Könyajánló: Nora Smith: Nóra -Tuti megszereted

Vajon bűn az őszinteség? Milyen fizetség jár érte? Megéri?

Varga Róbert ajánlója könyvemhez

Kezembe került egy könyv, a címe tömör és édes, Nóra. Olyan szerencsés voltam, hogy a könyv írójával is találkozhattam. Beszéltünk, és nyugodt, békés haraggal váltunk el, amit nem egymás inkább a világ iránt éreztünk. Első pillanattól kétségtelen volt ugyanis, bár a planéta nagy része nem, mi ketten egy nyelvet beszélünk.

Ahogy hazaértem, ledobtam a kabátomat, az utcán vett Napi Gazdaságot, és leültem a könyv mögé. Három nap alatt végeztem vele, és újult dühvel ültem le a számítógép elé. Azt azonnal tudtam, hogy a laptopom csendes üzeme, integrált eszközrendszere nem lesz elég, hogy a gondolataimnak elég széles intervallumot találjak, és hogy azokat megosszam veletek. Klaviatúra, monitor és egy régi, 5.1-es hangrendszer (legalább 24 órára) és egy 2,4 GigaHerzeses processzor monoton zörgése szükséges az információáram jó irányú disztribúciójához. Most a nagyszobában tekergek egy pc előtt a könyv konklúzióinak tengerében.

A Nóra nem regény. Őszinte, makacs, szép, szelíd, féltő hanggal megírt korkép. Az elmúlt 20 évünk summázva egy fotós szemszögéből, ahol a hangsúly nem a látványon van. Hanem az érzelmeken. A történet a hetvenes években kezdődik Padragkúton, majd a család Veszprémbe költözik. Nóra - akkoriban a leírások szerint még Anett- otthona először Veszprém, majd Budapest lesz. A fotózás iránti érdeklődése, kíváncsisága sokfelé eljuttatja belföldön és külföldön egyaránt, Mallorca egy kirándulás során pedig valósággal szerelembe esik iránta. Szépen lassan egyértelművé válik számára, ahogy szeme előtt csillog a földközi tenger - napjának lemenő sugarában, igazi otthont csak egy szigeten találhat.

Csalódásokon és sikereken, párkapcsolatokon és utazásokon keresztül megismerhetjük a főszereplőnket, és a jól építkező események láncolatában, előbb a felnőtt nőt szeretjük meg, majd szépen lassan választ kapunk, ki is a narrátor, csendes zárszóként pedig azt, hogyan segít a könyv, hogy én, te vagy bárki otthonra leljen. Amikor olvastam, és úgy a könyv felénél jártam, rád gondoltam, kedves olvasó, és szégyenemben döntöttem el, mivel nem tudok ilyen őszinte megnyilvánulással közeledni hozzád, azt fogom írni, amit nem gondolok, de elég szájbarágós ahhoz, hogy megértsd. Amit mondani akartam, hazugság, így hangzik: ez a könyv nem való mindenkinek. Azt akartam írni, hogy azok az emberek olvassák el, akik látni akarják egy fotós életét nappal és éjszaka, a 2000-es évek színes és komplex kultúráját.

Azt akartam írni, hogy az az ember olvassa el, aki tud szeretni, csak nem tudja irányítani a környezetét, mert nincs elég energiája. Le akartam írni, hogy az olvassa csak el, aki tudja, hogy valami nem stimmel körülötte, és változtatni akar magán. Ez lett volna az én kis hazugságom, az első, mióta hozzád beszélek. Oka is volt. Féltettem a jogtulajdonost. Ugyanis az ego kritikája a könyvvel szemben – tudom -, magabiztos erővel állítja, a könyv nem értékes, nem igaz, nem kell rá hallgatni. De ez már nem az én hazugságom. A hét eseményei azonban átírták a terveimet. A könyv és a valóság okozta kontraszt között düledezve annyi dolog kavargott a fejemben, hogy másnap hunyorogva, de pánik nélkül – egyszerűen- nyugtáztam: nem tudom felidézni, hogy Pest levegőjétől megrészegülve hogyan jutottam haza kedden.

 

Csütörtökre pedig az is világossá vált, hogy a könyv köré (a mindannyiunk köré) rakódó valóság haldokló jele, hogy élni kell, mindkettőnk (Nóra és én) szerint saját maga ellen fordult. És rájöttem, hogy személyes beszélgetésünk során mit nem mondott el nekem Nóra. Csak alig látható mosolyt hagyott szárazan nekünk a könyv hátoldalán ahelyett, hogy közhelyekkel traktált volna. Van, amit őszintén kell kimondanunk. Most azt írom a "nem" ezen kallódó valóság válasza valami kínos mulasztás elkendőzésére. És azt mondom, a könyv Értékes, Igaz, kell rá hallgatni. Rá kell hallgatni. Ez a könyv mindenkinek való, de félek (látszik, nekem is van még hova fejlődni) attól, hogy komolytalanul kimondott szavak elmennek a füleitek mellett. És attól is, hogy dogmatikus megállapításomat nem veszitek (elég) komolyan. Pedig belül te is tudod, segítség kell. A mai kor keserű, rideg, és az ember nehezen dönti el, kiben bízhat.

A Nóra viszont tudja, és azt is, kit szerethet, és kit kell messzire kerülnie. Csak az a kérdés, hogy megengeded-e Neki, hogy elmondja. Én régóta tudom, hiszen a Nórával ugyanaz a munkánk. Segíteni az embert az emberré válásban. Más köveken lépkedünk, és bár messzebb jár, mint én, ugyanazon az úton haladunk, és a sötétség haramiáit könyörtelenül semmibe vesszük.

Remek könyv, és rengeteget lehet róla beszélni, de azzal nem jutsz előrébb. Ha viszont elolvasod, és hallgatsz rá, megértheted azokat az ősi energiákat, amik régen csodát műveltek, most pedig hamuként várják egy poros, éhes kandalló mélyén, hogy rátalálj, hogy újra meggyújtsd és hogy boldogulj!

A könyvet itt tudod megrendelni: norapicture@gmail.com

Friss rádióinterjú a könyvről: http://soundcloud.com/kov-cs-anett-n-ra/vegleges-mono

Kicsikéim 1. rész

Azt tartják az írókról, hogy nagy lehetőség a számukra az írás, mert általa lehetőségük van kiadni magukból örömüket és persze a kínjaikat is. Most valóban terápiára használom a toll forgatást, mert hiába kiáltanám bánatomat és végtelen fájdalmamat a szélbe, kevés lenne. 

Írnom kell! Írni, mert voltam olyan lusta dög, hogy az elmúlt tíz évben nem vezettem naplót mindazokról a kicsi drágáimról, akik szebbé tették a napjaimat és megtanítottak szeretni. Sokat töprengtem korábban, hogy megírom Apolló kutyusom és a két cicám sztorijait, amihez később persze csatlakozott a szüleim Írszettere Kyra is, mert lenne mit mesélnem róluk, és akik hozzám hasonlóan - olykor - jobban szeretik az állatokat, mint az embereket, tökéletesen fogják érteni, hogy mit jelentenek ők a számomra. 

Hát most itt az idő, hogy elkezdjem az állati történeteket, csak sajnos túl későn állok neki. Haragszom magamra, hogy nem előbb tettem ezt, hanem "megvártam" míg tragédia történik, ami a végre írásra késztet.

Küzdök a sírással, zokogással, émelygéssel, és nem kapok levegőt! Az égiek elvették tőlem az egyik legdrágább kincsemet, a kisfiú cicámat, hirtelen, és minden előjel nélkül. Három nappal ezelőtt nem ébredt fel korán reggel, hogy apukámat ébressze, ahogy minden reggel szokta. Álmában megállt a szíve, és reggelre már az örök vadász mezőkön kereste új pajtásait, minket pedig itt hagyott. 

Négy éve költöztek át a húgával és Apollóval a szüleimhez, amikor én Veszprémből Budapestre költöztem, Kyra pedig jó anya módjára befogadta őket, és a négyes fogat imádni való kolóniát alkotott. A két cicát Apolló nevelte fel, mert a mama cica a születésük után nem sokkal eltűnt. Fura dolog, hogy egy Boxer lesz a cicák apukája, de a mi számunkra ez olyan természetesen volt. Kyra igazi szetter lévén gyűlői a macskákat, de az enyémeket elfogadta, és még a kosarát is átengedte nekik olykor olykor. 

Amikor otthon vagyok, mindig csodálkozom, hogy  a szüleim micsoda becsben tartják a cicákat, és lesik minden pillantásukat. Apukám úgy tévézett vagy fejtette a rejtvényeit, hogy a kisfiú cica mindig az ölében lógott. Segített neki a foci meccsek alatt drukkolni vagy ráült a rejtvénye közepére és tartotta  a kis buksiját a simogatásért, aztán ahogy elég volt a simiből, leballagott a foteljába és szunyókált egy kellemeset.

Haragszom magamra, hogy kialakult egy nagyon erős kötelék és szeret a szüleimben irántuk, mert amikor azon a reggelen apukám nem tudta felébreszteni a cicámat a fotelban, olyan fájdalmat okoztam neki, aminek a feldolgozása a számomra hosszú ideig fog tartani. A lelketlen ember azt mondaná most, hogy de hát csak egy macska! Akinek pedig lelke van, tudja és érzi, hogy mit jelent tíz évig egy állat társaságában élni, majd pedig egyik pillanatról  a másikra elveszíteni őt. 

Itt pedig jön a következő rész, elmondani anyukámnak, a tesómnak, Apollónak, akivel olyan szimbiózisban éltek, ami regénybe illő. Mindenszentek reggele az én családomnak arról szólt, hogy kitéptek egy darabot a szívükből, értetlenül álltak a dolog előtt, és képesek voltak napokig titkolni előttem, mert ha én ezt telefonon tudom meg, kilépek az ötödik emeletről. Milyen fura az élet, hogy én mit sem sejtve pont aznap kezdtem el összegyűjteni a négy szőrös gyerekünk minden fotóját, hogy egy szép albumot csináljak belőlük!? 

Anyukám ma érkezett hozzám átutazóba, mert a nagymamám, aki Miskolcon él, nincs túl jól, és megy hozzá, hogy segítsen neki a gyógyulásban. Így én ma egy rövid tranzit voltam neki, megkaptam a friss anya főztöt és a sütit. Kevés ideje volt a vonat indulásáig, így nem jött fel hozzám, hanem plázáztunk, és ez volt az én vesztem! Sétálgatás közben hoszteszek kínáltak cica eledelt egy standnál, én meg lazán odadobtam anyának, hogy vigyen a cicáknak nasit! - Na, és hogy vannak a lurkók? 

Anya lábai akkor föld begyökereztek és nem bírta tovább magában tartani a titkot, és csak nézett rám olyan szemekkel, amiből egyértelmű volt, hogy nagy baj van, de képtelen volt kimondani. Csak álltam a hülye pláza kellős közepén, körülöttem egy halom emberrel, és csak annyit tudtam mondani, hogy- Anya, neeeee! Mi van a cicákkal? Torkán akadtak a szavak és tudta ha kimondja, én belehalok. Nagy nehezen annyit tudott mondani, hogy a kisfiú....de nem tudta befejezni a mondatot. Gyűlölöm magam, hogy egy bevásárló központ közepén kaptam sírógörcsöt és kapkodtam a levegő után és kapaszkodtam anyába, mert az ájulás kerülgetett. Aztán lassan összeszedte magát, és elmondta, hogy álmában meghalt. 

A következő egy óra foszlányokban van meg a fejemben, mert a sokktól leblokkolt az agyam. Miután anya elmesélt mindent és valamelyest magamhoz tértem, felhívtam az állatorvos barátunkat, és csak annyit kérdeztem tőle, hogy ilyen van egy tíz éves cicánál, hogy álmában megáll a szíve? Sajnos van! 

Hullámokban tör ki rajtam a sírás, és sok idő kell nekem, míg elfogadom a tényt, és közben azzal vigasztalom magam, hogy a legszebb cicahalála volt az én kicsi fiúmnak. Nem szenvedett, nem volt beteg, és a pihe puha foteljában az otthon melegében elaludt örökre. 

Szép álmokat, Kicsikém! Köszönöm, hogy szebbé tetted az életünket! 

NoraS

Az árnyékolók, árnyékolás szerepe télen

Utána néztem az interneten, hogy e témában mi található, és jól meglepődtem, mert szinte mindenhol ugyanazok a mondatok voltak. Ebből pedig az a kép alakult ki bennem, hogy ez a téma igen csak el van hanyagolva, holott bőven lenne mit írni róla, hiszen az energiatakarékosság napról napra égetőbb kérdés, ugyanis napjainkban az időjárás szélsőségei és az egyre növekvő energia árak mellett óriási figyelmet kellene fordítani az energiatakarékosságra.

A következő meglepetés akkor ért, amikor nem létező, bezárt boltokat találtam sorra, pedig az Interneten élő cégekként szerepelnek. Budapest területén öt ilyen céget kerestem fel, és ebből egyet találtam nyitva, az is kizárólag beltéri ajtók forgalmazásával foglalkozik. 

Hazaérve a túrámból ismét leültem az internet elé, és tovább kutattam az árnyékolástechnikával foglalkozó cégeket. Közülük hatot kerestem meg E-mailben, és csak egyiküktől kaptam választ, hogy nézzek körül a weboldalukon, és ott minden információt megtalálok, ők a Rollstar Árnyékolástechnikai Kft. A referenciáik valamint weboldaluk tartalma alapján valóban otthon vannak az árnyékolástechnika terén. Így még tovább böngésztem, és végül találtam egy üzletet a közelemben, melyet végre személyesen is felkerestem, és nagyon szívesen megosztották velem a tapasztalataikat, és minden hasznos információt, ők az OPÁNSZKY Árnyékolástechnika.

A Panelházak nagy része még nem került bele a hőszigetelő felújítási programba, ezért télen nagyon hidegek, nyáron pedig, szörnyű melegek. A téglából épült családi házak vagy emeletes régi, és új építésű házak hőszigetelése a legoptimálisabb. 

Az elsődleges dolog az energiamegtakarításban az épületek külső hőszigetelése, mely a nyári, és a téli időszakban egyaránt fontos. Ha ez rendben van, akkor következik az árnyékolók szerepe, mely ugyanilyen fontos, sőt! Az elmúlt évek alatt több típusú lakásban és házban laktam már, így bőven van összehasonlítási alapom. A külföldi országokban, pl. Hollandiában a lakások ablakain sok esetben még függöny sincs, és szívesen élik mindennapjaikat úgy, hogy bárki belát az életükbe. Magyarországon ez ritkán fordul elő. Mi szeretünk intim körülmények között élni, és ezért különböző sötétítőket használunk. De hol marad ezzel egyidejűleg az energiatakarékosság, és a biztonság? 

Akkor nézzük sorban

Abban egyetérthetünk hogy a lakások, épületek ablakfelületei, pláne ha nem hőszigetelt üvegből készülnek, óriási mennyiségű hőt közvetítenek ki és befelé egyaránt.

A sötétítő textíliáknak, rolóknak, szalagfüggönyöknek, reluxáknak árnyékoló szerepük van, hiszen nyáron a napsugarakat nem engedik a lakás tereibe jutni. Hazánkban a legelterjedtebb árnyékolók a redőnyök, melyeket kisebb vállalkozások is akár egy két nap alatt beszerelnek, és ablakonként néhány ezer forintból kifizethetők. A nyári időszakban használt árnyékolók skálája nagyon széles, ugyanakkor a téli védelemre már jóval kevesebb megoldás létezik. A műanyag redőnyök fém keretben kerülnek az ablakon kívülre, és a műanyag roletta egy tokban elhelyezett gurtnival vagy zsinórral, kézzel működtethető. A műanyag redőnyök színeinek választéka nem túl széles. Az időjárás viszontagságainak sajnos nem igazán ellenállóak, mert szeles időben nagyon kell figyelni arra, hogy teljesen leengedett vagy felhúzott állapotban legyenek, ugyanis nagyon könnyen szétcsúsznak, és így könnyen rongálódnak.

Ez a technológia azért már lényegesen több energiát takarít meg egy háztartás számára, abban az esetben is ha a nyílászárók nem a legjobb minőségűek, de még így is akár 25-30%-al csökkenthetik az energia ki és beáramlást. Energiát azzal is spórolhatunk ha a téli időszakban napközben felhúzva tartjuk a redőnyt, és beengedjük a nap melegét, majd napnyugtakor engedjük le, hogy a felmelegedett lakást kevésbé kelljen este fűteni. Biztonságérzetünk is fokozódik a redőny által. Természetesen akkor takaríthatjuk meg a legtöbb energiát ha a nyílászárók is jó állapotban vannak, és nem vetemednek el.

Az utóbbi évek nagy találmánya az árnyékolástechnikában az alumíniumból készült redőnyök, és itt szeretnék visszakanyarodni a Rollstar Árnyékolástechnikai Kft-.hez. Az Ö szlogenjük:

„ Az ablak redőny nélkül olyan, mint az ember szempilla nélkül. „ 

Milyen igaz! Az épületek legvédtelenebb részei a nyílászárók, és hatékony védelmükről alumínium redőnyök felszerelésével gondoskodhatunk. A régi nehéz faredőnyöket, és a kevésbé stabil műanyag redőnyöket mára felváltották a hosszú élettartamú, az időjárás viszontagságainak sokkal inkább ellenálló alumínium redőnyök, melyek az energiatakarékosság mellett a biztonságról is profin gondoskodnak. A redőnylamellák oldalvezető dugókkal vannak rögzítve egymáshoz, hogy működés közben, és a tisztítás során ne tudjanak szétcsúszni. Az extrudált alumínium vezetősíneken elhelyezett rugalmas gumitömítések a redőny csendes működését segítik elő, és megakadályozzák a szél bejutását is. Az energiatakarékosság ebben az esetben már, akár 35-40% is lehet. A legelterjedtebb a hevederrel (gurtnival) történő mozgatás, de egyre gyakoribb az elektromos működtetésű, amely a legkényelmesebb. Az alumínium redőnyök színválasztéka sokkal gazdagabb, mint a műanyagoké, és így a modern vagy régi házak, épületek homlokzatához egyaránt harmonikusan illeszkednek. Az alumínium redőnyök hőtartása a legkedvezőbb. Nyáron kellemes hűs levegőt biztosítanak az épületekben, télen pedig az egyre emelkedő gáz, és egyéb fűtő anyagok takarékosságában hatalmas segítséget nyújtanak.

Az Opánszky Árnyékolástechnikai üzletben a betörésvédelemről, és az elektromos vezérlésről tudtam meg hasznos dolgokat. A műanyag redőnyt könnyedén fel lehet tolni kívülről, viszont az alumínium redőnyök esetében ez már másképp van. A féderrel ellátott redőnyöket maximum tíz cm magasságig lehet feltolni, ugyanis ahogy a féder megfeszül, tovább nem tolható. Valamint vannak olyan rendszerek, melyek kívülről meg sem mozdíthatóak, tehát maximális biztonságot nyújtanak a behatolás ellen. Működtetésük a zsinór és gurtni mellet, ahogy korábban is említettem, elektromos módon is működtethetőek, kapcsolóval és távirányítóval egyaránt. És itt jön az a kategória, hogy határ a csillagos ég. Időkapcsolós, szélérzékelős, eső és napérzékelős megoldások is várják a vásárlókat. Azt is megtudtam hogy árban a műanyag, és az alumínium redőnyök között kb. 35-40% az árkülönbség, viszont egyre több vásárló választja ma már az alumíniumból készült redőnyöket. Úgy gondolom ez jó hír, hiszen ebből is látszik, hogy fontos a családok, irodák, és üzletek számára az energiatakarékosság, az időtálló technika, és mindenek előtt a biztonság.

Fordítsunk több figyelmet arra, hogy egy egyszeri befektetéssel energiát, és pénzt spóroljunk meg, amit családunkra tudunk fordítani, és értékeink is nagyobb biztonságban legyenek amíg dolgozunk vagy házon kívül vagyunk.

NoraS

A csók... 2. rész

Csókolnak és én viszont csókolhatok

Azt gondolom ez az egyik legszebb élmény, nekünk nőknek. Tanulmányoztam ezt a kérdést egy kicsit, és kiderült, hogy a csók a férfiak és a nők számára nem teljesen ugyanazt jelenti, és nem teljesen ugyanazt váltja ki belőlünk. A férfiak számára a csók elsősorban a szex velejárója, és az előjáték részeként kezelik és értékelik. Mi nők viszont ezzel másképp vagyunk, ugyanis nálunk a csók az csók, és nem feltétlenül szükséges hozzá a szex, sőt. Mi ezt a két dolgot valahogy külön választjuk. Más érzéseket is vált ki belőlünk, mint a pasikból. Érzékenyebbek is vagyunk arra, hogy olyan partnert válasszunk aki veszettül jól csókol, nekünk ez sokkal fontosabb.

Az viszont tény, hogy mi nők a csók alapján döntünk, hogy vágyunk-e arra, hogy tovább lépjünk.

A rutinos nő jól tudja, hogy ha egy pasi jól csókol az nem jelenti azt, hogy az ágyban is jó. Fura, mi? Korábban minden erről szóló írás és kutatás és felmérés azt eredményezte, hogy a csók minősége egyenesen arányos a férfiak ágyban nyújtott teljesítményével. Sajnálom, hogy sokakat ki kell ábrándítanom, de ami tény, az tény. Ahogy korábban is írtam a csók technikáját folyamatosan lehet tanulni, és tökéletesíteni, de csók az nem a szex, csak egyfajta mérce.

Csóktípusok

A lenyelős, sok nő azt gondolja, ha a pasi úgy csókol, mint egy varánusz, az azt jelenti, hogy állati jó az ágyban. Ha a férfi szinte lenyeli őt, és közben észvesztően szorítja magához, és minden porcikájából az sugárzik, hogy megveszik a nőért, az a tuti. Nos ez még véletlenül sincs így. Az ilyen pasi az ágyban egy bulldog és erőszakos, és figyelmetlen és önző. Sőt, a jelleme is önző, elvakarhatatlan. Az ilyen pasitól óvjon meg a jó szerencse, hölgyeim!

A félénk, az a pasi, aki félénken csókol, már sokkal több nő számára ad információt. Ez a férfi nincs tisztában önmagával, és az ágyban is ilyen. Ezt a típust jóval többen ismerjük, mint az előzőt, ugyanis nem becsapós kategória. Bár, ha az adott hölgy erre a típusra bukik, mert ő is ilyen, akkor gond egy szál se, tökéletesen összeillenek.

Az elnagyolt csók, nos ez is önmagáért beszél, hiszen tökéletesen tükrözi a pasi jellemét. Számára minden felületes, és igazán őszinte érzései nem igazán vannak, de még magával szemben sem. talán ha egyszer belebotlik egy olyan nőbe, aki megérinti a lelke legmélyét, akkor kihozható belőle az igazi csók készsége és szenvedélye.

A meghitt csók, ezt a csókot a szeretet és az idő érleli tökéletessé, és olyan bizalom és őszinte kötődés van mögötte, ami irigylésre méltó.

Érzéki csók pedig az, amely viszi a pálmát. Amely puha és érzelmes és szenvedélyes és odaadó és izgató és izgalmas és elveszíteda fejed és az időérzékedet és legyél bárhol elvarázsol, és feltölt és repülni tudsz a boldogságtól. Az ilyen csók azt jelenti, hogy tökéletes összhang van a nő és férfi között, és ez mindenre kihat. A gondolkodásra, az érdeklődésre, az életre és a szexre egyaránt. Viszont oly ritka, ezért igazi kincs! Hajrá kincsvadászat! :)

NoraS

Kutyagumi a lakótelepen

Évek óta törvény szabályozza, hogy a kutyatartók úgy sétáltathatják ebeiket, hogy a külön e célra kihelyezett szemetesekből elvett zacskók használatával felszedik az elhullajtott kutyagumit, és bedobják a gyűjtőkosárba.

Igen, de mi van akkor, ha ezeknek a szemeteseknek a zacskóit szinte sosem töltik, és a gyűjtőkosarak az esetek többségében annyira tele vannak, hogy már egy egy újabb adag bele sem fér? A közterület munkatársai figyelik a kutyatartókat, hogy az előírásoknak megfelelően végzik-e a kutyagumik eltüntetését, és ha netán a földön marad, akkor figyelmeztetik, vagy megbüntetik a gazdit.

A rutinos ebtulajdonosok eleve úgy indulnak sétálni, hogy otthonról viszik a zacskókat, és nem feltétlenül a kutyusok számára fenntartott szemetesbe dobják az összegyűjtött piszkot . Így viszont nem valósul meg a szelektív hulladékgyűjtés, de az tény, hogy kutyagumi nem marad a földön.

Kovács Nóra

Elsőkönyves szerző

Mesélek egy nőről, aki a harmincas éveinek a vége felé jár, ám ez őt csak pillanatokra zavarja. 

Mire ebbe a korba ért, kapott hideget és meleget bőven. Annyi dolgot megélt már, hogy egyszer csak egy könyv formájában kicsordul belőle az élete. 

Ezer és egy ok, valamint történések sokasága után, elege lesz mindenből, és egy perc alatt feléget maga mögött mindent, majd elhúzza a csíkot egy másik országba, egy szigetre, és hét hónapig úgy él ott, mint egy remete. 

Magányba és önmagába fordul hónapokra, hogy végre rájöjjön arra, hogy mi a büdös fenét keres ezen a bolygón, és mi a dolga itt? Mert hogy dolga van, azt tökéletesen érzi és tudja is. 

Életében először nem tervez, csupán csak addig, hogy irány Mallorca. Néhány munkalehetőséget azért egyeztet előre, de amikor már a szigeten van, ezek a lehetőségek valahogy szertefoszlanak. Marad az, hogy várni és elcsendesedni, hogy kiderüljön a továbbiakra nézve mi legyen a következő lépés. Ám hetekig semmi ötlete és lehetősége sem lesz, és szép lassan csinál magának egy óriási lelki traumát. Majd amikor ebből kijön, és mosolyogva kezd egy új lapot, és nem agyal, és nem görcsöl, hogy mi lesz vele ezután, és milyen munkát vagy vállalkozást kezdjen, megszólal egy hang a fejében: Ülj le, és írd meg végre a könyvedet, és ezzel elvonod a figyelmedet a munkakeresésről és minden másról is.

És amikor ez hang megszólalt a lány fejében, egy hatalmas mosoly és egy mély lélegzetvétel volt a teste válasza. Nyugalommal töltötte el a gondolat, írni fog. Örömmel, de ugyanakkor tele kételyekkel ült le a laptopja elé, és nyitott egy új dokumentumot. Percekig csak nézte az üres fehér lapot, majd felírta az aznapi dátumot, és címnek azt adta: Ez a könyvem egyik fejezete, de ezzel kezdem. És abban a pillanatban az ujjai önálló életre keltek, és csak írtak és írtak.

Néhány nappal később, amikor már jó pár oldalnyi anyaga volt, ismét megszólalt egy hang a fejében: Van értelme annak amit csinálok? A saját maga számára mindenképpen volt, mert segített neki összeraknia élete mozaikjait, hogy sokkal könnyebben átlássa a dolgait. Az, hogy a szigeten élt, arra volt jó hogy, teljesen eltávolodjon a korábbi életétől, és teljes rálátása legyen önmagára. Nem Tibetbe ment  szerzetesekhez tanulni, hanem egyedül csinálta, teljesen egyedül. A sorsot hívta szellemi vezetőnek. De vajon az emberek számára is van értelme megírnia az élete során megélt dolgokat, és ezáltal minél több tapasztalatot és bölcsességet átadni? Szörnyű világot élünk manapság, de ezen lehet változtatni ha változtatunk a gondolkodásunkon is. 

Tehát most hagyja abba az írást, vagy derítse ki, hogy jó-e az, amit csinál? Eszébe jutott, hogy van egy kedves ismerőse, aki neves író és forgatókönyv író, így adott volt, hogy a szakmai segítséget tőle kérje. A visszaigazolás, amit az eddigi írásért kapott, akkora energiával töltötték el a lányt, amiről álmodni sem mert. Miután a forgatókönyv író nagy örömmel elolvasta a jegyzeteket, hosszú elemzésben válaszolt, melynek az egyik mondata ez volt: „Abba ne merd hagyni az írást, mert ebből egy állati jó könyv lesz!” Így a lány ujjai szárnyakat kaptak ismét, és csak írt és írt, öt hónapig, reggeltől estig.

Most már nem csak magának írt, hanem a nagyvilágnak is. Egy fecske nem csinál nyarat, ezt ő is tudta, de azt is tudta, ha jól szedi össze a gondolatait, és meri vállalni az eddigi kudarcait, sikereit, véleményét, tapasztalatait mindenki előtt, őszintén, akkor sikerülhet egy új gondolkodás felé terelni az olvasóit,vagy megerősíteni őket a hasonló gondolkodásukban. A hasonló a hasonlót vonzza, így kialakulhat az a közösség és élettér, ahol igazán jól és inspirálóan érezhetik magunkat az emberek.

Miután a könyvet megírta, és további hosszú hónapok munkájának eredményeként megjelent a könyv, és a lány végre a kezében tarthatta művét, elmaradt a csoda érzése. Büszke akart lenni magára, hogy alkotott valamit, és sikeresen végigcsinált egy utat, de ez a bódult és önfeledt öröm nem érkezett meg. Csak fogta a könyvét a kezében, forgatta és nézegette, de az ürességen kívül nem érzett mást. Tudta, hogy mit kellene éreznie, és ennek hiánya hatalmas feszültséget keltett benne, szinte szét tudott volna robbanni. És mindeközben az is tudta, hogy öröme azonnal meg fog érkezni, amint megkapja olvasóitól a visszaigazolást. 

Ma pedig, néhány héttel a megjelenés után, napról napra nő könyvének olvasótábora, és olyan visszajelzéseket kap, ami a legvadabb álmaiban sem fordult meg. Sikerült kinyitnia az ajtókat az olvasók fejében és érzelmeiben. Gondolatok ezreit indította el könyvével, és ez a siker napról napra egyre erősebben érezhető. Ma már talán egy kicsit büszke magára, hogy volt bátorsága és elég hite és kitartása, hogy végigcsináljon egy ekkora feladatot, és jó érzéssel tölti el, hogy be merte vállalni a teljes őszinteséget.

Csernus doktort idézve: Bevállalja? Hát ez a csaj bevállalta, mert bátraké a szerencse!

És Te, bevállalod az őszinteséget önmagaddal és a világgal szemben?

További infó a könyvről:norapicture@gmail.com

NoraSm

https://www.facebook.com/norapictures

Lazulás

Amikor hét közben az utcán rohanó embereket nézem, olyanok, mint a szorgos hangyák. 

Rohangálnak egyik helyről a másikra. Munka, ügyek intézése, bevásárlás, otthon pedig takarítani, mosogatni, és néhány ruhát is ki kell vasalni holnapra, aztán máris este tizenegy óra van, amikor jön a beájulás az ágyba. 

És ez így megy nap nap után, és messiásként várják a hétvégét, amikor kialudhatják magukat, és esetleg olykor megengednek maguknak szombat estére egy kis lazulást. 

 Néha az az érzésem, hogy manapság plusz elfoglaltságot és munkát nem azért vállalnak az emberek, (tisztelet a kivételnek!) hogy többet keressenek, hanem azért, hogy addig se legyenek otthon, és elmondhassák magukról, hogy szörnyen elfoglaltak, és így egy csomó mindenre már nem marad idejük, mint pl. a (kapcsolatukra, ha van) barátokra, és a családra, de leginkább önmagukra. 

Az emberek szeretnek azzal takarózni, hogy túl elfoglaltak, így megvan a cile ha valamire nem akarnak ráérni. Csak, mint tudjuk, ha egy helyzetet sokáig ismételgetünk, előbb vagy utóbb meg is teremtjük azt. Ha én folyton hajtogatom, hogy nem érek rá, elfoglalt vagyok, akkor az is leszek, csak az nem biztos, hogy azt a sok mindent, amit csinálok hasznosan teszem-e, és sikereim, eredményeim vannak, vagy csak üres ténykedések sorát hajtom végre, de valahogy nem igazán jutok előre. 

 Rohanó társadalomban élünk, amit a legtöbben megpróbálnak szó szerint követni, mert azt gondolják,hogy ez a jó minta, és ha széthajtják magukat, akkor előbb utóbb megbecsülik őket, magasabb fizetést kapnak, nagyobb lakásuk vagy autójuk lesz.

Rossz hírem van, mert a rohangálásból csak káosz lesz. A káoszon pedig egy idő után már nem lehet uralkodni, és egyszer csak az életük föléjük kerekedik, és az elkezdi irányítani az életüket, és az is lehet, hogy későn veszik észre, hogy a saját életük rabjává váltak, vagy rosszabb esetben észre sem veszik.

Korábban én is a rohangálós életet éltem, és hajtottam a pénzt meg a sikert, de idővel rájöttem, hogy nem éri meg az egészségem és szellemi képességeim határait feszegetni. Nem éri meg túl sok energiát beletenni valamibe, persze kivételek itt is vannak. Mondjuk arra gondolok, hogy a munkahelyemen nem biztos, hogy ki kell facsarnom magam, viszont az álmaim megvalósításában kifacsarhatom magam, mert saját magamba fektettem az energiát, azt pedig ha jól csináltam, akkor megsokszorozva fog visszatérni hozzám, és máris megvan az az energia, ami feltölt, és hitet adva önmagamban, visz tovább, és kereshetek újabb célokat.

Tehát, ha az emberek néha visszavennének a tempóból és elbeszélgetnének magunkkal, valamint visszatekintenénk, és megnéznék, hogy adott dologba mit tettek bele, és mit kaptak vissza, könnyebb lenne átlátni, hogy fejlődtek-e vagy csak egy helyben topognak a semmiben, és közben szörnyen elfoglaltak. 

Az is előfordulhat, hogy olyan sokáig élnek a megfeszített tempóban és lelkiállapotban, hogy szép lassan elfelejtik ellazítani magunkat. Elfelejtik, hogy időnként el kell távolodniuk a hétköznapjaiktól, hogy messzebbről nézve a dolgokat jobban átlássák, és így más szemszögből vizsgálhatják meg, vagy elfoglalják magukat valami mással, hogy teret adhassanak az új gondolatoknak és ötleteknek. Ha valaki mindig feszült és görcsöl, akkor sosem fogja meglátni a dolgokat az igazi valójukban, mert csak egy dologra összpontosít, de a körülötte lévő apró, ám fontos dolgokat nem veszi észre.

Itt jön az arany középút. Ha megtanuljuk egyensúlyban tartani a dolgokat, és kellő időt és figyelmet kapnak a feladataink és a kikapcsolódás és az önmagunkkal való időtöltés, akkor sokkal sikeresebbek lehetünk. Kell, hogy lazíts, mert ez ad teret az új dolgoknak. Tanulj meg lazítani, és sokkal könnyedebben venni az életet.

És, hogy a lazulást ki hol vagy miben találja meg, az már megint egy másik kérdés. Meditálás, zene, masszázs, futás, autóvezetés, relaxálás egy kád illatos forró vízben, olvasás, csendben elmélkedés önmagával, csodákra képes. Mindenki megtalálhatja azt a kikapcsolódási formát, ami hozzá a legközelebb áll, és leginkább feltölti.

 

Viszont van egy visszatartó erő a lazulás gyakorlását illetően, és ez a bűntudat. Sokan rosszul érzik magukat, ha vágynak egy könyv elolvasására, mert azt gondolják, hogy nem érdemlik meg azt az időt, amit az olvasás által magukra fordítanak. Holott az a feltöltődés, ami ilyenkor éri az embert, ösztönzőleg hat a munkájára, tanulásra, a családijára, és kiegyensúlyozottabbnak fogja magát érezni.

Fektess magadba annyi időt, hogy legalább naponta húsz perc csak a Tiéd legyen, hidd el, megéri!

NoraSm

Kérdésed lenne? Írj nekem bátran: 

traning@norapicturestudio.hu

https://www.norapicturestudio.hu/

https://www.facebook.com/norapictures