2021. február 20., szombat

Nem bánok semmit! Minden úgy jó, ahogy van?! 2. rész

 

A ma reggeli kávém közben a facebook pörgetésekor bukkantam egy írásra, amit gyorsan el is olvastam. 

Címe:  Nem kellett volna elvennem az első feleségemet...

A mai cikket itt találod: 


https://wmn.hu/wmn-zizi/54552-nem-kellett-volna-elvennem-az-elso-felesegemet-latnom-kellett-volna-a-jeleket--mit-bantak-meg-az-emberek-szerte-a-vilagon?fbclid=IwAR07olT9SkfAe0h63mrMNDOFpPKKJ8V1X5j-y8zfrOb4PvvViHQqFOClHyI

A helyzet az, hogy maga írás nem csak erről a kijelentésről szól, hanem egy halom, a világ minden táján élő nők és férfiak töltöttek ki egy kérdőívet azzal kapcsolatban, hogy mi az, amit eddigi életük során megbántak. Mi az, amit nem tettek meg vagy rosszul döntöttek, és ma már teljesen másképp cselekednének. 


Nagyjából két évvel ezelőtt írtam ennek a bejegyzésnek az első részét. Azt fejtegettem, hogy én igen is bánok dolgokat  a múltamból. Bánom, hogy bizonyos helyzetekben rosszul döntöttem és rosszul léptem, és nyilván a végeredmény is rossz lett, aminek a levét évekig ittam, és haragudtam magamra, vagy nagyon bántott. Az előbb elolvastam a két évvel ezelőtti írásomat, és az a helyzet hogy ma sem változtatnék benne egy szót sem. Ma is úgy gondolom, mint akkor. 

A cikkem megírása után mégis úgy éreztem, hogy egyedül vagyok ezzel az állásponttal, és úgy tűnik, hogy rajtam kívül mindenki határozottan úgy gondolja, hogy nem bán semmit a múltjából. Valóban úgy jó minden, ahogy van! 

Most pedig a ma olvasott tanulmányból világosan kiderül, hogy bizony sok embernek van olyan részlete az életében, amit, ha tehetne egy radírral azonnal törölne! 

Azt mondják, hogy az ember ott van, ahol szükség van rá. Az ember ott van, ahol Isten akarja, hogy legyen. Ahhoz pedig, hogy ma valaki ott legyen, ahol dolga van, az előzmények a fontosak. Ha anno abban a  bizonyos helyzetben jól döntöttem volna, akkor most nem itt lennék, ahol vagyok. Tudod még követni? Ahhoz, hogy ma ott legyek, ahol Isten akarja, hogy legyek, el kellett követnem azt a hibát. Különbem most teljesen máshol lennék, és teljesen mást csinálnék, és nem írnám ezt a bejegyzést. 

Ha annak idején, 17 évesen igent mondtam volna New York-ra, akkor most hol lennék? Most mit csinálnék? Most ki lennék? Minden feltételem és lehetőségem adott volt ahhoz, hogy 2 hónappal később a Centrál Parkban sétáltassak egy hároméves kisfiút, tanítsam őt magyarul, és még a jogsimat is a félig magyar, félig amerikai család állta volna. De én az utolsó pillanatban nemet mondtam. Egyébként ezt a lépésemet nem bánom, jól döntöttem akkor. Mert egy jónak tűnő döntés is elviheti az embert egy teljesen más világ felé. Nem kell feltétlenül rossz döntéseink által a helyes ösvényünkre kerülni. 



Tehát, lehettek volna jó döntések, mégis nemet mondtunk, és voltak rossz döntések, mégis igent mondtunk. 

Ahhoz, hogy egyszer csak a jó úton legyünk, megtaláljuk a saját ösvényünket, elkerülhetetlen, hogy hibákat kövessünk el. A kérdés már csak az, hogy ki az, aki ebből tanul és ki az aki nem. Tételezzük fel, hogy tanultunk mindegyikből. Akkor jön most másik közhely, jó pap holtig... igen, csak nem mindegy, hogy még mindig ott tartunk, hogy hatalmas hibákat követünk el, és alig bírunk évek alatt felállni a földről, vagy már tanultunk annyit, hogy időben jelez a belső műszerünk, hogy nem jó az irány. Újratervezés! 

A sok rossz döntés által jó esetben megtanulunk olvasni az emberekből és hamarabb megérezzük, ha valaki fals. Megtanuljuk értelmezni az apró jeleket, amiből hamar kiolvasható hogy korrekt az adott ajánlat vagy sem. Egy idő után már elég csak ránézni egy emberre, és azonnal tudjuk, hogy melyik polcra tegyük és hogyan bánjuk vele. 


És  a kérdés még mindig az, bánjuk a hibáinkat vagy inkább örüljünk nekik? 

Nem bánok semmit 1. részét itt tudod olvasni: 

https://norapicture.blogspot.com/2019/03/nem-banok-semmit-minden-ugy-van-jol.html

Nézz be hozzám itt is: facebook.com/norapictures

NoraSm

2021. február 10., szerda

A hűség döntés kérdése!? - Valóban??

 

Házasság hete meg Valentin nap, meg a hűség döntés kérdése... 

Ezeket olvasom kb. egy hete mindenhol, és egyre több ismerősöm posztjában. nálam meg kiverte a biztosítékot, hogy a hűség döntés kérdése.


Akkor ezen a gondolatmeneten én most tételesen végigmennék

Tételezzük fel, hogy én eldöntöttem, hogy hűséges leszek a pasimhoz vagy férjemhez, pont. Hűséges vagyok hozzá bármi áron, mert eldöntöttem, hogy az leszek. Lehet, hogy ez a pasi folyton megcsal engem, lekezelően viselkedik velem mások előtt, otthon meg inkább vagyok cseléd, mint a párja, vagy a felesége. 


Tételezzük fel, hogy a pasim vagy férjem - úgy tudom-, hogy hűséges hozzám, kedves is velem, csak beszélgetni nem lehet vele. 

Tételezzük fel, hogy a férjem, pasim hűséges hozzám, tök jó fej velem, odafigyel rám, de én mégis úgy érzem, hogy valami hiányzik. Nem azért hiányzik, mert nagy igényeim lennének, csak valami mégis hiányzik. Ám én eldöntöttem, hogy mindegyik felvázolt esetben hűséges vagyok. 

Mire megyek a nagy döntésemmel, ha engem csalnak? 

Mire megyek a nagy döntésemmel, ha nem ért meg és nem érdekli a dolgaim? 

Mire megyek a nagy hűséggel, ha a legnagyobb látszat ellenére sem kerek a házasságom? 

És akkor most jön az, amit én szoktam mondani, leginkább  saját magamnak


Ha én boldog vagyok a pasimmal vagy férjemmel, és minden klappol, és tökéletes szimbiózist alkotunk, és mindent megkapok tőle, amire vágyom, amire szükségem van, akkor nem döntés kérdése, hogy hűséges vagyok hozzá, hanem érzés kérdése! Ez természetesen fordítva is ugyanígy van, hiszen másképp nem tudnék teljes lenni, csak akkor, ha belőle is ezt érzem és tapasztalom is!

 Amikor olyan kapcsolatban élhetek, ahol minden jó, akkor miért lennék hűtlen? A fejemben sem fordul meg, hogy egy másik pasitól akarjak bármit is, akár csak egy kósza 30 percre, mert nincs rá szükségem! Nem eldöntöttem, hogy hűséges leszek hozzá, hanem tudom és érzem, hogy nekem így  a jó. El se tudnám képzelni, hogy egy másik pasi csak egy ujjal hozzám érjen, mert azonnal leállítanám. Sőt, el se jutna eddig, mert már rég rászóltam! 

Nem azért vagyok hűséges, mert ezt bárki elvárja tőlem, hanem azért, mert én így érzem jól magam, ez a természetes. Nem azért nem csalok, mert mi van, ha kiderül. Azért nem csalok, mert magam miatt nem teszem. Azért nem csalok, mert soha többé nem tudnék úgy nézni rá, mint előtte. És nem ő miatta, hanem magam miatt. 



Ha minden klappol, nincs szükség senki másra. Ha minden klappol, nincs harmadik fél. Esélye sincs! Ha minden klappol, akkor nem kell azon gondolkodnom, hogy eldöntsem-e, hogy hűséges leszek-e vagy sem. Egyszerűen nem kérdés. A zsigereimben érzem, hogy senki mást nem is engednék a közelembe, csak ŐT! 

Ha minden klappol, nem tudnék ugyanolyan lenni egy másik pasival. Megközelítőleg sem tudna úgy hatni rám, mint a pasim vagy férjem. Akkor miért is kell eldöntenem, hogy hűséges leszek hozzá? Miért kell ezen egyáltalán gondolkodni? 



És, ha ezt megfordítjuk, a férfiakra ez pont ugyanígy érvényes. Az  a férfi, aki otthon mindent megkap, és ettől boldog, és erős, és kiegyensúlyozott, nincs az a 20 éves ropogós bőr, és mély dekoltázs, ami lázba tudná hozni. (Dehogynem! 2 percre, gondolatban :) 

2 perc fejben lévő kaland után, egy jól lévő férfi ilyenkor magában nevet, és azt mondja, az én drágám ennél  a kis csajnál 15 évvel idősebb, Na und?? Nekem ő a legszebb nő a világon, és ő a legvonzóbb, és legokosabb, és az ő humora  a világon a legjobb. Ennek a férfinek nem kell eldöntenie, hogy hűséges-e  a feleségéhez, vagy barátnőjéhez, ösztönösen az! És még élvezi is. 

Tehát, ha minden kapcsolat úgy működne, ahogy működhetne, akkor nincs szükség azon gondolkodni, hogy a hűség döntés vagy érzés kérdése. Igazából egészen egyszerűen nem is kérdés. 


NoraSM 


facebook.com/norapictures

2021. február 7., vasárnap

Don't look down- Ne nézz le!


 Mondhatnám, hogy a Don't look down a see you soon fotóslide-om remixelt változata, és így is van

 

Ebben a filmben a fotók nagy része ugyan megegyezik a see you soon képanyagával, viszont hozzátettem egy videóanyagot is. 

 

 

 Amikor annak idején, 2011, január elején elkezdtem írni az első könyvemet, felsoroltam, hogy miket szeretnék, mire vágyom. Fotózni, írni, filmeket készíteni, és itt meg is állnék egy pillanatra. Anélkül írtam le, hogy filmeket akarok készíteni, hogy valaha is lőttem volna egyetlen snittet is. Videókamera is csak hírből volt a kezemben, amíg valakiét megfogtam egy percre. De mégis leírtam, hogy filmeket szeretnék készíteni. Majd néhány hónappal később kitaláltam, megszerveztem, megrendeztem egy Mallorcáról szóló filmet, amit egyébként nem én forgattam. A film minden egyes mozzanata az én munkám, kivéve maga a film elkészítése. Jó nagy árat fizettem azért a néhány napnyi forgatásért, de az élet már csak ilyen. 

A Mallorca film története természetesen részletesen olvasható a Nóra című, első könyvemben

Miután hazaköltöztem Mallorcáról Budapestre, majd onnan az eredeti környezetembe a Balaton mellé, elteltek évek, majd én magamtól megtanultam filmet forgatni és vágni is. Aztán ismét eltelt néhány év, és eszembe jutott, hogy a Mallorca film nyersanyaga valahol jó mélyre elpakolva pihen egy tárhelyen. 

 Megkerestem a nyersanyagot, és összevágtam, feliratoztam, zenét tettem alá, és összeállítottam helyszínek szerint a saját fotóimmal. Évekkel ezelőtt raktam össze ezt a verziót, és csak most vettem észre, hogy bizony van benne néhány snitt, amiket akkor én videóztam, és ennyi év után szembesülők azzal, hogy már akkor elindultam a filmezés útján. 

 

Milyen könnyű utólag összerakni egy képet, pláne magunkról. Mennyire furcsa, hogy a leírt szavaknak teremtő erejük van. Mennyire jó évekkel később visszaolvasni a saját gondolatainkat, álmainak, céljainkat, és végiggondolni, hogy mennyi minden valósult meg , sőt, még annál is több...

A filmet itt tudod megnézni: 

NoraSM

facebook.com/norapictures

norapicture@gmail.com
 



See you soon

 

Tudom, hogy a barátaim, ismerőseim közül sokan jártak már Mallorcán így eszembe se jut úgy írni róla, mintha valami titokzatos vagy elérhetetlen hely lenne. Nem az! 

Tény, hogy autóval nekivágni, az nem kis feladat lenne, de ma már pl. Bécsből átlagos repülési idővel, 2 óra 25 perc. Sőt a repjegy árát is megnéztem az előbb, 30 rongyból meg lehet fordulni. 

- Bízom benne, hogy az olvasóimnak feltűnt, az elmúlt egy évben négy bejegyzést kivéve, úgy írok mindenről, mintha minden rendben lenne körülöttünk. Szándékosan teszem. Hiszek benne, ha normálisan élem az életemet a lehetőségekhez mérten, akkor távol tudom tartani magamtól mindazt, ami amúgy  a világban zajlik. Azt akarom, hogy az én világom olyan legyen, ahova szívesen járnak vissza az olvasók, látogatók, mert nálam kikapcsolódnak, feltöltődnek, kicsit elutaznak velem Mallorcára, meg ki tudja még hova. Nem dugom homokba a fejemet, de fontos, hogy nyugalom és biztonság vegyen körül. Csak rajtunk múlik, hogyan alakítjuk ki a saját világunkat. Hát én így.. :) 

Ez a zenés slide egy érdekes fotóválogatás. Igazából egy történetet mesél el. A See you soon feliratig, tehát a kisfilm eleje, azokból a fotókból készült, amiket addig fotóztam, amíg csak turistaként jártam a szigeten. Azaz 3 mallorcai nyaralás fotóinak válogatása. Amikor eljutsz a See you soon felirathoz, onnan kezdődik az az időszak, amikor már ott is laktam. A történet vége pedig...



Szinte napra pontosan 6 hónapot töltöttem egyedül Mallorcán, és eközben pattant ki a fejemből, hogy itt az ideje leírni és kiírni magamból eddigi életem jó és rossz epizódjait, jeleneteit. Senki nem mondta nekem előtte, hogy az írás terápia, csak úgy feszített bennem, hogy adjak ki magamból sok mindent. 

Új életet akartam kezdeni távol az otthonomtól, véglegesen, hosszútávra, de nem így alakult. Úgy alakult, hogy a végleges tervből 6 hónap lett. Úgy alakult, hogy ma, 10 évvel később a gyerekkori szobám az irodám, és imádom! Az pedig, hogy az elmúlt 10 év alatt mennyi minden történt, sok könyvet meg tudna tölteni, de erről később... 

Szeretek történeteket mesélni úgy, hogy a fotóim beszéljenek, ne én. Láttatni és szemléltetni képpel és zenével is hatásosan lehet. A válogatott fotóimhoz a zenéket tudatosan választottam. Ha egy kicsit is beszélsz angolul, akkor érteni fogod.. .)

Többször fogom hangsúlyozni, lehet, hogy néha már unalmas is lesz... hogy ez a könyv nem arról szól, hogy velem mik történtek. Minden téma úgy van feldolgozva, hogy a te számodra legyen érdekes, és izgalmas, tartalmas és szórakoztató.  

A kisfilmet itt tudod megnézni: 

NoraSM

facebook.com/norapictures

norapicture@gmail.com



2021. február 6., szombat

Figyi! Van itt egy jó kis könyv...(em)

 



10 évvel ezelőtt fogtam magam, és az addigi életemet szépen lassan felszámoltam, majd teljesen egyedül elköltöztem egy szigetre, Mallorcára.
 
Egyedül akartam lenni, nagyon egyedül! Ennek a nagy csendnek az eredménye az első könyvem, Nora Smith NÓRA 

10 év alatt ez a könyv és a tartalma mit sem veszített az értékéből, sőt! Csak még érettebb és értékesebb lett. 

Minden sora a mai napig pont annyira aktuális, mint akkor volt, amikor készült. 

Szándékosan írtam úgy, hogy akár 20 év múlva is úgy hasson az olvasókra, mint 2011-ben. Hiszen egy jó könyv, amiben a történetek igaziak, valódiak, és bármikor bárkivel megtörténhetnek, visszaigazolhatnak, megerősíthetnek, új gondolatokat ébreszthetnek bennünk. Magunkra ismerhetünk a történetek által és hol röhögünk, hol meg letörlünk egy-egy könnycseppet az arcunkról. 

Olyan könyvet írtam, amit én is szívesen olvasnék

Olyat, ami olvasmányos, és nehéz letenni. Olyat, ahol a helyszínek és  a történetek színesek és változatosak. Olyat, ahol a helyszínek bemutatása élethű, és oda tudom képzelni magam. Olyat, amiben szinte az író születésétől végig lehet kísérni egy személyiségváltozást, kényszer helyzetekkel és saját döntések által is. Olyat akartam írni, ami nem egy ismert emberről szól, hanem egy full hétköznapi nőről, aki azért mégis kicsit más...

Olyan könyvet akartam írni, ami helyenként piszkosul őszinte, de mégsem adok ki magamból túl sokat. Olyat akartam írni, ami rólam szól, de neked! Minden sora neked szól, és nem rólam! Időnként szándékosan nem adtam nevet a szereplőimnek, hogy még könnyebb legyen beleélnie magát az olvasóimnak az adott történetbe. 


Ha ezt a bejegyzést még mindig olvasod, akkor téged érdekel az első könyvem :) 

Lenne kedved elolvasni a NÓRA című könyvem első fejezetét úgy, hogy ajándékba kapod tőlem? 


Ha igen a válaszod, akkor kérlek, ide írj nekem egy üzenetet: 

norapicture@gmail.com 



és én e-mailben elküldöm neked. Ingyen semmit sem adnak, én sem.. :) az ajándékért cserébe azt kérem, hogy mondj véleményt az olvasottakról. Kíváncsi vagyok, hogy egy fejezet mit vált ki belőled, végigolvasod-e és szeretnéd-e tovább olvasni a könyvet?   

NoraSM



2021. január 18., hétfő

Ma már minden bokorban egy coach terem… bár így lenne…

 


A tavasszal elém került egy Facebook poszt egy férfi coach-al. Egy két és fél perces videó egy rádióbeszélgetésről. A kérdés a műsorvezetőktől az volt a meghívott, elismert coach felé, hogy miért mondják azt, ma már minden bokorban egy coach terem, és miért vagy mitől lesz igazán jó egy coach. Nagyon kíváncsi voltam a válaszra, így azonnal rá is kattintottam.

A válasz rövid lényege az, hogy ma Magyarosságon nincs annyi coach, amennyire egyébként szükségük lenne az embereknek. Jó coach pedig úgy lesz valaki, ha ki tud alakulni egy bizalmi viszonyt az ügyfeleivel. Bizalmi viszony ismerősökkel tud kialakulni, illetve elégedett ügyfelek által, akik az adott szakembert jó szívvel ajánlják az ismerőseiknek, barátaiknak, rokonaiknak. A coaching szakma a bizalomra épül, és az utcáról kevés ember esik be ismeretlen szakemberhez.



Tegnap én balga rákattintottam szintén a Facebookon egy coach iskola hirdetésére. Bár ne tettem volna! Az iskola tájékoztatója egyáltalán nem győzött meg arról, hogy náluk szeretnék tanulni, az ára pedig brutálisan irreális.

Azért mondom, hogy én balga, mert értelemszerűen azóta a Facebook dobálja be nekem az összes coach képzés hirdetését. Ma eddig négyet jelöltem, hogy nem kérem a tartalmat.



A coachingban rejlő csodás lehetőségeket majd egy másik bejegyzésemben fejtem ki, most maradnék az árnyoldalainak boncolgatásánál

Tehát, ma már mindenki coach

Mielőtt lassan egy évvel ezelőtt közelebbi ismeretségbe kerültem a coachinggal, tanulmányoztam és figyelgettem ezt a területet régóta, mert valahol mindig vonzott. DE! Én is azt láttam, hogy ma már mindenki coach. Sőt, azt láttam, hogy szinte mindenki rossz coach. Divatszakma lett, mint az ingatlanozás. Arról is mindenki azt hiszi, hogy milyen raj kis meló, és szarrá keresi magát az ember. Aki szokta olvasni az írásaimat, tudhatja, hogy több, mint 2,5 évet ingatlanoztam, Budapesten, jó irodánál, sikeresen. Tehát, tudom, hogy mi volt a mögött a munka mögött. Az ingatlan szektorból ugyanolyan sokan hullanak ki nap, mint nap, mint a coach hivatásból. Igen, itt is sokan azt hiszik, hogy elég, ah megtanulják, amit kell, aztán dőlnek az ügyfelek.

Egy nagy fenét! Arzét mert a tananyagot megtanultad, meg még le is vizsgáztál, az nem azt jelenti, hogy kész vagy a szakmádra. Sőt! Mostantól kell csak nagyon sokat gyakorolni. Ez egy olyan terület, ahol nem lehet hibázni! Nem lehet emberek féltett dolgaival dobálózni.

Ez a munka a bizalmon és a titoktartáson alapul. Ha valaki nem tud titkot tartani, ne válassza coaching szakmát, nem neki való.


Ha valaki nem tud figyelni az ügyfelére, de úgy teljesen, mert fontosabb a telefont nyomkodni, akkor ne dobja ki az iskola árát az ablakon, fölösleges.

Sorolhatnám még azokat a fontos dolgokat, amik feltétlenül szükségesek a coaching profi működtetéséhez, de nem lenne elég a papír. Még egy fontos ok eszembe jutott, aki csak a pénzért akar coach lenni, nem fog neki sikerülni, hogy megéljen belőle, mert ez ügyfelei érezni fogják rajta a merevséget és a háttérben meghúzódó közönyt. Ilyen coach-hoz pedig nem megyünk szívesen, kár érte az idő és a pénz.

Hála az égnek, vannak igazán jó coach-ok, én is ismerek nem is egyet. Ők annyit tanulnak, amennyit csak idejük engedi. Szeretik amit csinálnak, mert őket azt hajtja, hogy másoknak segíthetnek jobbá vagy átláthatóbbá tenni az életüket. Megtanítanak egy olyan letisztult, célorientált, de vonzó és elérhető célt találni egy adott témában, ami emeli őket minden egyes nap. A coaching megtanít egy logikus, gyors, átlátható szemléletre, amit utána az ügyfél már akár egyedül is alkalmazni tud az élete más területin is, hosszútávon és sikeresen.

Nem mondhatok ilyet, mert nem erőltetek senkire semmit. De mondtam már olyat, hogy adjatok egy coach-ot minden ember mellé egy folyamat erejéig, és csodálatos világban fogunk élni, mégis két lábbal a földön. Szóval, tudom, hogy ilyet nem mondhatok…

Egy igazán jó coach felajánlja az ügyfeleinek, hogy az első konzultáció ingyenes. Egy kötetlen nulladik típusú beszélgetés, amely alkalmával kiderül, hogy az ügyfél és a coach tudnak-e egy hullámhosszon beszélgetni. A téma, amivel az ügyfél felkereste a coach-ot, egyáltalán coach kompetencia vagy más szakemberre van szükség. Egy jó coach tudja, hogy hol vannak a határai, és mi az, amiben ő nem tud vagy nem segíthet. Mindkét fél mondhatja az első beszélgetés végén, hogy köszönöm, de nem kérem a folyamatot. Nem erre gondoltam, nem így képzeltem, igazából nem is akarok változtatni az életemen, más szakemberre van szükség, pl pszichológus, pszichiáter, bármilyen terapeuta.

Ebből pedig az látszik jól, hogy csak akkor indul a folyamat, ha mindkét fél így szeretné.

A coaching folyamat célja a változás, változtatás. Pont. A változás pedig csak dumcsival nem fog megtörténni. Coach-ot az keressen magának, aki képes új dolgokra nyitottnak lenni, aki képes tenni fizikailag is azért, hogy haladjon a célja felé. Ilyen segítséget az vegyen igénybe, aki elfogadja, hogy a coach nem tanácsadó. A coach kérdez. Célirányosan, kedvesen, figyelmesen, de hathatósan. Időnként mellbevágóak a kérdések, de jók. Nagyon jók! Az ügyfélre és az adott témára szabva, egy nagyon jól működő technika segítségével.

A coaching folyamat nem játék sem a coachnak sem az ügyfélnek. Itt nem babra megy a játék. Mindkét félnek ugyanolyan felelőssége van. Mindkét félnek ugyanannyit kell beletennie a folyamatba. Varázsütésre nem szoktak a dolgok jó irányba változni, maximum a mesékben….

NoraSm

Kovács Nóra Life coach 

Kérdésed van? Írj nekem bátran! :) 

nora.sm8@gmail.com

facebook.com/norapictures


2021. január 14., csütörtök

A Valentin nap önmagában rendben van, miért ne?


A Valentin nap önmagában rendben van, miért ne? Ma már lassan mindennek van világnapja, a szerelmeseknek pont miért ne lenne!? 


Nem ezzel van  baj. A baj azért van, mert már unalmasnak érezzük ezt az ünnepet. Erőltetett, mert kötelező a virág, a bonbon, a vacsi valami puccos étteremben, ( csak, hogy lehessen mit posztolni a social mediára, hogy bizonygatva legyen, párkapcsolatban él az illető posztoló. ) és persze az új fehérnemű. 



Tehát az erőltetés jellege ebben rejlik valahol, és abban, hogy szegény férfiak nem láthatnak az orruknál tovább, csak a virágot és bonbont dugják az orruk alá, mindenhol. Olyan, mintha nem is lenne más lehetőség az ajándékra vagy meglepetésre. 


Minden szívecskés, minden giccses, minden illatos, és egyáltalán nem biztos, hogy pont Valentin napon szeretnék étterembe menni. A kirakatba meg pláne nem szeretném tenni, hogy bibiii, én is kaptam ám egy csokor rózsát. Én pl. nem is szeretem a rózsát, és ezzel nem vagyok egyedül.

Az egyik kedvenc filmem a Valentin nap.. biztos sokan láttátok már. Brutálisan jó szereposztás, több szálon futó cselekmények, melyek a végén szépen összefonódnak. Olyan humora van a történetnek, és olyan mély érzelmi tartalma, ami segít megszeretni ezt az ünnepet. DE! Miért ne lehetne a Valentin nap sablon nélküli? 


Lehet vacsit főzni otthon kettesben, vagy a barátokkal. Egy jó közös főzésnél kevés jobb dolog van. Főzés közben már elfogy egy üveg finom bor, a vacsihoz meg egy másik üveg. Nem kell vezetni, nem kell asztalt foglalni, nem kell puffogni a szar kaja és a még szarabb kiszolgálás miatt, a számláról ne is beszéljünk!  Posztolni pedig az otthoni vacsit is lehet, ha már annyira muszáj bizonygatni valamit is... 

 Ha az emberek nem élnének annyit a kirakatban, hanem bizonyos élményeket, emlékeket, pláne érzelmeket megtartanának maguknak, biztosan nagyobb értéke lenne ennek a szerencsétlen Valentin napnak. 



Mindenki úgy ünnepel, ahogy csak szeretne. Csak egy kis figyelem, törődés szükséges hozzá, semmi más! Ehhez pedig két fontos dologra szükség van. Az egyik az ötletesség, a másik pedig az, hogy ismerem a páromat. Ha ismerem, tudom, hogy rózsát ne vegyek neki, mert nem szereti! Pont életmódváltásban van és kerüli az édességet. Akkor, mi az, amit szeret és örömet okozhatok vele neki? Mondjuk egy üveg rosé, méghozzá egy jobb pincészettől. Ez a nő nem fog nyafogni, hogy nem kapott virágot! Ez a nő boldog lesz, hogy azt kapta, amit szeret, és mellette ott a megerősítés, hogy  a párja jól ismeri őt, és odafigyel egy apró ajándékra is. 

Tudom, hogy van sok férfi, aki ezt pontosan így intézi, és van sok férfi, akinek nem nyálas a Valentin nap. A kirakatba ugyan nem teszi, hogy szerelmes, de ez nem is oda való. Ez csak két emberre tartozik. 
Fölösleges elárasztani a Facebook-ot Valentin napján a rózsacsokrokról készült fotókkal, mert azt nem mi kaptuk, hanem te! Ne velünk akarj örülni a virágodnak, hanem a pároddal. 


És kíváncsi lennék, hogy a nők mivel lepik meg a párjukat  Valentin napon? Csokit vesznek, meg édes pezsgőt? Vagy valami olyan piát, amit a pasi szeret? Mi a fontos ezen a napon? Együtt vásárolunk be és együtt főzünk, vagy a nő elkészít mindent, mire az URA hazaér? 

Az elmúlt években azt látom, hogy a nők vannak ajándékozva és mintha ez már elvárás is lenne. Hölgyeim, ti mivel lepitek meg a párotokat ezen a napon? Sőt, tovább megyek... és más napokon? Csak úgy, amikor nincs semmi alkalom?! 

Fontos a nőknek, hogy gondolkodjanak egy férfias meglepin, vagy sem? 
Tudják a nők, hogy mivel tudják levenni a párjukat a lábukról, nulla anyagi befektetéssel? Nem! Nem a szexre gondoltam, az eleve adott, bármikor! 
Arról beszélek, amin gondolkodni kell, amire figyelni kell, amiért ismerni KELL a másikat. Minden nő tudja, hogy mitől döglik a légy a párjánál? 



Ez az ajándékötlet sajnos nem tőlem származik, de eltettem magamnak, mert tetszik. Talán nem lesz harag abból, ha megosztom veletek. 

Ajándékot készíthetünk is, nem kell mindig vásárolni. Keress egy szép üveget, aminek van teteje is. Színes lapokra pedig írhatsz ajándékokat, mondjuk 20 darabot. Pl: egy masszázs, egy sör, egy teendő, amit a pasid választ, te pedig elvégzed helyette örömmel, egy közös séta, egy kirándulás, te tudod, hogy a párod miket szeret, mi köti le, mi kapcsolja ki, mi tölti fel.  Egy ajándék, egy cetli. A cetlik összehajtva, bekerülnek az üvegbe. Hetente 1 cetlit húzhat a férfi ember, és az ő csodás nője, szívesen megteszi neki. Így pedig a nyálas kis Valentin nap, máris nem egy napra korlátozódott, hanem annyi alkalomra, amennyi cetlike bekerült az üvegbe. 

Minden ünnep olyan, amilyenné mi formáljuk :) 

NoraSm

facebook.com/norapictures 

2021. január 5., kedd

Férfi-Szerelem-Nő-Ellentétek-Távolodás-Tévutak-Feltételezés


Az imént belecsúsztunk egy közel kétórás beszélgetésbe egy kedves hölgy ismerősömmel, a férfiak témájában. 

DE! 

Csupa jó szándékkal, és rengeteg kérdéssel



Miért degradálják a nők a férfiakat állandóan? 

Miért mondják rájuk, hogy döntésképtelenek?
 
Miért nem bíznak meg a férfiakban? 

Miért iszik annyit a pasi? Na, vajon miért??!

Miért lépnek félre a pasik? Na, vajon miért??

Miért nem lehet a férfira számítani? 

Miért nem hallgatják meg a férfiak a nőket?

 ... és még egy raklap ehhez hasonló kérdést vettünk végig.

Arra jutottunk,nőkként, hogy ez a sok rossz felvetés, vélemény és hiedelem, nem a férfiak hibája, hanem a nőké! 




Évek óta mindenhol csak arról lehet olvasni, hogy  a szemét pasik! De arról nem olvasok sehol, hogy ez miért van!? Ennek mi a háttere, mi az oka? Hogyan lehetne ezen javítani vagy változtatni, hogy ez mindenki számára előnyös legyen?

A nő rálásson saját magára, hogy hol és miben hibázik, vagy mit lehetne jobban és koncentráltabban csinálni. A férfiakra pedig okkal, joggal ráfér, hogy lássuk, értékelni tudjuk mindazokat az apró dolgokat, amiket értünk tesznek.
 



Neked milyen kérdéseid vannak ebben a témában?

nora.sm@gmail.com
https://www.facebook.com/norapictures

NoraSm


2021. január 2., szombat

Évzáró és évtervező füzet ( 2020-2021) - YearCompass


Lehetőség szerint mindig ügyelek arra, hogy ne erőltessek másokra semmit.

 Azért, mert nekem valami jó, bejött, működik, segít, terel a jó irányba, és még élményt is ad, nem biztos, hogy ezt mások is így értékelik. 

Amit most ajánlok, az sem erőltetés, csupán egy lehetőség. 
Ez a kis évrendező füzet segít nekünk abban, hogy a mögöttünk lévő évet 
méltóképpen tudjuk lezárni. 
Segít abban, hogy csak a jó dolgokra figyeljünk és csak a jó dolgokat 
vigyük magunkkal az új esztendőbe. 
Segít rálátni, hogy mennyi minden jó dolog történt velünk, mennyire volt hasznos az évünk, 
miket tanultunk és miben fejlődtünk. 

Ezt a sok pozitív pillanatot összegzi nekünk, amire igen, időt kell szánni, 
néhány nyugodt órát az életünkből, de MEGÉRI! :)  
Elkészíthetjük egyedül, vagy nem egyedül :) 
A következő év tervezője pedig abban segít, hogy összegezni 
és tervezni tudjuk, mit várunk az új évtől. 
Mik a terveink? Mik a vágyaink? Mik az álmaink? Mert ez fontos! Ez húz minket előre.
Az írásnak nagy a hatalma! Amit leírsz, az jó eséllyel meg is valósul. 
Nyilván ehhez te is kellesz.. a leírt szavak önmagukban nem elegendőek. 
De ha már leírtad, elindul egy folyamat, és ha még teszel is érte naponta kicsi lépéseket, 
akkor Isten nem ment meg attól, hogy megvalósuljon mindaz, 
amit leírtál a 2021-es tervezőbe. 

Szívesen kipróbálnád az évrendező füzetet? 

Nálam még a pandémia blokk nélküli verzió van. 
Ha azt szeretnéd, szólj és szívesen elküldöm neked :) (PDF) 

Zárd a múlt évet mosollyal, és indítsd az új évet mosollyal és reális tervekkel, 
hogy 2021 decemberében lásd majd, mennyi mindent alkottál az év során :) 


Ha segítségre lenne szükséged, keress bátran! 
nora.sm8@gmail.com
https://www.facebook.com/norapictures
NoraSm

2020. december 11., péntek

Írd ki magadból a feszültséget - az írás önterápiára is használható

Úgy emlékeztem, hogy ezt a témát már egyszer külön kifejtettem. Kerestem a régi blogjaim között, de nincs. Ezek szerint valamelyik könyvemben ( Nora Smith, Nóra, Nóra2, és Változás) bújnak meg a sorok, de sebaj! Megéri, hogy kiemeljem a könyvemből

Amikor 10 évvel ezelőtt komolyabban kezdtem foglalkozni az írással, mindenféle tanulás nélkül, csak úgy érzésből, azt hittem, hogy egy átlagos dolgot teszek. Ha én tudok írni, azaz papírra vetni a gondolataimat, érzéseimet, félelmeimet, kudarcaimat, sikereimet, vágyaimat, akkor arra mindenki más is képes. Csak fogok egy papírt vagy egy laptopot, és írom, ami jön. 

Bennem valahol mindig volt egy nagyon erős, nagyon belső késztetés, ezt ma már sok helyen hívásnak nevezik, hogy írjak. Egyszerűen tombolt bennem, hogy írjál! Az első könyvem megírása előtt készítettem néhány interjút olyan emberekkel, akiket ismertem. Adott egy téma, ami érdekel, vagy egy ember, aki érdekel, ismerem, egyeztetek vele, felkészülök és utána olvasok, majd személyesen vagy online leülök vele beszélgetni. Vannak kérdéseim, neki vannak válaszai, azt utána szépen összerakom írásban, pofozok rajta, átküldöm a beszélgetőpartnernek. Olvassa, ha szükséges, javítja, vagy korrigálunk, vagy hozzáteszünk még néhány mondatot, választunk hozzáillő fotókat, megszerkesztem, és kész. Majd jöttek olyan interjúk, akik ismeretlenek voltak a számomra. Készítettem interjút magyar és angol nyelven is. És valahogy mindegyik nagyon jól sikerült. Aztán írtam néhány autótesztet, női szemmel. Kaptam 10 napra a SUZUKI-tól vadi új modell autókat. Használtam őket, fotóztam kedvemre és írtam róla egy beszámolót, hogy mi tetszett és mi nem. 

Aztán új lakhelyem lett, ahol teljesen egyedül éltem, 7 hónapig. Bennem ekkor kezdett el ordítani a hang, hogy ülj le és írjál könyvet! Az első könyvem úgy kezdődik, hogy nem tudom hogyan kell könyvet írni, de én most elkezdtem az első könyvemet. 

Olyan témáról írni, ami személyes, ami intim, ami másoknak alapot adhat arra, hogy csámcsogjanak rólad, nem egyszerű feladat, de nekem ez volt benne a kihívás. Két oka és célja volt a könyvemnek és magának az írásnak. Egyrészt az, hogy másoknak segíthessek, hasonló szitukban. A másik célom pedig az volt, bár erre csak évekkel később jöttem rá, az ÖNTERÁPIA.

Ha vannak érzéseim, gondolataim, akkor le tudom írni őket. Ha ez nekem megy, akkor másoknak is simán megy. Miután megírtam az első könyvemet, kész lett és a kezemben foghattam, érezhettem az illatát, elolvastam néhány mások által írt cikket. Olyan írásokat, amelyek adott esetben egy magazin oldalain jelennek majd meg, vagy már meg is jelentek. És akkor jöttem rá, hogy sajnos nem tud mindenki írni. Ez valahogy csak nekem természetes közeg, másoknak nem. 

Sok éve azon gondolkodom, hogyan segíthetnék másoknak mégis az írás önterápiájával.? Azért izgalmas ez a téma, mert brutálisan hatékony! Nem szükséges hozzá senki más segítsége. Nem kerül pénzbe, csak időbe és őszinteségbe. Csak arra van szükség, hogy időnként legyen egy kis időd egyedül lenni, amikor csak az írásra kell figyelned és önmagadra. 

Mesélek egy történetet, így könnyebb lesz érteni, hogy én miben segíthetek neked

Évekkel ezelőtt történt egy kedves ismerősömmel. Hölgyről van szó, akinek megrogyott a házassága egy kicsit. Mondhatjuk azt is, hogy tele lett a hócipője azzal, hogy a férje nem segít neki semmiben, és alig beszélgetnek. Nagy a feszültség, rossz a légkör. Azt tanácsoltam a hölgynek, hogy amikor a férje nincs otthon, üljön le egy nagyobb darab papír és egy toll társaságában, és írja le, hogy mit érez. Írjon egy levelet a férjének. De! Kedves levelet. Olyat, ami tele van szeretettel, és nincs benne vádaskodás, hiszti, számonkérés, ultimátum. Csak írja le neki szépen, hogy mi az, ami nem jó, ami bántó, ami fáj, és kérje meg a férjét, hogy ebben segítsen neki. Majd amikor a férj hazaér, kicsit pihent és már a tv-t nézi, adja oda neki a levelet, lezárva, borítékban. És kérje meg, hogy amikor kedve és hangulata lesz, olvassa el, egyedül. Nem sürgős! És ezzel a témát és a levelet is engedje át a férjnek. Nem kérdezgetjük, hogy elolvastad már? ÉÉÉÉS? 

Csak engedje, hogy a férje a maga ritmusában ezt felfogja, majd elolvassa, és az is a férj dolga, hogy erre mikor és hogyan fog reagálni. 

A férj elolvasta a levelet, és máig is boldogságban élnek. 

Arra szeretnék kilyukadni, hogy nem kell mindenkinek írónak lennie. Nem kell minden írást megmutatni mindenkinek. Nekem a mai napig vannak olyan írásaim, amit sose olvasott senki. Lehet, hogy nem is fog. De jól esett kiadni magamból magamnak. Ha van egy gondolatod, és az lehet jó is, miért ne? Sőt! Merd leírni magadnak a vágyaidat is. Hülyén érzed magad még a gondolat hallatán is? Miért írjam le a gondolataimat? Hát itt vannak a fejeben. Az enyémek. Nem akarom még egy papírral se megosztani őket. Mi van, ha véletlenül valaki elolvassa őket?  Mi van, ha valaki feltöri a laptopomat, ellopja  a telefonomat, és megtudja  a gondolataimat, és a legbelsőbb félelmeimet? Tíz év távlatából mondom, hogy nem fog olyan kezekbe kerülni az írásod, ahova nem kell, hogy kerüljön. A mai világban minden technikai háttér adott, hogy eltegyük a leírt gondolatainak biztonságos helyre. 

Nem kell mindenkinek könyveket írnia. Nem ez a fontos. Az a fontos, hogy veszettül jó dolog szembesülni a vágyainkkal írásban. Először ciki érzés saját magunk felé. Keressük a kifogásokat, hogy miért ne írjuk le. Miért kellene papírra vetnem az üzleti tervemet, hiszen itt van a fejemben. 

Miért írjam le a vágyaimat? Azért, mert amit leírsz, az egyszer csak testet fog ölteni. Ha leírod komolyságot viszel a dologba. Annyira akarod, hogy örömmel leírod és írásban csodásan megtervezed. 

Miért írjam le mit érzek a férjem iránt, amikor kiborít? Azért írd le, mert megszabadulsz az írás közben és után a helyzet adta feszültségtől, haragtól, dühtől, csalódottságtól, megbántottságtól. Amikor tele vagyunk feszkóval, nem tudunk racionálisan gondolkodni. Azt hisszük hogy lenyugodtunk, és cselekszünk. Általában rosszul, aztán jön a sajnálom és ne haragudj, hülye voltam, ezt nem így kellett volna. 

Az írásba fojtott harag, és minden érzés, segít eltávolodni az adott helyzettől. Olyan az írás, mintha  a tisztásról, ahol a dráma történt, felmész egy jó magas hegyre, és már csak onnan látod a tisztáson maradt kínjaidat. Innen pedig egy teljesen más perspektívából látod a réten maradt feszültséget. Az írás megtanít arra, hogy amikor felmentél a hegy tetejére, megkérdezd magadtól, hogy valóban olyan nagy az én gondom? Amúgy gond vagy lehetőség? 

 Az írást úgy is felfoghatod, hogy csak szavakat írsz, nem kell regélni azonnal az érzéseidről 

Adok egy nagyon gyors és egyszerű segítséget, nem én találtam ki őket, de kipróbáltam, és nagyon jól működik. 

Fogj egy papírt, szánj rá kb. 20 percet. És kezdd el írni, a szavakat, ami jellemzi azt a helyzetet, ami most feszít téged. Pl. fájdalom, harag, gyomorideg, émelygés, megbántottság, teljes egyedüllét érzése, stb... Ne fogd vissza magad! Írd le az összes érzést. Majd amikor ezzel készen vagy, égesd el! Nyilván olyan helyen, ahol ez biztonságos. Én csináltam már olyat is, hogy a levelet betettem borítékba, tettem hozzá még olyan apró tárgyat, ami kapcsolódik a témához, és leragasztottam, majd beledobtam a Dunába. És végignéztem, ahogy a víz elviszi magával. Olyan tisztaságot és belső nagytakarítást tud okozni egy ilyen jó értelemben vett rituálé, hogy el se hinnéd. És nem látta, nem olvasta a gondolataidat senki más! 

Kezded már érteni az írásban rejlő tisztulási folyamat lehetőségét? Még mindig azt vallom, ha vannak gondolataid, akkor le is tudod írni őket. 

A kicsi gyerekek mit csinálnak karácsony előtt? Leírják a Jézuskának, hogy ők nagyon jó gyerekek voltak egész évben, és leírják a kívánságukat, hogy mit szeretnének a karácsonyfa alatt kibontani, és sikítozva örülni neki. Mi felnőttek ettől miért félünk? Egy gondolattal akkor tudunk igazán azonosulni, ha leírtu. 

Amikor egy csalódást írsz le, ne lepődj meg, ha közben hangosan felnevetsz, hogy te jó Isten! Mennyire bagatell az a dolog, ami miatt rágódom hetek vagy akár hónapok óta. Volt már olyan, hogy írás közben meg is oldottam a problémát, egyszerűen csak leírtam a végén, hogy fejeződik be pozitívan. És mire ezt leírtam, egyáltalán nem éreztem lehetetlen küldetésnek, sőt! Mosolyogva írtam le az utolsó mondatokat. 

Az írás segít összegezni, összeszedni a gondolatokat. Tehetsz olyat is hogy a papír tetejére azt írod bal oldalra, hogy rossz, a jobb oldalra, hogy jó. Bal oldalra először összeírod egymás alá az összes rossz dolgot, az sem baj, ha napoki gondolkodsz. Aztán pedig minden rossz szó mellé jobb oldalra azt a pozitív megfelelőjét, ami belőled ösztönösen jön. Írd le azt, mait szeretnél! Mire a lista végére érsz, olyan jól leszel, hogy szárnyaid lesznek. 

Az önterápiában az a nagyon jó, hogy semmi másra nincs szükség, mint rád! 

Most, hogy az utóbbi hónapokban, sajnos sok embernek gyökeresen változott meg az élete, és új kihívásokkal nézünk szembe, nőtt az emberekben lévő feszültség is. Kevés időt töltünk a tágabb családunkkal, rokonokkal, barátokkal, ismerősökkel, nem járunk szórakozni. Sokkal kevesebb a személyes találkozás és az élmény, és gyűlik a feszkó. Ahhoz, hogy jól legyünk, ki kell tombolnunk magunkat. És nem árt előre tervezni egy kicsit. Most igazán az lenne  a cél, hogy a lelkünk jól legyen. Írjál! Írd ki magadból, és égesd el. Írd ki magadból és tedd el, hogy biztonságban legyen. Írd ki, és add oda annak, akinek szól. Írd ki magadból a feszültséget és olyan jól leszel! 

A fenti gyakorlatokat, ötleteket teljesen egyedül készítheted, de bevonhatod a gyerekeket, vagy a párodat, akit csak szeretnél. Ez egy családi játéknak is kiváló. Írjatok egymásnak levelet karácsonyra. Rajzolhatsz a levélre, feldíszítheted, ahogy csak szeretnéd. A fontos az, hogy szívből és őszintén jöjjön. Írtál már kedvesen kérő levelet a gyerekednek? Próbáld ki! Kíváncsi vagyok a reakciójára, és meg is oszthatnád velem, örülnék neki. 

Ha úgy érzed, hogy szívesen vennéd, ha ebben a folyamatban segítene neked valaki, akkor én itt leszek és szívesen fogom a kezed egy kicsit. 

További információ: 
https://www.facebook.com/norapictures

Kérdésed lenne? Írj bátran: norapicture@gmail.com

NoraSmith 

Kovács Nóra

Life coach