Nem tudom mi….

Mindig azt hiszem, ha egy jó darabig nem írok, kijövök a gyakorlatból, és nem lesz olyan tiszta, érthető és világos, mint szokott. Attól tartok, hogy nem fogom megtalálni a kellő szavakat és elfelejtem, hogyan érzékeltessek dolgokat.  Általában konkrét témával és elképzelésekkel ülök le, de most nem. Most csak elindult a kezem egy új dokumentum megnyitására, és elkezdtem írni, a nem tudom mit.

Néhány hónapja még az volt a belső válasz, hogy most a megélés, tapasztalás időszakában vagyok, fura is lenne írni, majd amikor megjön a késztetés hozzá. Ám az utóbbi hetek, napok valahogy megint megforgattak a saját tengelyem körül. Voltak jó és rossz dolgok is, amiket átéltem, és most olyan mintha állnék egy nagy rét közepén, ahol egyetlen fa áll előttem és forog a világ! Egyelőre azt sem tudom eldönteni, hogy a világ forog nélkülem, vagy velem, de szédülök és émelygek. Mindenesetre szeretném visszakapni azt a nyugalmat magam körül, ami néhány napja még itt volt. Vagy túl nyugalmas volt az életem önmagamhoz képest, és itt volt az ideje egy kis tavaszi ébredésnek lelki értelemben?

A nyugalmat az ember maga teremti meg, és a káoszt is, de olykor előfordul, hogy az élettől kapunk hirtelen felbukkanó feladatokat és érthetetlen helyzeteket. Old meg, hülyegyerek! Lássuk, mit kezdesz vele! Mennyit tanultál az életről és magadról az utóbbi időben? Gyere, vizsgázz egy kicsit!

Jópofa, nem? Kár, hogy ez annyira nem vicces, amikor ott állsz a gondok előtt, tök egyedül. Hiába kérsz tanácsot bárkitől is, egyedül vagy benne a helyzetben, helyzetekben. Ez akkor igazán remek, amikor sorra jönnek a feladatok, és a végén már azt érzed, hogy megfulladsz! Egy feladattal megbirkózik az ember, ha egyébként jól van. A gond akkor kezdődik, amikor sorozatban kapod őket. Az egyik már nyomaszt, és jön a következő, meg a következő. Benne is vagy az ördögi körben, és csak ki szeretnél jönni belőle!

Mit szoktak ilyenkor az emberek csinálni? Van olyan, aki észre sem veszi, hogy változnak a dolgok körülötte? Van, aki csak megy és csinálja, ami elébe kerül, de nincs rá hatással lelki téren? Van, aki nem érzékeli az energiákat maga körül? Az ilyen embernek minden napja ugyanolyan? Ha van ilyen, lehet, hogy most egy kicsit irigylem.

Van olyan, amikor az adott problémával kapcsolatban ugyan jól tudod, hogy egyedül kell döntened vagy megoldanod, de mégis keresel hozzá segítséget? Nekem van ilyen! Nem akárkit, hanem átgondoltan mérlegelve kiválasztasz egy vagy két embert a környezetedben, akikkel megosztod a kínod. Az egyikről jól tudod, hogy tökéletesen meg fog érteni, és támogat. A másik viszont legyen olyan ember, aki kőkeményen, ám szeretettel átitatva és nagy figyelemmel tükröt fog eléd tartani. Lesz-e elég bátorságod belénézni és elviseled-e ha nem azt mondja, amit hallani szeretnél, hanem feltesz neked jó pár kérdést, majd magadra hagy, hogy magadnak válaszolj. Kinyitogatja a kis páncélod ajtaját, hogy ne is legyen más választásod, mint szembenézni önmagaddal. Ám közben felnyitja a szemedet, felkapcsolja a reflektorokat a fejedben, hogy végül meglásd a fényt az alagút végén, de az úton mégis egyedül mentél végig. Tehát, minden tanulsága és értéke a tiéd.

Vagy marad a kiborulás? A hirtelen felindulásból elkövetett „emberölés” ? Melyik a jó lépés, ha kiborulsz azonnal, de megszabadulsz a kínzó és nyomasztó érzésektől, gondolatoktól, vagy az a jobb, ha képes vagy azonnal átlátni a helyzetet, hogy három lépés hátra, nyugalom, hidegvér és kérdezz, mielőtt rombolsz?! Ez tanulás vagy embertípus kérdése? Nálam isis. Mindig tudtam fejben, hogy mi lenne a helyes, de sajnos nem mindig tudtam betartani a hidegvért, és előfordult, hogy okoztam hülye helyzeteket. Nem gyakran, de amikor becsúszott, az csúnya volt.

Találd meg az egyensúlyt magadban, ha érzékeny és szélsőséges típus vagy. Találd meg a nyugalmat magadban akkor is, ha éppen felrobbanni készülsz, vagy fáj a lelked, nagyon fáj! Találd meg a bizalmat magadban, hogy képes vagy megoldani a kemény helyzetet, mert tudod, hogy sikerül, ha akarod, és meg is érdemled a sikert. Amikor elkezded érezni magadon, hogy csökkent az energiád, és nem vagy elég erős ahhoz, hogy megbirkózz egy helyzettel, akkor mit teszel? Hogyan nyugtatod le magad, hogy képes legyél leülni egy padra, egyedül akár órákig és feltenni magadnak néhány velős és nagyon mély kérdést? Majd meghallani rá a választ, és elfogadni, megemészteni akkor is, ha meglep a belső hangod. Kinek van ennyi türelme és ideje önmagához és a világgal szemben? Rohanunk, és mindent azonnal akarunk megoldani, de ez így nem megy! Nem fordítunk elég időt arra, hogy kicsit eltávolodjunk dolgoktól és kivegyünk belőle érzelmeket, majd objektíven nézzünk vissza rá, holott ez lenne a megoldás, mert máris egy másik képet kaptunk, amit megint elemezhetünk egy darabig J  

NoraS

I. Balaton-felvidéki Esküvő Kiállítás, január 16. Tapolca

Január 16.-án került megrendezésre Tapolcán a Tamási Áron Művelődési Központban az I. Balaton-felvidéki Esküvő Kiállítás.

Szombat kora reggeltől sorra érkeztek az esemény kiállítói, hogy a nyitásra elkészüljön az a hangulat, berendezés és kiállítás, ami hűen tükrözi a rendezvény üzenetét. Fél tíz előtt a betyárok felvonulásával vette kezdetét az egész napos program, mely Tapolca főteréről indult, rendőri felvezetéssel, egy kis butykos húzogatással és természetesen ostorcsapkodással. Tehát, aki a környéken még aludt, vagy ágyban volt, biztosan felébredt. A betyárok elsétáltak a Tamási Áron Művelődési ház elé, ahol folytatódott az ostoros bemutató, tíz órakor pedig elkezdődött művelődési házban az ünnepélyes megnyitó és pezsgős koccintás.

A nap házigazdája és ceremónia mestere, Bagi Péter volt, aki köszöntötte Tapolca Polgármesterét, Dobó Zoltánt, a Vámosi Betyár Csárdát, élén Száva Zoltánnal, aki a rendezvény kitalálója és létrehozója, Stampf Esztert az esemény rendezvényszervezőjét, a betyárokat, hiszen a betyárvilág és a hagyományőrzés jegyében jött létre ez a nap, valamint köszöntötte a 23 kiállítót és szolgáltatót, és természetesen az ide látogató vendégeket. Polgármester Úr köszöntőjében elmondta, nagyon örül annak, hogy Tapolcán kerül megrendezésre az I. Balaton-felvidéki Esküvő Kiállítás, és a továbbiakban is szívesen ad otthont Tapolca és az Önkormányzat ennek a remek a kezdeményezésnek. A polgármester kiemelte, „hogy a folytonosság nagyon fontos! Úgy neveljük fel a gyerekeinket, úgy cselekedjünk a mindennapokban, hogy méltók legyünk az ősökhöz. És amit tőlük tanultunk, azt át tudjuk adni a következő generációnak.”

Száva Zoltán az I. Balaton-felvidéki Esküvő Kiállítás házigazdája és a Vámosi Betyár csárda üzemeltetője köszöntőjében bemutatta a betyár csárda történetét, és ismertette azt az üzenetet, amelyre a rendezvény épült.” Az a célunk, hogy hagyományt őrizzünk, hogy új ötleteket adjunk a házasulandó pároknak, és természetesen az is, hogy élményt és kikapcsolódási lehetőséget biztosítsunk a Balaton-felvidéki településeken. A régit ötvözni az újjal, vagy teljesen korhű ceremóniát megálmodni és létrehozni. Minél gazdagabb az esküvő napja élményekkel és programokkal, annál szebb emlékek maradnak meg erről a napról. Az is cél, hogy költségkímélőbb esküvőt is lehet szervezni. A 23 kiállító rengeteg hasznos ötlettel és tanáccsal is segítik az érdeklődőket.”

A megnyitót követően elkezdődött az estig tartó műsor, melyben felléptek:

Fűzfő Hagyományőrző és Nosztalgia Táncklub
Yildizlar Hastánc
Herbalife előadás - A diétázás tévhitei
Kobor Band
WeekendTrio
Simon Csilla Hastánc
Bagi Péter CM előadása
Tari Tibor DJ

A rendezvény kiállítói voltak:

Vámosi Betyár Csárda és Catering
Kobor Band Zenekar
M&A Media
Csilla Origami Dekoráció
WeekendTrio Együttes
Budai rendezvény- és esküvő dekoráció
Herbalife

Nagy&Nagy Borászat
Simon Csilla Hastáncos
Mosoly Cukrászda
Collins Zenekar
Kaméleon Esküvő- és rendezvénydekoráció
Norapicture

Bagi Péter ceremóniamester
Teleki Sámuel Utazási Iroda
Magdaléna Esküvői Ruhaszalon
Kelemen Kata koreográfus, táncoktató
Cinemamoments - Pepemovies
Del Art - esküvői meghívók
Bodza Virágüzlet
ImpressionArt
Lufi Dekor Tűzijáték
Tari Tibor vőfély, DJ, esküvői meghívók, polgári esketés

Az I. Balaton-felvidéki Esküvő Kiállítást szép számmal látogatták meg az érdeklődők és minden regisztrált vendég egy ajándékcsomagot kapott, melyben a kiállítók és fellépők bemutatkozó anyagai voltak. Így otthon lehet tervezgetni tovább az esküvőt. Zárásként a tombolahúzás következett. Minden kiállító felajánlott egy ajándékcsomagot, vagy kedvezményt a szolgáltatásaiból. A fődíjat a Teleki Sámuel utazási iroda ajánlotta fel, mely 3 nap 2 éjszaka Ráckevén a Savoyai Kastelyazalloba, 2 fő részére félpanzióval, valamint egy egynapos kenutúra a Dunán. A díjat Steiner Péter nyerte. Gratulálunk!

A szervezők úgy gondolják, hogy kedvező fogadtatása volt a kezdeményezésüknek, nagyon jó hangulatban telt a nap és sok üzleti és baráti kapcsolat jött létre, tehát az I. Balaton-felvidéki Esküvő Kiállításnak biztosan lesz folytatása. A Vámosi Betyár Csárda következő eseménye a csárda szezonnyitója lesz, március 26.-án, melyre sok szeretettel várják az érdeklődőket, természetesen a betyárokkal és ostoraikkal együtt! 

Fotógaléria:
https://www.facebook.com/media/set/?set=a.721838144583722.1073741906.124485600985649&type=3

NoraS

Menj étterembe a kutyáddal!

Van egy hely, ahol neked szinte még nem is köszön senki, az étlapot még ki sem hozták, de a kedves felszolgáló már érkezik is egy nagy kutyatállal, amiben friss, hideg víz van és teszi is a kutyus elé, hogy azonnal ihasson. Van egy hely, ahol nem csak nagy kegyesen megengedik, hogy bevidd az ebedet, és közben a szemük sarkából azt nézik, hogy mit fog rendetlenkedni Lara, hanem a világ legtermészetesebb dolga a számukra, hogy a kutyusok is vendégek. 

Szinte az összes felszolgáló odajött, hogy üdvözölje a kölyök vendéget, és az sem zavarta őket, hogy Lara kicsipkézi a kezüket a tű éles fogaival játék közben. Az is meglepett, hogy a vendégek számára is természetes volt egy kutya az étteremben, még akkor is csak mosolyogtak, amikor hangos csaholásba kezdett, mert már pokolian éhes volt. 

Miután az ember-étlapról kiválasztottuk, hogy mit fogunk enni, a kedves pincér érdeklődött, hogy Larának is hozhat-e valami eleséget? Ugyanis a Víg Molnár Étterem erre is fel van készülve. Roston sült csirkemell és rizs a kutyamenü, amit eldobható műanyag dobozkában hoznak ki neki. Ha a gazdi finomat eszik, akkor Lara is.

Májusban írtam egy gasztro cikket a Víg Molnárról egy újság számára, és miután apukám elolvasta, közölte, hogy várja a meghívásomat egy halvacsorára, mert ő nagy harcsapaprikás rajongó. Most pedig csak a tisztesség kedvéért nézte át az étlapot, hiszen tudta, hogy mit szeretne enni, így a harcsapaprikás elé még befért nála egy halászlé is. Igazából teljesen fölösleges volt megkérdeznem tőle, hogy ízlettek az ételek, mert az arcára volt írva minden, és a tányérok teljesen üresen várták, hogy a felszolgáló elvigye őket. Mégis volt véleménye. „ Ancsa, ez a vacsora isteni finom volt! Nagyon rég ettem ennyire jót! Anyukám is halat választott, rántott fogast petrezselymes burgonyával, és remuládmártással. Az őtányérja is pikk-pakk üres lett. 

Mi pedig a tesómmal kakas levest kértünk saját húsából készült gombóccal, utána pedig mi mást is ehettünk volna, mint Uruguay érlelt hátszínt mustármagos fűszervajjal, ruccolás-vajas karottával, fűszeres sült burgonyával. Nem vagyok kimondottan sárgarépa rajongó, de a levesben lévő és a hátszín mellett köretként helyet foglaló sárgarépáról ódákat tudnék zengeni. Sose gondoltam volna, hogy egy sárgarépa tud ennyire zamatos, ízes és roppanós lenni. A korona pedig egy igazi házi somlói volt. 

A bodza szörp kihagyhatatlan, Lara pedig rekord gyorsasággal tüntette el a tálkájából a sült csirkemellet és a rizsecskét, majd leült elém, hogy van még hely a pocakban, mit kaphat a mi eledelünkből? Így feláldoztam az isteni sárgarépámat, és ketten ettük meg. A kölyköt nem szoktatjuk az édességre, de a somlóiból ő is kapott egy falatnyit. Nyelte, mint kacsa a nokedlit.

Ne hagyd otthon a négylábú kedvencedet, ha étterembe mész, vidd magaddal, és add meg neki is a vendéglátás élményét!

NoraS

Fölösleges röntgenre kidobni a pénzt… Ebadta történet

Január elején eljutottam a nem nézem tovább a kutyusom egyre romló mozgásszervi problémáit pontjáig, és megoldást kellett találnom azonnal. Láttál már olyat kutyától, macskától, hogy a lépcsőn lefelé haladva, egyszer csak kinyúlnak a hátsó lábak és az állat szétesik, mint egy béka? Az én kutyám esetében ez azért is kellemetlen, mert méreténél és súlyánál fogva képtelen egyedül felállni, és ha nincs ott mellette valaki, aki szó szerint szép lassan összekanalazza, akkor ott marad a földön kiterülve ki tudja meddig…

Borzasztó látvány, és nincs nyüszítés, tehát azt sem tudom, hogy ez fájdalommal jár-e neki vagy sem, de igazából ez fájdalom nélkül is rossz érzés. Sokáig nem vártam, mert talán a harmadik ilyen hirtelen összecsuklást követően „rohantam” is a netre, hogy megoldást találjak Apollo számára.

Ahogy elkezdtem a neten keresni, eszembe jutott, hogy pár hónappal korábban az egyik üzlet parkolójában összefutottam egy nagyon barátságos fiatal párral, akik az autójuk reklámja szerint kutyák, lovak mozgásszervi terápiájával ( is) foglalkoznak. Akkor keressünk célirányosan. Pár perc alatt meg is találtam a weboldalt, elérhetőség, és írtam egy rövid, vázoló levelet, kérek szépen segítséget!  Pillanatok alatt kaptam is választ, és Andival megbeszéltük, hogy pár nap múlva meglátogat minket, és megmondja, hogy mi a probléma, és mit tegyünk a javulás érdekében.

Néhány nappal később Andi meg is érkezett és egy jó beszélgetés, majd Apollo combok és derék vizsgálata alapján azt tanácsolta, hogy menjünk el az állatorvosunkhoz, és kérjünk néhány röntgenfelvételt Apollóról.  Addig pedig érzésből, házilag nyugodtam masszírozhatom a kisöreget. Most már tudom milyen a reakciója, ha fájó részhez érek, és milyen fejet vág, amikor élvezi. Ahol élvezi a masszírozást, ott lehet kicsit erősebben, ahol fájdalmas neki, ott finoman, logikus. Nem, mintha én előtte nem kezelgettem volna Apollot, de ettől kezdve beiktattam a napi rutinba. Kétszer öt perc masszázs, minden nap.

Ehhez még hozzáraktam egy mágneses biorezonanciás eszközt, de három nap után közölte, hogy ő azt nem kéri. Helyette több sétát és lépcsőzést akart. Nem értettem az ebemet, hogy pihennie kéne, de ő megy! Húz a sétánál, még és még menjünk, és a tiltás ellenére ő lakáson belül jönni és menni akar, az emeletek között is. Görcsbe rándult a gyomrom minden alkalommal, amikor kilépett a ház bejárati ajtaján, mert ott szokott Ő békává változni, meg a kertbe vezető szintén 2db lépcső alján, de egészen egyszerűen eltűntek az összeesések. Néha ugyan hallottam nagyot kattanni a jobb hátsó forgóját, de ő ezzel sem foglalkozott. Ő megy, és megy és szimatol és ismerkedik és habzsolja magába az élet rezgéseit. Azért a fenekét sokat tartom, ahol csak lehet.

Két héttel később azért elugrottunk az állatorvosunkhoz, hogy megbeszéljük vele a szétcsúszásokat és a röntgent, de a doki csak felröhögött, és azt mondta:

- Röntgen? Minek? Megmondom én, hogy a terapeutának mindenben igaza volt, meszes, ízületes, kikopott, megkopott, elkopott, de basszus! 13 éves múlt, és még él! Tökéletes hallás, látás, fogak, életerő, mit akarsz még? Szokjál hozzá, hogy ki van már kopva mindene és biztos, hogy a gerincén is vannak már kinövések. Nem kell ezért pénzt kiadni a röntgenre. Masszírozzad, azt úgyis nagyon szereti.

Eljöttünk a dokitól és nem tudtam, hogy örüljek, vagy sem. Csak tudja ő fotók nélkül is, hogy Apollo milyen állapotban van. Beemeltem kis barátom nagy fenekét az autóba, és indulni akartam haza. Hátra néztem, hogy Apollo elhelyezkedett-e biztonságosan, és olyat láttam, hogy hangosan röhögtem! Mire én beültem, és hátra néztem, ő már vígan a kedvenc pózában feküdt, és ahogy rá néztem, ő énrám, nagy sóhaj, letette buci fejét a mancsaira, és már horkolt is. Ő megnyugodott, tehát ettől kezdve nekem sincs okom izgulni érte.

Azóta eltelt két hónap, és a helyzet napról napra javul, pláne, hogy hosszabbak a napok és melegebb az idő. Ma már nagy sétán voltunk a kedvenc parkban és meg kellett állapítanom, hogy az egy évvel ezelőtti általános állapotához képest most klasszisokkal jobban van. Nem tudom, hogy mi történt? Nem tudom, hogy igazából mi váltja ki a javulást minden téren, mert egy hete a szívgyógyszereit sem adom neki. Túlpörgette őt, és ezt sem volt jó látni. Csak és kizárólag természetes módon kap kezelést, masszázs, séta és a szivárvány terápia energiafeltöltő részét használom. Na jó, meg a senior kutyák számára kitalált vitamint, amit szinte bárhol lehet kapni. Kipróbáltam vele a napi fél Béres vitaminkomplexet, de nem jött be, mert reggel habos nyálakra ébredtünk. Többet nem adtam neki, többet nem keltünk sűrű nyálhabra. Sárgarépa viszont jöhet reggel, délben, este és az is mindegy, hogy milyen formában, párolva, nyersen reszelve, mint kacsa a nokedlit. Most ebből is visszavettünk kicsit, de csak azért, mert nehogy besárguljon vagy bebarnuljon a sok sárgarépától. A fenekéből áradó bűzfelhők még mindig botrányosak, de összességében minden a legnagyobb rendben van :) 

NoraS

Apollo 13 éves lett videó:
https://www.youtube.com/watch?v=yRT9gWOqMNU
 

Kineziológia

Korábban írtam már érintőlegesen a Kineziológiáról, de oly régen történt ez az élményem, hogy sokra nem is emlékszem belőle. Egy alkalommal voltam a kezelésen és azt tudom, hogy egy időre jól is lettem, de nem foglalkoztam vele mélyebben és hosszútávon. Meg, mint tudjuk, egy kezelés nem kezelés.

A napokban viszont ismét terítékre került a Kineziológia, és úgy döntöttem, hogy itt az ideje újra beleásni magam ebbe a témába. Egyelőre vajmi kevés az információm, de leginkább a tapasztalatom, ám a beszélgetés közben szóba jött egy téma, amiről eddig még nem hallottam.

 

Dr. Angster Mária – Ikertörténetek című könyve. Sose gondoltam magamról, hogy én mindent tudok a lélekről és a születés előtti állapotokról és traumákról, de hogy lehet az, hogy én eddig nem hallottam arról, hogy a kilenc hónapomat anyukám pocakjában esetleg nem egyedül töltöttem. Vagyis egyedül, de csak egy idő után. Ugyanis a terhességek több mint 50%-a kettes vagy akár többes iker terhességnek indul, és csúnyán fogalmazva a legéletképesebb embrióból fejlődik gyerek, a másik vagy másik kettő, vagy még több, pedig eltűnik, meghal és felszívódhat a kifejlődő gyermekben, aki pedig akár élete végéig bűntudattal, rejtett betegséggel él együtt, anélkül, hogy erről fogalma lenne? Nem találja a helyét a világban, nem bízik meg az emberekben, állandó bizonyítási vágya van, több ember helyett dolgozik vagy eszik. Ciszták! Depresszió. Ismerős jelek? Nekem azok voltak, nagyon is. Sok mindent hallottam már, sok dolgot olvastam, láttam és persze én is átéltem vagy tapasztaltam, de ez a felvetés kiverte a biztosítékot. Ha ezeket három évvel ezelőtt hallom, kiröhögtem volna az illetőt, aki mesél erről. Ma viszont tátott szájjal hallgattam.

 

Hazajöttem, rávetettem magam a netre és azonnal találtam egy harminc perces videót az előbb említett írónővel a könyvről. Mire a filmnek vége lett, én megfordultam a tengelyem körül. Megint a régi kérdés jár a fejemben, tíz évvel ezelőtt az Agykontroll sarlatánság volt, ma meg azt tanulmányozzuk, hogy milyen traumák értek minket a fogantatás előtt, közben és a várandósság alatt? Te feltetted már magadnak a kérdést, hogy vajon milyen érzés volt számodra a kilenc hónap édesanyád pocakjában? Fura ez a kérdés ugye? Úgysem emlékszünk rá. Pedig de! Ott van az az élmény bennünk, csak el van nyomva jó mélyen a tudat leghátsó bugyrában. De azért, mert mi nem tudunk ezekről a dolgokról attól még léteznek, és hatnak ránk nap, mint nap.

Én vallom, hogy azért (is) születünk, hogy megismerjük magunkat, és nem csak ebben az életünkben megélt és tapasztalt, megtanult dolgaink miatt, hanem a korábbi életeinkből hozott sok, sok szemét aljára is láthatunk. De azért senki ne rohanjon most rögtön hipnotizőrhöz vagy Kineziológushoz vagy Hellinger terápiára, mert ez egy folyamat.

 

Nem lehet egy szemétdombot egyszerre csak szétrobbantani, hogy gyorsan rendet is lehessen tenni, és egy töltött káposzta is csak akkor lesz jó, ha követjük a receptet és lépésről lépésre haladunk a főzésben. Szerintem minden ember máshol kezd el érdeklődni önmaga iránt. Van, aki tízévesen, van, aki nyolcvan évesen. Van, aki sokat olvas és belefut okos dolgokba és elindítja egy gondolkodás és érdeklődés felé. Van, aki átél egy betegséget, és ennek kapcsán változtat az életén és a gondolkodásán. Pl. megtalálja a betegségének forrását, és miután ez megtörtént, elkezdődik a gyógyulás. És mint tudjuk ez sem kétperces folyamat, hanem hónapok vagy akár évek. Ne várjuk meg, hogy a lelki gyötrelmeink fizikai testet öltsenek és betegséget produkáljanak. Nem éri meg!

 Sajnálom a gyerekeimtől az időt, magamtól a pénzt, hogy rendbe legyen a lelkem és a gondolkodásom? Rossz kifogás! Ugyanis, ha én nem vagyok rendben, akkor mit adok a környezetemnek? Egy állandóan rosszkedvű, levert, feszült, idegbeteg roncsot, vagy a dolgok végére járok, és összerakom magam majdnem tökéletesre, mert ha ebből adok másoknak, az csak jól sülhet el. Nekem nem mindegy, hogy jó vagy rossz energia áramlik belőlem. Ugyanis azt fogom visszakapni, amit adok. Logikus, nem?

 És akkor nézzük, hogy mi is a Kineziológia?

„A kineziológia pedagógiai és pszichológiai elemeket is tartalmazó készség-, képesség-, és személyiségfejlesztő, prevenciós jellegű holisztikus módszer (vagyis megelőző, a test-lélek-szellem egységét figyelembevevő módszer). Hatékonyan befolyásolja a test energiaáramlását, az érzelmi stresszek feloldásával energetikai egyensúlyt hoz létre a testben, s aktivizálja annak öngyógyító mechanizmusát. A kineziológia megalkotója az 1960-as években dr. George Goodheart, foglalkozását tekintve csontkovács volt. Miután feltűnt számára, hogy páciensei a kezelés után ugyanazzal a problémával jelentkeznek nála kidolgozta azt a módszert, amellyel az okot kezdte el keresni a panasz megszüntetésére.

Módszerének lényege, hogy feltárja azt az életeseményt, ahonnan a probléma ered. Ehhez kidolgozta az izomtesztelést, amely biztos és egyértelmű válaszokat ad a gyógyító számára. Az ő koncepcióját felhasználva dr. John Tie az 1970-es években összeállította a Touch for Health (Gyógyító érintés) rendszerét. Azóta a kineziológiának számos különböző, speciális ága fejlődött ki.”

Ahogy korábban írtam az emberek közel fele élhetett át olyan élményt a várandósság alatt, hogy veszteség érte. Viszont ott van az emberek másik fele, akiknek meg biztosan valami más sejtszintű problémája van. Lassan kiderül, hogy születés előtti traumája mindenkinek van?! Eleve úgy születünk, hogy fáj a lelkünk?  Ha pedig ez így van, akkor tegyük rendbe! Sose késő.  Erre lehet tökéletes gyógyír a Kineziológia. Leírhatatlan élmény az, amikor az ember a lelke mélyéről jövő érzéssel megkönnyebbül egy nyomasztó dologtól. Olyan energiák szabadulnak fel, amelyek létezéséről sejtésünk sincs, és ha egy folyamat elindult, akkor követi a következő és a következő lépcső és lehetőség. Határ pedig a csillagos ég! Egyszer csak azt veszi észre az ember, hogy jól érzi magát a bőrében, és nincsenek nyomasztó és mérgező gondolatai, hanem mosolyog szinte egész nap.

Az említett videó itt érhető el: https://www.youtube.com/watch?v=xDYi1RY_kFE

A Kineziológia iránt pedig itt tudsz érdeklődni:

http://szilvimassage.hu/

http://szilvikineziologia.hu/F%C5%91oldal

NoraS 

Szer-Elem 1. rész

Amikor pár nappal ezelőtt megírtam az igazi szerelem című cikkemet, azt gondoltam, hogy az lesz az utolsó írásom erről a témáról, legalábbis egyelőre. Az elmúlt napokban viszont olyan dolgokba futottam bele, amelyek arra késztettek, hogy kezdjem el magam beleásni ebbe a témába mélyebben, és olyan dolgokat, információkat találtam, és hallottam, hogy muszáj írnom róluk. Részben addig is összegzem magamnak, de elsősorban megoszthatom veled, mert vagy tudod már ezeket, és megerősítelek, vagy mondok neked új dolgokat, és Te is úgy fogod csapkodni a homlokodat, ahogy én tettem.

Néhány napja a Tesóm küldött nekem egy linket, hogy ezt az előadást hallgassam végig. Megnyitottam, és a cím érdekesnek tűnt, de amikor láttam, hogy 2,5 óra az anyag, megijedtem, hogy ez nekem sok lesz, ennyit én nem tudok egy dologra figyelni. Hozzáteszem egy YouTube-os hang anyagot akkor állítok meg, amikor akarok, tehát tőlem függ, hogy valóban bő két órát szánok a dologra, vagy egy hét alatt hallgatom meg, részletenként.

Elkezdtem hallgatni, de az előadó csaj hangja annyira idegesítő és affektáló volt, hogy már azon voltam lekapcsolom, viszont a téma és az információ áradat arra késztetett, hogy tegyem félre a látszatot, és csak arra figyeljek, ami az előadáson elhangzik. A téma a Mária – Magdolna rejtély. Nem akarok most Istennel és Istenről beszélni, de akitől teljesen távol áll ez a téma, azok számára is rengeteg hasznos és megdöbbentő dolgot mond, nemtől, vallástól, hittől teljesen függetlenül. „Egyseggel” végighallgattam az előadást és a végére már egyáltalán nem idegesített az előadó hangja, nem ez kötött le, hanem az, miket, és ahogyan mondott. Javaslom a nők számára, de a férfiaknak is, hogy egyszer ezt hallgassák végig, azonnal rá fognak jönni, a nőiességük és férfiasságuk kulcsa hol és miben rejlik. Akkora önismeret, hogy szárnyakat ad.

Miután kivégeztem ezt a hang anyagot, és persze jegyzeteltem, elkezdtem keresni még, és még, és még ilyen előadásokat, így bukkantam egy férfi előadóra, aki pedig a kapcsolatok, viszonyok, szerelmek téma kört kutatja sok éve, és közben meg mégis a Földön jár két lábbal.

Írtam korábban egy cikket arról, hogy ami ingyen van, annak nincs értéke. Sosem tartoztam ebbe a körbe, mert én baromira tudom értékelni azt, ami ingyen van. Látszólag ingyen van, mert pénzt nem adtam az előadásokért, de a lelkem, vagy a gondolkodásom  rossz darabjait kiszórom a kukába, amíg hallgatom, vagy nézem őket, tehát persze, hogy adok érte cserébe valamit, megértést,elfogadást és hálát. Legyek önző, és tartsam meg magamnak azokat a dolgokat, amik nekem segítettek, vagy elindítottak egy új irány felé? Dehogy!

A magyar nyelv szépségeit mindannyian ismerjük. Hallottam már elemezi az egész-ség és a fél-elem szavakat, de a szerelem szó mélységeit és igazi jelentését nem ismertem, eddig.

Van a négy elemünk, tűz, levegő, víz és a föld. Ehhez a négyhez jön ötödikként az éter. Az éter magyar jelentése SZER. A szer, a mindenséget átfogó szervező elv, azaz hiába az ötödik elem, mégis az első és legfontosabb. A SZER jelentése, törvény, rend.

Szer-ződésbe foglaljuk két fél közötti megállapodást, ettől lesz rendben a dolog. Megszerelünk valamit, ami elromlott egy szer-számmal.  Szer-telen a titkárnő, aki összevissza rohangál, azaz nincs meg a szer-vezettség a munkájában. Szer-tár van az iskolában, ahol rendszerben sorakozva vannak az eszközök és felszerelések.

A szerelemben viszont minden rendben van, mert a szer elemében van, vagyis a helyén.  Jól írtam én évekkel ezelőtt az első szerelmes írásomban, hogy a szerelem, és a szeretem sok dolog iránt lehet. Én azt írtam, hogy szerelmes lehetek az autómba, anya a fiába, apa a lányába, Szakács a munkájába és az ételeibe, zenész a műveibe, mert ez az alapja mindennek. Az a dolog visz téged sikerre, amit igazán szeretsz. Ne dolgozz olyan munkahelyen, ahol nem érzed jól magad, megaláznak, kihasználnak, csak azért, hogy munkád legyen. Ne magyarázd meg magadnak, hogy miért csinálod azt, ami neked nem jó! Annyi kifogást és meggyártott választ hallottam már arra, hogy miért nem változtat valaki. Nem is mások miatt „kell” megtenned, hanem magad miatt, ja ez is közhely, de igaz. Az olvasóim közül sokan viszont azt mondták, hogy szerelmes csak a férjbe, feleségbe, élettársba lehet lenni. Csak kiderül, hogy nekem volt igazam, nem mintha ez számítana. Aki ezt másképp éli, látja, úgysem fogod tudni meggyőzni, hogy a szerelem és a szeretet mindenhol ott van, csak észre kell venni, és tényleg ez az alapja mindennek.

A tanult, sokat tapasztalt emberek azt mondják, hogy csak és kizárólag akkor fog jönni az új másik feled, amikor erre nyitott és kész vagy.  Tapasztalatból tudom, hogy volt sorsszerű találkozás akkor is, amikor jól voltam, és akkor is, amikor nem. Vagy csak én gondoltam, hogy nem vagyok jó passzban, és a valóság más volt? Remélem ez fordítva nem történt meg sosem J

Tehát a szerelem önmagunk iránti elfogadás, tolerancia, tisztelet, elismerés alapú, ha ez megvan, akkor vagy nyitott, elfogadó és befogadó egy egészséges kapcsolatra. Ekkor vonzhatjuk be azt az embert, aki a mi szintünkön van. Alacsony szint „alacsony” ember, magas szint, „magas” ember. Ezért is érdemes két kapcsolat között magunkon dolgozni, és leszűrni mindazt, ami az előzőből bennünk maradt, aztán elengedni.

Az előadásban hallottam még egy nagyon érdekes dolgot. Biztosan voltál már úgy dolgokkal, hogy ösztönösen csináltál valamit, vagy vélekedtél valamiről, és aztán egyszer csak meghallottad a tudományos magyarázatát, és szinte ordítani tudtál volna a felismeréstől. Ösztönösen cselekszem, de ha én ezt évekkel ezelőtt tudatosan tudtam volna, mennyi mindentől megkímélt volna. Sebaj, sosem késő, hogy a titkok kiderüljenek.

Tudtad, hogy a szerelem kialakulásának, kezdetének három fázisa van? 1, Egymásra találás, rózsaszín köd. Amikor két ember hirtelen a semmiből, sorsszerűen találkozik, ösztönösen a legjobb énjüket adják, szinte olyan, mintha nem is ők lennének. Nyugodt, vidám, mosolygós, okos, ötletes lesz az ember. (Aztán utána jusson eszedbe a második randi, amiről már tudsz előre, és halálra görcsölöd magad, és szinte émelyegsz a találkozás előtt, a harmadikra meg már lehet, hogy el sem mész, de ha jó fej vagy, lemondod időben. )

A szerelmes kapcsolódás létrejöttével beindul minden belső mechanizmus, hiszen eljött a rend rakás és a szerelés időszaka. Szer-elem lépett az életünkbe, és mivel rend csinálás folyik éppen, olyan erőid és energiád szabadulnak fel, hogy ekkor van a hegyeket tudnék megmozgatni állapot. Kreatív leszel, és erős, és ötletes és beleállsz minden problémádba, amitől eddig lehet, hogy menekültél. Hasonló dolgokról írtam a múltkor a magam világából, de a lényeg ugyanez volt. Az, hogy ez a szerelem bomba meddig marad nálad, nálatok, az viszont egy másik kérdés. Lehet, hogy két nap alatt elmúlik, de az is lehet, hogy marad, és fészket rak, és amikor ez így van, azt hívom én áldásnak.

A 2, szakasz, a hiba keresés. Felszáll a rózsaszín köd, jönnek a szürke hétköznapok. Látod  a másikat mindenféle helyzetben. Öröm, bánat, siker, kudarc, gond, probléma, stb… és mint a mérleg két serpenyőjére, elkezdesz pakolgatni. Tetszik, nem tetszik, jó, nem jó. Akarom, nem akarom. Aztán jön egy pont, ahol vagy átbillensz, mert evidens, hogy bárhogy is vannak most a dolgok, neked ez teszik. Eszedben sincs menni, elmenni. A rosszabb az, amikor a serpenyő negatív oldala van túlsúlyban, de az ember mégis inkább úgy dönt, hogy marad ebben az elfogadható valamiben, és elnevezi kapcsolatnak. Ezeknek ugye ismerjük a végét, csak idő kérdése és vége lesz. És kevés az az ember, aki amikor dönt, azt mondja, hogy nekem ez nem fér bele, nem ilyen cipőt akartam venni, de most még van lehetőségem az elején emberhez

méltóan kiszállni, és új párt keresni. Adtam egy esélyt a dolognak, nem jött össze, viszlát! NEXT!

Döntöttem rosszul a múltban, bizony, nem is egyszer, de mára azt hiszem márt ezt is megtanultam. Nos, tehát a 3, fázis, a döntés. Valahogy mindig dönt az ember, maradok, mert ez jó nekem, maradok, mert ez szar nekem, megyek, mert ez szar nekem. Kicsit nyers voltam most, de így van.

Amikor sok évvel ezelőtt első ízben hallottam azt, hogy először magamba legyek szerelmes, a másik fél majd úgyis csak akkor fog jönni, ha ez megtörtént, nem hittem a fülemnek. Mi van? Hogyan lehetnék szerelmes magamba, amikor tökéletlen vagyok? Van ezer hibám, tanulási fázisban vagyok (mindig abban vagyunk) és nyilván vannak bennem és rajtam dolgok, amelyekkel elégedetlen vagyok.  Ja, itt jön az elfogadás. Ez az első lépcső. Erre is magamtól jöttem rá, hála érte Erős Tamásnak TH terapeutának. Szóval, amikor ez megvan, akkor a többi jön magától. Ugyanis észre fogsz venni magadon és magadban dolgokat, amik tetszenek. Pl. ma reggel nem láttam a szemeim sarkában azt a két szarkalábat, ami amúgy ott szokott lenni. Mosolyogva nézek a tükörbe, mert sikerült ügyesen megoldanom valamit, mert türelmes és nyugodt tudtam maradni. Sikerélmény, sikerélmény, sikerélmény. Aztán ebből az lesz, hogy elkezded szeretni magadat azért, aki, és ami vagy. És a végén tényleg szerelmes lehetsz magadba, mert addigra azt is megérted, hogy az önszerelem nem egoizmus, hanem egészséges önkritika, humor, és önbecsülés.

NoraS

Mária Magdolna rejtély http://www.youtube.com/watch?v=9NMmlUffOFk

Tudatos párkapcsolatban rejlő erő: http://www.youtube.com/watch?v=nR6KxjEasqo

Szerva itt, csere ott

Időnként meghallgatom a Juventus rádiós beszélgetésemet, amit Fehér Mariannal vettünk fel, 2013. február 14.-n. Nem önimádatból hallgatom magunkat, hanem azért, mert minden alkalommal hallok magamtól új mondatokat, vagy azóta sok minden változott, vagy Mariannak van olyan kérdése, válasza, ami újnak hat nekem, és elindít egy gondolat sor irányába, aztán lesz belőle egy cikk, ahogy most is.

Mariann egyik kérdése az volt a könyvem kapcsán, hogy fel voltam-e készülve arra, hogy a NÓRA nagyon szélsőséges reakciókat fog kiváltani az emberekből körülöttem, és eszembe  jutott-e az írás közben, hogy el fogok veszíteni embereket, el fognak fordulni tőlem többen, lesznek-e irigyek a barátaim és haverjaim között? A válaszom pedig az volt, hogy persze. Fel voltam készülve, de azt is tudtam, hogy keményebb és fájdalmasabb lesz az általam és a könyvem által generált tértisztítás, mint amennyire erre én a fel tudnék készülni.

Valóban így volt. Sokkal drasztikusabb volt a változás, mint én azt gondoltam volna, de ma sem bánom, mert megtörtént a letisztulás. Vagy szép lassan elkoptak mellőlem emberek, vagy konkrét oka volt annak, hogy megváltunk egymástól, és igen, ezek között volt harag és nagy veszekedés, vádaskodás, és olykor gusztustalan mondatok is, amiket persze én kaptam. Ha Te változol, a környezeted is reagálni fog, ki így, ki meg úgy, én pedig a bőrömön éreztem ezt nap, mint nap.

Bevallom, olykor eljutottam arra a pontra, pláne amikor már nagy számban fogytak az emberek, hogy a hiba bennem lehet? Kifordultam volna önmagamból, és ez ellenszenvet vált ki másokból? Amikor pedig már majdnem elhittem, hogy a hiba az én gépezetemben van, mindig kiderült, hogy a jó úton járok, de a többiek meg nem tudnak és nem is akarnak követni engem, vagy jönni velem, tehát nem marad más hátra, mint megválni tőlük, hol így, hol megy úgy, ahogy a helyzetek hozzák.

A lényeg ebben az, hogy ne kudarcként éld meg, hanem lehetőségnek. Sok ember azon siránkozik ilyenkor, hogy milyen sok éve barátja már az illető, és akkor most hogyan fejezze be? Baromi egyszerűen, tegyél pontot a dolog végére, ha neked ez már terhes. Mi a jó neked abban, hogy olyan emberek vesznek körül, akik szívják az energiádat, belőled táplálkoznak, de neked sosem adnak ebből vissza? Sem egy kapcsolatban, sem egy barátságban nem nézheted az időt, ami összeköt vele, mert nem az idő köt össze, hanem az, hogy megértitek-e egymást vagy sem. Működik a dolog vagy sem. Az ember persze először megpróbál segíteni, hogy a nem működő és terhes dolgok megjavuljanak, de ha nem sikerül, akkor tovább kell lépni. No, én ezt az elmúlt négy évben gyakran megtettem, több emberrel is. Eleinte ez nehéz, mert lelkifurdalásod lesz, hogy látszólag kidobsz a kukába egy tíz éves barátságot, de mindennek oka van.

Miután megtisztítottad a teredet lesz egy időszak, amikor úgy érezheted, hogy szinte teljesen egyedül maradtál, de ez megint csak egy látszat időszak és látszat állapot. Le kell ülepednie a dolgoknak, és amikor ez megtörtént, és valóban tudatában vagy annak, hogy jól döntöttél, mert végre kapsz levegőt, végre tudsz magaddal foglalkozni, és nem mások határozzák meg a teendőidet és a lelkiállapotodat, akkor csodás dolgok fognak történni.

Megismersz új embereket, de nem ez a legszebb benne, hanem az, hogy szép lassan vissza fognak csöppenni az életedbe olyanok, akik valaha nagyon sokat jelentettek. Nők, férfiak, barátok, haverok, csupa jó ember. Csupa olyan ember, mint én. Volt már abban az élményben részed, hogy kilenc év után találkoztál valakivel újra? Én ezt múlt pénteken átélhettem. Óriási élmény volt. Átölelni és összevissza puszilgatni valakit, aki régen úgy bánt velem, mintha a kishúga lennék, el se hittem. A beszélgetésünk pedig ugyanolyan őszinte, és mély volt, mint régen. Sehol sem sincs az a kilenc év, meg sem történt, hiszen tegnap találkoztunk utoljára, és holnap megint fogunk.

Közel egy hónapja valahogy az események úgy hozták, hogy egy másik nagyon régi, régi barátommal lett szinte napi a kapcsolat, holott évek óta nem is találkoztunk. Félévente egyszer beszélgettünk a neten, vagy telefonon órákat, mindenről és bármiről, aztán legközelebb megint hónapok múlva, de ez sosem volt gond. Amikor bajban voltam, vagy segítségre, tanácsra volt szükségem, mindig számíthattam rá, és ő is én rám. Kezdek eljutni arra a pontra, hogy már nem húzom a számat, amikor a telefonom kijelzőjén meglátom a hívó nevét, hanem felkúszik a szám a fülemig, mert most már olyan emberek hívnak, akiket valóban szeretek, tisztelek, becsülök, és fel tudok nézni rájuk. Feltöltenek, és biztonságot adnak. Végre én is kapok, nem csak adok. 

Tegnap délután a FB-om jelezte, hogy új ember szeretne az ismerősöm lenni. Tettem róla, hogy a privát profilomat ne tegyem a kirakatba, hiszen ezért privát, de aki igazán keres, az talál, és most olyan barát talált rám, hogy amikor megláttam a nevét, a sírás fojtogatott. Meg kell követnem magam azzal kapcsolatban, hogy nem szeretem a nőket, és nem is találom meg velük a hangot hosszútávon. Be kell látnom, hogy igenis van olyan nő, aki be tudott költözni a szívem legmélyére, és úgy szerettem, mintha a kishúgom lett volna. Percekig néztem a profiját, és azon gondolkodtam közben, hogy felejthettem el őt? Ezért a szelektálásért most nem vagyok hálás az agyamnak, de ez sem történt véletlenül. A másik üzenete pedig az, hogy azok az emberek, akik képletesen a köldöküknél össze vannak kötve, hiába nem találkoznak sokáig, és esetleg elfelejtik egymást, az élet gondoskodni fog róla, hogy újra egymásra találjanak. Szép lassan visszakapom a múltam legszebb szeleteit, emlékeit, és barátait. Köszönöm! J

NoraS