Nóra 2. bevezető(részlet)

2013. január 4.  

        

Milyen fura, csak most esik le, hogy ez a dátum számomra milyen fontos.. Ma van pontosan két éve, hogy Karácsony után visszarepültem Mallorcára, hogy új lendülettel elkezdjek valami értékeset megvalósítani.  Istenem, hogy szalad az idő! Két évvel ezelőtt pont ilyenkor csekkoltam be Bécsben a Pálmai járatra, és anyukám épp a napokban vallotta be, hogy hajszál választotta őt el akkor attól, hogy kimondja,

-  Kicsim, ne menj vissza, maradj itt! 

De jó, hogy nem tette, lehet, hogy sose írtam volna meg az első könyvemet, most pedig két évvel később már rég itthon vagyok, és laptoppal az ölemben, január 04.-n elkezdem a Nóra második részét írni. 

Néhány nappal ezelőtt egy ajándék példányt postáztam valakinek, valakinek,  akinek a véleménye számítani fog, és igen, most izgulok. Miután hazajöttem a Postáról eszembe jutott, hogy lassan lövésem sincs arról,  mit írtam a Nóra első részében, olyan sok idő eltelt mióta befejeztem, és annyi mindent írtam azóta, hogy megkoptak az emlékek. Így kezembe vettem a Nórát, és belelapoztam, hogy felelevenítsem és rákészüljek a következő részre. A belelapozás eredménye az lett, hogy kilenc óra alatt egy seggel kiolvastam. Kerestem a hibákat, azt, hogy mit írnék át, mit vennék ki belőle, vagy mit hagytam ki, de néhány helyesírási hibán vagy elütésen kívül egyszerűen nem találtam. Egy szót sem akarnék ma változtatni benne. Fura ez, mert mint tudjuk, rettentően kritikus vagyok magammal szemben, és mivel eddig csak egy könyvet alkottam, azt vártam az olvasás közben, hogy hülyén fogom érezni magam,  atya ég, miket írtam én le ország világnak?! Ahhoz képest, hogy az utóbbi években befelé fordulóvá váltam, ez a könyv pedig pont a kipakolásról szól, még ma sem érzem rosszul magam, hogy kiadtam a legféltettebb titkaimat, mert azokat egyébként se adnám ki. 

Érdekes helyzetben vagyok, mert nem tudom, hogyan írjam ezt a könyvet? Úgy, hogy igen is legyen az első méltó folytatása, vagy úgy írjam, hogy ha valaki nem olvasta az első részt, csak ezt, akkor is értsen mindent? Nos, majd kialakul....

Sokan kérdezték tőlem, hogy nem kaptam-e támadásokat, mert így kiadtam magam? Nem, mert aki elolvasta a könyvet, értette, hogy én nem csupaszítottam le magam, hanem arra ösztönöztem az embereket, hogy legyenek nyitottabbak, őszintébbek és tegyék le az álarcukat. Közel háromszáz oldal kevés arra, hogy negyven évet kirakjak a kirakatba, és arra pedig nagyon vigyáztam, hogy mindenről és mindenkiről annyit írjak csak, ami a jó ízlés határain belül van. A visszajelzések alapján, ez sikerült is.  

Azt is sokan kérdezték, hogy miben változtatta meg a könyv az életemet? Sok mindenben, de ezeket most felsorolni kár lenne, úgyis kiderül majd mire elolvasod ezt a könyvet. 

Lesznek majd olyan sztorik, amiket kimondottan a friss élmények és érzelmek hatása alatt fogok leírni, hogy jó intenzív legyen. Lesznek olyanok, melyek már imserősek lehetnek, és hozok néhányat a múltból is.

Vannak témák, amik viszont túl elvontak és hihetetlenek lesznek, vagy lehetnek, ezeket ugord át, és folytasd azon a helyen, ahol ismét tudsz azonosulni a témával. 

Akadnak olyan dolgok is, amikről legszívesebben egy sort se írnék, mert nem akarom újra átélni, elég volt egyszer is, és nem akarok áldozati báránynak  vagy idiótának tűnni, de mégsem hagyhatom ki őket a könyvből, mert az elsőben túl sokat írtam róla ahhoz, hogy most csendben maradjak, pedig szeretnék. 

NoraS 

Istenem!

Jó ideje figyelem a környezetemet és a világ változásait.  Tíz évvel ezelőtt, ha valaki számmisztikáról vagy látókról, meditációról beszélt, részben elítélték, részben kiröhögték. Amikor a felettes énről az Univerzum törvényeiről vagy Istenről kezdett valaki beszélni, nem volt népszerű, sőt ellenállásba ütközött lépten nyomon. Így azok az emberek, akik számára ezek a dolgok teljesen természetes velejárói az életnek, elhallgattak, és magukba fordulva tanulmányozták és alkalmazták a tanokat, törvényeket, tapasztalatokat. 

Eltelt néhány év, és lassan a két tábor még élesebben elkülönült egymástól. Lettek a hívők és a hitetlenek. A hívő nem feltétlenül azt jelenti, hogy a napi misét látogatja és a Bibliát szorongatja, hanem önmagában hisz. Az önismeret útján halad és szélesíti az ismereteit, tapasztal, amikből tanul és napról napra egyre bölcsebb lesz. Átlátja az élet összefüggéseit, és sokkal magabiztosabb, szeretet teljesebb az élete.  Hibázik ő is, és lesznek kudarcai is, de sokkal könnyebben éli meg őket. Azok pedig, akik sem önmagukban sem egy magasabb erőben nem hisznek, tele vannak kudarcokkal és fájdalommal. Hit nélkül nem lehet létezni,  mert ez az alapja mindennek.    

Az elmúlt két évben gombamód megszaporodtak a jósdák,  asztrológusok, médiumok, terapeuták, akik regressziós hipnózisban visszavisznek az előző életekbe, és ezzel pszichés problémákat, fóbiákat, negatív mintákat oldanak fel. Szép lassan a mindennapi életünk részévé váltak ezek a dolgok, annyira, hogy ma már céges autók felmatricázva hirdetik a holisztikus masszázst és a számmisztikát, olyan mint egy kozmetika autós hirdetése, és lassan olyanná válik, mint a fogmosás, napi rutinná.

Azt mondják, ha egy utas szállító repülőgép elkezd zuhanni, a legnagyobb ateistából is hívő válik a másodperc tört része alatt. Igaz ez egy olyan helyzetben is, bár nem ilyen erőteljesen, amikor napról napra erősebben érezzük a bőrünkön a gazdaság negatív változásait. Az emberek is változnak, lesz aki kifordul önmagából és nem bírja elviselni, hogy nem tud azon a színvonalon élni, mint korábban, pedig most sem él rosszul. Lesz, aki megérti a változás lényegét, és megpróbálja a legjobbat kihozni ebből az időszakból. Válság helyzet hozza ki belőlünk a legjobb formánkat, mert szemfülesnek, gyorsnak, kreatívnak kell lennünk, nevelődünk.  Megtanít minket örülni az apró dolgoknak,  és értékelni őket, mondjuk az áramnak, víznek, fűtésnek, és annak, hogy van mit ennünk. Lesz, aki megijed, és pánikba esik, ezzel pedig generálja maga számára a negatív dolgokat és történéseket, hiszen alacsonyabb rezgésszámon él. És lesznek olyanok, akik kicsit eltávolodva figyelik a változásokat és objektívebben látják az életet. Az ő számukra a mostani időszak kemény helyzeteket hoz, ám azt is tudják, hogy az eddig elvégzett munka, meghozza a gyümölcsét pontosan akkor, amikor a legnagyobb szükség lesz rá. 

Ha egy helyzet ellen lázadunk, az jót nem hoz, mert ha szembemegyünk vele, egy halom pofon lesz az eredménye. Sokkal egyszerűbb, ha  elfogadjuk, és mivel az ellenállás megszűnik bennünk, könnyebben észre vesszük a jót és jó lehetőségeket. 

Nem írok sosem a politikáról, nem értek hozzá. Én csak élek a szavazati jogommal, amikor lehet, és figyelem a körülöttem zajló dolgokat, amiket szűrök, aztán használom. Viszont a minap olvastam egy rövid cikket, ami mellett nem tudtam elmenni.    

"Tiltakozás helyett imádkozással csatlakoztak a pécsi Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma és Kollégiumának diákjai a felsőoktatási változásokkal kapcsolatos megmozdulásokhoz. Az iskola vezetése még tegnap közölte, hogy a megváltozott felsőoktatási keretszámok miatt csütörtökre szervezett országos diákdemonstráció ügyében "a bizonytalan helyzetben az isteni bölcsességbe vetett hit és bizalom adhat segítséget" hvg

A hír végén van a lényeg, A bizonytalan helyzetben az isteni bölcsességbe vetett hit és bizalom adhat segítséget. Tehát mára eljutottunk oda, hogy tömegesen és nyíltan vállalva imádkoznak a fiatalok és tanáraik egy kialakult negatív helyzet megoldásáért.  Az acsarkodás ideje lejárt!  Kérj és megadatik? Ha abban hiszünk, hogy mindenre van megoldás, akkor az úgy is lesz. 

NoraS

traning@norapicturestudio.hu

https://www.norapicturestudio.hu/ 

https://www.facebook.com/norapictures