Saját bloglista

  • Energiák - Az emberek folyamatosan változnak. Vannak, akik ezeket a változásokat látják és érzik, és vannak, akik nem. Biztosan hallottad már sok embertől, hogy én az...
    3 éve

2014. április 17., csütörtök

Esküvő a teraszon

Március elején, amikor Kriszta barátnőméknél jártam vendégségben, azzal a hírrel fogadtak, hogy Gábor megkérte Kriszta kezét, április közepére tervezik az esküvőt, és szeretnének megkérni arra, hogy töltsem velük és örökítsem meg ezt a napot. Boldogan vállaltam a feladatot, és azonnal faggatni is kezdtem őket a részletekről.  Szertartás helyszíne, vendégek száma, ötletek, elképzelések, tervek, lehetőségek.

A szertartás a 12. kerületi Barabás Villában lesz, április 12.-n, délután fél háromkor, az ünneplés pedig itthon a teraszon, mert a harminc vendég otthonosabban és felszabadultabban érezheti magát, mint egy étteremben feszengve. Arról nem is beszélve, hogy a ház és a terasz egy gyönyörű erdő szélén van. Csiripelnek a madarak, kék az ég, zöldek a fák, és süt a Nap. Bevallom, hogy házi esküvőn még nem voltam, de nagyon tetszett az ötlet, mert valami hasonló dolgot tudnék elképzelni egyszer én is. Írtam már erről az első könyvemben, hogy értem én az ülésrendet és táncrendet egy esküvőn, de hogy én ilyet sosem írnék, az is biztos. Tehát Krisztáék elképzelései nagyon közel álltak hozzám és örültem, hogy új élményekben lesz részem.

Ha otthon megy férjhez az ember lánya, és fia, akkor az igényel némi tatarozást, felújítást, szerelést, pakolást, és ezek akár hetekig is tarthatnak, de ezzel együtt jönnek az élmények és ajándékok is. Mindig érkezik valaki, mert hoz, vagy visz valamit, kérdez, segít, ötletel és nyugalmat ad a leendő párnak, akik napról napra feszültebbek, hiszen ez a lelkiállapot hozzátartozik egy házasságkötéshez. Az egyik  szomszéd nászajándékba megcsinálja az ajtókat, kisebb asztalos munkákat, a másik szomszéd beszerez, elintéz, megold valamit. Az összes lámpába új égő kerül, a fölösleges dolgok elpakolásra kerülnek, és a nagytakarítás végén egy tündérien feldíszített, hangulatos otthon várja a vendégeket. Az ifjú pár pedig az esküvőt követően napokig ebben a hangulatban lehet.


Kimondottan tetszett az is, hogy a menyasszony és a vőlegény ruhája nem bérelt, hanem erre az alkalomra lett beszerezve, amelyek tíz év múlva is ott fognak állni a vállfán a szekrényben, és minden alaklommal, amikor Kriszta vagy Gábor szeme rájuk vetődik, eszükbe fog jutni ez a nap, és mosoly fog a szájuk sarkába költözni.

Péntek reggel csatlakoztam az előkészítő csapathoz, hogy szombat kora délutánra minden a helyére kerüljön, és kezdetét vehesse Gábor és Kriszta ünnepe.

A sürgés, forgás, pakolás, közepette szép lassan befutottak az örömszülők, akik italokat hoztak, Terike és Era elvonultak esküvői menüt főzni, Imre bácsi díszeket készített és felszerelte őket gondosan és ízlésesen. Gábor telefonnal a fülén rohangált, közben pedig  kiválasztotta a bevonuló és búcsúzó zenéket és lerohant velük az Önkormányzathoz. Kriszta pedig lassan kezdte elveszíteni a fonalat, mert mindenki tőle kérdezett mindent, és egy idő után a káosztól kettőig sem látott. Én meg mivel sok ilyet láttam már, jókat mosolyogtam rajtuk. Egyáltalán nem tudták elképzelni péntek kora este, hogy szombatra hogy a viharba fog elkészülni minden?


Hatalmas ötlet, hogy az esküvő napja előtt lehetőség nyílik arra, hogy a vendégek találkozzanak, megismerjék egymást, jókat beszélgessenek, hozzátehessenek az eseményhez a munkájukkal, segítségükkel, együtt kötözzenek díszeket, mert mire eljön a szombat délután és gyülekezik a násznép a szertartásra, már egy ismerős csapat foglal helyet a székeken, és a sírást sem fojtják vissza annyira, mintha most látnák egymás először. Ez az előnap nekem már Boriék esküvőjén is nagyon tetszett, összehozta az embereket és egy kicsit nyaralós, osztálykirándulós, táborozós hangulata is lesz az esküvőnek, arról nem beszélve, hogy tovább is tart az ünnep, vagyis korábban kezdődik. Mélyebb és tartalmasabb tud lenni egy olyan esemény, ahol nem vadidegen emberek találkoznak, és addigra rázódnak össze, mire vége a lagzinak. Az előnapos esküvők meghittebbek, és felszabadultabbak.

Természetes dolog, hogy a menyegzőre indulás előtti percekben olyan rohangálás és kapkodás van, mint az amcsi filmekben, de ez ettől jó. Amikor viszont az a pillant következett, hogy Gábor és Kriszta egymásba karolva belépdelt a csodaszép házasságkötő terembe, már nyoma sem volt rajtuk az előző napok feszültségének. Én egy békét és nyugalmat árasztó nőt és férfit láttam.


Nem szeretem a polgári házasságkötést, mert nekem rideg és futószalagszerű, de ez most szép volt. Nem láttam még huszonéves anyakönyvvezetőt, aki ráadásul olyan alkat volt, mintha épp egy hétvégi szórakozóhelyre készülne, de baromi jól állt neki. Semmi baki, semmi hiba, aranyos volt és szeretettel teli, tehát felőlem mehet bulizni a szertartás után, mert a munkáját kifogástalanul végezte, és az összes vendég ezen a véleményen volt. Fura volt a kislány, de mégis jól állt neki.

A Barabás Villa kertje és maga  a környezet jó pár percre maradásra bírta  a társaságot, és jó helyszín volt a fotózáshoz is. Kicsi esküvő, mégis sok a helyszín, és változatos sorozatot lehet készíteni. Akkor irány haza és a csillebérci erdő, ahol megint hangulatos képek készülnek, aztán, pezsgős koccintás, köszöntők, majd a várva várt vacsora, ami önmagában nagy élmény volt, aztán a torta, és beszélgetés, móka, kacagás, ezer éves történetek mesélése kellemes zene és gyertyafény mellett, éjszakába nyúlóan. Szeretem Kriszta szájából hallani az új mondatát,

-          Hol a FÉRJEM? J

Ott van melletted, te pedig mellette!



NoraS












Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése