2014. január 15., szerda

Mi kell a Nőnek 5, rész, A Férfi válasza

Nos, én ringbe szállok, bár ez nem egy meccs, hiszen nem vetélytársnak, vagy ellenségek vagyunk. A férfiak nem szeretik, ha turkálnak a lelkivilágukban, titkaikban, álmaikban. Lelkünk képzeletbeli ajtaját nem lehet kívülről kinyitni, csak mi engedhetünk be, bentről. Ha már megbízunk benned, akkor talán szépen, lassan résről résre feltárjuk az ajtókat. Miért? Mert ugyan olyan sebezhetőek és védtelenek vagyunk ott bent, mint Ti, csak mi nem szeretjük ezt beismerni, hiszen az "ciki" egy mai férfinak. Ezt nevelték belénk ember emlékezet óta. Ide vezetett. Inkább hallgatunk és elbújunk az ajtóink mögött, bevállalva ezzel, hogy érthetetlenül, "ezzel meg mi van" tekintettel néztek ránk.

Most M.o.-on 4 Nő jut 1 férfira. Elkényelmesedtünk? Lehet. Hagytak elkényelmesedni? Ez is lehet. A 27 éves szilveszteri barcsinőd jól tette, hogy lefarolt a kútba esett randi után. És jól teszi, ha egy második esélyt sem ad ennek a fiúnak! Mert ez még csak egy fiú. Fogalma sincs mit miért csinál, és még felelősséget sem vállal. Mit gondolsz, a 4 lányból hányan fogják ezt elnézni neki? Mindig lesz valaki, hiszen ti is versenyben álltok egymással, ha jó génekkel akartok szaporodni. Valaki mindig beadja a derekát! A végen megy a közös sírás-rívás, női klubok, rovatok, önfejlesztő programok, értsük meg a férfiakat, ez meg az. Ha azt akarjuk, hogy megértsetek, elmagyarázzuk. Ha rá lennénk kényszerítve, hogy ne az egérutakon érjünk el benneteket, mennénk mi a szerpentinen is. Mindig lesz valaki, aki beenged a könnyebb úton. A jutalom is olyan értékű lesz, amilyen az akadályok által szegélyezett út. Ezért nekünk sem szabad meglepődnünk, ha rövid és könnyű sétánk végén a csilli-villi mézeskalács házikó belülről rothad. Azt kapunk, amit adunk, ez az élet örök állandó törvénye.

Megzavarodtunk a bőségben. Össze vissza kapkodunk, mindenbe belecsapunk, mert valójában fogalmunk sincsen mire-kire is vagyunk képesek. Bárki jön, majd meglátjuk mi lesz belőle felfogással. Minél nagyobb a forgalom, annál nagyobb az esély, hogy másik felünk fennakad a hálón. Természetes szelektáció. Ez viszont egy kétélű kard. Mert mi magunk nem szelektálunk. Pedig ez lehetne életünk legnagyobb kalandja. Vadász és Vad. Örök dráma. Mindkettőnek meg van a szerepe. Ha nem játsszuk el jól, szar lesz az egész. Vadászunk már rég álmodozik az igazi, élete legnagyobb, legértékesebb zsákmányáról. Eddig csak vadászgatott, lövöldözött jobbra-balra, elejtett ezt-azt. Megtanult vadászni, nagyon Jó vadász lett belőle és méltó vadra vágyik, amivel életművét koronázhatja meg. A fődíj. Elkezd vágyni rá. Elképzeli, minden egyes részletében aprólékosan. Elméjében újra és újra lejátssza, hogy milyen lesz minden egyes lépése mire eljön a pillanat. Vadunk pedig méltó vadászra vár, aki nem sajnálja az időt, energiát, kerül, amibe kerül, de becserkészi a vadak vadját. Lesben áll, tanulmányozza a zsákmányt, minden mozdulatát, szokásait. Meg kell, hogy ismerje öt. Nem adja magát könnyen, csak az arra érdemes vadásznak. Aki veszi a fáradságot. Ez már nem is fáradság, mert ezt mi valójában nagyon is akarjuk, ez a mi áldozatunk, befektetésünk, ez vezet el minket az út végi jutalomhoz. A trófeánkhoz. Hány trófeánk van már a falon? Mire jók? Már csak trófeák! Az igaz vadász az, aki megérti, hogy le kell tennie a puskát, mert nem lelőnie kell a vadat, hanem megszelídíteni. Kitömve mit ér? Itt követjük el a hibát mind. Mi továbbra is csak lövöldözünk mindenkire, Ti meg lefekszetek minden vadásznak.

Miből tudod, hogy méltó rád a nő vagy a férfi? Te méltó vagy rá? Járj utána, ismerd meg. Megvan fejben kire vágysz? Méltó vagy arra akire vágysz? Ismerd meg önmagadat is. Méltó vagy önmagadra? Ha már tudod ki vagy, tudni fogod, kire vágysz. Őt pedig már nem trófeának fogod becserkészni, hanem meg szeretnéd szelídíteni, mert örökre akarod, nem csak egy lövésre. Azt akarod, hogy mások is megcsodálhassák, akár meg is szelídíthessék, hiszen nem lehet valakit csak egyedül birtokolni. Egyenrangú partnered. Nem létezhetünk egymás nélkül. Kevesen vagyunk, akik már nem lövöldöznek, hanem szelídíteni akarnak. Mert ez felelősséggel jár. Kevesen vagytok, akik azt szeretnétek, ne lelőjenek, hanem megszelídítsenek, mert nem látjátok a különbséget. Ez is felelősség. Gyorsan megadod magad, mielőtt lejönne, érdemes-e rád a Vadászod. Ha érdemes rád, már nem vadászod többé. Csodálód, rajongód, őrződ, egyenrangú feled, aki FELEL-Ö-S érted/neked, akinek szívesen átadod magad, mert te is FELEL-Ö-S vagy neki. Bíztok egymásban! Van egy spanom. Rosszfiú. Ti nők imádjátok. Folyamatosan vadászik, lövöldöz mindenfelé. Minden nő megadja neki magát. Mit gondolsz hány ex nőjével van jó emberi kapcsolata? Eltaláltad! Háborúban van mindegyikkel. Mindegyikük tudja a történetet, de azt hiszik velük más lesz, megváltozik, holott velük csalta meg az előző versenyzőt. A rosszfiú bejön, az kell, de azt szeretnéd, hogy jófiú legyen melletted. Meglepődsz, ha nem. Mire fel? Saját magát nem méltatja arra, hogy úriemberként bánjon (el) a nőkkel, mit gondolsz Téged úrinőként fog kezelni? Ez élete folyton visszatérő drámája, addig, amíg végre meg nem tudja oldani. A megoldás benne van és nem a partnereiben.
A net-csetelés a kommunikáció egy kötetlenebb formája, főleg, ha folyamatosan fönt lógsz a neten huzamosabb ideig. Emberek jönnek-mennek ki-be írogatás olvasás közben, te is teszel, veszel, erre arra. Ne vegyük túl szigorúan, ha valaki el-eltűnik. Majd visszajön. Itt ráadásul ott lehet folytatni ahol abbahagytuk, hiszen írva van minden. Egy formálisabb beszélgetés, természetesen más. Mindenki más. Szerintem ezek a sérelmek kicsit túl vannak spírázva. Ha valakit nagyon zavar, hozakodjon elő vele, de nekem úgy tűnik, néha mikor tele van a hócipőnk valakivel-valamivel, szeretjük minden kis sérelmünket a fejéhez vágni, csak hogy érvényesítsük érzéseinket. Érzelmi nagytakarítás. Kell!

Zűrös kérdéseinket szeretjük mi megoldani. Ha nem boldogulunk, jöhet a segítség. Innentől osztjuk. Másképp funkcionálunk belül. Nem kell, hogy megosszuk mindenkivel, hogy éppen miként érzünk ahhoz, hogy megtaláljuk a megoldást miközben személyiségünk újra magára talál. Egyszerűen csak csend és nyugalom kell addig, míg végig nem gondoljuk, és megoldást nem találunk rá úgy, hogy az jó legyen. Tudjuk, hogy segíteni akartok, de a legnagyobb segítség az, ha békén hagytok.

A legnagyobb baki pedig az, ha azt gondoljátok, hogy nekünk most éppen egy Joshi Barát/Oprah pillanatra van szükségünk. Szerintem mi nem hisszük azt, hogy nem szerettek amikor zűrben vagyunk. Sőt ilyenkor kell igazán a szeretet és lelki támogatás. Ha megkapjuk, éppen úgy vagyunk, ahogy „köll!” Sokaknál megy a paraszt vakítás, főleg manapság, mindkét oldalon. Ők azok, akik berezelnek, ha a védő sáncaikon valaki áthatol, mert ott már lehull a lepel. Ilyenkor van az úgynevezett "fejlövés" szindróma. Hagyjuk el a hajót mielőtt még el kezd süllyedni . Akik viszont mindig önmagukat adják, mert be merik vállalni azt ami van és azt, akik, náluk olyan önbizalom van, hogy nincs szükség sáncokra, mert már nincs miért elbújni, nincs miért magyarázkodni. Azt hiszem, igazatok van abban, hogy kevés az igazi Férfi manapság. Ezzel együtt viszont azt hiszem kevés az igazi Nő is. Mert a kettő csak együtt létezhet.


Pricz László

2014. január 8., szerda

Zaklatás

Ez lesz az első alkalom arra, hogy kicsit visszaéljek a blogom adta előnyömmel, és egy olyan írást tegyek itt közzé, ami konkrétan egy embernek szól, vagyis kettőnek, igen "Cimbi" ez rólad és neked íródik, tudom, hogy olvasni fogod! Az olvasóknak pedig azért lehet érdekes ez a történet, hogy tanuljanak. 

Beszéltem, vagy írtam már arról, hogy több esetben fordult elő velem az a látszólagos dolog, hogy egy pasi azzal nyaggatott, én többet akarok tőle, mint barátság, de ő nem tud rám nőként tekinteni, "csak" barátként. No, ezek a sztorik végül mind oda lyukadtak ki, hogy nem én voltam az, aki többet akart, hanem a másik fél, csak mivel érzékelhető volt rajtam, hogy a részemről csak barátság van, egyszerűbb volt engem vádolni, mint beismerniük, hogy nem lesz köztünk még egy éjszakás kaland sem, nem hogy ennél több. 

Történetem főszereplője is ezzel szívta a véremet sokáig, holott ma már biztosan tudom, hogy ez nem így volt. Amikor egy kapcsolatnak vége lesz, és marad  a két ember között a barátság, majd egy idő után ez is megromlik, és a pasi új párt is talál magának, akkor miért nem lép ki az életemből felnőtt ember módjára? Sunyi módon ő is azt hitte, ha többet nem keres, akkor egy közel három éves történet egy perc alatt lezárul, csak ez nem így megy. Vagyis mehetne, mert mindent megértek, elfogadok, és ehhez mérten viselkedem és cselekszem. De akkor az miért van, hogy ha a pasit -elmondása szerint- rohadtul nem érdekli velem kapcsolatban semmi, miért is zaklat? Persze mindezt úgy, hogy engem vádol ezzel? Sosem zaklattam senkit! Már a feltételezés is sértő rám nézve. Ha jól belegondolunk, nem én tettem követő programot az ő laptopjára, nem én törtem fel az ő levelező és egyéb boxait, hanem ő az enyémeket. Sakkozott a talált információkkal, majd élete párjától olyan fenyegető és zaklató leveleket kaptam, hogy köpni se tudtam! 

A legszemélyesebb email beszélgetések kerültek ki egy olyan mailboxból, ahonnan elvileg nem is lehetne. És mégis. Majd FB álprofillal szeretett volna a közelembe kerülni, de az első pillanattól tudtam, hogy kivel állok szemben. Azt mondja meg nekem valaki, ha egy fiatal párnak újszülött gyereke van, amihez innen is nagyon gratulálok, akkor honnan van annyi idejük, hogy álprofilt hozzanak létre, órákig beszélgessenek velem chat-en, ráadásul egy ismert színész fotóival töltötték fel a profilt. Aki egy kicsit is otthon van az ilyen dolgokban, egy pillanat alatt levágja egy profilról, hogy valós vagy sem. 

Azért mentem bele a játékba, és játszottam a hülyét, hogy minél több adatom, és információm legyen. Amikor pedig meguntam a mókát, jeleztem, és ezzel el is indult a lavina! Kaptam ismét fenyegető, ócsároló, becsmérlő, és nevetséges sorokat, de sajnos a tervük nem jött be, mert azt a csatát is én nyertem. Bejelentettem a FB-nál hogy ez a profil az én zaklatásomra jött létre, és mivel IP cím alapján nyomoz a FB, a "kedves Cimbim" mind három profilja eltűnt. Így jártál! Hogy lehet annyira hülye és beteg agyú valaki, hogy mindent leír emailben!? Az bizonyíték, te szerencsétlen! Nem kezdem el sorolni, hogy milyen büntetés jár ezért egy bíróságon, sok! 

Azt nem értem, hogy ennyi idő távlatából hogy nem bírtál még rájönni, hogy rossz lóra tettél velem? Hidd azt, hogy megfutamodtam, és hagyom, hogy ami az enyém, és nálad van, arról én lemondok? Dehogy! :) Most jön majd csak az az időszak, amikor tényleg rá kell jönnöd arra, hogy csúnyán benéztél engem, és ami nekem jár, az jár, és vissza fogod adni! Amúgy! :) 

NoraS 






2014. január 6., hétfő

Mi kell a Nőnek 5. rész

Kíváncsi vagyok, hogy lesz-e legény a gáton, aki erre az írásomra reagál, de úgy, hogy mi nők meg is kapjuk az ésszerű magyarázatot....

Nos, az elmúlt napokban több alkalommal csajos beszélgetések részvevője voltam. Amikor a nők összejönnek egy kis iszogatásra, beszélgetésre, előbb vagy utóbb előkerülnek a pasikkal kapcsolatos témák is. Most sem volt ez másképp, és szép lassan olyan borzasztóan rossz kép alakult ki a teremtés koronáiról, hogy nem tudok, és nem is akarok elmenni a téma mellett szó nélkül.

Mesélek, van egy lány, aki 27 éves, tényleg szép és formás, és az a szeretni való típus, mégis nagy pofont kapott!  Kb. egy hónapja van együtt a pasijával, és minden rendben is volt, vagyis úgy tűnt. Szilveszter előtti nap a pasi felvetette a lánynak, hogy töltsék együtt a Szilveszter estét a srácnál, kettesben. Azt gondolom, egy egy hónapos kapcsolatnál ennél jobb ötlet nem is lehetne. Szilveszter délután a lány elkezdett készülni az estére, felcsavarta szép hosszú haját, házikozmetikát csinált, majd szépen felöltözött, fújt egy leheletnyit a nyakára a kedvenc parfüméből, és elindult volna a sráchoz. Amikor az ajtóban volt, megcsörrent a telefonja, a srác hívta őt, hogy sorry, de ő most fáradt, és inkább lefekszik aludni, a lány meg csináljon, amit akar! Egyébként, Boldog Új Évet!


Lábjegyzet: Van az úgy, hogy másképp alakul valami, amit megbeszélünk valakivel, ez benne van  a pakliban, de basszus! Ez így durva! Konkrétan egy pofon. Persze a srác hozzátette, hogy majd pótolják a kimaradt estét, de egy 27 éves lány nem hülye, vele ezt egyszer lehet megcsinálni. Több alkalom nem is lesz a srácnak, hogy korrigáljon. Az elintézési mód az, amit mi nők nem tolerálunk.  Hozzá kell tennem, hogy a történet női szereplője egy éven belül a harmadik ilyen pasiba fut bele. Hagyjuk most azt, hogy ki mit vonz az életébe, és milyen klisék szerint választ párt, mert ehhez hasonlót én is átéltem már, és még sok nő rajtunk kívül.

De menjünk tovább.  Egy másik, 35 év körüli nő sztorija sem kutya. Magyarázza már meg valaki, hogy ezt a húzást miért csinálják a pasik? Nehéz körülírni ezt a típust, de mindenki érteni fogja, mert annyira tipikus. Megismersz egy pasit, telefonszám csere, közösségi oldal jelölés, és elkezdődik egy beszélgetés. Ott kezdődik a dolog, hogy mindig a pasik várják el azt, hogy  a nő jelölgessen, ők majd nagy kegyesen visszajelölnek. A nő kezdeményezi a beszélgetést, amire  a pasi amúgy vevő, válaszol, beszélget, majd egyik pillanatról a másikra, kilép a beszélgetésből, köszönés nélkül. Ha  a nő ír, a pasi válaszol, de magától eszébe nem jutna, hogy kérdezzen, beszéljen, íron, felvessen dolgokat. Érdekes, hogy  a fiú barátaim, haverjaim azonnal jelzik egy chat-es beszélgetésnél, hogy pill tel, ezt mindenki érti. Pill, ügyfél, bocsi mennem kell. Még csak be sem kell számolnia arról, hogy hova megy, nem ez a kérdés. Az a kérdés, hogy a potenciális pasi jelöltek, mi a fenéért nem bírnak szólni, hogy IDŐT KÉREK! És ez most képletes is lehet, sőt!

A nőt ne keverjük már össze a pláza libákkal, és szemétdombon kaparászó tyúkokkal, mert a nők sosem kaparnak, pláne nem egy pasinál. Nem kellettem? Semmi gond! Kérem a következőt! Next! Next! Next! Sose értettem azt, hogy ha egy kapcsolat elején olyan nagy elánnal vetik bele magukat a pasik a dologba, akkor pár héttel később mégis mitől kapnak egy pillanat alatt fejlövést, és viselkednek úgy, mintha a nő nem is létezne? Ez valamiféle tesztelgetés, vagy önbizalomhiány, vagy félnek, hogy a nő mégsem találja olyan baromi jónak, és vonzónak őket az ötödik nap reggelen, és inkább idő előtt elfutnak? Miért nem hiszik el azt, ha  a nő férfiként tekint a pasira, ez nem olyan nagy felelősség ám! Attól tartanak a pasik, hogy mi kialakítunk róluk egy álom képet, és kiderülhet, hogy mégsem olyan erősek és bátrak, mint azt mi hittük? És ha így lenne idővel, akkor mi van? Mi nők ezt is vállaljuk, a bukás lehetőségét. De mi van akkor, ha mi nők meglátjuk a pasiban mindazt a tulajdonságot és érzelemvilágot, amik ők magukban nem ismertek eddig? Miért hiszik a férfiak, hogy mi nem szeretjük őket akkor, amikor sebezhetőek és törékenyek, amikor zűrös időszakuk van, és még sorolhatnám. Egy nőnek is vannak zűrös időszakai, csak mi ezt el is mondjuk. Ha időre, térre, levegőre van szükségünk, azt mi elmondjuk, és meg is értjük, pláne megadjuk, ha kérik tőlünk. Csak nyisd ki a szádat! Néma gyereknek anyja se érti....

Nem akarom, hogy nekünk nőknek rossz képünk legyen a pasikról, rólam tudvalévő, hogy rajongok a férfi nemért, holott baromi nagy pofonokat kaptam már tőlük, de legalább élek, és tapasztalok, és talán segíthetek másoknak. Nem az  acél, hogy kard élre hányjuk a pasikat és megmutassuk az amazoni, kemény énünket. Pont nem! Végre érző szívű, törékeny, sebezhető, védelemre szoruló, nőies nők szeretnék lenni, de a pasik ezt nem hagyják. Szeretnénk visszaadni nektek azt a képzeletbeli nadrágot, mert abban igazán csak a férfiak vonzók. Olyan, mintha a pasik félnének a nőktől, vagy inkább önmaguktól? Nehogy túlságosan kinyissa valaki a titkok képzeletbeli ajtaját a lelkükben, és nehogy kiderüljön, hogy érző szívük van, és hatalmas álmaik, csak nem merik őket megélni. Mondja valaki, hogy nagyon nagy tévúton járok a gondolatmenetemmel, cáfoljatok meg! Mondjátok azt, hogy  a hiba bennünk van nőkben, és áruljátok el, hogy mit kellene tennünk, hogy sokkal jobban értsünk benneteket. Nyitott fülekre találnátok.

A nők nem arra vágynak, hogy a pasik állandóan tesztelgessék őket, hogy melyik húzásukra, hogy reagál a nő, és miben, meddig lehet elmenni, ez olyan gyerekes. Miért nem tudnak a pasik csak úgy egyszerűen önmaguk lenni? Nem jön be nálunk a  betanult szövegek felsorolása, mert mindegyiket ismerjük. Az egyik kedvencem, a "majd hívlak" "majd írok" tudjuk mindannyian jól, hogy ez mit jelent: soha a büdös életben sem hívni, sem keresni nem foglak, csak egy pöcs vagyok, és gyáva, hogy ezt kimondjam. Pedig csak annyit kellene mondani, hogy sorry, meggondoltam magam, másképp alakultak a dolgaim, bekúszott  a képbe egy másik nő, és őt hülyére vehetem, stb...stb...stb... Mert az érvet, az indokot, egy nő azonnal elfogadja, és tiszteletben is tartja. Egy nőt az bosszant, ha hülyére akarják venni, azaz ostobának tartja őt a pasi, és mondva csinált okokra hivatkozva, vagy semmire sem hivaztkozva, majd ahogy telik az idő, a lány lekopik. Ez mire jó? Teljesen felesleges egymás idejét húzni. Mond ki, hogy mit szeretnél, mire van szükséged. Ha ezek után nem találsz megértő fülekre, akkor tényleg rossz nőt választottál! :)

NoraS

Fotók:MolnárJudit 



2014. január 5., vasárnap

Nórásodás

A NÓRA2 című friss könyvem olvasói szinte kivétel nélkül egy véleményen vannak: Nórásodnak. Biztos vagyok benne, hogy ezt az állapotot csak én nem értem, ezért megkértem Ágit, hogy fejtse ki bővebben, mit jelent a Nórásodás? 

Íme," Azt jelenti, hogy amikor olvasunk, akkor NÓRÁSODUNK:))))
Legalábbis nálam azt, hogy teljesen átérzem-beleérzem a gondolataid során a történéseidet és átélem a soraidon keresztül, hogy pontosan mit élhettél át amiről írsz......
Én csakis így tudlak olvasni és annyira jó, hogy ismerlek közben, és magadról írsz!!!
Teljesen más így olvasni "téged", mert nem csak egy jó könyvet veszel a kezedbe, hanem ez totál más érzés.
Nagyon jó dolog. Köszönöm.
Szóval ÉRTED:))))))))))))"

Igen, így már értem! :) Ezek szerint sikerült úgy írnom a könyvet, hogy a sorok között is jól lehet olvasni :) Én pedig ezt köszönöm Nektek! :) 
szép napot! Nóra :)  

Itt tudsz nekem írni: norakonyv@gmail.com

2014. január 3., péntek

Ne aggódj!

Ott indulok el ezzel a gondolattal, és persze a következményével, hogy amit sokat mondasz, az be is fog következni, tehát jogos, hogy manapság szinte mindenki aggódik valamin, vagy valamiért, hiszen valahogyan meg kell teremteni a rossz helyzeteket, nem igaz?  Természetes emberi lelkiállapot, viselkedés, és életszemlélet lett az aggódás. Aggódni valamiért, emberi dolog, olyan, mint a hibázás. Akkor van minden rendben, amikor valami miatt aggódhatunk. Pedig ez baromság!

Gondolkodtál már azon, hogy milyen lehet az a lelkiállapot, amikor nem kell aggódnod semmiért, de tényleg semmiért!? El se tudjuk képzelni, hogy ezt az állapotot elérhetjük, pedig igen! Tudjuk nagyon jól, hogy minden gond, és probléma meg fog oldódni idővel, valahogy.  Olyan még nem volt, hogy valahogy ne lehetett volna megoldani, de mi emberek mégis telerakjuk a szorult helyzeteinket szorongással, és félelemmel, és így nem objektíven látjuk  a dolgokat, tehát nem is úgy reagálunk. Vagyis! Reagálunk, nem pedig irányítunk. Ám, ha a sokak által emlegetett "leszarom tablettát vennénk be", sokkal hamarabb meglátnánk a dolgok közötti összefüggéseket, és pillanatok alatt tudnánk megoldani a szorul...tabb.. helyzeteket.

Nagyon nehéz ezt a "tablettát" beültetni a napi rutinba, de megéri. Csak az elején nehéz, mondjuk akkor nagyon az, de ha meghozta az első sikerélményeket, akkor rákap az ember, és egyszer csak azt veszi észre, hogy már olyan dolgok miatt sem borul ki, mint, hogy bekapcsaolhatatlanná válik a laptopom egy esküvő közepén, és rajta van már a nap felének képanyaga.

Mindig mindennek oka van, a képek pedig megvannak,hála egy nagyon jó informatikusnak, tehát kár is lett volna aggódnom miattuk, így pozitív energiát tettem a dologba, és még értékesebbek lettek a fotók.

Amikor nem aggódsz valami miatt, sokkal hamarabb, és gördülékenyebben megoldódik, mint azt gondolnád. Nem vonja el a figyelmedet a megoldásért való keserves feszültség, és van látótered arra, hogy észre vegyél lehetséges opciókat a megoldásra. Hidegebb és megfontoltabb fejjel hamarabb megjön a megoldás minden problémára, és az energiáink nem felesleges dolgokra lettek elpazarolva, hanem közben még kisujjból megoldottunk más apróságokat is. 

NoraS