Atyaég! hogy kérhet tőlem egy barátnőm ilyet, hogy kíváncsi a véleményemre ezzel a témával kapcsolatban, és álljak neki boncolgatni? Tudja jól, hogy nem voltam házas sosem, csak 10 évig éltem együtt valakivel. Közös ház, közös cég, közös kutya, közös minden, és az elszakadás durvább és hosszadalmasabb volt, mint ha papírunk lett volna arról, hogy együtt éltünk. 2,5 év pokol után sikerült rendezni a sorainkat, de anyagilag úgy jártam, mintha tíz év után én csaltam volna, és ha nem is mindenemet, de sokkal többet vitt, mint amennyi járt volna neki. Azóta eltelt nagyon sok év, tapasztaltam sokat és láttam sokat, de ettől még lehet, hogy nem leszek hiteles azok számára, akiknek papírjuk is van arról, hogy valakihez tartoznak.
Gyerekem sincs még, mégis van véleményem a gyereknevelésről, és tökéletesen tudom, hogyan terelgetném majd a sajátomat. Még senki sem mondta a gyerek témás írásaim után, hogy jobb lett volna, ha csendben maradok. Azért mert nem volt papírom arról, hogy valaki tulajdona voltam, és még nem vagyok szülő, tudnak jó meglátásaim lenni. meglátjuk, hogy most mit hozok ki ebből.....
Akkor kezdjük ott, hogy az egyik vlog-anyagom címe, hogy van-e barátság nő és férfi között? Röviden, tömören az a válaszom, hogy igen. Én ezt tapasztaltam, és lehet, hogy több a fiú barátom, mint a lány. A pasik nem őszinték, a férfiak igen. Nekem férfi barátaim vannak. Idióta mind, de az ajtót mindig kinyitják nekem, sosem hagynak fizetni, és mindig odafigyelnek rám, hogy jól vagyok-e. A pasik nem tudnak a nőkkel barátkozni, mert mindig a kémiát fogják keresni. A férfiak tudnak csak nőkkel barátkozni, emberként szeretni, tisztelni és lesni minden rezdülését. Ha egy férfinek barát barátnője van, az egy kicsit hasonlít a testvérséghez. A fiú barátaim a nővérüket nőnként tisztelik és óvják, és engem is. Egy fiú baráttal a szexről is lehet beszélni vagy egy betegségről, ami nem túl kellemes. Mindenről, bármiről, akármiről.
Tudod hányszor kérdeztem meg a fiúkat, hogy mi az isten bajotok van akkor, amikor így és így viselkedtek? Nagyon sok jelből a barátaim tanítottak meg olvasni. Ők tanítottak meg arra is, hogy ne vegyem el egy férfitől a férfi mivoltát, és igen is hagyjam őt fizetni. Egy férfinek ez fontos. Meg az is fontos neki, hogy kérjem a segítségét, és aztán dicsérjem meg. Ezeket egy nő honnan tudná? Egy másik nőtől, aki téveszméket gyárt magának, hogy őt mindenki meg fogja csalni? Korrigálok egy csaj a másik csajtól. Egy nő nem gyárt téveszméket magának. Egy nő kérdez, méghozzá a férfiaktól.
És akkor szép lassan kanyarodhatunk a házasság felé
Ha, és amennyiben, és amikor két olyan ember kerül össze, akik ismerik saját magukat, és az elvárásaik a másikkal szemben ugyanolyan mértékűek mint saját magukkal szemben, akkor van alapja a "háznak" van mire építkezni. Amikor pedig egy pasi és csaj kerül össze, ott semmilyen alapja nincs semminek, nemhogy egy jól működő kapcsolatnak, amit nem sokkal később átavanzsálnak házassággá.
Nyugi, semmi bajom a házassággal, sosem voltam ellene, csak más az én verzióm, mint a többieké. Nekem nem a kirakatról szól és a kidobott pénzről, csakhogy legyen mit posztolni. Nekem két emberről szól, akik biztosak abban, hogy megtalálták a másik felüket. Bármit elmondhatnak a másiknak, bármit megoszthatnak vele, mert megértő és őszintén érdeklődő fülekre fog találni. Na, ez az alap, amire lehet építkezni. Amikor két ilyen ember, azaz egy férfi és egy nő találkozik, abból mindegy, hogy lesz-e papír vagy sem, kacsalábon forgó palotát tudnak építeni az évek során.
A pasi és a csaj, meg mivel önmagát sem ismeri, hogy ismerné a másikat? Sosem nyílt meg előtte igazán, elrejti a vágyait, a félelmeit, a sikereit, és a kudarcait is. A fájdalmát meg annyira zárja magába, hogy egyszer csak robbanni fog. Az alap nélküli ház egyszer csak hirtelen fog összedőlni vagy felrobbanni. A csaj meg a pasi sosem fog igazi szeretetben és őszinteségben, nyugalomban élni, tehát biztonságban sem. Mitől tartana ez akkor életük végéig? A csaj meg a pasi, ha összeházasodnak, és általában ők házasodnak leginkább és leggyorsabban, ritka esetben érik meg az 1. vagy 2. házassági évfordulót. Sajnos ez van... Egyszer csak történni fog valami, ami kiváltja az elválást, méghozzá durván, keservesen, és kibaszottul fájdalmasan. Áldozat egy, és áldozat kettő. Két nagyon sérült, és törött szárnyú madár. Egyedül és elhagyatva, és persze mindenki hibás ezért a helyzetért, csak ők nem. Teljes mértékben elképzelhetetlen, hogy ez a két ember a válást vagy elszakadást követően, akár több évvel később is, barátok legyenek. Eleve nem is voltak azok. Akik sosem voltak barátok, hogyan lehetnének azok egy hatalmas és fájdalmas trauma után? És mindezt egymásnak, valamint saját maguknak okozták. Ez teljesen kuka.
Extrém esetek mindig vannak
Amikor az egyik fél rendben lenne, de a választottja, nagyon rossz választás, és a választó fél annyira el van foglalva a saját dolgaival, hogy fel sem tűnik neki sokáig, rossz lapot húzott, az szar ügy. A választó igazából sodródik az árral, mert annyira el van foglalva minden mással, hogy fel sem tűnik neki, nem jó "házba" jár haza esténként. Majd jön a környezet felől az elvárások tömkelege, és egyszer csak azt veszi észre, hogy ő ugyan mindent megtett azért, hogy a háznak erős tartógerendái legyenek, de az kevés, és egyszer elkezd repedni a gerenda, és aztán maga alá temeti az alap nélküli házat. Itt sem tudunk az elválás utáni barátságról beszélni. Vannak olyan emberek, én is ilyen voltam, akiknek pofonokat kellet kapniuk azért, hogy felébredjenek, és azt mondják, hogy nem vagyok hajlandó a mások elvárása szerint élni, hanem a saját elképzelésemet fogom követni. Mindegy, hogy mennyi idő és tanulás szükséges ahhoz, hogy kialakítsam a megfelelő értékrendemet magam felé és a leendő másik felém felé, de vállalom, mert tudom, hogy megéri.
Éltem alap nélküli kapcsolatban, majd élettársi viszonyban, tíz évig. Majd jött sok év, hogy átrágjam, felfogjam, megemésszem hol és mikben hibáztam magam felé. Min tudok én változtatni, és miben tudok fejlődni. És amikor ez megvan, meg fog érkezni a férfi.
Van már egy stabil alapom, én magam. A stabil alap, stabil alapot, azaz, stabil férfit fog vonzani. Tök logikus
No., ha két ilyen ember, a nő és a férfi erős alapokon nyugvó otthonban él, lehet olyan ok, amiért egyik vagy a másik menni akarna valahova máshová, valaki máshoz? Szerintem nem. A barátok nem válnak el egymástól, hiszen jó nekik együtt. Annyira jó, hogy azon sem gondolkoznak soha, lenne-e olyan valaki, aki ennél többet és szebbet tudna nyújtani? Tudják teljesen biztosan, hogy a válasz nem. Senki mással nem lehetne ennyire jó. Tehát, két ilyen embernél nem merül fel a kérdés, hogy váljunk-e, vagy sem, és utána barátok legyünk egymás számára, vagy ellenségek.
Extrém esetek mindig vannak
Amikor két ember rossz időben és rossz körülmények között találkozik egymással, hát az is kemény. A pasi házasodni akar, majd derült égből villámcsapásként a mennyországból egy perc alatt a pokolba küldi az ifjú feleséget, Ezt hívom úgy, hogy tanulópénz, mindkét fél számára. Sose értem az életet, és sokszor igazságtalannak tartom, ahogy a lapokat keveri és pláne osztja. Miért van az, hogy mindig a jó emberek szívják meg? Nők, férfiak egyaránt. Ők, akik sokat szívnak, nem pasik és csajok, hanem nők és férfiak. Ez egy másfajta szívás, mint a csaj és pasi esetében. Ez azért extrém, mert az egyik szereplő állati jó ember, tele szeretettel, hittel, és élettel. És sorra olyan embereket vonz, akik ezt kihasználják és visszaélnek vele. Ők az áldott jó emberek. És azért mondtam, hogy nekik tanulópénz egy ilyen helyzet, mert meg kell tanulniuk keménynek lenni, és nagyon magas elvárásokat támasztani a másik felé. Ugyanis ezeket az elvárásokat, az áldott jó ember nők és férfiak, alapból birtokolják, csak sajnos lenyomták és eltemették bennük. Végigmentem ezen az úton én is, innen tudom, hogy így van. Várd el, hogy fontos legyél. Várd el, hogy odafigyeljenek rád, és várd el, hogy szeressenek.
Lehet-e barátság az ex férjemmel?
Az emberek folyamatosan változnak. Öt, tíz év alatt egy teljes személyiség ki tud cserélődni. Kell-e ez az énem a férjemnek? Kell-e nekem a férjem most, hogy én fejlődtem, ő meg ül a tévé előtt és egy szót sem szól hozzám? Ha a házasság alatt nem volt téma, amiről lehetett volna beszélgetni, akkor a válás után örülni fogok, ha nem látom az ex férjemet.
Ha a házasság tutin működik, akkor nem kell azon gondolkodnom, hogy barátok tudunk-e maradni, mert fel sem merül ilyen kérdés. Ám, ha a sok év alatt mégis teljesen más vágányra tértünk át mindketten, és a válás mellett döntöttünk együtt, akkor lehet, hogy szükséges lesz némi idő, de a barátom tud maradni az az ember, aki mellett álomra hajtottam a fejem évekig, és hozzábújva aludtam el.
NoraSm
