vagy ezzel a kérdéssel?  

Harmónia


Ez az a dolog, amire mindenki vágyik, de tudat alatt valahogy mégis eltolja magától. Olyan igazán és mélyen kevesen hisznek benne, és még kevesebben tapasztalták meg. Mintha félnénk tőle. Ameddig harcol valaki (tudatosan vagy tudattalanul) a harmónia ellen, addig a belső nyugalom nem jön létre, és amíg a belső nyugalom nem jön létre, addig csapongani fogunk a saját tetteink és érzéseink között.  Amikor ezt felismerjük és együttműködünk vele, biztonságban élhetünk, és sikeresek lehetünk. Na, ezt magyarázd meg egy öntörvényű és egoista embernek, nem tudod, de az élet megtanítja neki, hogy sokkal hamarabb megtalálja a harmóniát, ha ráfekszik a vízre, és hagyja magát ringatni.  A sokat gondolkodók agyban tudják ám ezeket az okosságokat, csak vannak annyira makacsak, hogy pont akkor felejtik el használni és alkalmazni, amikor  a leginkább ez lenne  a célravezető.  Azért jók –sajnos- ezek a szembesítések, mert segítenek, hogy sose szállj el magadtól. Időről időre történik valami baki, azaz hibázol, tehát emlékeztetve vagy arra, hogy nem vagy tökéletes! Törekedhetsz rá, hogy azzá válj, de nincs tökéletes dolog a Földön, és az unalmas is. Tehát a vezeklés után jöhet a feloldozás. Tévedni és hibázni, valóban emberi dolog?!

Nora S  


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése