Saját bloglista

  • Energiák - Az emberek folyamatosan változnak. Vannak, akik ezeket a változásokat látják és érzik, és vannak, akik nem. Biztosan hallottad már sok embertől, hogy én az...
    3 éve

2014. május 5., hétfő

Igazi szerelem

A szerelem című írásom elolvasása után az anyukám azt mondta, hogy jó ez az írás, de azt  nem írtam le részletesen, hogy Terike és Imre bácsi tökéletes kapcsolata valójában mitől az? Nem írtam le, persze, hogy nem, ahogy arról sem írtam, hogy mi is az igazi szerelem. Ez jön most.

Az igazi szerelem olyan, mintha egy nyálas amcsi filmet néznénk, mert basszus azokat a jeleneteket is megélte, vagy kitalálta az író, forgatókönyvíró. Amit pedig el tudunk képzelni, azt meg is tudjuk valósítani. Vajon miért vonzódunk annyira nagyon az amerikai szerelmes filmekhez és regényekhez? Miért van akkora sikerük ősidők óta? Azért nézünk love story-kat, mert arra az időre mi is átéljük, mi is a részesei vagyunk, és igenis elhisszük arra a pár percre, hogy van olyan szerelem, ami tényleg elsöprő, és annyira mély és tartós, hogy az a két ember, akik éppen „ugyanazt a filmet nézik”, szinte el sem hiszik, hogy milyen kimondhatatlan boldogságot élnek meg együtt. Mindketten benne vannak, teljesen.  Két főszereplős a sztori.

Sok ember, amikor egy váratlan pillanatban megkapja ezt a mély szerelem suhallatot, megijed! Jártam már így én is korábban, és vállaltam akkor is, meg ma is. Ma erre azt mondom, azért hagytam magam a megijedés állapotában, mert nem voltam felkészülve egy következő kapcsolatra, és az is igaz, hogy kaptam már addigra annyi pofont, hogy nem tudtam elképzelni a tökéletes kapcsolatot. Akkoriban még túl sok rossz példa volt előttem. Nem volt hitem a tökéletességben.

Ritkán fordul elő, hogy ekkora erő legyen egy kapcsolatban, ezért néznek rá sokan furcsán, ezért tagadják a létezését, és ezért van az, hogy ezt nem adják ingyen, ezért küzdeni kell, meg kivárni és hinni benne. A mozifilmekben is ott van a küzdés a boldogság előtt, tehát az életben is így van ez. Kellenek a pofonok és csalódások előtte, hogy tudjunk mit értékelni, és fel tudjuk ismerni. Azt írtam az előző részben, hogy az Igazit azonnal felismerjük. Azt valahogy érezzük ösztönösen, de ha nincs összehasonlítási alapod érzések és mélységek között, akkor nincs mit felismerni, amikor megérkezik az igazi.

Milyen a tökéletes szerelem és a tökéletes kapcsolat? Nem kell azon gondolkodni, hogy mit mondjak, mikor mondjam, mennyit mondjak, és persze hogyan? Mondom úgy, ahogy van, mindent és bármit és bármikor. Ezért lesz az, hogy sosem fogom megbántani a másikat, mert érzésből beszélek, tehát ő sem fog megbántani engem. Egy tökéletes kapcsolat tele van kérdésekkel. Az egyik fél mindig kérdez, és a másik válaszol, vagy kimondják egyszerre, amit gondolnak és éreznek. Nem hiszek abban, hogy az ellentétek vonzzák egymást, a hasonlóságok tudják vonzani egymást. Mit érek egy olyan partnerrel, aki sosem ért meg engem, és nem tudok vele beszélgetni? Mit érek vele, ha mások előtt becsmérel, persze poénból, vagy viselkedik velem udvariatlanul? Egy tökéletes kapcsolatban ilyen nincs! Nem is lehet, hiszen tökéletesen ismerik, elfogadják, és tisztelik egymást. Ha tisztelek valakit, miért beszélnék úgy vele akár mások előtt is, hogy az bántó legyen?

Az igazi szerelem nem kérdezi meg tőlünk, hogy akarjuk-e, vagy sem, önálló életre kel bennünk, és akkor most idebiggyeszteném Ámor nyilát, ja, tényleg ilyen. Jön és kész, nem tehetsz ellene semmit. Olyan nincs, hogy majd idővel megszeretek valakit, és esetleg szerelemmé válik. Az ilyen sztori semmivé sem válik, tisztelet a kivételnek, száz évvel ezelőtt. Ha nincs meg a rajongás az első perctől, akkor nem is lesz. Ha nem tartom borzasztóan vonzónak a másikat, akkor is, amikor kócos a haja, vagy szakadt melegítőben flangál otthon, akkor keress magadnak olyan embert, aki mellett boldogan ébredsz fel reggel, és este kiskiflibe bújva alszol el mellette, hiszen biztonságban vagy.



Sose gondoltam volna, hogy én ezeket a szavakat egyszer le fogom írni, de a cikk első része pillanatok alatt rekord olvasottságú lett, és ha ez a téma ennyire tetszik, akkor kinyitom a szelencémet egy kicsit és többet adok magamból, mint szoktam. Vagy bejön, vagy nem, vállalom. Na, a szerelem is pont ilyen. Bevállalod vagy sem? Van hozzá merszed, hogy beleengedd magad, mintha egy tóba vagy a tengerbe dőlnél bele háttal, vagy elkezdesz kapálózni? Én elég sokáig hadakoztam, de nem bántam meg. Az az igazság, hogy ha bármelyik korábbi kapcsolatomat nézem, mindegyik okkal ért véget, vagy nem lett belőle  semmi, mert ha annyira az igazi lett volna bármelyik is, akkor a fent említett mechanizmus lépett volna fel, azaz, esélyem sem lett volna, hogy megússzam, mert Ámor nyila telibe talált volna, de nem talált. Néhányszor elértek a nyilai, de ügyesen tértem ki előlük, mert sosem talált szíven.  Egyszerűen nem akartam szerelmes lenni, mert az ellenkezik a józan eszemmel. Attól tartottam, hogy túlságosan infantilissá válnék, és nem tudnék a dolgaimra koncentrálni. Na, ez egy nagy baromság! Ma már én is tudom, hiszen annyira tölt fel a szerelem megélése, hogy elébe megyünk a hegyeknek, hogy el tudjuk őket mozdítani a helyéről. Az igazi szerelemben azt érzi az ember, hogy bármire képes, annyira erős, no és persze minden szebb lesz, kicsit rózsaszínű, de amikor jó helyen, időben és persze partnerrel éljük meg, akkor tök jó ez a rózsaszín világ. Csak mi értjük, senki más.

Anyagi helyzet és a szerelem

Többször hallottam már a fiú barátaimtól, amikor a szingli időszakukat élték, és még össze is volt dőlve körülöttük sok minden, és már nem élvezik a helyzetüket, hogy „Előbb rendbe teszem magam anyagilag, és majd utána tudok csajozni.”


Ez nem így megy! Én is ezt hittem régebben, de már nem, mert amikor van melletted valaki, sokkal nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb vagy, és hamarabb oldasz meg gondot, problémát, és eszedbe sem kell jutnia, hogy ez kellemetlen lenne. Nem az, dehogy, hiszen bármit elmondhatsz neki. A sok közös szar helyzet megoldása olyan kapcsokat varázsol két ember közé, amit nem lehet eltépni csak úgy. Ezek ugyanúgy működnek, mint a szép élmények közösen való megélése. Az igazi szerelemben vannak borús napok is, hiszen ott sem süt a Nap mindig, de két ember együtt már egy csapat, és ha csapatosan veszik fel a kesztyűt a mindennapokkal szemben, akkor nagyobb esély van a gyors…. abb sikerre.

Egy tökéletes kapcsolatban nem csak mosolygás van reggeltől estig, hanem sírás is, örömben és bánatban. Hülyén hangzik? Pedig így van. Ha megengedem a páromnak, hogy a legrosszabb formámban is lásson, és a legösszetörtebb hangulatomban is ott legyen mellettem, az, na, keress erre magadnak egy jó szót, milyen érzés?

A tökéletes kapcsolatban nem mondom meg a másiknak, hogy mit tegyen, csak meghallgatom őt. Itt jön képbe a kapcsolaton belüli barátság. Tudok-e objektíven viselkedni egy olyan dologgal szemben, amit a férjem szenved el éppen? Tudok-e neki baráti tanácsot adni, majd magára hagyni a dologgal és a gondolataival, és kivárni, hogy az én hősöm egyedül vívja meg a csatáját, és diadalittasan térjen haza, hogy megnyerte a háborút is, egyedül, férfiasan, de én ott voltam neki hátországként és támogattam, erősítettem. Ez is nyálas? Pedig van ilyen.

Egy jó kapcsolatban nem anya és apa szerepet kell játszani, és megnevelni, átformálni, a másikat, hanem önmagunkat adva, megtartani az önállóságunkat és egyéniségünket. Sosem fogsz tudni átnevelni egy embert, mert vagy változik, magától, vagy kuka. Ha az elején már voltak olyan dolgok a másikban, amik nem tetszettek, vagy másképp éled vagy gondolod a dolgot, akkor minek vágsz bele? Miért nem keresel egy olyan embert, akin semmit sem kell alakítani? Hanem úgy jó neked, ahogy van. Nem hiszed, hogy van ilyen, ugye? Nem hát, mert mindenki azt mondja neked születésedtől fogva, pláne a nagyid, hogy olyat kell választani, aki megfelel, a többit majd az évek megoldják. Ahha, megoldják, egyszer csak vége lesz, mert kifújt, hiszen nincs alapja a kapcsolatnak. Alap nélküli telekre meg minek építkezel? Össze fog dőlni. Hány olyan házasságot látsz magad körül, amit csak az évek száma és a gyerekek tartanak össze? Mivel sajnos ez a többség, ezt szokták meg az emberek, szinte ez lett a normális. Összeházasodunk, de igazából végig se gondoljuk, hogy ez az ember egyszer ősz hajú lesz és ráncos, hanem az esküvő napján, vagy a lagzin derül ki, hogy ez nem az az érzés, amit vártunk. Sok házasságkötést láttam már, de kevés volt az, amiben ott volt a hit egymásba és önmagukba.


Nem vagyok még házas, erre a státuszra is jól vigyáztam eddig. Viszont minden ifjú pártól megkérdeztem, hogy változik-e, változott-e valami az esküvő óta? Mindenki gondolkodás nélkül rávágta, hogy nem. Egyszer azt ígértem, hogy az ezzel kapcsolatos a gondolatomat kifejtem, akkor most ezt is eljött. Ha a házasság megélésével nem lesz erősebb két ember szeretete, szerelme, barátsága, köteléke, akkor minek kötötték össze az életüket? Egy esküvő nem kirakat. Az esküvő két ember legintimebb világába engedi be a vendégeket egy estére, ahol elsősorban a maguk számára kinyilvánítják, hogy életük hátralévő részének megéléséhez ezt a társat választották. Nyilvánosan vállalják a döntésüket.  Boldogok és szerelmesek. Tehát a házasságnak sokkal jobbnak kell lennie, mint az előtte lévő együtt töltött időszaknak. Mondja valaki, hogy nincs igazam. Amikor Kriszta néhány hete először kimondta, hogy „ Hol a Férjem?” abban benne volt minden. Nincs birtoklás, nincs uralkodás a házasságban, ott egy nő és egy férfi vesz részt, akik hol gyerekek, hol pedig felnőttek.

Nem véletlenül van az, hogy arra törekszünk,  ne egyedül vénüljünk meg, de ez a sztori csak akkor jó, ha tökéletes, és csak mi dönthetünk és cselekedhetünk azért, hogy a lehető legjobb Mozit nézzük minden nap, az Igazival összebújva a kanapén.

NoraS




2 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. 4 évvel később, ma olvasom, és a saját írásomtól libabőrös lettem... olyan, mintha nem is én írtam volna, de nekem (is) szólna :)

      Törlés