Egy jó partner

Sokáig úgy gondoltam, hogy egy könyv csak akkor könyv, ha az kézzelfogható, lapozható, és igazi finom könyv "szaga" van. Vállaltam, hogy begyöpösödött és szögletes vagyok, de a könyv az csak kézbe vehető tárgy lehet, amit kiolvasása után feltehetek a könyvespolcra, és a lakás egyik dísztárgya lesz.

Az egyik könyvbemutatóm alkalmával egy fiatal srác feltett egy kérdést, melyet szerinte minden író megkap legalább egyszer, de inkább többször.


- Szerinted egy könyvnek hol van a helye, az éjjeliszekrényen vagy a könyvespolcon?

Sosem hallottam még azelőtt eme íróknak szegezett beugratós kérdést, de mégis tudtam, hogy mi lenne a helyes válasz. A megfejtés pedig az éjjeliszekrény lenne, de nem is én volnék, ha nem csavartam volna a válaszon egyet, így azt feleltem,

- Egy könyv helye nyilván az éjjeliszekrényen lenne, ám, ha az én könyvemet az olvasó már kiolvasta, és a könyvespolcára, vagy szekrényére teszi, olyan helyre, ahol az az ő számára jól látható, és amikor rávetődik a könyvre a tekintete elmosolyodik, akkor az én könyvem tökéletes helyen van a könyvespolcon.

Ma, amikor a könyv egyre nagyobb teret hódít elektronikus formában, és valljuk be őszintén a kiadása és megjelenése is sokkal egyszerűbb, gyorsabb és költségkímélőbb, bárhol a világban néhány kattintással megvásárolható és letölthető, bizony haladnom kell nekem is ezzel az igénnyel és lehetőséggel együtt. Így be kellett látnom, hogy ha azt szeretném, hogy minél több emberhez érjenek el a soraim és gondolataim, akkor csatlakoznom kell az E-book szerzők népes táborához.

Elég sok tapasztalatom van már a kiadók feltételeivel és megkötéseivel kapcsolatban, így az igazi nagy meló az volt, hogy olyan partnert találjak, aki a szó klasszikus értelmében is partner. Nagy szerencsém van, mert én megtaláltam! Sok időmbe telt, de aki keres, az talál! Így most már örülök, hogy feladtam az elveimet, és útjára indítottuk az első könyvemet az eKönyv Magyarországgal a világhálón. Ha a letöltött változat elnyeri az olvasók tetszését, és szeretnék a kézzelfogható verzióját a saját polcukon látni, és elmosolyodni, amikor összetalálkozik a "tekintetünk", sikeres munkát végeztünk! :)

Kedveskéim!:)
Nóra című könyvem mostantól E-book-ban is megvásárolható, fotóimmal illusztrált változatban. Tessék, tessék, vegyétek és olvassátok az utcán, a metrón, villamoson, napozás közben a strandon, országon belül és kívül, Földön, vízen és a levegőben! :) 

https://www.ekonyv.hu/hu/konyv-reszletei/nora?eid=2689 

Kellemes olvasást és kikapcsolódást kívánok Nektek! :)  

Bevezető, hangoskönyv : https://www.youtube.com/watch?v=YlX6_UWryPk

NoraS

Szösszenet 01.

Az életünk pedig nem más, mint elválások sorozata. Fogadd el, hogy életed különböző szakaszaiban elkopnak mellőled az emberek. A legtöbbször ettől szenvedsz, és szeretnéd megmenteni a barátságot, szerelmet, vagy egy munkát. Pedig örülnöd kellene, mert ez a változásodat és fejlődésedet jelzi a számodra. Ugyanis az elveszettnek vélt dolgok helyére valami sokkal jobb és értékesebb dolgot fogsz kapni, csak légy nyitott az újra, és ne bánd a múltat! :)

NoraS

Anett vagy Nóra?

Akinek két keresztneve van, jól tudja, hogy teljesen más érzéseket vált, ki ha egyik vagy a másik nevén szólítják, mert két teljesen különböző személyiségről van szó. Az egyikkel tud azonosulni, a másik név hallatán viszont furán érzi magát, tehát kialakul, hogy melyik nevet tartja és érzi magáénak, és törekszik arra, hogy a régi és új környezete csak azon a nevén szólítsa, amit jó érzés számára hallani.

De, ha valakinek csak egy keresztneve van, akkor is érezheti a különbséget, amikor az eredeti nevén, vagy a becézett, kicsinyítő képzős, avagy az évek alatt a környezetétől kapott becenevén szólítják. 

Az elmúlt hat-hét évben én szép lassan elhagytam az Anettet és Nóra lettem, ennek minden lelki és érzelembeli hatásával együtt. A régi barátaimtól vagy ismerőseimtől nem kértem, hogy szokjanak rá a Nórára, mert ha az Anettet szokták meg, ám legyen. Viszont van jó pár olyan barátom, aki megértette és átérezte, hogy Nóra vagyok, és hogy őket idézzem, " Te tényleg Nóra vagy, nem Anett".  Akad viszont olyan ismerősöm, aki amikor Anettnek hív, érzem a hangjából, hogy direkt teszi ezt. Velük nem szoktam vitatkozni, mert nincs értelme, egyszerűen csak elteszem az információt magamnak, hogy se nem tisztel, se nem kedvel. 

Egy időben rá akartam szokni arra, hogy csak a Nórát használom, de az meg megint nem én vagyok. Amikor bemutatkozom igen is mindkét nevemet mondom, és kérem hogy Nórának hívjon. Arra próbálok rájönni elég régóta, hogy ha egyértelműen kérem, hogy Nórának hívjanak, vagy Nóraként írok alá egy levelet, akkor miért nem tisztel meg az illető azzal, hogy a nevemen hív, miért mond állandóan Anettet? Olyan is volt már, hogy ezt szóvá tettem, és nyomatékkal kértem, hogy Nórát írjon, vagy megszólítson, és nem! Már csak azért is maradt az Anett névnél, minden indoklás nélkül. Szerintem egyetérthetünk abban, hogy ez sértés. És ezek után miért gondolja az illető azt, hogy megbíznék benne, és miért gondolja, hogy akkor én tisztelni fogom őt? De találkoztam már olyan emberrel is, aki csak a Nóra nevemet tudta, és soha nem bírta kimondani. Mindig csak úgy beszélt velem vagy rólam, hogy te, vagy ő, de a nevemet soha sem mondta ki. Ez vajon mitől lehet? Te jártál már így, hogy valaki képtelen volt a neveden szólítani? Arról nem is beszélve, hogy személytelenné válik a beszélgetés, és a kapcsolattartás. 

Miért nem tisztelik meg az emberek egymást azzal, hogy odafigyelnek a névhasználatra? Ez annyira alap dolog, lenne... De igazából nem az én nevemről van szó, vagy arról, hogy ez engem bánt, idegesít, dühít vagy sért, hanem arról, hogy ebből a példából is tisztán látszik, hogy az odafigyelés és tisztelet nem dívik manapság. Miért nem? Hova tűnt az empátia? Lassan már a szó jelentését is csak páran ismerik, pedig aki nem képes beleképzelni magát egy másik ember helyzetébe, érzelmi állapotába, ott baj van, nagy baj! 

NoraS

     

Nora Smith, Nóra - Bevezető - Hangos könyv

Jó reggelt! :)

Szeretnék még nagyobb kedvet csinálni Neked az első könyvem elolvasásához, így a bevezető hangos könyvként már elérhető

https://www.youtube.com/watch?v=YlX6_UWryPk

További szép napot Neked! Üdv, Kovács Nóra 

Itt tudsz írni nekem: norakonyv@gmail.com

Nézd meg az új BLOGOMAT: http://norasmith.empowernetwork.com

Csatlakozz hozzám a FaceBookon: www.facebook.com/norapictures

Dohányzási tilalom

Értem én, hogy büdös a cigaretta, és káros az egészségre, de végignéztél már egy egy utcán, hogy emberek állnak egyedül vagy kupacokban étterem, kávézó, kocsma, vagy épp munkahelyek előtt, és dohányoznak. Szörnyen igénytelen látvány minden esetben, de egy bank vagy igényes és forgalmas irodaház előtt egyenesen visszataszító. A csoportokba verődő emberek szinte teljes szélességben elzárják a járdákat, és a kikerülésük részben idegesítő, este pedig elég félelmetes tud lenni. 

Amikor a tavasszal néhány hónapig a belvárosban ingatlanoztam, sok esetben esélytelen volt ki vagy eladni egy egy lakást, mert ha a lépcsőház bejárata egy kocsma mellett volt, az ügyfelek már fel sem akartak menni megnézni a lakást. Az a tény, hogy  a lépcsőház bejáratát ellepik a dohányzó, hangoskodó kocsmázók, pont elég ahhoz, hogy ilyen környékre ne akarjanak költözni, és még meg is értem. Az egyébként se pörgő ingatlan piacnak ez a rendelet pont „jót” tett. 

Mondjuk azt sem értem, ha a lakóházak lépcsőházában sem lehet dohányozni, akkor miért nem képes valaki kibírni rágyújtás nélkül, míg a hatodikról lemegy az utcára? Mért akkor gyújt rá, amikor belép a liftbe? Ezt jobb, ha nem is jellemzem, hiszen éppen azt tanulom, hogy ne alkossak véleményt mindenről, vagyis a lehető legkevesebb dologról alkossak véleményt. De egy ilyen liftes, dohányzós bunkó mellett nem tudok szó nélkül elmenni, és mondom ezt úgy, hogy dohányzom. Bár most már sokkal kevesebbet szívok, mint korábban, és egyszer eljutok oda is, hogy nem fogok rágyújtani egyáltalán. 

Amikor olyan ember társaságában vagyok, aki nem dohányzik, akkor eszembe sem jut, hogy rágyújtsak, simán kibírok sok órát nélküle, és az utcán nem dobok el csikket, csak a szemetesbe, vagy ha az nincs akkor csatornába. Viszont azt az elvemet, hogy utcán nem dohányzom, sajnos a zárt térben tiltó dohányzási rendelet szinte lehetetlenné teszi. Mindig azt vallottam, hogy igényes ember utcán nem dohányzik, de ma ez már lehetetlen, mert lassan a saját lakásunkban is meg fogják tiltani a dohányzást, pedig ott elvileg azt csinálok, amit akarok. És azért fogják megtiltani, mert egyre több az olyan lakástűz, ami az égő cigaretta miatt van, és sok esetben ártatlan emberek lesznek a tűz áldozatai. 

Szerintem viszont felelősség teljesebb, figyelmesebb embereket kéne a társadalomnak nevelnie, és kevesebb problémával kellene megküzdeni nap mint nap. Eszemben sincs a politikáról egy szót sem írni, de ha olyan kormányunk lenne, amelyre szívesen néz fel a társadalma, nem lenne annyi hitehagyott, elkeseredett és szorongó ember, tehát sokkal kevesebben dohányoznának...

További szép napot Neked! Üdv, Kovács Nóra 

Itt tudsz írni nekem: norakonyv@gmail.com

Nézd meg az új BLOGOMAT: http://norasmith.empowernetwork.com

Csatlakozz hozzám a FaceBookon: www.facebook.com/norapictures