Részlet-ek a NÓRA című könyvemből: Mallorca Marineland- Delfinárium

I.    részlet
 

2011. április 

Sok éve ugyan jártam már Marinelandban, és láttam is delfin show-t, de nem emlékszem az élményre. Októberben, amikor a szigetre költöztem, már zárva volt, így mostanáig vártam arra, hogy végre komoly géppel fotózhassam őket. Engem igazából nem a show érdekelt, hanem a Delfinek.  Nem tudom megmagyarázni mitől, vagy miért van bennem ez a nagyon mély kötődés a delfinek iránt. Biztosan van oka. Persze tudjuk, minden ember szereti a delfineket, ahogy minden ember szereti a zenét is. Csak én a zenét is másképp élem meg, mint a többi ember, és a delfinek pedig számomra a csoda kategóriába tartoznak. Egyszerűen űrkutyák és kész. Én nem a showt néztem, és nem a showt fotóztam, én a Delfinekkel töltöttem negyven percet.  És azt láttam, hogy azok az emberek akik, velük foglalkoznak, ugyanolyan szabadok, mint ők. Olyan összhangban és óriási szeretetben élnek egymással, amit konkrétan megható látni. Nem természetes környezetben ezek a csodás állatok olyan jól érzik magukat, hogy azt kellett mondanom, örülök, hogy nem a nyílt tengerben élnek. Szabadok, és boldogok, gyönyörűek, tündériek, és veszettül mókásak. Ilyen intelligenciája csak egy űrkutyának lehet, egyszerűen csodálom és tisztelem őket. Érdekes, hogy minden mutatványuk önmagában egy élmény, de nekem mégis az volt a legütősebb, amikor négy delfin egy laza kézmozdulatra megindult abban a nem kis medencében, és megmutatták az erejüket a vízben úszva, iszonyat tempóban, körbe, körbe. Szarul járt, aki akkor a medence közelében állt,- egyébként tilos is -  sok vizet kapott a nyakába. Tehát, megkaptam az élményemet, amit már annyira vártam. A Delfinek kikapcsoltak, feltöltöttek, majd felkapcsoltak bennem valami titkos energiaforrást, aztán elküldtek haza.   

Néhány héttel később pedig a munkám most a könyvem írása mellett és közben, egy Mallorcáról szóló úti film forgatókönyvének elkészítése. Itt az ideje, hogy hat hónap után megmutassuk a világnak,  melyik az a hely, amiért lemondtam az otthon kényelméről, a családomról, Apsziról, és a cicákról, a barátaimról, ismerőseimről, és a tutinak mondott munkámról. Készítünk egy olyan filmet a szigetről, ahogy én látom, ahogy nekem tetszik, és ahogy szívesen megmutatnám mindazoknak, akik  már ismerik, és mind azoknak, akik majd csak ez után fognak szerelembe esni iránta.

II. részlet

Három napig jártam Pálma irodáit és szép sorban beszereztem minden engedélyt, igazolást és kérelmet, tök egyedül. Óriási élmény volt. Hivatalos ügyeket intézni Mallorcán, az igazi kihívás, nekem pedig pont erre volt szükségem. Egyáltalán nem zavart, hogy volt olyan hely, ahova négyszer kellett visszamennem, mert hatodik alkalommal is mosolyogva tettem volna meg. Tanultam, ismerkedtem, kapcsolatokat építettem, és szép lassan a kezemben is volt minden papír a filmforgatásához. 

Csak a Marineland nem válaszolt még. Pedig az nekem nagyon kell! Azt szinte bármi áron akarom! Mivel egy központi fotós irodában is jártam, megkérdeztem, hogy lenne-e ötletük a problémám megoldására, ugyanis másfél hete nem válaszolnak a mailemre. Menjek oda személyesen? A válasz annyi volt, hogy sajnos egyáltalán nem tartozik hozzájuk az engedély, mert a Marineland magán cég, viszont kapcsolatuk van velük. Egy telefont igazán megér. Holnap tudja intézni, és jelzi, hogy mi az eredmény. 

Másnap reggel várt egy mail a fotós irodától, hogy a Marineland igazgatója nagy szeretettel vár engem, most délelőtt.

Mi van? Visítottam a laptop előtt a kávémat lötyögtetve. Gyorsan összekaptam magam és irány a Marineland. Öt perc autóval. Megmutattam a portán a kinyomatott levelet, mely szerint az igazgató úr vár, és nagy mosollyal mutatták, hogy merre találom. Ahogy benyitottam a porta ajtaján, egy irodából kilépő, rettentően szimpatikus és barátságos, ötvenes pasi fogadott. Már nyújtotta is a kezét, és végig spanyolul mondta, hogy megkapta a mailt a filmes irodától, és már várt, miben segíthet? 

Összeszedtem az összes nem létező spanyolomat és mondtam, hogy

- Entiendo, pero no habla espanol, estoy estudidando. Do you speak English?

- Yes I do. Egy hatalmas mosoly társaságában.

Elmeséltem neki, hogy hat hónapja a szigeten élek, fotós vagyok, és a társammal egy Mallorca úti filmet forgatunk május elején, és szeretnénk a Marinelandot is megmutatni a magyar érdeklődőknek. Van-e erre lehetőség, és ha igen, akkor mik a feltételei? Nagyjából három perccel később - nagy mosollyal - már a megbeszélt időpont megerősítésén is túl voltunk. Az igazgató úr a főbejáratig kisért.

 Eljöttem a parkolóból, és visíííítottaaaam, hogy helló Nóraaa!

 

- Álom 1. kipipálva!  Delfineket fogunk filmezni és kedvemre fotózhatom őket. Akkor, már csak azt kell elintézni, hogy közelebbről is lássam kis kedvenceimet.

Úgy örültem neki, mint egy gyerek. Köszönöm!

III. részlet 

Szerda reggel pedig vártak ránk a Delfinek.  Az igazgató már várt minket. Bemutatott mindenkinek, akivel forgatni fogunk, elkísért minket a papagájshow-ra, és megbeszéltük, hogy a forgatás végén vár minket az irodájában. A papagájshow annyira nem az én világom bevallom, de ettől még aranyos. A műsor után én már indultam volna a nézőtérre, hogy a legjobb helyet találjuk meg a delfinshow forgatásához, de Kornél  rákattant az óvodások fotózására. Lett volna szívem elrontani? Dehogy. 

A Delfinshow után megkerestem a menedzsert, akit előzőleg az igazgató bemutatott, és megkértem, hogy ha lehet, akkor szeretnénk  a Delfineket közelebbről is forgatni.  Tizenöt perc múlva vár minket a hátsó bejáratnál.  Juhéééjj!

 A megbeszélt időben megérkezett a kedvenc trénerem, egy nagyon kedves lány, a trénerek közül ő beszél egyedül angolul, és ő lesz az, aki körbevisz minket a medencénél és mondja, hogy mit lehet és mit nem.  Az első mondata az volt.

- Don’t tuch them! 

Bár ez nyilvánvaló volt, hogy nem lehet a delfineket simogatni, ettől még leírhatatlan az érzés, hogy ott úszkálnak tőlem karnyújtásnyira, és édesen incselkednek, és pózolnak a fotókhoz.  Ez igen is egy kimondottan intim húsz perc volt velük és köztük. Kaptunk egy külön show-t a film kedvéért, és láthattuk hogyan készülnek a következő előadásra.  Hálás vagyok az élményért! 

NoraS

Karácsony vagy a Szeretet Ünnepe?

Néhány évvel ezelőtt ez a két szó nekem egy és ugyanazt jelentette. Három nap, amit a családunkkal töltünk, eszünk, iszunk, fát állítunk, ajándékot adunk és kapunk. Filmet nézünk, olvasunk, de valahogy már várjuk azt is, hogy vége legyen, és kezdődjön az új év egy tiszta, új  lappal. A karácsony és a szeretet ünnepe mára mintha teljesen elkülönült volna egymástól, olyan mintha egymás teljes ellentétei lennének. 

A karácsony, ahogy én látom és tapasztalom, a pénzről, a kirakatról, a túllicitálásról szól, a dugig lévő Plázákról, ahova egyébként sem szeretek járni, nem hogy az ünnepek környékén.  Árleszállítások garmada, idióta agyoncsépelt karácsonyi dalok, amik hallatán inkább forog már a gyomrunk, mint hogy átszellemülve a karácsony hangulatában keresgessünk boltról boltra járva, csodás ajándékokat vásárolgatva, mosolyogva és boldogan. Na, ez az, amit sehol és szinte senkin sem látunk, lassan már egy karácsonyi kirakodó vásárban sem, ahol még forralt bort is iszogathatunk, tehát bódít. Ez a fajta ünneplés  nem az én világom. Szomorú vagyok, hogy  a pénzről szól ez az ünnep, amikor a szeretetről kellene.  

A szeretet ünnepe arról szól, hogy napokkal korábban bevásárolunk, hogy elkerüljük a tömeget a boltokban, de mivel valami  úgyis kimarad, hát csak be kell térni a tömegbe, és ilyenkor a sorban állás közben jó kis családi sztorikat és képeket láthatunk és hallhatunk. Ezekért az elcsípett negatív tapasztalatokért ( tülekedés, egymásnak beszólogatás, idegesség, feszültség, harag ) mondom, hogy a karácsonyi készülődésnek semmi köze a szeretethez.

A Szeretet Ünnepe a sütésről, főzésről, iszogatásról szól, és mire eljön a Szenteste, igazi meleg, meghitt hangulat költözik a lakásba, és  a friss fenyő illata átjárja az otthon melegét.  Nem aggatom tele a lakást mindenféle vacakkal, de apró szépségekről gondoskodom.  Nekem a kevesebb mindig több. 

Az új  divat szó a válság. Szerintem pedig nincs is válság, sokkal inkább változás van.  Egy változás, ami szép lassan rávezeti az embereket arra, hogy a Szeretet Ünnepe ne a pénzről szóljon, hanem a szeretetről.  Nem attól lesz igazi az ünnep, ha tele van a fa alja ajándékokkal.  Azokat elfelejtjük. Az élmények viszont mindig élni fognak bennünk.  Élmény egy csomag finom kávé, amit hetekig ihatunk, tehát meghosszabbítjuk vele  az ünnepet. Egy finom bonbon vagy ital emeli az esték fényét és hangulatát, és egy kellemes beszélgetés méltó partnerei.  Egy színház, koncertjegy, könyv, zenei CD  vagy mozijegy maradandó élmény, ami sokkal inkább fog kötődni a karácsonyhoz, mint egy szép kék kötött pulóver, vagy egy olajsütő,  hiszen ezeket év közben úgyis megvesszük. 

A Szeretet Ünnepén egyáltalán nem biztos, hogy karácsonyi dalokat akarok hallgatni. Az is lehet, hogy nekem vannak olyan dalaim, zenéim, amelyek  témájának  semmi köze a  karácsonyhoz, mégis lehet, hogy nekem ezektől a daloktól lesz ünnepi és szeretet teljes hangulatom. Azt gondolom, hogy felnőtt korára már mindenki vagy minden család kialakította a saját rituáléját – és remélem is, hogy így van – erre az alkalomra, és tulajdonképpen ezekben az apróságokban rejlik a Szeretet Ünnepének az üzenete.

A Szeretet Ünnepére az egyik legszebb ajándék az, amit magunk készítünk. Nem kell, hogy mindenki kreatív legyen, mert egy több fogásos, apró adagokból álló menüsor már önmagában is nagy ajándék. A szépen megterített asztal, tányérok, evőeszközök, poharak, gyertyák, szalvéták és a kis csengettyű teszi az ünnepet igazán meghitté   Amikor főzünk, szívünket, lelkünket beletesszük, már aki szeret egyáltalán vagy tud főzni. A főzés örömét nehéz leírni, de mindenki átélheti, ha készít valami finomságot, a dicséret pedig akkor sem fog elmaradni, ha csapnivalóan rosszul sikerült az étel, mert ebben a szándék a fontos,  a gondoskodás és a  figyelmesség.  Amíg készítem az ételeket, addig azokra gondolok, akikkel együtt fogom elkölteni, szeretettel fűszerezem meg az ételeket.  Gondosan válogatom az alapanyagokat, a fűszereket, és élvezem amit csinálok. 

A szeretteimnek való vásárlást  már rég óta  nem viszem túlzásba, de legyen jelzés értéke.  A többi ajándék, pedig apró finomságok, amik ínyencségeikkel kiegészítik az ünnepi menüt, vagy felfrissülést jelent az ízek kavalkádjában, vagy emléket idéz fel egy közös programról. Ez egy önző ajándékozás a részemről, mert így sok apró ajándékkal, nagyon sok mosolyt tudok csalni az arcokra. 

Te idén kevesebbet költesz karácsonykor mint tavaly? Remélem, hogy igen, és nem azért mert nincs rá pénz, hanem azért, mert fölösleges.

Ha bármelyik évben megkérdeztem a környezetemben bárkit, hogy mit kapott karácsonyra, mindenki elkezdett tárgyakat sorolni. Senki sem mondta azt, hogy törődést és sok sok szeretetet kaptam. Nem a tárgyak fejezik ki, hogy mennyre vagyunk fontosak másoknak, pénzért nem lehet nyugalmat, egészséget és főleg szeretet vásárolni.  Igazi karácsonyi hangulat akkor lesz körülöttünk, ha megváltoztatjuk az ünnephez való hozzáállásunkat és kinyitjuk a szeretet ajtaját a szívünkben. 

Azt kívánom, hogy ez a két szó ismét fonódjon össze, jó erősen, és legyen sok boldog szeretetről szóló ünnepünk, amit karácsonynak hívhatunk! 

NoraS

Nézz be hozzám itt is: https://www.facebook.com/norapictures/

Masszázs

Amikor a vállam fájdalma eljutott arra a pontra, hogy nem tudtam tovább elviselni, de időpontot sem akartam egyeztetni a műtétre, eszembe jutott, hogy egy megoldása lehet a gyógyulásomnak, az pedig egy remek gyógymasszőr. Vagy ő vagy szike. Tudtam, hogy pokoli fájdalommal fog járni az első kezelés, de nem volt más választásom. Mivel Budapesten nem akartam egy alkalomért több, mint tízezer forintot fizetni, és apukámnak van egy barátja, aki kiváló gyógymasszőr, összeszedtem minden energiámat, és irány Veszprém. Mire hazaértem már megvolt az időpontom is, mehettem azonnal. ( Réthy Ottó, Veszprém: ottomasszazs@chello.hu) Nem akarom ecsetelni, hogy azt a másfél órát hogy üvöltöttem végig, és remegve zokogtam a fájdalomtól, mert nem ez a lényeg, elmúlt, és az én kínom volt. Sokkal inkább arról az oldaláról szeretném megközelíteni a dolgot, hogy a masszázs csodákra képes. Az első alkalommal az asztalra sem tudtam rendesen felfeküdni, mert a jobb kezem annyira merev volt, hogy képtelen voltam letenni magam mellé. Na és ehhez kell a jó szakember, aki képes figyelmen kívül hagyni a fájdalmamat, ő csak teszi a dolgát. Tökéletesen érzi, hogy hol vannak a gócpontok, és már „támadja” is őket. Fura, hogy pont én, aki ismerem a masszázs jótékony hatásait, és imádom is, valahogy elhanyagoltam az utóbbi időben, és meg is lett az eredménye. Most pedig kamatosan kell engem rendbe tenni. A második alkalmat már sokkal jobban bírtam, és a meszes részek töredeztek, az izmok pedig engedelmeskedtek. A harmadik alkalom után már képes voltam egyedül hajat mosni és megszárítani, óriási érzés volt, hogy látványosan javulok, és kezdek újra a régi lenni. A negyedik masszázs után fel tudtam emelni a kezemet egészen magasra, fájdalom nélkül, aztán pedig kértem a kocsi kulcsot, hogy tudok már vezetni, és ez kell nekem, hogy teljes értékűnek érezzem magam újra.  Öt alkalom elég volt ahhoz, hogy minden fájdalmam elmúljon, és szinte nyoma sem volt az egy héttel korábbi fizikai és lelki fájdalmaimnak. Megleptem a masszőrt is, hogy egy hét alatt ilyen látványosan gyógyulok.   Van néhány remek masszőr barátom és ismerősöm, de mostanában valahogy elfújta őket a szél, szerte szét...., és így az ország különböző részein gyógyítanak, tehát egy kicsit menni kell utánuk, de megéri. Ismét mondom, hogy a betegségem csak egy „jó alkalom” arra, hogy tollat ragadjak, és arra buzdítsak mindenkit, hogy legalább havonta egyszer vegyen igénybe egy masszázst. Tudom, hogy ennek anyagi vonzatai is vannak, de biztosan mindenki tud találni a környezetében olyan masszőrt, aki nem csillagos égi árakon dolgozik, hanem kifizethető a tarifája. Kicsit utána néztem a masszázs történetének, mert nem véletlen, hogy milyen régóta tudunk a létezéséről, és jótékony hatásairól, mégis sokan úgy érzik, hogy csak a kiváltságosok vehetik igénybe. Sokkal több betegség megelőzhető lenne, ha időnként stressz mentesítenénk és méregtelenítenénk magunkat egy masszázs által.    A masszázs eredete és története:

„A masszázs a legrégebbi gyógyeljárások közzé tartozik. Nem tudjuk, ki volt az első, aki alkalmazta, de feltételezhetően az emberek ösztönösen kezdték el először önmagukon, majd egymáson gyakorolni. Amikor megfájdul valamink, ösztönösen is odakapunk, dörzsölni, simogatni, nyomkodni kezdjük. Ezek a mozdulatok tekinthetők a masszázs alapjának, mely gyógyító hatásának és erejének felismerése után elindult hódító útjára. Kr. E. 4000 körül vette kezdetét az írásjelek használata, ettől kezdve rendelkezünk információkkal róla. Elnevezésének eredetét nem ismerjük pontosan, de származhat a görög massein (dörzsölni, gyúrni), a francia massage, a héber mases, az arab mass (kézzel simogatni, nyomni) szavakból egyaránt. A fennmaradt írásos dokumentumokból láthatjuk, hogy fejlődése folyamatos volt a történelem során, kihatással volt rá a gyarapodó tapasztalatok, valamint az orvosi és egészségügyi felfedezések egyaránt. Ie. 1800 táján keletkezett az ajurvédikus kezelési mód, mely gyógykezelések elmaradhatatlan részét képezi a masszázs. Simították, nyomkodták, gyúrták a testet. Az arcon kezdték, a törzsön folytatták, majd a végtagokkal fejezték be. A végtagokon a széli részek felé végezték a műveleteket, mintha ki akarták volna nyomni a gonoszt a testből. Hippokratész (ie. 460-377) az ókor legnagyobb orvosa, Herodikosz-tól (ie. 482-347) tanulta a masszázs módszereit, és az Officina Medici c. munkájában ír a masszázs élettani hatásairól. Krónikus betegeknek mozgást, gyógyfürdőt és masszázst javasolt. Ekkor még a mozgás, messze megelőzte fontosságban az egyéb kezeléseket. Ő ismerte először legfőbb ellenjavallatát, mely szerint lázas beteget masszírozni nem szabad. Mátyás király (1443 - 1490) udvarában ún. dögönyözők végeztek masszázshoz hasonló módszeres gyakorlatokat. A török megszállás idején terjedt el a fürdő kultúra, és vele együtt a masszázs gyakorlata is. A fürdőmesterek folytatták tovább művelését, majd német – osztrák behatásra nálunk is tudományos szintre emelték e kezelési módszert. Hatása a pszichére Egyes technikák nem csupán a mozgásszervi betegségek esetén, hanem mentális értelemben is hathatós segítséget nyújthatnak. A lágy masszázsfogások megnyugtatják az idegeket, szabaddá teszi a légzést, oldja a feszültségeket , segítenek az ellazulásban. Előfordulhat, hogy masszázs közben a páciens egyszerűen álomba merül Ez is a test, a lélek és az elme mély ellazulásának jele. Hatása az izmokra és ízületekre A masszázs hatására a megfeszült ellazulnak (detonizálás), az ernyedt izomzat pedig újult erőre kap, helyreállhat a normál izomfeszesség. Intenzív testmozgás után az anyagcsere során termelődő tejsav lerakódik az izomszövetekben, ami izomlázat, izomgörcsöket eredményezhet. A masszázs elősegíti a tejsav eloszlását és kiürülését a fáradt izomzatból, ezáltal enyhíti a fájdalom és fáradtságérzetet. A sportolók verseny előtti felkészítése során alkalmazott masszázs segít a fáradtság csökkentésében, javítja az izomtónust, fokozza az izom rugalmasságát és az összehúzódás erejét növelve, erősíti az izmokat. Hatása a szervekre A masszázs belső szerveink működésére is hatással van. Ez abból adódik, hogy belső szerveink kapcsolatban állnak bőrünk bizonyos zónáival, és köztük reflexszerű (automatikus) reakciók léphetnek fel. A bőr ilyen jellegű zónáinak célirányos masszírozásával befolyásolhatjuk egyes szerveink, mint például a vese, a máj vagy a szív működési zavarait. ezen az elven alapul a láb reflexzónáinak masszírozása, valamint a kötőszöveti masszázs."

Forrás: http://drmassage.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=169&Itemid=275

Nos a sok okos és hasznos információ után javaslom, hogy adj magadnak  időt és lehetőséget arra, hogy többet foglalkozz magaddal és a testeddel, mert meg fogja ezt hálálni a szervezeted és a lelked is.  A testünk időnként kiköveteli magának a gondoskodást és figyelmet, ha tetszik ha nem. Az én gyógyulási folyamatom is csak a felénél tart, és vannak mosolyogós oldalai, mint pl. az, hogy receptre kaptam a legutóbbi kontrollon mindenféle SZTK- kezelést, majd beutalót uszodába, és gyógyfürdőbe, tehát úgy fogom fel, hogy jó kis programjaim lesznek, amik által megint lesz mikről írnom. Folyamatos karbantartást fognak kapni a csontjaim, izmaim, idevégződéseim, és a lelkivilágom.   

A sztori nem éppen napfényes oldala pedig az, hogy van egy mozgásterápia, amivel kapcsolatban ezer éve fenntartásaim vannak,- holott ennek a nagyszerűségével is tisztában vagyok- de sehogy sem tudtam megbarátkozni vele, bármennyire is próbáltam. Mindig érezhető volt bennem egy óriási feszültség vele kapcsolatban, oly annyira, hogy  a szót sem fogom leírni. Előbb erőt gyűjtök, hogy egy lépést is tudjak tenni a dolog feltérképezése és megismerése felé, aztán ha képes leszek néhány órát végigcsinálni anélkül, hogy felpattanjak és kirohanjak a teremből, akkor leírom, hogy mekkora harcot vívtam magammal, hogy megszabaduljak egy újabb elvemtől, és megtaláljam azt a részét ennek a mozgásnak és légzésnek, amivel tökéletesen tudok azonosulni, és még élvezem is. Nagy meccs lesz, de állok elébe.

NoraS

Na, mit?

Bő három hétig tartott a vállam miatti kényszer pihenőm, és ezalatt sok ötletem lett, hogy mikről szeretnék vagy kellene írnom, skicceket gyártottam, de valahogy mindegyik kicsit erősebb stílusú lenne még a megszokottnál is, és elég depressziós cikksorozataim lennének, aminek pedig semmi alapja, csak mint tudjuk erősen realista vagyok. Így most azon agyalok, hogy valami mosolygós témát válasszak, vagy mosolygós oldaláról közelítsek meg valamit, mert az éremnek mindig vannak mosolygós oldalai is, csak meg kell látni, és tudom jól, hogy ez néha pokoli nehéz, de ha észre bírtad venni, és elfogadod, és átadod megad az érzésnek, még valami jó is kisülhet a dologból.  És most fogok belefutni abba, hogy ezt csak én értem?!  Majd kiderül..... 

Sok mindenre jó egy néhány hétig tartó betegség, mert elvesz tőled lehetőségeket, amik létével és jelentőségével tökéletesen tisztában vagy, ám hiányuk egy időre sok dologra rávilágít. Ezekről majd adott témákhoz kapcsolódóan fogok írni, de túlzásba nem vinném, mert a tanítás a lényeg, nem pedig az elmúlóban lévő betegség, mert az csak tünet, és amíg gyógyulsz, és rehabra kényszerültél, hogy elvonja a figyelmedet és csak magaddal kelljen foglalkozni, küld olyan üzeneteket, amik meghallása és feldolgozása időt igényel. Na, ez a betegség. 

Amikor nagyjából használható állapotba kerültem, és a további kezeléseim is megkapták az időpontjukat ( gyógytorna, gyógymasszőr, uszoda, gyógyfürdő) a legjobb dolog jött, kitakaríthattam a lakást. Hetek után tisztaságot varázsolni, amikor egyébként is rend és tisztaság mániás vagyok, hatalmas élmény volt.  A fizikai tisztaság még gyógyultabbá tesz, és közben jókat lehet agyalgatni. A takarítás kikapcsol, és jó kis ötletek röpködnek az éterben. 

Ha valami mosolygósról akarok írni, akkor mindig valamelyik utazásom jut eszembe. Most, hogy elég sokáig tartott a takarítás, több utam is eszembe jutott, elindultam Rómában, és kikötöttem Marokkóban.  Minden utazásomról van egy halom élményem, amiket akkor azért nem meséltem senkinek, mert túl frissek voltak, vagy személyesek, ma pedig már annyira messze vannak, hogy olyan, mintha nem is ebben az életemben lettem volna bizonyos helyeken.  Így itt az ideje, hogy írjak róluk, és közben még több emlék és információ papírra vettessék, hogy néhány jó ötletet neked is adhassak az utazásaidhoz, mert utazni tudni kell! 

Előre szeretném bocsájtani, amit anyukám mondogatott nekem egyszer még gyerek koromban, meg is jegyeztem egy életre:

- Ha olyan helyen jársz a világban, ami neked annyira nem tetszik, akkor se alkoss róla negatív véleményt, mert vannak emberek, akik nagyon vágynak arra a helyre, és lehet, hogy sose fog nekik megadatni, hogy eljussanak.

Igaz, ezzel midig tisztában vagyok, és ehhez mérten értékeltem minden egyes helyet, ahol eddig járhattam a világban. Az utazás lehetősége egy adomány!

Az utazás nagyon sok mindenre jó, tanít, nevel, erősít, információt ad, kikapcsol, feltölt, kreatívvá, elfogadóbbá és nyitottabbá, megengedőbbé  tesz. Évekre fetölt energiával, és élményekkel. 

Minden utazás alatt történik velünk legalább egy olyan dolog, ami élesen megmarad az emlékezetünkben, és az adott helyhez köt, akár egy életen át. 

Amikor először jártam Párizsban – középiskolás koromban, nyári szünetben a szüleimmel- már kacérkodtam a fotózással, és egy csodás parkban esküvői fotózást néztem végig. A végén megkérdeztem, hogy készíthetnék-e egy fotót a párról?  A hivatalos fotóson kívül senki sem fotózhatja őket, de mivel elég bátor voltam és turista, kivételt tesznek velem. Kapok öt percet, hogy néhány fotót készítsek.  Ezer éve volt ez, mégis élesen élnek a képek a fejemben.  Párizst nem szeretem, és ez az a mondat, amit az előszó értelmében nem mondhatnék ki.  Csodaszép város, ezt sose fogom vitatni, és megértem mindazokat, akik szerelmesek Párizsba, mert lehet belé annak lenni, csak engem nem fogott meg.  Látom és érzem a várost, csak az ő rezgése nem egyezik meg az enyémmel, ennyi a titka.  

Folyt köv .... 

NoraS