A fotós munkája az egyik legbizalmasabb téma. Bármi
történik, és bármi elhangzik a munkám során, az csak az ügyfélre és rám
tartozik, sosem éltem vissza semmivel. Ha egy rendezvényt vagy eseményt fotózok
az egy limonádé kategória, ugyanis nem kerülök az emberekhez közel. Eseményt
fotózok és ennyi. Amikor viszont valakiről egy portrét vagy portfóliót készítek
az már merőben más tészta. Ismernem kell az illetőt, különben nem tudom az
igazi arcát fotózni. Régen, amikor a Dj-ket fotóztam, minden rezdülésüket
ismertem, és tökéletesen éreztem, hogy mikor készítsek képet róla és mikor ne!
Rá kellett hangolódnom az adott személyiségre, hiszen csak így tudom visszaadni
az igazi énjét. Igazán jó fotó csak
arról tud készülni, akit ismerek.
Az esküvő fotózás meg aztán a legmelegebb, és legtöbb
figyelmet igénylő téma, és nagyon kényes. Ott nem lehet hibázni. Ott nem lehet
azt mondani, hogy bocs, ismételjük meg a sorozatot, itt csak egy dobásod van!
Őszintén szólva, az esküvő fotózást szeretem a legkevésbé. Eddigi pályafutásom
alatt kevés menyasszonnyal találkoztam, aki ne hisztizte volna végig a napot.
Próbáltam őket megérteni, hiszen életük legfontosabb napja, és minden
mozzanatot szeretnének megörökíteni, de én is emberből vagyok. Ha nem kapok
forgatókönyvet a napról, és nem hangolódik rám, mert a királykisasszonyt
játssza, akkor bizony lemaradok olyan pillanatokról, amik valóban fontosak,
neki. Így taktikát változtattam, és felajánlottam, hogy már az előkészületektől
szeretnék vele lenni, hogy egymásra tudjunk hangolódni. Így szinte észre sem
veszi, hogy ott vagyok, és mire a ceremónia elkezdődik, már egy húron
pendülünk. A leghálátlanabb esküvő fotózás az ismerősök és barátoké. Az nagyon
kemény, és az egyik legnagyobb felelősség. Volt azonban olyan esküvőm, ahol
akkor láttam a menyasszonyt először, amikor felöltözve lejött a ház lépcsőjén,
ahol a család várta, és azonnal indultunk a házasságkötő terembe. Minden bajom
volt, amíg meg nem láttam őt a lépcső tetején, de mondhatom, hogy ő volt az
egyik kedvenc menyasszonyom. Nála természetesebb, spontánabb, boldogabb és
bájosabb arát még nem láttam. Minden mókában benne volt, és idegességnek vagy
feszültségnek a nyomai sem voltak. Talán az egyik legjobb esküvős sorozatomat velük
csináltam.
A fotózásban viszont olykor akadnak érdekes helyzetek
is. A tesómmal Balatonfüreden voltunk egy modellvasút kiállításon, ahol
mozdonyokat és terepasztalokat fotóztam. Egyszer csak megszólított egy idegen
fazon,
- Csókolom kisasszony,
maga hivatásos fotós?
- Üdvözlöm. Igen
az vagyok.
- Megtenne nekem
valamit?
- Ha tudok
segíteni, nagyon szívesen. – Azt hittem egy vonatot szeretne fotóztatni velem,
de nem!
- Látja
ott a sarokban a Pálffy Istvánt?
- Persze,
hogy látom
- Na, fotózza má’ le
nekem, aztán itt az e-mail címem, dobja má’ át nekem a fotót róla.
- Sajnálom
Uram, de nem segíthetek.
- Méér?
Ott a gép a kezében.
- Valóban. De mint Ön
is látja, Pálffy Úr a kedves feleségével és a kisfiával van itt, tehát
kikapcsolódik. Eszemben sincs lencsevégre kapni őt. Ő most ugyanolyan vendég,
mint bárki más, és én nem fogom elrontani a vasránap délutánját, hogy még itt
is fotózzák. Sajnálom, nem segíthetek!
A fazon vérig sértődött és szó nélkül otthagyott. Na,
ez meg ilyen.
De volt ennél durvább sztorim is.
Harley Davidson Fesztivál Alsóörs. Éppen a Hooligans
koncert kellős közepén fotóztam, amikor valaki odarohant hozzám, és hadonászva
hívott magával, hogy ezt mindenképpen fotóznom kell, menjek vele. Lövésem se
volt, hogy mit akar fotóztatni, de lássuk! Kijöttem a tömegből, és már én is
láttam, hogy mi lenne a téma. Pataky Attila, az EDDA frontembere egy nagyon
fiatal fekete hosszú hajú lánnyal bulizott igen intim közelségben. Nos, ha én
azt lefotóztam volna, és beküldöm valamelyik bulvár újságba, kaptam volna
néhány tíz ezrest, de ez sem az én témám. Nem vagyok lesifotós, és nem adok
bizonyítékot egy félrelépésre. Ezen kívül annyi
rocker „szekrény” vette őket körbe, hogy ha én csak egy képet is
csináltam volna, azonnal meglincselnek. Kell ez nekem? Nem az én dolgom, hogy
lebuktassak egy celebet. Pár nappal később tele is volt a sajtó a félrelépéssel
és lebukással, de ebből én köszi kimaradok.
NoraS