Szemléletváltás- Beszélgetés Etienne Kala Életvezetési tanácsadóval - 2. rész

Rá kell lépni a gyakorlati útra

Annak az embernek, aki ezt komolyan gondolja, ez nem lehet hobbi. Vagy életformájává teszi, vagy semmire sem megy vele. Ha azt mondom, hogy életforma, akkor nem is csak erre az egy életre gondolok, hanem életeken át tartó életformára. Vannak életen belüli célok, anyagbeli, szellemi, lelki célok, amelyek által megélünk, megtapasztalunk dolgokat. Olyan dolgokat, mint például a segítést, a szeretetet, esetleg valamilyen, az anyagban megnyilvánuló sikert visszaigazolásként, vagy célkitűzésként. Tehát ennek nagyon nagyon sok variációja van. DE ezek mind csak lépcsőfokok, mintha lépkednénk fel egy piramis tetejére. Az aktuális életünk, mindig egy szintet szimbolizál, és az életeinket összeköti mondjuk 30 lépcsőfok. Ez a 30 lépcsőfok az, amit egy emberöltő alatt elérünk, megteszünk. Nagy összefüggésekben nézve a dolgot rájöhetünk, hogy nem az a fontos, hogy 30 lépcsőfokot megtegyünk, hanem hogy eljussunk, az út végéig. Az út eleje és vége sok életen át van összekötve. Nem hátrány, ha ugyanaz  a koncepció vezet minket végig rajta. Minél előbb rájövünk, hogy mi is a feladatunk, annál könnyebb dolgunk van. Hasznunkra válhat, ha ez a koncepció megértésen és átgondoltságon alapul. Ezt a célt szolgálja önmagunk minél mélyebb megismerése, megértése. Enélkül nem teszünk mást, mint „véletlenszerűen” sodródunk az életben. Természetesen az ember így is célba ér előbb utóbb... de inkább utóbb.

NS: Az utóbbi évek körülményei kényszerítik rá az embereket a változásra, változtatásra?

EK: Igen.  Gondolj bele, a legtöbben, akik elindultak az önismeret útján, nagyon sokáig, még úgy kommunikálnak, hogy egyik, vagy másik emberrel mi a bajunk, mit nem értékelnek, tolerálnak a gondolkodásukban, viselkedésükben. Nagyon kevesen jutnak el oda, hogy csak a saját portájukon söpörjenek, ily módon tegyenek a maguk és a környezetükből jövő pozitív megtapasztalások érdekében. Sokáig volt működő példa az emberek előtt, hogy legyenek ravaszabbak és erősebbek, mint mások, sőt ha lehetőségük van támadjanak elsőként, mert az vezet a sikerhez. Hála Istennek ez a trend az utolsókat rúgja a világban. Ezért is erősödött fel az élet bizonyos területein. Ennek a mindenki számára jól észrevehető jele volt a „gazdasági világválság”. Bár úgy vélem, hogy nem a gazdaság került válságba, hanem a módszer, a viselkedés, ahogyan az emberek egymáshoz viszonyultak. Most a szereteten alapuló megértés, elfogadás és szimbiózis kora köszönt be.

A múltat idézve és tanulva belőle, csak nézzük meg Magyarország helyzetét a 90-es években, és most. Amik akkor működtek, ma nem működnek.  Ahogy csoportok, bűnszövetkezetek szerveződtek, azok ma már nem működnek, ugyanolyan módon. A bűnözés nagy része mára fehérgalléros lett.  Elmés lett. Így is egyre nehezebb már megcsinálni az emberekkel a dolgokat. Ők is egyre nehezebb helyzetben vannak. Sokkal nagyobb pressziót kell gyakoroljanak a tömegekre ahhoz, hogy még csurranjon-cseppenjen valami. Olyan, mintha préselnék a szőlőt. Az elején szépen folyik, aztán a végén már nagyon-nagyon izomból kell nyomni, hogy pár csepp még kijöjjön belőle. A végére csak száraz anyagot szedhetnek ki a présből. Most ezt az időszakot éltük-éljük. Vége a szüretnek... az emberek egyre nagyobb tömege ébred rá arra, hogy mit tettek velük és úgy tűnik azok is egyre nagyobb számban vannak akik a félelem ,az okolás, és a harag nyelvét a szeretet nyelvére cserélik. 

NS: Akkor most mi lesz? A mi szemléletváltásunk szembe tud menni ezzel a kisajtolással? 

EK: Nem kell, és nem is lehet szembemenni.  Nincs elég erőd ahhoz, hogy szembemenj vele. 

NS: De akkor mi lesz az eredménye?

EK: Az eredménye? Meg kell értenie végre mindenkinek, hogy ne mást akarjon megváltoztatni, hanem saját magát! Elég abból, hogy az emberi kapcsolataink másik résztvevőjét, gyermekünket, szüleinket, kollégáinkat, stb. akarjuk megváltoztatni. Nincs erre lehetőségünk... nincs hatalmunk felettük. A mindenki számára megadatott szabad akarat okán. Minden ilyen próbálkozás, nem más, mint zsarolás, megfélemlítés, önbecsülés rombolás. Mindenkinek fel kell hagynia ezzel! Fejlődni, változni mindenki csak saját akaratából tud. Az egyetlen dolog amit tehetünk, hogy mi magunk változunk és ezzel jó példát mutatva, kedvet csinálunk másoknak is a változáshoz.

Tehát, te nem tudod megváltoztatni, a csúcsos házban ülőket. Mit tudsz csinálni? Te magad változol... a megértés, az elfogadás, a szeretet útját járod. Ez lesz az, ami a példamutatás okán átformáló erőt biztosít másoknak is. A környezeted alkalmazkodni kezd hozzád. Ez azt eredményezi, hogy egy idő után kikopnak onnan is azok az emberek, akik még a múlt, immáron lejárt, egymás ellen ható gondolkodásmódját képviselik. Mindazok akik az ellenségeskedést, és nem a megértést, a szimbiózis univerzális törvényét követik. A tüntetések ideje lejárt. Az összefogás és nem a széthúzás idejét éljük. A történelem tanúbizonysága az, hogy az öncélú hatalmak mindig önmagukba roskadnak össze. Nem tudván mikor elég, mindig túlfeszítik a húrt. Ami az univerzum örökös megújulásának törvénye alapján azt eredményezi, hogy az ilyen rendszerek önön pusztulásukat okozzák. Saját maguk evolúcióját kényszerítve ki.

NS: Tehát, hosszútávon ez meg fog oldódni magától?

EK: Igen. Mivel elvettek már mindent az emberektől, igazából már nincs mit elvenni. A minden alatt azt is értem, hogy a félelmet is elvették. Ha nincs veszítenivaló, akkor már nem uralható az ember. Ennek az a haszna, hogy felerősödhet a félelem ellenpólusa a szeretet, az elfogadás, a megértés, az összefogás. Az emberek már nem harcolnak, hanem emelik egymást. Ennek jelei már jól láthatóak, kisebb-nagyobb közösségekben.

NS: Azok az emberek, akik  pedig nem akartak a politikával foglalkozni, vagy nem ilyen formában akartak vele foglalkozni, avagy elzárkóztak, mert egy teljesen más gondolkodást képviseltek, ők lesznek az  a réteg, akik tulajdonképpen kénytelenek szemléletet váltani? Vagy, mindenkinek kell?

EK: Mindenkinek kell, nem tudunk így különbséget tenni, mert ez egy olyan helyzet, ahol mindenki tévedett. Téved az, aki távol marad, mert azt gondolja, hogy rá ez nem vonatkozik, pedig igenis vonatkozik. (Bár én itt nem igazán a politikáról beszélek, hanem arról miként fordulnak egymás felé az emberek.) Nem lehet felszíneskedni, az egyik az jó fej, a másik pedig nem. Nem erről szól. Arról szól, hogy személetmód váltásra van szükség, nem arra, hogy fél centivel jobbra, avagy balra álljon az ember. Az már kevés. Az működött eddig. Erről szólt az előző évszázad. De ennek vége! Most egy következő korszakot élünk. A szembenállást át kell formálnunk magunkban, az egymás felé fordulásra. Örüljünk egymás jólétének, gyarapodásának... a „dögöljön meg a szomszéd tehene” gondolkodás mód vezetett ide... Ennek levét ittuk az elmúlt időszakban. De váltani-változtatni Mindig Lehet!

Van egy nagyon jó tanmese, és ez így hangzik, hogy " Valaha a világok kezdetén az igazmondás, és a hamis, hazug álca elmentek együtt fürödni. Bementek meztelenül a vízbe, pancsoltak, és aztán a hazugság, a megtévesztés előbb jött ki a vízből, és felvette az igazság ruháját. Amikor kijött az igazság is a vízből, nagyon szomorú lett, hogy eltűnt a ruhája. Döntés előtt állt: felvehette volna a hazugság köntösét, de azt mondta: „inkább egész életemben meztelenül járok, mintsem, hogy a hazugság köntösét öltsem magamra”. Ezért van az, hogy az igazság mindig meztelen. Az átrázás, a hazugság, a trükk pedig mindig az igazság köntösében tetszeleg. Az már egy bölcsességi szint, hogy az ember megértse, felismerje és meg tudja különböztetni, hogy nem minden arany, ami fénylik. 

NS: Mi kell ahhoz, hogy az ember mindig átlásson a szitán? Ehhez kell az intuíció? 

EK: Ehhez kell az intuíció, anélkül nehéz. Igazából a bölcsesség azonos az intuícióval. 

NS: Az intuíció minden embernél máshol jelez vissza? 

EK: Ez az ÖNISMERET! :) Amikor "látsz" magadon változást, magadban, gondolati síkon, érzésben, bármit, az a te tested nyelvén, a programnyelvén üzen. Ez egy baromi nagy meló, ezt hívjuk önismeretnek. Megfigyelésen alapul, mint minden. Van egy hardvered, de a szoftvert hozzá te írod. Illetve tudattalanul már megírtad, és az a dolgod, hogy felismerd, amit már megírtál "álmodban", nem tudatosan.  Összhangba kell hoznod az észlelést és a kapott eredményt. Ha rájössz arra, hogy hogyan működsz, akkor tudod azt, hogy min kell változtatni, annak fényében, hogy milyen eredményt akarsz kapni.Van három tényező: az egyik az „így működöm”, a másik az „ezt akarom”, a harmadik a „honnan-hova akarok eljutni”.Ezek mutatják meg, hogy min kell változtatnom, a kívánt eredmény elérése érdekében

NS: Ez tényleg ennyire rémesen egyszerű, és csak mi bonyolítjuk túl? 

EK: Különbontanám, ha a szisztémára vagy kíváncsi, akkor azt kell mondanom, hogy rémesen egyszerű.   A legtöbb ember azért nem halad vele, mert bonyolultabbnak gondolja, és bonyolultabbat is csinál belőle, mint ami szükségeltetik, ahhoz, hogy sikert érjen el. 

NS: Ez olyan egyszerű, mint a teremtés? Kitalálom, elképzelem, és megteremtem, csak nem hisszük el, hogy valóban meg is tudjuk valósítani.

EK: Igen, csak a teremtés ebből fakad. Találtál már ki dolgot, amit elértél, és találtál már ki dolgot, amit nem értél el. Mind a kettő teremtés. Az egyiket miért érted el, a másikat miért nem? Az egyiket azért érted el, mert olyan módon programoztál, hogy azt felismerted, hogy hogyan kell, ezért ha bármikor csinálod, mindig ugyanazt az eredményt tudod produkálni. Más szóval, eléred, amit akarsz. Van egy olyan területe, ahol pedig nem azt kapod, amit akarsz, ennek pedig az az oka, hogy nem ismered  a programnyelvet. Nem ismered fel az összetevőket, és hiába klimpírozol különböző variációkat, mert ilyen véletlenszerű. A matekból és a kódfejtésből pontosan tudjuk azt, hogy  már egy négyjegyű számmal hány variációt lehet generálni. Hogyha van tíz összetevőd, akkor hány variációt tudnál alkotni. Ha pedig nem tíz, hanem száz összetevőd van, akkor meg szinte végtelen a variációk lehetőségének száma. Mi az esélye annak, hogy véletlenszerű nyomkodással azt az eredményt kapod, amit akarsz? Ha megfejted a kódot, utána azt írsz le, amit csak akarsz. De amíg ez nincs meg.... Ezért van az, hogy ha elindulsz az önismeret útján, és bizonyos helyeken már jól vagy, az azért van, mert már megtapasztaltad, de egy másik területen ugyanúgy meg kell fejtsd. 

A következő nagy hiba, hogy általában ugyanazt akarja az ember alkalmazni minden területre, de ez nem működik. A szisztémát, a gondolkodási módot kell megtalálni. A kreatív ember lehet, hogy nem tud főzni, de megkóstolja, és az összetevőkből az ízekből tudja, hogy nagyjából mik vannak benne. Csinál egy kaját abból, hogy megkóstolta, mert a fejében az ízek összeállnak. Abból jönni fog, hogy milyen sorrendben teszi hozzá az alapanyagokat. A kreativitás egy roppant nagy erő.

NS: Azért kapjuk az élettől a sok megoldandó feladatot, hogy kialakuljon bennünk a megoldásmechanizmus, a kreativitás? Kialakuljon benned  a korábbi tapasztalataid általi felismerés, megértés? 

EK: Nagy részben igen.  Mit raksz bele? Olyan lesz az íze. Olyan lesz az állaga. Utána vagy nagyon jól fog esni, vagy hasmenésed lesz tőle, vagy élvezni fogod az ízét, vagy nem. Lépcsőfokok vannak benne, de az emberek mindig egyből akarnak nagyot ugrani valahova.  Tételezzük fel, hogy milliárdos akar lenni, de a semmiből, és a Lottón éppen van egy milliárdos nyeremény. Kerülhet ez a milliárdos nyeremény olyan emberhez, aki előtte mondjuk hajléktalan volt. A hasznára fog válni, vagy sem? Nem tudhatjuk. Azért nem tudhatjuk, mert ha ő a hajléktalansági idejét önismerettel töltötte, és egy csomó dolgot megfejlődött közben, akkor kerülhetett jó helyre az a milliárd. Ha nem, akkor az a pénz, ami egyébként több élet leéléséhez elegendő, az nem egészen fél év alatt, vagy egy év alatt el fog tűnni, és általában az a tapasztalat, hogy akik nyernek a Lottón, azok közül nagyon kevesen tudják ezt megtartani, gyarapítani. Az a pénzmennyiség megköveteli a foglalkozást. Hogyha ő erre nem képes, akkor elvész. De ha felkészítette magát arra, hogy bírjon ezzel a nagy mennyiségű pénzzel, ezzel az erővel, akkor fordíthat a sorsán.

Nézd meg a Szilícium-völgyi gazdagokat, nagyjából egyik sem fejezte be az iskolát. Közös jellemzőjük az, hogy egy álomból, gondolatból óriási dolgokat tudnak létrehozni. Olyan dolgokat, amik a földi életünk menetét befolyásolják, nap, mint nap. Egyikőjükről sem hallod, hogy elveszítette volna  a vagyonát.Ők rendszerben gondolkodnak. Én régebben azt mondtam, hogy a számítógép programozóknak a legegyszerűbb megvilágosodni, mert amit tudnia kell magáról, az önmegismerésről, a működésről és működési mechanizmusról, az szinte semmiben nem különbözik attól ahogy a számítógépeinket programozzuk. Mi is így működünk, tehát a saját képünkre teremtettük gépeinket is. Ezért roppant izgalmas az egész, ha onnan indulunk ki, hogy a folyamatos alkotás a dolgunk, rájövünk, hogy vannak olyan helyzetek amivel kapcsolatosan már van megtapasztalásunk-megértésünk és van olyan amivel még nincs.Ilyenkor nincs más lehetőségünk, mint szimulációt végezni, végiggondolni. Ugyanazt csinálta, Einstein a relativitás elméletével, mert nem lehet letesztelni azt, amiről beszél, és mégis megállja a helyét. Saját bevallása szerint „elképzeltem, hogy ráülök egy fényrészecskére és utazok rajta”. Így talán érthető, milyen óriási szerepe van a képzeletnek.

A kreativitás elengedhetetlen a megvilágosodáshoz. Az összes kreatív ember mielőtt az anyagban nekiállna bármit is csinálni, először végiggondolja, megálmodja, végigfuttatja. Több szimulációt készít. Ha így csinálom ide jutok, ha úgy csinálom oda jutok. Az ott úgy nem lesz jó, mert ha elmegyek mellette, beverem a térdemet. Itt, vagy ott, le kell gömbölyítenem. Amikor nekiáll a szerszámmal megfaragni, akkor már tudja, hogy mit akar .Mert az összes olyan dolgot, amire gondolhatott, azt ő megcsinálta.Még így is van, hogy az anyagban változtatnia kell. Viszont, ha onnan indulna el, hogy ... ok, rakjuk ide, rakjuk oda, rakjuk össze, és nem gondol át semmit, na akkor mennyit kellene módosítania?   A szimuláció ezt küszöböli ki. Amikor azt mondod, hogy az egyik ember így képes a változásra, a másik úgy képes rá, akkor semmi más  nincs, mint hogy az egyik így éli és így használja, a másik pedig elzárja magában. Márpedig kreativitás nélkül lehetetlen ezeket a dolgokat megélni. 

Gondolj bele, a teremtés önmagában is egy kreatív dolog!

Kreativitás nélkül nem tudsz teremteni.  Isten roppan kreatív kellett, hogy legyen, hogy megteremtse a világot. Ez mindannyiunkban benne van, csak van aki működteti, és van aki eltiporja.  

NS: Ha minden ember egyforma, ugyanarra képes, akkor mitől van az, hogy van aki használja, és van, aki nem?

EK: A rendszer szempontjából a kreativitás nem túl üdvözítő. Miért nem? Azért, mert nehezen irányíthatóvá tesz. Mert, külön véleményed lesz. Felhőatlasz c. filmben, a nyomozó hogyan beszél a zárkában a lánnyal? "Az egy vélemény nevében!" Tehát nincs helye annak, hogy másképp gondolkodjanak az emberek. Az egy vélemény lehetővé teszi a tökéletes kontrollt, a tökéletes irányítást, a tökéletes irányíthatóságot. Itt meg van adva, hogy mihez kell viszonyítani. Ha bárhol kilóg  a lóláb, akkor azt le kell vágni, pont. A másképp látás rendszer szintű változást okoz, mert olyan dolgokat fogalmaz meg ami mindenkiben ott van mélyen, és ezt szóvá is teszi...ráébreszt másokat is. A szemléletmódváltás pont arról szól, hogy nincs EGY út, ami mindenkinek jó. Arra kell most rájönni, hogy mindenkinek más az elképzelése, mindenkinek más az igénye. Az emberek itt megállnak, s azt gondolják, hogy ez anarchia. Nem igaz. Azért nem igaz, mert ezt csak felület, és ez csak egy álca, hogy mindenki mást akar. Igen, mindenkinek meg kell hagyni, hogy a saját útján, módján fejlődjön DE, amikor a  sallangok leesnek, ebben a fejlődésben, akkor kiderül, hogy mindenki ugyanazt akarja, mindenkinek közös a célja! Szimbiózus lesz majd, ez egy szimbiotikus világ. Ami olyan, hogy ami jó nekem, az jó mindenki másnak. Bár most még nem ezt éljük. 

Az emberekben egyelőre a tehetetlenség érzése van. Hiába megyek, hiába csinálom, hiába tépem a számat, hiába tüntetek, hiába teszek bármit, nincs hatásom rá. Olyan vagyok, mint csepp a tengerben. Igen ám, de a tenger cseppekből áll. Tehát jó úton jár az aki kitartással teszi a tőle telhető legjobbat, másokkal nem foglalkozva. Csak tedd meg amit tudsz és a többi kiderül. 

Bár gyakori jelenség az eltévedés a hitvesztés. Ezek az emberek egyre inkább introvertálttá válnak, befelé fordulnak, az a depresszív hangulat ma Magyarországon.  Kétféleképpen tud befelé fordulni, vagy önpusztító módon, vagy azt mondja, hogy ok. akkor magamat változtatom meg. Hála Istennek kezdenek többen lenni azok azok az emberek, akik magukat akarják megváltoztatni. Nem önostoroznak és önpusztítanak, hanem energiájukat a „nem cselekvő cselekvésre” fordítják és átformálják magukat. 

NS: Tehát az adott rendszeren belül kiépít magának egy olyan szemléletmódot, amitől ő jól tudja magát érezni. 

EK: Igen, az Északi sarkon vagy? Öltözz fel! A sivatagban vagy? Vegyél fel olyan ruhát, ami hűsít. Te megad vagy a lehetőség. Az Északi-sarkon azért van olyan hideg, mert az egy olyan környezet. Ha tíz percig azzal vagy elfoglalva, hogy ki akart kitolni veled, mert megfagysz, és energiádat mások vádolására használod a cselekvés (felöltözés) helyett, megfagysz. Vagy változtatsz, alkalmazkodsz a környezethez, vagy vége az egyik fejezetnek. Nézd meg, hogyan tudsz szimbiózisba kerülni az adott környezettel.  

NS: Tehát ennek az alapja az, hogy alkalmazkodj, és találd meg a működési elveket. 

EK: Igen. Amikor megértéseid születnek a megtapasztalásaid nyomán, rájössz, kijártad az iskolát, akkor tovább kell állni. Vállalhatsz az iskolába gondnoki, vagy segédtanári állást, és akkor el vagy az iskolában, vagy rájössz arra, hogy kijártam az iskolát, és akkor kilépsz az életbe, és elmész a dolgomra.  Ezt mutatja a megannyi magyar találmány is. Rengeteg van, és nézd meg, hogy abból mennyi valósult meg Magyarországon. Ha tíz Magyarországon valósult meg, akkor sokat mondtam. Általában mindenki továbblép az iskolából, nem marad ott. Ha ezt így nézzük, akkor már nem is olyan fájdalmas, hogy miért olyan a helyzet, amilyen. Mert itt születnek, kiképeződnek emberek, de hívást éreznek magukban, és befogadás hiányát a környezetükben. Ha ők itthon maradnak, akkor nem érzik jól magukat és lassan roncsot csinálnak magukból. Ráadásul a kreativitás, az alkotás igényli a megvalósulást. Azt hogy hasznot hozzon az emberek életébe. Vagy itthon, vagy a világban máshol, de mindenképp a megvalósulást keresi az emberiség hasznára.

Ha ahhoz a felismeréshez nekem társul egy megértés, és mondjuk jégkockát akarok árulni, az északi sarkon sok értelme nem lenne. Viszont a sivatagban igen, mert ott meleg van. Oda viszem, vagy ott állítom elő, ahol igény, és kereslet van rá.

„Én nem tudom odaadni a segítségemet az embereknek, ha ők nem akarják elfogadni”. A működéshez, elengedhetetlen a befogadó nyitottság.

Folyt....

További szép napot neked! Üdv, Kovács Nóra 

Itt tudsz írni nekem: traning@norapicturestudio.hu

 a FaceBookon: www.facebook.com/norapictures

https://www.norapicturestudio.hu/

KLIM (Volodimir Klimenko) Anna Karenina - Bárkaszínház

A darab fotózása, majd több vélemény, és kritika elolvasása után, én is megnéztem, de mivel nem vagyok színházi kritikus, csak a benyomásaim alapján tudok írni KLIM- Anna Karenina című darabjáról, melyet a nem éppen pozitív szakvélemények ellenére is nagy sikerrel játszik a Bárkaszínház. 

Az utóbbi időben mind filmen, mind a világot jelentő deszkákon feldolgozták már, és biztos vagyok benne, hogy lesz is még nem egy átirata, vagy feldolgozása. Ha elmegyünk színházba vagy egy filmen nézünk meg egy klasszikus darabot, valahol a lelkünk mélyén azt várjuk, hogy szinte szó szerint ugyanúgy kapjuk viszont a történetet és a sorok mögötti üzeneteket, mint ahogy azt az eredeti műnél megszoktuk. Csak, hogy a rendezőknek az a "dolguk", hogy a saját szájuk íze szerint, vagy elkpzeléseik alapján tegyék új köntösbe, hiszen ha egy versből indulunk ki, azt is sok féle képpen értelmezhetjük, és a rendező azért rendező, hogy valami újat, másat hozzon ki az eredeti alkotásból. 

Volodimir Klimenko is ezt tette, amikor megálmodta az Anna Karenina saját verzióját. Nem mondom, hogy oda és vissza voltam a darabtól, pláne, hogy közel három órás, de tizenévesen, amikor a kötelező színházlátogatáson Wagner Parsifal című darabját kellett! végignéznünk az Operaházban, majd belepusztultam abba  a közel öt órába. Ehhez képest az Anna Karenina egy üdítő alkotás lett. Nem nézem a TV2 napi sorozatát, ahol Száraz Dénes papot játszik, de arra nagyon kíváncsi voltam, hogy Alekszej Vronszkij szerepét hogyan formálja meg, jó választás volt, hozzá illő a karakter. Szorcsik Krisztát ezelőtt nem láttam még, de az ő karaktere a legérdekesebb. Elvileg ő a főszereplő, és ő köré épülne a darab, de nekem mégis olyan érzésem volt, mintha mégsem ő lenne a központi figura, mintha a rendező szándékosan visszafogta volna ennek a karakternek az érzelmeit, és Dolly Scserbackaja, Nagy-Kálózy Eszter lenne az igazi Anna. Mintha az ő karaktere lenne Anna, mintha ő képviselné mindazt a fájdalmat, mély érzelmet, és szenvedést, amit Annától várnánk. Anna szerepe kimért, erőtlen, érzelemmentes, és néhol fölényes. A Shilton bárónőt alakító Parti Nóra karaktere is hasonló érzéseket adott nekem. Olyan, mintha Dolly és Shilton bárónők együtt alkotnák meg Anna Krenina szerepét. Anna férje, Alekszej Alekszandrovics Karenin, Ilyés Róbert szerepe sem mondható kiemelkedőnek, illik Anna halvérűségéhez. Néhol határozottabb és erélyesebb, igazán küzd Annáért, de még sincs benne elég tűz.

A díszlet elég sötét, és puritán, de a darabhoz pont illik. Az, hogy a szereplők néha a síneken mozgó videó kamerákat is kezelik, melyek nagy tükörre vetítik a színpadon történeteket, nekem kimondottan tetszik, csapatmunkát és odafigyelést igényel. A zene pedig egyenesen zseniális.

Nem vagyunk egyformák, ami nekem tetszik, lehet, hogy másnak nem, ami másnak tetszik, lehet, hogy nekem nem. Nézd meg a darabot, és döntsd el, hogy milyen lett KLIM Annája! 

További fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.342063842561156.1073741828.124485600985649&type=3 

Noras

 

A tapasztalat kiegyensúlyozottá és magabiztossá tesz

Előző írásomban arról beszéltem, hogy használj ki minden lehetőséget, hogy gondolkodásodat, ezáltal életedet kellemesebbé és hatékonyabbá, sikeresebbé tudd tenni. Most pedig a tapasztalatok erejéről fogok írni.

Meséltem a Kyani tanításáról, most viszont a termékek tudásáról "kell" szólnom, mert annyi van már belőlük, hogy papírért kiált.  Kezdjük az elején, van egy cég, szép, nagy cég, mely pont annyi éves múltra tekint vissza, hogy már elismert, és ami még fontosabb hiteles. Ez a cég három nagyon sikeres családból állt össze az USA-ban. Nem a pénzszerzés volt az elsődleges céljuk, hanem az egészség. Alaszkai nyaralásaik lakalmával megfigyelték, hogy a térségben nem ismerik a civilizációs betegségeket ( Magas vérnyomás, cukorbetegség, depresszió, alvászavar, immunbetegségek, allergia, és még sorolhatnám) Az ott élő indiánok étrendjébe ugyanis beletartozik a vadáfonya valamint a lazac. Ez így önmagában még nem nagy cucc tudom, de ha azt mondom, hogy az alaszkai vadáfonya antioxidáns értéke háromszor nagyobb, mint a nálunk oly közkedvelt, és rengeteg betegségre használt Aloevera-á, akkor már világosabb a különbség. Alaszka tengerében található sockeye lazac hidegen sajtolt halolajból készült kapszula ( több összetevővel kiegészítve, Omega3, E-vitamin) pedig arról gondoskodik, hogy az érrendszer rugalmas maradjon. Akárhogy is nézzük, ha ez így valóban működik, akkor a csoda szó új értelmet nyerhet.

Rengeteg kísérlet és kutatás után ez a három család létrehozott egy új vállalatot, melynek a Kyani nevet adták. ( Kyani= erős orvosság) és az eddigi lehetőségeket egy orvoscsoporttal továbbfejlesztették, ennek eredménye a NitroFX és az Extreme. Ha azt mondom Network Marketing, akkor sokak gyomra összerándul, mert három betű jelenik meg a szemük előtt. M.L.M ( Multi Level Marketing) Előítéletesek lettünk, mert sok volt a negatív tapasztalat. Jogos is. Ha megnézzük a sok éve működő Network Marketinggel rendszerű cégeket, szinte mindegyik a legutolsó országok között hozta be Magyarországra a termékeit, és a tapasztalat az volt, hogy mindig csak az járt jól, aki az elején csatlakozott, a piramis alján lévők pedig közel sem jártak olyan jól. Hozzá kell tennem hogy a Network Marketing nem pilótajáték.

A Kyani viszont nem minket tett a sor végére, hanem a legelejére, ugyanis Budapesten van a cég európai központja, egy csodás Duna.parti hétemeletes épületben. Ha azt mondom, hogy a Kyani 2011 óta működik Magyarországon, és innen nyílnak a többi országok Európában, akkor ez nem semmi. A rossz tapasztalatok ellenére, pedig a mi országunk az egyik legsikeresebb a Network Marketing területén, és azt is be kell látnunk, hogy ezé az üzletágé a jövő. Csak abból indulj ki, hogy egyre többet nem néznek tévét, mert húszpercenként reklám van, ahol gyógyszerek és pipere cikkek tolonganak elénk, hogy kifizetve a gyártót kiskert, nagykert, logisztikát, és főleg a reklámot, egy sampont megvehessünk 800 Ft-ért. Arról nem is beszélve, hogy mire a reklámblokknak vége van, azt is elfelejted, hogy milyen fimet néztél. Ha belegondolsz, téged mi szokott meggyőzni egy termékről? Az, ha a barátod, barátnőd, a szüleid számára bevált egy adott termék, és ajánlották neked. Orvost, ügyvédet, fodrászt is ajánlás útján szerzünk. Tehát ez már Network Magketing, csak nem tudatos.  

Találkoztál már olyan vállalattal, akik nem tukmálják a terméküket senkire, és nem rángatnak be senkit egy előadásra? A Kyani tesztelésre bocsájtotta a termékeket, és ez óriási dolog. Van egy heted, hogy kipróbáld őket, és megtapasztald, hogy a te szervezetedre és életedre milyen hatással vannak. Nincs két egyforma ember, és nincs két egyforma szervezet. Mindenkinek más a gondja, baja, betegsége. De valami apró kínja mindenkinek van, és még több azok száma, akik félnek attól, hogy valami örökölt vagy szerzett betegségük fog kialakulni.  Nem kezdem el felsorolni, hogy milyen betegségekre használható, mert reggelig írnék, inkább a saját és a környezetemben történt pozitív változásokat szedem csokorba.

A magas vérnyomásról, érrendszeri betegségekről lassan úgy beszélünk mint egy nátháról, egyszerűen mindennapos betegségek lettek. Ám vannak olyan kellemetlenségek, amikről mélyen hallgatunk. Ilyenek a kül. gombás fertőzések, és az izzadás. Egyik kellemetlenebb, mint a másik, és hozzájárul egy hatalmas önbizalomvesztés is. Tudjuk, hogy mivel jár, ha valaki a tusolását követő harmadik percben már újra mehetne tisztálkodni, és hiába használ mindenféle dezodort, kencét, semmi sem használ. Gondolom nem tolong minden érintett ember, hogy botox injekciót kapjon a hónaljába, hogy néhány hónapra jobban érezhesse magát a  bőrében. Nos, a Kyani NitroFX vagy az Extreme erre  a problémára azonnali megoldást nyújt, és nem csak egy két órára, hanem reggeltől estig hat. Nem folyik a víz az illetőről, és nem kell a kellemetlen szag miatt sem aggódnia. Bátran lehet mellé dezodort vagy parfümöt használni, száraz és illatos lesz a bőr. 

A gomba a bőrön vagy a körmökön szintén frusztrációt okoz, és önbizalom romboló. Használd a NitroFX-et külsőleg és belsőleg egyaránt, és legkésőbb egy hónap múlva nyoma sem marad ezeknek a problémáknak.

Nálam szkeptikusabb ember kevés van, mondjuk az apukám. Tehát ha nekem valamiről azt mondják, hogy ez jó cucc, az nekem kevés. Kézzel, lábbal meg kell tapasztalnom, és legalább hat oldalról meg kell még erősítsék a dogot, akkor majd talán elhiszem. Így volt ez a Kaynivel is. 2011 novemberében halottam először a Kyaniről, és már akkor is nagyon vonzónak találtam. Sok hasonló előadáson, bemutatón  jártam már korábban is, de egyik sem győzött meg. Drága termékek csilliókért. A Kyani volt az első, amire azt kellett mondanom a tájékoztató után, hogy ez már valami. Az első olyan Network Marketing cég, és termék, ami valóban tetszett. De akkoriban ez nekem még mindig kevés volt.

Úgy két hónappal ezelőtt épp a szüleimnél voltam otthon Veszprémben pár napra, amikor egy nagyon régi, kedves barátom felhívott, hogy igyunk egy kávét. Ezer éve nem találkoztunk, tehát örültem a találkozásnak. A beszélgetés közben szeretett volna nekem megmutatni egy óriási lehetőséget, és amikor kiderült, hogy Kayani, elhúztam a számat. Már Te is? Ne már! De a barátom csak mosolygott kedvesen. Mivel megbízom benne, és tudom, hogy mindig jó fába vágja a fejszéjét, szívesen meghallgattam az ő véleményét és tapasztalatait is. Írtam akkor erről egy beszámolót, és az érdeklődésem nem arra az öt tesztnapra szólt, hanem hosszútávra.

Lepörgettem a fejemben az apukám magas vérnyomást, a cukorbetegségét, a szívkórházi "látogatásait", és úgy éreztem, hogy itt egy lehetőség amivel felturbózhatom a szervezetét, és ha igazak az eddigi tapasztalatok, akkor a cukorszintje öt nap alatt zuhanni fog, lefelé! Hetekbe telt, mire rá tudtam őt enni, hogy az első öt csepp NitroFx-et a szájába imádkozzam. Aztán majdnem egy hónapba, mire rávettem arra, hogy a reggelét azzal kezdje, hogy kinyitja a Sunrise zacskót és megigya a gyümölcslevet. De eljött ez a nap is. Anyukám tegnap szólt rám, hogy a papa jelezte neki, hogy fogytán van a Sunrise :) Hatalmas eredmény.

Ma délután csörgött a telefonom, az apukám hívott, és közölte, hogy nagy baj van! Összerándult a gyomrom mert az utóbbi időben sajnos elkezdett csökkenni a család házi kedvenceinek létszáma, négyből már csak kettő van, és rögtön az jutott eszembe, Istenem, ne vegyél el még többet! Mint kiderült az ég világon semmi baj sincs, csak az én apukám nem egy lelkendezős típus, és ha be kell látnia, hogy valamiben nem volt igaza, az neki nem egyszerű feladat. Kiderült, hogy az én apukám nagy kontrollon volt pénteken, vér, cukor, koleszterin és társai, és az eredmények láttán a doktornéni közölte az apukámmal, hogy nem tudja mi történt, de soha az életben nem voltak még ilyen jók az eredményei, és egy évig látni sem akarja. őt!

Amikor egy szőlősgazda nem ihat a saját borából egy pohárkával akkor amikor ő akar, ha minden két havonta kötelező kontroll előtt napokkal már káposztalevest eszik, és maximum a keserű csoki lehet a nassolás, és közben feszülten ideges, hogy milyen lesz a kontroll eredménye, az egy hetven éves - bár nagyon fiatalos - embernek megterhelő. A tegnapi eredmények után pedig ma azt mondta nekem az apukám, hogy a Kyaninek ehhez az ég világon semmi köze, de most egy évig ő azt ehet, és ihat amit csak akar, és ha annyira ragaszkodom hozzá, akkor kipróbálja a Sunset-et is. Ez életem egyik legnagyobb eredménye! Egészségessé varázsolom az apukámat! :) 

Az anyukám szokta azt mondani, hogy csak egészség legyen, a többit megvesszük! Sokáig utáltam ezt a mondatot, olyan elcsépelt baromságnak tartottam, holott ha valaki, akkor én sokat voltam már beteg, de mégsem értettem ezt meg. Néhány évvel később amikor sorra jöttek nálam a durvábbnál durvább betegségek, megértettem az anya mondatát, és elismertem, hogy így van. Mint tudjuk vannak dolgok, amiket nem lehet megvásárolni. Ilyen a szeretet, egészség, bizalom, szerelem, barátság. Az elmúlt két hónap tapasztalatai alapján viszont ki kel húznom egy szót erről a listáról, ez pedig az egészség. Ugyanis ma már megvásárolható az egészség, úgy hívják, hogy Kyani! 

További szép napot Neked! Üdv, Kovács Nóra 

Itt tudsz írni nekem: norakonyv@gmail.com

Nézd meg az új BLOGOMAT: http://norasmith.empowernetwork.com

Csatlakozz hozzám a FaceBookon: www.facebook.com/norapictures

Használj ki minden lehetőséget!

És, hogy mit és mire? Minden olyan lehetőséget, ami abban segít neked, hogy lépj egyet felfelé a saját lépcsősorodon. Nálam különböző időszakokban felvetődnek kérdések, gondolatok, amiken elmélázok, kipróbálom, tesztelem, vizsgálom őket, és mivel rákattantam egy adott témára, hozza magával a lehetőségeket, hogy különböző szakemberekkel beszélgessek ezekről, vagy elmenjek olyan rendezvényekre, eladásokra, ahol nálam sokkal okosabb emberek a legjobb értelemben "ingyen okosságokat" osztanak meg. Ahhoz, hogy én fejlődni tudjak, nálam tapasztaltabb emberekkel veszem körbe magamat, és a beszélgetések alakalmával vagy az előadásokat hallgatva, a szám sarkában mindig van egy Mona Lisa mosoly, és nem görnyedt háttal ülök, ahogy néha szoktam, hanem egyenes háttal. 

Ki gondolná, hogy a testtartás milyen fontos, pedig nagyon is az. És nem azért fontos, hogy a gerincem fizikailag ne kapjon akkora terhelést, hanem azért, mert az egyenes hát is egyfajta szemlélet. Rém egyszerű ez. Nézd meg az embereket az utcán vagy egy kávézóban, a buszon ülve. Az, hogy ki hogyan áll és ül, rengeteg dolgot elárul róla. Aki görnyedt, nincs jóban a világgal, és önmagával sem. Aki pedig természetesen kiegyenesedve közlekedik vagy ül, jól van. Önmagával és a világgal is. Aki engem ismer, tudja, hogy  a részletekre nagyon odafigyelek mindig, magammal szemben és másokkal szemben is. A legapróbb mozdulatból is sok mindent ki tudok olvasni. 

Megfigyelted már, hogy amikor olyan közegben vagy, ahol sok a nyafogós, siránkozós, panaszkodós, rosszkedvű ember, akkor ezt a rezgést egy idő után te is átveszed? Vagy olyanná válsz, mint ők, vagy menekülőre fogod, és ez most mindegy hogy munkahely, baráti társaség vagy egy párkapcsolat. A lényeg az hogy a környezetednek fel kell töltenie téged, mindig adnia kell valami újat, lehetőleg minden nap többet és többet.  Én nem hiszek abban, ahogy az ellentétek vonzzák egymást. Én abban hiszek, hogy a hasonló a hasonlót vonzza, és még akkor is lesznek súrlódási pontok, vagy nézeteltérések, de ezek meg arra jók, hogy legyen miről beszélgetni, nézeteket cserélni, majd visszaigazolni magunkat, vagy változtatni a szemléletünkön. 

Nem kezdek bele abba, hogy az elmúlt három hónapban hogyan fordult meg velem és körülöttem a Világ, ezt meghagyom a Nóra 2. részére. De az tény, hogy ahhoz képest, hogy mindig nyitott voltam, na jó, nem mindig és nem mindenre, mert a szöglet még mindig bennem van, de pont ez a szögletesség kezd szép lassan eltűnni belőlem, és egyre könnyebben változtatom meg a gondolkodásomat vagy hozzáállásomat valamiről, vagy valamivel kapcsolatban. 

Az utóbbi hetekben Etienne-el való beszélgetéseink, a havi rendszeres beszélgetős estjein kívül, egyre több lehetőségem adódik más és más előadásokat is hallgatni, és egyre csak szélesedik a látószögem. Tegnap azon gondolkodtam, hogy lehet vége az információk tárolásának az agyunkban? Mennyi infót képes befogadni? Mennyi mindent vagyunk képesek megtanulni még felnőtt, középkorú vagy idősebb korban is. Persze tudjuk a jó pap is holtig tanul, de akkor meg az a kérdés merül fel bennem, hogy mennyi mindent nem tudok még? És nem is tudom, hogy miket nem tudok, és hogy vagyok képes nélkülük élni. Azt is szoktuk mondani, ha a mai eszemmel lennék most 17 éves, mennyi mindenre vittem volna már az életemben. Igen, de sosem késő. Én aszerint élek, hogy e földi létünk egy állomás a sok közül, és persze ebből a mostaniból kell kihoznom a lehető legtöbbet, de ha valami mégis kimaradna,  amit annyira nagyon szeretnék, majd jövök még ide. Én döntöm el, hogy akarok-e még jönni a Földre vagy sem. Hiába titulálják a földi életet büntetésnek, hiszen ide tanulni jövünk, én nagyon élvezem, és szeretek itt lenni. Biztosan jó a Mennyország is, hiszen ott minden tökéletes, de én már nem szeretem a tökéletességet, mert unalmas. Az egytől ötig skálán, én a négyest választottam magamnak. Régen az ötösre törekedtem, de rájöttem, hogy semmi értelme, fölösleges, a négyes pont jó. Mert abból még lehet ötös is, és amikor a négyesről az az ötös lelkiállapotba kerülök, akkor mindent még inkább tudok értékelni, és mindennek tudom a miértjét. 

Erőnap

Én, a világ egyik legszkeptikusabb embere vagyok, és így a Network üzletépítés és gondolkodás elleni elkötelezett híve voltam, és még ma is van bennem belőle rendesen, de mint tudjuk minden változás első lépése az elfogadás. Fogadd el a tényt, hogy rossz alvó vagy, és ne okozzon benned feszültséget, hogy te nem tudod végigaludni az éjszakákat, mert minden éjjel egyszer legalább felébredsz, de teljesen, és majd egyszer sikerül is visszaaludnod. Sokáig nagyon zavart, hogy minden ember végigalussza az éjszakáját, én pedig erre képtelen vagyok. Az idejét sem tudom mikor volt olyan éjjelem, hogy az elalvást követő pillanatom az ébredés volt. Talán soha nem volt ilyen pihentető éjszakám. De én ilyen vagyok, ez vagyok én. Az én szervezetem így működik, és amióta ezt nem gondnak fogom fel, és kezelem, egészen jól alszom.  Amióta elfogadtam, hogy az én lelkemben tejes egyensúly attól van, hogy nagyon szélsőséges érzelmi hullámvasúton utazom, és nem akarok mindenáron a tízes skála ötösnél mozogni, sokkal nyugodtabb és harmonikusabb vagyok önmagam számára, és remélem a környezetemére is. Amióta elfogadtam, hogy léteznek emberek, akik azért "vannak", hogy az én munkámat megkönnyítsék, és bármikor kérhetek szakmai segítséget vagy információt, fordultak a dolgok is, működnek! 

Több, mint két hónapja ismerkedem a Kyani termékeivel, a cég felépítésével, küldetésével, és alaklomról alkalomra több és több mosolygó, kiegyensúlyozott, elégedett és mindenek előtt sikeres emberrel. Eszemben sincs kortesbeszédet tartani a Kyani mellett, mert nincs is rá szüksége. Mindene úgy jó, ahogy van. Én most másról szeretnék beszélni. Arról, hogy használj ki te is olyan lehetőségeket, amelyek által több, erősebb, magabiztosabb leszel, és egy egy előadás meghallgatása után milyen gondolatok indulnak el benned, és ezzel együtt milyen változások. Lehet, hogy keményen hangzik, hogy áldozz fel egy vasárnapot délelőtt tizenegytől este hétig, tartó időt, hallgass, és nézz, de mindenek előtt láss! Láss olyat, hogy a mai gazdasági helyzetben, és akkor, amikor alig lehet rendezvényeket csinálni, mert öt fős létszámmal mennek a különböző programok (tisztelet a kivételnek,) a Kyani simán megtölt egy 700 fős termet, és kevés a hely! Senki fejéhez sem kell fegyvert tartani, és fondorlatos meghívások által rávenni, hogy hallgasson már meg egy termékbemutatót, mert ez nem az! Itt tanulsz, méghozzá önmagadat tanulod. Én nagyon ki vagyok hegyezve a szektásodós csoportokra, és mi milyen nagyok vagyunk, mennyit keresünk, és mindenkit legyőzünk. Itt nem ezzel találkozol, hanem ismét mondom, önmagaddal!

Néhány hete meghívást kaptam a Nuskin-től is egy bemutatóra, és mivel sokat halottam már róluk, érdekelt. No nem akartam belépni és terméket forgalmazni, valamint hálózatot építeni, én a tanításra voltam kíváncsi. Röviden annyi, hogy nekem nem jött be. És pont azért nem fejtem ki, mert ha valaki itt találja meg a jövőjét, akkor nem akarom róla lebeszélni, és inkább sok sikert kívánok neki a munkájához. Ez nem másról szól, mint a hitről. A hitről, hogy tudsz-e azonosulni egyik, vagy másik lehetőséggel, de ide most szándékosan beleveszem az átlag munkahelyeket is. Mert egy irodában, vagy üzletben is csapatban játszik az ember, valamit ott is tanul és a kérdés az, hogy tud-e a kolléga azonosulni a cég irányelveivel, vagy sem. Sok ember úgy éli a miden napjait, hogy gyűlöl bemenni a munkahelyére, de amikor a barátaival beszélget erről, nem nagyon tudja megmondani, hogy mit is csinálna inkább szívesebben. Ma örülnek az emberek hogy egyáltalán van munkahelyük és fizetést kapnak. Nem mernek leülni magukkal beszélgetni, hogy mi lenne az, amit a legszívesebben csinálnának, és ha szükséges tanulni, képezni is hajlandóak lennének magukat. 

Ülj le, és találd ki, hogy mit szeretnél csinálni! Pár éven belül marokszámra fogod szedni a gyógyszereket, mert civilizációs betegséged lett a sok elfojtott érzelemtől, vagy változtatsz, és megtalálod Önmagadat? 

Sok sikert hozzá! 

További szép napot Neked! Üdv, Kovács Nóra 

Itt tudsz írni nekem: norakonyv@gmail.com

Nézd meg az új BLOGOMAT: http://norasmith.empowernetwork.com

Csatlakozz hozzám a FaceBookon: www.facebook.com/norapictures

Szemléletváltás - beszélgetés Etienne Kala életvezetési tanácsadóval 1. rész

Szemlélet-váltás

Egyre többet foglalkozom ezzel a kérdéssel, mert részben a környezetemen látom a változást, jót, rosszat egyaránt, valamint saját magamon is érzékelem olykor a gyökeres változást, ennek pedig egyértelműen oka van. A témában pedig jobb beszélgetőtársat nem is találhattam volna, mint Etienne-t. Előző beszélgetésünk a belső egyensúlyról szólt, melyet rekord sokan olvastatok, és több levelet, visszajelzést kaptam, hogy szeretnétek, ha ez a sorozat folytatódna, íme!    

EK: Onnan indul el minden, hogy már máshogy személed a világot, ez által más lehetőségek adódnak. 

NS: Tehát a szemléletváltás igen is létezik!?

EK: Igen, persze, hogy létezik. A szemléletváltás lényege a honnan hova, hogy az ember tudja, honnan indult, és hova akar érkezni. Bár kétség kívül az alapja egy felismerés. A felismerése annak, hogy nem akarom úgy csinálni tovább, ahogy eddig tettem. Ez igazából nem is a „csinálás” másik módja, hanem a „gondolkodás” másik módja, a kapott eredmény mássága.

NS: Csinált valamit valahogyan eddig, és rá kell jönnie, hogy ez nem működik. Át kell szerveznie, másképp kell csinálnia ahhoz, hogy működjön. Nyilván embere válogatja, hogy mennyi idő alatt jön rá arra, hogy nem működik az, ahogy eddig csinálta, de maga a szemléletváltás manapság valóban kézzelfogható? 

EK:  A világ vége egyben egy új világ kezdetét is jelenti. Jelenleg ennek egy átmeneti időszakát éljük. Amikor a régi már nem működik, az új pedig még nem kristályosodott ki egészen. Tehát a Most valamilyen módon átmenetet képez a kettő közöt. Ezt éljük, tapasztaljuk. Na, de egy huszáros vágással visszakanyarodok az előző felvetésedhez, igen, másképp kell csinálnia ahhoz, hogy más eredményt kapjon, de az már egy fejlődési szint, hogy valaki rájöjjön arra, hogy másképp kell csinálnia ahhoz, hogy más eredményt kapjon.   A „problémát” az okoza, hogy bármit csinál, nincs sikerélménye, és ez frusztrációt - önbizalomvesztést, haragot, elkeseredettséget okoz. A valóság az, mivel csak a cselekményét változtatja, a külsőségekkel foglalkozik, a lényegi belső dolgokon, a szemléletén nem változtat, igazából nem csinál mást, csak a „Másképp csinálom illúzióját éli”. Ugyanazt teszi folyton. Így a  kapott eredmény is mindig ugyanaz. Persze, ha valami olyat cselekszik, aminek pozitív az eredménye, akkor nem kell változtatnia, hiszen működik, bár a jóból is lehet még jobbat formálni... ráadásul könnyen. 

Tehát a személetmódváltás egyértelműen arról szól, hogy mit akarok másképp megtapasztalni az életben, és akkor ehhez keresek valamilyen eszközt, lehetőséget, fejlesztem készségeimet, hogy ezt elérhessem. 

NS: Ez visszavezethető a legutóbbi, és az egyel előtte lévő beszélgetős estjeid témájához is, ahol  arról beszéltünk, hogy találd meg magadban azokat a területeket, amik nem működnek, és azon változtass.

EK. Visszavezethető, így van. 

NS: Képes lenne mindenki arra, hogy megtalálja magában azokat  a dolgokat, amin változtatnia kell?

EK: A válasz egy szóval? Igen! :) Van egy de, és van egy zárójel, és sok felkiáltójel, más szóval, csak idő kérdése. Ugyanakkor lehetséges spórolni az idővel és mérsékelni az út közbeni fájdalom mértékét, azzal, hogy  tudatosan választja meg az indulás irányát és módját. Mindenki képes rá, az alapja pedig az igény megteremtődése benne, hogy ő változni, változtatni akar. Az igény létrejötte az első lépés. Ekkor a döntés ismét kettéválik: kitalálhatja magának, hogy „mindenki hagyjon békén, majd én megteremtem a változásomat”, vagy különböző fórumokon lévő segítséget vesz igénybe, és természetesen nem árt, ha a megfelelő fórumon a megfelelő segítséget veszi igénybe. A nehézség abban rejlik, hogy sokszor ez előre nem derül ki, hogy jól választ-e vagy sem. Gyakorta, helytelen következtetésre jut vagy reakciói nyomán elmegy a kedve a folytatástól... feladja. Fel kell építeni mindent. Például, kiválaszthatod és megveheted a otthonodhoz a legdrágább burkolatot is, ha nincs a házadnak megfelelő alapja, összedől és maga alá temeti minden erőfeszítésedet. Ezért nagyon fontos, hogy hogyan építkezik az ember. Az önismeret nem más, mint önmagunk újra fogalmazása, önmagunk felépítése tetszésünk szerint.

NS: De honnan tudja az illető, hogy jó könyvet vett a kezébe, vagy jó helyre ment segítségért?  

EK: Nem volt olyan ember, akin ne tudtam volna segíteni. Hiszek abban a keleti mondásban, mely szerint "ahol tanítvány van, ott mester mindig akad." Nyitottá kell válnom a változásra, változtatásra, ez szüli meg azt a helyzetet, ahol összetalálkozhatok a megfelelő könyvvel, segítővel, akivel nekem dolgom van. 

Ha készen van valaki  a változásra, akkor ilyen „meglepetésszerűen” bukkannak fel lehetőségek. Az én munkám is szájról szájra terjed, és ezt az utat is részesítettem ezidáig előnyben. A utóbbi időben nekem is változtatnom kellet ezen.  Egész egyszerűen olyan irányba ment el a világ, és olyan irányba történnek változások, hogy eldönthetem, passzívan nézem, hogy mi történik az emberekkel, vagy  pedig teszek valamit értük. Legalább szólok, hogy legyen választási lehetőségük.  Azon emberek  99%-a, aki nálam megfordul, az ilyen "utolsó stádiumos". Mert olvasott mindent, hallott mindent, már volt mindenhol, és még egy utolsó esélyt ad ennek az egész dolognak, hogy hátha lehet ezt másképp is. Nagyon sokszor így érnek el, így jutnak el hozzám, ilyen állapotban. Nyilván ilyenkor nekik magukkal, és nekünk együtt is több feladatunk van. Ő már bajban van. Nem kicsit van bajban, nagyon van bajban. Abba az irányba igyekszem elmozdulni, hogy megmutassam az embereknek, hogy addig kell lépni, amíg nem muszáj lépni, mert az sokkal fájdalommentesebb. Amikor leülünk beszélgetni valakivel, és kiderül, hogy Ő jól van, az a lehető legjobb kiindulási állapot. Mert mikor mész el hegyet mászni? Nem akkor, amikor mindkét lábad gipszben van, hanem amikor jól vagy. Akkor kell! Akkor kell változtatni valamin, amikor az ember jól van, ha ilyenkor változtat, akkor sokkal könnyebb változtatni, könnyebb felismerni  a hibákat, könnyebb elfogadni a hibákat, könnyebb túllépni  a hibákon. És azon túlmenően, hogy könnyebb változtatni, még ott van annak is az áldása, hogy nem muszájból teszed. És amikor nem muszájból teszel valamit, az azt eredményezi, hogy  ugyanannak a cselekménysornak más lesz az eredménye, a vége. Hamarabb is érsz célt, és az lesz az eredménye, amit szeretnél. Egyébként pedig az szokott lenni, hogy az eredmény, jó-jó, ez hasonlít arra, amit szerettem volna, de nem pont ezt akartam.  Van benned egy elégedetlenség, mert nem önszántadból lépted meg azt a dolgot, hanem muszájból, az élet rákényszerített, ezért más eredményt kaptál. Így működik az Univerzum, így osztja a lapokat. Ezért izgalmas, hogy az ember miként áll ezekhez a dolgokhoz. Önszántából, nekifog, megcsinálja, vagy megvárja amíg kényszerítve lesz, és akkor lép.

Olyan, mint a kereskedelemben. Hogyha te ismered a piac dinamikáját, akkor pontosan tudod, hogy mikor vásárolj, és mikor adj el. Ha nem ismered a trendeket, úgymond laikusként vagy az adott kereskedelmi folyamatban, akkor mit fogsz csinálni? Reagálsz a piacra. Akkor fogsz eladni, amikor esnek az árak, és akkor fogsz venni, amikor emelkednek az árak. Így nem tud haszon termelődni. Mit tesz az átlag ember? Esnek az árak, jujj, azonnal eladom, nehogy mindenemet elveszítsem. Emelkednek az árak? Akkor gyorsan vásárolok, mert ez tuti üzlet. Ez nélkülöz minden féle ésszerűséget - átgondoltságot. A hozzáértő pont az ellenkezőjét csinálja. Más koncepciója van az egészre. Ő csinálja - formálja a trendeket, nem követi azt.

Pontosan ezért, azok az emberek, akik úgy jönnek, idézőjelben "szűzen", hogy soha nem érdekelte őket a ”spirituális” gondolkodás, nem foglalkoztak vele, sőt, mondhatni, inkább a racionálisabb beállítottság jellemző rájuk, mintsem az elmélkedés, na velük lehet a legjobban haladni, és a leggyorsabban, mert náluk nem kell annyit bontani. Nem kell romokat eltakarítani. Hanem van egy üres telked, amire lehet építkezni.  Náluk a leglátványosabb, és a leggyorsabb a fejlődés. Tehát hogyha eleve jól van, abból lehet jobbat csinálni. Hogyha rosszul van, abból nagyon komoly feladat jót csinálni. A jóból jobbat csinálni könnyű. Tehát erre rá kell döbbenniük az embereknek, ahogy  a kínai mondás tartja, hogy "addig kell lépni, amíg nem muszáj lépni". Mert ez egy előre gondolkodás, tervezettséget feltételez, átgondoltságot. Egy döntést feltételez, egy szisztémában való, célirányos gondolkodást. És ez így hozza is magával a kívánt eredményt. Hogyha ez nincs benne, akkor nem is várhatom el, hogy ezeket a hasznokat meghozza. Nem tudom elérni a célomat, Miért nem? Azért, mert nincs célom. Azt se tudom, hogy mi a célom. Csak benne vagyok egy helyzetben, amit nem értek, azt se tudom, hogy miért történik mindez? Miért pont velem, miért pont nekem kell ezt megtapasztalni? Micsoda hülyeség ez az egész? Bla bla bla bla...

Bár ott van benne az információ, vagy a feloldás, de nem tudja kibontani belőle, mert ezekkel a reakciókkal van elfoglalva. Ha jól van, akkor nem reagál, és nem duzzog, nem hiszi azt tévesen, hogy a világ ellene van, hanem azt mondja, hogy ok - rendben, akkor én most mit is csinálok? Nem túlélni akarok, hanem, el akarok jutni A-ból B-be, tehát végigjárom az  tanulási utat. Teljesen más lesz a végeredmény. Más ok, más okozatot szül. Így maga az út, amit végigcsinál és amit megtapasztal - megért belőle az is más lesz. A kapott eredmény megint egy másik, az adott ember számára hasznos útra viszi őt.

NS: Gondolod, hogy az elkövetkező 5-10 évben látványos lesz a szemléletváltók aránya? Növekedni fog? 

EK: Szerintem mindenféleképpen. Egyre többen vannak azok az emberek, akik nem csak beszélnek róla, hanem élik is. Még nagyon sokan vannak, akik CSAK beszélnek róla. Ezért érezzük azt, hogy mintha nem lenne jobb a ma, mint a tegnap. A szemlélet váltás első lépcsőfokát meglépő emberek tömege már elég volt ahhoz, hogy a változás elinduljon, de kevés ahhoz, hogy ezt minőségi  váltásként tapasztaljuk meg. A minőségi megtapasztalás a „jobb világ” akkor jön el amikor a szavakon túl elkezdik élni is ezek az emberek az Univerzum Törvényeivel szimbiózisban lévő megértéseiket.

Folyt...

További szép napot neked! Üdv, Kovács Nóra 

Itt tudsz írni nekem: traning@norapicturestudio.hu

 a FaceBookon: www.facebook.com/norapictures

https://www.norapicturestudio.hu/