Barát-ok

Igazából az előző írásom címének kellett volna ennek lennie, Barát-ok. Pláne, hogy nem gondoltam volna, írok folytatást. Barát-ok, azaz okkal barátkozik veled valaki, nem pedig önmagadért. Nagyon meglepődtem, hogy ennyi visszajelzést kaptam tőletek a kifejtett témám kapcsán, mert erre sem számítottam. Én nem azaz író vagyok, akitől hangos az Internet, és reakció áradat érkezik a gondolatai után, hanem az, akit egyre többen olvasnak, de a tőlem olvasott szavak és mondatok után, szinte mindenki csendben van. Nem is baj, ezek szerint sikerült elindítanom bennetek olyan gondolatokat, amelyek befelé hatnak, nem pedig kifelé.

Milliónyi gondolat maradt ki a Barát-ságból, de tényleg nem akartam litániát írni. Magamból indultam ki, mert nem szeretek hosszú írásokat olvasni, akkor sem, ha érdekes és feldobják fotókkal. A legtöbb embernek 2-3 percnél több ideje nincs, hogy elolvasson egy számára érdekesnek tűnő bejegyzést, vagy cikket. Ha pedig hosszú a szöveg és az olvasójának indulnia kell, elfelejti, hogy félbe maradt egy cikk olvasásával. Biztosan nem fog visszatérni az adott weboldalra, hogy elolvassa a végét is. Egy könyvet simán leteszünk, akár hetekre is, de ott van benne a könyvjelző, ami segít, hogy hol tartottunk. Az internetes írásokkal már sokkal hanyagabbul bánunk. Ezért törekszem arra, hogy három percbe lehetőség szerint beleférjek. Örömmel tölt el, hogy nem éreztétek hosszúnak a Barát-ságot, viszont annál őszintébbnek és támogatónak. Köszönöm!

Azt sem gondoltam, hogy bejegyzésem olvasása után még jobban megnyílik a környezetem, és mesélésre késztetem őket. Valahogy mindenkinek volt egy gyors sztorija, hogy nála mikor és miért jött el az a pont, ahol azt mondta, elég! Érdekes, hogy eddig még senki sem mondott olyat, hogy ne lettek volna kellemetlen és fájdalmas élményei, helyzetei a barátokkal kapcsolatban, amiből sajnos tanulnia kellet, hanem azt mondta volna, hogy ő bizony mindig csak jó emberek között mozgott. Ő mindig olyan közegben élt, tanult, kikapcsolódott, és dolgozott, ahol csupa jó emberek voltak, és mindig egyensúlyban volt az adok és kapok. Szeretnék egyszer egy ilyen emberrel találkozni, bár félek, nem fog összejönni.

Olyan, mintha a barát-ok kifejezés lenne a legnagyobb tanulási feladat. Ha a barátokat tudod kezelni és jól válogatni, akkor az élet más területein ez már kisujjból fog menni, reflexből. Az emberek még munkahelyet is előbb váltanak a rossz légkör miatt, mint, hogy megváljanak a barátaiktól, akik adott esetben sokkal jobban mérgezik őket, mint bármi más.  Egy barát tud úgy viselkedni, mintha a főnökünk lenne, tud úgy viselkedni, mintha a gyerekünk lenne, vagy anyánk. Tud úgy viselkedni, mintha a párunk lenne, akkor is, ha azonos neműek vagyunk. Volt már olyan érzésem nővel lévő barátsággal kapcsolatban, mintha párkapcsolatban lettem volna vele, holott szexuálisan sosem volt semmi közünk egymáshoz. Tehát, nem így értettem. Hanem az emberi féltékenységre gondolok, a zsarolásra, hisztire, irányítási vágyra. Tuti, hogy nem vagyok egyedül ezzel a hasonlattal, és simán el tudom ezt képzelni két pasi között is. Az egyik uralkodni akar a másikon, közben meg jól kihasználni. Átgázolni rajta, hülyének nézni,  és még csak az sem érdekli, hogy áldozata ezt érzi-e vagy sem. Tudatában van ennek, vagy sem. Az ilyen emberektől meg minél előbb érdemes megválni. A „sajnálom, de nem érek rá” mondat elég sokáig használható. És előbb vagy utóbb nyugalom lesz. Nem fog keresni, te pedig remekül fogod érezni magad, mert kapsz levegőt. Nem kell minden barátságot hangos szóval és ordibálással befejezni. Lehet azt csendben is. Ez is tanulás. Mit hogyan zársz le. Mit hogyan fejezel be. A lényeg, hogy neked jó legyen a módszer. Ne a másikat nézd, hanem magadat. Mondtam már, ideje kicsit önzőnek lenni! Nem olyan nehéz az!   

Ha a lezárást, váltást, változást, befejezést, és persze minden új dolgot is érzésből csinálsz, és a belső hangodra hallgatsz, nem tudsz rosszul dönteni. Én ebben nagyon sokáig nem hittem. Okosnak gondoltam magam, és el sem tudtam képzelni hogyan hagyatkozhatnék a megérzéseimre. Úgy tanultam, hogy az eszem után haladjak. Több év, és apró dolgokban megengedett belső hangos döntéseim után konkrétan kénytelen voltam rájönni, hogy jó irányba, jó helyekre, jó lehetőségekhez, jó emberek közé vezet. Méghozzá tartósan. Az a típus vagyok, aki már csak azért is szembe megy sok olyan dologgal vagy témával kapcsolatban, amiről azért mélyen sejti, hogy igaz és valós. Szükségem van arra, hogy több oldalról, kézzelfogható bizonyítékom legyen egy adott dologgal kapcsolatban. Mégis sokáig az eszemre hallgattam, ami sokszor összemosódott az egoval. Hát az meg szegényem a legrosszabb tanácsadó. Rengeteget beszélgettem magammal, hogy rendet tudjak tenni az érzéseim és a gondolataim között és megtaláljam az egyensúlyt. Nem egyszerű feladat, és még ma is előfordul, hogy felborulok, de már legalább azt is tudom, hogyan tereljem vissza magam a saját vágányomra.

A barát-ok megtanítanak arra, hogy a füledre hallgass. Az, ami a szemed előtt történik csak egy dolog. Ígérgetni lehet. Nagyon régóta arra figyelek, ki hogyan mondja azt, amit mond. Őszintének hat, vagy sem. Azt mondom, hogy a barátok-ok a legjobb iskola, tréning, workhsop, csapatépítő tréning a világon. Ha megtanultál közöttük vitorlázni a kis hajóddal, akkor nem lesz ez probléma az élet más területein sem.

Egy kedves ismerősöm azt mondja, könnyek szöktek a szemébe, amikor először határozott nemet mondott valakinek. Igaza van, én is átéltem, de csak egyetlen perc erejéig. Ugyanis azonnal az jutott eszembe, hogy kár könnyet hullajtani és kár lenne nekem rosszul éreznem magam, amikor az az ember, akinek nemet mondtam, rettentően támadóan reagál. Őt nem érdekelte, hogy tőlem olyat kér, ami nekem teher. Akkor engem sem érdekel, belőle mit váltok ki azzal, hogy nem ugrom az első szóra. Most már nem. Miért is szeretném ezek után olyas valaki társaságát, akit nem érdekelnek az én érzéseim, és az időm. Ha ezen túl tudsz lépni, nem lesz nehéz bezárni egy vagy több kaput.

Barát-ság című írásom kapcsán egy kedves barátom megkérdezte, hogy melyik véglet ihletett engem ennek a témának a megírására? A csalódás vagy az öröm? És nagyon jól esett, hogy végre azt írhattam neki, az öröm. Részemről az öröm ihlette a témát, de a környezetemben sajnos pont az ellenkezőjét látom, és hallom. Ezért gondoltam arra, ha megosztom, hogy én milyen helyzeteken és folyamatokon menetem keresztül, akkor segíthetek a többieknek. És a visszajelzésekből az derül ki, hogy sokkal több embernek okoznak gondot és fejtörést, lelki vívódást ezek a dolgok, mint azt én gondoltam volna. Ha én őszinte vagyok, akkor talán mások is azok mernek lenni. Vesszőparipám az őszinteség, igen. De nekem csak így működik, minden!

Régen barát-ok vettek körül, mára pedig barátaim lettek!


Tetszett neked az írásom? Érdekesnek és hasznosnak találtad? Akkor nyugodtan megoszthatod barátaiddal és ismerőseiddel! :) Fel is íratkozhatsz a rendszeres olvasóim közé, vagy követhetsz a FaceBookon is :) https://www.facebook.com/norapictures/

NoraSm 

Legyél őszinte, aztán nézd meg mekkora pofont kapsz érte

Alcím, miért probléma, ha valaki 35 felett még nem vállalt gyereket?

Többször érintettem már a gyerekvállalás és a férjválasztás témáját, de úgy igazából nem merültem bele ebbe a témába, eddig. Sokat gondolkoztam rajta, hogy kifejtem ezt kicsit nyilvánosabban is, de valahogy mindig vártam vele. Nem feltétlenül szeretném mindenkivel tudatni azt, hogy koromból adódóan miért nincs még gyerekem, elvált férjem, vagy férjeim és nyilván egy balfasz, aki mellett most élnék, mondjuk legalább két gyerekkel, persze egyik sem az övé.

Kezdjük ott, hogy bírálat. Azok az emberek, akiknek van már gyerekük, olyan nyíltan és fennhangon bírálják azokat a nőket és persze férfiakat is, akiknek még 35 felett nincsen gyerekük, hogy az már néha fáj. Olyan savazást kapunk lépten-nyomon, hogy felfoghatatlan. Ők gyerekkel a hátuk mögött pálcát törnek felettünk, hogy önzőek vagyunk és az élet rendje ellen megyünk, mert rohadt törtető karrieristák vagyunk. Mi viszont, akik ismerjük magunkat és az életet, fel bírtuk mérni, hogy egy gyerek nem játék és a legkevésbé sem eszköz, hogy különböző előnyökhöz, vagy csak vélt előnyökhöz juttassa apukát és anyukát. És mi, akiknek nincs kölykünk hogyan merünk megjegyzést tenni a szülőre, aki ordít a gyerekével a boltban vagy az utcán? Ő, aki megalázza szavakkal és türelmetlen szegény gyerekkel, saját húsával, vérével, ő bírálhat engem, hogy nincs még gyerekem. Egyik ex pasimat sem minősítem a következő mondatokkal, nem róluk fog szólni, hanem általánosságban fogok beszélni.

Szóval, azért, mert én, és hozzám hasonlóan még nagyon sokan, egyszer, többször, sokszor hallgattunk a megérzéseinkre, és nem mentünk férjhez az első jelentkezőhöz, és nem szültünk 25 évesen, nem vagyunk rossz emberek. Csak mi hallgattunk a szívünkre, ami azt mondta, nem ő az igazi! Mi igazi családra és igazi társra és igazi szeretetre vágyunk, nem pedig a Facebook-ot használnánk egy kis lélekmelegítéses visszajelzésre like hegyek formájában. 

Mi nem tesszük a nyilvánosság elé, ha boldogok vagyunk, és azt sem, amikor csalódtunk, vagy fájdalmat okoztak nekünk, vagy mi magunknak. Azért, mert egy nő kijelenti, hogy nem szeretne korán anyává válni, miért rossz ember? Azért, mert van türelme felfedezni az életet és önmagát? Azért, mert éhes a tudásra, amit utána át tud adni majd a gyerekének? Akkor most én is bírálok! Egy húszéves kislány mitől lesz jó anyuka, amikor lövése sincs az életről? (tisztelet a kivételnek, tudom, hogy van ilyen, de kevés) Egy negyvenes nő miért ne ülhetne be a gyerekével a homokozóba? Azért, mert a húszas éveikben járó anyukák kiutálnák és kinéznék őt onnan? Biztos, hogy így lenne. Nekem sokszor olybá tűnik, mintha azok a nők, akik a húszas éveikben szültek azért haragudnának ránk, mert mi önmagunktól is elértünk valamit, nem csak egy aláírt házassági levelet, meg három gyereket. És mi nem csapoljuk a férjeink pénztárcáját. Mi mertük követni az álmainkat, hogy ennek az erejét át tudjuk adni majd a gyerekeinknek.

Miért nem dönthetem el én, hogy hogyan szeretném élni az életemet? Miért gondolja azt bárki is, hogy ebbe bármi beleszólása vagy egyáltalán véleménye lehet. Lerágott csont lesz, amit most mondok, mindenki sepregessen a saját portáján, és tartsa tiszteletben más, pláne idegen emberek életét, gondolkodását és döntését. Az én életemről csak én dönthetek. Azok a szülők, akik a magam fajtát bántják és bírálják, inkább foglalkozzanak a saját gyerekükkel, aki nagy valószínűség szerint figyelemhiányos és megveszne azért, ha anyuka annyit kérdezne tőle, jól vagy, picim!

Nem azért nincs még gyerekem, mert nem akarok, hanem azért, mert nem jött még el az ideje. Ha úgy van megírva, akkor anya leszek, ha pedig más feladatot kapok az életemtől, akkor abból fogom kihozni a legtöbbet. Mindenkinek joga van elcseszni az életét, de a gyerekemét nem fogom azzal, hogy szinte gyerekként akarok olyan feladatot felvállalni, ami alatt összeroskadok, szép lassan néhány év alatt. Mi tiszteletben tartjuk, hogy te korán akartál szülővé válni. Kérünk téged arra, te is tartsd tiszteletben a mi döntéseinket.

Üdv, a 35 feletti nők és férfiak

Tetszett neked az írásom? Érdekesnek és hasznosnak találtad? Akkor nyugodtan megoszthatod barátaiddal és ismerőseiddel! :) Fel is íratkozhatsz a rendszeres olvasóim közé, vagy követhetsz a FaceBookon is :) https://www.facebook.com/norapictures/

NoraSm

Csend

Amikor valaki eldönti, hogy blogolni fog, fel kell készülnie arra is, hogy nem lesz minden nap mondanivalója. Ha valakinek mégis lenne ideje minden nap legalább három mondatot és egy fotót kipakolni a blogjára, az a saját személyiségemből kiindulva, nem kivitelezhető. Gondolj bele! Neked lenne kedved minden nap posztolni valami okos, és értelmes dolgot a FaceBook vagy Insta oldaladra? Szerintem nem életszerű. Vannak napok, amikor megélsz, és vannak napok, amikor kiadod őket magadból. Ha minden nap beszélsz, és hallatsz magadról, az unalmassá válik. Amikor egy blogger nem ír minden nap, az nem azt jelenti, hogy nem történik vele semmi. Velem akkor történnek a legérdekesebb dolgok, amikor csendben vagyok. És ha jól belegondolok az utóbbi három évben alig írtam a blogomba. Ok, megírtam és kiadtam a harmadik könyvemet, de ezt is eléggé csendben tettem. :) 

Tetszett neked az írásom? Érdekesnek és hasznosnak találtad? Akkor nyugodtan megoszthatod barátaiddal és ismerőseiddel! :) Fel is íratkozhatsz a rendszeres olvasóim közé, vagy követhetsz a FaceBookon is :) https://www.facebook.com/norapictures/

NoraSm

Nora Smith, Nóra (Siker, Kudarc, Valóság, Szex, Mallorca)

Azért írtam ezt a könyvet, hogy erőt adjak Neked a mindennapok árnyoldalainak és néha poklainak elviseléséhez, és hogy új utakat mutassak az álmok és célok megtalálásához, és aztán hitet a kitartásban, hogy végül megvalósítsd Önmagad.  Egy hús-vér ember és nő vagyok, aki megosztja most veled életének néhol sötétebb, de inkább naposabb oldalait. Meríts erőt az én sikereimből, hogy Te még sikeresebb lehess! Ajánlom ezt a könyvet minden korosztály számára, mert ha csak egy olyan mondatot olvasol benne, amiben magadra ismersz, vagy új megvilágításba helyeztem számodra a dolgokat, amiken elgondolkozol, akkor már megérte megírnom életem eddigi történetét. 

Tartalom: 

Miért pont Mallorca? Mért költöztem el egyedül a világ végére? Miért olyan vonzó szigetlakónak lenni? Miért hagytam itt a felépített karrieremet? Milyen érzés egyedül lenni sok hónapon át, és mi indított el az írás útján? Mért van annyi szingli manapság? Mért jobb nekünk egyedül, mint egy rossz, ám létező kapcsolatban? Mért építünk magunk köré várakat, és miért nem bízunk meg a férfiakban, és miért ügyelünk rá olyan berögződött reflex-el, hogy ne engedjünk magunkhoz igazán közel SENKIT?  Miről szól egy fotós munkája? Milyen kulisszatitkai vannak a Dj világnak? Szépség és csillogás, hit és kudarc, nagy barátságok, és érdekes sztorik. Ebben az életrajzi könyvben sok érdekes, és elgondolkodtató témát dolgoztam fel.

https://norapicture.blogspot.hu/2013/01/nora-smith-nora-siker-kudarc-valosag.html

Nem regény, nem napló, nem blog. Az biztos, hogy általános közhelyektől mentes, tartalmas olvasmány, amit minden nőnek és persze férfinak is ajánlok. A mai világ olyan, amikor az emberek hajlamosak eltitkolni még önmaguk előtt is a valóságot. Itt egy bátor nő, aki előáll valami egészen mással és nem kliséket használ, hanem saját gondolatot alkalmaz. Életszagú, valóságos téma. (Sz. Zsuzsa)        Olvass tovább itt Klikk :)

 Hangos könyv bevezető ITT

Beszélgetés a JUVENTUS rádióban 1. rész ITT

Beszélgetés a JUVENTUS rádióban 2. rész ITT

A könyv bolti forgalomban NEM kapható, magánkiadásban jelent meg.

A/5 méret Szerzői kiadás

A NÓRA megrendelhető PDF és kézzelfogható verzióban is.

Info: norakönyv@gmail.com

Köszönöm, ha megosztod! :) 

NoraS

Jó reggelt! ELŐSZÓ részlet A VÁLTOZÁS című könyvemből

Jó reggelt! J

Ha tehetném, mindig úgy köszönnék mindenkinek, hogy jó reggelt! Ám, ha nem akarom, hogy hülyének nézzenek az emberek, akkor kicsit alkalmazkodom az igényeikhez és a berögződött szokásaikhoz, tehát eztán is csak délig fogom azt köszönni, hogy jó reggelt! J

Elkészült a harmadik könyvem, és egyelőre még szükségem van egy pici időre, hogy feldolgozzam, kész van! Ez is egy lelkiállapot, csak most végre nem érzek olyan hatalmas ürességet magamban, mint az első két könyvem befejezése után. Most úgy érzem, hogy legszívesebben leülnék megírni a negyediket. Annyi ötletem támadt, hogy már elkezdtem jegyzetelni őket, nehogy eltűnjenek az éterben.

Száguldozom a negyedik könyvem felé, miközben biztosan van olyan, aki még az első két könyvemet sem olvasta. Nem akarom azt mondani, hogy a harmadik, VÁLTOZÁS című könyvemhez mindenképpen szükséges ismerni a NÓRA és a NÓRA2 köteteimet, mert igyekeztem a VÁLTOZÁS-t úgy megírni, hogy önállóan is megállja a helyét. De, ha szeretnéd a teljes történetet ismerni, akkor javaslom, hogy a harmadik könyvem megjelenéséig olvasd el a NÓRÁ-kat.

Össze fogom gyűjteni kötetenként a megjelent részleteket, hogy olvasgathass. Ha a részletek alapján megtetszenek a könyvek, akkor PDF vagy nyomdai formában meg tudod őket rendelni, de erről később.  

ELŐSZÓ

Részlet a VÁLTOZÁS című, hamarosan megjelenő könyvemből

JÓ REGGELT!

A kedvenc mondatom a Jó reggelt! Erre onnan jöttem rá, hogy többen rám szóltak, olyan tíz, tizenegy óra körül, délelőtt, hogy már nincs reggel, miért mondom? Kénytelen voltam ezen elgondolkodni minden alkalommal, mert igazuk volt. Jó reggelt reggel mondunk, nem pedig délelőtt. De a szép napot nekem nem üdvözlő, hanem elköszönő mondat. Imádom a reggelt, mert olyan, mintha egy új oldalt kezdenél egy könyvben. Tele van lehetőséggel, teendővel, izgalommal, várakozással. Előttem van az egész nap, és jó eséllyel az fog történni a nap folyamán, amit én szeretnék. Persze, tudjuk, hogy ez nem így van, de én erre törekszem. Nem lesem valami mögé bújva, hogy vajon milyen veszély vagy rossz, kellemetlen helyzet elé állít a nap. Kapom őket így is, bőven. A jó reggelt, tele van friss energiával, a jó reggelt nekem egy tiszta állapot. Ezt igyekszem elvinni minden egyes napba, addig, amíg valaki rám nem szól, hogy jó reggelt??? Az akasztott ember már ki is hűlt!

 Ha jó a reggelem, akkor jó lehet a napom további része is, és így nagyobb az esély az apró csodákra. Ez a hozzáállás még mindig jobb, mintha elkezdenék még az ágyban azon aggódni, hogy vajon tényleg ráesik-e a cserép a fejemre, amint kilépek az ajtón? Tényleg igaz az, hogy ha bal lábbal kelünk fel, akkor ballábas napunk is lesz. Tök egyszerű. Amikor a szarpasszos állapotodban vagy, nagyon alacsonyan rezegsz, és amikor alacsonyan rezegsz, ezeket a frekvenciákat érzékeled. Tehát sorozatban rossz dolgok fognak történni. Sok apró rossz, amik délutánra már sírásra is késztetnek. Kiborulsz, holott egy sima szerda van. Ha jó passzban lennél, észre sem vennéd ezeket az apró szarságokat. Úgy lépnél át rajtuk, mint egy darab kavicson az utcán. Ha jó a reggelem, jó lehet az egész napom. A reggeli és délelőtti időszak az én esetemben a legtevékenyebb és legaktívabb.

Szeretek reggel elintézni sok apró dolgot, mert így már tíz órára úgy érzem, hogy tevékeny és hasznos voltam.

Jó reggelt! J

Köszönöm, ha megosztod a bejegyzésemet!

Nézz körül itt is https://www.facebook.com/norapictures

NoraSm

A könyv magánkiadásban jelent meg, bolti forgalomban nem kapható. 

Itt tudod megrendelni: 

norapicture@gmail.com

Esküvő a teraszon

Március elején, amikor Kriszta barátnőméknél jártam vendégségben, azzal a hírrel fogadtak, hogy Gábor megkérte Kriszta kezét, április közepére tervezik az esküvőt, és szeretnének megkérni arra, hogy töltsem velük és örökítsem meg ezt a napot. Boldogan vállaltam a feladatot, és azonnal faggatni is kezdtem őket a részletekről.  Szertartás helyszíne, vendégek száma, ötletek, elképzelések, tervek, lehetőségek.

A szertartás a 12. kerületi Barabás Villában lesz, április 12.-n, délután fél háromkor, az ünneplés pedig itthon a teraszon, mert a harminc vendég otthonosabban és felszabadultabban érezheti magát, mint egy étteremben feszengve. Arról nem is beszélve, hogy a ház és a terasz egy gyönyörű erdő szélén van. Csiripelnek a madarak, kék az ég, zöldek a fák, és süt a Nap. Bevallom, hogy házi esküvőn még nem voltam, de nagyon tetszett az ötlet, mert valami hasonló dolgot tudnék elképzelni egyszer én is. Írtam már erről az első könyvemben, hogy értem én az ülésrendet és táncrendet egy esküvőn, de hogy én ilyet sosem írnék, az is biztos. Tehát Krisztáék elképzelései nagyon közel álltak hozzám és örültem, hogy új élményekben lesz részem.

Ha otthon megy férjhez az ember lánya, és fia, akkor az igényel némi tatarozást, felújítást, szerelést, pakolást, és ezek akár hetekig is tarthatnak, de ezzel együtt jönnek az élmények és ajándékok is. Mindig érkezik valaki, mert hoz, vagy visz valamit, kérdez, segít, ötletel és nyugalmat ad a leendő párnak, akik napról napra feszültebbek, hiszen ez a lelkiállapot hozzátartozik egy házasságkötéshez. Az egyik  szomszéd nászajándékba megcsinálja az ajtókat, kisebb asztalos munkákat, a másik szomszéd beszerez, elintéz, megold valamit. Az összes lámpába új égő kerül, a fölösleges dolgok elpakolásra kerülnek, és a nagytakarítás végén egy tündérien feldíszített, hangulatos otthon várja a vendégeket. Az ifjú pár pedig az esküvőt követően napokig ebben a hangulatban lehet.

Kimondottan tetszett az is, hogy a menyasszony és a vőlegény ruhája nem bérelt, hanem erre az alkalomra lett beszerezve, amelyek tíz év múlva is ott fognak állni a vállfán a szekrényben, és minden alaklommal, amikor Kriszta vagy Gábor szeme rájuk vetődik, eszükbe fog jutni ez a nap, és mosoly fog a szájuk sarkába költözni.

Péntek reggel csatlakoztam az előkészítő csapathoz, hogy szombat kora délutánra minden a helyére kerüljön, és kezdetét vehesse Gábor és Kriszta ünnepe.

A sürgés, forgás, pakolás, közepette szép lassan befutottak az örömszülők, akik italokat hoztak, Terike és Era elvonultak esküvői menüt főzni, Imre bácsi díszeket készített és felszerelte őket gondosan és ízlésesen. Gábor telefonnal a fülén rohangált, közben pedig  kiválasztotta a bevonuló és búcsúzó zenéket és lerohant velük az Önkormányzathoz. Kriszta pedig lassan kezdte elveszíteni a fonalat, mert mindenki tőle kérdezett mindent, és egy idő után a káosztól kettőig sem látott. Én meg mivel sok ilyet láttam már, jókat mosolyogtam rajtuk. Egyáltalán nem tudták elképzelni péntek kora este, hogy szombatra hogy a viharba fog elkészülni minden?

Hatalmas ötlet, hogy az esküvő napja előtt lehetőség nyílik arra, hogy a vendégek találkozzanak, megismerjék egymást, jókat beszélgessenek, hozzátehessenek az eseményhez a munkájukkal, segítségükkel, együtt kötözzenek díszeket, mert mire eljön a szombat délután és gyülekezik a násznép a szertartásra, már egy ismerős csapat foglal helyet a székeken, és a sírást sem fojtják vissza annyira, mintha most látnák egymás először. Ez az előnap nekem már Boriék esküvőjén is nagyon tetszett, összehozta az embereket és egy kicsit nyaralós, osztálykirándulós, táborozós hangulata is lesz az esküvőnek, arról nem beszélve, hogy tovább is tart az ünnep, vagyis korábban kezdődik. Mélyebb és tartalmasabb tud lenni egy olyan esemény, ahol nem vadidegen emberek találkoznak, és addigra rázódnak össze, mire vége a lagzinak. Az előnapos esküvők meghittebbek, és felszabadultabbak.

Természetes dolog, hogy a menyegzőre indulás előtti percekben olyan rohangálás és kapkodás van, mint az amcsi filmekben, de ez ettől jó. Amikor viszont az a pillant következett, hogy Gábor és Kriszta egymásba karolva belépdelt a csodaszép házasságkötő terembe, már nyoma sem volt rajtuk az előző napok feszültségének. Én egy békét és nyugalmat árasztó nőt és férfit láttam.

Nem szeretem a polgári házasságkötést, mert nekem rideg és futószalagszerű, de ez most szép volt. Nem láttam még huszonéves anyakönyvvezetőt, aki ráadásul olyan alkat volt, mintha épp egy hétvégi szórakozóhelyre készülne, de baromi jól állt neki. Semmi baki, semmi hiba, aranyos volt és szeretettel teli, tehát felőlem mehet bulizni a szertartás után, mert a munkáját kifogástalanul végezte, és az összes vendég ezen a véleményen volt. Fura volt a kislány, de mégis jól állt neki.

A Barabás Villa kertje és maga  a környezet jó pár percre maradásra bírta  a társaságot, és jó helyszín volt a fotózáshoz is. Kicsi esküvő, mégis sok a helyszín, és változatos sorozatot lehet készíteni. Akkor irány haza és a csillebérci erdő, ahol megint hangulatos képek készülnek, aztán, pezsgős koccintás, köszöntők, majd a várva várt vacsora, ami önmagában nagy élmény volt, aztán a torta, és beszélgetés, móka, kacagás, ezer éves történetek mesélése kellemes zene és gyertyafény mellett, éjszakába nyúlóan. Szeretem Kriszta szájából hallani az új mondatát,

-          Hol a FÉRJEM? J

Ott van melletted, te pedig mellette!

NoraS

Fagyos hangulat

Ez a téma nem az én fejemből pattant ki, Orsi javaslatára szedem most össze a gondolataimat a téllel kapcsolatban. Egy olyan évszakról írni, ami a legtávolabb áll tőlem nagy kihívás lesz, de meglátjuk mi sül ki belőle(m). 

Amióta az eszemet tudom a tél az az időszak, amit ha rajtam múlna, kitörölnék a naptárból. Azt elfogadom, hogy szükséges, mert így van egyensúlyban a természet, de én már öt évesen is nyári ruhában akartam óvodába menni, és amikor néhány évvel később a tesómmal az utca végi szánkó pályán múlattuk az időnket, elütött egy szánkó, átment a hátamon, két emberrel rajta, én pedig jó pár másodpercig nem kaptam levegőt. Hárman támogattak haza, és pokolian fájt mindenem, pláne a hátam. Így én akkor és ott befejeztem a téllel kapcsolatos szabadban töltött időt. Amikor jó pár évvel később már Veszprémben laktam, a haverjaim kedvéért megtanultam korcsolyázni, és be is jött olyannyira, hogy évekig Pétre jártunk telente, vonattal, minden hétvégén korizni. Amikor pedig ennek az időszaknak vége lett, nem kerestem másik téli sportot, mert annyira fázós vagyok, hogy nyáron is képes vagyok vacogni. 

Ha fotózásról van szó, akkor viszont (hiába utálom az időjárást) a legszebb képeket ilyenkor lehet készíteni, pláne a Balaton körül, vagy egy szép erdőben. Egyszer nyertem egy fotópályázatot egy téli balatoni sorozatommal, és ahhoz az anyaghoz sokat kellett mennem, de autóból ki és be, az nem viselt meg annyira, mintha órákig kellett volna a hidegben lennem. 

Többször tettem kísérletet arra, hogy megértsem a tél és a hó szerelmeseit, de valahogy nem sikerült. Persze elfogadtam a rajongást és sosem keltem vitába, mert nyilván sok olyan ember is van, akik a nyarat nem szeretik. Én már attól elkezdtem mindig fázni, amikor a barátaim mesélték, hogy a hétvégén síelni indulnak Szlovákiába a haverokkal, és mekkora buli lesz. A csapat szellemet, a kikapcsolódást, a friss levegőt, a mozgást, a sportot értettem, de ezt miért kell a hóban és tök hidegben csinálni? A síoverállban folyamatosan mozogva nem fázik az ember, sőt kimondottan melege is lehet, de hiába öltözöm fel jól, az arcom akkor is fázik. Hihetetlen, hogy mennyi ellenérvet tudok felsorakoztatni valami mellé, hogy én azt ne akarjam, de közben meg tudom, hogy ha egyszer rákattannék, megszeretném. No, ezért én jó távol is tartottam magam ettől a lehetőségtől. 

Érdekes, hogy Orsi pont a tél szeretetét vagy nem szeretetét dobta fel nekem témául, mert nem tudhatja, hogy tegnap egy sípályán jártam. Szégyen rám nézve, hogy Eplényhez közel lakom, mégsem jártam a sípályán soha, egészen tegnapig, bár most sem önszántamból, hanem munka kapcsán. Kicsit nyüszítettem is belül, hogy pont egy sípálya az, amire nem vágyom a mínusz hat fokban, de ez van. Amíg a pályára értünk a gyönyörű erdei úton, kezdtem más szemmel nézni a világot, és amikor megérkeztünk a parkolóba, a látvány levett a lábamról. Néhány perccel később pedig amikor a Quadra ültem fel, tudtam, hogy mire felérünk a hegy tetejére a hó ágyukhoz, rá fogok fagyni a motorra, de nem számított. A táj, a környezet, a szikrázó napsütés, a hegyek, és a sok mosolygó ember magával ragadó volt. A sípálya sajtósa nagyon kedvesen felajánlotta nekem, hogy bármikor nagyon szívesen megtanítanak síelni, csak szóljak, és jöjjek, várnak! Hát nem tudom, azért ezen még egy kicsit gondolkodnék a jó meleg szobában, de a korcsolyámat elővettem a garázsból, hátha befagy a Balaton a közeljövőben :)   Nem az a fontos, hogy milyen évszak van éppen, hanem az, hogy megtaláld bennük a szépséget és a lehetőséget.

https://www.norapicturestudio.hu/

https://www.facebook.com/profile.php?id=100089609020192

https://www.tiktok.com/@norasmith578

https://www.facebook.com/norapictures

https://www.youtube.com/@smithnora7161

NoraS

Mi kell a Nőnek 4. rész

Mi kell a nőnek? Minden nőnek más. Mindenki más gondolatokkal, érzelmekkel, tapasztalatokkal, kudarcokkal, pofonokkal, sebekkel, és sérülésekkel él. Van, aki tudja ezt kezelni, vagy segítséget kér egy terapeutától, és vannak, akik nincsenek is tudatában annak, hogy milliónyi sebet és haragot hordoznak, amivel csak azt érik el, hogy mérgeznek.  Önmagukat, és másokat is.

Mindenkinek más a mércéje, mindenki más mintát hoz a gyermekkorából, családból, és a környezetéből. Vagy másolod az előtted lévő mintákat, vagy pont szembe mész velük, mert te másképp akarsz élni, mint a szüleid. Van olyan nő, akinek alapvető dolog, hogy a férfi keresi meg a pénzt, és van olyan nő, aki képtelen lenne úgy együtt élni egy kapcsolatban, vagy családban, hogy ha aprósággal is, de hozzá ne tegyen a családi kasszához. Kell az önbecsüléséhez, jól esik a sikerélmény, hiszen az erősít és inspirál. Nyugodtabb lesz az ilyen nő, és sokkal kevesebbet hisztizik, mert nincs miért. Jóban van önmagával, és a párjával is. Bármi gondja van, képes azt a megfelelő helyen, időben és összefüggésben tálalni, és így sokkal hamarabb talál megoldást, mert képes nyugodtan és higgadtan gondolkozni, és dönteni.  Nem pánikol.

Melyik nővel jobb együtt lenni, egy ideg ronccsal, aki minden pillanatban támad, vagy egy olyan nővel, akiből árad a nyugalom és a megértés. Kezdek eljutni oda, hogy ha a nők igazából tudnák, hogy mit várnak el maguktól, ismernék erényeiket és hátrányaikat, sokkal könnyebben képesek lennének elmondani azt is, hogy mit várnak el egy pasitól, egy baráttól, egy barátnőtől, egy főnöktől, egy kollégától, a szeretőjüktől, a gyerekeitől, a szüleiktől és a sarki fűszerestől. 

Nehéz dolog az önismeret, és sokan futnak is falnak e szó hallatán, de igazából tök mindegy, hogy bele nézel- e időnként önszántadból egy egy képletes tükörbe, vagy sem, az élet úgyis rákényszerít bizonyos helyzetekben, hogy lásd önmagadat. 

Régebben jót mosolyogtam a csajokat rendbe tévő műsorokon, és önsegítő, nővé változtató kurzusokon, mára viszont beláttam, hogy a lehető legjobb út, módszer, segítség és lehetőség a nők számára, hogy visszataláljanak önmagukhoz. 

Néhány nappal ezelőtt belefutottam a YouTube-on egy amerikai előadóba, aki szenzációs módon mutatja meg a nők és férfiak közötti különbségeket. Szánj rá egy órát, és nézd meg! Visítani fogsz, és közben rengeteg hasznos tanácsot is kapsz. Találd meg önmagadban a harmóniát, és mosolyogj többet! :) 

Íme az előadás: http://www.youtube.com/watch?v=xFaYluSM_1M

További szép napot Neked! Üdv, Kovács Anett Nóra 

Itt tudsz írni nekem: norakonyv@gmail.com

Nézd meg az új BLOGOMAT: http://norasmith.empowernetwork.com

Csatlakozz hozzám a FaceBookon: www.facebook.com/norapictures

 

 

Cserélj paklit!

 Miért ezt a címet adtam ennek az írásomnak? A végére rá fogsz  jönni magadtól...                                                          

Az elmúlt bő két évben többször cseréltem paklit, mint az előtte lévő huszonöt évben összesen. Felgyorsult a kiválasztódás, mert ha én változom, akkor a környezetem is változik, evidens. Amikor változik az érdeklődésem, gondolkodásom, életkörülményem, az kihatással van a környezetemre is, és lesz, akit vonzani fog, de lesz, akit taszítani. Néha tudatosan változunk, és a környezetünket is tudatosan figyeljük, és van, hogy a változás bennünk fel sem tűnik, de a körülöttünk lévők reakciója előbb utóbb tükröt fog mutatni. Ez a sztori akkor jó, ha a környezetemnek is tetszik a változásom, és jön velem az úton. A keményebb viszont az, amikor kialakul egy szakadék  két ember között. Ezt a helyzetet boncolnám most….

Tudjuk, hogy életünk sok szereplője csak egy bizonyos ideig marad mellettünk. Tanít valamit, vagy mi neki, majd amikor a dolgát elvégezte, tovább is áll, de amikor olyan kapcsolatok zárulnak le hirtelen, amelyek 5-10-15 évig tartottak, az fájdalmas. Viszont tapasztalatból tudom, hogy csak az első hosszú barátság lezárása fájdalmas, de az viszont nagyon! Akkor még tépelődsz, bűntudatod van, holott neked lenne jogod és alapod haragudni, mert oktalanul bántottak, vagy éltek vissza a bizalmaddal, és ez akár kínos perceket is okozhatott neked. Önhibádon kívül kerültél hülye helyzetbe, és mégis te érzed magad pokolian ostobának. Összeköt egy halom közös élmény és emlék, no meg a hosszú évek, viszont amikor ezen túl vagy, és nem csak a lezárás tényét veszed tudomásul, hanem fizikailag is lezársz, öt perccel később a lelked mélyéről fel fog szakadni egy hatalmas, megnyugtató sóhaj.

Sokszor eljutottam már arra a pontra, hogy én bizony nem fogom rosszul 

érezni magam azért, hogy másnak jó legyen. Amikor ez az érzés felbukkan bennem, én már csak öt percig gondolkodom a lezáráson, de nem azon, hogy megtegyem-e, vagy sem, hanem azon, hogy hogyan, és mikor. A csetepatés zárásnak nincs értelme. Nincs hozzá sem kedvem, se lelkem, se agyam, se időm, energiám, mert csak engem mérgezne. Sokkal hatékonyabb a csendes visszavonulás. Nálam ez jött be, ez működik, és talán emberségesebb is. Persze volt olyan eset is, amikor egy csúnya szócsata tett pontot egy nagyon hosszú barátság végére. Ha szükséges, felveszem a kesztyűt, de tényleg csak akkor, ha ezt kikényszerítik belőlem.

Tehát, csak az első néhány barátság lezárása jár pokoli kínnal. Idővel pedig ebben is rutinod lesz, mert sokkal jobban felismered a jeleket, és miután becsuktad az ajtót, körültekintőbben és megfontoltabban fogsz tudni új barátokat beengedni az életedbe. Ahogy öregszünk egyre kevesebb barátunk lesz, ami először furcsa, de idővel megértjük, hogy három igazi baráton kívül nincs is szükségünk többre, az eddigi életünk pedig a sok történés alkalmával kiválasztotta az igazi barátainkat, tudod azt a barátot, akit éjjel háromkor is felhívhatsz bármiért.

Ez pont olyan, mint a párkapcsolatok. Jönnek, mennek. Tanítanak, padlóra küldenek, de mindeközben segítenek abban, hogy végül megtaláld a megfelelő embert. Az évek múlásával nem csak te változol, hanem a barátaid is, és lehet, hogy egyszer csak már nem ugyanarról beszéltek, vagy a barátban fedezel fel olyan jellembeli változásokat, amikkel te nem tudsz, és nem is akarsz azonosulni. Ha már nem érted, hogy ő mit miért tesz, akkor az sehova sem vezet, csak a befejezéshez.

Nem maradok senki barátja csak azért, hogy ő az én energiámból táplálkozzon, de viszonzást sosem kapok, maximum morzsákat. A barát nálam nem itt kezdődik. A barátság kölcsönös dolog. Figyelem, tisztelet, megbecsülés, elfogadás, őszinteség, megbízhatóság és lojalitás.


Cserélj paklit, ha úgy érzed, hogy kihasználnak. 

Cserélj paklit, ha visszaélnek a bizalmaddal.

Cserélj paklit, ha úgy érzed, hogy attól nyugodtabb, és mosolygósabb leszel.

További szép napot neked! Üdv, Kovács Nóra 
Itt tudsz írni nekem: traning@norapicturestudio.hu

Csatlakozz hozzám a

https://www.norapicturestudio.hu/

 FaceBookon: www.facebook.com/norapictures