APOLLO
Május Jadranovo
2015. május
Emlékszel arra, hogy az első könyvemben mit ígértem
Apollonak, miközben Mallorcán ülve írtam életem első könyvét?
„ Ígérem KisApollo, tengerpartos kutyát csinálok
belőled!
Miután kisöreg barátom egészen jó kondiba került,
isteni sugallatként megérkezett az ötlet, hogy igazán elmehetnénk pár napra a
tengerhez. A hosszú autózás Apollonak egyáltalán nem okoz gondot, pár óra alatt
leérünk az autópályán Horvátországba, és akkor most Apika nyaralni fog.
Érdekes, hogy a családom nem mondta kapásból, hogy
hülye ötletem van, mert ez Apollonak már macerás lenne, hanem támogattak.
Gyorsan elrohantam az állatorvosunkhoz és kértem tőle szakvéleményt, hogy
elindulhatunk-e vagy letiltja az utazást. De Gyuri mosolyogva azt mondta, hogy
vigyed csak, úgyis mindig ezt akartad. Élvezni fogja és minden rendben lesz.
Gyorsan kiállított neki egy útlevelet és már foglalhattam is a szállást.
Őszinte leszek! Beletettem a pakliba, hogy útközben
vagy a nyaralás alatt elveszítem Apollot, de így is vállaltam a kalandot, mert
tudtam, hogy az ő számára ez egy hatalmas élmény lesz.
Még aznap találtam a neten egy cuki apartmant,
Jadranovoban, ami egy apró halászfalu. Pont ez kell nekünk, hogy szabadon
lehessünk egy idős kutyával. Az apartman tulajdonosával lebeszéltem az öreg,
nagytestű útitársunkat, és Ladislav bácsi nagy szeretettel várta Apollot is.
Összepakoltunk majdnem egy hétre, és a tesómmal,
anyukámmal és Apolloval nekivágtunk a Horvát tengerpartnak. Út közben minden a
legnagyobb rendben volt, kivéve egy megállót. Pisi, séta, szimatolás és vízivás
után már Apollo az autóban ült, amikor anyukám ölébe kitette az előbb megivott
vizet és egy teljes papír zsebkendőt, amit gondolom indulás előtt lopott és
nyelt le. A lényeg az, hogy megszabadultunk a nyomasztó papírtól, kicsit borogattuk
Apika fejét vizes ruhával, és egy jó órával később már a szálláson is voltunk.
A fotókról is rohadt jól nézett ki az apartman, és a
környezet is, de a valóságban ez százszor szebb volt. A tenger pontosan egy
lépésre van a háztól, és a teraszról is az öblöt látod. Elfoglaltuk a szállást
és anyukám nekiállt valami eleséget készíteni, Apollo pedig lefeküdt a
teraszra, szemben a tengerrel és csak nézte. Hatalmas sóhajtások közepette
pedig szép lassan elaludt.
Ettől kezdve Apika nappali pihenője a terasz volt.
Kapott takarót, hogy kényelmes legyen számára a fekvés, és amikor a nap arra
járt, napernyővel védtük őt. Tényleg Apolloról szólt a nyaralás, de azt hiszem
ezt egyikünk sem bánta.
Sosem fogom elfelejteni, hogy 10 kunáért (400 Ft ) szereztem friss
vizet Apollonak Opatijában. Annyira „ügyesen” van megszerkesztve a város, hogy
kutyával esélyed se legyen jól érezni magad. Tiszta sor, hogy iszonyatosan
gazdag ez a város, és nem is a tömegturizmusra épít, de hogy a szökőkutak úgy
legyenek tervezve, hogy a kezedet sem tudod megmosni a dög melegben, az
kiakasztott. Kutyát a partra vinni tilos. De ez sem volt gond. Ültünk a
sétányon a padon, és csodáltuk Apolloval a tengert.
Crikvenica viszont a mi helyünk volt. A parkolás
olcsó, és biztonságos. A tengerbe pedig szinte ott mész bele, ahol csak akarsz.
Itt hatalmasakat sétáltunk, és naplementés képeket lőttünk, Apollo pedig tudta,
hogy minden őérte van. Nem tudom honnan volt benne még ennyi erő, de csak ment,
húzott a pórázzal, és csak ment és sétált.
Borzasztóan élvezte, az emberek pedig őt csodálták, hogy 13 évesen
ennyire jó erőben van, és nyaralgat.
Krk- szigeti kirándulásunk legcukibb húzása az volt,
amikor Apika telibe pisilte bosszúból a sétáló utca közepét. Történt ugyanis,
hogy Baska hiába szép hely, itt is ki vannak tiltva a kutyák a partról. Ám ha
már itt járunk, akkor sétáljunk egyet. Az, hogy Apollo hol fog pisilni, vagy
mást végezni…ki tudja.
Már jöttünk visszafelé, sőt a sétány elején jártunk,
ahol egymás mellett sorakoznak az éttermek. Apollo egyszer csak megállt,
ránézett az étterem előtt ácsorgó és beszélgető pincérekre. Meggyőződött róla,
hogy biztosan rá figyelnek-e, és hanyag eleganciával odapisilt az étterem
bejáratával szembe. Nem tudtam, hogy mit lépjek… de a pincérek lefagytak, ám
valahol igazat adtak Apollonak, és egy szót sem szóltak. Hoztak egy vödör vizet
és lelocsolták.
Mivel a tenger és az apartman között volt jó pár
lépcső, mindig megterveztük a napunkat, hogy Apollonak a lehető legkevesebbszer
kelljen naponta megtennie. Teljesen
biztonságos volt számára a ház és a környezet is. Nem kellett minden
pillanatban attól tartani, mikor lép ki az utcára és egy figyelmetlen autós
elüti a seggét. Mackó barát biztonságban volt, mi pedig nyugodtan tudtunk
pihenni.
Gyorsan eltelt ez a pár nap a tengernél, de milliónyi
fotó és videó segít abban, hogy minél több perce megmaradjon nekünk.
Az útról is szerencsésen értünk haza, ám Apollo ettől
kezdve nem jelezte esténként, hogy velem szeretne aludni és toljam fel a seggét
az emeletre. Feltűnt, hogy a nappaliban akar maradni, de nem tulajdonítottam
neki nagy jelentőséget, hiszen tudja ő, hogy mit szeretne. Hiányzott mellőlem
nagyon, de úgy gondoltam a nyaralás alatt elég sokat sétált és most jobb neki,
ha nem lépcsőzik. A séták és a kedve rendben volt, csak valahogy mégis azt
láttam, hogy romlik az állapota.
Nem tudtam megfogalmazni, hogy mi lehet a baj, csak
azt éreztem, hogy valami nem stimmel. Beültettem a kocsiba és elvittem őt Gyuri
doktor bácsihoz, de nem akart kiszállni a kocsiból. Máskor alig várja, hogy
kinyissam a kocsi ajtaját és menjünk a
Gyurihoz, de most meg ki sem akar szállni? Mi ez?
Gondolkoztam pár napig, majd úgy döntöttem, isteni
sugallatra, hogy ideje őt megmutatni egy másik orvosnak is. Eszembe is jutott
Bujáky Miklós, aki még sok évvel ezelőtt a második szetter lányunkat műtötte,
és apukám nagyon meg volt elégedve vele. Így egyértelmű volt, hogy irány a
Bujáky rendelő.
Kivártuk a sorunkat, nyílt a rendelő ajtaja, és
bementünk. Apollo is simán bejött, mintha ismerőshöz jöttünk volna. Elkezdtem
volna mondani a doktor úrnak, hogy milyen gondjai vannak Apollonak, és úgy éreztem
lehet, hogy orvost kellene váltanunk. De mire ezeket kimondhattam volna, Apollo
lefeküdt a földre, és megnyugodva álomba szenderült. Együtt röhögtünk a
doktorral, hogy úgy tűnik, Apollo döntött is. Én pedig végre megnyugodtam, hogy
jó helyen vagyunk.
Bujáky doktorral átbeszéltük Apollo minden gondját,
baját és egy teljesen más orvosságot kaptunk, távozáskor pedig simogatást és
dicsértet, hogy korához képest tök jól van ám.
Tetszett a részlet? Köszönöm, ha megosztod! :)
További infó: norakonyv@gmail.com
NoraS
