Saját bloglista

  • Energiák - Az emberek folyamatosan változnak. Vannak, akik ezeket a változásokat látják és érzik, és vannak, akik nem. Biztosan hallottad már sok embertől, hogy én az...
    3 éve

2014. január 26., vasárnap

Fagyos hangulat

Ez a téma nem az én fejemből pattant ki, Orsi javaslatára szedem most össze a gondolataimat a téllel kapcsolatban. Egy olyan évszakról írni, ami a legtávolabb áll tőlem nagy kihívás lesz, de meglátjuk mi sül ki belőle(m). 

Amióta az eszemet tudom a tél az az időszak, amit ha rajtam múlna, kitörölnék a naptárból. Azt elfogadom, hogy szükséges, mert így van egyensúlyban a természet, de én már öt évesen is nyári ruhában akartam óvodába menni, és amikor néhány évvel később a tesómmal az utca végi szánkó pályán múlattuk az időnket, elütött egy szánkó, átment a hátamon, két emberrel rajta, én pedig jó pár másodpercig nem kaptam levegőt. Hárman támogattak haza, és pokolian fájt mindenem, pláne a hátam. Így én akkor és ott befejeztem a téllel kapcsolatos szabadban töltött időt. Amikor jó pár évvel később már Veszprémben laktam, a haverjaim kedvéért megtanultam korcsolyázni, és be is jött olyannyira, hogy évekig Pétre jártunk telente, vonattal, minden hétvégén korizni. Amikor pedig ennek az időszaknak vége lett, nem kerestem másik téli sportot, mert annyira fázós vagyok, hogy nyáron is képes vagyok vacogni. 

Ha fotózásról van szó, akkor viszont (hiába utálom az időjárást) a legszebb képeket ilyenkor lehet készíteni, pláne a Balaton körül, vagy egy szép erdőben. Egyszer nyertem egy fotópályázatot egy téli balatoni sorozatommal, és ahhoz az anyaghoz sokat kellett mennem, de autóból ki és be, az nem viselt meg annyira, mintha órákig kellett volna a hidegben lennem. 

Többször tettem kísérletet arra, hogy megértsem a tél és a hó szerelmeseit, de valahogy nem sikerült. Persze elfogadtam a rajongást és sosem keltem vitába, mert nyilván sok olyan ember is van, akik a nyarat nem szeretik. Én már attól elkezdtem mindig fázni, amikor a barátaim mesélték, hogy a hétvégén síelni indulnak Szlovákiába a haverokkal, és mekkora buli lesz. A csapat szellemet, a kikapcsolódást, a friss levegőt, a mozgást, a sportot értettem, de ezt miért kell a hóban és tök hidegben csinálni? A síoverállban folyamatosan mozogva nem fázik az ember, sőt kimondottan melege is lehet, de hiába öltözöm fel jól, az arcom akkor is fázik. Hihetetlen, hogy mennyi ellenérvet tudok felsorakoztatni valami mellé, hogy én azt ne akarjam, de közben meg tudom, hogy ha egyszer rákattannék, megszeretném. No, ezért én jó távol is tartottam magam ettől a lehetőségtől. 

Érdekes, hogy Orsi pont a tél szeretetét vagy nem szeretetét dobta fel nekem témául, mert nem tudhatja, hogy tegnap egy sípályán jártam. Szégyen rám nézve, hogy Eplényhez közel lakom, mégsem jártam a sípályán soha, egészen tegnapig, bár most sem önszántamból, hanem munka kapcsán. Kicsit nyüszítettem is belül, hogy pont egy sípálya az, amire nem vágyom a mínusz hat fokban, de ez van. Amíg a pályára értünk a gyönyörű erdei úton, kezdtem más szemmel nézni a világot, és amikor megérkeztünk a parkolóba, a látvány levett a lábamról. Néhány perccel később pedig amikor a Quadra ültem fel, tudtam, hogy mire felérünk a hegy tetejére a hó ágyukhoz, rá fogok fagyni a motorra, de nem számított. A táj, a környezet, a szikrázó napsütés, a hegyek, és a sok mosolygó ember magával ragadó volt. A sípálya sajtósa nagyon kedvesen felajánlotta nekem, hogy bármikor nagyon szívesen megtanítanak síelni, csak szóljak, és jöjjek, várnak! Hát nem tudom, azért ezen még egy kicsit gondolkodnék a jó meleg szobában, de a korcsolyámat elővettem a garázsból, hátha befagy a Balaton a közeljövőben :)   Nem az a fontos, hogy milyen évszak van éppen, hanem az, hogy megtaláld bennük a szépséget és a lehetőséget.

NoraS


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése