A téma mindig a földön hever...

saját fotó, csak illusztráció 

Csak sajnos kevesen látják meg, és még kevesebben veszik fel a földről...

Megint nem leszek népszerű, mert van képem olyan dolgokról írni, ami sokak számára nagyon nem fog tetszeni.  Sebaj, engem nem zavar. 

Benneteket nem zavar, hogy brutál rossz helyesírással okoskodtok a Facebook-on meg a többi platformon, akkor engem sem zavar, hogy ezt szóvá teszem. Legalább van valaki, aki szólni mer érte... 

Annyit posztoltok, hogy az már beteges, pláne minden érdektelen szarságot, de azt még egyikőtök sem vette észre, hogy amikor a posztod kikerült az oldalra, azt írja neked a facebook, hogy a bejegyzésed megosztásra került! Vágod!? Megosztásra, nem pedig meg-osztásra! Büszkén írtok mindent külön, holott egybe kell írni. Amit meg külön kéne, azt egybe írjátok! Tudod, az iskolában ezt szépen a tanítónéni megtanította. Ám, ha mégis elfelejtetted volna, akkor segítek, íme a szabály: 

saját fotó, csak illusztráció 

Az igekötős igék sajátosan viselkedő összetett szavak.

a) Ha az igekötő közvetlenül saját igéje (vagy igeneve) előtt áll, egybeírjuk vele: átad, benéz, felnyit v. fölnyit, lebecsül, visszaszerez; kiállítani, megtartó, eldobott, szembeszállva; stb. Hasonlóképpen: megtartás, szembeszállás stb. – Igekötők lehetnek a következők: abba-, agyon-, alá-, át-, be-, bele-, benn-, egybe-, el-, ellen-, elő-, előre-, fel- v. föl-, félbe-, félre-, felül- v. fölül-, fenn- v. fönn-, hátra-, haza-, helyre-, hozzá-, ide-, keresztül-, ketté-, ki-, körül-, közbe-, közre-, külön-, le-, meg-, mellé-, neki-, oda-, össze-, rá-, rajta-, széjjel-, szembe-, szerte-, szét-, tele-, tova-, tovább-, tönkre-, túl-, újjá-, újra-, utána-, végbe-, végig-, vissza- stb.
b) Ha az igekötő követi az igét (vagy igenevet), különírjuk tőle: pihend ki (magad), hagyj fel (ezzel), üljünk bele, menjetek előre, ne sározd össze, nem nézve oda, (akkor) ültünk le, (ti már) mehettek vissza stb.
c) Az igekötő külön szó marad, ha közte és igéje (vagy igeneve) között más szó is van: el ne késs, le nem tenné, újjá is építjük, közre kell bocsátani, haza szabad menni, föl sem véve stb. Hasonlóképpen: be nem avatkozás, meg nem értés stb.

Az igekötők különírása vagy egybeírása gyakran értelmi különbségre is utal: annak jelölője, hogy az igekötő a közvetlenül utána álló igéhez tartozik-e, vagy az ezt követőhöz. Más és más tehát: megvan húszéves, de: meg van töltve; megfogom a lepkét, de: meg fogom nézni; leszokott a dohányzásról, de: le szokott utazni vidékre; beleszeretett a lányba, de: bele szeretett volna szólni; elleszek nélküle, de: el leszek fáradva; megtudták a hírt, de: meg tudták javítani; stb.

Forrás: https://helyesiras.mta.hu/helyesiras/default/akh11

saját fotó, csak illusztráció 

Hemzsegnek a közösségi oldalak a brutál helyesírási hibáktól, és egy halom ember lájkolja őket, és ti büszke magyarok vagytok?! Egy külföldi, aki megtanult magyarul, különbül ír, mint ti. Akkor okoskodjál, meg írjál ki bármit is, ha tudsz rendesen és helyesen írni. 

Ja, hogy ezek kemény szavak tőlem és cseppet sem vagyok kedves? Így van! Könnyű nekem, mert írással foglalkozom? Jó pár ember van még rajtam kívül, aki nem írással foglakozik, mégis le tudja írni iskolai végzettségtől függetlenül, hogy megvettem a boltban a sört.  Legyen már annyi igényed magad felé, hogy tudj írni!

Pár éve volt egy főszerkesztőm egy magazinnál, ő notóriusan azt írta, hogy egyenlőre! És amikor szólni mertem érte, hogy egy főszerkesztő tudja már leírni helyesen, hogy az egyelőre, akkor kimagyarázta (volna) hogy fáradt volt. Rossz kifogás, mert fáradtan is tudom hogyan kell leírni. Nem is dolgoztam ott sokáig. 

Amit írásban kiadsz a kezedből, az téged minősít. Csak az a kérdés, hogy van-e igényed magad felé, vagy nincs! Ha így nézzük, akkor  a többség igénytelen! 

Ui: A jó fej külön írandó, a nem tudom, szintén külön írandó, de ha egy magán beszélgetésben írta írod, hogy "nemtoom", az úgy pont jó :) Magán beszélgetésben annyi hibát véthetsz, amennyit csak akarsz, nincs jelentősége. Én pl, rendszeresen keverek össze betűket egy szón belül, ha gyorsan írok. De amikor akár csak  egy mondatomat is nyilvánosan osztom meg, azt átnézem és ha hibáztam, javítom! Azért, mert van rá igényem, a helyesre, a szépre, az igényességre. Ezért igényes képet is szeretnék festeni magamról, magamnak. 

saját fotó, csak illusztráció 

Van egy nagyon kedves ismerősöm, nem mondok róla többet, ő így is magára fog ismerni. A minap beszélgettem vele, pont az igényességről, arról, hogy ha csinálunk valamit, akkor azt csillogó szemekkel tegyük. Arról, hogy vannak jó emberek, vannak munkájukra és környezetükre igényes emberek. Vannak olyan emberek, akik nem azt várják, hogy leteljen a munkaidő, hanem azt, hogy amit a munkában töltenek, az minőségi és igényes legyen. Arról beszélgettünk, hogy pár éve mi, akik ilyen szemlélettel élünk, nagyon kevés hozzánk hasonló embert ismertünk. Minket néha kicsit ki is közösítettek innen-onnan, mert kilógtunk a sorból. Ám az idő minket igazol(t), mert mindketten elmondhatjuk, hogy az utóbbi időben egyre több olyan ember van körülöttünk a mindennapjainkban, akik ugyanúgy gondolkodnak és cselekszenek is, mint mi. A hasonló a hasonlót vonzza, embert pedig barátjáról. 

Inkább legyek öt percre ellenszenves, és haragudj rám, mert az orrod elé mertem dugni, hogy nem tudsz helyesen írni, minthogy ezt elnézzem. Eleget néztem! A szépre és jóra való törekvés sokkal boldogabb embert formál belőled, mintha kibaszod a facebookra, hogy meg vettem az új házamat. Nem akarok több példát mondani, mert ha ennyi nem volt elég, akkor úgyis tök mindegy! 

NoraSm

facebook.com/norapictres 

Hímneműek társasága

Egy gyors, délelőtti, pár boltba befutós bevásárlás olyan kortörténet, hogy csak nézek....

Alapvető kérdésem az, hogy mi van a hímnemű emberi lényekkel, akiket maximum pasinak lehetne titulálni, férfinek semmiképp?! Ki nem tanította vagy nem nevelte őket arra, hogyan bánunk egy nővel, hogyan bánunk a gyerekünkkel és úgy általában az emberekkel? 

Ki tanította azt a hímneműeknek, hogy attól lesz tekintélyük, ha parancsoló, lekezelő, hangnemben beszélnek a szeretteikkel, leginkább mások előtt?! Ezt hívják azt hiszem úgy, hogy az emberi mivoltában való magalázás.  Zsarnokság, önzőség, lelki terror. És mennyi ilyen házasság és család van!

Szóval, két bolt, két hímnemű. Az egyik boltban apuka nagyképűen és lekezelően kiadat a feleségére, hogy azt a szart már minek vette meg? ( Valami 200 Ft-os tételről beszélünk) 

- Drágám, így kaptunk 10% kedvezményt a teljes vásárlásra

- Kit érdekel a kedvezmény? Az a szar már nem kellett volna.... 

Persze apukának két gyereke is van, akikhez hasonlóan ridegen viszonyult. Én vagyok a falkavezér, paraszt vagyok, mások előtt degradálom a családomat, és ettől vagyok valaki. igen, egy nagy senki! Sajnálom az ilyen ember gyerekeit. A feleségét viszont nem, mert ő választotta magának.

Kettő perccel később, egy élelmiszer üzlet parkolója felé vezettem, amikor látom a boltból kijövő házaspár hímnemű tagja odabassza  a kocsi tetejére a 12-os tejes kartont. Csoda, hogy nem szakadt szét a karton, és borult le a 12 doboz tej a kocsi tetejéről. Mi ez a teátrális viselkedés a pasiktól? ( Nők is csinálnak ilyet, tudom, és azt sem értem) De ezek után ne mondja senki, hogy a nő alapból hisztis. Egy fenét! Tapasztalatból tudom, hogy  a legtöbb női hisztit a pasik generálják.  

A hímnemű azt is félreérti, ha nőnemű párja el szeretné neki mondani röviden, hogy mi bántja. Előfordul a nőkkel is, hogy vannak olyan dolgaik, gondolataik, amiket szeretnének megosztani a párjukkal, mert hogy ez így lenne normális. Ettől vagyunk egy csapat, hogy sokat beszélgetünk és megosztjuk egymással, hogy mi vesz minket körül. Mi nyomaszt, minek örülünk, mi dobott fel nagyon a ma nap, mit kell megoldanunk, leginkább egyedül. No, ez a pasi félének már a hiszti.  Írtam én már erről korábban többet is, hogy a hiszti apám, nem itt kezdődik. 

Szóval, miért kell egy parkolónyi embernek azt látnia, hogy Hans Németországból, odabassza  a tejes kartont a kibaszott autójának a tetejére? Az intelligens ember megvárja  a kellő helyet, és közeget és nyugalmat, és akkor kezd el ordibálni, ha a helyzet ezt hozza ki belőle. Két ember feszkója az arra  a két emberre tartozik. Nem akarok róla tudni, hogy Hans felesége mit követhetett el abban a szerencsétlen boltban, hogy mások előtt hozza  a nőt  ilyen helyzetbe, hogy apu ideges, és ezt lássa mindenki, sőt még annál is többen, ha lehet. 

Ha én ki vagyok  akadva  a pasimra, férjemre, gyerekemre, vagy bárki másra, azt nem viszem ki az utcára, és nem teszem ki a közösségi oldalamra  a kirakatba. Senkinek semmi köze hozzá, hogy meg lettem bántva, el lettem hanyagolva, ki lettem használva, bármiféle negatív dolog történt velem. Én még a személyes pozitív dolgaimat is ritkán osztom meg nyilvánosan, azokat is általában később, mint amikor megéltem őket. 

Befelé élem meg a dolgokat, és így jobban hatnak rám és többet is tanulok, fejlődöm.  Miért van az, hogy az emberek 90%-a kifelé él meg mindent? Jót, rosszat, aztán meg veri a fejét a falba, hogy basszus, ezt nem kellett volna. Kiadtam magam másoknak, céltáblát csináltam magamból, esélyt adok arra valakinek, hogy örüljön az én kínomnak vagy rossz helyzetnek? Dehogy! Nagyon nehéz dolog uralkodni magunkon és nem világgá kürtölni mindent, tudom jól, de mégis az önuralom a legkifizetődőbb dolog. Mindennek megvan a maga helye is ideje.

Mindenkinek volt már olyan helyzete, hogy legszívesebben leszarta volna ki lát, és mit lát és utána mit fog gondolni, de te akkor is leüvöltöd azt, aki felbaszott. Tovább nem fűzöm ezt a szálat, fantáziája mindenkinek van, hogy meddig menne el... én néha szívesen nyúltam volna egy baseball ütőért, remegtem már a dühtől és idegességtől, de nem hozom magam olyan helyzetbe, hogy utána a következményeit kelljen viselni, és még nekem kelljen bocsánatot kérni. Megtanultam, hogy nem ér annyit. Az élet majd megoldja. 

De miért kell egy apának fölényesen, magas lóról beszélnie egy boltban a családjával? Miért kell a tejes kartont odabaszni a kocsi tetejére? Miért kell balhézni és nevetségessé tennie magát egy hímneműnek, ha nincs is rá oka, csak mert kreált  magának egy helyzetet és élvezkedik benne?  

Miért kell egy több éves kapcsolat végén egy hímneműen azt mondania, hogy töröld ki a számom és felejts el, miközben panaszkodik fűnek fának,és ő írogat nem emberhez méltó vádakat annak az embernek, akivel az ágyát és az életét osztotta meg?   Miért kell egymás telefonjaiba beletúrni és az éjszaka közepén felébreszteni a másikat, hogy akkor lehet költözni?! Soha egyetlen pillanatra sem merült fel ezekben az emberekben, hogy ez olyan képet fest róluk kifelé a világnak, aminek pont az ellenkezőjét szeretnék láttatni?  Erre szoktuk azt mondani, hogy über gáz! A vélt vagy jogos düh és harag nem hatalmaz fel senkit arra, hogy úgy viselkedjen vagy reagáljon egy helyzetre, ahogy az egy embertől nem illik, és nem méltó. 

Nem attól lesz valaki férfi, hogy gyökér módon viselkedik, hanem attól, ha udvarias, figyelmes és természetes. A férfi nyugodtan kezeli és oldja meg a legnagyobb parát is, majd utána összeomlik kicsit, amikor senki sem látja. Tanítsa már meg ezeket a dolgokat valaki valahol a hímneműeknek lécci! 

Az a baj ezzel, hogy tanulni kell, el kell mondani milliószor, hogyan viselkedik egy egészséges lelkületű ember. Az a baj, hogy nem jön az emberekből zsigerből, hogy jó fejek, kedvesek és figyelmesek legyenek.  Ha szemét módon viselkedsz a környezeteddel, miért várod, hogy veled bárki is jó fej legyen? Nem érdemled meg!  Bánj úgy másokkal, ahogy szeretnéd, hogy mások bánjanak veled. Ez nagy igazság! Ha meg maradsz gyökér, akkor ezt a reakciót is érdemled. 

Miért van az, hogy az ilyen hímneműek gondolják azt magukról, hogy férfiak? Hát, a férfi nem itt kezdődik! A férfi pontosan ennek az ellenkezője. Eszébe sem jutna hogy nyilvánosan hozza kínos, kellemetlen, megalázó helyzetbe a csaját, feleségét, barátnőjét, szeretőjét, kollégáit, haverjait, ismerőseit,gyerekét és a barátait. A férfi minden helyzetben szeretettel és tisztelettel bánik a környezetével, és persze önmagával is. Egy férfi sosem baszná a tejes kartont a kocsi tetejére, haraggal! Poénból simán megcsinálja, de csak azért, hogy a következő pillanatban szabadok legyenek a kezei és átölelhesse a nőt, aki elkísérte őt vásárolni. Érted a különbséget? A pasi elmegy az asszonnyal, és balhézik a semmin, a férfit pedig elkíséri a párja vásárolni.  Nyilvánvalóan szétröhögték magukat vásárlás közben és csak annyi dolgot vettek meg, amire valóban szükségük van.  Majd a vásárlás után hazamennek, főznek együtt valami egyszerű, gyors, de finom vacsorát, megisznak hozzá egy pohár bort, és másnap fülig érő szájjal elmennek dolgozni. 

Miért élnek a nők hímneműekkel? Nekik ez miért elég? Télleg minden nő elhitte, hogy nincs egy normális pasi sem, és így jó volt az első, aki szembejött és hajlandó volt fondorlatos trükkök árán gyűrűt húzni a csaj ujjára? Mert akkor szólok, hogy vannak ám férfiak is  a világon! Nem sok, ez igaz, de ha nem is szeretnél magadnak ilyet, akkor csak hímneműd lesz. A gyerekek meg amikor nagyobbak lesznek, alig várják, hogy leléphessenek otthonról, és olyan életet élhessenek, ami a számukra biztonságos, kiszámítható, nyugalmas és teljesen szabad. 

Nem a tejet kell az autó tetejére baszkodni, hanem meg kellene kérdezni a másiktól, hogy van valami baj? Gyere meséld el, meghallgatlak szívesen. Kihűlt házasságok, tekintély nélküli őszintétlen családok? Mégis mitől lennének rendben a dolgok? 

Nora.Sm
facebook.com/norapictures

" A világ egy nagy leves, amiből mindenki azt eszi majd meg, amit belerakott, belefőzött"

Sajnos ez a mondat sem az én fejemből pattant ki,  "A világ egy nagy leves, amiből mindenki azt eszi majd meg, amit belerakott, belefőzött"  .. ??!! ..

És az utóbbi időben belefutottam jó pár olyan mondatba, vagy írásba, amitől kicsit nyüszítettem befelé, hogy itt vannak a mondataim és gondolataim, és hagyom, hogy mások fogalmazzák meg helyettem, én meg posztolgatom őket.  De annyi minden történik velem az utóbbi három évben, hogy időm és energiám sincs papírra vetni az arra érdemes és gondolatokat ébresztő élményeket, felismeréseket, pláne tapasztalatokat. 

Ha a világ egy nagy leves, és mindenki azt eszi majd meg, amit belerakott, akkor most hátradőlők a kényelmes karosszékemben, és türelemmel kivárom, hogy amiket belepakoltam a levesembe, meg is főjenek.Persze, időnként kavargatok rajta egyet, és beleszippantok az illatába. Isteni! 

Ha egy levesbe jó minőségű alapanyagokat teszel, finom és természetes fűszereket adsz hozzá, persze az sem mindegy, hogy mikor, és mennyit. Ha odafigyelsz a főzés minden egyes lépésére, persze csak lazán, semmi feszkó. Ha szívvel és lélekkel főzted a levesedet, és nem idő előtt kapcsolod le a gázról, akkor olyan kaját rittyentesz, elsősorban magadnak, hogy a nem létező unikornis is létezni fog . 

Akarsz-e jó levest főzni, vagy csak dobjunk össze gyorsan valamit, hogy legyen mit a pocakba tölteni, és ne éhezzen? Vagy, fontos vagy-e magadnak annyira, hogy fontos a gondosan előkészített és elkészített, isteni finom leves?  

Hogy is mondják, az vagy, amit megeszel? Tehát, ha szar minőségű, gyors levest főzöl magadnak mindig, akkor olyan lesz az életed és te magad is? Ám, ha jó minőségű, igényes, pontosan megtervezett és kivitelezett leveseket főzöl, akkor az életed is olyan lesz?  Tök logikus! 

Én szeretem a jó minőséget, és főzni is szeretek. Nem sajnálom rá az időt és az energiát, pláne  a jó alapanyagot. Nem baj, hogy  a finom levest sokáig főztem, mégis perceken belül elfogy, mert bármikor főzhetek magamnak egy újabb levest. 

Egyébként nem vagyok leveses, de ettől még a példa igaz, még akkor is, ha ezt most nem feltétlenül mindenki tudta követni, és (meg)érteni.

 Aki jól tud főzni, érti. Aki pedig nem tud, és nem is szeret, meg nem is akar, el sem olvassa ezt a gondolatsort. 

Csak főzz! Gyakran és finomakat! :) 

NoraSm 

facebook-com/norapictures 

Ovi-terápia Csillagvirág Óvoda Nemesvámos

A legtöbb felnőtt menekül a gyerekzsivaj elől. Régen én is ilyen voltam, aztán  a munkáim által egyszer csak egyre több kisgyerek vett körül, és elkezdtem őket figyelni.  Tudatosan figyelni, kicsit talán tanulmányozni is. Szép lassan rájöttem, hogy a kisgyerekek többsége nagyon cuki, nagyon okos és állati jó meglátásaik, na meg beszólásaik vannak. 

Nem lettem mára gyerekmániás, de egyre több közülük az, aki megfog és rajta felejtem a tekintetemet, akár percekig. 

Sok ember csendre és nyugalomra vágyi, amikor tele van a feje gondolatokkal, de én most más terápiát választottam magamnak. "Bekéretőztem" a nemesvámosi Csillagvirág Óvodába egy szerda délelőttre, a fényképezőgépemmel együtt. Előre egyeztettük az óvoda vezetőjével és az óvónénikkel, hogy kattogtatni szeretnék, kicsit a gyerekekkel lenni, és elkapni olyan pillanatokat, amelyek valódiak és nagyon őszinték. 

Az utóbbi időben egyre több fotósorozatom marad a fiókban. Túl személyesek és nem szeretnék reklámot csinálni magamnak pl. egy gyereksorozattal, nem ezért készül. Azért készült a mai sorozat, hogy élményt adhassak a kicsiknek, hogy Nóri (néni) fotózza őket, ahogy játszanak, vagy közös foglalkozást tartanak. Nóri néni fotóit az óvoda, a gyerkőcök, és  a szülők fogják látni. Veletek pedig hangulatképeket osztok  meg, hogy picit átérezhető legyen, milyen érzés egy délelőttöt eltölteni egy oviban, gyerekzsivajban. 

Én akartam meglepni a piciket, de ők leptek meg engem. Van néhány gyerkőc, akiket ismerek a szüleik által, és vannak jó páran akiket  különböző családi rendezvényeken már fotóztam. De a többségük számára idegen voltam. Azt szokták mondani, hogy a gyerekek jó emberismerők, és megérzik, hogy kiben lehet bízni és kiben nem. Ezek alapján, átmentem a vizsgán. Édesek voltak, ahogy jelezték, szeretnék, ha fotó készülne róluk. Boldogan nézték vissza az elkészült képeket, és csináljunk még! Nincs beállított fotó, csak a spontán pillanat van. Az lesz igazi és beszédes. És a picik is beszédesek voltak. Odajöttek hozzám mesélni, hogy már csak hármat kell aludni, és többet nincs ovi, szeptembertől pedig iskolába fog járni. Egy kisfiú a 12 éves nagy tesójáról mesélt, hogy képzeljem el, micsoda dolgai vannak.... és ha megsértődik a nagy tesó, akkor becsapja a szobája ajtaját. Egy hároméves kislány haját megfésültem a kis rózsaszín fésűvel, egy másik kislány babájának hajából én vettem ki a hajgumit. A legédesebb pillanat pedig az volt, amikor egy négyéves forma kisfiú odajött hozzám, nem szólt egy szót sem, átölelt a combomnál és csak bújt hozzám. 

Biztos vagyok benne, hogy kőkemény idegzet és nyugodt természet szükséges ahhoz, hogy valaki hivatásszerűen a kicsikkel legyen hétfőtől péntekig, évtizedeken át, de nekem  most pont erre volt szükségem. Nem számítottam rá, hogy ennyire kedvesen és barátságosan fognak fogadni. Maradandó élményt kaptam, és remélem, hogy mehetek máskor is! 

Nora.Sm 
facebook.com/norapictures

Nem bánok semmit, minden úgy van jól, ahogy van?

Hányszor hallottad már ezt a mondatot egy filmben, vagy egy ismert emberrel való beszélgetéskor, biztos, hogy sokszor...

Tegnap este eszembe jutott ez a gondolat, hogy nem bánok semmit.... 

Nem a fenét nem! Dehogynem! Annyi olyan epizód és történet van az életemben, amelyek amikor eszembe jutnak sok év távlatából, még mindig egy igazi  gyomros érzését váltják ki belőlem, és igen odateszem a kezemet a hasamra, hogy valamelyest megnyugtassam, magam. Sok év távlatából az elhibázott döntések olyan élesen élnek bennem, mintha csak tegnap történtek volna. Mindegyik érzés baromira negatív és kimondottan szar, és valahogy nem akarnak elfelejtődni. Bezzeg a  pozitív és boldog érzésekből valahogy jóval kevesebb van.  

Nyilván ez is a mi hibánk, mert nehéz felfogni, hogy csak a hitünkön múlik minden. 

Hogy mondhatja azt valaki, hogy ő nem bánt meg semmit eddigi élete során?! Nem hiszem, hogy létezne sok- sok olyan földi halandó, aki valóban azt mondja, hogy minden bánata, minden kudarca úgy jó, ahogy van! 

Én maximum azt mondom, hogy nem történtek véletlenül. A rossz vagy helytelen gondolkodásom eredménye még évekkel később is kísért. Persze, megtanít a helyes ösvényen haladni, és egyre kevésbé megbízni az emberekben, de ez meg mire jó? Ha bízol magadban, akkor könnyebb eldönteni, hogy  a többiek közül kiben bízz és kiben ne. Miért jó, ha arra törekszünk, hogy ne bízzunk senkiben, mert akkor kevesebb lesz a kudarc? Ha nem más emberek okozzák a kudarcainkat, akkor majd meggyártjuk ezt mi szépen saját magunknak. Másokat meg eleve nem okolok a kudarcaimért, mert minden az én döntésem. Tehát a felelőssége is az enyém. Nem mások döntenek helyettünk, maximum hagyjuk magunkat befolyásolni, mert nem bízunk magunkban eléggé.

Milliószor kimondtam már magamnak, hogy ezt vagy azt rettenetesen bánok, és ha visszaforgathatnám az idő kerekét, akkor máshogy és másképp csinálnám, másképp döntenék, és másképp cselekednék, és ma lehet, hogy máshol lennék. Nem nyugtatni szoktam magam, hogy ennek így kellett lennie, hanem megkeresem a hibafaktort, azt a faktort, amit én követtem el. 

Igen, borzasztó érzés szembenézni önmagunkkal, és igen, szégyellem magam ilyenkor saját magam előtt, és ez a jó benne! Mert így eljut a tudatomig és a lelkemig, hogy mit tettem! Végigmegyek gondolatban az egész történeten akkor is, ha legszívesebben elfutnék magam elől! Szembenézek, lesütöm a szemeimet, szarul érzem magam, mert bántottam magamat, de rájövök arra is, hogy egy következő helyzetben hol lesz az  a pont, ahol érezni és tudni fogom, hogy nem jó az irány. Teljesen mindegy, hogy munkahely, anyagi természetű dolog, magánélet, család, barátok, vagy egészségről van szó, több hibát nem követek el. Majd lesznek más, új hibák. Nekem ez jelenti a változást és  a fejlődést. 

Lehet, hogy a semmiből fog előjönni egy régi élethelyzet, minden előzmény nélkül, ahogy nekem is, tegnap. De az a történet azért bukkan elő, hogy foglalkozz vele. Rágd végig egyedül újra. Vizsgáld meg milliónyi oldalról és szemszögből. Már nem vagy benne, eltávolodtál tőle valamelyest, tehát sokkal jobban fogod látni és átlátni a helyzetet. Lehet, hogy a történet újraélése mélyről jövő érzéseket szakít fel benned, nem baj, ez hozzátartozik. Tisztulsz. Az, ami a mélyben, a lelked mélyén évekig nyomasztott, egyszer csak a semmiből a felszínre kerül.  Éld át újra, és legyél okosabb, tapasztaltabb általa, majd két könnycsepp kíséretében engedd el! :) 

NoraSm

Nézz körül nálam! :) 

https://www.facebook.com/norapictures/