Saját bloglista

  • Energiák - Az emberek folyamatosan változnak. Vannak, akik ezeket a változásokat látják és érzik, és vannak, akik nem. Biztosan hallottad már sok embertől, hogy én az...
    3 éve

2014. január 26., vasárnap

Januári depresszió

Szándékosan nem a téli depresszióról írok, hiszen a befelé forduló időszak tetőpontja mindig a január. Nyáron kifelé, télen pedig befelé fordulunk, csak az a nem mindegy, hogy milyen mértékben tesszük ezt. Az év végén a számadás, a visszahúzódás, önmagunk lelkivilágával többet foglalkozó időszakot éljük, aztán ezt ki így, ki pedig úgy éli meg. Embere válogatja, hogy ki mennyire mélyre süllyed a maga világában, gondjaiban, bánatában, kilátástalan helyzetében, és vannak sajnos sokan, akik annyira képesek összetörni magukat, hogy kiszámíthatalanul viselkednek, vagy kínjukban olyan dolgok után kapkodnak, mint jósok, látók, médiumok, vagy asztrológusok.

Nincs ezekkel a dolgokkal az ég világon semmi baj, csak tudni kell őket a helyükön kezelni. Jósoltatni ne akkor menjen az ember, amikor totál össze van törve és bizonytalan, és sebezhető, legfőképp befolyásolható. A jövőt látni akkor érdemes, amikor jól vagyunk, mert ekkor visszaigazolásért megyünk, nem pedig azért, hogy valaki mondja meg helyettünk, hogyan kellene megoldani a gondjainkat, vagy kimászni a lehangolt lelkiállapotunkból.

Van egy nagyon kedves barátom, hölgy, aki pusztán kedvtelésből kártya jóslással foglalkozik. Más is a dologhoz való hozzáállása, mint azoknak, akiknek ez a munkájuk, azaz pénzt kérnek a szolgáltatásukért. Az sem titok, hogy ez a kedves barátom javasolta, hogy írjak a januári depresszióról, mert érdemes. Bő két éve távol tartom magam a jóslástól, mert részben nem vagyok kíváncsi előre a jövőmre, részben nem akarom tudatni egy adott jóssal az életem részleteit, másrészt korábban jósoltak már nekem hatalmas baromságokat, de olyan is volt, hogy a rossz dolgok egytől egyig bejöttek, a jókból pedig semmi sem lett.

Néhány héttel ezelőtt tudtam meg, hogy az imént említett barátom hobbiból kitanulta a jóslás tudományát, és az eddigi tapasztalatai azt mondják, hogy jó érzéke is van hozzá, és ha egyszer úgy gondolom, hogy kíváncsi lennék, mit üzennek nekem a lapok, csak szóljak. Pár nappal később szóltam is neki, mert a bizalmam teljes volt felé, a lelkivilágom pedig a helyén volt, és játéknak fogtuk fel a dolgot. Jól is sikerült a kártyavetés, és egy őszinte, mély beszélgetés lett belőle, amit azóta is megismétlünk időnként, kártyák nélkül is.

És akkor most eljutottunk oda, hogy beszélgetés. Neked van olyan ismerősöd, barátod, akivel bármiféle gondodat, kínodat meg tudod beszélni, vagy csak elmondani, kimondani magadból? Ha a hallottak alapján ötlete és véleménye van, azt meg is hallgatod, vagy csak beszélsz a kínjaidról megállás nélkül, közben hergelve és belelovalva magad a helyzetbe? A depresszív állapotból úgy nem fogsz kijönni, ha folyamatosan hajtogatod a fájdalmaidat, ebből úgy lehet kijönni, ha eltereled a figyelmedet, és teljesen más dolgokkal foglalkozol, olyan dolgokkal, amelyektől jól leszel.

Leginkább az a jó, ha már azelőtt felrázod magad, mielőtt túl mélyre csúsznál a lelki fájdalmakban. Ez a legnehezebb része egyébként, felismerni a folyamatot, és érezni, hogy hol van az a pont, amikor magadra kell szólnod, hogy ácsi! Túl messzire mentél önmagadban. Ehhez kell az önismeret, hogy tudd, mikor mit kell tenned, hogy az elcsendesedés létrejöjjön, de hasznos dolgokra tudd fordítani, mint pl. olvasásra, családi fotók rendezgetésére, régi számlák elévült iratok kiszórására, tanulásra, és még sorolhatnám....
Sokkal nehezebb magunkat összeszedni akkor, ha már túlságosan belecsúsztunk az önsajnálatba és az önkínzásba, és ezt tapasztalatból tudom! Hiába esik nehezedre, de menj társaságba, sétálj a hidegben egy szép erdőben, vagy egy parkban. Menj el hetente egyszer szoláriumba, ennyi nem káros az egészségre, de pótolja a D-vitamint, mert a D-vitamin depresszió űző. Vegyél fel színes ruhákat, és készíts színes ételeket, egyél sok gyümölcsöt és persze csokit.

A minap egy kedves lány ismerősömmel beszélgettem, és kérdeztem hogy van? A válasz az volt, hogy" a hülyeségem árán megszívattam magam, és most iszom a levét, de én csináltam magamnak a helyzetet, hát viselem is következményeit, de ha nem baj nem mondom el, mert néhány embernek  elmeséltem, és már umon! Nem akarok beszélni róla többet, mert csak ideges leszek, és megint a szar helyzetben fogok toporogni, és én inkább felejtenék!" Borzasztóan örültem, hogy ezt mondja, mert ez a hozzáállás egy roppant nagy tudatosságra vall, és ritkán találkozom olyan emberekkel, akik így gondolkodnak. Én is ilyen vagyok. Minél hamarabb lépjünk túl egy rossz helyzeten, de ez csak akkor megy, ha nem beszélünk róla. Helyette vidám dolgokról beszélek, vagy inkább nem beszélek, hanem azt mondogatom magamban, hogy minden rendben van. A legtöbb esetben működik! :)

NoraS



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése