Saját bloglista

  • Energiák - Az emberek folyamatosan változnak. Vannak, akik ezeket a változásokat látják és érzik, és vannak, akik nem. Biztosan hallottad már sok embertől, hogy én az...
    3 éve

2014. május 14., szerda

Terápia




Egy terápia lényege az, hogy folyamatos legyen. Egyszer elmenni egy coach-hoz, nem ér semmit. Egyszer elmenni egy személyiségfejlesztő tréningre, nem ér semmit. Teljesen mindegy, hogy mi az a módszer, amivel fejleszted magad, ismerkedsz önmagaddal, és mi az, ami által megismered az összes hibádat, gyengeségedet, erősségedet, erényedet, csak az a lényeg, hogy fejleszd magad. Tudod, ha nem öntözöd a virágot, el fog hervadni, és Te is egy virág vagy.

Én sok éve tudatosan az önismeret útját koptatom, csak mire megtaláltam azt a módszert, ami nekem bevált, addig egy halom más terápiát és tréninget végig kellett csinálnom. Egy ideig használt a Kineziológia, de csak rövid időre. A Hellinger terápia szó hallatán viszont futkos rajtam a hideg, mert velem nem jót, hanem rosszat tett, nagyon rosszat. Elolvastam egy halom okos könyvet, elkövettem egy halom hibát, amikből tanulhattam, és persze volt sok sikeres probléma megoldásom is egyedül, de valahogy mindig azt éreztem, hogy valami még hiányzik. Nem volt a fejlődésem annyira látványos, mint amennyire szerettem volna. Nem sürgetésről beszélek, hanem eredményekről. Kevés volt az eredmény, nekem pedig kellettek.

Néhány hónappal ezelőtt készítettem Erős Tamással egy interjút a Théta Healing terápiáról, mert végre ez a módszer megmozdított bennem olyan dolgokat, amiket eddig semmivel és sehogyan sem tudtam kihozni magamból, vagy éppen eltüntetni. Kinyíltak végre a belső ajtóim, amik eddig vagy nem nyíltak, vagy én voltam gyáva odaállni eléjük, kinyitni, és megnézni, hogy mi van mögöttük.


Három héttel ezelőtt, nagyon kedves barátommal, Király Erika TH terapeutával kitaláltuk, hogy próbáljuk meg a terápiát velem Skype-on. A kérdés az volt, hogy lehetséges-e egyáltalán úgy dolgoznunk, és ásnunk a múltamban, hogy fizikailag Era nem fogja a kezemet, ahogy ez Tamásnál megszokott volt. Működik-e úgy a dolog, hogy nincs köztünk fizikai kapcsolat?

Működik. Nálam és velem működik, tökéletesen, heti egy alkalommal. Fogom a reggeli kávémat, leülök a laptopom elé, és pontban 9-kor Erával elkezdjük a beszélgetést. Először mindig elmesélem neki, hogy a múlt hét óta mi változott bennem és körülöttem. Tudod, ha Te változol, akkor a körülötted élők is ezt fogják tenni. Tehát tudatosan figyelek is, magamra és a környezetemre egyaránt. Nem árgus szemekkel sasolok, hanem teszem a dolgom, és közben úgyis jár az agyam, vagy történnek dolgok, vagy egyszer csak felkiáltok, hogy Úr Isten! Micsoda képet raktam össze magamban,és megint megvan egy újabb felismerés, ráeszmélés, és ez borzasztóan jó dolog. Hétről hétre egy halom új információ kerül a felszínre, és végre kezdem látni az összefüggéseket is a rossz beidegződéseim és a gyerekkorom között, vagy még korábbi időszakból hozva.

A beszámolóm után pedig jön egy újabb kínom, gondom, feszültségem kitárgyalása, a felismerések, nagy sóhajok, nevetés vagy éppen sírás kíséretében. A rossz mintákat elengedjük, és töröljük, hiszen már értem, hogy miért volt, és nincs rájuk szükség tovább. Majd jön egy új program betöltése, ami most így hülyén hangozhat, mert épp nem a Mátrix-ot nézzük, de azért van némi hasonlóság és egyezés. A terápia lényege az, hogy semmi olyan dolog nem történik veled, amire Te konkrétan nem adsz engedélyt! Nem kell feszengened, mint egy pszichológusnál, hiszen Thétában ösztönösen látsz, érzel, hallasz, és olyan erős érzéseket él át az ember, hogy teljesen egyértelműen érzi, ha a terápia működik nála, vagy ha nem.


Kiderül, hogy azok a dolgok, amikről úgy éreztem, hogy félelemmel töltenek el, igazából a biztonságot jelentik nekem. Rájövök arra, hogy miért utálok dolgokat, vagy miért szeretek. Miért vonzok bizonyos embereket folyamatosan. Miért taszítok embereket, milyennek látom magam, és milyen vagyok valójában. 

Hétről hétre közelebb kerülök magamhoz, és egyre tisztább a képem az életről, és a világról is.  Az elején hatalmasnak tűnő félelmek, fóbiák, gátak, szinte percek alatt eltűnnek belőlem, és hely lesz a szép és jó dolgok számára. Ami két héttel ezelőtt még zavart vagy idegesített, azt ma szinte észre sem veszem, ami pedig elkerülte a figyelmemet, arra most ösztönösen
jobban figyelek.


Sokkal nyugodtabb lettem, kevesebbet hallgatok az egomra, az a kis dög! Mekkora káoszokat tud kreálni, viszont nem kezelhetem ellenségként, hiszen azzal csak magamnak ártanék. Óriási meló megtanulni és ösztönösen kezelni azt, hogy  mikor kell az eszemre hallgatni és mikor a szívemre, no persze a legjobb az, amikor az ego és a lélek egyensúlyban és harmóniában van. Kemény meccseim lesznek még magammal, mire képes leszek azt a bizonyos falat hagyni leomlani, de ígérem Era, egyszer ez a nap is eljön! J


NoraS 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése