Nos, én ringbe szállok, bár ez nem egy
meccs, hiszen nem vetélytársnak, vagy ellenségek vagyunk. A férfiak nem szeretik,
ha turkálnak a lelkivilágukban, titkaikban, álmaikban. Lelkünk képzeletbeli
ajtaját nem lehet kívülről kinyitni, csak mi engedhetünk be, bentről. Ha már
megbízunk benned, akkor talán szépen, lassan résről résre feltárjuk az ajtókat.
Miért? Mert ugyan olyan sebezhetőek és védtelenek vagyunk ott bent, mint Ti,
csak mi nem szeretjük ezt beismerni, hiszen az "ciki" egy mai
férfinak. Ezt nevelték belénk ember emlékezet óta. Ide vezetett. Inkább
hallgatunk és elbújunk az ajtóink mögött, bevállalva ezzel, hogy érthetetlenül,
"ezzel meg mi van" tekintettel néztek ránk.
Most M.o.-on 4 Nő jut 1 férfira.
Elkényelmesedtünk? Lehet. Hagytak elkényelmesedni? Ez is lehet. A 27 éves
szilveszteri barcsinőd jól tette, hogy lefarolt a kútba esett randi után. És
jól teszi, ha egy második esélyt sem ad ennek a fiúnak! Mert ez még csak egy fiú.
Fogalma sincs mit miért csinál, és még felelősséget sem vállal. Mit gondolsz, a
4 lányból hányan fogják ezt elnézni neki? Mindig lesz valaki, hiszen ti is
versenyben álltok egymással, ha jó génekkel akartok szaporodni. Valaki mindig
beadja a derekát! A végen megy a közös sírás-rívás, női klubok, rovatok,
önfejlesztő programok, értsük meg a férfiakat, ez meg az. Ha azt akarjuk, hogy
megértsetek, elmagyarázzuk. Ha rá lennénk kényszerítve, hogy ne az egérutakon
érjünk el benneteket, mennénk mi a szerpentinen is. Mindig lesz valaki, aki
beenged a könnyebb úton. A jutalom is olyan értékű lesz, amilyen az akadályok által
szegélyezett út. Ezért nekünk sem szabad meglepődnünk, ha rövid és könnyű
sétánk végén a csilli-villi mézeskalács házikó belülről rothad. Azt kapunk,
amit adunk, ez az élet örök állandó törvénye.
Megzavarodtunk a bőségben. Össze vissza
kapkodunk, mindenbe belecsapunk, mert valójában fogalmunk sincsen mire-kire is
vagyunk képesek. Bárki jön, majd meglátjuk mi lesz belőle felfogással. Minél
nagyobb a forgalom, annál nagyobb az esély, hogy másik felünk fennakad a hálón.
Természetes szelektáció. Ez viszont egy kétélű kard. Mert mi magunk nem
szelektálunk. Pedig ez lehetne életünk legnagyobb kalandja. Vadász és Vad. Örök
dráma. Mindkettőnek meg van a szerepe. Ha nem játsszuk el jól, szar lesz az
egész. Vadászunk már rég álmodozik az igazi, élete legnagyobb, legértékesebb
zsákmányáról. Eddig csak vadászgatott, lövöldözött jobbra-balra, elejtett
ezt-azt. Megtanult vadászni, nagyon Jó vadász lett belőle és méltó vadra
vágyik, amivel életművét koronázhatja meg. A fődíj. Elkezd vágyni rá.
Elképzeli, minden egyes részletében aprólékosan. Elméjében újra és újra lejátssza,
hogy milyen lesz minden egyes lépése mire eljön a pillanat. Vadunk pedig méltó
vadászra vár, aki nem sajnálja az időt, energiát, kerül, amibe kerül, de
becserkészi a vadak vadját. Lesben áll, tanulmányozza a zsákmányt, minden
mozdulatát, szokásait. Meg kell, hogy ismerje öt. Nem adja magát könnyen, csak
az arra érdemes vadásznak. Aki veszi a fáradságot. Ez már nem is fáradság, mert
ezt mi valójában nagyon is akarjuk, ez a mi áldozatunk, befektetésünk, ez vezet
el minket az út végi jutalomhoz. A trófeánkhoz. Hány trófeánk van már a falon?
Mire jók? Már csak trófeák! Az igaz vadász az, aki megérti, hogy le kell tennie
a puskát, mert nem lelőnie kell a vadat, hanem megszelídíteni. Kitömve mit ér?
Itt követjük el a hibát mind. Mi továbbra is csak lövöldözünk mindenkire, Ti
meg lefekszetek minden vadásznak.
Miből tudod, hogy méltó rád a nő vagy a
férfi? Te méltó vagy rá? Járj utána, ismerd meg. Megvan fejben kire vágysz?
Méltó vagy arra akire vágysz? Ismerd meg önmagadat is. Méltó vagy önmagadra? Ha
már tudod ki vagy, tudni fogod, kire vágysz. Őt pedig már nem trófeának fogod
becserkészni, hanem meg szeretnéd szelídíteni, mert örökre akarod, nem csak egy
lövésre. Azt akarod, hogy mások is megcsodálhassák, akár meg is szelídíthessék,
hiszen nem lehet valakit csak egyedül birtokolni. Egyenrangú partnered. Nem
létezhetünk egymás nélkül. Kevesen vagyunk, akik már nem lövöldöznek, hanem
szelídíteni akarnak. Mert ez felelősséggel jár. Kevesen vagytok, akik azt
szeretnétek, ne lelőjenek, hanem megszelídítsenek, mert nem látjátok a
különbséget. Ez is felelősség. Gyorsan megadod magad, mielőtt lejönne,
érdemes-e rád a Vadászod. Ha érdemes rád, már nem vadászod többé. Csodálód,
rajongód, őrződ, egyenrangú feled, aki FELEL-Ö-S érted/neked, akinek szívesen
átadod magad, mert te is FELEL-Ö-S vagy neki. Bíztok egymásban! Van egy spanom.
Rosszfiú. Ti nők imádjátok. Folyamatosan vadászik, lövöldöz mindenfelé. Minden
nő megadja neki magát. Mit gondolsz hány ex nőjével van jó emberi kapcsolata?
Eltaláltad! Háborúban van mindegyikkel. Mindegyikük tudja a történetet, de azt
hiszik velük más lesz, megváltozik, holott velük csalta meg az előző
versenyzőt. A rosszfiú bejön, az kell, de azt szeretnéd, hogy jófiú legyen
melletted. Meglepődsz, ha nem. Mire fel? Saját magát nem méltatja arra, hogy
úriemberként bánjon (el) a nőkkel, mit gondolsz Téged úrinőként fog kezelni? Ez
élete folyton visszatérő drámája, addig, amíg végre meg nem tudja oldani. A
megoldás benne van és nem a partnereiben.
A net-csetelés a kommunikáció egy
kötetlenebb formája, főleg, ha folyamatosan fönt lógsz a neten huzamosabb ideig.
Emberek jönnek-mennek ki-be írogatás olvasás közben, te is teszel, veszel, erre
arra. Ne vegyük túl szigorúan, ha valaki el-eltűnik. Majd visszajön. Itt ráadásul
ott lehet folytatni ahol abbahagytuk, hiszen írva van minden. Egy formálisabb
beszélgetés, természetesen más. Mindenki más. Szerintem ezek a sérelmek kicsit
túl vannak spírázva. Ha valakit nagyon zavar, hozakodjon elő vele, de nekem úgy
tűnik, néha mikor tele van a hócipőnk valakivel-valamivel, szeretjük minden kis
sérelmünket a fejéhez vágni, csak hogy érvényesítsük érzéseinket. Érzelmi
nagytakarítás. Kell!
Zűrös kérdéseinket szeretjük mi
megoldani. Ha nem boldogulunk, jöhet a segítség. Innentől osztjuk. Másképp
funkcionálunk belül. Nem kell, hogy megosszuk mindenkivel, hogy éppen miként
érzünk ahhoz, hogy megtaláljuk a megoldást miközben személyiségünk újra magára
talál. Egyszerűen csak csend és nyugalom kell addig, míg végig nem gondoljuk,
és megoldást nem találunk rá úgy, hogy az jó legyen. Tudjuk, hogy segíteni akartok,
de a legnagyobb segítség az, ha békén hagytok.
A legnagyobb baki pedig az, ha azt
gondoljátok, hogy nekünk most éppen egy Joshi Barát/Oprah pillanatra van
szükségünk. Szerintem mi nem hisszük azt, hogy nem szerettek amikor zűrben
vagyunk. Sőt ilyenkor kell igazán a szeretet és lelki támogatás. Ha megkapjuk,
éppen úgy vagyunk, ahogy „köll!” Sokaknál megy a paraszt vakítás, főleg
manapság, mindkét oldalon. Ők azok, akik berezelnek, ha a védő sáncaikon valaki
áthatol, mert ott már lehull a lepel. Ilyenkor van az úgynevezett
"fejlövés" szindróma. Hagyjuk el a hajót mielőtt még el kezd süllyedni
. Akik viszont mindig önmagukat adják, mert be merik vállalni azt ami van és
azt, akik, náluk olyan önbizalom van, hogy nincs szükség sáncokra, mert már
nincs miért elbújni, nincs miért magyarázkodni. Azt hiszem, igazatok van abban,
hogy kevés az igazi Férfi manapság. Ezzel együtt viszont azt hiszem kevés az
igazi Nő is. Mert a kettő csak együtt létezhet.
Pricz László
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése