2021. december 3., péntek

Gondoltad volna, hogy a nyugtató életet menthet?


Milyen hülyén hangzik ez, pedig így van. Nem a netről szedtem információ, hanem saját és mások tapasztalatai alapján mondom. 

Még a vírus-helyzet elején megfogadtam magamnak, hogy erről a témáról nem akarok írni. Írnak erről mások eleget, én maradnék olyan témáknál, amelyektől jobban fogja érezni magát az olvasóm. Nem lehúzni akartam az emberek lelkiállapotát, hanem emelni. 

Most viszont, 8 hónappal a saját betegségem után, és sok ismerősöm történetét ismerve úgy döntöttem, hogy pár sorban megosztanék egy hasznos dolgot. 


Betegségem kellős közepén elvesztettem anyukámat, neki sajnos nem sikerült a harc. - bár erről is megvan a saját véleményem, de ezt nem itt fogom kifejteni- 

Anya távozása utáni napon beköszönt hozzám egy pánikroham! Kínomban előbb a barátnőmet majd utána az ügyeletet hívtam és elsoroltam  a tüneteimet. Óriási szerencsém volt, hogy az ügyeletes orvos körültekintően és figyelmesen foglalkozott velem a vonal másik végéről. Miután végighallgatott, megnyugtatott, hogy ez csak pánikroham, és ő most segít nekem jobban lenni. Segített abban hogyan vegyem a levegőt, mire figyeljek és megkérdezte, hogy van- e itthon NYUGTATÓ?! 

Hogy lenne, nem élek ilyen gyógyszerekkel! Közben viszont eszembe jutott, hogy egy korábbi betegségem kapcsán a háziorvosom felírt egy üveg Frontint, ami bontatlanul pihent egy dobozban. Az ügyeletes orvos türelmesen megvárta, hogy megtaláljam és bevegyek belőle egy felet. Azzal búcsúztunk el, hogy egy óra múlva visszahív. Így is lett, nem egészen egy óra múlva visszahívtak, de akkorra már sokkal jobban voltam. Akármennyire nyugtató ellenes vagyok, szükségem volt rá, és hatott. De ez nem azt jelenti, hogy leszedált és folyt a nyálam, hanem valóban megnyugodtam. Ettől kezdve a karantén feloldásáig naponta szedtem 3x felet. Ismét mondom, nem leszedált, hanem nyugodt voltam és a betegségem is kezdett elmúlni, méghozzá látványosan. 


Ma már mindenki tudja, hogy a félelem hatalmas negatív erő, és borzasztóan nehéz megszabadulni tőle. Amikor félünk, rettegünk, nem gyógyulunk, hanem rosszabbul leszünk. 
Sok barátom, ismerősöm járt hozzám hasonlóan, hogy a betegsége egyik tünete  a pánik és a pánikroham volt. Azt viszont SEHOL! sem olvastam az elmúlt lassan két évben, hogy a tünetek egyik nagyon hatékony kezelője a nyugtató lehet!  - Ezt nyilván a háziorvossal át kell beszélni, hiszen receptköteles gyógyszerről van szó- Nyugi, a betegség után nagyon szépen le lehet jönni a nyugtatóról, semmilyen káros hatása nem marad. 

Azt is kevés helyen olvastam, hogy a betegség egyik tünete, hogy dobálja a pulzust és feszültté, mondhatni idegbeteggé teszi az embert. Nyilván nem vagyunk egyformák, és ezek a tünetek nem mindenkinél jönnek ki. De aki feszült, sík ideg, törni-zúzni tudna, akárcsak a bezártság okozta feszültség miatt, miért ne használhatna arra a néhány napra akár természetes alapú nyugatót, bár azok ebben helyzetben alig használnak. Erre van pl. a háziorvos, hogy megbeszélhessük vele telefonon. Ő felírja  a receptet, a beteg megkér valakit, hogy ugorjon el a gyógyszertárba és hozza el. 


Ha félsz, feszkós vagy, szétrobbansz belülről, dühös vagy, kérj segítséget az orvosodtól! Ne szégyelljük, hogy néhány napig vagy hétig nyugtatót szedünk. 

Tapasztalatból tudom, hogy a  nyugalom az egyik legerősebb gyógyszer! :) 

NoraSm 
Nézz be hozzám itt is! :) 

2021. november 17., szerda

Profi családi fotók a te otthonodban?




Igen! Otthon nálad, nálatok, a saját környezetben, hogy minél kényelmesebb és felszabadultabb legyen a fotósorozat 

Mikor volt olyan élményed, hogy egy profi fotós, aki 25 éve fényképezi az embereket, akár egy óra alatt is kihozza belőled a legjobbat? 


Nagyon sok olyan embert fotóztam már, akik évtizedeken keresztül elhitették magukkal, hogy róluk nem lehet jó képeket készíteni. Én pedig megmutattam nekik, hogy LEHET! 


Mit kaphatsz tőlem?

Egy jó élményt és emléket

Egy olyan profi fotósorozatot, amit évekkel később is szívesen fogsz nézegetni

A válogatott teljes galériát retusálva 50-100 db fotó, eredeti méretben adom át neked, e-mailben, vagy adathordozón.

8 napon belül megkapod a kész válogatás albumodat



Az ajánlatom pedig a következő: 

1. csomag: 60 perc fotózás

2. csomag: 90 perc fotózás

Jelentkezz minél előbb, mert fogynak a kedvezményes helyek! December 05-ig való jelentkezésre érvényes a kedvezményes árajánlat! 

Neked tetszik ez a lehetőség? Akkor kérlek, oszd meg az ismerőseiddel, hogy ők is a részesei lehessenek! Köszönöm!  

AZ AJÁNLATOMRA ITT TUDSZ JELENTKEZNI: norapicture@gmail.com

Vagy: facebook.com/norapictures MESSENGER 

Lenne még kérdésed? Írj nekem bizalommal: norapicture@gmail.com

facebook.com/norapictures


2021. szeptember 29., szerda

Hétfő - Hétindító, vagyis, miért utáljuk a hétfőt annyira?


Évtizedeken keresztül gyűlöltem a hétfőt, annyira nagyon, hogy sokszor gondolkodtam rajta, hogyan lehet megszabadulni tőle, TELJESEN!? 

Nyilván sehogy, de miért is vagyunk rosszul lelkileg és már sokszor fizikailag is ettől az első naptól? 


A rövid válaszom erre az lenne, hogy azért utáljuk a hétfőt, mert utáljuk a munkánkat, az iskolát. Ha szeretnénk őket, alig várnánk a hétfőt, nem  igaz? Tök logikus.

Akkor induljunk először arra, hogy nem is a hét első napjával van gond, hanem a környezetünkkel. Frusztrál már  a munkahely, és nem abban az iskolában tanulok, ahova eredetileg menni szerettem volna. Ha azt tanulnám, ami igazán érdekel, alig várnám a hétfőket, hogy megint valami újat és okosat tanulhatok. Ha szeretném a munkámat, tök mindegy lenne, hogy milyen nap, van, bemegyek vasárnap délután is, ha szükséges, mert nem tehernek, hanem lehetőségnek élmén meg. 



Évekig agyaltam ezen a kérdésen, és igyekeztem úgy alakítani az életemet és  a munkáimat, hogy szeressem őket. Ma már nem okoz gondot, hogy szombat vagy vasárnap dolgozom, és hétfőn vagy kedden vagyok szabad. 

Sok évvel ezelőtt, amikor már lassan ott tartottam, hogy eret vágok a szürke hétfőtől, kitaláltam, hogy ez lesz az a nap, amikor hivatalos ügyeket intézek. Ennél rosszabb időzítés nem is lehetne, hiszen hétfőn reggel egy Bankban, a NAV-ban, egy biztosítónál, a Postán tuti, hogy mindenki bunkó és frusztrált. Aztán kiderült, hogy ez így nem igaz. Aki szereti a munkáját és alig várta, hogy hétfő reggel legyen, előzékeny, kedves és segítőkész volt az ügyfelekkel. Engem meg feldobott hétfő reggel 9-kor az első kávém előtt, hogy percek alatt elintéztem azt, amihez alapból semmi kedvem sem volt. Kedvesek voltak velem, és jól indul a hét, mert már tettem valami hasznosat és haladnak az ügyek, a dolgaim. Azaz, szép lassan lett belőle egy hétindító rituálé, és a mai napig is nagyon jól működik. 

Nekem már akkor volt hétindítóm, amikor ezt a kifejezést még senki sem használta. Mára viszont sajnos kezd elcsépelt lenni, és sokan igazából nem is értik mit jelent, mert annyit halllották, hogy unják, anélkül, hogy értenék. 

Ha megtervezed, hogy a hét első napjára mindig teszel valami fontos elintéznivalót, sokkal jobb kedved lesz, és több életenergiád. Letudtál egy fontos dolgot már  a hét elején, és ez szépen tovább is viszi az egész hetet egy igazán kellemes hangulatban. Ha én kínokkal állok neki a hétfőnek, szar lesz az egész hetem. Ha teszek azért, hogy jól induljon, akkor meg mosolyogni fogok egész héten, akkor is, ha valami szarság történik. 


Tehát, mondhatjuk, hogy  a hétfő az alapozó nap. Gondold végig, és ha kell, olvasd el újra, a fenti írásomat. Lehet, hogy a harmadik olvasásra fogod igazán megérteni, de meg fog érkezni a felismerés. Aztán ültesd át a saját életedbe, dolgaidba, és használd minden hétfőn :) 

NoraSm
Nóra Kovács
Life coach
kérdésed van? Írj nekem itt: https://www.facebook.com/norapictures

2021. szeptember 20., hétfő

Mindenki akar valamit. Én mit akarok?




Rá kellett jönnöm, hogy a saját csapdámba estem. Nem kicsit. Amikor tíz évvel ezelőtt az első könyvemet írtam, többen jelezték, hogy készüljek fel arra, ki kell majd tennem magamat a kiarakatba, azaz nem bújhatok el a könyvem mögé, mintha nem is léteznék, mert akkor a könyvem sem fog létezni. Pedig, én pont ezt szerettem volna, hogy a könyv legyen a reflektorfényben, ne én. Az elmúlt években ezt annyira jól sikerült gyakorolnom, hogy sokszor én is elfelejtettem, hogy mára írtam már 3 könyvet, nem hogy az olvasóim... 

Ebből is tisztán látszik, hogy elsősorban önterápiának szántam őket, nem pedig a meggazdagodás reményében firkáltam közel ezer nyomtatott oldalt. 

Bizonyítottam magamnak eddig háromszor, ha elkezdek valamit, be is tudom fejezni. Igen  ám, csak  rossz volt a saját programozásom! Én csak addig terveztem, hogy megírom, és kiadom. Az én tervem eddig tartott, és nem volt benne az, hogy sok kedves ember, akik hasonlóan gondolkodnak, mint én, és hasonló szép és siralmas dolgokat éltek meg eddigi életük során, és tisztán értik a gondolataimat, otthon ülnek a foteljukban, vagy egy parkban egy padon és engem olvasnak. Nem toltam ki a tervemet addig, hogy a sok elégedett vásárló és olvasó a könyveim befejezése után kövessenek a blogomon. Nem toltam ki addig a történetet, hogy beszélgetős esteket hozzunk létre sok, kedves, érdekes emberrel, akikkel időről időre az írás mentén interaktív élményekben legyen részünk.




Az elmúlt bő két évben a háttérben sok olyan témát tanulmányoztam, vagy konkrétan iskolában tanultam és sikeres vizsga után egy új szakmával bővítettem a tudásomat, amellyel önmagamhoz sokat tettem, de ami fontosabb, hivatalosan segíthetem mások életét. Foghatom a kezüket egy adott helyzet megoldásának folyamatában. Valahol mindig is ez volt a titkos vágyam, hogy papírom legyen arról, adhatok tanácsot, adhatok ötletet, adhatok segítséget, útravalót, feladatot egy új látásmódot, más érzésvilágot, más megközelítést egy adott problémához. Megtanultam, hogy nem problémák vannak, hanem helyzetek. Tanultam sokat, gyakoroltam sokat, és mindig tanulok valami újat másoktól és magamról is. 


Mit akarok magamból és mit akarok magamtól? 

Megráztam a káoszfámat, mert az utóbbi időben már én se tudtam, hogy mik a fő csapásirányaim. Egy coachnak legyen saját coacha, nekem van, nem is akármilyen! -Egy következő bejegyzésben be fogom őt mutatni nektek. - Olyan káosz volt/van körülöttem, hogy a negyedik coaching alkalommal  tudtam átlátni az egészet és megrázva a káoszfát, megnézni, hogy a sok sallangból mi marad a fán. Mi az a gyümölcs, ami annyira erős, hogy a fán szeretne maradni. Maradt a coching, hiszen ezt akartam igazából. Maradtak a könyvek és az írás minden területe és témája. És maradt a fotózás, hiszen a vérem egy része. 

Mostantól tudatosan megszerkesztve fognak a tartalmak a norapicture oldalra kerülni, és persze  a blogomban az írások is. Heti két nap a fotózás lesz a téma, képekben és írásban. Heti kétszer a Coaching és minden, ami hozzá tartozik. Heti kétszer a könyveimről fogok mesélni vagy részleteket, fotókat mutatni belőlük. Tervem szerint a vasárnap a beszélgetésé lesz. 

Jön a tervezésem, aztán a tartalmak :) 

Lenne ötleted a számomra, vagy kérdeznél? Csak bátran! :) 

nora.sm8@gmail.com 



NoraSm

2021. július 27., kedd

Mi az elmúlt évek leggyakoribb szállóigéje? Engedd el!


Van egy nagyon kedves barátom, ő kezdte el mondogatni nagyjából 3 évvel ezelőtt, munka közben. Hülye a vendég, engedd el! Paraszt a vendég? Engedd el! Lekezelő a vendég? Engedd el, és még sorolhatnám....



Pofátlan velem szemben valaki vezetés közben, sőt, ha én nem figyeltem volna ő helyette, simán baleset lehetett volna, de én ezt csak úgy engedjem el. Kellemetlen helyzetbe hoz valaki, engedjem el. Visszaéltek a bizalmammal, segítségemmel, lehetőségeimmel, de én engedjem el. Veled meg szemét volt a főnököd vagy az ügyfeled, hát te is engedd el! 


Van egy kérdésem...
ha mindent elengedünk, miért csodálkozunk, hogy  lassan egy igazi seggfej országban élünk, és csak úgy elengedjük, ha szemétül bánnak velünk, bántanak, megaláznak, kihasználnak, nem sorolom tovább. 

Ne szólj rá mások gyerekére, ha seggfejül viselkedik, mert az nem a te dolgod! 


Oda akarok kilyukadni, hogy az utóbbi években leszarom tablettán él szinte mindenki, és közben süllyedünk le a posványba. Ott tartunk, hogy az alapvető tiszteletet sem kapjuk meg másoktól, míg ők simán elvárják tőlünk. De ugye ezt is engedjük el! 

Azaz ne konfrontálódjunk! Ne adjunk hangot annak, ha valaki paraszt. Hagyjuk csak rá, és mivel nem szóltunk rá, ő elkönyveli, hogy ez így jól is van, azaz legközelebb még parasztabb lesz. 


Miért is nem nyitjuk ki a szánkat? Miért nem jelezzük, hogy ácsi, aztán nem tovább?!! Miért nem húzunk határokat?! Miért nincsenek elvárásaink másokkal szemben? Miért kussolunk? Miért hagyjuk egy senkiházinak, hogy bábuként rángasson? Ha soha nem jelezzük mások felé, hogy átléptek egy határt, miért csodálkozunk, hogy seggfej ország lettünk? 

NoraSm


2021. július 24., szombat

Mához egy hétre érkezik, újra (2021.07.31) .... immáron a 196. Anna-Bál Balatonfüreden

 


Mához egy hétre érkezik, újra (2021.07.31) .... immáron a 196. Anna-Bál Balatonfüreden 

Eszedbe jutott már valaha, hogy szívesen elmennél egy Anna-bálra? Szép ruhát felvenni, pazar vacsorát fogyasztani, táncolni hajnalig egy pompás környezetben a nyár kellős közepén? 


Amikor kislány voltam, apám többször megígérte, hogy egyszer elvisz az Anna-bálba, de mire felnőttem ez az esemény engem valahogy nem vonzott. Majd évekkel később, pincérként megismertük egymást az épülettel, és immár több, mint 7 éve rendszeresen itt dolgozom beugrós pincérként. Volt szerencsém végignézni az elmúlt évek alatt jó néhány Anna-bált, és mindig fájó szívvel tettem le a fényképezőgépemet délután kettőkor, amikor a műszakom megkezdődött. Lopva lőttem néhány fotót, és fájt a szívem, hogy lemaradok a legjobb pillanatokról. 


Többször írtam már arról, hogy libabőrös leszek, amikor egy nagyobb rendezvény alkalmával bemegyek az Anna Grand Hotel konyhájába. Nekem az a hely, a szentély. Láttam már belülről az eseményt sokszor, így az én Anna-bálom már megtörtént.  Az idén, pont egy hét múlva, életemben először nem veszek fel pincér ruhát, hanem fotózni fogok egészen estig, mégpedig úgy, hogy folyamatosan tudósítom az eseményeket fotókkal és videókkal. 


Szeretném megmutatni neked, hogy mi van a színfalak mögött, hogy lásd mekkora meló van amögött, hogy 500 vendég egyszerre jól érezze magát. Megmutatom az alaphelyzetet, ahogy az Anna Grand kinéz, aztán megmutatom azt, ahogy szép lassan néhány nap leforgása alatt egy csoda hellyé változik, óriási szervezés és munka árán, egyetlen estére. 


Megmutatom, hogy mennyi szakács szükséges az 500 fős vacsora elkészítéséhez és logisztikájához. Megmutatom, mennyit dolgozik egy pincér azon az estén. Megmutatom a díszletet, a hátteret, és a kulisszák mögé is bemegyünk. 


Szeretnéd otthonról, vagy nyaralás közben a telefonodon végigkísérni a 196. Anna-bált? Nincs más dolgod, mint figyelni a Facebook oldalamat:   https://www.facebook.com/norapictures    én pedig jövök folyamatosan a friss tartalmakkal.. .) 

NoraSm






















2021. július 17., szombat

Hogyan reagálsz az ismerőseid Facebook tartalmaira?

 


Nem gondoltam, hogy ez egy olyan téma, ami tisztázásra szorul, ám úgy tűnik, hogy szükséges 

Nagyjából 10-15 évvel ezelőtt, amikor heti rendszerességgel találkoztam a fiú barátaimmal, megpusziltuk és megöleltük egymást. Sőt, bármikor spontán megöleltük egymást, mégse értette félre senki. Két ember közötti szeretet kifejezése bármikor természetes dolog volt. 

Eltelt bő 10 év, és ott tartunk, hogy egy lájkot meg kelljen magyarázni? 

Megkérdeztem a barátaimat, ki mit gondol erről? Kit zavar az, ha  a férje vagy pasija lájkol valamit egy nő ismerőse vagy nő barátja facebook vagy Insta oldalán? 

Eljutottunk a témában odáig, hogy az egyik barátnőm megkérdezte  a férjétől, hogy szokott-e nyilvánosan vagy történetben lájkolni vagy uram bocsá szívet küldeni? A férj válaszában minden benne van: 

Annak idején, amikor a Facebook-ot elkezdte használni, előfordult, hogy egy bejegyzésre szívet küldött. Ő a szívet vagy lájkot a posztra küldte, nem pedig az ismerősének. Tudsz még követni? Pörgeted a Facebook vagy Insta ( PLÁNE!) oldaladat, és meglátsz egy olyan bejegyzést, ami felkelti az érdeklődésedet, már nyomsz is rá egy szívet, mert annyira cuki az a kiskutya abban a videóban. És meg se nézted, hogy melyik ismerősöd posztrája reagáltál. 

A férj is így járt néhányszor, hogy a tartalomra reagált, de a posztot kitevő ismerőse félreértette, és volt, hogy kellemetlen megjegyzéseket kapott. Ugyanis félreértették őt, méghozzá csúnyán. Így a barátnőm férje leszokott arról, hogy reagáljon. Már nem teszi sem nyilvánosan, sem történetben, ahol ugye csak két ember látja a reakciókat. 

A magam részéről annyi szívecskét és lájkot szoktam kapni a történeteimre, tök mindegy mi a tartalmuk, ha ezeket én mind félreérteném, vagy túlgondolnám, már eret vágtam volna, hogy ugyan ki mit akarhat tőlem.... hát bakker, semmit! Eddig mindig úgy volt, ha valaki akart tőlem valamit, konkrétan el is mondta. Még, ha nagyon gyáva volt, akkor is tett néhány egyértelmű megjegyzést,.. 

Megalkotásra kerültek a hagulatjelek, mint lájk, szív, ölelés, sírás, röhögés, és nem értjük őket? Hála az égnek a mini közvélemény kutatásom eredménye az lett, hogy nincs ebben semmi rossz, és azért történik, hogy örömet szerezzünk annak, akinek küldjük nyilvánosan, vagy láthatatlanul. 

Fölösleges olyan dolgokat látni egy kép mögé, ami ott sincs.... 

NoraSm

https://www.facebook.com/norapictures

2021. május 25., kedd

Minden rendben - a negatív az új pozitív

 


Még mindíg nem vagyok kész arra, hogy írásban kiadjam magamból az elmúlt két hónapot, de azért vannak már olyan gondolataim, amikről szívesen csevegnék veletek. 


Furcsa lesz a téma, nekem is az....

Mire megértettük, felnőttünk, hogy megértsük mit jelent pozitív szemlélettel élni, látni, gondolkodni, viselkedni, LÉTEZNI, pont jött egy krzízishelyzet, ami ezt a szót, szó szerint elküldte  a jó büdös fenébe. Az elmúlt másfél évben, a pozitív szót szinte csak egyetlen dologra, állapotra, helyzetre használtuk. Közben meg mindenki megpróbált mégiscsak pozitívnak maradni lélekben és gondolatban. Most az egyszer leírom, és többet  nem, mert a betegségem és a családom betegsége óta képtelen vagyoka  Covid és a pozitív szót kimondani, de még fejben sem, nem hogy hangosan. 

Hetek óta azon gondolkodom, hogy  a pozitív szót mivel lehetne eztán helyettesíteni, hogy ugyanazt modjam, mégis más szavakkal, de sajnos nem találtatam még meg az új szavamat arra, amikor jól vgayok, örülök valaminek, a jövőmet tervezem , és igyekszem szépnek és nyugodtnak látni, és ezért megtenni a tőlem telhető legtöbbet. 



Az elmúlt hetekben több esetben azért imádkoztam, hogy lécci mond azt, hogy negatív az erdemény!! Negatív, negatív, negatív! És közben azon gondolkoztam, hogy ha negatívak vagyunk, akkor az nem jelent jót. A negatív az rossz, kevés, baj van, elégtelen valami. Holott nem is így van. 

Az  a helyzet, hogy az Univerzum nem nagyon foglalkozik azzal milyen szó van azelőtt vagy amögött, amit ő értelmezni tud, ettől kezdve pedig minél többször mondunk valmait,, annál biztosabb, hogy megérkezik. Mondok egy gyszerű példát, nem vagyok fáradt! Az Univerzum ebből annyit kódol, hogy fáradt! Azaz folyamatosan fáradt leszel. De ha azt mondod,, hogy jól vagyok, az visz mindent, mert a jól szó lett kódolva, így tök mindegy, hogy milyen életterületen, de jól leszel, sőt, mindegyik területen jól lehetsz, ha elég sokszor mondod, és még hiszel is benne. 

Jön az, hogy a magyar nyelv tudja a legtökéletesebben kifejezeni a gondolatokat és érzéseket. Mégis pont mi nem értjük őket? 



Fél-Elem: fél üzemmódban vagy, a felét használod annak a lehetőségnek és erőnek, ami a számodra adott

Egész-ség: Egészen kihasználom a lehetőségeimet és a bennem rejlő erőt, azaz már másoknak is tudok belőle adni. 

Az én negatívjaim az én helyzeteimben most megnyugtatnak és feldobnak, de nyilván nem szeretnék rosszkedvű és lehangolt lenni, ha sokszor mondogatnám magamnak, hogy NEGATÍV. Érdekes, mert erre ezonnal tudok egy remek helyettesítő szót: (MINDEN) RENDBEN! :) Így a kód: RENDBEN! :) Azt hiszem pont elég is... :) 


Nora.Sm

https://www.facebook.com/norapictures

2021. március 28., vasárnap

Amikor szükséged van valakire....



Olyan furán hagnzik, nem? Szükséged van valakire....

Olyan, mintha a szükség szó azt jelentené, hogy gyedül képtelenek vagyunk létezni. Olyan, mintha függőséget jelentene, pedig nem is! 

Láttam már olyan kulcstartót, amire az volt írva, hogy óvatosan vezess, mert szükségem van rád! Nekem ez  a mondat olyan önzőnek hangzik. Mintha csak azért vigyázzon magára  a másik, hogy én ne maradjak egyedül, mert akkor mi lesz velem.... Annak örülnék, ha mindenki önmaga miatt vigyázna magára, hiszen önmagunknak, önmagunk vagyunk a legfontosabb. Jó, majdnem! Ha van gyereked, akkor jó esetben ő fontosabb, mint te. 

De miért van szükségünk másra, másokra? Másoknak miért van szüksége ránk? 

Nem fogok most arról beszélni, hogy azért tartanak minket mások, mert hasznuk van belőlünk. Az egy másik téma, azt már boncolgattam korábban, többször is. 

Engem most az érdekel, hogy a klasszikus értelemben vett szükség mit is jelent, bár gyanítom, hogy nem fogom tudni ezt most megfejteni egyedül. Maximum el tudok indítani egy gondolatot benned, és te is morfordírozni fogsz ezen....

Mikor mondtad utoljára valakinek, hogy szükségem van  rád? És mit jelentett ez neked? Félelmet? Aggodalmat?  Bizonytalanságot? Örömöt, Boldogságot? Szeretetet? Szerelmet? Munkát? Üzletet? Lehetőséget? Előnyt? 

Milyen más az, amikor egy mukáltató azt mondja a dolgozójának, hogy Bélám, ne mondj fel kérlek, mert szükségem van rád!?



És milyen más az, amikor egy férj azt mondja a feleségének minden ok és indok nékül, hogy olyan nagyon szeretelek, és szükségem van rád! Hatalmas különbség van a két mondat között, mégis szinte ugyanazt jelenti, szükség, szükség.

Miért van szükségünk más(ok)ra? 

Azt gondolom nem (csak) azért, hogy ne legyünk magányosak, hanem azért, mert  egy másik ember jó esetben ismer minket, tudja, hogy nekünk mi a fontos, mi tesz boldoggá, mire vágyunk, mik a céljaink, és ebben támogat miket pusztán azzal, hogy nem húz vissza, nem néz hülyének (vagy ha igen, akkor sem mondja, hanem megvárja, hogy magunktól jöjjünk rá, tévúton jártunk) 

Mik azok a dolgok, amik szükségessé teszik, hogy valaki legyen mellettünk? 

A figyelme? A törődése? A szeretete? Az aggodalma? A segítsége? Az ideje? A támogatása? Az, hogy időt szán ránk és meghallgat? Az együttérzésére vágyunk, ha valaki bántott bennünket egy üzletben? Miért vágyunk arra, hogy legyen valaki, akire szükségünk van? Azért, mert  a puszta tudat megnyugtat, felemel, inspirál, erőt ad, hogy ott van mellettünk. Mindannyian biztonságra vágyunk, és ezt nyilván egy olyan ember adhatja meg nekünk, akit teljesen beengedtünk az életünkbe. Aki előtt nincsenek titkaink, nem szégyellünk semmit, nincs ciki dolog, bármit elmondhatunk és bármit kérdezhetünk. Kell a visszaigazolás, a megerősítés, a bíztatás, és ezt önmagunktól akkor sem tudjuk maradéktalanul megkapni, ha totálisan jól vagyunk és teljesen jóban vagyunk önmagunkkal. Elérkeztünk akkor oda, hogy társas lények vagyunk. 



Szükségünk van az érzésre, és a tudatra, hogy nem vagyunk egyedül sem a jó dolgokban sem pedig a rosszakban. Szükségünk van a másik jelenlétére, érintésére, ölelésére, a többiről most nem beszélek... 

Szüksgünk van élelemre, munkára, pénzre, jó egészségre, mosolyra, és egy halom minden másra. De ezek mind eltörpülnek amellett, hogy valakire szükségünk van, ÉS! DE!! nem minden áron! Olyas valakire van szükségünk, aki tökéletesen passzol hozzánk minden tekintetben. És tudod mit? Legyen is szükséged valakire, mert két egészből lesz egy nagyon erős egy-ség! :) 

Tetszett az írásom neked? Akkor nyugodtan megsozthatod a barátaiddal! Köszönöm! :) 

NoraSm 

https://www.facebook.com/norapictures