Zaklatás

Ez lesz az első alkalom arra, hogy kicsit visszaéljek a blogom adta előnyömmel, és egy olyan írást tegyek itt közzé, ami konkrétan egy embernek szól, vagyis kettőnek, igen "Cimbi" ez rólad és neked íródik, tudom, hogy olvasni fogod! Az olvasóknak pedig azért lehet érdekes ez a történet, hogy tanuljanak. 

Beszéltem, vagy írtam már arról, hogy több esetben fordult elő velem az a látszólagos dolog, hogy egy pasi azzal nyaggatott, én többet akarok tőle, mint barátság, de ő nem tud rám nőként tekinteni, "csak" barátként. No, ezek a sztorik végül mind oda lyukadtak ki, hogy nem én voltam az, aki többet akart, hanem a másik fél, csak mivel érzékelhető volt rajtam, hogy a részemről csak barátság van, egyszerűbb volt engem vádolni, mint beismerniük, hogy nem lesz köztünk még egy éjszakás kaland sem, nem hogy ennél több. 

Történetem főszereplője is ezzel szívta a véremet sokáig, holott ma már biztosan tudom, hogy ez nem így volt. Amikor egy kapcsolatnak vége lesz, és marad  a két ember között a barátság, majd egy idő után ez is megromlik, és a pasi új párt is talál magának, akkor miért nem lép ki az életemből felnőtt ember módjára? Sunyi módon ő is azt hitte, ha többet nem keres, akkor egy közel három éves történet egy perc alatt lezárul, csak ez nem így megy. Vagyis mehetne, mert mindent megértek, elfogadok, és ehhez mérten viselkedem és cselekszem. De akkor az miért van, hogy ha a pasit -elmondása szerint- rohadtul nem érdekli velem kapcsolatban semmi, miért is zaklat? Persze mindezt úgy, hogy engem vádol ezzel? Sosem zaklattam senkit! Már a feltételezés is sértő rám nézve. Ha jól belegondolunk, nem én tettem követő programot az ő laptopjára, nem én törtem fel az ő levelező és egyéb boxait, hanem ő az enyémeket. Sakkozott a talált információkkal, majd élete párjától olyan fenyegető és zaklató leveleket kaptam, hogy köpni se tudtam! 

A legszemélyesebb email beszélgetések kerültek ki egy olyan mailboxból, ahonnan elvileg nem is lehetne. És mégis. Majd FB álprofillal szeretett volna a közelembe kerülni, de az első pillanattól tudtam, hogy kivel állok szemben. Azt mondja meg nekem valaki, ha egy fiatal párnak újszülött gyereke van, amihez innen is nagyon gratulálok, akkor honnan van annyi idejük, hogy álprofilt hozzanak létre, órákig beszélgessenek velem chat-en, ráadásul egy ismert színész fotóival töltötték fel a profilt. Aki egy kicsit is otthon van az ilyen dolgokban, egy pillanat alatt levágja egy profilról, hogy valós vagy sem. 

Azért mentem bele a játékba, és játszottam a hülyét, hogy minél több adatom, és információm legyen. Amikor pedig meguntam a mókát, jeleztem, és ezzel el is indult a lavina! Kaptam ismét fenyegető, ócsároló, becsmérlő, és nevetséges sorokat, de sajnos a tervük nem jött be, mert azt a csatát is én nyertem. Bejelentettem a FB-nál hogy ez a profil az én zaklatásomra jött létre, és mivel IP cím alapján nyomoz a FB, a "kedves Cimbim" mind három profilja eltűnt. Így jártál! Hogy lehet annyira hülye és beteg agyú valaki, hogy mindent leír emailben!? Az bizonyíték, te szerencsétlen! Nem kezdem el sorolni, hogy milyen büntetés jár ezért egy bíróságon, sok! 

Azt nem értem, hogy ennyi idő távlatából hogy nem bírtál még rájönni, hogy rossz lóra tettél velem? Hidd azt, hogy megfutamodtam, és hagyom, hogy ami az enyém, és nálad van, arról én lemondok? Dehogy! :) Most jön majd csak az az időszak, amikor tényleg rá kell jönnöd arra, hogy csúnyán benéztél engem, és ami nekem jár, az jár, és vissza fogod adni! Amúgy! :) 

NoraS