Biztosan láttál már olyat filmen, amikor a nagymama elővesz
egy dobozt a szekrény mélyéről, és leteszi az asztalra az unokája elé, és azt
mondja,
„Ez itt a múltam, ha
meg akarod ismerni nagyanyád életét, nyisd ki, és nézd meg!”
Az unoka kinyitja a dobozt, ami tele van ezer éves fekete
fehér, néhol sárgult fotókkal, levelekkel, amiket a nagypapa írt a háborúból, és
hasonló emlékekkel, és apró ajándékokkal.
Nos, most én találtam takarítás közben egy ilyen dobozt,
csak nem a nagymamám vagy anyukám holmijait találtam benne, hanem a sajátjaimat.
Fura volt kinyitni, mert a tartalmából semmi sem volt ismerős, pedig sok kütyü
és tengernyi levél van benne.
Mindig is szerettem volna egy olyan dobozt találni, ami
rólam szól, de mivel a létezéséről sem tudtam, csak vágyálom maradt. Eddig.
Befejeztem a takarítást, csináltam magamnak egy bögre kávét,
és egy nagy sóhaj kíséretében újra kinyitottam a dobozt, és hagytam magamat
elvinni egy olyan világba, ami én
vagyok, de semmi emlékem sem volt erről az időszakról. Egy doboznyi levél és
fotó szembesített a tizenhat éves Anettel. Leírni is rossz az akkori nevemet,
de még rosszabb átélni azt az időszakot az írottak olvasása által.
Nem csodálkozom azon, hogy nem emlékszem a 16 éves
időszakomra, törölte az agyam az emlékeket, és ezért jó, hogy szelektál az agyunk,
mit tart meg, és mit hagy velünk elfelejtetni. Ha emlékeznék arra, hogy milyen
voltam bakfisnak, és miket írtam a naplómba magamról és a körülöttem élőkről,
milyen leveleket kaptam fiúktól, és a barátnőimtől, valószínűleg ma nem ülnék a
laptopom előtt, és nem írnék erről. Olvashattam igazi szerelmes leveleket,
amiket ráadásul én kaptam, ez nagy élmény. Úgy olvastam, mintha sose láttam
volna őket. Ezeket én kaptam?
Fehér Mariann ( Juventus Rádió) mondta egyszer, hogy nem jó
dolog belefutni a tinédzserkori naplónkba, mert az leginkább kellemetlen
élmény. Igaza van, tényleg az!
Mire átfutottam a leveleket, érdekes kép alakult ki a
fiatalabb önmagamról. Már akkor is veszettül realista voltam, és hidegfejű. A
levélben való szakítást sportszerűen űztem, mert olyan válaszleveleket olvastam,
hogy fájt az olvasás, nagyon megbántottam sok srácot. Volt, aki azt írta a
szakításom válaszaként, hogy majd szóljak, ha rájöttem, hogy a szerelem nem
gyerekzsúr. Durva! De megmagyaráz velem kapcsolatban sok mindent. Volt, aki
pedig azt írta, hogy megérti a döntésemet, de ő amíg él szeretni fog, mert most
szerelmes életében először, és ezt tőlem kapta.
Hol a fenében voltak ezek a levelek eddig? És miért pont
most került a doboz a kezembe?
A doboz alján lévő utolsó levél egy rózsaszín lezárt boríték
volt. A saját írásom van rajta, egy dátum, és az, hogy kiről szól, 1988-at
írunk. Ez a levél 26 éve volt lezárva és elküldetlenül. Rögtön tudtam, hogy ki
az írásom főszereplője, pedig csak a fiú keresztneve van ráírva. Kicsit remegett a kezem, ahogy felbontottam,
mert teljes időutazásban voltam a saját életemben. Felbontani a saját levelemet
26 év után, és elolvasni az akkori érzéseimet és gondolataimat egy srácról, akit
sosem felejtettem el. Érdekes, hogy rá emlékszem, mély nyomot hagyott bennem,
mert őszinte volt, nagyon édes, és szerelmes, mint én.
Életemben először, tizenhat évesen leírtam valakivel
kapcsolatban, hogy őszintén szeretem, és borzasztóan hiányzik. Fura ez azért,
mert én ezeket neki is leírtam előtte és utána is. A kapcsolat tökéletes volt,
csak azért lett vége, mert messze laktunk egymástól, és én a realizmusommal egy
szép és aranyos levélben elköszöntem tőle. Meg is értette, el is fogadta, de
fájt neki.
Örülök, hogy ezzel a dobozzal összefutottam most, mert egy
dologban az elmúlt huszonhat évben nem változtam. Ha egy pasin azt érzem, hogy
szórakozik velem, akkor én is ezt teszem vele, és mint tudjuk ezekből van a
legtöbb. Amikor pedig megérinti valaki a szívemet és a lelkemet, akkor én is
teljesen más vagyok. Ezek szerint már tizenhat évesen tudtam különbséget tenni
érzések és hamisságok között? Már akkor tudtam, hogy kinek adhatom oda őszintén,
amit érzek, és ma is tudom! J
Megint jó sok mozaik a helyére került, és mintha kezdene
rend lenni bennem, és körülöttem.
NoraS
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése