Mi kell a Nőnek? 1. rész

Ezt az írásomat egy olyan férfi ihlette, akivel sosem találkoztam személyesen, csak egy társkeresőn, és nálam jóval idősebb. Mielőtt még bárki kiakadna, hogy mit lógok én társkeresőn, megnyugtatom, anyagot gyűjtök. Mivel a könyvemben részletesen taglalom a társkereső portálok negatív élményeit, eszemben sincs újra ott vadászni pasi után. Egyszerűen kíváncsi voltam, hogy mi változott több, mint két év alatt ugyanazon a társkereső oldalon. Néhány nap alatt jó pár levelet kaptam, mindenféle pasitól. Döbbenet, hogy mennyire nincsenek tisztában a férfiak elsősorban önmagukkal, és persze velünk, nőkkel sem.

Mielőtt elkezdtem volna az előbb említett idősebb pasival beszélgetni, három másik férfi levelére válaszolgattam. Az egyik nincs még harminc éves, és a barátnője mellé keres párhuzamosan szeretőt az én korosztályomból, mert mi sokkal érzékibbek, és tapasztaltabbak vagyunk, de barátnőnek nem vállalna fel, mert öreg vagyok hozzá. A másik nálam pár évvel idősebb, és azonnal randit akart, anélkül, hogy megkérdezte volna ő szimpatikus-e nekem, mint ahogy azt sem kérdezte meg, hogy ki vagyok, mi vagyok, mivel foglalkozom. Találkozzunk, teázzunk, és sétálgassunk kézen fogva, mert ő az idei Karácsonyt már az új barátnőjével akarja tölteni. A harmadik volt az összes levélíró közül az egyetlen olyan pasi, akinek minden leveléből az sugárzott, hogy ő baromi jól érzi magát a bőrében, tökéletesen tisztában van önmagával, van stílusa, egyáltalán nem magányos, és éjjel kettőkor ánizs teát főzött nekem virtuálisan.

Akkor most jöhet felém a következő kérdés, talán jogosan, hogy mit vagyok kiakadva, ha egyszer egy társkeresőn vagyok tag? Ez arról szól, hogy társat keresnek az emberek, nem pedig anyagot egy cikkhez vagy a következő könyvhöz, itt azért vannak a tagok, hogy találkozzanak egymással. Ez jogos is, de mért kell boldog boldogtalannal találkozni? Mért nem ismerkedünk mielőtt eldöntjük, hogy vagyunk annyira szimpatikusak egymásnak, hogy elmenjünk teázni? Mért kéne nekem minden randira igent mondani, amikor azt se tudom, hogy ki az illető. Egyáltalán van-e bennünk bármi közös vonás? Néhány napig tanulmányoztam az adatbázist, hogy van-e olyan pasi, akinek az adatlapja felkelti az érdeklődésemet, de ilyennel még véletlenül sem találkoztam, sőt. Tengerpartos fotók tömkelege, öntömjénezés tömkelege, de minden pasi szemében a keserűséget láttam. Szóval, mi a fenét keresek én itt? Ezáltal csak kiábrándulok a férfiakból, azt pedig semmiképp sem szeretném, mert igen is kedvelem őket.

Nos, miután eleget láttam az oldal tartalmából, és leszűrtem mindazt, amire kíváncsi voltam,hanyagoltam a látogatást, és úgy döntöttem, hogy megvárom az egy hónapot amíg lefut az előfizetésem, és törlöm is magam. Pár nappal később kaptam egy újabb levelet, a már említett idősebb férfitől. Egyébként nem idős, ötven körüli, de nekem és hozzám mindenképpen az. Hozzám már egy negyven éves pasi is idős, hiába karcolom ezt a korosztályt alulról lassan én is.

Miután kedvesem ám határozottan jeleztem felé, hogy ő az én számomra idős, megértettem volna ha többet nem hallok felőle, de nem így történt. Tudomásul vette az álláspontomat, viszont szeretne velem beszélgetni és megismerni, így elindult egy email beszélgetés. Ő megkérdezte, hogy ki vagyok, és mit keresek egy ilyen oldalon? Én pedig ismét őszinte voltam, és írtam, hogy anyagot gyűjtök a cikkeimhez és a következő könyvemhez. Ez viszont felkeltette az érdeklődését, és megzáporozott egy halom kérdéssel, melynek a vége az volt, „Mi kell a Nőknek? „

Nos, ha ezt egy ötven körüli pasi kérdezi tőlem, akiből azért érződik az élettapasztalat, akkor baj van. Ha ezt egy fiatal pasi kérdezi meg azt megértem. Vagy, a fiatal a pasik tudják, hogy mi kell a nőknek az idősebbek pedig nem, vagy ez nem is kor kérdése? Tehát a pasik tudják, hogy mi kell nekünk? Napok óta ezen gondolkodom, és arra jöttem rá, hogy nem igazán. Nem tudják. És nyilván azért nem tudják, mert mi nem mondjuk el nekik. Itt az ideje ezen változtatni, és eléjük tárni, hogy nekünk mire is van szükségünk.

Folyt köv...

Nora S

Nézz be hozzám: https://www.facebook.com/norapictures/

és itt is: http://hogyanlettemnora.ukit.me/