Amikor fel kell töltődnöm...

 Amikor fel kell töltődnöm, valahogy mindig a Veszprémi Állatkertben kötök ki. Jó ideje nem voltam itthon, és már hiányzott a családi fészek. Hazaérve apukám elcsalt magával néhány apróságot elintézni a városban. Autózás közben elmesélte, hogy új bekötő utat kapott az állatkert ajándékba, több helyi cégtől, nézzük meg. Már csillant is a szemem.

Évekkel ezelőtt, amikor még Veszprémben éltem, volt egy titkos helyem, ahova kora reggel szoktam kimenni egy forró tejeskávé társaságában, ez pedig az állatkert egy olyan része, ahol a nagymacskák kifutója van. A Gulyadombra vezető út egy részén pont belátni a hópárducok otthonába, és én itt szoktam feltöltődni. Imádom nézni őket, lenyűgöznek,  gyönyörűek.

Jó pár éve írtam egy cikket az állatkertről, melynek a „ Hova tűntek az állatkert lakói” címet adtam, ugyanis egyik látogatásom alkalmával, szinte vadászni kellett az állatokat, annyira kihaltnak és üresnek tűnt. Meg is kaptam a fejmosást az igazgató úrtól, hogy „mondhatok” én ilyet az egyre bővülő és szépülő parkról. Egész egyszerűen így volt, tehát ezt írtam. A cikkem és a fejmosás kapcsán viszont betekintést nyertem az állatkert életébe, és rengeteg információt kaptam, valamint kedvemre fotózhattam.

Azóta jó pár év eltelt, és sajnos csak hébe-hóba jutottam el ebbe a csoda szép parkba. A híradásokból értesülök új állatok érkezéséről, és a terület bővüléséről , szépüléséről.

No de vissza a mához. Apukámmal elindultunk, hogy megnézzük az új utat, mely a körgyűrűt köti össze a Gulyadombi bejárattal. Amikor a hópárducok kifutója mellé értünk, kipattantam az autóból, és épp egy csodás példányt láttam, ahogy a rekkenő hőségben pihent az árnyékban.  Észrevett, hátrafordult, és amikor összetalálkozott a tekintetünk,  nem volt kérdés, hogy egy állatkerti séta nélkül vissza nem  megyek Budapestre. 

 Hazaérve elmeséltem, hogy merre jártunk, és milyen szép tér köves, új bejárata lett az állatkertnek. A tesóm mintha olvasott volna  a gondolataimban, feldobta, hogy menjünk állatkertezni. Szombat délelőtt  a legnagyobb hőség ellenére nekivágtunk a Veszprémi Állatkert sétájának.

Én a célirányos látogató vagyok. Csak a kedvenceimet nézem meg, nem sétálok végig az egész állatkerten.  Nagymacskák, prérikutyák, őzek, szurikáták, nekem ennyi bőven elég.

A bejáratnál a belépő jegy vásárlásánál tudtuk meg, hogy az állatkert területe ismét bővült, és a csimpánzok, zebrák, orrszarvúk, flamingók, zsiráfok, és állat simogató új helyre kötözött, tehát ez lesz a második kör. Sosem tudtam megmagyarázni, hogy mi vonz engem annyira az oroszlánokban, tigrisekben, és a párducokban, de a félelem legkisebb mértékben sem jönne elő bennem, ha szembe találkoznék velük.

Sosem etettem még az őzeket. A tesóm vett egy csomag eleséget, amivel őket megkínálhatjuk. Mondhatom, hogy óriási élmény volt, ahogy a kezünkből finoman lakmároztak. Sosem simogattam még őzet, úgy élveztem, mint egy öt éves gyerek.

Amikor a prérikutyákhoz értünk, az egész csapat egy pillanat alatt eltűnt a földalatti odúkba, mert egy söröshordót gurított végig a területük előtt egy vendéglátós. A rázkódás az egész csapatot az odúba kergette. Két perccel később egyenként jöttek elő.  Édes pofák, ahogy sütkéreznek a napon.

A nagymacskák területéhez és kifutóihoz érve olyan érzések jönnek elő belőlem, amit semmi és senki más nem tud előhozni belőlem.  Bármit megadnék azért, ha egy kis időre bemehetnék közéjük, és odabújhatnék hozzájuk. Nincs bennem félelem, holott tudom, hogy sok esélyem nem lenne a túlélésre, hiszen én eleség vagyok a számukra.

A szurikáták imádják  a banánt, ma már ezt is tudom. Óriási patáliát rendeztek hogy kié legyen a következő falat. Morogtak és vinnyogtak, ami ismét új élmény volt.

Miután kifotóztam és kigyönyörködtem magam bennük, megnéztük  a már korábban említett új területet, ahol  a zebrák, orrszarvúk, zsiráfok és a csimpánzok kaptak helyet. Iszonyat pénzt ölt az állatkert ebbe az új részbe, és meg kellett állapítanom, hogy  a kétezer forintos belépő egyáltalán nem sok egy egész napos programért. Rájöttem, hogy az állatkert gyereket csinál belőlem néhány órára.

Köszönöm az élményt!

NoraS