Írj egy könyvet, és „megmondja” milyen emberek vesznek körül Téged

Ezt az írásomat semmiképp sem a panasz, vagy  mások bírálása ihlette, ellenkezőleg.  Amióta megjelent első könyvem, a Nóra, egyre több ismerős, vagy ismerős által megismert írópalánta keres meg, mert saját kiadásban szeretné látni a könyvét, nem pedig egy neves kiadó által megjelentetve, valamelyik könyvesbolt polcán. Egyre több írással foglalatoskodó ember jön rá arra, hogy nem sokra megy azzal a látvánnyal és érzéssel, hogy egy könyvesbolt kirakatában csodálhatja a művét, amiért töredék anyagi elismerést kap, majd egyszer, valamikor. Kezdenek kinyílni a szemek, és rájövünk, hogy sokkal nagyobb kihívás, munka és dicsőség a saját könyvünk menedzserévé válni, mint a kéziratot átadni,  és várni némi honoráriumot, és olykor dedikálni pár példányt a könyvükből.  

Tisztelet a kivételnek, akik nagy írónak számítanak, és a jussuk is ezzel arányos. No, de mi van azokkal a szerzőkkel, akik idejüket, pénzüket, tudásukat és kitartásukat tették bele egy könyvbe, és a kiadás folyamata, és az ezzel járó munka is érdekli őket? Én mindenképpen a saját kiadás mellett teszem le a voksomat.  Azt gondolom, egy könyv kiadásában az első pillanatától részt kell vennünk, hiszen a miénk.  Nekem volt szerződésem  egy neves kiadóval, de az utolsó pillanatban felmondtam, és ma sem bánom, sőt!

Lassan külön kisregényt írhatnék a könyvem terjesztését, és reklámozását illető körülményekről és sztorikról. Sajnálnám, ha ezek a sikerek, pofonok, lehetőségeknek látszó égi tünemények, helyzetekkel való visszaélések próbálkozásai nem lettek volna részei az életemnek. Írj egy könyvet, és azonnal kiderül, hogy milyen emberek vesznek körül!

Aki volt már biztosítási ügynök, vagy bármi MLM típusú munkába belefogott, tudja, hogy az elején semmiképp sem szabad az ismerősöket, barátokat és  a rokonokat ezzel megkeresni, mert annyi visszautasításban, lerázásban, negatív véleményben és kifogásokban lesz része, mint még soha. Az ilyen munkát csak és kizárólag idegen vizeken szabad elkezdeni, mert ott önmagad tudsz lenni, és minden kérdést, kifogást, érdeklődést tökéletesen tudsz kezelni. Az idegenek nem lesznek féltékenyek a sikeredre, hanem elismerik azt. Tapasztalatokat szerzel, és amikor profivá váltál, felvetheted a környezetednek, hogy mivel foglalkozol. Ekkorra már elég erős leszel ahhoz, hogy tudd kezelni a különböző helyzeteket. Mosolyogva fogadsz minden negatív hozzáállást, és leperegnek rólad a megjegyzések.

Nos, a könyvírás ugyanilyen. Amíg írod a könyvedet, és elhinted, hogy készülőben van, nem sokan fogják elhinni, hogy be is fogod fejezni, de persze biztosítanak afelől, hogy melletted állnak, és amint megjelent a könyved, ők lesznek az elsők, akik megrendelik, és elolvassák.  Aztán amikor a könyved végéhez közeledsz, és már Te is elhiszed, hogy a műved lassan kézzelfoghatóvá válik, és ezt is elhinted a környezetedben, szép lassan előjönnek az irigyeid.  Egy részük nem tesz majd megjegyzéseket, csak szép lassan kilépnek az életedből, vagy „alig várják” a megjelenést, de rendelni sosem fognak, csak hetente küldenek Neked egy levelet, hogy  a jövő héten már rendelik is. De ez sosem lesz így, mert ők nem Neked, hanem maguknak ígérgetnek, de minek?

Te, aki könyvet írsz és adsz ki, tökéletesen tudod, hogy a művedet az idegen közönség számára kell elsőként elérhetővé tenned, ők nem ismernek téged, tehát valós véleményük lesz az írásodról.

 

Ám, DE, MÉGIS!  IGENIS vannak olyan barátok és ismerősök, haverok, akik valóban izgatottan, és őszintén fogják várni a könyved megjelenését, és olyan öröm lesz az arcukon, amikor átveszik a példányukat, amit eddig még nem láttál. Úgy fognak neki örülni, mintha ők írták volna. Igen, ilyen barátok is vannak, és remélem, hogy idővel egyre többen lesznek.

Azt gondolom, hogy az alábbi sztorikat illetően teljesen mindegy, hogy nő vagyok, mert a pasikkal is ugyanígy előfordulnak a következő esetek.

Készülj fel arra, hogy belefutsz olyan sajtósba, aki miután kiolvasta  a könyvedet, és írna róla, cserébe némi ellenszolgáltatást vár, mely kimerítheti a szexuális zaklatás fogalmát. De mi nem Amerikában élünk, hogy ezt a bíróság elé vigyük, hanem egyszerűen kezeljük, és nemet mondunk. Szexért cserébe nem kell sem cikk, sem interjú, sem könyvajánló.

Felajánlhatnak Neked könyvbemutatót magas vendégszámmal, ismét szexuális szolgáltatásért cserébe. Én ezt a helyzetet úgy oldottam meg, hogy előbb kértem az ő szolgáltatását megvalósítani, és amint megtörtént, eldöntöm, hogy a közös munka után mit teszek saját akaratomból. Mondanom sem kell, az illető olyan gyorsan tűnt el, amilyen gyorsan felbukkant az életemben.

Az olyan kecsegtetőnek tűnő kiadói szerződést is gondold át, amikor igaz, hogy a kiadó keres meg, de marketing stratégiaként halomra kritizálja  a könyvedet, átírná, új borítót, új címet és egy kifordított bundakesztyűt kínál, és teljesen megköti a kezedet. Még azt is megmondja, hogy mire mit kell válaszolnod, viszont nem évente egyszer, hanem havonta számol el veled.  Ebből sem kértem.  

Vannak olyan írók, akik számára az volt a cél, hogy írjanak, és azt kiadó gondozza, őket semmikép sem szeretném megbántani, hiszen számukra ez a megfelelő kiadói forma.  Biztosan felemelő érzés a metrókocsik ablakán összefutni az arcképükkel, és  a könyvük borítójával.  Ám vagyunk jó néhányan, akiknek az olvasóinkkal való személyes találkozó, és az olvasói vélemények emailen érkezése, és telefonbeszélgetések sokkal fontosabbak. Én ehhez a körhöz tartozom, és tapasztalatom szerint egyre többen tartozunk ebbe a táborba.

Bízom benne, hogy előbb utóbb elő fognak kerülni olyan kiadók, vagy létrejönni újak, melyek számára a szerző munkája a legfontosabb. El fognak követni azért mindent, hogy ne csak a könyvet, hanem az írót is megismerjék az olvasók,  valóban író-olvasó találkozók lesznek, felolvasó estek, és mind e mellé olyan díjazásban részesítenek minket, amiért megdolgoztunk, és amit megérdemlünk.

Mivel nem ír minden ember könyvet, ezt a helyzetet teljes mértékben átültetheted bármilyen más sikerre, melyet elértél, és büszke vagy a művedre és a teljesítményedre is.  Miért frusztrálja az emberek nagy rétegét mások sikere? Miért nem ösztönzi őket is arra, hogy belevágjanak az álmaikba, legyen az bármi is?

A könyvet itt tudod megrendelni:
http://hogyanlettemnora.ukit.me/?fbclid=IwAR1YYQqrEVXl5SgjJZEHawceOpp9GhIFyaVo6trNyl0zZZL0Xt8hFFerhr4

NoraS