A csók... 2. rész

Csókolnak és én viszont csókolhatok

Azt gondolom ez az egyik legszebb élmény, nekünk nőknek. Tanulmányoztam ezt a kérdést egy kicsit, és kiderült, hogy a csók a férfiak és a nők számára nem teljesen ugyanazt jelenti, és nem teljesen ugyanazt váltja ki belőlünk. A férfiak számára a csók elsősorban a szex velejárója, és az előjáték részeként kezelik és értékelik. Mi nők viszont ezzel másképp vagyunk, ugyanis nálunk a csók az csók, és nem feltétlenül szükséges hozzá a szex, sőt. Mi ezt a két dolgot valahogy külön választjuk. Más érzéseket is vált ki belőlünk, mint a pasikból. Érzékenyebbek is vagyunk arra, hogy olyan partnert válasszunk aki veszettül jól csókol, nekünk ez sokkal fontosabb.

Az viszont tény, hogy mi nők a csók alapján döntünk, hogy vágyunk-e arra, hogy tovább lépjünk.

A rutinos nő jól tudja, hogy ha egy pasi jól csókol az nem jelenti azt, hogy az ágyban is jó. Fura, mi? Korábban minden erről szóló írás és kutatás és felmérés azt eredményezte, hogy a csók minősége egyenesen arányos a férfiak ágyban nyújtott teljesítményével. Sajnálom, hogy sokakat ki kell ábrándítanom, de ami tény, az tény. Ahogy korábban is írtam a csók technikáját folyamatosan lehet tanulni, és tökéletesíteni, de csók az nem a szex, csak egyfajta mérce.

Csóktípusok

A lenyelős, sok nő azt gondolja, ha a pasi úgy csókol, mint egy varánusz, az azt jelenti, hogy állati jó az ágyban. Ha a férfi szinte lenyeli őt, és közben észvesztően szorítja magához, és minden porcikájából az sugárzik, hogy megveszik a nőért, az a tuti. Nos ez még véletlenül sincs így. Az ilyen pasi az ágyban egy bulldog és erőszakos, és figyelmetlen és önző. Sőt, a jelleme is önző, elvakarhatatlan. Az ilyen pasitól óvjon meg a jó szerencse, hölgyeim!

A félénk, az a pasi, aki félénken csókol, már sokkal több nő számára ad információt. Ez a férfi nincs tisztában önmagával, és az ágyban is ilyen. Ezt a típust jóval többen ismerjük, mint az előzőt, ugyanis nem becsapós kategória. Bár, ha az adott hölgy erre a típusra bukik, mert ő is ilyen, akkor gond egy szál se, tökéletesen összeillenek.

Az elnagyolt csók, nos ez is önmagáért beszél, hiszen tökéletesen tükrözi a pasi jellemét. Számára minden felületes, és igazán őszinte érzései nem igazán vannak, de még magával szemben sem. talán ha egyszer belebotlik egy olyan nőbe, aki megérinti a lelke legmélyét, akkor kihozható belőle az igazi csók készsége és szenvedélye.

A meghitt csók, ezt a csókot a szeretet és az idő érleli tökéletessé, és olyan bizalom és őszinte kötődés van mögötte, ami irigylésre méltó.

Érzéki csók pedig az, amely viszi a pálmát. Amely puha és érzelmes és szenvedélyes és odaadó és izgató és izgalmas és elveszíteda fejed és az időérzékedet és legyél bárhol elvarázsol, és feltölt és repülni tudsz a boldogságtól. Az ilyen csók azt jelenti, hogy tökéletes összhang van a nő és férfi között, és ez mindenre kihat. A gondolkodásra, az érdeklődésre, az életre és a szexre egyaránt. Viszont oly ritka, ezért igazi kincs! Hajrá kincsvadászat! :)

NoraS

Kutyagumi a lakótelepen

Évek óta törvény szabályozza, hogy a kutyatartók úgy sétáltathatják ebeiket, hogy a külön e célra kihelyezett szemetesekből elvett zacskók használatával felszedik az elhullajtott kutyagumit, és bedobják a gyűjtőkosárba.

Igen, de mi van akkor, ha ezeknek a szemeteseknek a zacskóit szinte sosem töltik, és a gyűjtőkosarak az esetek többségében annyira tele vannak, hogy már egy egy újabb adag bele sem fér? A közterület munkatársai figyelik a kutyatartókat, hogy az előírásoknak megfelelően végzik-e a kutyagumik eltüntetését, és ha netán a földön marad, akkor figyelmeztetik, vagy megbüntetik a gazdit.

A rutinos ebtulajdonosok eleve úgy indulnak sétálni, hogy otthonról viszik a zacskókat, és nem feltétlenül a kutyusok számára fenntartott szemetesbe dobják az összegyűjtött piszkot . Így viszont nem valósul meg a szelektív hulladékgyűjtés, de az tény, hogy kutyagumi nem marad a földön.

Kovács Nóra

Elsőkönyves szerző

Mesélek egy nőről, aki a harmincas éveinek a vége felé jár, ám ez őt csak pillanatokra zavarja. 

Mire ebbe a korba ért, kapott hideget és meleget bőven. Annyi dolgot megélt már, hogy egyszer csak egy könyv formájában kicsordul belőle az élete. 

Ezer és egy ok, valamint történések sokasága után, elege lesz mindenből, és egy perc alatt feléget maga mögött mindent, majd elhúzza a csíkot egy másik országba, egy szigetre, és hét hónapig úgy él ott, mint egy remete. 

Magányba és önmagába fordul hónapokra, hogy végre rájöjjön arra, hogy mi a büdös fenét keres ezen a bolygón, és mi a dolga itt? Mert hogy dolga van, azt tökéletesen érzi és tudja is. 

Életében először nem tervez, csupán csak addig, hogy irány Mallorca. Néhány munkalehetőséget azért egyeztet előre, de amikor már a szigeten van, ezek a lehetőségek valahogy szertefoszlanak. Marad az, hogy várni és elcsendesedni, hogy kiderüljön a továbbiakra nézve mi legyen a következő lépés. Ám hetekig semmi ötlete és lehetősége sem lesz, és szép lassan csinál magának egy óriási lelki traumát. Majd amikor ebből kijön, és mosolyogva kezd egy új lapot, és nem agyal, és nem görcsöl, hogy mi lesz vele ezután, és milyen munkát vagy vállalkozást kezdjen, megszólal egy hang a fejében: Ülj le, és írd meg végre a könyvedet, és ezzel elvonod a figyelmedet a munkakeresésről és minden másról is.

És amikor ez hang megszólalt a lány fejében, egy hatalmas mosoly és egy mély lélegzetvétel volt a teste válasza. Nyugalommal töltötte el a gondolat, írni fog. Örömmel, de ugyanakkor tele kételyekkel ült le a laptopja elé, és nyitott egy új dokumentumot. Percekig csak nézte az üres fehér lapot, majd felírta az aznapi dátumot, és címnek azt adta: Ez a könyvem egyik fejezete, de ezzel kezdem. És abban a pillanatban az ujjai önálló életre keltek, és csak írtak és írtak.

Néhány nappal később, amikor már jó pár oldalnyi anyaga volt, ismét megszólalt egy hang a fejében: Van értelme annak amit csinálok? A saját maga számára mindenképpen volt, mert segített neki összeraknia élete mozaikjait, hogy sokkal könnyebben átlássa a dolgait. Az, hogy a szigeten élt, arra volt jó hogy, teljesen eltávolodjon a korábbi életétől, és teljes rálátása legyen önmagára. Nem Tibetbe ment  szerzetesekhez tanulni, hanem egyedül csinálta, teljesen egyedül. A sorsot hívta szellemi vezetőnek. De vajon az emberek számára is van értelme megírnia az élete során megélt dolgokat, és ezáltal minél több tapasztalatot és bölcsességet átadni? Szörnyű világot élünk manapság, de ezen lehet változtatni ha változtatunk a gondolkodásunkon is. 

Tehát most hagyja abba az írást, vagy derítse ki, hogy jó-e az, amit csinál? Eszébe jutott, hogy van egy kedves ismerőse, aki neves író és forgatókönyv író, így adott volt, hogy a szakmai segítséget tőle kérje. A visszaigazolás, amit az eddigi írásért kapott, akkora energiával töltötték el a lányt, amiről álmodni sem mert. Miután a forgatókönyv író nagy örömmel elolvasta a jegyzeteket, hosszú elemzésben válaszolt, melynek az egyik mondata ez volt: „Abba ne merd hagyni az írást, mert ebből egy állati jó könyv lesz!” Így a lány ujjai szárnyakat kaptak ismét, és csak írt és írt, öt hónapig, reggeltől estig.

Most már nem csak magának írt, hanem a nagyvilágnak is. Egy fecske nem csinál nyarat, ezt ő is tudta, de azt is tudta, ha jól szedi össze a gondolatait, és meri vállalni az eddigi kudarcait, sikereit, véleményét, tapasztalatait mindenki előtt, őszintén, akkor sikerülhet egy új gondolkodás felé terelni az olvasóit,vagy megerősíteni őket a hasonló gondolkodásukban. A hasonló a hasonlót vonzza, így kialakulhat az a közösség és élettér, ahol igazán jól és inspirálóan érezhetik magunkat az emberek.

Miután a könyvet megírta, és további hosszú hónapok munkájának eredményeként megjelent a könyv, és a lány végre a kezében tarthatta művét, elmaradt a csoda érzése. Büszke akart lenni magára, hogy alkotott valamit, és sikeresen végigcsinált egy utat, de ez a bódult és önfeledt öröm nem érkezett meg. Csak fogta a könyvét a kezében, forgatta és nézegette, de az ürességen kívül nem érzett mást. Tudta, hogy mit kellene éreznie, és ennek hiánya hatalmas feszültséget keltett benne, szinte szét tudott volna robbanni. És mindeközben az is tudta, hogy öröme azonnal meg fog érkezni, amint megkapja olvasóitól a visszaigazolást. 

Ma pedig, néhány héttel a megjelenés után, napról napra nő könyvének olvasótábora, és olyan visszajelzéseket kap, ami a legvadabb álmaiban sem fordult meg. Sikerült kinyitnia az ajtókat az olvasók fejében és érzelmeiben. Gondolatok ezreit indította el könyvével, és ez a siker napról napra egyre erősebben érezhető. Ma már talán egy kicsit büszke magára, hogy volt bátorsága és elég hite és kitartása, hogy végigcsináljon egy ekkora feladatot, és jó érzéssel tölti el, hogy be merte vállalni a teljes őszinteséget.

Csernus doktort idézve: Bevállalja? Hát ez a csaj bevállalta, mert bátraké a szerencse!

És Te, bevállalod az őszinteséget önmagaddal és a világgal szemben?

További infó a könyvről:norapicture@gmail.com

NoraSm

https://www.facebook.com/norapictures

Lazulás

Amikor hét közben az utcán rohanó embereket nézem, olyanok, mint a szorgos hangyák. 

Rohangálnak egyik helyről a másikra. Munka, ügyek intézése, bevásárlás, otthon pedig takarítani, mosogatni, és néhány ruhát is ki kell vasalni holnapra, aztán máris este tizenegy óra van, amikor jön a beájulás az ágyba. 

És ez így megy nap nap után, és messiásként várják a hétvégét, amikor kialudhatják magukat, és esetleg olykor megengednek maguknak szombat estére egy kis lazulást. 

 Néha az az érzésem, hogy manapság plusz elfoglaltságot és munkát nem azért vállalnak az emberek, (tisztelet a kivételnek!) hogy többet keressenek, hanem azért, hogy addig se legyenek otthon, és elmondhassák magukról, hogy szörnyen elfoglaltak, és így egy csomó mindenre már nem marad idejük, mint pl. a (kapcsolatukra, ha van) barátokra, és a családra, de leginkább önmagukra. 

Az emberek szeretnek azzal takarózni, hogy túl elfoglaltak, így megvan a cile ha valamire nem akarnak ráérni. Csak, mint tudjuk, ha egy helyzetet sokáig ismételgetünk, előbb vagy utóbb meg is teremtjük azt. Ha én folyton hajtogatom, hogy nem érek rá, elfoglalt vagyok, akkor az is leszek, csak az nem biztos, hogy azt a sok mindent, amit csinálok hasznosan teszem-e, és sikereim, eredményeim vannak, vagy csak üres ténykedések sorát hajtom végre, de valahogy nem igazán jutok előre. 

 Rohanó társadalomban élünk, amit a legtöbben megpróbálnak szó szerint követni, mert azt gondolják,hogy ez a jó minta, és ha széthajtják magukat, akkor előbb utóbb megbecsülik őket, magasabb fizetést kapnak, nagyobb lakásuk vagy autójuk lesz.

Rossz hírem van, mert a rohangálásból csak káosz lesz. A káoszon pedig egy idő után már nem lehet uralkodni, és egyszer csak az életük föléjük kerekedik, és az elkezdi irányítani az életüket, és az is lehet, hogy későn veszik észre, hogy a saját életük rabjává váltak, vagy rosszabb esetben észre sem veszik.

Korábban én is a rohangálós életet éltem, és hajtottam a pénzt meg a sikert, de idővel rájöttem, hogy nem éri meg az egészségem és szellemi képességeim határait feszegetni. Nem éri meg túl sok energiát beletenni valamibe, persze kivételek itt is vannak. Mondjuk arra gondolok, hogy a munkahelyemen nem biztos, hogy ki kell facsarnom magam, viszont az álmaim megvalósításában kifacsarhatom magam, mert saját magamba fektettem az energiát, azt pedig ha jól csináltam, akkor megsokszorozva fog visszatérni hozzám, és máris megvan az az energia, ami feltölt, és hitet adva önmagamban, visz tovább, és kereshetek újabb célokat.

Tehát, ha az emberek néha visszavennének a tempóból és elbeszélgetnének magunkkal, valamint visszatekintenénk, és megnéznék, hogy adott dologba mit tettek bele, és mit kaptak vissza, könnyebb lenne átlátni, hogy fejlődtek-e vagy csak egy helyben topognak a semmiben, és közben szörnyen elfoglaltak. 

Az is előfordulhat, hogy olyan sokáig élnek a megfeszített tempóban és lelkiállapotban, hogy szép lassan elfelejtik ellazítani magunkat. Elfelejtik, hogy időnként el kell távolodniuk a hétköznapjaiktól, hogy messzebbről nézve a dolgokat jobban átlássák, és így más szemszögből vizsgálhatják meg, vagy elfoglalják magukat valami mással, hogy teret adhassanak az új gondolatoknak és ötleteknek. Ha valaki mindig feszült és görcsöl, akkor sosem fogja meglátni a dolgokat az igazi valójukban, mert csak egy dologra összpontosít, de a körülötte lévő apró, ám fontos dolgokat nem veszi észre.

Itt jön az arany középút. Ha megtanuljuk egyensúlyban tartani a dolgokat, és kellő időt és figyelmet kapnak a feladataink és a kikapcsolódás és az önmagunkkal való időtöltés, akkor sokkal sikeresebbek lehetünk. Kell, hogy lazíts, mert ez ad teret az új dolgoknak. Tanulj meg lazítani, és sokkal könnyedebben venni az életet.

És, hogy a lazulást ki hol vagy miben találja meg, az már megint egy másik kérdés. Meditálás, zene, masszázs, futás, autóvezetés, relaxálás egy kád illatos forró vízben, olvasás, csendben elmélkedés önmagával, csodákra képes. Mindenki megtalálhatja azt a kikapcsolódási formát, ami hozzá a legközelebb áll, és leginkább feltölti.

 

Viszont van egy visszatartó erő a lazulás gyakorlását illetően, és ez a bűntudat. Sokan rosszul érzik magukat, ha vágynak egy könyv elolvasására, mert azt gondolják, hogy nem érdemlik meg azt az időt, amit az olvasás által magukra fordítanak. Holott az a feltöltődés, ami ilyenkor éri az embert, ösztönzőleg hat a munkájára, tanulásra, a családijára, és kiegyensúlyozottabbnak fogja magát érezni.

Fektess magadba annyi időt, hogy legalább naponta húsz perc csak a Tiéd legyen, hidd el, megéri!

NoraSm

Kérdésed lenne? Írj nekem bátran: 

traning@norapicturestudio.hu

https://www.norapicturestudio.hu/

https://www.facebook.com/norapictures

Go Yes! Interjú

Megjött a tavasz végre, és Varga Csabi alias Goyes a S! csapat tagja, egy igazán kellemes tavaszi zenével kedveskedik az elektronikus zene kedvelőinek. Mesélj nekünk, kérlek erről a friss alkotásról!

(Íme a Goyes szerzemény:  http://vipultima.com/promo_sheet.php?releaseId=13030)

Az év elején megjelent téli kislemezem mely a Winter Waltz címet kapta jó vissza jelzéseket kapott, főként külföldről, és ez ellátott erővel és kitartással ahhoz,hogy talán a tavasz adta csodás látványokat, érzéseket is ihletül foghatom "virágos" hangulatú dalokhoz. Ez a fajta lazább zenei stílusom nem igazán ugyanaz, amit a bulikon hallanak tőlem az emberek mikor Dj-ként pörgetek,de a régi elvekhez megfelelően törekszem olyan lemezlovas lenni, aki mindig megtalálja a helyszínnek és az időpontnak való muzsikát. Éppen ezért készült is két remix, melyből az egyiket Chris Drifter és MB Project készítette el a techhouse kedvelőinek, illetve készült egy dallamos house verzió melyet az öcsém Alvin csinált.
Az original verziókról úgy gondolom a nyugalmas hangulatok kedvelőinek szól leginkább.

Arról van visszajelzésed, hogy a három verzió közül melyik a népszerűbb a hallgatóság körében? Lehet, vagy egyáltalán érdemes ezt mérni? 

A kérdésre egyszerű a válasz. A Drifterék remixe a legnépszerűbb, hisz pont olyan lett, mint amilyet kértem tőlük, trendi tech-es. Vannak szakmai visszajelzések is?  Melyik a fontosabb, a szakmai vagy a közönség visszajelzése? Nálam nincs a kettő között különbség, hisz a szórakoztató vagy a zene iparban dolgozók is csak emberek, és ha akárkit is megfog az a hangzás, ami belőlem fakad, már boldoggá tesz.. Sajnos hazánkban egyébként sem jellemző a másikat elismerni ebben a "szakmában" sokkal inkább a másik szapulása, amibe sokan nem restek energiát ölni, ám a zene válogatáshoz és kutatáshoz annál inkább. Külföldről már visszajelezték, számomra tiszteletben álló művészek, hogy köszönik letöltötték,  párat megemlítsek: Richie Hawtin,Markus Schulz és Luciano. Továbbá remélem, hogy a Snow Ritual után talán a Spring Walking EP-ről is a Spanyol éterbe kerül valamelyik dal .

Éppen erre voltam kíváncsi, hogy a számodra van-e különbség.   És abban van-e különbség, hogy zenét írni szeretsz jobban vagy a pultban állni, és egy jó estét varázsolni, mint Dj?  

Mindkettőnek megvan a maga varázsa,de leginkább azt szeretem bennük, hogy mindig van mit tanulni, és talán ettől lehetetlen megunni ezeket a tevékenységeket .A kettő akkor keresztezi egymást, mikor saját zenét raksz fel a puliban, és ha az emberek nem ülnek be a sarokba, akkor lehet, hogy jól végezted a feladataidat, de persze akkor 100%-os a helyzet, ha egy idegen sikolytól végig fut rajtad a hideg. :) :) 

Ez valóban maradandó érzés és élmény lehet. Visszaigazolást kapsz arról, hogy jó vagy a szakmádban. Vannak álmaidat a zenét illetően?

Az Univerzum fintora, hogy elmondhatom, kapok hisz más esetben már rég abba hagytam volna az egészet, mert megtisztelném annyival a zenét, hogy nem gyaláznám. Na ezt a fajta hozzáállást nagyon hiányolom a  celeb dj-kből :)  Csak úgy, mint más, én is kapok azért negatívat is, és ha van mögötte ésszerű érvelés, akkor el is fogadom azt. Álmok mindig kellenek, hisz azok repítenek utadon,de konkrétumot nem szabad elkiabálni sosem.

Tehát mindig az a biztos, ami már megtörtént? Attól félnél inkább, nehogy elkiabáld a rád váró lehetőséget, vagy attól, hogy valaki lenyúlná egy ötletedet avagy féltékenységből kihagyna valamiből, aminek elvileg a részese lennél?   

Inkább az első állítást vallanám, de volt már olyan, hogy az ötletemet mástól hallottam vissza, szóval az e fajta traumát is megtanultam feldolgozni, és ezért igyekszem mindig valami egyedit készíteni, ahogy arra az élet vagy Slam Jr is tanított.

Tudom, hogy egyszerűbb lenne tanga bugyiban Modern Talkingot játszani, ami egyik napról a másikra világ szám lenne Magyarországon :) De az csak pénzt adna és nem örömöt....

 Az ötletért pedig előre is nincs mit az egyik Valóság Show-snak! :) 

Mert aki Téged ismer, jól tudja, hogy örömzenész vagy. Így a hozzád hasonló zenészeknek manapság ezért sokkal nehezebb érvényesülni, és  igazi, őszinte elismerést kivívni. Beszéltünk az álmokról, mik a terveid a közeljövőben?

Tudj meg még többet Goyesről a Facebookon:  http://www.facebook.com/pages/Goyes/160091194040601

NoraS

 

X Faktor

A tévénézés az utóbbi időben egy olyan téma lett, amit egyre többen tagadnak, hogy tennék, mégis szinte  mindenki  ott ül előtte. Tény, hogy tele van szeméttel, no de hát van a kezünkben egy távirányítónak nevezett segédeszköz, melynek segítségével kedvünkre szörfözhetünk a rengeteg csatorna között. Ám valahogy a nézők többsége mégis az RTL KLUBOT bambulja, és közben szapulja a sok szemetet, amit lát.  Én azon nézők közé tartozom, aki nyíltan vállalja, hogy néz tévét, de mégsem fikázom a műsorokat, hanem szelektálok, és közben persze figyelek. Te csak nézed a műsorokat, vagy a dolgok mögé is látsz?

Nem akarom sorra venni a műsorokat, hogy melyikben mit kellene látni, vagy észre venni, mert most konkrétan egy műsor foglalkoztat, illetve inkább az a része, amit lassan gyalázatnak nevezek a nézők részéről, és ez pedig az X Faktor.  Csak azt látod, ami a szemed előtt van, vagy képes vagy mögé is látni a dolgoknak? Én  a harmadik szériát nézem végig nem véletlenül, ugyanis rengeteg üzenete van, és kíváncsi lennék, hogy ezt csak én veszem észre, vagy te is? Kezdődik a toborzással, ahova persze boldog boldogtalan jelentkezik, mert annyira sikertelen és történések nélküli az élete, hogy azt a bizonyos három perces hírnevet ki akarja használni. Az első fordulókban rengeteg olyan tehetségtelen, és személyiségzavaros embert látunk, hogy néha a bicska nyílik ki a zsebünkben, hogy van képe odaállni ország világ elé, és sem a szöveget nem tudja, sem hangja nincs, sem füle, hogy meghallja, neki itt ugyan semmi keresnivalója sincs.

Eleinte én sem értettem, hogy a műsor szerkesztői mi a csudáért adják le estéről estére ezeket a minősíthetetlen előadásokat, de mivel én a dolgok mögé is tudok látni, rájöttem.  A sok szemét között meg kell találni a gyöngyszemeket, és nem utolsó sorban elénk tárja  a műsor társadalmunk kórképét, ami igen csak defektes és el van csúszva.  Ez a műsor nagyon sok tükröt tart a nézők elé, és meg kellene látni a benne megbújó pszichológiai elemeket és üzenetet.  

Könnyű kifütyülni egy borzalmas éneklést, de te oda mernél állni a színpadra, több száz ember és  a négy mentor elé, hogy bebizonyítsd mit tudsz? Elgondolkodtál már azon, hogy ezeknek az embereknek álmaik vannak, amiket el is szeretnének érni? És akkor innentől már azokról a versenyzőkről beszélnék csak, akik eljutnak addig, hogy tábor vagy Mentorház, avagy az élő műsor.  Végiggondoltad már, hogy mekkora munka, küzdelem, kitartás és hit van a mögött, amit ők képviselnek?  Neked vannak ekkora álmaid, amiket akár gyerekkorod vagy hosszú évek óta dédelgetsz, és teszel is értük?  Te hiszel önmagadban, és abban, hogy van olyan képességed vagy tudásod, amivel hegyeket tudsz megmozgatni, és amikor valósággá válik, olyan feszültség és boldogság tör ki belőled, hogy nem tudsz vele mit kezdeni? Képtelen vagy feldolgozni, hogy az álmod valóra vált.

 Az élő show-ig való eljutás valóban a négy mentor feladata, amivel óriási felelősséget vállalnak, hiszen ők is versenyeznek egymással.  Nem véletlenül őket választották, és az sem véletlen, hogy a harmadik szériát csinálják, talán ez is önmagáért beszél.  Nekik tudniuk kell, hogy kik azok a versenyzők, akikből hétről hétre kihozható, alakítható, tanítható a tudásuk.  Egy mentornak azt is tudnia kell a versenyzőiről, amit az adott személyek nem is sejtenek magukról.  Itt konkrétan alapanyagokat választanak, a legnemesebb értelemben véve.  Ha te mentor lennél, választanál olyan versenyzőt a csapatodba, akivel kapcsolatban kételyeid vannak? Lebőgetnéd magad egy ország előtt? Kétlem.

 Tény, hogy én sem értek teljesen egyet az idei tizenkét döntőssel, pedig az idei mezőny a múlt évihez képest, pokolian erős, de az is tény, hogy mostantól te és a többi néző fogja eldönteni, hogy kit ejt ki fordulóról fordulóra.  A mentornak az a dolga, hogy jól válogasson, a nézőnek pedig az, hogy fülére, szívére és a vizuális érzékenységére hallgatva szavazzon.  Megvan az a szabadságod, hogy beleszólj abba, ki legyen az idén az év hangja.  Kíváncsi leszek, hogy kit választ az ország, mert az megint egy jellemrajz lesz, amit bizony  a nézők fognak alkotni.

NoraS