… amikor eleged lesz….

Te mit csinálsz akkor, amikor eleged lesz? 

Több mint 100-an segítettetek nekem egy kérdőív kitöltésével, amelyben azt kérdeztem, hogy mi van akkor, amikor eleged lesz?

Mi az az egy! szó, ami erről eszedbe jut? Nem fogod elhinni, toronymagasan nyert az, hogy F@aszom! Tudom, nem illik ilyen szavakat nyilvánosan blogbejegyzésben leírni, de ez van! Napokig gondolkodtam, hogy a szép magyar szavaink közül milyen szóval helyettesíthetném, a fenti nyertest, hogy ízlésesen tudjam ezt tálalni. Aztán rájöttem, hogy az már ferdítés, vagy hazugság lenne. Én kérdeztem, ti pedig őszintén válaszoltatok, tehát én sem írhatok más szót, csak ezt.

Miután egyszer leírtam az általatok kapott szót, most már helyettesíthetem valami könnyebben emészthetővel :) Legyen az, hogy tele van a hócipőd.

Akkor, mehetünk is bele a témába

Minden embernek időnként tele lesz a hócipője. A munkahelyén, az emberi kapcsolataiban, barátok, haverok, otthon a szüleivel, a pasijával, a csajával, a férjével, feleségével gyerekeivel, üzleti partnereivel, vagy a megrendelőivel, meg persze önmagával. A durva helyzet akkor van, ha szinte minden életterületen egyszerre csapnak össze a hullámok. Nálam pontosan ezt történt 2010-ben. Igen, 9 évvel ezelőtt. Az én esetemben az történt, hogy szedtem a sátorfámat, és meg se álltam egy szigetig, csak, hogy végre egyedül egyek sokáig, idegen közegben, idegen emberek között, ahol nincs előítélet, nem ismernek, tehát egy teljesen tiszta lappal tudtam indulni. Tudom, hogy vagyunk jó páran, akik elhúztuk a csíkot másik országba, aztán vagy maradtunk ott, vagy hazajöttünk. De erről később.

Most arról szeretnék írni, hogy akkor mi van, ha itthon vagy, a saját közegedben, és baromira eleged van. Kis részünk tette, vagy teszi meg azt, hogy elmegy, akár csak egy másik településre, vagy külföldre, de mindenképpen drasztikus váltást csinál. A többség viszont marad itt, és itt akarja megoldani a helyzeteit.

Két fajta elegem van állapotot különböztetek meg, az egyik az, amikor általánosan összecsapnak a hullámok felettünk, vagy rossz a szériánk, de nyilván maradunk. A másik állapot meg az, amikor annyira lesz elég, hogy el kell menned! Sokan fogalmazzák ezt úgy, hogy menekülés: Nem az! Azért, mert más közegre, más társadalomra, más elvárásokra vágysz, az nem menekülés. Menekülni az szokott, aki elkövetett valami bűncselekményt, és menni kell olyan országba, akivel nincs kiadatási egyezmény.

Én is megkaptam sok mindenkitől, hogy 2010-ben elmenekültem. Nem igaz. Évek óta terveztem, hogy Mallorcán szeretnék élni. Ez volt az a hely, ahol többször jártam, és úgy éreztem minden alkalommal, hogy otthon vagyok, és valami dolgom van a szigettel. Lett is. Ott írtam az első könyvemet. Mondhatom azt is, hogy Mallorca tett íróvá. De én azért költöztem oda, mert a nulláról új életet akartam kezdeni.

Vissza az itt honhoz. Nem tud és nem is akar mindenki költözni. Szeretne maradni a saját lakóhelyén, mert itt érzi magát jól és biztonságban. Maradunk, mert szeretünk itt élni. Maradunk, mert nekünk itt a jó. De mit tehetünk akkor, amikor full elegünk lesz mindenből, meg mindenkiből? Megteszünk minden tőlünk telhetőt minden életterületünkön, de falakba ütközünk, elutasítanak, felmondunk, nem úgy érkeznek a bevételeink, ahogy a kiadásaink generálódnak, kapunk néhány pofont a barátainktól. Azt hittük, hogy meghallgatnak minket, de közben az utcán sétáló embereket nézegetik, bármit csinálsz semmi nem jó.

Hogyan szoktad kihúzni magad ebből az állapotból?

Van néhány ötletem, hátha segíteni tudok vele. Nem vagyunk egyformák, nem működhet mindenkinek ugyanaz a módszer, vagy lehetőség. És ez benne a szép. Meg kell találnunk, hogy minket mi kapcsol ki. Mi tölt fel, mi okoz örömet, és ad pozitív töltetet, hogy egyszer csak megrázzuk magunkat, fülig húzódjon a szánk, és nekiinduljunk a dolgainak újra, egy teljesen más hozzáállással, más megközelítésből, más eszközökkel, más ötletekkel, és ami eddig sehogyan sem akart működni vagy haladni, az most szuperszonikusan tarol! Méghozzá hosszútávon.

Tehát, néhány ötlet…..

Írjál!

Sok embernek javasoltam már azt, amikor nagyon oda volt, hogy írd le! Írd ki magadból! Nem kell mindenkinek könyvet írnia, de nem tudhatod, hogy mi lesz belőle. 3 könyv megírása után biztosan állíthatom, hogy az egyik legjobb terápia. Magaddal vagy addig, amíg írsz, az csak a tiéd. Nincs kifogás, hogy nem tudok írni! Írni mindenki tud! Ha az embernek vannak gondolatai, márpedig vannak, akkor azt le is tudja írni. Próbáld ki egyszer, hogy leírod egy kínodat, de elejétől a végéig, annyira részletesen, amennyire lehet. Sírd el magad rajta, és csöpögjenek a könnyeid a papíron vagy a klaviatúrán. Igen, ez ilyen! Eszedbe se jusson közben, hogy mi van, ha ezt valaki elolvassa, és megtudja a legféltettebb titkaidat, ez most nem erről szól! Senki sem fogja látni, amit írtál, ha nem akarod, mert miután leírtál MINDENT! Nyomtasd ki ha géppel írtad, tehát legyen papír formában. Ha ez kész, három lehetőséged van, 1, égesd el (nyilván biztonságos helyen) 2, tedd bele egy zacskóba, és tedd a fagyasztóba. Ne röhögj! Működik!! Konkrétan lefagyasztod azt a helyzetet, amit leírtál. Néhány hétig tárold a jégen, majd vedd ki ,és égesd el! 3, tedd bele egy borítékba, és ha lehetőséged van rá, vidd el egy patakhoz vagy folyóhoz és engedd bele. Engedd el! Leírhatatlan az az érzés, amit ilyenkor átélünk. Mázsás súlyok esnek le rólunk és adunk helyet a szép dolgoknak. Ne aggódj, hogy a vízből valaki kihalássza, és elolvassa, Ha teszel a borítékba egy kis kődarabot, biztos hamar szétázik, és eltűnik. De azt is megteheted, hogy a csörgedező patak fölött összetéped, és beleszórod a vízbe. Találd ki a saját technikádat. És használd a fantáziádat! :)

Van jogosítványod és autód?

Vagy tudsz kérni valakitől kölcsön egy autót egy fél napra? Tök egyedül ülj be, és indulj el! Csak előtte tankolj! Nincs olyan ember, akinek jogsija lenne, hogy ne szeretné az autót. A kivételektől elnézést kérek!

Tehát, egyedül autózz egy fél napig olyan helyen ami a lehető legközelebb van a természethez. Ne feltétlenül Budapest belvárosában tekeregj, mert az nem fog megnyugtatni. Ehhez fák, redők és nyugodt útszakasz a legjobb. Néha áll meg, szállj ki és nézz körül. Keress egy vonzó fát és igen, ölelgesd. Kirándulj egyet, de egyedül!

Legyél egyedül időnként

Erre van a legnagyobb szükségünk, hogy időnként egyedül legyünk. Kapott is már címkét, „énidő”! Van erről egy videó anyagom, amiben részletesebben kifejtem ezt a témát. (hamarosan megmutatom.)

Amikor egyedül vagy, akkor van csend körülötted. Ahhoz hogy visszatalálj magadhoz, csendre van szükségünk. Nem fogsz rájönni a probléma gyökerére, a megoldásra meg pláne nem, ha állandóan zsivaj van körülötted. Önmagunkhoz akkor találunk vissza, ha lecsendesedünk. És a lecsendesedéshez valahova el kell indulnunk. Én Mallorcáig mentem 2010-ben, ma már csak Tihanyig autózom, ha szükségét érzem.

Nem kell világgá menni ahhoz, hogy csend legyen. Annyira szép országban élünk, hogy mindenünk megvan, ami a nyugalomhoz szükséges. Egy patak partja, egy folyó látványa, egy kicsi tavacska, egy vízesés, egy hegygerinc, egy erdő, egy mező, egy tisztás, egy birkacsorda, egy pad egy parkban, vagy a Balaton. Mindenki környezetében vannak szép helyek. Menj kirándulni! Nem kell 20 km-t menni, csak sétálj, egyedül! Valami biztosan történni fog. Találkozol idegen emberekkel, akikkel beszélgetsz egy jót, és elvonják a figyelmedet a kínjaidról. Meglátsz egy őzikét, ahogy átfut a tisztáson. A madarak csak neked énekelnek, és máris eltávolodtál a kínjaidtól. Mert, hogy ez a cél, hogy távolodj! Tereld el a figyelmedet, és szellőztesd ki a fejedet. Lehet, hogy nem akkor, hanem három nappal később, de történni fog valami pozitív, ami olyan gyorsan ránt ki a rossz lelkiállapotodból, hogy magadon fogsz mosolyogni.

A bónusz ötletem pedig az, hogy olvasd el a Hogyan lettem Nóra című könyvemet, mert kikapcsolódásnak és feltöltődésnek, valamint lélekápolásnak is tökéletes lesz!

Találd meg a saját módszeredet, hogy folyamatosan töltsd magad, ne csak akkor, amikor teljesen lemerültek az elemeid. Sokkal könnyebb karban tartani magunkat, mint három havonta valahogy felállni a padlóról! :)

NoraSm

Tetszett a bejegyzés? Akkor oszd meg! 

A Hogyan lettem Nóra című könyvemről itt tudsz olvasni:http://hogyanlettemnora.ukit.me/?fbclid=IwAR0lx3-H8Ay-Abl6wbQVL2U3FzjnksGrgR8WHSuE2BA22r5721nUBB0E0kY

Nézz be hozzám a Facebookon is:https://www.facebook.com/norapictures/

Nora Smith, Hogyan lettem Nóra vagyis hogyan lettem Anettből, Nóra?

Első könyvem, amit Mallorcán írtam, azt a címet kapta, Hogyan lettem Nóra? 

Születésemkor két keresztnevet kaptam, de jócskán felnőtt koromig mindenki Anettnak hívott, amit mindig is utáltam! Közel tizenöt éve, életem első fotókiállításának kapcsán fedeztem fel, hogy tartozik hozzám egy Nóra név is. (fotókiállításom érdekes története a könyvben olvasható )

Milyen személyiséget takar az Anett név? Milyen feszültségek, rossz élmények, milyen sikertelenségek vezettek odáig, hogy egyszer csak úgy érezzem, nem tudok tovább azonosulni Anettel, én már valaki más vagyok. Más érzések, más reakciók, más vágyak, más célok más értékek jöttek belőlem a felszínre, és rájöttem, hogy Nórának lenni a világ legjobb dolga.. Az vagyok én, nem pedig Anett!

Tudom, hogy nincs mindenkinek két keresztneve, vagy lehet, hogy van, de egyiket sem szereti.

Gondolkodtál már azon valaha, hogy szereted-e a nevedet? Jó hallani, amikor valaki rád köszön az utcán, vagy amikor a kollégáid, barátaid  a neveden szólítanak? Milyen érzés? Jó, vagy sem? Megnézted már, hogy mit jelent a neved? (Érdemes!)

Miért lesz sok embernek az évek alatt beceneve?  Gondolj bele, egy becenév is olyan személyiséget takar, aki el szeretne, vagy el is tér a hétköznapitól, a megszokásoktól. Az a becenév, csak az övé, hiszen valami története mindig van a névváltozásnak.

Tudod hányan használnak olyan keresztnevet, ami nincs is benne az anyakönyvi kivonatukban? Nagyon sokan! A név, mint tudjuk kötelez. A Nóra név jelentése benne van a könyvben. Leírja, hogy milyen személyiséget takar. Nagy vonalakban, Anett általában a társaság központi szereplője volt, de nem úgy, hogy kiprovokálta, hanem azért, mert így volt, és kész! Iszonyatoson pörgős életet élt. Míg Nóra szeret a háttérben lenni, csendben maradva másokat hallgatni és szívni magába az élet bölcsességeit és tapasztalatait.

Az embert másképp hívják az idegenek, másképp a kollégák, másképp a haverok, másképp a barátok, másképp a család, és jó esetben a párunk nem Józsefnek hív minket, hanem nyuszinak, picimnek, életemnek, bármi cukiságnak, amit ő adott nekünk. Azért kapjuk, a cuki nevet, mert az igazi énünket csak ő ismeri és csak ő engedheti meg magának, hogy úgy szólítson, hópihe. Hópihe pedig jó messze van Józseftől. Érted, hogy mit akarok érzékeltetni?

Nem térítek és nem mondom meg a tutit, csak mesélek, magamról ugyan, de nagyon sok helyen magadra fogsz ismerni. jókat fogsz nevetni, és időnként könnyek szöknek majd  a szemedbe. Lesz olyan része, ami nagyon távol áll tőled, és nem lesz gördülékeny olvasni, de ez így  a jó. Az életben is vannak olyan dolgok, amelyek nehézkesek, de át kell rágnunk magunkat rajta, hogy utána megint gyorsan pörögjenek a jó események.

Amikor annak idején az első betűt leírtam a könyvben, tudtam, hogy nem magamnak írom. Magam felé annyi a terápia része, hogy amíg leírom, megszabadulok a démonaimtól. Ott maradnak  a papíron, és többé nem nyomasztanak, vagy legalábbis nem annyira, mint előtte. A jó élmények pedig emlékként kerülnek megörökítésre. Úgy írtam a könyvemet, hogy bárki számára érdekes lehessen, akkor is, ha azt sem tudja, hogy ki vagyok!

Azért írtam ezt a könyvet, mert  36 éves koromra tele lett a F@szom! Mindennel, mindenkivel, és nyilván valahol magammal is. Ha rendet akarsz magad körül, akkor előbb magadban rámolj el. Tehát, elhúztam messzire, egy szigetre, tök egyedül, hogy igazi csend legyen körülöttem. Ezt többen úgy fogalmazták meg, hogy szándékos száműzetésre ítéltem magam. Igen!

És amikor eldöntöttem, hogy Mallorcára költözöm, eszemben sem volt könyvet írni. Azért mentem, hogy egyedül legyek. Ennek a következménye lett a könyv. Sok év tervezgetés után, itt szólalt meg a fejemben, hogy ülj le, és írjál! És leültem írni….

... hogy ki vagyok én?

- egy kisgyerek, aki szinte nem is emlékszik a gyerekkorára, maximum a rengeteg kórházra

- egy kislány, aki fiúk között nőtt fel

- egy kislány, akinek felnőtt koráig semmi sikerélménye nem volt az iskolákkal kapcsolatban

- egy kislány, aki a véletlennek köszönheti, hogy megtalálta a fotózásban azt a hivatást, amivel adhat és végre kaphat is.

- egy kislány, aki időnként a fényképezőgépe mögé bújva felfedezi a világot, és ezt odaadja másoknak is

- egy kislány, akinek a világon a legfontosabb az őszinteség és az igazság keresése

- egy nagylány, aki egy halom idióta pasival találkozott, és rengeteg pofont kapott

- egy nagylány, aki kipróbálta magát több területen is, hogy tudja mire képes, és hol vannak a határai

- és egy NŐ, aki sok szarság árán végre összerakta magát, és leírt neked mindent, majdnem mindent, hogy ezzel segítsen!

NoraSm

A könyvről itt tudsz többet olvasni:https://hogyanlettemnora.com

Nézz be hozzám a Facebook-on is!https://www.facebook.com/norapictures/

Örök igazság tesztelve! - MEGCSALTAK!

Nem akarok belemenni most abba  a témába, hogy a Facebook használok sajnos nagy többsége kirakat életet él, ezzel másoktól várva a segítséget vagy megoldást, megerősítést, visszaigazolást, mert az hosszú okfejtés lenne. Most nem ez a téma, de kapcsolódik hozzá. 

Tehát tegyük félre a kirakat életet, és nézzük csak azt a részét, hogy miket kiáltanak világgá az emberek, anélkül, hogy magukban keresnék a hibát. 

Nyilvánosan valaki mást okolni egy olyan dologért, amiről két ember tehet, az vak meleg! Miért gondolja valaki azt, ha nyilvánosan szenved, és nyilvánosan sajnáltatja magát, ezzel persze valaki mást feketít be, az működni fog?! Nem fog működni, maximum kiröhögteted magad mindenkivel, és még azok is elfordulnak tőled, akik amúgy eddig kedveltek. 

Taníthatnának az iskolában némi önismeretet, és akkor talán, de csak talán, nem lenne ennyi szánalmas ember a világon. 

Kemény példához fogok most nyúlni, de legyen...

Soha nem mondta még senki az embereknek, hogy az a hibás, akit megcsalnak? Pedig így van! Nem a megcsalt fél az áldozat, hanem az, aki csal. A megcsalás már csak egy okozat. Elég lett a baszogatásból ok nélkül. Elég volt a teljesíthetetlen elvárásokból, szeretetnélküliségből, bizalmatlanságból, és abból, hogy tulajdonként kezelik egymást az emberek. Ez éppúgy igaz egy férfira, mint egy nőre. Előbb utóbb, mindenki csalni fog, ha nem kerek otthon a pite! 

Olyan rohadtul evidens a megcsaltnak az, hogy őt bántották, és megalázták. És akkor most jövök én  a képbe. Kevés nő van, akit annyiszor csaltak, mint engem. A vicc ebben az, hogy minden esetben tudtam, hogy az én hibám! Az egy másik része  a dolognak, hogy tudatos vagy nem tudatos volt a viselkedésem, hogy elérjem, megcsaljanak. 

Minden esetben leültem magammal beszélgetni, hogy mit és hol hibáztam.... Bánom-e, hogy hibáztam, vagy sem. Mit tanulhatok belőle, és min érdemes változtatnom a jövőben. 

Nekem sosem jutott eszembe, hogy megcsalt kínomban és fájdalmamban vagdalózzak, lövöldözzek össze vissza, embereket traktáljak a részletekkel, balhézzak, revansot vegyek, bosszút álljak, holott a skorpió jegyre ez elvileg erősen jellemző tulajdonság.  A bosszú nem old meg semmit. Csak magamat teszem nevetség tárgyává.  Ha engem megcsaltak, és levágom, hogy az én hibám, két dolgot tehetek. Vagy odébb állok, vagy leülök a pasival megbeszélni, hogy hol hibáztam, akarom-e és képes vagyok-e változtatni, és képesek vagyunk-e ezen átlépve, nyitni egy új, tiszta fejezetet? De az nem tartozik a világra, hogy mi megy a színfalak mögött. Befelé éld meg és old meg, nem pedig kifelé. 

Lehet, hogy hangosan olyan dologért kapálózol, ami, ha csendben lennél, és meghallanád a saját hangodat, nem is lenne olyan fontos.  Nem a külvilág fog összetartani egy kapcsolatot vagy házasságot, hanem az a két ember, akiket ez érint. 

20 éve, amikor még nem volt közösségi média, hogyan oldottad volna meg ezt a helyzetet? Nem volt hova kikürtölni. Maximum személyesen tudtad volna elmondani fűnek fának, de akkor is kiröhögött volna mindenki a hátad mögött, méghozzá jogosan! Minél többet kiabálsz, annál többen röhögnek rajtad. És tudod, mindig az kiabál, akinek a háza ég! Lehet, hogy inkább a tüzet kéne oltani, amit okoztál, mint ennyit kiabálni, full fölöslegesen! 

NoraSm

facebook.com/norapictures

A téma mindig a földön hever...

saját fotó, csak illusztráció 

Csak sajnos kevesen látják meg, és még kevesebben veszik fel a földről...

Megint nem leszek népszerű, mert van képem olyan dolgokról írni, ami sokak számára nagyon nem fog tetszeni.  Sebaj, engem nem zavar. 

Benneteket nem zavar, hogy brutál rossz helyesírással okoskodtok a Facebook-on meg a többi platformon, akkor engem sem zavar, hogy ezt szóvá teszem. Legalább van valaki, aki szólni mer érte... 

Annyit posztoltok, hogy az már beteges, pláne minden érdektelen szarságot, de azt még egyikőtök sem vette észre, hogy amikor a posztod kikerült az oldalra, azt írja neked a facebook, hogy a bejegyzésed megosztásra került! Vágod!? Megosztásra, nem pedig meg-osztásra! Büszkén írtok mindent külön, holott egybe kell írni. Amit meg külön kéne, azt egybe írjátok! Tudod, az iskolában ezt szépen a tanítónéni megtanította. Ám, ha mégis elfelejtetted volna, akkor segítek, íme a szabály: 

saját fotó, csak illusztráció 

Az igekötős igék sajátosan viselkedő összetett szavak.

a) Ha az igekötő közvetlenül saját igéje (vagy igeneve) előtt áll, egybeírjuk vele: átad, benéz, felnyit v. fölnyit, lebecsül, visszaszerez; kiállítani, megtartó, eldobott, szembeszállva; stb. Hasonlóképpen: megtartás, szembeszállás stb. – Igekötők lehetnek a következők: abba-, agyon-, alá-, át-, be-, bele-, benn-, egybe-, el-, ellen-, elő-, előre-, fel- v. föl-, félbe-, félre-, felül- v. fölül-, fenn- v. fönn-, hátra-, haza-, helyre-, hozzá-, ide-, keresztül-, ketté-, ki-, körül-, közbe-, közre-, külön-, le-, meg-, mellé-, neki-, oda-, össze-, rá-, rajta-, széjjel-, szembe-, szerte-, szét-, tele-, tova-, tovább-, tönkre-, túl-, újjá-, újra-, utána-, végbe-, végig-, vissza- stb.
b) Ha az igekötő követi az igét (vagy igenevet), különírjuk tőle: pihend ki (magad), hagyj fel (ezzel), üljünk bele, menjetek előre, ne sározd össze, nem nézve oda, (akkor) ültünk le, (ti már) mehettek vissza stb.
c) Az igekötő külön szó marad, ha közte és igéje (vagy igeneve) között más szó is van: el ne késs, le nem tenné, újjá is építjük, közre kell bocsátani, haza szabad menni, föl sem véve stb. Hasonlóképpen: be nem avatkozás, meg nem értés stb.

Az igekötők különírása vagy egybeírása gyakran értelmi különbségre is utal: annak jelölője, hogy az igekötő a közvetlenül utána álló igéhez tartozik-e, vagy az ezt követőhöz. Más és más tehát: megvan húszéves, de: meg van töltve; megfogom a lepkét, de: meg fogom nézni; leszokott a dohányzásról, de: le szokott utazni vidékre; beleszeretett a lányba, de: bele szeretett volna szólni; elleszek nélküle, de: el leszek fáradva; megtudták a hírt, de: meg tudták javítani; stb.

Forrás: https://helyesiras.mta.hu/helyesiras/default/akh11

saját fotó, csak illusztráció 

Hemzsegnek a közösségi oldalak a brutál helyesírási hibáktól, és egy halom ember lájkolja őket, és ti büszke magyarok vagytok?! Egy külföldi, aki megtanult magyarul, különbül ír, mint ti. Akkor okoskodjál, meg írjál ki bármit is, ha tudsz rendesen és helyesen írni. 

Ja, hogy ezek kemény szavak tőlem és cseppet sem vagyok kedves? Így van! Könnyű nekem, mert írással foglalkozom? Jó pár ember van még rajtam kívül, aki nem írással foglakozik, mégis le tudja írni iskolai végzettségtől függetlenül, hogy megvettem a boltban a sört.  Legyen már annyi igényed magad felé, hogy tudj írni!

Pár éve volt egy főszerkesztőm egy magazinnál, ő notóriusan azt írta, hogy egyenlőre! És amikor szólni mertem érte, hogy egy főszerkesztő tudja már leírni helyesen, hogy az egyelőre, akkor kimagyarázta (volna) hogy fáradt volt. Rossz kifogás, mert fáradtan is tudom hogyan kell leírni. Nem is dolgoztam ott sokáig. 

Amit írásban kiadsz a kezedből, az téged minősít. Csak az a kérdés, hogy van-e igényed magad felé, vagy nincs! Ha így nézzük, akkor  a többség igénytelen! 

Ui: A jó fej külön írandó, a nem tudom, szintén külön írandó, de ha egy magán beszélgetésben írta írod, hogy "nemtoom", az úgy pont jó :) Magán beszélgetésben annyi hibát véthetsz, amennyit csak akarsz, nincs jelentősége. Én pl, rendszeresen keverek össze betűket egy szón belül, ha gyorsan írok. De amikor akár csak  egy mondatomat is nyilvánosan osztom meg, azt átnézem és ha hibáztam, javítom! Azért, mert van rá igényem, a helyesre, a szépre, az igényességre. Ezért igényes képet is szeretnék festeni magamról, magamnak. 

saját fotó, csak illusztráció 

Van egy nagyon kedves ismerősöm, nem mondok róla többet, ő így is magára fog ismerni. A minap beszélgettem vele, pont az igényességről, arról, hogy ha csinálunk valamit, akkor azt csillogó szemekkel tegyük. Arról, hogy vannak jó emberek, vannak munkájukra és környezetükre igényes emberek. Vannak olyan emberek, akik nem azt várják, hogy leteljen a munkaidő, hanem azt, hogy amit a munkában töltenek, az minőségi és igényes legyen. Arról beszélgettünk, hogy pár éve mi, akik ilyen szemlélettel élünk, nagyon kevés hozzánk hasonló embert ismertünk. Minket néha kicsit ki is közösítettek innen-onnan, mert kilógtunk a sorból. Ám az idő minket igazol(t), mert mindketten elmondhatjuk, hogy az utóbbi időben egyre több olyan ember van körülöttünk a mindennapjainkban, akik ugyanúgy gondolkodnak és cselekszenek is, mint mi. A hasonló a hasonlót vonzza, embert pedig barátjáról. 

Inkább legyek öt percre ellenszenves, és haragudj rám, mert az orrod elé mertem dugni, hogy nem tudsz helyesen írni, minthogy ezt elnézzem. Eleget néztem! A szépre és jóra való törekvés sokkal boldogabb embert formál belőled, mintha kibaszod a facebookra, hogy meg vettem az új házamat. Nem akarok több példát mondani, mert ha ennyi nem volt elég, akkor úgyis tök mindegy! 

NoraSm

facebook.com/norapictres 

Hímneműek társasága

Egy gyors, délelőtti, pár boltba befutós bevásárlás olyan kortörténet, hogy csak nézek....

Alapvető kérdésem az, hogy mi van a hímnemű emberi lényekkel, akiket maximum pasinak lehetne titulálni, férfinek semmiképp?! Ki nem tanította vagy nem nevelte őket arra, hogyan bánunk egy nővel, hogyan bánunk a gyerekünkkel és úgy általában az emberekkel? 

Ki tanította azt a hímneműeknek, hogy attól lesz tekintélyük, ha parancsoló, lekezelő, hangnemben beszélnek a szeretteikkel, leginkább mások előtt?! Ezt hívják azt hiszem úgy, hogy az emberi mivoltában való magalázás.  Zsarnokság, önzőség, lelki terror. És mennyi ilyen házasság és család van!

Szóval, két bolt, két hímnemű. Az egyik boltban apuka nagyképűen és lekezelően kiadat a feleségére, hogy azt a szart már minek vette meg? ( Valami 200 Ft-os tételről beszélünk) 

- Drágám, így kaptunk 10% kedvezményt a teljes vásárlásra

- Kit érdekel a kedvezmény? Az a szar már nem kellett volna.... 

Persze apukának két gyereke is van, akikhez hasonlóan ridegen viszonyult. Én vagyok a falkavezér, paraszt vagyok, mások előtt degradálom a családomat, és ettől vagyok valaki. igen, egy nagy senki! Sajnálom az ilyen ember gyerekeit. A feleségét viszont nem, mert ő választotta magának.

Kettő perccel később, egy élelmiszer üzlet parkolója felé vezettem, amikor látom a boltból kijövő házaspár hímnemű tagja odabassza  a kocsi tetejére a 12-os tejes kartont. Csoda, hogy nem szakadt szét a karton, és borult le a 12 doboz tej a kocsi tetejéről. Mi ez a teátrális viselkedés a pasiktól? ( Nők is csinálnak ilyet, tudom, és azt sem értem) De ezek után ne mondja senki, hogy a nő alapból hisztis. Egy fenét! Tapasztalatból tudom, hogy  a legtöbb női hisztit a pasik generálják.  

A hímnemű azt is félreérti, ha nőnemű párja el szeretné neki mondani röviden, hogy mi bántja. Előfordul a nőkkel is, hogy vannak olyan dolgaik, gondolataik, amiket szeretnének megosztani a párjukkal, mert hogy ez így lenne normális. Ettől vagyunk egy csapat, hogy sokat beszélgetünk és megosztjuk egymással, hogy mi vesz minket körül. Mi nyomaszt, minek örülünk, mi dobott fel nagyon a ma nap, mit kell megoldanunk, leginkább egyedül. No, ez a pasi félének már a hiszti.  Írtam én már erről korábban többet is, hogy a hiszti apám, nem itt kezdődik. 

Szóval, miért kell egy parkolónyi embernek azt látnia, hogy Hans Németországból, odabassza  a tejes kartont a kibaszott autójának a tetejére? Az intelligens ember megvárja  a kellő helyet, és közeget és nyugalmat, és akkor kezd el ordibálni, ha a helyzet ezt hozza ki belőle. Két ember feszkója az arra  a két emberre tartozik. Nem akarok róla tudni, hogy Hans felesége mit követhetett el abban a szerencsétlen boltban, hogy mások előtt hozza  a nőt  ilyen helyzetbe, hogy apu ideges, és ezt lássa mindenki, sőt még annál is többen, ha lehet. 

Ha én ki vagyok  akadva  a pasimra, férjemre, gyerekemre, vagy bárki másra, azt nem viszem ki az utcára, és nem teszem ki a közösségi oldalamra  a kirakatba. Senkinek semmi köze hozzá, hogy meg lettem bántva, el lettem hanyagolva, ki lettem használva, bármiféle negatív dolog történt velem. Én még a személyes pozitív dolgaimat is ritkán osztom meg nyilvánosan, azokat is általában később, mint amikor megéltem őket. 

Befelé élem meg a dolgokat, és így jobban hatnak rám és többet is tanulok, fejlődöm.  Miért van az, hogy az emberek 90%-a kifelé él meg mindent? Jót, rosszat, aztán meg veri a fejét a falba, hogy basszus, ezt nem kellett volna. Kiadtam magam másoknak, céltáblát csináltam magamból, esélyt adok arra valakinek, hogy örüljön az én kínomnak vagy rossz helyzetnek? Dehogy! Nagyon nehéz dolog uralkodni magunkon és nem világgá kürtölni mindent, tudom jól, de mégis az önuralom a legkifizetődőbb dolog. Mindennek megvan a maga helye is ideje.

Mindenkinek volt már olyan helyzete, hogy legszívesebben leszarta volna ki lát, és mit lát és utána mit fog gondolni, de te akkor is leüvöltöd azt, aki felbaszott. Tovább nem fűzöm ezt a szálat, fantáziája mindenkinek van, hogy meddig menne el... én néha szívesen nyúltam volna egy baseball ütőért, remegtem már a dühtől és idegességtől, de nem hozom magam olyan helyzetbe, hogy utána a következményeit kelljen viselni, és még nekem kelljen bocsánatot kérni. Megtanultam, hogy nem ér annyit. Az élet majd megoldja. 

De miért kell egy apának fölényesen, magas lóról beszélnie egy boltban a családjával? Miért kell a tejes kartont odabaszni a kocsi tetejére? Miért kell balhézni és nevetségessé tennie magát egy hímneműnek, ha nincs is rá oka, csak mert kreált  magának egy helyzetet és élvezkedik benne?  

Miért kell egy több éves kapcsolat végén egy hímneműen azt mondania, hogy töröld ki a számom és felejts el, miközben panaszkodik fűnek fának,és ő írogat nem emberhez méltó vádakat annak az embernek, akivel az ágyát és az életét osztotta meg?   Miért kell egymás telefonjaiba beletúrni és az éjszaka közepén felébreszteni a másikat, hogy akkor lehet költözni?! Soha egyetlen pillanatra sem merült fel ezekben az emberekben, hogy ez olyan képet fest róluk kifelé a világnak, aminek pont az ellenkezőjét szeretnék láttatni?  Erre szoktuk azt mondani, hogy über gáz! A vélt vagy jogos düh és harag nem hatalmaz fel senkit arra, hogy úgy viselkedjen vagy reagáljon egy helyzetre, ahogy az egy embertől nem illik, és nem méltó. 

Nem attól lesz valaki férfi, hogy gyökér módon viselkedik, hanem attól, ha udvarias, figyelmes és természetes. A férfi nyugodtan kezeli és oldja meg a legnagyobb parát is, majd utána összeomlik kicsit, amikor senki sem látja. Tanítsa már meg ezeket a dolgokat valaki valahol a hímneműeknek lécci! 

Az a baj ezzel, hogy tanulni kell, el kell mondani milliószor, hogyan viselkedik egy egészséges lelkületű ember. Az a baj, hogy nem jön az emberekből zsigerből, hogy jó fejek, kedvesek és figyelmesek legyenek.  Ha szemét módon viselkedsz a környezeteddel, miért várod, hogy veled bárki is jó fej legyen? Nem érdemled meg!  Bánj úgy másokkal, ahogy szeretnéd, hogy mások bánjanak veled. Ez nagy igazság! Ha meg maradsz gyökér, akkor ezt a reakciót is érdemled. 

Miért van az, hogy az ilyen hímneműek gondolják azt magukról, hogy férfiak? Hát, a férfi nem itt kezdődik! A férfi pontosan ennek az ellenkezője. Eszébe sem jutna hogy nyilvánosan hozza kínos, kellemetlen, megalázó helyzetbe a csaját, feleségét, barátnőjét, szeretőjét, kollégáit, haverjait, ismerőseit,gyerekét és a barátait. A férfi minden helyzetben szeretettel és tisztelettel bánik a környezetével, és persze önmagával is. Egy férfi sosem baszná a tejes kartont a kocsi tetejére, haraggal! Poénból simán megcsinálja, de csak azért, hogy a következő pillanatban szabadok legyenek a kezei és átölelhesse a nőt, aki elkísérte őt vásárolni. Érted a különbséget? A pasi elmegy az asszonnyal, és balhézik a semmin, a férfit pedig elkíséri a párja vásárolni.  Nyilvánvalóan szétröhögték magukat vásárlás közben és csak annyi dolgot vettek meg, amire valóban szükségük van.  Majd a vásárlás után hazamennek, főznek együtt valami egyszerű, gyors, de finom vacsorát, megisznak hozzá egy pohár bort, és másnap fülig érő szájjal elmennek dolgozni. 

Miért élnek a nők hímneműekkel? Nekik ez miért elég? Télleg minden nő elhitte, hogy nincs egy normális pasi sem, és így jó volt az első, aki szembejött és hajlandó volt fondorlatos trükkök árán gyűrűt húzni a csaj ujjára? Mert akkor szólok, hogy vannak ám férfiak is  a világon! Nem sok, ez igaz, de ha nem is szeretnél magadnak ilyet, akkor csak hímneműd lesz. A gyerekek meg amikor nagyobbak lesznek, alig várják, hogy leléphessenek otthonról, és olyan életet élhessenek, ami a számukra biztonságos, kiszámítható, nyugalmas és teljesen szabad. 

Nem a tejet kell az autó tetejére baszkodni, hanem meg kellene kérdezni a másiktól, hogy van valami baj? Gyere meséld el, meghallgatlak szívesen. Kihűlt házasságok, tekintély nélküli őszintétlen családok? Mégis mitől lennének rendben a dolgok? 

Nora.Sm
facebook.com/norapictures

" A világ egy nagy leves, amiből mindenki azt eszi majd meg, amit belerakott, belefőzött"

Sajnos ez a mondat sem az én fejemből pattant ki,  "A világ egy nagy leves, amiből mindenki azt eszi majd meg, amit belerakott, belefőzött"  .. ??!! ..

És az utóbbi időben belefutottam jó pár olyan mondatba, vagy írásba, amitől kicsit nyüszítettem befelé, hogy itt vannak a mondataim és gondolataim, és hagyom, hogy mások fogalmazzák meg helyettem, én meg posztolgatom őket.  De annyi minden történik velem az utóbbi három évben, hogy időm és energiám sincs papírra vetni az arra érdemes és gondolatokat ébresztő élményeket, felismeréseket, pláne tapasztalatokat. 

Ha a világ egy nagy leves, és mindenki azt eszi majd meg, amit belerakott, akkor most hátradőlők a kényelmes karosszékemben, és türelemmel kivárom, hogy amiket belepakoltam a levesembe, meg is főjenek.Persze, időnként kavargatok rajta egyet, és beleszippantok az illatába. Isteni! 

Ha egy levesbe jó minőségű alapanyagokat teszel, finom és természetes fűszereket adsz hozzá, persze az sem mindegy, hogy mikor, és mennyit. Ha odafigyelsz a főzés minden egyes lépésére, persze csak lazán, semmi feszkó. Ha szívvel és lélekkel főzted a levesedet, és nem idő előtt kapcsolod le a gázról, akkor olyan kaját rittyentesz, elsősorban magadnak, hogy a nem létező unikornis is létezni fog . 

Akarsz-e jó levest főzni, vagy csak dobjunk össze gyorsan valamit, hogy legyen mit a pocakba tölteni, és ne éhezzen? Vagy, fontos vagy-e magadnak annyira, hogy fontos a gondosan előkészített és elkészített, isteni finom leves?  

Hogy is mondják, az vagy, amit megeszel? Tehát, ha szar minőségű, gyors levest főzöl magadnak mindig, akkor olyan lesz az életed és te magad is? Ám, ha jó minőségű, igényes, pontosan megtervezett és kivitelezett leveseket főzöl, akkor az életed is olyan lesz?  Tök logikus! 

Én szeretem a jó minőséget, és főzni is szeretek. Nem sajnálom rá az időt és az energiát, pláne  a jó alapanyagot. Nem baj, hogy  a finom levest sokáig főztem, mégis perceken belül elfogy, mert bármikor főzhetek magamnak egy újabb levest. 

Egyébként nem vagyok leveses, de ettől még a példa igaz, még akkor is, ha ezt most nem feltétlenül mindenki tudta követni, és (meg)érteni.

 Aki jól tud főzni, érti. Aki pedig nem tud, és nem is szeret, meg nem is akar, el sem olvassa ezt a gondolatsort. 

Csak főzz! Gyakran és finomakat! :) 

NoraSm 

facebook-com/norapictures 

Ovi-terápia Csillagvirág Óvoda Nemesvámos

A legtöbb felnőtt menekül a gyerekzsivaj elől. Régen én is ilyen voltam, aztán  a munkáim által egyszer csak egyre több kisgyerek vett körül, és elkezdtem őket figyelni.  Tudatosan figyelni, kicsit talán tanulmányozni is. Szép lassan rájöttem, hogy a kisgyerekek többsége nagyon cuki, nagyon okos és állati jó meglátásaik, na meg beszólásaik vannak. 

Nem lettem mára gyerekmániás, de egyre több közülük az, aki megfog és rajta felejtem a tekintetemet, akár percekig. 

Sok ember csendre és nyugalomra vágyi, amikor tele van a feje gondolatokkal, de én most más terápiát választottam magamnak. "Bekéretőztem" a nemesvámosi Csillagvirág Óvodába egy szerda délelőttre, a fényképezőgépemmel együtt. Előre egyeztettük az óvoda vezetőjével és az óvónénikkel, hogy kattogtatni szeretnék, kicsit a gyerekekkel lenni, és elkapni olyan pillanatokat, amelyek valódiak és nagyon őszinték. 

Az utóbbi időben egyre több fotósorozatom marad a fiókban. Túl személyesek és nem szeretnék reklámot csinálni magamnak pl. egy gyereksorozattal, nem ezért készül. Azért készült a mai sorozat, hogy élményt adhassak a kicsiknek, hogy Nóri (néni) fotózza őket, ahogy játszanak, vagy közös foglalkozást tartanak. Nóri néni fotóit az óvoda, a gyerkőcök, és  a szülők fogják látni. Veletek pedig hangulatképeket osztok  meg, hogy picit átérezhető legyen, milyen érzés egy délelőttöt eltölteni egy oviban, gyerekzsivajban. 

Én akartam meglepni a piciket, de ők leptek meg engem. Van néhány gyerkőc, akiket ismerek a szüleik által, és vannak jó páran akiket  különböző családi rendezvényeken már fotóztam. De a többségük számára idegen voltam. Azt szokták mondani, hogy a gyerekek jó emberismerők, és megérzik, hogy kiben lehet bízni és kiben nem. Ezek alapján, átmentem a vizsgán. Édesek voltak, ahogy jelezték, szeretnék, ha fotó készülne róluk. Boldogan nézték vissza az elkészült képeket, és csináljunk még! Nincs beállított fotó, csak a spontán pillanat van. Az lesz igazi és beszédes. És a picik is beszédesek voltak. Odajöttek hozzám mesélni, hogy már csak hármat kell aludni, és többet nincs ovi, szeptembertől pedig iskolába fog járni. Egy kisfiú a 12 éves nagy tesójáról mesélt, hogy képzeljem el, micsoda dolgai vannak.... és ha megsértődik a nagy tesó, akkor becsapja a szobája ajtaját. Egy hároméves kislány haját megfésültem a kis rózsaszín fésűvel, egy másik kislány babájának hajából én vettem ki a hajgumit. A legédesebb pillanat pedig az volt, amikor egy négyéves forma kisfiú odajött hozzám, nem szólt egy szót sem, átölelt a combomnál és csak bújt hozzám. 

Biztos vagyok benne, hogy kőkemény idegzet és nyugodt természet szükséges ahhoz, hogy valaki hivatásszerűen a kicsikkel legyen hétfőtől péntekig, évtizedeken át, de nekem  most pont erre volt szükségem. Nem számítottam rá, hogy ennyire kedvesen és barátságosan fognak fogadni. Maradandó élményt kaptam, és remélem, hogy mehetek máskor is! 

Nora.Sm 
facebook.com/norapictures