Amikor szükséged van valakire....

Olyan furán hagnzik, nem? Szükséged van valakire....

Olyan, mintha a szükség szó azt jelentené, hogy gyedül képtelenek vagyunk létezni. Olyan, mintha függőséget jelentene, pedig nem is! 

Láttam már olyan kulcstartót, amire az volt írva, hogy óvatosan vezess, mert szükségem van rád! Nekem ez  a mondat olyan önzőnek hangzik. Mintha csak azért vigyázzon magára  a másik, hogy én ne maradjak egyedül, mert akkor mi lesz velem.... Annak örülnék, ha mindenki önmaga miatt vigyázna magára, hiszen önmagunknak, önmagunk vagyunk a legfontosabb. Jó, majdnem! Ha van gyereked, akkor jó esetben ő fontosabb, mint te. 

De miért van szükségünk másra, másokra? Másoknak miért van szüksége ránk? 

Nem fogok most arról beszélni, hogy azért tartanak minket mások, mert hasznuk van belőlünk. Az egy másik téma, azt már boncolgattam korábban, többször is. 

Engem most az érdekel, hogy a klasszikus értelemben vett szükség mit is jelent, bár gyanítom, hogy nem fogom tudni ezt most megfejteni egyedül. Maximum el tudok indítani egy gondolatot benned, és te is morfordírozni fogsz ezen....

Mikor mondtad utoljára valakinek, hogy szükségem van  rád? És mit jelentett ez neked? Félelmet? Aggodalmat?  Bizonytalanságot? Örömöt, Boldogságot? Szeretetet? Szerelmet? Munkát? Üzletet? Lehetőséget? Előnyt? 

Milyen más az, amikor egy mukáltató azt mondja a dolgozójának, hogy Bélám, ne mondj fel kérlek, mert szükségem van rád!?

És milyen más az, amikor egy férj azt mondja a feleségének minden ok és indok nékül, hogy olyan nagyon szeretelek, és szükségem van rád! Hatalmas különbség van a két mondat között, mégis szinte ugyanazt jelenti, szükség, szükség.

Miért van szükségünk más(ok)ra? 

Azt gondolom nem (csak) azért, hogy ne legyünk magányosak, hanem azért, mert  egy másik ember jó esetben ismer minket, tudja, hogy nekünk mi a fontos, mi tesz boldoggá, mire vágyunk, mik a céljaink, és ebben támogat miket pusztán azzal, hogy nem húz vissza, nem néz hülyének (vagy ha igen, akkor sem mondja, hanem megvárja, hogy magunktól jöjjünk rá, tévúton jártunk) 

Mik azok a dolgok, amik szükségessé teszik, hogy valaki legyen mellettünk? 

A figyelme? A törődése? A szeretete? Az aggodalma? A segítsége? Az ideje? A támogatása? Az, hogy időt szán ránk és meghallgat? Az együttérzésére vágyunk, ha valaki bántott bennünket egy üzletben? Miért vágyunk arra, hogy legyen valaki, akire szükségünk van? Azért, mert  a puszta tudat megnyugtat, felemel, inspirál, erőt ad, hogy ott van mellettünk. Mindannyian biztonságra vágyunk, és ezt nyilván egy olyan ember adhatja meg nekünk, akit teljesen beengedtünk az életünkbe. Aki előtt nincsenek titkaink, nem szégyellünk semmit, nincs ciki dolog, bármit elmondhatunk és bármit kérdezhetünk. Kell a visszaigazolás, a megerősítés, a bíztatás, és ezt önmagunktól akkor sem tudjuk maradéktalanul megkapni, ha totálisan jól vagyunk és teljesen jóban vagyunk önmagunkkal. Elérkeztünk akkor oda, hogy társas lények vagyunk. 

Szükségünk van az érzésre, és a tudatra, hogy nem vagyunk egyedül sem a jó dolgokban sem pedig a rosszakban. Szükségünk van a másik jelenlétére, érintésére, ölelésére, a többiről most nem beszélek... 

Szüksgünk van élelemre, munkára, pénzre, jó egészségre, mosolyra, és egy halom minden másra. De ezek mind eltörpülnek amellett, hogy valakire szükségünk van, ÉS! DE!! nem minden áron! Olyas valakire van szükségünk, aki tökéletesen passzol hozzánk minden tekintetben. És tudod mit? Legyen is szükséged valakire, mert két egészből lesz egy nagyon erős egy-ség! :) 

Tetszett az írásom neked? Akkor nyugodtan megsozthatod a barátaiddal! Köszönöm! :) 

NoraSm 

https://www.facebook.com/norapictures