Esküvői gépszíj

Csúnyán hangzik tudom, pedig nem az. Esküvő és esküvő között óriási különbségek vannak. Kicsi, nagy, házasságkötő termes, templomi, sziklaszéli, patakparti, Balatonos, tengeres, erdős, és még sorolhatnám a végtelenségig. Hála az égnek,  ma már valóban  határ a csillagos ég, ha esküvőről van szó. Vannak jobban, és kevésbé jobban sikerült esküvők, sajnos ezt az eseményt nem nagyon lehet ismételni, ha valami nem úgy sikerült, ahogy terveztük, ezért talán jó ötlet lehet az, hogy tervezz egy vázat a napnak, a többit pedig bízd az életre. A túlságosan megtervezett esküvőket általában nagy "meglepetések" érik, és ha görcsösen ragaszkodsz az elképzelésedhez, nem alkalmazkodsz a helyzethez, akkor akár keserű is lehet a méz, holott pont az édes méz állapota a cél.

Megfigyelted már, hogy egy esküvőn a vendégek is átkerülnek egy teljesen más lelkiállapotba? Elfelejtik a napi gondjaikat, a szorongásaik is otthon maradtak, és így a házasság szertartása olyan érzelmeket hoz ki belőlük, amiknek a létezéséről lehet, hogy nem is tudtak eddig. Van  olyan típusú ember, aki szeret esküvőre járni, mert ott  mindenki happy, és szerelmes. Feltölti az emberek lelkét egy esküvő jó időre, mert újra hisznek a szeretet, szerelem, őszinteség, bizalom, és a család erejében. 

Azok a vendégek, akik már házasok, felelevenítik a saját esküvőjüket, akik még a nagy nap előtt állnak, átérzik, hogy mi vár majd rájuk is, amikor eljön az ő esküvőjük. Fiatalok, idősebbek, gyerekek, nők, férfiak, rokonok, tanuk, koszorús lányok, ceremónia mester, barátok, haverok, mindenki másképp éli meg ezt a napot, de valahol mégis ugyanúgy. 

A házasság szentsége, és szépsége mindenkit magával ragad, még az érzéketlennek tűnő embert is. Ilyenkor el szoktam gondolkodni, hogy ha egy esküvő ekkora feltöltődést, erőt, és hitet képes adni nekünk, akkor miért nem csináljuk ezt gyakrabban? És akkor ez most így hülyeség, mert ez különleges, egyszeri alkalom. Akkor viszont miért nem teszünk arról, hogy a mindennapokba belecsempésszünk egy kis romantikát. Lelki értelemben becsukni magunk mögött az otthonunk ajtaját, és olyan élményekkel gazdagítani egymást, ami mélyíti és erősíti a köteléket, legyen az házasság vagy párkapcsolat. 

Sokan elfelejtik, hogy egy kapcsolat csak akkor működik jól hosszútávon, ha minden nap teszünk érte. Elcsépelten hangzik, de ettől még így van. Nem a házassággal lesz vége valaminek, hanem azzal kezdődik.

Én kimondottan szeretem az esküvői gépszíjat, mert ahogy korábbi írásomban említettem, teljesen mindegy, hogy vendég, vagy fotósként veszek részt egy esküvőn, igen is elkap a gépszíj, de nekem szerencsém van, mert a fényképezőgépem mögé bújva nem sok látszik abból, ha folynak a könnyeim :)

További szép napot Neked! Üdv, Kovács Nóra 

Itt tudsz írni nekem: nora.sm8@gmail.com

Csatlakozz hozzám a FaceBookon: www.facebook.com/norapictures

Itt pedig a zárt csoportomat találod, ahol kimondottan az esküvő témakörét járjuk körbe, együtt! :) 

https://www.facebook.com/groups/347419327557453

Esküvős feeling vol.01

Az elmúlt egy hónapban három esküvőt fotóztam, és mivel a jó fotós egyik fontos jellemzője az empátia, percek alatt kell alkalmazkodnom a helyhez, környezethez, a menyasszonyhoz és a vőlegényhez. Ehhez a témához rutin kell, sok esküvőn kell részt venni vendégként is, hogy rálátásod legyen, és minden pillanatban ott legyél, ahol és amikor kell. Nehéz munka, mert 10-12 órán át figyelnem kell magam körül mindent és mindenkit. Az esküvő fotózása egyszeri és megismételhetetlen, tehát nem lehet hibázni.

Általában ragaszkodom ahhoz, hogy ne a szertartás előtt tíz perccel essek be, hanem minél több időt töltsek, elsősorban az arával - hiszen leginkább róla szól a nap - és mire a ceremónia elkezdődik mi már teljesen egy hullámhosszon vagyunk. Elkísérem őt a sminkeshez, fodrászhoz, látom őt, ahogy percről percre feszültebb, és izgatottabb lesz, és amikor az öltöztetésre kerül a sor, már szinte kézzel fogható a feszültség. Sokszor eszembe jut ilyenkor, hogy micsoda élményekről marad le a vőlegény, amiért a szokások szerint az esküvő napján csak a házasság kötő teremben vagy a templomban  láthatja aráját. És azon is morfondírozom, hogy a férfi szakaszt is érdemes lenne fotózni, mert az sem semmi! :)

Tehát a mostani hármas esküvőzés egy kicsit belülről

Az első  fotózás kicsit rendhagyó volt, mert a házasság kötés napján nem tudtam volna ott lenni, így előrehozták a fotózást, amit a Városligetbe terveztünk.  Egy kedves barátnőm és férje ajándékozta a sorozatot az ifjú párnak, és így vegyes érzelmeim voltak, mert az arát és leendő férjét akkor láttam először, amikor megérkeztek a fotózásra. 

Nyílt az ajtó és amikor a menyasszony belépett a lakásba, karján a ruhájával, minden feszültségem elszállt. Egy nő nem akkor lesz szép menyasszony, ha nád szál vékony, hanem akkor, ha ő igazán menyasszonynak érzi magát, mert ez sugárzik róla. Tehát ebben az esetben egy kicsit molettebb hölgy lesz a főszereplő. Amíg a smink elkészült, és felöltötték ruhájukat a fiatalok, én készítettem néhány próba képet, és a gépem azt adta vissza, hogy megtörtént az egymásra hangolódás, irány a Városliget! :)

El kell árulnom, hogy az esküvős téma sok szempontból izgalmas. Részese lehetek egy párkapcsolat legbelesőbb érzelem világának, felelősséggel jár, kihívás a számomra, és hatalmas élmény. Ilyenkor egy picit nekem is férjhez kell mennem, ez az empátia része, ami elengedhetetlen, akkor is, ha soha többé nem látom őket! Éreznem kell mindazt, ami az arában és a vőlegényben lejátszódik, mert csak így tudom visszaadni őket a fotókon.

Tehát a Városligetben vagyunk szombat délután, egy kissé borongós, esőre álló, szeles időben. De minket egy cseppet sem zavart, hogy nem sütött hét ágra a Nap, mert a szerelem ereje mindent visz. Tulajdonképpen a fotózás arról szólt, hogy közel három órát sétáltunk, és amikor kiszúrtunk egy jó helyet vagy hátteret, akkor lőttünk jó párat. Vittünk bele mókát bőven, hogy sok év múlva is élmény legyen visszanézni a képeket. Megkértem a kukorica árust, hogy had álljon be a pult mögé a pár néhány fotó erejéig, a tulajdonos pedig már pattant is ki, és nagy mosollyal nézte, ahogy díszletnek használjuk a standját.

Tehát még kreatívnak is kell lennem, de ez meg jön belőlem természetesen, tehát nem feladat. Mire a séta végére értünk az ara már élvezte, hogy a sok turista őket nézi, és a legtöbben odaléptek hozzájuk gratulálni. Zárásként egy tollaslabdázó párt kértünk meg, hogy adják kölcsön az ütőket két percre. Hatalmas móka lett, ahogy a menyasszony és a vőlegény tollasozik :)

Teljesen mindegy, hogy az esküvőd napján vagy előtte készülnek a hivatalos esküvői fotók, szánj rá időt! Sok év múlva ezek a képek fogják neked visszahozni az aznap átélt érzéseket. Sokan spórolnak a jeles nap dokumentálásával, és később rájönnek, hogy NAGY! hiba volt.

Folyt köv....

További szép napot Neked! Üdv, Kovács Nóra 

Itt tudsz írni nekem: nora.sm8@gmail.com

Csatlakozz hozzám a FaceBookon: www.facebook.com/norapictures

Itt pedig a zárt csoportomat találod, ahol kimondottan az esküvő témakörét járjuk körbe, együtt! :) 

https://www.facebook.com/groups/347419327557453

Részlet Nóra című könyvemből 1.

Azt gondolom, természetes dolog, hogy ha valaki egy könyvet ír, akkor abba teljesen beletemetkezik, és a külvilág - részben - megszűnik. Felveszel egy teljesen más fordulatot, és amikor vissza kell zökkenni az életbe, valami hétköznapi dolog miatt, akkor az szörnyen fájdalmas érzés tud lenni.  Amikor írok, és belemerülök a munkámba, akkor nem lógok a neten, de ettől még tudnak adódni olyan helyzetek, amelyekre másképp reagálok, mint amikor mondjuk otthon éltem, ugyanis totálisan kizökkentenek az írásból.  

Pörgök én  a könyvemmel kapcsolatban persze, csak ez más. Sose gondoltam volna, hogy engem ennyire le tud kötni valami, és képes leszek egyszerre csak egy dologra koncentrálni, ahogy a pasik – úgy általában  -, irigylem is őket ezért.  Mint tudjuk, a nők három dolgot csinálnak egyszerre, és közben húsz dolgon agyalnak. Én is ilyen vagyok, de amióta könyvet írok, szép lassan megtanulok egyszerre csak egy dologra figyelni,  hiszen így sokkal hatékonyabb és összeszedettebb munkát lehet végezni. Még a végén én is képes leszek rá?

Ha a saját könyvemet  én nem élem át, akkor mi a francnak csinálom? Ha én nem sírok, vagy akár zokogok végig egy megható, vagy megrázó sztorit, amit épp leírok, akkor megette  a fene az egészet. Ez a könyvem pszichológiai része magam felé, átélek újra mindent, és így a helyükre kerülnek a dolgok. Az olvasónak pedig át kell adnom az érzéseimet is, és ez bizony nagy fájdalommal jár, ami megvisel közben.  Utána szépen letisztulnak az érzéseim is, de szinte minden fejezetben van olyan rész, aminek a felelevenítése hatással van a lelkivilágomra, ráadásul többször is. Hiszen amikor gondolkodom rajta, és azon, hogyan írjam le, az már egy sokk, aztán a durvább része az, amikor papírra is vetem, tehát minimum duplán kapom, pláne, hogy utána még vagy százszor el is olvasom. 

Érzékeny könyvet írok, kérem szépen, így hónapok óta egy mély érzelemvilágban élek. Mondjuk, ha egy hídépítésről írnék, más lenne az alap lelkivilágom is. Sokszor eszembe jut a Csak szex és más semmi! filmben, amikor „dramaturg-Dóra” ül a szobája közepén, előtte a laptopja egy dobozon,  ír, csokit majszol, és sír. Tegyük hozzá, hogy neki épp szerelmi bánata van, de sokszor én is úgy nézek ki, mint ő. Igen, ez ilyen.

Igaz, hogy ez a könyv rólam szól, de én csak egy idegenvezető vagyok. Tehát meg kell találnom az arany középutat,  hiszen a könyv neked szól, a valóságról és az életről.  

NoraS

További szép napot Neked! Üdv, Kovács Nóra 

Itt tudsz írni nekem: norakonyv@gmail.com

Nézd meg az új BLOGOMAT: http://norasmith.empowernetwork.com

Csatlakozz hozzám a FaceBookon: www.facebook.com/norapictures

A második gyerekkor

Egy idősebb Boxer kutyus gazdájaként a lustább üzemmódhoz szoktam az elmúlt évek során. Amíg Apolló ifjú titánként falusi kertes házban élt, a nagy terület ellenére sokat mentünk sétálni, futni, kalandozni, autózni. Ahova lehetett vittem őt magammal. Bírta a sok futást, nagy sétákat, és az átlagosnál nagyobb termete ellenére szép formás és izmos volt. Az elmúlt öt évben, amióta a nyugdíjas szüleimmel él, Ő is nyugdíjas lett, lusta, tiszta ősz a pofája, és persze túlsúlyos is. Amikor a kötelező oltások kapcsán meglátogatjuk az állatorvosunkat, aki lassan húsz éve kíséri figyelemmel a családunk ebeit és macskáit, minden alkalommal megszid, hogy csináljak valamit Apollóval, mert DAGADT! Mivel tudja, hogy bolondulásig rajongok az ebemért, és még sok évig szeretném őt a földi síkon tartani, azonnal fogjam őt fogyókúrára, mert meg fog állni a szíve idő előtt.

Idő előtt? Apolló tizenegy éves, és ez Boxeréknél már eleve szép kornak számít, mert ők az intenzitásuk által, rövidebb életűek. Néhány éve Balatonfüreden hattyúztunk Apollóval a mólónál, amikor odajött hozzánk egy kedves, idős néni, hogy szeretne Apollóval egy kis időt eltölteni, persze ha megengedem. Elmesélte, hogy neki is Boxere volt, aki sajnos a közelmúltban meghalt, és nagyon hiányzik neki. Megkérdeztem, hogy mennyi idős volt a kutyus.

- 17 éves volt

- 17? De az hogy lehet? A Boxer nem egy hosszú életű típus. Hogy lehet, hogy ilyen sokáig élt?

- Nagyon egyszerű a titka, szerettük! :)

Amikor Apolló betöltötte a 8. évét, szép lassan felkészítettem magam arra, hogy ő nem fog tizennégy, tizenöt évig élni, legyek hálás ettől kezdve minden napért, amit velünk tölt. Amikor annak idején a Boxer mellett döntöttem, elolvastam egy nagyon jó könyvet e témában, és így tudtam, hogy mit vállalok. Nagyjából nyolc évig lesz Apolló az én társam és a legjobb barátom, ez van. Ezért sem hajtottam őt fiatal korában, csak pont annyira, amennyire ő ezt még élvezte, és igényelte.

Most, hogy a kisöreg már tizenegy éves, duci, ősz és, lusta, a család minden tagja úgy vigyáz rá, mint egy három éves gyerekre. Amikor nagyon meleg van, a szüleim inkább nem mennek a telekre, nehogy a kocsikázás, amit egyébként imád, megártson és túl meleg legyen neki. Lesik minden kívánságát, aminek én annyira nem örülök, mert még lustább lesz. Amikor néhány napot a szüleimnél töltök, az én életem is Apolló körül forog, csak másképp. Nem engedem anyukámnak, hogy a sütivégek a tányérjába kerüljenek, rengeteget sétálunk, és elkezdtem őt táplálék kiegészítővel is etetni. Tesztelem Apollót, hogy hat rá a folyékony vitamin. Nos az eredmény szemmel látható, fogyott, erősebb és energikusabb lett, konkrétan a pofiján is látom, hogy fiatalodott.

Néhány nappal ezelőtt egy kora esti sétából jöttünk hazafelé, amikor összefutottunk egy tündéri négy hónapos Labrador fiúval, Semy-vel, és a gazdijával, aki félve engedte Apolló közelébe Semy-t, mert pár nappal korábban egy nagyobb termetű másik kutya sajnos bántotta a kis Labradort, és ettől kezdve Semy félt a nagy kutyáktól. Az ismerkedés hamar megtörtént, és Semy rájött, hogy vannak olyan nagy kutyák is, akik szeretik a kölyköket, és úgy játszanak vele, hogy közben nem élnek vissza erejükkel és termetükkel.

A következő fél órában én csak ámultam, hogy Apollóból honnan jött elő ennyi energia a játékhoz, de nagyon örültem, hogy végre talált magának egy kishavert, akivel kedvére játszhat. Meg is beszéltük a gazdival, hogy másnap este folyt köv...

Elváltunk Semytől, elindultunk hazafelé, de Apolló sajnos bemondta az unalmast. Annyira elfáradt a nagy játékban, hogy lerogyott a járdán, és képtelen volt tovább menni. Én pedig kénytelen voltam felhívni az apukámat, hogy legyen kedves beülni az autójába, és eljönni értünk, mert Apszi kidőlt a sorból. Öt perccel később meg is jött a felmentő sereg, érkezett a papa autóval, és röhögve vitte haza Apollót, bár este megjegyezte, hogy azért legyek óvatosabb, nehogy gond legyen Apolló szívével.  Olyan durván elfáradt, hogy másnap délutánig csak pisilni bírt felkelni. Este hét magasságában megkérdeztem az ebemet, hogy megyünk-e a Semy-hez játszani? Apolló felpattant és rohant az ajtóhoz.

Tíz perccel később Semy és Apolló hatalmas játékba kezdtek ismét, és kifulladásig játszottak. A kis kölyök Labrador úgy viselkedett Apollóval, mintha az apját látná benne. Egy percre sem lehetett elválasztani őket egymástól, úgy sétáltak és rohangáltak, mintha egymás árnyékai lennének.  Óriási élmény őket együtt látni.  Nem gondoltam volna, hogy Apolló tizenegy évesen képes még ennyit játszani, és türelemmel nevelgetni egy kölyök kutyust. Semy megfiatalítja őt, és így most élheti a második gyerekkorát! :)

NoraS



  

Mi lenne akkor, ha..... I. rész

Mivel sokat vagyok Veszprémben, a  Balaton környékén, és Budapesten is, Kedves olvasóim, és barátaim azt javasolták, hogy  kezdjem el összehasonlítani több szemszögből megközelítve az embereket.  A feladat pedig cseppet sem esik nehezemre, mert van tapasztalatom és összehasonlítási alapom bőven, csak fel kell frissítenem őket, és egy kicsit még jobban odafigyelnem a körülöttem lévő dolgokra. 

Az első téma kézenfekvő, hiszen kiszúrja a szememet, ez pedig az okostelefon.  Néhány nappal ezelőtt Budapesten metrózva  tudatosan figyeltem az embereket.  A látványtól nem tudtam eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek. Bár legszívesebben felálltam volna a helyemről, és hangosan ordítottam volna, hogy öt percet se bírtok ki, anélkül, hogy ne a hülye telefonotokat nyomkodnátok? A velem szemben lévő ülésen hat hely van, hat ember ült, és mind a hat a telefonját babrálta kényszeresen. Sajnálom, hogy nem volt nálam fényképezőgép, és nem örökítettem meg, mert óriási kép lett volna. 

Amikor öt évvel ezelőtt Budapestre költöztem, és tömegközlekedést használó lettem, az utasok többsége vagy könyvet olvasott, vagy zenét hallgatott a mini fülesével. Ma, öt évvel később alig páran olvasnak nyomtatott könyvet, páran táblagépen olvasnak, néhányan zenével kötik le magukat, hogy ne vegyenek tudomást a környezetükről, de a legtöbb utas az okostelefonját nyomogatja. Kényszer, kényszer, kényszer! Tényleg megállna az élet, ha néhány órát a Facebook és a Twitter nélkül töltenének?  Ennyire fájdalmas érzés, hogy lemaradnak egy egy friss posztról, vagy baromságról? 

Tény és való, hogy a mindennapi életünket, munkánkat nagyban elősegíti az internet, és sok ember számára nagyon fontos, hogy szinte mindig elérhető legyen, ezt aláírom, de amikor azt látom, hogy egy fiatal anyuka teljesen belefeledkezik a telefonjába, és az öt év körüli kisfiára csak a szeme sarkából figyel, holott ő mesélne neki, és érdeklődve várja az anya figyelmét, de nem kapja meg, az dühít, nem kicsit.

Én még a régi idők korának gyermeke vagyok, aki fel tudott nőni mobiltelefon és internet nélkül.  Még mindig nincs okostelefonom, holott a munkám miatt kénytelen leszek beszerezni, pláne, hogy a mostani készülékem kezdi felmondani a szolgálatot. De az biztos, hogy akkor is csak felhasználó barát üzemmódban fogom használni. 

Sokat gondolkoztam azon, hogy miért van ez a kényszeres közösségi oldalakon való posztolás, like nyomogatás, holott annyira nyilvánvaló. A figyelem hiány az oka.  Figyelemre vágynak az emberek, és ennek beszerzésére a legegyszerűbb eszköz a közösségi média.  Azokon a posztokon szoktam a legnagyobbat röhögni, ami a TV-ben éppen futó műsorok becsmérléséről szól. „ Én ugyan nem nézek Tv-t de ez az Éjjel Nappal Budapest valami botrány” Ennek a posztnak a kihelyezését követő 3 percen belül, ismerősök hada repül rá a témára, és ócsárolja megerősítve az információt. 

A másik kedvencem, a magamat fotózom egyedül  vagy a haverokkal, a strandon, egy kávézóban, akárhol és bárhol, miközben az adat lapon ott figyel a pontos lakcím és emelet, ajtó szám.  Miért adtok támadási felületet? Nem is értem. Őszintén szólva, ki a fenét érdekel, hogy az ismerőseim éppen hol vannak, kivel, és mit csinálnak? Persze, csinálj fotót arról, hogy hol jártál, és mit láttál, de ha utólag teszed ki, akkor annak az üzenete arról szól, hogy egy szép élményben volt részed, amit megosztasz másokkal, nem pedig arról, hogy lám-lám mennyi helyre jársz egy héten belül. Valóban senkit se érdekel. Képes vagy elmenni pisilni anélkül, hogy ezt ország-világgal közöld? Hidd el, minél kevesebb információt osztasz meg, annál érdekesebb személyiség leszel az ismerőseid körében.  Ha minden szart megosztasz, senki sem fogja megkérdezni tőled, hogy vagy, és mi történik veled mostanában. 

Péntek este a barátnőmmel elmentünk a Veszprémi Utca zene Fesztiválra, ahol emlékeim szerint az elmúlt négy évben nem jártam. Amikor sok éve az Utca zene elkezdődött, este tizenegykor vége volt a rendezvénynek. Ma pedig éjjel kettőkor annyian voltak pl. a színház kertben, hogy egy gombostűt sem lehetett volna leejteni, és reggel ötkor még tele volt  a város bulizókkal. Mindenképpen hatalmas elismerés illeti a szervezőket, hogy néhány év leforgása alatt ekkora tömeget megmozgató rendezvény sorozatot építettek fel, és a város jó hírnevét ezzel is erősítik.  Viszont éjjel kettőkor  a tömegben lavírozva fordult meg a fejemben, hogy mi lenne, ha a telefon és internet szolgáltatók egymással egyeztetve úgy döntenének, hogy nem több, de huszonnégy órára lekapcsolnák a telefon és net kapcsolatot. Gondolj bele! Megállna az élet!

Annyira felgyorsult a világ, és akkora hatalma van az Internetnek, hogy létezni sem tudunk nélküle.  Nem a cégek, üzletek, hivatalok munkája megbénítása kapcsán játszadoztam el ezzel a gondolattal, hanem a kényszeres internetező gyerekek, fiatalok, és persze a felnőttek miatt. Mi lenne, ha csak egy napig nem tudnák az Emiljeiket megnézni, ha csak egy napig nem tudnának posztolni, hogy mi megy  a TV-ben, és csak egy napig nem tudnák fotókkal illusztrálva megosztani, hogy éppen hol vannak, és mit csinálnak. 

Biztosra veszem, hogy többen kapnának dührohamot, és idegesen rohangálva próbálnának meg bármi áron kapcsolatot csiholni. Ez egy függőség, ami azért alakult ki, mert hiány pótlás. Figyelemre van szükségük, és ezt sajnos máshogy nem tudják elérni.  Holott ezerféle módja lenne annak, hogy felhívják magukra  a figyelmet, de ebben nem segítek, találja meg magának mindenki azt a tevékenységet, amivel ki tud tűnni és elismeréseket kaphat. 

Tegnap éjjel egy hatalmas vihar söpört át Veszprémen, aminek következtében az internet kapcsolat tönkre ment. Ma reggel felhívtam a szolgáltatót, ahol egy nagyon kedves úr rögzítette a problémát, majd még kedvesebben közölte, hogy a szerelő holnap délután kettő és négy között érkezik. Először azt hittem, hogy rosszul hallok, de megismételte az időpontot, holnap! Miután letettem a telefont jót nevettem, hogy tessék! Minek játszom a gondolattal, hogy huszonnégy órára net nélkül maradjak, most megkaptam. Ha lenne okostelefonom, nem zavarna az egy nap várakozás, mert a telefonomon tudnék dolgozni, de nincs okostelefonom. El kell árulnom, hogy ekkora nyugalom már régen vett körül, mint most! :)  Észreveszem a körülöttem lévő dolgokat, ( bár én eddig is  észrevettem)  van végre időm írni, és egy cseppet sem bánom, hogy lövésem sincs róla, mi történik a világhálón, és hány emailt kaptam, amikre válaszolnom kellene. Akinek nagyon hiányzom, vagy sürgős megbeszélni valója van velem, tudja  a telefon számomat.  A többi dolog pedig meg fog várni! 

NoraS 

További szép napot Neked! Üdv, Kovács Nóra 

Itt tudsz írni nekem: norakonyv@gmail.com

Nézd meg az új BLOGOMAT: http://norasmith.empowernetwork.com

Csatlakozz hozzám a FaceBookon: www.facebook.com/norapictures

  

Kyani a mindennapok hőseinek

Írtam már néhány gondolatot, tapasztalatot a Kyaniről, és ezt a szálat most tovább fűzöm.

Múlt év novemberének végén olyan állapotba került a jobb vállam, amit az ellenségemnek sem kívánok, sem a tortúra, de főként az iszonyatos fájdalom miatt sem. Egyik napról a másikra romlott a vállam mozgás készsége, és a harmadik nap hajnalán arra ébredtem, mintha megbénult volna a kezem, és az ezzel járó fájdalom elviselhetetlen volt, mintha az izmaimat tépné le valaki a csontjaimról. Mázlim volt, hogy az anyukám éppen nálam volt, és látva az eltorzult arcomat, azonnal mentőt hívott. Nem sokkal később már az ortopédián voltam egy nagyon kedves orvosnál, aki hatalmas adag Lydocaint nyomott a fájó vállam közepébe. Ez se volt kellemes, de egy perccel később lezsibbadt az egész karom, így a fájdalom legalább elmúlt, egy időre. A röntgen felvételen két mandula nagyságú meszesedés volt látható, amit nagy valószínűséggel műtéti úton fognak eltávolítani. No persze csak akkor, amikor a gyulladás majd elmúlik. Gyógyszer hegyeket, izom lazítót kaptam, és türelmesen kellett várnom a gyógyulásra, ami sajnos sehogy sem akart elindulni, sőt, csak még rosszabb lett. Az orvosom a gyors műtétet javasolta, de én erről hallani se akartam. Kerestem egy vaskezű gyógymasszőrt, és inkább végigüvöltöttem az első háromszor egy órát a masszázs asztalon, mint, hogy felvágassam a jobb vállamat. Hat alkalommal vette fel a harcot a masszőr a meszesedésekkel szemben, de sikerült olyan állapotba hoznia a vállamat, hogy kímélő üzem módban ugyan, de ismét tudtam használni a kezemet. A műtétet megúsztam, de jött a hónapokig tartó gyógytorna, aminek őszintén szólva sok hasznát nem éreztem. Gyakran fájt a vállam, és sok pihenést igényelt, aminek az lett a következménye, hogy sorvadni kezdett a vállizmom. Ez pedig nem hangzik jól... Azt hittem, hogy soha nem lesz már teljes mértékben használható a kezem és a vállam. 

Márciusban találkoztam a Kyanivel. Tettem egy próbát, és öt napra kipróbáltam a Sunrise készítményét, ami már a második napon hatalmas javulást hozott. Egyszerűen elmúlt a tompa fájdalom, mozgékonyabb lett a vállam, erősebb lett, és mindeközben a porcikáim többi része is feltöltődött energiával. Olyan, mint amikor egy elemet, akkumulátort újratöltenek. Mondhatnám azt is, hogy olyan lettem, mint a Duracell nyuszi. Jó kedvű, energikus, és minden fájdalmam megszűnt. Egy beteg ember számára a legnagyobb kincs, ha megszűnik a kínja, ami depresszívvé, és sebezhetővé tette. Bevallom őszintén, ahogy a Sunrise megtette a hatását, és megszabadított a kínjaimtól, lemondtam a gyógytornát, és többet nem mentem.  

Ha egy kis tasak gyümölcslé (Sunrise) ekkora erővel bír, akkor lássuk, hogy mire képes még.  Mivel tesztelgetős típus vagyok, szeretem a kézzel fogható eredményeket, tehát úgy döntöttem, hogy kipróbálom a Kyani többi termékét is, amibe már belevontam a családomat és a közeli barátaimat is. Minden készítményre 30 napos pénz visszafizetési garancia van, tehát veszíteni való nincs, sőt! 

A Sunrise három nap alatt levitte az anyukám vérnyomását 180-ról 130-ra, beállította az emésztését, energikussá és jókedvűvé tette, és a rendszeres migrénje is eltűnt. A NotroXtreme a hatalmasra dagadt bokáját tíz perc alatt leapasztotta, és szépen kezeli a visszereit is. A Sunrise az apukám koleszterin szintjét egy hét alatt a 7,1-es értékről levitte 2,1-re, és végre megszűntek az alvás zavarai. 

Teszteljünk tovább

Abba a csoportba tartozom, akiknek a homlokán mindig ott villog a "Szkeptikus" felirat. A puding próbája viszont az evés. Ha egy kis tasak Sunrise ( 11kg gyümölccsel) ekkora eredményeket mutatott, akkor jöjjön a többi termék is, így becsatlakoztattam a Nitro Fx-et, amely szintén folyékony, tehát nem terheli a májat és a vesét, a felszívódása pedig már a nyálka hártyán elkezdődik. Az Nitro Fx-nek rémesen egyszerű feladata van, beindítja a szervezet öngyógyító mechanizmusát. Utána olvastam a témának, és kiderült, hogy az emberi szervezet működésének egyik legfontosabb eleme a Nitrogén monoxid, amit olyan 20 éves korunkig bőségesen termel a szervezet, ám ahogy a felnőtt kor elkezdődik, a Nitrogén monoxid termelődése csökken, ez az öregedés maga. Egy gyerek, ha elvágja a kezét, vagy eltöri a lábát, pillanatok alatt meggyógyul, de egy idősebb felnőtt esetében ugyanez a baleset sokkal több idő alatt gyógyul meg. Nos, ez a Nitrogén monoxid hiánya miatt van. A NitroFX pedig ebben segít, beindítja a nitrogénmonoxid termelődést azon a helyen, ahol szükség van a gyógyulásra. Okos szerkezet az emberi test, és egy kis támogatással csodákra képes. Ha a Sunrise már feltöltött téged energiával, és vitaminnal, akkor a Nitro FX elvégzi a többi munkát.

Sokan úgy gondolják, hogy csak akkor kell az egészséggel foglalkozni, amikor már megszületett a probléma. Azt viszont ne felejtsük el, hogy egy alvás zavar, étkezési gondok, súlyfölösleg, kedély ingadozás, köröm problémák, izzadási gondok, szintén betegség jelei, csak annyira hozzá vagyunk már szokva ezekhez, hogy fel sem merül a megoldás lehetősége, inkább megtanulunk együtt élni ezekkel. 

Soha nem gondoltam volna, hogy képes leszek odafigyelni arra, hogy rendszeresen tápláljam magam vitaminnal. A Kyani termék család 3+1 készítménye nagy feladat volt a számomra, mert azt gondoltam, hogy képtelen leszek odafigyelni arra, hogy reggel kivegyek a hűtőből egy tasak Sunrise-t, majd nap közben csöpögtessek a NitroFx-ból a nyelvem alá háromszor tíz cseppet, este pedig a vacsora tájékán dobjak be három Sunset halolaj kapszulát. Túl sok feladat ez nekem egy napra az egészségemért, a halat pedig gyűlölöm, akármennyire tudom, hogy egészséges és szükségem van rá. Nos, végül úgy kaptam rá a dologra, hogy észre sem vettem. Egyszerűen kívánta a szervezetem őket, és jelezte, hogy itt az idő bevenni a következő adagot. Semmiféle gondot sem okozott odafigyelni. Alig vártam már a reggeleket, hogy a hideg Sunrise-t ihassam. A NitroFx annyi energiát adott egész napra, hogy hegyeket tudtam volna megmozgatni, és közben szép lassan leszoktat a kávéról, egyszerűen nem kívánom, pedig rajongok a kávé ízéért, de a hatására nem volt szükségem. Az estéket pedig azért vártam, hogy nyúlhassak a Sunset üvegcse után, és úszkáljanak a halak a pocakomban. A Sunset hidegen sajtolt vörös lazac olaja,( Omega3)  megturbózva természetes E-vitaminnal, ami segít az erek rugalmasságának megőrzésében, jobb agyműködést biztosít, segít elaludni és jó aludni. A Nagy dózisú E vitamin, a daganatos betegségek legnagyobb varázslója, mert körbe veszi a rákos sejteket, és nem hagyja táplálékhoz juttatni, és szép lassan elsorvad. Nincs ilyen problémám, de így meg is előzöm a lehetséges kialakulását. Az E vitamin szép bőrt, hajat, és körmöt is eredményez. Tehát a három készítmény folyamatos használata egy átfogólag ható regenerációt eredményez. 

Az előbb beszéltem arról, hogy az apró problémákhoz idővel hozzászokunk, és nem gondolnánk, hogy bármivel is orvosolható. Azt szeretem a Kyani  termékeiben, többek között, hogy megkeresi a szervezetben mindazt az apró rést, ahol ő gyógyíthat. Ilyen volt nekem pl. a havi ciklusom. Az elmúlt évek alatt megszoktam, hogy a ciklust megelőző napokban nagyon érzékeny, fáradékony és letört voltam. Amikor pedig eljött a vérzés ideje, marok számra zabáltam az Advil Ultra Fortét, hogy némi fájdalomtól és görcstől megszabadítson, de ugyanolyan fáradékony, rosszkedvű és érzékeny voltam. Meg sem fordult a fejemben, hogy ezen bárhogyan is lehetne javítani. Beletörődtem a sorsomba, ahogy hozzám hasonlóan rengeteg nő ezt teszi. 

A kyani termék családot azért is ajánlom és javaslom több hónap távlatából, mert valóban képes helyrehozni, javítani olyan kínokat, amit nem is gondolnánk. A második hónapban a havi ciklusom előjelei eltűntek. Nem voltam fáradt, depresszív, és hiperérzékeny. A marok számú Advil sem kellett, csak 2db összesen. A második hónapot már úgy csináltam végig, hogy fülig ért a szám reggeltől estig, és egyetlen Advil sem kellett. Fogtam a hasamat, és vártam a fájdalmat, de nem jött! :) 

Ettől kezdve pedig kerestem olyan lehetőségeket, amelyek által még durvább dolgokat és problémákat tesztelhetek az Egészség Háromszöggel, vagy akár külön külön. Az Xtreme- et is meg akartam ismerni jól, ami a Nitro FX erősebb változata. Azt tudtam, hogy a dopping teszten jól vizsgázott, tehát sportolók is használhatják, mert megakadályozza a savasodást, tehát nem lesz izom láz, így növeli a teljesítményt, anélkül, hogy pörgetné a szívet. De a mindennapokban mit tud? 

A Nitro Xtreme-el eltüntettem már anyajegyet, öntöttem égési sérülésre, használtam izzadás gátlónak, öntöttem nyílt sebbe, ami azonnal láthatóan összehúzta a sebet. Nagyon tetszik, hogy a gyógyulási folyamatot lerövidíti a felére, ha nem látom és nem tapasztalom, nem hittem volna el. 

Szkeptikusságom már rég elmúlt a készítményekkel kapcsolatban, hiszen a saját bőrömön éreztem a pozitív változásokat. Az ember pedig abban tud hinni, amit megélt. Hihetetlennek tűnik, hogy a Kyani készítményei az emberek 87%-nál 5-7 nap alatt pozitív hatást érjenek el, de így van! Teljesen mindegy, hogy hiszel-e benne vagy sem, akkor is működik. Azt szokták mondani, hogy azért működik valami, mert hiszünk benne. Nos ez ebben az esetben fordítva van. Azért hiszek benne, mert működik, pláne, hogy én is szkeptikus voltam az elején. 

Az embereknél működik a placebo hatás, de az állatoknál nem! A 11 éves Boxer kutyusom rajong az FX-ért, és energikussá tette. Több ismerősöm és barátom használja a Kyanit kedvence egészségének javításában, avagy azért, hogy szép hosszú élete lehessen. Elképesztő eredmények vannak az állatok esetében is. A gyerekek elől pedig zárni kell a hűtőszekrényt, mert a Sunrise íze "függővé" teszi őket a legjobb értelemben véve.

A kyäni termék család segítségével azon betegségek, mozgásszervi-, belgyógyászait-, vagy neurológiai, magas vérnyomás, szív problémák, depresszió, cukorbetegség, allergia, asztma, stb.  problémák kezelését is bátran rábízhatjuk, melyek összetettebbek, több irányból is gondot okoznak, vagy hosszú távú terápiát igényelnek.
A termék használata felgyorsítja a gyógyulási folyamatot, és az elért eredményt stabilizálja! Itt a lehetőség kipróbálni valami újat. A kyäni  lehet Neked is a kulcs a gyógyulásához!

Több kedves ismerősöm és barátom próbálta már ki a termékeket, és mondhatom,  hogy jól döntöttek, mert  sugárzó mosolyokat, nagyobb elégedettséget, fantasztikus sikerélményt, és rövidebb idő alatt bekövetkező stabilabb gyógyulásokat tapasztaltak.

Ha további kérdéseid vannak, és Te is szeretnél részt venni egy ingyenes termék tesztelésen, itt a remek alkalom!  Jelentkezz az alábbi elérhetőségen: miss.anett.nora.kovacs@gmail.com

További szép napot Neked! Üdv, Kovács Nóra 

Itt tudsz írni nekem: norakonyv@gmail.com

Nézd meg az új BLOGOMAT: http://norasmith.empowernetwork.com

Csatlakozz hozzám a FaceBookon: www.facebook.com/norapictures

  

Arnold, a Bébiszitter

Arnolddal való első találkozásom sok évvel ezelőtt történt, olyan 1997 magasságában. Az ebek iránti szeretetem már gyerekkorom óta megvolt, hiszen egy Tacsi nevű, Tacskó lánnyal nőttem fel, akit hol kocka cukorral etettem, hol pedig tejföllel. Felnőtt koromra a fajták iránti vonzalmam a valóban kutya méretű, és kinézetűek felé ment. Aranyos tud lenni egy Csivava, de én nem szeretnék ilyen csöpp kutyát, mert tuti, hogy naponta többször felrúgnám, pusztán azért, mert nem venném észre. Szóval a kutya az kutya, és legyen képes vigyázni rám, vagy megvédeni. 

( A fotók illusztrációk- szerk.) 

Tehát 97 nyarán a Balatonon töltöttem jó pár hónapot, és egy strand közepén, ahol inkább emberek vettek körül, mint ebek, már hiányzott egy jó kutyázás. Egyik este a barátaim szóltak, hogy vendégünk lesz, egy kedves barátjuk Budapestről, és hozza a kutyáját is. Nekem az az infó, hogy kutyázhatok végre, pont elég is volt, és így meg sem kérdeztem, hogy a kutya milyen fajta. Teljesen mindegy volt. Sosem féltem a kutyáktól, mert a játékszabályokat mindig betartottam, kivéve egyszer, de arról majd máskor. 

Eljött a másnap délután, és amikor Arnoldot megláttam a gazdája mellett sétálni, póráz nélkül, meghűlt bennem a vér, és vadul kalapálni kezdett a szívem, konkrétan féltem tőle.  Egy Bullterrier közelített felém, nagy erőkkel. Az persze egyértelmű volt, ha az eb bántós fajta lenne, akkor pórázon lenne. A gazdi ahogy meglátta a falfehér arcomat, mosolyogva mondta, hogy 

- Ne félj tőle, ő senkit sem bánt. Csak külsőre zorkó, nagyon jó fej, barátságos,és okos.

Az eszét nem vitattam, de a külseje, nagyon kemény!  De le kellett küzdenem a félelmemet, és közelebbről is megismerkedni Arnolddal, aki akkor már a strandi büfé egyik bárszékén ült, és kedvesen röhögve lihegett. Annyira édes pofa volt, hogy nem volt más választásom, mint megbízni benne. Ha bizalmatlan vagyok vele, azt megérzi, ahogy minden kutya, így működik ez. Tényleg azt hittem, hogy Arnold le fogja harapni a csuklómat tőből, aztán az orromat, és utána jön a fülem. Tény, hogy ezek a kutyusok képesek erre, de ezt egy Rotweiler is simán megteszi. Sok hasznos információt kaptam akkor este az erősebb kutyákról, és eldöntöttem, ha egyszer ismét kutyám lesz,, csak ezt a kalibert fogom választani.

Kivártam, hogy Arnold  kezdeményezze a haverkodást, és ügyeltem arra, hogy ne pörgessem bele nagyon a játékba, mert nem gondoltam, hogy elég lennék arra, hogy leállítsam. Sok évvel később, amikor a Boxeremet, Apollót tanulmányoztam, a mozdulataiból tudtam, hogy mikor kell leállítanom ahhoz, hogy ne pörögjön túl. De saját tapasztalat híján, Arnolddal finoman akartam bánni. Óriási barátom lett, és általa szerettem meg a fajtáját! :)    

Arnoldról a nyár után legközelebb csak néhány évvel később hallottam. Nagy problémán ment keresztül a család, mert Arnold gazdija családot alapított, és megszületett az első gyerkőc, de sajnos ő nehezen viselte az új helyzetet. Kezelhetetlen volt és, nagyon féltékeny a pici babára. Így a szülők hatalmas feladat elé kerültek. Arnold már felnőtt, nagy kutya volt, sok éve élt a gazdájával, és elválni semmiképp sem akart tőle, de a gyerek védelme és érdeke azt kívánja, hogy mégis. Nem lennék senki helyében egy ilyen helyzetben.

A probléma megoldásának keresése közben egyszer csak előkerült egy "Kutyapszichológus", akinek mind összesen egy órára volt szüksége ahhoz, hogy a kisbabát és Arnoldot összebarátkoztassa, és a kutya megértse, hogy nincs oka féltékenynek lennie. Ettől kezdve Arnold lett a kisgyerek bébiszittere. Feküdt a kiságy előtt, és hallgatta az alvó gyerek szuszogását.

NoraS