Nora Smith, Nóra - Siker, Kudarc, Valóság, Szex, Mallorca –

A könyv bolti forgalomban NEM kapható, magánkiadásban jelent meg.

A/5 méret, 296 oldal, Szerzői kiadás

Azért írtam ezt a könyvet, hogy erőt adjak Neked a mindennapok árnyoldalainak és néha poklainak elviseléséhez, és hogy új utakat mutassak az álmok és célok megtalálásához, és aztán hitet a kitartásban, hogy végül megvalósítsd Önmagad.  Egy hús-vér ember és nő vagyok, aki megosztja most veled életének néhol sötétebb, de inkább naposabb oldalait. Meríts erőt az én sikereimből, hogy Te még sikeresebb lehess! Ajánlom ezt a könyvet minden korosztály számára, mert ha csak egy olyan mondatot olvasol benne, amiben magadra ismersz, vagy új megvilágításba helyeztem számodra a dolgokat, amiken elgondolkozol, akkor már megérte megírnom életem eddigi történetét. 

Tartalom: 

Miért pont Mallorca? Mért költöztem el egyedül a világ végére? Miért olyan vonzó szigetlakónak lenni? Miért hagytam itt a felépített karrieremet? Milyen érzés egyedül lenni sok hónapon át, és mi indított el az írás útján? Mért van annyi szingli manapság? Mért jobb nekünk egyedül, mint egy rossz, ám létező kapcsolatban? Mért építünk magunk köré várakat, és miért nem bízunk meg a Férfikban, és miért ügyelünk rá olyan berögződött reflex-el, hogy ne engedjünk magunkhoz igazán közel SENKIT?  Miről szól egy fotós munkája? Milyen kulisszatitkai vannak a Dj világnak? Szépség és csillogás, hit és kudarc, nagy barátságok, és érdekes sztorik. Ebben az életrajzi könyvben sok érdekes, és elgondolkodtató témát dolgoztam fel.

NoraS 

 

Ajánlók:

Nem regény, nem napló, nem blog. Az biztos, hogy általános közhelyektől mentes, tartalmas olvasmány, amit minden nőnek és persze férfinak is ajánlok. A mai világ olyan, amikor az emberek hajlamosak eltitkolni még önmaguk előtt is a valóságot. Itt egy bátor nő, aki előáll valami egészen mással és nem kliséket használ, hanem saját gondolatot alkalmaz. Életszagú, valóságos téma. (Sz. Zsuzsa)

Mindenkinek, akiben van még érző szív, aki néha messze vágyik otthonától, aki csalódott és szárnyalt már, akinek fontosak az emberi kapcsolatok és a siker, és annak is aki még nem tudja, hogy lehet talpra állni a 0-ról... ( K. Borka)

Olvasói vélemények

N.T.B.: „Teljes véleményt akkor írok, ha végeztem az egésszel, de már most azért megjegyzem, hogy alig bírom letenni. Nem is tudom hol kezdjem, talán azzal, hogy végeztem a könyveddel tegnap este és nem bírtam elaludni ,mert igencsak forgott az agyam azokon, amiket olvastam. Szuper jó könyv, gratula hozzá, igazán büszke lehetsz magadra és a művedre is. Olvasás közben azt éreztem, hogy ez a könyv nem is nekem szól, hanem inkább rólam. Olyan gondolatokat és érzéseket írtál le, amivel teljesen azonosultam. Nem írok most példákat, de volt amikor jót mosolyogtam és volt, hogy könnyes lett a szemem. Ha egyszer találkozunk és érdekel, akkor elmesélem. Lényeg, hogy miután reggel felkeltem nem voltam álmos (érdekes) és úgy éreztem -lehet hülyén hangzik - megtisztultam. Általad végre én is ki mertem mondani magamnak azokat a dolgokat, amiket elástam és nem akartam velük foglalkozni, de tudat alatt mégis nyomasztottak. A legjobb barátnőm már régen kint él Tenerifén ezáltal nem osztom meg senkivel a legmélyebb érzéseimet, de ahogy a könyved olvastam, olyan volt, mintha neki "mesélném" magamban amiket érzek. Kicsit sok lett, bocsi, de köszönöm neked, hogy fellélegeztem ha esetleg csak egy kis időre is.

 E.K.: „Én Kariajinak kaptam, és már majdnem a végére értem. Sokat mosolyogtam, gondolkodtam és még pityeregtem is olvasás közben a sok ismerős történet miatt, és hogy sok esetben mintha csak magamat látnám..."

KM: Kedves Nóra,most olvastam ki,épp,a könyvedet....Ráadásul,úgy 3 nap alatt,hogy csak délután,evés,tévézés,és minden más közben. Aminek,az lett a következménye,hogy leettem magam,félig átestem,a küszöbön,és -mivel jártamban-keltemben-is ezt olvastam,lefejeltem,a szagelszívót..:))) De,komolyra fordítva: iszonyú jó,a könyved!!! És,mint pasi,mondom,ezt,Neked!!! Ha nem tudnám,hogy az első könyved,nem is hinném el... A tagolt szerkezet,nekem,iszonyú jól bejön,kis "lélegzetvételhez" jutottam,míg olvastam.... Üt,mint Tyson jobbkeze. Várom,a folytatást,akármi is lesz....

KR: Kedves Nóra! Végeztem a könyveddel... Hát... igazából pár szóban tudnám megfogalmazni az első könyvedet: kemény, ütős, könyörtelenül őszinte. És nagyon-nagyon várom a folytatást... Fehérvárt meghódítjuk vele!!! :) Szerintem mindenki nevében, aki elolvasta, csak annyit mondhatok, hogy köszönjük, hogy megírtad

Kedves Nóra!
Megpróbálok röviden beszámolni a karácsonyi könyv-meglepetés hatásáról.
Nóra minden ajándéknak szokott örülni, de a mostani reakciója különleges volt. Nagyon-nagyon örült, mikor kibontotta a csomagot, rögtön érdeklődött, ki volt Pesten, hogy sikerült megszerezni...... Kértem, nyissa ki a könyvet. Na, ekkor történt olyan dolog, amire nem számítottunk. Az én lányom örömében elsírta magát. A könyvet egyébként már olvassa, bár még van hátra két vizsgája is. Mindig nagy öröm számomra az ajándékozás, de ez egy nagy élmény volt! Köszönöm! Boldog, békés, egészségben, írásokban gazdag új évet kívánok!
Üdv. Zsuzsa

PZ: Elolvasva "jelentem": vannak érzéseid, Basszus régen éreztem ilyet. A másodikra még remélem kell várni. A szüleidet, apukádat külön üdvözlöm. Persze két lányos apa vagyok. Sok mindent testközelből ismerek, a könyvből - bátorságot erőt adó. Persze a szingliséget nem éltem át - de elváltként ... volt mit néznem. Örülök az emberségednek. További sikereket! 

HT: Gondolataim:
Az első az volt: bakker hoznom kell egy ceruzát, hogy aláhúzzam a fontos részeket... Aztán, bakker nem firkálhatom össze az egész könyvet, mert minden oldalon van valami fontos!
2: a párom totál hülyén nézett rám mikor olvastam, mert egyik percben röhögtem, a másikban sírtam
3: Te biztosan nem emlékszel rá, de ott voltam azon a kiállításon, a magtárban... Olyan tisztán emlékszem arra a napra, ami ritka nálam. Tudom, hogy melóból mentünk oda a tesómmal, és egy csomó ember volt. És még a lámpákra is emlékszem. Aztán mikor ehhez a részhez értem a könyvben, annyira jó érzés volt... Én ott voltam, kicsit a része voltam
4: aztán az a levél a vége felé... Na az ütős volt! Egy az egyben aláhúznám :)))

Kedves Nóra,
A könyved egy felüdülés volt ebben a mai rohanó álságos világban. Már tegnap este végezni akartam volna vele, de a focimeccs miatt, ma reggelre sikerült az utolsó oldalt is magamba falnom. A vénád szerintem a végére nagyon összeállt. Az elején érezni a kibontakozás mögött a szárnypróbálkozást, de ez könyv harmadára már nyomtalanul eltűnt. A végére annyira felfokoztad, hogy szerintem ha a téma illetve a történetek megvannak, a "Nóra II" még felkavaróbb lehet. Olyan dolgokat feszegetsz végig, ami szinte mindenkiben benne van, de valamiért nem él vele, és inkább az önámítás, sunnyogás, hasztalan dolgok hajhászását részesíti előnyben, az önmegismerés illetve a környezete megismerése helyett, nem beszélve ennek őszinte mivoltáról. Szerencsések azok, akiket kitüntettél ezzel a könyvvel. (IT)

Rádió interjú a könyvről a Juventus Rádió Budapesti arcok c. műsorában 
1 rész: https://www.youtube.com/watch?v=Sox0tTVHWmU&t=146s
2. rész https://www.youtube.com/watch?v=JudUjx8U6Fw&t=47s
3. rész 

A könyv megrendelhető:

norapicture@gmail.com címen,
és megtalász itt is: https://www.facebook.com/norapictures

NoraSm

Részlet-ek a NÓRA című könyvemből: Mallorca Marineland- Delfinárium

I.    részlet
 

2011. április 

Sok éve ugyan jártam már Marinelandban, és láttam is delfin show-t, de nem emlékszem az élményre. Októberben, amikor a szigetre költöztem, már zárva volt, így mostanáig vártam arra, hogy végre komoly géppel fotózhassam őket. Engem igazából nem a show érdekelt, hanem a Delfinek.  Nem tudom megmagyarázni mitől, vagy miért van bennem ez a nagyon mély kötődés a delfinek iránt. Biztosan van oka. Persze tudjuk, minden ember szereti a delfineket, ahogy minden ember szereti a zenét is. Csak én a zenét is másképp élem meg, mint a többi ember, és a delfinek pedig számomra a csoda kategóriába tartoznak. Egyszerűen űrkutyák és kész. Én nem a showt néztem, és nem a showt fotóztam, én a Delfinekkel töltöttem negyven percet.  És azt láttam, hogy azok az emberek akik, velük foglalkoznak, ugyanolyan szabadok, mint ők. Olyan összhangban és óriási szeretetben élnek egymással, amit konkrétan megható látni. Nem természetes környezetben ezek a csodás állatok olyan jól érzik magukat, hogy azt kellett mondanom, örülök, hogy nem a nyílt tengerben élnek. Szabadok, és boldogok, gyönyörűek, tündériek, és veszettül mókásak. Ilyen intelligenciája csak egy űrkutyának lehet, egyszerűen csodálom és tisztelem őket. Érdekes, hogy minden mutatványuk önmagában egy élmény, de nekem mégis az volt a legütősebb, amikor négy delfin egy laza kézmozdulatra megindult abban a nem kis medencében, és megmutatták az erejüket a vízben úszva, iszonyat tempóban, körbe, körbe. Szarul járt, aki akkor a medence közelében állt,- egyébként tilos is -  sok vizet kapott a nyakába. Tehát, megkaptam az élményemet, amit már annyira vártam. A Delfinek kikapcsoltak, feltöltöttek, majd felkapcsoltak bennem valami titkos energiaforrást, aztán elküldtek haza.   

Néhány héttel később pedig a munkám most a könyvem írása mellett és közben, egy Mallorcáról szóló úti film forgatókönyvének elkészítése. Itt az ideje, hogy hat hónap után megmutassuk a világnak,  melyik az a hely, amiért lemondtam az otthon kényelméről, a családomról, Apsziról, és a cicákról, a barátaimról, ismerőseimről, és a tutinak mondott munkámról. Készítünk egy olyan filmet a szigetről, ahogy én látom, ahogy nekem tetszik, és ahogy szívesen megmutatnám mindazoknak, akik  már ismerik, és mind azoknak, akik majd csak ez után fognak szerelembe esni iránta.

II. részlet

Három napig jártam Pálma irodáit és szép sorban beszereztem minden engedélyt, igazolást és kérelmet, tök egyedül. Óriási élmény volt. Hivatalos ügyeket intézni Mallorcán, az igazi kihívás, nekem pedig pont erre volt szükségem. Egyáltalán nem zavart, hogy volt olyan hely, ahova négyszer kellett visszamennem, mert hatodik alkalommal is mosolyogva tettem volna meg. Tanultam, ismerkedtem, kapcsolatokat építettem, és szép lassan a kezemben is volt minden papír a filmforgatásához. 

Csak a Marineland nem válaszolt még. Pedig az nekem nagyon kell! Azt szinte bármi áron akarom! Mivel egy központi fotós irodában is jártam, megkérdeztem, hogy lenne-e ötletük a problémám megoldására, ugyanis másfél hete nem válaszolnak a mailemre. Menjek oda személyesen? A válasz annyi volt, hogy sajnos egyáltalán nem tartozik hozzájuk az engedély, mert a Marineland magán cég, viszont kapcsolatuk van velük. Egy telefont igazán megér. Holnap tudja intézni, és jelzi, hogy mi az eredmény. 

Másnap reggel várt egy mail a fotós irodától, hogy a Marineland igazgatója nagy szeretettel vár engem, most délelőtt.

Mi van? Visítottam a laptop előtt a kávémat lötyögtetve. Gyorsan összekaptam magam és irány a Marineland. Öt perc autóval. Megmutattam a portán a kinyomatott levelet, mely szerint az igazgató úr vár, és nagy mosollyal mutatták, hogy merre találom. Ahogy benyitottam a porta ajtaján, egy irodából kilépő, rettentően szimpatikus és barátságos, ötvenes pasi fogadott. Már nyújtotta is a kezét, és végig spanyolul mondta, hogy megkapta a mailt a filmes irodától, és már várt, miben segíthet? 

Összeszedtem az összes nem létező spanyolomat és mondtam, hogy

- Entiendo, pero no habla espanol, estoy estudidando. Do you speak English?

- Yes I do. Egy hatalmas mosoly társaságában.

Elmeséltem neki, hogy hat hónapja a szigeten élek, fotós vagyok, és a társammal egy Mallorca úti filmet forgatunk május elején, és szeretnénk a Marinelandot is megmutatni a magyar érdeklődőknek. Van-e erre lehetőség, és ha igen, akkor mik a feltételei? Nagyjából három perccel később - nagy mosollyal - már a megbeszélt időpont megerősítésén is túl voltunk. Az igazgató úr a főbejáratig kisért.

 Eljöttem a parkolóból, és visíííítottaaaam, hogy helló Nóraaa!

 

- Álom 1. kipipálva!  Delfineket fogunk filmezni és kedvemre fotózhatom őket. Akkor, már csak azt kell elintézni, hogy közelebbről is lássam kis kedvenceimet.

Úgy örültem neki, mint egy gyerek. Köszönöm!

III. részlet 

Szerda reggel pedig vártak ránk a Delfinek.  Az igazgató már várt minket. Bemutatott mindenkinek, akivel forgatni fogunk, elkísért minket a papagájshow-ra, és megbeszéltük, hogy a forgatás végén vár minket az irodájában. A papagájshow annyira nem az én világom bevallom, de ettől még aranyos. A műsor után én már indultam volna a nézőtérre, hogy a legjobb helyet találjuk meg a delfinshow forgatásához, de Kornél  rákattant az óvodások fotózására. Lett volna szívem elrontani? Dehogy. 

A Delfinshow után megkerestem a menedzsert, akit előzőleg az igazgató bemutatott, és megkértem, hogy ha lehet, akkor szeretnénk  a Delfineket közelebbről is forgatni.  Tizenöt perc múlva vár minket a hátsó bejáratnál.  Juhéééjj!

 A megbeszélt időben megérkezett a kedvenc trénerem, egy nagyon kedves lány, a trénerek közül ő beszél egyedül angolul, és ő lesz az, aki körbevisz minket a medencénél és mondja, hogy mit lehet és mit nem.  Az első mondata az volt.

- Don’t tuch them! 

Bár ez nyilvánvaló volt, hogy nem lehet a delfineket simogatni, ettől még leírhatatlan az érzés, hogy ott úszkálnak tőlem karnyújtásnyira, és édesen incselkednek, és pózolnak a fotókhoz.  Ez igen is egy kimondottan intim húsz perc volt velük és köztük. Kaptunk egy külön show-t a film kedvéért, és láthattuk hogyan készülnek a következő előadásra.  Hálás vagyok az élményért! 

NoraS