Mindent a maga idejében
Ettől a rövid mondattól most valahol visítok, de valahol
somolygok is a szám szélében. Volt már olyan dolog, amire több évet vártál,
hogy megkapd? Kályházok egy kicsit előtte.
Vannak dolgok, amikre nagyon várunk, de sokat, nagyon sokat!
Majd amikor megkapjuk, akkor az öröm és elégedettség helyett, feszültség
keletkezik bennünk, és így vagy kiderül, hogy már nem is volt annyira fontos az
a dolog, vagy nem teljesen úgy kaptuk meg, ahogy elképzeltük addig, amíg vártunk
rá, és konkrétan a csalódás érzése söpört végig bennünk és rajtunk. Én általában
ez a típus vagyok, és nagyon ritkán fordul elő velem az, hogy amikor megkapom,
amit nagyon szeretnék, akkor az boldoggá is tesz. Maradéktalanul boldoggá, vagy
még annál is boldogabbá.
Ilyenkor kimondottan örülök, hogy éveket kellett várnom,
mert megérte. Felnőttem hozzá, megértem hozzá, megérdemlem, jót tesz velem, és
nekem, valamint igazol, hogy jó dolog kivárásával kapcsolatban voltam türelmes
és alázatos. Így pedig a jutalom garantált!
Az utóbbi napokban fura dolgokba futok bele. Véletlen
történések sorát élem meg, és át, és most már nagyon kellemes élményeim is vannak.
Létezik egy több órányi videó anyag, amit az elmúlt 3! évben
nem sikerült megnéznem. Nem volt hozzá megfelelő technikai hátterem. Párszor
próbálkoztam, de sosem sikerült, és mindig az lett a vége, hogy – Add fel
Kölyök!
Néhány nappal ezelőtt egy kellemes esti iszogatás kapcsán
eszembe jutott, hogy van nekem egy majdnem kész úti videó anyagom, és mivel a
technikai hátterem most megerősödött, nézzünk bele a nyers filmbe is, ne csak a
készbe.
Lélekben felkészítettem magam arra, hogy olyan dolgokat
fogok látni és hallani, amelyek fel fognak kavarni, és lehet, hogy ki fognak
borítani, de nem ez lett. Sorra nyíltak meg a clipek egymás után és a tartalom
megdöbbentett, de a lehető legjobb értelemben véve. Szinte pontosan 3 évvel később megadatott,
hogy viszontlássam Mallorcát és magamat, úgy tíz napon keresztül. Óriási Mozi,
szó szerint és képletesen is.
Aki olvasta a NóRA
első részét, tudja, hogy milyen volt az „élménybeszámolóm” írásban erről a tíz
napról, ha egy szóval kellene jellemeznem, Pokol. Bennem pedig ez a Pokolérzés
és hangulat maradt meg, és ezt vártam visszaköszöni a filmeken is. És nem.
Pontosan ennek az ellenkezője van a kockákon. Egy tökéletes időszak emlékei.
Soha semmi nincs
véletlenül
Nekem ezt az anyagot most kellett látnom, most jött el az
ideje, és áldom az életem filmjét, hogy nem engedte előbb megnézni ezeket a
kockákat. Csak most meg azon gondolkodom, hogy egyszer lehet, hogy meg kell
írnom a NóRA első részét újra, egy
korrigált verziót, vagy ez így van jól, ahogy van? Soha semmi sem történik
véletlenül. Nekem abban a könyvben azt kellett leírnom, amit akkor én éreztem. Az
pedig, hogy ma mit érzek? Hmmm, nyugalmat és békét. Több évnyi feszültség,
harag, értelmetlenség, most pár óra alatt elpárolgott belőlem, a helyére kerültek
a dolgok, és jól is érzik magukat a mozaikdarabkák a helyükön. Maradjon is így.
Semmin sem szeretnék utólag változtatni, minden így jó, ahogy történt. Csak
most már nincsenek kérdéseim. Pont került egy film végére, VÉGRE!
Úgy tűnik, hogy újabb önfejlesztő tréninget fedeztem fel,
ami nálam működik, és talán másoknál is fog. Keress egy nagyon régi
fotóalbumot, amiben van rólad sok, sok kép. Teljesen mindegy, hogy mikor
készültek a fotók, csak nézegesd őket. Van rólad szülinapon, vagy kiránduláson,
utazáson készült videó? Nézd meg azokat is. Egy fotó sosem csak egy kép, hanem
egy időszakból kiragadott pillanat, ezért van minden fotónak saját története. Egy
halom emlék és élmény fog eszedbe jutni, lesznek benne pici gyomrosok is, de
ezeken jókat fogsz nevetni. Próbáld ki néha, hogy szembesíted magad egy régebbi
éneddel. Milliónyi érzést és kérdést fog benned elindítani, de válaszokat is
fogsz kapni nagyon sok kérdésedre.
Tudod, hogy milyen érzés az, amikor valami feszültség
feloldódik, egy probléma megoldódik, és a gyomrod legmélyéről felszakad egy
mély sóhaj, és aztán teljesen megtelik a tüdőd friss levegővel? Persze, hogy
tudod, mert ilyenkor a szád is a füledig ér, és ezeket az érzéseket nem lehet
elfejteni, akkor sem, ha ritkán van benne részünk. Tehát, ezt hívjuk úgy, hogy
megkönnyebbülés. Én pedig most ennek a megkönnyebbülésnek a képzeletbeli tengerében lubickolok. Kívánom, hogy neked is legyenek ilyen élményeid, és
érzéseid, minél gyakrabban! J
NoraS
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése