Saját bloglista

  • Energiák - Az emberek folyamatosan változnak. Vannak, akik ezeket a változásokat látják és érzik, és vannak, akik nem. Biztosan hallottad már sok embertől, hogy én az...
    3 éve

2014. január 15., szerda

Mi kell a Nőnek 5, rész, A Férfi válasza

Nos, én ringbe szállok, bár ez nem egy meccs, hiszen nem vetélytársnak, vagy ellenségek vagyunk. A férfiak nem szeretik, ha turkálnak a lelkivilágukban, titkaikban, álmaikban. Lelkünk képzeletbeli ajtaját nem lehet kívülről kinyitni, csak mi engedhetünk be, bentről. Ha már megbízunk benned, akkor talán szépen, lassan résről résre feltárjuk az ajtókat. Miért? Mert ugyan olyan sebezhetőek és védtelenek vagyunk ott bent, mint Ti, csak mi nem szeretjük ezt beismerni, hiszen az "ciki" egy mai férfinak. Ezt nevelték belénk ember emlékezet óta. Ide vezetett. Inkább hallgatunk és elbújunk az ajtóink mögött, bevállalva ezzel, hogy érthetetlenül, "ezzel meg mi van" tekintettel néztek ránk.

Most M.o.-on 4 Nő jut 1 férfira. Elkényelmesedtünk? Lehet. Hagytak elkényelmesedni? Ez is lehet. A 27 éves szilveszteri barcsinőd jól tette, hogy lefarolt a kútba esett randi után. És jól teszi, ha egy második esélyt sem ad ennek a fiúnak! Mert ez még csak egy fiú. Fogalma sincs mit miért csinál, és még felelősséget sem vállal. Mit gondolsz, a 4 lányból hányan fogják ezt elnézni neki? Mindig lesz valaki, hiszen ti is versenyben álltok egymással, ha jó génekkel akartok szaporodni. Valaki mindig beadja a derekát! A végen megy a közös sírás-rívás, női klubok, rovatok, önfejlesztő programok, értsük meg a férfiakat, ez meg az. Ha azt akarjuk, hogy megértsetek, elmagyarázzuk. Ha rá lennénk kényszerítve, hogy ne az egérutakon érjünk el benneteket, mennénk mi a szerpentinen is. Mindig lesz valaki, aki beenged a könnyebb úton. A jutalom is olyan értékű lesz, amilyen az akadályok által szegélyezett út. Ezért nekünk sem szabad meglepődnünk, ha rövid és könnyű sétánk végén a csilli-villi mézeskalács házikó belülről rothad. Azt kapunk, amit adunk, ez az élet örök állandó törvénye.

Megzavarodtunk a bőségben. Össze vissza kapkodunk, mindenbe belecsapunk, mert valójában fogalmunk sincsen mire-kire is vagyunk képesek. Bárki jön, majd meglátjuk mi lesz belőle felfogással. Minél nagyobb a forgalom, annál nagyobb az esély, hogy másik felünk fennakad a hálón. Természetes szelektáció. Ez viszont egy kétélű kard. Mert mi magunk nem szelektálunk. Pedig ez lehetne életünk legnagyobb kalandja. Vadász és Vad. Örök dráma. Mindkettőnek meg van a szerepe. Ha nem játsszuk el jól, szar lesz az egész. Vadászunk már rég álmodozik az igazi, élete legnagyobb, legértékesebb zsákmányáról. Eddig csak vadászgatott, lövöldözött jobbra-balra, elejtett ezt-azt. Megtanult vadászni, nagyon Jó vadász lett belőle és méltó vadra vágyik, amivel életművét koronázhatja meg. A fődíj. Elkezd vágyni rá. Elképzeli, minden egyes részletében aprólékosan. Elméjében újra és újra lejátssza, hogy milyen lesz minden egyes lépése mire eljön a pillanat. Vadunk pedig méltó vadászra vár, aki nem sajnálja az időt, energiát, kerül, amibe kerül, de becserkészi a vadak vadját. Lesben áll, tanulmányozza a zsákmányt, minden mozdulatát, szokásait. Meg kell, hogy ismerje öt. Nem adja magát könnyen, csak az arra érdemes vadásznak. Aki veszi a fáradságot. Ez már nem is fáradság, mert ezt mi valójában nagyon is akarjuk, ez a mi áldozatunk, befektetésünk, ez vezet el minket az út végi jutalomhoz. A trófeánkhoz. Hány trófeánk van már a falon? Mire jók? Már csak trófeák! Az igaz vadász az, aki megérti, hogy le kell tennie a puskát, mert nem lelőnie kell a vadat, hanem megszelídíteni. Kitömve mit ér? Itt követjük el a hibát mind. Mi továbbra is csak lövöldözünk mindenkire, Ti meg lefekszetek minden vadásznak.

Miből tudod, hogy méltó rád a nő vagy a férfi? Te méltó vagy rá? Járj utána, ismerd meg. Megvan fejben kire vágysz? Méltó vagy arra akire vágysz? Ismerd meg önmagadat is. Méltó vagy önmagadra? Ha már tudod ki vagy, tudni fogod, kire vágysz. Őt pedig már nem trófeának fogod becserkészni, hanem meg szeretnéd szelídíteni, mert örökre akarod, nem csak egy lövésre. Azt akarod, hogy mások is megcsodálhassák, akár meg is szelídíthessék, hiszen nem lehet valakit csak egyedül birtokolni. Egyenrangú partnered. Nem létezhetünk egymás nélkül. Kevesen vagyunk, akik már nem lövöldöznek, hanem szelídíteni akarnak. Mert ez felelősséggel jár. Kevesen vagytok, akik azt szeretnétek, ne lelőjenek, hanem megszelídítsenek, mert nem látjátok a különbséget. Ez is felelősség. Gyorsan megadod magad, mielőtt lejönne, érdemes-e rád a Vadászod. Ha érdemes rád, már nem vadászod többé. Csodálód, rajongód, őrződ, egyenrangú feled, aki FELEL-Ö-S érted/neked, akinek szívesen átadod magad, mert te is FELEL-Ö-S vagy neki. Bíztok egymásban! Van egy spanom. Rosszfiú. Ti nők imádjátok. Folyamatosan vadászik, lövöldöz mindenfelé. Minden nő megadja neki magát. Mit gondolsz hány ex nőjével van jó emberi kapcsolata? Eltaláltad! Háborúban van mindegyikkel. Mindegyikük tudja a történetet, de azt hiszik velük más lesz, megváltozik, holott velük csalta meg az előző versenyzőt. A rosszfiú bejön, az kell, de azt szeretnéd, hogy jófiú legyen melletted. Meglepődsz, ha nem. Mire fel? Saját magát nem méltatja arra, hogy úriemberként bánjon (el) a nőkkel, mit gondolsz Téged úrinőként fog kezelni? Ez élete folyton visszatérő drámája, addig, amíg végre meg nem tudja oldani. A megoldás benne van és nem a partnereiben.
A net-csetelés a kommunikáció egy kötetlenebb formája, főleg, ha folyamatosan fönt lógsz a neten huzamosabb ideig. Emberek jönnek-mennek ki-be írogatás olvasás közben, te is teszel, veszel, erre arra. Ne vegyük túl szigorúan, ha valaki el-eltűnik. Majd visszajön. Itt ráadásul ott lehet folytatni ahol abbahagytuk, hiszen írva van minden. Egy formálisabb beszélgetés, természetesen más. Mindenki más. Szerintem ezek a sérelmek kicsit túl vannak spírázva. Ha valakit nagyon zavar, hozakodjon elő vele, de nekem úgy tűnik, néha mikor tele van a hócipőnk valakivel-valamivel, szeretjük minden kis sérelmünket a fejéhez vágni, csak hogy érvényesítsük érzéseinket. Érzelmi nagytakarítás. Kell!

Zűrös kérdéseinket szeretjük mi megoldani. Ha nem boldogulunk, jöhet a segítség. Innentől osztjuk. Másképp funkcionálunk belül. Nem kell, hogy megosszuk mindenkivel, hogy éppen miként érzünk ahhoz, hogy megtaláljuk a megoldást miközben személyiségünk újra magára talál. Egyszerűen csak csend és nyugalom kell addig, míg végig nem gondoljuk, és megoldást nem találunk rá úgy, hogy az jó legyen. Tudjuk, hogy segíteni akartok, de a legnagyobb segítség az, ha békén hagytok.

A legnagyobb baki pedig az, ha azt gondoljátok, hogy nekünk most éppen egy Joshi Barát/Oprah pillanatra van szükségünk. Szerintem mi nem hisszük azt, hogy nem szerettek amikor zűrben vagyunk. Sőt ilyenkor kell igazán a szeretet és lelki támogatás. Ha megkapjuk, éppen úgy vagyunk, ahogy „köll!” Sokaknál megy a paraszt vakítás, főleg manapság, mindkét oldalon. Ők azok, akik berezelnek, ha a védő sáncaikon valaki áthatol, mert ott már lehull a lepel. Ilyenkor van az úgynevezett "fejlövés" szindróma. Hagyjuk el a hajót mielőtt még el kezd süllyedni . Akik viszont mindig önmagukat adják, mert be merik vállalni azt ami van és azt, akik, náluk olyan önbizalom van, hogy nincs szükség sáncokra, mert már nincs miért elbújni, nincs miért magyarázkodni. Azt hiszem, igazatok van abban, hogy kevés az igazi Férfi manapság. Ezzel együtt viszont azt hiszem kevés az igazi Nő is. Mert a kettő csak együtt létezhet.


Pricz László

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése