Május Jadranovo - Részlet az új, VÁLTOZÁS című könyvemből -

APOLLO 

Május Jadranovo

2015. május

Emlékszel arra, hogy az első könyvemben mit ígértem Apollonak, miközben Mallorcán ülve írtam életem első könyvét?

„ Ígérem KisApollo, tengerpartos kutyát csinálok belőled!

Miután kisöreg barátom egészen jó kondiba került, isteni sugallatként megérkezett az ötlet, hogy igazán elmehetnénk pár napra a tengerhez. A hosszú autózás Apollonak egyáltalán nem okoz gondot, pár óra alatt leérünk az autópályán Horvátországba, és akkor most Apika nyaralni fog.

Érdekes, hogy a családom nem mondta kapásból, hogy hülye ötletem van, mert ez Apollonak már macerás lenne, hanem támogattak. Gyorsan elrohantam az állatorvosunkhoz és kértem tőle szakvéleményt, hogy elindulhatunk-e vagy letiltja az utazást. De Gyuri mosolyogva azt mondta, hogy vigyed csak, úgyis mindig ezt akartad. Élvezni fogja és minden rendben lesz. Gyorsan kiállított neki egy útlevelet és már foglalhattam is a szállást.

Őszinte leszek! Beletettem a pakliba, hogy útközben vagy a nyaralás alatt elveszítem Apollot, de így is vállaltam a kalandot, mert tudtam, hogy az ő számára ez egy hatalmas élmény lesz.

Még aznap találtam a neten egy cuki apartmant, Jadranovoban, ami egy apró halászfalu. Pont ez kell nekünk, hogy szabadon lehessünk egy idős kutyával. Az apartman tulajdonosával lebeszéltem az öreg, nagytestű útitársunkat, és Ladislav bácsi nagy szeretettel várta Apollot is.

Összepakoltunk majdnem egy hétre, és a tesómmal, anyukámmal és Apolloval nekivágtunk a Horvát tengerpartnak. Út közben minden a legnagyobb rendben volt, kivéve egy megállót. Pisi, séta, szimatolás és vízivás után már Apollo az autóban ült, amikor anyukám ölébe kitette az előbb megivott vizet és egy teljes papír zsebkendőt, amit gondolom indulás előtt lopott és nyelt le. A lényeg az, hogy megszabadultunk a nyomasztó papírtól, kicsit borogattuk Apika fejét vizes ruhával, és egy jó órával később már a szálláson is voltunk.

A fotókról is rohadt jól nézett ki az apartman, és a környezet is, de a valóságban ez százszor szebb volt. A tenger pontosan egy lépésre van a háztól, és a teraszról is az öblöt látod. Elfoglaltuk a szállást és anyukám nekiállt valami eleséget készíteni, Apollo pedig lefeküdt a teraszra, szemben a tengerrel és csak nézte. Hatalmas sóhajtások közepette pedig szép lassan elaludt.

Ettől kezdve Apika nappali pihenője a terasz volt. Kapott takarót, hogy kényelmes legyen számára a fekvés, és amikor a nap arra járt, napernyővel védtük őt. Tényleg Apolloról szólt a nyaralás, de azt hiszem ezt egyikünk sem bánta.

Sosem fogom elfelejteni, hogy 10 kunáért (400 Ft) szereztem friss vizet Apollonak Opatijában. Annyira „ügyesen” van megszerkesztve a város, hogy kutyával esélyed se legyen jól érezni magad. Tiszta sor, hogy iszonyatosan gazdag ez a város, és nem is a tömegturizmusra épít, de hogy a szökőkutak úgy legyenek tervezve, hogy a kezedet sem tudod megmosni a dög melegben, az kiakasztott. Kutyát a partra vinni tilos. De ez sem volt gond. Ültünk a sétányon a padon, és csodáltuk Apolloval a tengert.

Crikvenica viszont a mi helyünk volt. A parkolás olcsó, és biztonságos. A tengerbe pedig szinte ott mész bele, ahol csak akarsz. Itt hatalmasakat sétáltunk, és naplementés képeket lőttünk, Apollo pedig tudta, hogy minden őérte van. Nem tudom honnan volt benne még ennyi erő, de csak ment, húzott a pórázzal, és csak ment és sétált.  Borzasztóan élvezte, az emberek pedig őt csodálták, hogy 13 évesen ennyire jó erőben van, és nyaralgat.

Krk- szigeti kirándulásunk legcukibb húzása az volt, amikor Apika telibe pisilte bosszúból a sétáló utca közepét. Történt ugyanis, hogy Baska hiába szép hely, itt is ki vannak tiltva a kutyák a partról. Ám ha már itt járunk, akkor sétáljunk egyet. Az, hogy Apollo hol fog pisilni, vagy mást végezni…ki tudja.

Már jöttünk visszafelé, sőt a sétány elején jártunk, ahol egymás mellett sorakoznak az éttermek. Apollo egyszer csak megállt, ránézett az étterem előtt ácsorgó és beszélgető pincérekre. Meggyőződött róla, hogy biztosan rá figyelnek-e, és hanyag eleganciával odapisilt az étterem bejáratával szembe. Nem tudtam, hogy mit lépjek… de a pincérek lefagytak, ám valahol igazat adtak Apollonak, és egy szót sem szóltak. Hoztak egy vödör vizet és lelocsolták.

Mivel a tenger és az apartman között volt jó pár lépcső, mindig megterveztük a napunkat, hogy Apollonak a lehető legkevesebbszer kelljen naponta megtennie.  Teljesen biztonságos volt számára a ház és a környezet is. Nem kellett minden pillanatban attól tartani, mikor lép ki az utcára és egy figyelmetlen autós elüti a seggét. Mackó barát biztonságban volt, mi pedig nyugodtan tudtunk pihenni.

Gyorsan eltelt ez a pár nap a tengernél, de milliónyi fotó és videó segít abban, hogy minél több perce megmaradjon nekünk.

Az útról is szerencsésen értünk haza, ám Apollo ettől kezdve nem jelezte esténként, hogy velem szeretne aludni és toljam fel a seggét az emeletre. Feltűnt, hogy a nappaliban akar maradni, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, hiszen tudja ő, hogy mit szeretne. Hiányzott mellőlem nagyon, de úgy gondoltam a nyaralás alatt elég sokat sétált és most jobb neki, ha nem lépcsőzik. A séták és a kedve rendben volt, csak valahogy mégis azt láttam, hogy romlik az állapota.

Nem tudtam megfogalmazni, hogy mi lehet a baj, csak azt éreztem, hogy valami nem stimmel. Beültettem a kocsiba és elvittem őt Gyuri doktor bácsihoz, de nem akart kiszállni a kocsiból. Máskor alig várja, hogy kinyissam a kocsi ajtaját és menjünk a  Gyurihoz, de most meg ki sem akar szállni? Mi ez?

Gondolkoztam pár napig, majd úgy döntöttem, isteni sugallatra, hogy ideje őt megmutatni egy másik orvosnak is. Eszembe is jutott Bujáky Miklós, aki még sok évvel ezelőtt a második szetter lányunkat műtötte, és apukám nagyon meg volt elégedve vele. Így egyértelmű volt, hogy irány a Bujáky rendelő.

Kivártuk a sorunkat, nyílt a rendelő ajtaja, és bementünk. Apollo is simán bejött, mintha ismerőshöz jöttünk volna. Elkezdtem volna mondani a doktor úrnak, hogy milyen gondjai vannak Apollonak, és úgy éreztem lehet, hogy orvost kellene váltanunk. De mire ezeket kimondhattam volna, Apollo lefeküdt a földre, és megnyugodva álomba szenderült. Együtt röhögtünk a doktorral, hogy úgy tűnik, Apollo döntött is. Én pedig végre megnyugodtam, hogy jó helyen vagyunk.

Bujáky doktorral átbeszéltük Apollo minden gondját, baját és egy teljesen más orvosságot kaptunk, távozáskor pedig simogatást és dicsértet, hogy korához képest tök jól van ám.

Tetszett a részlet? Köszönöm, ha megosztod! :) 

További infó: norakonyv@gmail.com

NoraS

Részlet a Nóra 2. című könyvemből, Apollo 02.

2013. november 22.

Sosem tanítottam Apollot pacsit adni. Nekem ez nem volt fontos. Az volt fontos, hogy megtanuljon vigyázni magára. Ne menjen át az úton anélkül, hogy megáll, körülnéz. Amire megtanítottam, az két kézjel. Amikor a mutatóujjamat felemelem, az az ül, és ha lefelé mutatok a földre, akkor fekszik. És amit a leghamarabb és leginkább megtanult az az, hogy amikor kér valamit, azonnal leül, majd odamegy a kiválasztott dologhoz, megböki az orrával, visszatolat, és megint leül. Majd elindul a pofája két szélén a csurgó nyál! No ez vagy kaja, vagy CSOKI lehet! Póráz nélkül, csak velem sétál, mert a szüleim rettegnek, hogy nehogy valami baja legyen, mert nem vigyáztak rá kellőképpen. 

Azért, amikor közel ötven kiló megindul, azt pórázzal is nehéz megtartani, ha pedig nincs megkötve, megy világnak. Én ismerem Apollo minden rezdülését, tehát már a meglódulás előtt meg tudom állítani őt, de a szüleimnek nem úgy engedelmeskedik, mint nekem. Az öregek a haverok, ezért viszont baromi jó fej, és semmi galibát nem okoz nekik. Amióta Kyrike nincs velük, Apollo tesz róla, hogy pótolja  a hiányát, és  még kedvesebb és bohókásabb, mint korábban. 

Két héttel ezelőtt hazajöttem a szülőkhöz a hétvégére, és még mindig itt vagyok. Látod! Ezért is mondom, hogy fölöslegese minden dolgot annyira mértani pontossággal megtervezni, mert sosem tudjuk hogy alakulnak a dolgok. Tehát két hete, szinte a nap minden percében Apollo és a cica társaságát élvezem. Sosem engedtem meg Apszinak, hogy az ágyamban aludjon. Rövid szőre van, ami szörnyen hullik, nyálas, horkol, nagy testű, és ugye a szellentés...

Most viszont engedélyt kértem az anyukámtól arra, hogy az ágyam másik részét megosszam Apolloval. Szegény anya, mit mondhatott volna? Így most két hete úgy alszom éjjelente, hogy hozzám bújik a nyálas pajtásom, és most valahogy nem zavar. Minden este masszázst kap, és a legeldugottabb helyről is kiszimatolja a hermetikusan becsomagolt csokit.  

Mivel tudom, hogy a boxerek imádják a csokit, okosan bántam ezzel a kérdéssel Apolló megvásárlásától kezdve. Egy tábla csoki végzetes lehet egy boxer számára, de kis mennyiségben igényli. remeg érte, hát lenne szívem megvonni tőle?  

Nemrégiben hallottam egy mondatot, egy férfi szájából, és nagyon meglepett, mert az én gondolatimat mondta ki, anélkül, hogy ezt ő tudta volna.

-          Inkább kutyám van, mint csajom! 

Na, ezt most az én esetemben fordítsuk meg, inkább kutyám van, mint pasim. Soroljam? Feltétel nélküli szeretet, bizalom, figyelem, elköteleződés, és ezek mind a legnemesebb és legpozitívabb értelemben. A kutya mindig az enyém lesz, sosem fog elhagyni egy másik gazdáért, önszántából. Jobb emberré tesz, és rengeteg élménnyel gazdagít, és talán idővel képessé tesz engem arra is, hogy jobban bízzak az emberekben...

További szép napot Neked! Üdv, Kovács Nóra 

Itt tudsz írni nekem: norakonyv@gmail.com

Nézd meg az új BLOGOMAT: http://norasmith.empowernetwork.com

Csatlakozz hozzám a FaceBookon: www.facebook.com/norapictures

A második gyerekkor

Egy idősebb Boxer kutyus gazdájaként a lustább üzemmódhoz szoktam az elmúlt évek során. Amíg Apolló ifjú titánként falusi kertes házban élt, a nagy terület ellenére sokat mentünk sétálni, futni, kalandozni, autózni. Ahova lehetett vittem őt magammal. Bírta a sok futást, nagy sétákat, és az átlagosnál nagyobb termete ellenére szép formás és izmos volt. Az elmúlt öt évben, amióta a nyugdíjas szüleimmel él, Ő is nyugdíjas lett, lusta, tiszta ősz a pofája, és persze túlsúlyos is. Amikor a kötelező oltások kapcsán meglátogatjuk az állatorvosunkat, aki lassan húsz éve kíséri figyelemmel a családunk ebeit és macskáit, minden alkalommal megszid, hogy csináljak valamit Apollóval, mert DAGADT! Mivel tudja, hogy bolondulásig rajongok az ebemért, és még sok évig szeretném őt a földi síkon tartani, azonnal fogjam őt fogyókúrára, mert meg fog állni a szíve idő előtt.

Idő előtt? Apolló tizenegy éves, és ez Boxeréknél már eleve szép kornak számít, mert ők az intenzitásuk által, rövidebb életűek. Néhány éve Balatonfüreden hattyúztunk Apollóval a mólónál, amikor odajött hozzánk egy kedves, idős néni, hogy szeretne Apollóval egy kis időt eltölteni, persze ha megengedem. Elmesélte, hogy neki is Boxere volt, aki sajnos a közelmúltban meghalt, és nagyon hiányzik neki. Megkérdeztem, hogy mennyi idős volt a kutyus.

- 17 éves volt

- 17? De az hogy lehet? A Boxer nem egy hosszú életű típus. Hogy lehet, hogy ilyen sokáig élt?

- Nagyon egyszerű a titka, szerettük! :)

Amikor Apolló betöltötte a 8. évét, szép lassan felkészítettem magam arra, hogy ő nem fog tizennégy, tizenöt évig élni, legyek hálás ettől kezdve minden napért, amit velünk tölt. Amikor annak idején a Boxer mellett döntöttem, elolvastam egy nagyon jó könyvet e témában, és így tudtam, hogy mit vállalok. Nagyjából nyolc évig lesz Apolló az én társam és a legjobb barátom, ez van. Ezért sem hajtottam őt fiatal korában, csak pont annyira, amennyire ő ezt még élvezte, és igényelte.

Most, hogy a kisöreg már tizenegy éves, duci, ősz és, lusta, a család minden tagja úgy vigyáz rá, mint egy három éves gyerekre. Amikor nagyon meleg van, a szüleim inkább nem mennek a telekre, nehogy a kocsikázás, amit egyébként imád, megártson és túl meleg legyen neki. Lesik minden kívánságát, aminek én annyira nem örülök, mert még lustább lesz. Amikor néhány napot a szüleimnél töltök, az én életem is Apolló körül forog, csak másképp. Nem engedem anyukámnak, hogy a sütivégek a tányérjába kerüljenek, rengeteget sétálunk, és elkezdtem őt táplálék kiegészítővel is etetni. Tesztelem Apollót, hogy hat rá a folyékony vitamin. Nos az eredmény szemmel látható, fogyott, erősebb és energikusabb lett, konkrétan a pofiján is látom, hogy fiatalodott.

Néhány nappal ezelőtt egy kora esti sétából jöttünk hazafelé, amikor összefutottunk egy tündéri négy hónapos Labrador fiúval, Semy-vel, és a gazdijával, aki félve engedte Apolló közelébe Semy-t, mert pár nappal korábban egy nagyobb termetű másik kutya sajnos bántotta a kis Labradort, és ettől kezdve Semy félt a nagy kutyáktól. Az ismerkedés hamar megtörtént, és Semy rájött, hogy vannak olyan nagy kutyák is, akik szeretik a kölyköket, és úgy játszanak vele, hogy közben nem élnek vissza erejükkel és termetükkel.

A következő fél órában én csak ámultam, hogy Apollóból honnan jött elő ennyi energia a játékhoz, de nagyon örültem, hogy végre talált magának egy kishavert, akivel kedvére játszhat. Meg is beszéltük a gazdival, hogy másnap este folyt köv...

Elváltunk Semytől, elindultunk hazafelé, de Apolló sajnos bemondta az unalmast. Annyira elfáradt a nagy játékban, hogy lerogyott a járdán, és képtelen volt tovább menni. Én pedig kénytelen voltam felhívni az apukámat, hogy legyen kedves beülni az autójába, és eljönni értünk, mert Apszi kidőlt a sorból. Öt perccel később meg is jött a felmentő sereg, érkezett a papa autóval, és röhögve vitte haza Apollót, bár este megjegyezte, hogy azért legyek óvatosabb, nehogy gond legyen Apolló szívével.  Olyan durván elfáradt, hogy másnap délutánig csak pisilni bírt felkelni. Este hét magasságában megkérdeztem az ebemet, hogy megyünk-e a Semy-hez játszani? Apolló felpattant és rohant az ajtóhoz.

Tíz perccel később Semy és Apolló hatalmas játékba kezdtek ismét, és kifulladásig játszottak. A kis kölyök Labrador úgy viselkedett Apollóval, mintha az apját látná benne. Egy percre sem lehetett elválasztani őket egymástól, úgy sétáltak és rohangáltak, mintha egymás árnyékai lennének.  Óriási élmény őket együtt látni.  Nem gondoltam volna, hogy Apolló tizenegy évesen képes még ennyit játszani, és türelemmel nevelgetni egy kölyök kutyust. Semy megfiatalítja őt, és így most élheti a második gyerekkorát! :)

NoraS