2013. november 22.
Sosem tanítottam Apollot pacsit adni. Nekem ez nem
volt fontos. Az volt fontos, hogy megtanuljon vigyázni magára. Ne menjen át az
úton anélkül, hogy megáll, körülnéz. Amire megtanítottam, az két kézjel. Amikor
a mutatóujjamat felemelem, az az ül, és ha lefelé mutatok a földre, akkor
fekszik. És amit a leghamarabb és leginkább megtanult az az, hogy amikor kér
valamit, azonnal leül, majd odamegy a kiválasztott dologhoz, megböki az
orrával, visszatolat, és megint leül. Majd elindul a pofája két szélén a csurgó
nyál! No ez vagy kaja, vagy CSOKI lehet! Póráz nélkül, csak velem sétál, mert a
szüleim rettegnek, hogy nehogy valami baja legyen, mert nem vigyáztak rá
kellőképpen.
Azért, amikor közel ötven kiló megindul, azt pórázzal
is nehéz megtartani, ha pedig nincs megkötve, megy világnak. Én ismerem Apollo
minden rezdülését, tehát már a meglódulás előtt meg tudom állítani őt, de a
szüleimnek nem úgy engedelmeskedik, mint nekem. Az öregek a haverok, ezért
viszont baromi jó fej, és semmi galibát nem okoz nekik. Amióta Kyrike nincs
velük, Apollo tesz róla, hogy pótolja a
hiányát, és még kedvesebb és bohókásabb,
mint korábban.
Két héttel ezelőtt hazajöttem a szülőkhöz a hétvégére,
és még mindig itt vagyok. Látod! Ezért is mondom, hogy fölöslegese minden
dolgot annyira mértani pontossággal megtervezni, mert sosem tudjuk hogy
alakulnak a dolgok. Tehát két hete, szinte a nap minden percében Apollo és a
cica társaságát élvezem. Sosem engedtem meg Apszinak, hogy az ágyamban aludjon.
Rövid szőre van, ami szörnyen hullik, nyálas, horkol, nagy testű, és ugye a
szellentés...
Most viszont engedélyt kértem az anyukámtól arra, hogy
az ágyam másik részét megosszam Apolloval. Szegény anya, mit mondhatott volna?
Így most két hete úgy alszom éjjelente, hogy hozzám bújik a nyálas pajtásom, és
most valahogy nem zavar. Minden este masszázst kap, és a legeldugottabb helyről
is kiszimatolja a hermetikusan becsomagolt csokit.
Mivel tudom, hogy a boxerek imádják a csokit, okosan
bántam ezzel a kérdéssel Apolló megvásárlásától kezdve. Egy tábla csoki
végzetes lehet egy boxer számára, de kis mennyiségben igényli. remeg érte, hát
lenne szívem megvonni tőle?
Nemrégiben hallottam egy mondatot, egy férfi szájából,
és nagyon meglepett, mert az én gondolatimat mondta ki, anélkül, hogy ezt ő
tudta volna.
-
Inkább kutyám van, mint csajom!
Na, ezt most az én esetemben fordítsuk meg, inkább
kutyám van, mint pasim. Soroljam? Feltétel nélküli szeretet, bizalom, figyelem,
elköteleződés, és ezek mind a legnemesebb és legpozitívabb értelemben. A kutya
mindig az enyém lesz, sosem fog elhagyni egy másik gazdáért, önszántából. Jobb
emberré tesz, és rengeteg élménnyel gazdagít, és talán idővel képessé tesz
engem arra is, hogy jobban bízzak az emberekben...
További szép napot Neked! Üdv, Kovács Nóra
Itt tudsz írni nekem: norakonyv@gmail.com
Nézd meg az új BLOGOMAT: http://norasmith.empowernetwork.com
Csatlakozz hozzám a FaceBookon: www.facebook.com/norapictures
